Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-04 / 80. szám, szerda

Az SPD mégis hajlik a koalícióra? Felháborodás az NDK-ban a márkaárfolyamok miatt A SZAKSZERVEZETEK TÜNTETÉSEKET, SZTRÁJKOKAT SZERVEZNEK • BÖHME TÁVOZIK (ČSTK) - A hétfői hírekkel ellentétben tegnap olyan jelentést kaptunk, hogy a keletnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) kéthetes fontolgatás után mégis úgy döntött, megkezdi a tárgyalásokat a liberálisokkal és a Szövetség Németországért három pártjával - beleértve a Német Szociális Uniót (DSU) is - a koalíciós kormány megalakításáról. Márkus Meckel, az SPD ügyvivő elnöke még hétfőn úgy nyilatkozott, hogy a szociáldemokraták nem vesznek részt egy olyan koalíciós kormányban, amelyben helyet kap a DSU is. Pénteken idegkimerültség lett úrrá Ibrahim Böhmén, az SPD egykori elnökén, akit azzal gyanúsítottak, hogy együttműködött az NDK hírhedt titkosrendőrségével. Erre azt követően került sor, hogy Böhme több órát töltött el a Stasi berlini központjában, ahol az illetékesek a személyét érintő dokumentumokat vizsgálták át. Az SPD egyben cáfolta a Frankfurter Allgemeine Zeitung nyugatnémet lap állítását, hogy Böhme öngyilkosságot kísérelt meg. A volt pártelnököt szombaton reggel szállították kórházba, de vasárnap délelőtt már hazaengedték. Jelenleg barátai körében, ismeretlen helyen tartózkodik, Ibrahim Böhme még pénteken - miután kiderült, hogy múltja tiszta - kijelentette: hétfőn visszatér a politikai életbe. Néhány nappal ezelőtt ugyanis az ellene felhozott vádak miatt ideiglenesen felfüggesztette tevékenységét. Az SPD vezetősége hétfőn este viszont közölte, Böhme mégis megváltoztatta pénteki döntését, s úgy határozott, hogy végleg lemond tisztségéről. A keletnémet szakszervezetek tüntetésekkel és különböző tiltakozó akciókkal akarják kifejezni nemtetszésüket azokkal a tervekkel összefüggésben, hogy a keletnémet márkát 2:1 arányban váltsák át nyugatnémetre a két német állam közötti pénzügyi unió megteremtése során. A 8,6 millió tagot számláló szakszervezet levelet küldött Helmut Kohl nyugatnémet kancellárnak, s ebben tiltakozik a pénzügyi unió körüli felelőtlen spekulációk ellen. Követelte az 1:1 árfolyam érvényesítését. A bonni politikusok és a nyugatnémet pénzügyi szakértők szintén a keleti és a nyugati márka árfolyamával kapcsolatos problémákra összpontosítanak. Helmut Kohl hétfőn hangsúlyozta, a szövetségi kormány még nem zárta le a pénzügyi, gazdasági és szociális unió bevezetésével kapcsolatos előkészítő munkákat. Hangsúlyozta, eddig nem születtek konkrét döntések. A kancellár kiejelentette, kormányának az a célja, hogy megegyezzen a berlini vezetéssel. Kohl valószínűleg meg akarta nyugtatni a felkorbácsolt kedélyeket. Mint ismeretes, a Német Szövetségi Bank az elmúlt napokban javasolta a 2:1 árfolyam érvényesítését, s indítványozta, hogy csupán a 2 ezer keletnémet márkát nem meghaladó egyéni bankbetéteket váltsák át 1:1 arányban. Ez a terv nem talált pozitív visszhangra Berlinben, s a javaslatot bírálta több nyugatnémet politikus is. Oskar Lafontaine, az SPD kancellár-jelöltje csalással vádolta Kohlt, amikor azt mondta, hogy a kancellár megszegte a keletnémet parlamenti választások előtt tett ígéreteit. Lafontaine szerint várható, hogy az NDK-ban elmélyül a válság, s a kancellár lesz a felelős azért, ha ismét megnövekszik az áttelepülők száma. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter óvatosságra intett. Mint mondotta, a múlt heti javaslatokat még egyszer át kellene gondolni. A nyugatnémet napilapok túlnyomó többsége Ibrahim Böhme lemondásával foglalkozik. A Frankfurter Allgemeine Zeitung azon töpreng, hogy mi késztette Böhmet elhatározására. Lehetséges, pártja nem akart időt vesztegetni azzal, hogy több héten keresztül a Stasi dokumentumainak átvizsgálásával foglalkozik. A párizsi Le Figaro azt írja, hogy szinte lehetetlen átvizsgálni az NDK népi kamarája 400 képviselőjének a múltját. Ez nagyon nehéz feladat, mivel a Stasi feloszlatásakor bizonyára több dokumentumnak nyoma veszett és helyükre hamisítványok is kerülhettek. Mladenovot államfővé választották Kelet-Európa felfedezése Elfelejtik a karibi térséget és Mexikót, „az új világ", Kelet- és KözépEurópa felfedezésére indulnak - írja az amerikai turistákról az AFP washingtoni hírügynökség. Januártól március végéig a csehszlovák nagykövetség 30 ezer vízumot adott ki, s ez a tavalyi évhez képest 50 százalékkal több. További 40 ezren várnak kérvényük elintézésére. Hasonló a helyzet a magyar nagykövetségen is, ahol az elmúlt évhez képest 20-30 százalékkal nagyobb érdeklődést várnak. Románia is bizakodik. Az utazási irodák rámutattak, hogy a belső zavargások miatt az év elején még kevesen látogattak el az országba, de az év második felében amerikai turisták áradatát várják. (ČSTK) (ČSTK) - Háromnapos szünet után Szófiában tegnap folytatódott a bolgár nemzetgyűlés ülése. A képviselők megvitatták azt a három fontos dokumentumot, amelyeknek a további demokratizálódási folyamat szempontjából rendkívüli jelentőségük van. Az alkotmány, valamint a választási és a politikai pártokról szóló törvények módosítására tett javaslatokról van szó. A képviselők, miután jóváhagyták az alkotmánymódosítási javaslatot, egyhangúlag Petar Mladenovot, a bolgár államtanács eddigi elnökét választották meg államfőnek. A Rabotnicseszko Delo közölte, hogy 63 év után Dumakslovora változtatja nevét. Mától a Bolgár Szocialista Párt orgánuma lesz. Várható, hogy hivatalosan is közlik: a Bolgár Kommunista Párt Bolgár Szocialista Pártra változtatta meg elnevezését. Közép-amerikai csúcs Nicaraguában (ČSTK) - Violeta Chamorro megválasztott nicaraguai elnök hétfőn közölte, végre Israel Galeano is elfogadta a kontrák leszereléséről szóló szerződést. Galeano a sandinista kormány ellen harcoló kontrák úgynevezett kemény vonalának vezetőjeként vált ismertté. # Chamorro asszony a hírt azután közölte, hogy találkozott Rafaeío Callejas hondurasi államfővel, aki átadta neki Galeano, más néven „comandante Franklyn" üzenetét. Galeano volt az egyetlen kontravezér, aki nem írta alá a leszerelésről szóló márciusi megállapodást. A szerződés alapján a kontráknak április 20-ig, vagyis az új elnök hivatalba lépése előtt kellene letenniük a fegyvert. A nicaraguai Montelimar üdülőközpontban hétfőn kezdődött meg az öt közép-amerikai államfő kétnapos csúcsértekezlete. Érdekes megemlíteni, hogy az elnökök Somoza egykori nicaraguai diktátor villájában tanácskoznak a vendéglátó ország jövőjéről. Guatemala, Honduras, Costa Rica, Nicaragua és Salvador legfelsőbb vezetői ezenkívül foglalkoznak a salvadori helyzettel is, és értékelik, hogy az egyes országok miként teljesítik a közép-amerikai megállapodásokat. A csúcsértekezlet várhatóan ma hajnalban ér véget. KONTINENSKOZI SZIMPÓZIUM POZSONYBAN Erkölcs és politika viszonya korunkban A régóta jelképpé vált pozsonyi várban nyílik meg holnap az Etika és politika elnevezésű kétnapos nemzetközi tanácskozás. Közép-európai szervezetek és intézmények a tanácskozás rendezői, közöttük egy magyar is van: a Független Magyar Kezdeményezés. Ennek alelnöke - egyúttal a Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs bizottságának tagja -, Szigeti László, a szervező bizottság vezetője. Nem véletlenül, hiszen amikor január 12-én Václav Havel, Konrád György és Adam Michnik társaságában a prágai Vikárka étteremben elhatározták a szimpózium megrendezését, a jelenlevők közül Szigeti vállalta magára a gyakorlati szervező munkát. Úgy is mondhatnánk: a házigazda teendőit. A rendezvény fővédnöke Václav Havel köztársasági elnök, támogatói és társrendezői között - az említett két mozgalmon kívül - szerepel a szlovák Kulturális és Oktatási Minisztérium, az osztrák Tudomány- és Kutatásügyi Minisztérium, valamint a bécsi Embertudományi Intézet. Közép-európai tehát a gondolat, a rendezés, a vendéglátás. És Közép-Európa népeinek keresztútján, kitüntetett érintkezési pontján fekszik a színhely: Pozsony. Történelme több nemzethez - a magyarhoz is - szoros szálakkal fűzi ezt a várost. Holnap és holnapután a pozsonyi vár valami újnak is jelképévé válik: az egyik legkisebb európai nemzet, a szlovákság visszatérése - és visszafogadása - zajlik majd le Európába s talán nem csupán Európába. Természetesen a valóságos visszatérés hosszas és talán gyötrelmes folyamatnak ígérkezik: ezt látszik alátámasztani az utóbbi hetek számos lehangoló eseménye és megmozdulása, amelyeknek hangulatkeltőivel szemben minden jelentós demokrata mozgalom - így az FMK is - felemelte szavát. A tanácskozás neves, sót egyértelműen világhírű vendégei azonban távolról sem mind közép-európaiak. Európa egészét, sőt az európai kultúrához köthető Észak- és Dél-Amerikát reprezentálja a névsor. És éppen az összeurópai és a világtávlat az, amelyre útkereső nemzeteinknek és nemzeti kisebbségeinknek a leginkább szükségük van. A fél világ írói, gondolkodói és tudósai receptet persze aligha adnak; ennél bölcsebbnek ismertük meg őket munkáikból. Eszméket, gondolatokat s tapasztalatokat viszont annál inkább: mindannyian erre szomjazunk az önhitt és képmutató ideológia sivatagának évtizedei után. Az Etika és politika a tervek szerint első rendezvénye egy sorozatnak. Jóleső érzés tudni, hogy európai igényű személyiségei révén a csehszlovákiai magyarság is jelen van az európai rangú tanácskozás rendezői és résztvevői közt. Még inkább jóleső azonban azt remélni, hogy népcsoportunk kultúrája és Európa kultúrája közt most megszövődhetnek azok a szálak, amelyeknek továbbszövésével majd valóra válik, amire a szlovákiai magyarság is igényt tart: kitéphetetlen részévé váljunk Európának. Balla Kálmán A tanácskozás jelentőségéről Szigeti László, a szervező bizottság vezetője: Azt mondhatnám, hogy a közép-európai honatyák, kormányfők, miniszter urak és hasonló felelósségűek e szimpózium révén is tudatosíthatnák, rendkívül veszélyes, ha csupán a mindenkori kisebbség sovinizmusát vádolják, szem elől tévesztve a magába feledkezett többségnél ugyanezt. A szimpózium majdan kötetben is megjelenő írásait olvasván az országló urak, a társadalmukat ilyen-olyan szinten képviselő bölcsek rádöbbenhetnének: tragédiával fenyegető dolog ellenségképben gondolkodni, vagy éppenséggel hallgatásunkkal támogatni a bizalmatlanságtól szenvedőket. Nem nyugtat meg Einsteinnek az a gondolata, miszerint a történelem mindössze arra tanít meg bennünket, hogy az emberiség semmit sem tanul a történelemből. Tudom, hogy napjaink Közép-Európájában - és ez alól természetesen az az ország sem kivétel, amelyben élek - nagyon-nagyon kevés politikus, vezető beosztású lélek tudja, éli és cselekszi, hogy a demokratikus államstruktúra és államjog éppen a kisebbség szabad önkifejezésén, önmeghatározásán áll vagy bukik. Elvhű, valamennyi döntéshozatalban megmutatkozó vállalásán annak, hogy elvileg egyetlen személy ÚJ SZÚ 1990. IV. 4. É

rthető az a várakozás, amely megelőzte Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter ma kezdődő washingtoni látogatását. Míg korábban többé-kevésbé biztosra vehettük a napirendek betartását, tudtuk, hogy a felek a hagyományos négy fő témakörre összpontosítanak, mára a helyzet jóval bonyolultabbá vált. Mi az, amit meg kellene tenniük a külügyminisztereknek? Például véglegesíteni a júniusra tervezett csúcstalálkozó dátumát. Remélhető, hogy ez sikerülni fog, bár a tárgyalásokra nincs a legkedvezőbb hatással a litván probléma. Ez egy nagyon lényeges, „soron kívüli" témája lesz a találkozónak, hiszen az utóbbi napokban támadtak kisebb feszültségek a két nagyhatalom között. Tegyük hozzá, ezt Bush elnök azonnal igyekezett feloldani, amiben Moszkva is megpróbált partner lenni. Mire gondolok? Moszkva vilniusi erődemonstrációjára az első hivatalos amerikai reagálások egyértelműen fogalmaztak, s felszólították Gorbacsovot, hogy ne alkalmazzon erőszakot Litvániában. Még az is szóba került, hogy elmaradhat a nyári csúcstalálkozó. Az amerikai szenátus határozatára Geraszimov szóvivő reagált élesen, mondván: ez beavatkozás a Szovjetunió belügyeibe. Nem kell különösebben magyarázni, hogy a mostani nemzetközi helyzetben miért rossz mindenkinek egy ilyen feszültség. Az amerikai hangnem igen óvatos és visszafogott lett, a Fehér Ház csak általánosságban reagált arra is, hogy Vilnius a nyugati országok segítségét kérte. S bár a fehérházi szóvivő nem mondta ki - Kennedy szenátor moszkvai konzultációi után -, de szavaiból arra lehet következtetni, Bush esetleg komoly biztosítékokat kaphatott arra, hogy Moszkva tényleg nem alkalmaz eröszakot Litvániában. Más jele is volt ennek. Azok az amerikai szenátorok, akik határozottabb fellépésre akarták rávenni Busht, az elnökkel folytatott eszmecseréik után elégedetten távoztak és elismerték: Bush helyesen döntött, amikor nem ismerte el hivatalosan az önálló litván államot. Mindezt talán úgy is meg lehetne fogalmazni, hogy az elnök - néhány más nyugat-európai vezetővel egyetértésben - nem akarja Litvániáért feláldozni Gorbacsovot, akit a szovjet peresztrojka letéteményesének tartanak. Persze, ezzel a taktikázással Washingtonban sem ért mindenki egyet. Például Paul Nitze, a közismert külügyi szakértő óvta az elnököt attól, hogy Gorbacsov „túlélését" tekintse mindennél-előbbre valónak. Érzésem szerint a litván probléma kezd görcsössé válni, ami azért veszélyes, mert nemcsak Görcsoldás? Moszkva és Vilnius szenvedhet tőle. Görcsössé, mert a~nyilatkozatok hangneméből azt is érzi az ember, hogy már a presztízskérdés is közrejátszik a két fél - lassan talán oldódó - makacsságában. S ez főleg Moszkvára vonatkozik, bár azt is meg lehet érteni, mindenáron meg akarja akadályozni, hogy mások is kövessék a litván példát. Sosem volt hasznos, ha csupán ultimátumszerű feltételeket hangoztatva hajlandó valaki tárgyalóasztalhoz ülni. És az sem lenne jó megoldás, hogy a moszkvai parlament által most gyorsan jóváhagyott szigorú törvényeket majd visszamenőleg alkalmazzák Litvánia ellen - mert ez a veszély is fennáll. Remélhető, Washington a belügyekbe való beavatkozás veszélye nélkül tud olyan megoldást ajánlani, hogy Moszkva nagyobb tekintélycsorbulás nélkül mászhasson ki a litván ügyből. Ilyen irányú jelzések ugyanis már történtek. Két témakört tartok még meghatározónak. Az egyik a leszerelés, a másik a német kérdés. Az előbbinél egyrészt a hadászati támadófegyverek ötven százalékos csökkentését kimondó szerződés előkészítéséről, másrészt pedig az európai hagyományos leszerelésről van szó. Mosta másodikra, a bécsi fórumra kell helyezni a hangsúlyt, hiszen az szorosan összefügg a német kérdéssel. Mint tudjuk, Moszkva a Nyugat egyetlen alapvető követelését utasítja el határozottan és következetesen, ez az egyesült Németország NATO-tagsága. A hét végén ismét ezt hangsúlyozta - talán időzítve is - Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter a Le Figarónak adott nyilatkozatában, s erről beszélt Sevardnadze is nemrégiben a Neue Berliner lllustriere (NDK) folyóirat kérdéseire válaszolva: „A demilitarizálás alatt természetesen nem azt értjük, hogy teljesen le kell szerelni ezt az új európai kolosszust (az egyesült Németországot), hanem olyan körülmények kialakítását, amelyek kizárják egy agresszió elindítását német földről. Úgy vélem, az európai fejlődés dinamizmusa, a hagyományos erők csökkentéséről folytatott biztató tárgyalások ezt a célkitűzést egészen reálissá teszik." Nyilvánvaló, hogy Moszkva belső problémái miatt is lassítani szeretné a német egyesítést - időre van szüksége. Bírálta is Bonnt, amiért azzal érvel, hogy az NDK a gazdasági összeomlás szélén áll, az emberek tömegesen települnek át Nyugatra, a keletnémet államigazgatás szétesőben van, s ezért van szükség mielőbbi egyesülésre. Sevardnadze azt mondta, az NSZK is aktívan hozzájárul az NDK destabilizálásához azáltal, hogy a reális segítségnyújtást halogatta, viszont az áttelepülőket különböző kedvezményekkel csábítgatta, ráadásul a saját választási kampányterületének tekintette az NDK-t. T

ermészetesen az egyesülésnek még számos olyan nemzetközi vetülete van, amelyeknél igencsak nagy szükség lenne a görcsök feloldására. Ezt a munkát a négy plusz kettő fórumnak kell elvégeznie, de nem mellékes, hogy milyen álláspontra helyezkedik a két nagyhatalom. Közben Bonn is igyekszik eloszlatni a moszkvai aggodalmakat, értékelhető gesztusokkal bizonyítani jószándékát. A legutóbb például azzal az ígérettel, hogy az egységes Németország átveszi majd azokat a kötelezettségeket, amelyek az NDK-nak a Szovjetunióval kötött szállítási, illetve vásárlási szerződéseivel kapcsolatosak MALINÁK ISTVÁN vagy közösség sem lehet szabadabb, mint a másik. Hogy ennek az elvnek érvényesülnie kell mind a többségi, mind a kisebbségi nemzet, mind a nemzeti kisebbségek jogaiban. Hogy a honatyák, kormányfők és miniszterek valamennyi rendelkezésének nem is garantálnia, hanem egyenesen sugároznia kellene, hogy valamennyi személy és közösség joga a szabadság és az önrendelkezés, hiszen önrendelkezés nélkül nincs szabadság. Szabadság nélkül pedig nem létezik emberi méltóság, amelynek feltételeit, egyetemesen kell biztosítani. Nem várok semmi olyat ettől a szimpóziumtól, amely megrengetné Közép-Európa politikusainak etikai „hadállásait"... Baráti beszélgetéseket, okos előadásokat remélek, amelyek elindíthatnak valamit némely lelkekben. Sok szlovák barátom van, akik születőfélben látnak egy tágabban értelmezett létfilozófiát nemzetükről és önmagunkról. Mondhatnám azt is, egy kulturális-szellemi birodalom a vágyképük, amelynek nem államok, s hogy a legveszélyesebbet mondjam: a nemzetállamok az alkotó részei, hanem az individuum. Közép-európai, európai vagy netán az egész golyóbist átölelő otthon lenne az, amely kivet magából mindennemű bizalmatlanságot, és megvet minden kisléptű, hegemonikus törekvést. E szellemi birodalom megteremtéséhez viszont az szükséges, hogy megszüntessünk magunkban minden ellenségképet és bizalmatlanságot. Lengyelek, románok, bolgárok, lettek, litvánok, csehek, magyarok, morvák és szlovákok egyaránt. Az, ami november 17-e után történt Pozsonyban és Szlovákia több városában, elősegítheti a szlovákság identitástudatának egészségesülését is. Milan Šimečka filozófus: Ha a meghívott kiváló értelmiségieknek csak egy bizonyos hányada venne is részt a szimpóziumon, környezetünket máris olyan egyetemes európai hatások érnék, amelyekre most égető szükségünk van. Olyan távlatok nyílnának meg előttünk, hogy elviselhetővé válna a forradalom első hónapjaira s a demokratikus intézményrendszer kiépítésére oly jellemző bizonytalanságérzet. A szimpózium témáját a csehszlovák példa adja. Úgy vélem, az őszi forradalom elsősorban erkölcsi forradalom volt. Az erkölcs úgy lépett be a politikába, mint sehol másutt a világon, mert itt a türelmét vesztett nép és ifjúság robbantotta ki a forradalmat. Ennek ellenére, úgy gondolom, csupán ezen a síkon kockázatos lenne a folytatás, mert a demokratikus társadalom létfeltétele a szociális érdekek, az ellentmondásos nemzeti és nemzetiségi érdekek tiszteletben tartása, működőképes gazdság létrehozása. Tehát az erkölcsi forradalom fejlődésének egy bizonyos fokán vissza kell térnie a pragmatizmushoz, hogy viselni tudja az erkölcsi kihívás terhét. Ennek ellenére forradalmunk morális alapja olyan erős, hogy képes lesz kivezetni bennünket a politikai pragmatizmus veszélyeiből. Nyugat-Európa tapasztalatai segíthetnének nekünk abba, hogy a legrosszabb kísérőjelenségek nélkül lépjük át a múlt árnyékát. Láttam a televízióban a marosvásárhelyi román-magyar leszámolást, s bevallom, iszonyat fogott el.