Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-27 / 99. szám, péntek

ÚJ SZÚ 5 1990. IV. 24. Egy szövetkezetben két elöljáróság Ha válni, csak év végén • Patthelyzet - kinek jó? • Legfontosabb az esélyegyenlőség • Egy bukott vezető bosszúvágya munkálna? • Ne csináljunk nemzetiségi kérdést ott, ahol nincs A Hrnčiarske Zálužany-i Barátság Efsz-ben február elején „időzített bomba" robbant. Az osgyáni részleg bejelentette kiválási szándékát, április 1-jére tűzte ki a másfél évtizedes frigy felbontását. Az egyesített szövetkezet vezetőségével egyetértésben, Osgyánban részleggyűlést tartottak, amelyen a 139 tagból 123 szavazott a különválás mellett, sőt a többség akaratának megfelelően, azonnal ideiglenes vezetőséget is választottak. Sok egyében kívül valószínűleg ez a tény is közrejátszott abban, hogy az egyesült szövetkezet február végi zárszámadó közgyűlésén az osgyániak közül csak azok vettek részt, akiket - kitüntetés, meg jutalmazás címén - személy szerint meghívtak. Igen ám, csakhogy a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény értelmében szavazásra bocsátották az említett részleg különválási javaslatát, melyet ilyen feltételek között magától értetődően elutasítottak. Pontosabban a tervezett határidőt módosították április eleje helyett 1991. január 1-re. - Most itt állunk szépen kisemmizve, képviselet és jogkör nélkül - mondta a minap Peter Čupka mérnök, a nem létező osgyáni szövetkezet megválasztott elnöke. - Az egyesült szövetkezet ugyanis új vezetőséget választott, melyben a mi részlegünket senki sem képviseli. Tehát rólunk, de nélkülünk döntenek. Más kérdés, hogy meddig, mert az első adódó alkalommal úgyis különválunk, hisz berendezkedtünk az önálló gazdálkodásra. Tavasz óta mindent önállóan végzünk, s a kilátásaink nem rosszak: a szántóföldjeink kitűnőek, munkaerőgondjaink nincsenek. A jól jövedelmező gabonaféléken, cukorrépán és olajnövényeken kívül zöldségféléket és valószínűleg dohányt is fogunk termelni, s az öntözés révén a legelőgazdálkodást is intenzívebbé tehetjük. Az állattenyésztési «ágazat jövedelemszintjét a járási baromfitenyésztési társuláshoz csatlakozva tervezzük növelni. * " -Nem ellenségeskedést, inkább jószomszédi kapcsolatokat szeretnénk - hallottuk Bodor Pál részlegvezetőtől. - Ám ez nem zárhatja ki azt, hogy a saját kezünkbe vegyük sorsunk irányítását. Az az igazság, hogy ez a falu csak ráfizetett az egyesítésre. A központban ezt persze másként látják, viszont nem értjük, miért ragaszkodnak olyan görcsösen az egyuttgazdálkodáshoz, ha nélkülünk is tudnának boldogulni? A válás késleltetése, a huzavona egyik félnek sem válik hasznára. Az új törvénytervezet szerint a kisebbség különválási szándékát is méltányolni kell, csakhogy a javaslat jóváhagyására még várni kell/ Vajon miként vélekednek a kialakult helyzetről a mezőgazdasági minisztérium járási osztályán? Az igazgatót Pavol Snider mérnököt a napokban mentették fel tisztségéből, ezért csak „félhivatalosan" tudott állást foglalni a kérdésben. -Az egyesített szövetkezet vezetőit az érvényes előírások értelmében tájékoztattuk, vagyis hogy a különváláshoz a taggyűlés jóváhagyása szükséges, és felszámolás után kérni kell az önálló szövetkezetek hivatalos bejegyzését. Erre nem került sor, így természetesen az osgyáni részleget nem ismerhettük el önálló szövetkezetnek. -Csakhogy az osgyániak tulajdonképpen már önállóan gazdálkodnak. -Nos, igen, tudunk arról, hogy Osgyánban választások is voltak, s így az egyesített szövetkezet vezetősége mellett az osgyáni részlegen amolyan „árnyékkormány" működik. Nagy hibának tartom, hogy a különválást tervezők nem vettek részt a közös zárszámadón, ahol törvényes keretek között rendezni lehetett volna, a vitás kérdéseket. Nem tartom kizártnak, hogy a „csonka" taggyűlés truccból szavazott a különválási indítvány ellen. Milan Páleš mérnök, az egyesített szövetkezet hivatalos elnöke az utóbbi feltételezést erősítette meg. - Igen, voltak nyomósabb okok. Például az, hogy ha együtt vetettünk, együtt is kell aratnunk. A kalászos gabonafélék zömét az osgyáni részlegen termesztjük, s ha a termésből nem részesedhetünk, a Hrnčiarske Zálužany-i részleg kiszolgáltatott helyzetbe kerül. A másik ok, hogy nemrég hozzáláttunk egy 13 millió koronás beruházás kivitelezéséhez, melynek a terheit természetesen közösen kell viselnünk. - Olyan hangokat is hallani, hogy az osgyániak állítólag tisztességtelen játékba fogtak. -Az egyesített szövetkezet korábbi elnöke, aki egyébként osgyáni illetőségű, egy botrányos ügy miatt elveszítette a tagság bizalmát s a kollektívák nem javasolták jelöltnek a választásokra. Sértődöttségből, talán bosszúvágytól vezérelve most az egyesített szövetkezet szétzilálásán mesterkedik, az osgyániak, a magyarok pártfogójának szerepében tetszelegve. Mire jó nemzetiségi ellentéteket szítani, amikot nálunk mindig békében és barátságban dolgoztak és éltek együtt magyarok és szlovákok? Többen jelezték, hogy az esetleges különválás, után is inkább nálunk szeretnének dolgozni, ami arra utal, az osgyániak közül sokan méltányolják az eddigi közös munka eredményeit. Ami pedig az osgyáni törekvéseket illeti, azon a bizonyos részlegggyűlésen nyilvános szavazást tartottak, mégpedig árgus szemmel figyelő helyi vezetők előtt, ami bizonyos értelemben befolyásolásnak is minősíthető. Talán, ha titkos szavazást tartanak... - De hisz a zárszámadón szintén elfogadták a különválási kezdeményezést, igaz későbbi határidővel. - Személy szerint fölöttébb sajnálom, hogy így alakult a helyzet, mert rendkívül jól működő, távlati szempontból is életképes közösség bomlik fel. Tavaly 5,5 millió korona nyereségünk volt, pedig a lehetőségeinket még mindig csak részben használtuk ki. A válással mindkét fél sokat veszít, és az sem kizárt, hogy az új feltételek között a kisebb szövetkezetekben csökkenteni kell a dolgozók számát. A szív- és érrendszeri megbetegedések diagnosztizálásának és gyógyításának minőségi javítását teszi lehetővé a Pozsonyban, a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel foglalkozó intézetben nemrég korszerű berendezésekkel felszerelt új röntgenrészleg. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) A tények viszonylagos ismeretében nem vállalkozhatunk a kialakult helyzet értékelésére, minősítésére. Egy tény, mindkét félnek vannak az elszakadás, illetve az együttmaradás előnyeit igazoló érvei. A végső döntést a józan észre, a leendő lépés helyességének igazolását pedig az időre kell bíznunk. H ÁCSI ATTI LA S

étálgatunk a polcok közt, nézelődünk, válogatunk, már amibői lehet, bevásárlunk a kis önkiszolgálóban. Egy anya három csemetéjével csatlakozik hozzánk. A gyerekek elevenek, csacsogva segítenek a kosárba rakodni. A takarékos - Mi is kell még? - morfondírozik az asszony félhangosan. - Tej, tojás meg vaj is - szól kislánya és már szalad is a mélyhűtő pulthoz két kisebb testvérével. A kicsik ágaskodva lesnek a hűtő mélyébe és kórusban kiabálják: - Mami, fagyit is vegyél! De a mama • letorkollja őket: - Nem kell fagyi. Drága. - De mami, ez csak két korona. Mamiií...! Az anya azonban hajthatatlan marad és már indul a pénztárhoz. A legkisebb még próbál alkudozni: , - Mami, akkor legalább ilyen pici csokit vegyél - mutat a polcra, de a mami meg se halija. A gyerekek hát lógó orral sompolyognak utána. A mama a kosárban lévő kenyérhez, tejhez, tojáshoz, vajhoz még két ddboz cigarettát kér meg gyufát, hogy aztán az üzletből kilépve azonnal rágyújtson. Elvégre a cigaretta mégiscsak fontosabb az anya számára, mint örömöt szerezni a három gyereknek. Meg aztán a megspórolt fagyipénzből telik is dohányzásra. A gyerekeket pedig még idejében meg kell tanítani, hogyan lehet takarékoskodni. PÓDA ERZSÉBET r fagyar TiÉ^^tvnek lette öM a\áí*

ás

t tlett de^