Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-26 / 98. szám, csütörtök

Moszkva elégedett lehet Washington döntésével (Folytatás az 1. oldalról) ban tartózkodik egy litván parlamenti küldöttség. Washingtonban tehát egyelőre az az ésszerű irányvonal győzött, amelyet az elnök, a tanácsa­dói és a sajtó nagy része is képvisel. A döntésben fontos szerepe lehe­tett annak, hogy Nyugat-Európa se nagyon hajlana a szovjet-ellenes szankciókra. Kedden éppen Wa­shingtonban tartózkodott az Európai Közösségek küldöttsége, s nagy a valószínűsége annak, hogy ilyen értelemben foglalt állást. A közvéle­mény-kutatások szintén azt tá­masztják alá, hogy az amerikaiak döntő többsége nem szeretné, ha a négymilliós Litvánia miatt veszély­be kerülnének a szovjet-amerikai kapcsolatok. Ezzel összefüggésben érdekes hír: Kazimiera Prunskiene asszony, litván kormányfő, aki Ka­nada után szerette volna felkeresni az USA-t, nem kapott beutazási ví­zumot. Washingtonban értésére ad­ták, hogy június 7-e után látnák vendégül, vagyis csak a Bush-Gor­bacsov csúcstalálkozót követően. Megfigyelők szerint azonban nem lehet kizárni, hogy Bush végül is rákényszerül valamilyen Moszkva elleni gazdasági szankciók elfoga­dására, hiszen ennek érdekében is elég erős politikai nyomás neheze­dik rá, talán helyettese, Dan Quayle alelnök részéről is. Az előbb említett litván parlamenti delegáció hétfő óta tartózkodik Moszkvában, jelenlétükről levélben tájékoztatták Mihail Gorbacsovot, közölve, hogy szeretnének találkoz­ni vele. A moszkvai litván képviselet azonban még kedden este is azt jelentette, hogy ez a találkozó nem Mihail Gorbacsov Szverdlovszkban (ÖSTK) - Mihail Gorbacsov tegnap az Uraiban lévő Szverdlovszkba, az Orosz­országi Föderációban zajló radikális re­formok központjába utazott. Államfőként ez az első útja Gorbacsovnak. A TASZSZ jelentése szerint munkásokkal, a kerület párttisztségviselőivel és tudósokkal talál­kozik, s megjegyezte, hogy e jelentős ipari központ lakossága nagyon szívélyes fogadtatásban részesítette az elnököt. Szverdlovszk a radikalizmusáról híres Borisz Jelcin politikai bástyájának szá­mít, az Oroszországi Föderáció parla­mentjébe történt választások során itt aratott könnyű győzelmet. A múlt hónap­ban megtartott választások után a város­ban a radikális képviselők kezébe került az irányítás. jött létre (ma pedig már Szverd­lovszkba utazott az államfő). A levél utalt arra a litván döntésre is, amely szerint május 1-től nem fogadnak el újabb politikai döntéseket. A levelet megküldték Anatolij Lukjanovnak, a Legfelsőbb Tanács elnökének, va­lamint a két kamara elnökeinek is: Ivan Laptyevnek és Rafik Nyisa­novnak. Vitautas Landsbergis litván el­nök kedden este a holland rádiónak adott interjújában elutasította Moszkvának azt a javaslatát, hogy a függetlenség kikiáltását halasszák el két évvel későbbre. „Ez az ab­szurd javaslat nem egyéb a nyugati kormányoknak szánt trükknél" - mondotta Landsbergis. Michal Rauf, a Csehszlovák Saj­tóiroda vilniusi különtudósítója hely­zetjelentésében azt írja, míg a hét végén csupán a benzintöltő állomá­sokon voltak hatalmas sorok, most már az élelmiszerboltok is tele van­nak vásárlókkal. A polcokról eltűnik a só, a liszt, az étolaj - egyszóval minden olyan cikk, amelyet Litvánia a Szovjetunióból kap, s amelyek nem romlanak könnyen. Nem egy megkérdezett vásárló mondta azt, hogy ő nyugodt, mert otthon akár egy-két évre elegendő tartalékai vannak. A legnagyobb vilniusi áru­ház vezetője pedig azt állította, a tartalékok felhalmozása Litvániá­ban, s az egész Szovjetunióban is normális jelenség, illetve az állandó áruhiány következménye, s ezért nem lehet azt állítani, hogy most a blokád miatti pánikról lenne szó. Ugyanakkor hozzáfűzte, hogy az aggodalmak a gazdasági embargó miatt megalapozottak. A litván határról már szóltunk, ahol a szovjet csapaterősítések elle­nére nyugodt a helyzet. Nem mond­ható el ugyanez a szovjet (azerbaj­dzsáné-iráni és a szovjet-(moldáviai) -román határról. Parahin ezredes, a határőrcsapatok parancsnokhe­lyettese aggasztónak nevezte a ro­mániai fejlemények következtében a közös határon kialakult helyzetet. Egyre több az illegális határátlépé­sek száma. Szerinte komoly ve­szélyt jelent az is, hogy bővülnek a Moldovai Népfront és a román nacionalista erők kapcsolatai. A hí­rek szerint a front a közeljövőben tömeges akciókat akar szervezni a szovjet-román határon, követelé­sei között szerepel az államhatárok megváltoztatása, főleg Besszará­biában. Parahin közölte, hogy ezen a szakaszon is erősítik a határok védelmét, s megkövetelik az ide vo­natkozó szovjet-román szerződés szigorú tiszteletbentartását. Ennek érdekében együttműködnek a ro­mán határőrökkel is. A litván parlament és a kormány tegnap közös „állandó blokádelle­nes bizottságot" hozott létre, ezt Kazimiera Prunskiene miniszterel­nök vezeti. Feladata olyan intézke­dések kimunkálása, amelyek a teljes függetlenségre törekvő Litvánia szá­mára lehetővé teszik a moszkvai gazdasági nyomással való szembe­szállást. Litvániának jelenleg az energia­hiány okozza a legnagyobb gondo­kat. Prunskiene rádióbeszédében vázolta az egyik lehetséges kiutat: közvetlen gazdasági kapcsolatokat lehetne felvenni a Szovjetunió azon területeivel, ahol az egy hónappal ezelőtti választásokat követően a haladó, gyakran radikális erők vet­ték át az irányítást. Konkrétan Le­ningrádot, Lvovot, valamint a föld­gázban és kőolajban gazdag Tyu­menyi területet említette. Hozzáfűz­te, árucseréről lenne szó, az ener­giáért cserébe Litvánia húst és tejet szállítana. Véget ért a gdanski kongresszus A Szolidaritás nem alakít pártot (ČSTK) - Egész éjszaka tartó tanács­kozás után tegnap reggel ért véget Gdanskban a lengyel Szolidaritás eredeti­leg hatnaposra tervezett második kong­resszusa. Hosszas és heves viták után két fő dokumentumot fogadtak el: a prog­ramot és a módosított szervezeti szabály­zatot. A programhatározat hangsúlyozza: a Szolidaritás részt vállal az új demokrati­kus rendszer kialakításában és védelmé­ben, s támogatni fogja a hatékony gazda­sági rendszer kiépítését. Emellett arra törekszik, hogy a változásokhoz szüksé­ges társadalmi ráfordításokat minimalizál­Garanciák a vállalkozóknak ÚJ szú 1990. IV. 24. Május elsején lép hatályba a vál­lalkozói törvény, amelyet az elmúlt héten hagyott jóvá a Szövetségi Gyűlés. Ez a törvény nagyon széles lehetőségeket nyújt a vállalkozni szándékozóknak. Igaz, kifejezetten rendelkezik arról, hogy nem vonat­kozik az orvosok, a jogászok tevé­kenységére, vagyis nem teszi még lehetővé az orvosi magánrendelők és magánkézben lévő ügyvédi iro­dák megnyitását. Lehetőséget nyújt azonban olyan vállalkozásokra is, amelyek eddig csak szocialista szer­vezeteknek voltak fenntartva, még­pedig velük egyenrangú feltételek mellett. Kivételt képeznek persze, a hagyományos állami monopóliu­mok, például a postai szolgálat, a dohánnyal, szesszel vagy sóval való gazdálkodás, a távközlés stb. Fontos rendelkezése a törvénynek, hogy az állami terv nem kötelezheti a magánvállalkozókat. A törvény részletesen szabályoz­za a vállalkozói jogosultság feltéte­leit, illetve megszerzésének módját, így például a vállalkozónak lega­lább 18 évesnek és feddhetetlennek kell lennie, rendelkeznie kell jogi cselekvőképességgel, sőt szakmai képesítéssel is, ha ez a vállalkozása jellegét tekintve szükséges. A vállal­kozói jogosultság lényegében nem engedélyezéshez, csupán regisztrá­láshoz kötött. A törvény ezzel kap­csolatban pontosan meghatározza a regisztrálás iránti kérvény tartalmi kellékeit, mellékleteit, és ezzel egyúttal azt is, mikor utasíthatja el a regisztrálásra illetékes hatóság a regisztrálást. Ugyanígy meghatá­rozza, mikor köteles ez a hatóság megszüntetni a regisztrálást, illetve mikor szüntetheti meg saját mérle­gelése alapján, és milyen határi­dőben. A törvény viszonylag részletesen szabályozza a vállalkozó és a há­zastársa, a vállalkozó és az alkal­mazottai, illetve megrendelői, ügyfe­lei közti jogviszonyokat. Mivel a „szocialista jogrendre" jellemző rendelkezések túlnyomó része még hatályban van, a törvény fontos ga­ranciát nyújt a vállalkozóknak azzal a megállapításával, hogy vagyon­szerzési jogosultságuk a vállalkozás céljára korlátlan, s hogy a vállalkozó tulajdonában lévő dolgokra nem vo­natkoznak a Polgári Törvénykönyv rendelkezései a személyi tulajdon­ról. A törvény további fontos garan­ciát ad a vállalkozóknak azzal, hogy biztosítja számukra a regisztrálásra illetékes, hatóság határozatai bírósá­gi felülvizsgálatának lehetőségét. Ennek alapján a kerületi bíróság döntéséért folyamodhat az, akinek regisztrálási kérvényét a regisztrá­lásra illetékes szerv elutasította, mondván, hogy a tevékenységre, melyre vállalkozni kíván, nem vonat­kozik a vállalkozói törvény. Kezdet­ben feltehetőleg gyakran fordul majd elő ilyesmi. Persze, említést kell ten­ni egyúttal arról is, hogy a vállalkozó csak valamennyi rendes jogorvoslati eszköz eredménytelen felhasználá­sa után fordulhat bírósághoz. Záró­rendelkezéseiben a törvény ismét a vállalkozók érdekeit szem előtt tartva kizárta egyes államosítási dekrétumok, törvények rendelkezé­seinek alkalmazását. (m-n.) XXX Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a vállalkozói törvény szövegét lapunk vasárnap megjelenő számá­ban részletesen ismertetjük. ják. A Szolidaritás nem alakít saját politi­kai pártot, nem zárja azonban ki a szak­szervezetek részvételét a parlamentben és a helyi tanácsokban. Feladatának tekinti a jövőben a mun­kanélküliség elleni küzdelmet, számolni kell viszont azzal, hogy aránylag sok dolgozó marad a jövőben átmenetileg állás nélkül. A szervezet gondoskodni kíván szociális védelmükről. A Szolidari­tás ellenzi a reáljövedelmek drasztikus csökkentését, nem ért egyet a jelenlegi lakáspolitikával sem. Síkraszáll az új szakszervezeti törvény megalkotásáért is. A szervezeti szabályzatban eszközölt leglényegesebb módosítások: a tavalyi kerekasztal-tárgyalásokon született azon kiegészítésnek az eltörlése, amely korlá­tozta a szakszervezetek jogait, beleértve a sztrájkjogot is, továbbá a Szolidaritás szerveinek mandátumát 2-ről három évre hosszabbították meg, s végezetül tiltja, hogy egy személy tisztséget vállalhasson a Szolidaritásban is, valamint az állam­igazgatásban és az önigazgatási szer­vekben is. Természetesen törölték a LEMP vezető szerepéről szóló kitételt, hiszen ez a párt már megszűnt. Több más dokumentumot és határo­zatot is elfogadtak, az egyik például ki­emeli a küszöbönálló helyhatósági vá­lasztások szerepét a politikai rendszer radikális átépítése szempontjából. A kö­zép- és kelet-európai népekhez intézett felhívás - hasonló az egyik 1981-es do­kumentumhoz - szolidaritást vállal azon országok nemzeteivel, amelyek a sza­badság és a demokrácia útjára léptek. Zárszavában Lech Walesa méltatta a kongresszus jelentőségét. E tanácsko­zás fontos mérföldkő volt, annak ellenére, hogy sok problémát nem sikerült megol­dani. F ogalom lett ez a név: Cserno­bil. Az atomkor átkainak és veszélyt hordozó áldásainak, a bé­késnek vélt atom gyilkos erejének, az emberinek nevezett tényező nagy kudarcának, a majdnem töké­letesnek hitt technika csődjének, a hazugságnak, a félrevezetésnek, az emberi életek bűnös kockáztatá­sának fogalma, szinonimája és szimbóluma. Immáron négy éve. S így lesz éz még legalább száz évig, de talán mindörökké, amíg lesz földi élet. Ha nem lesz több Cser­nobil... Ez az idei évforduló valahogy más, mint az eddigiek. Ugyanis mostanra kezd csak kiderülni, mi is volt Csernobil. Csak mostanság be­szélnek nyíltan (vagy talán még most sem -és ki tud már hinni?) arról, milyen elavult, elhanyagolt volt az erőmű, mi mindent mulasztottak el és kik a tragikus robbanás után, kik és hogyan próbálták pozíció­féltésből vagy gyávaságból el­tussolni az ügyet, kik és miért „fa­laztak" nekik, milyen mértékű volt és milyen nagyságú ma a sugárzás, mekkorák az anyagi károk, hány ember fertőzött, hányan vannak még mindig kitéve a veszélynek - s miért? M ár nem tartják számon, há­nyan vesztették életüket az atomkatasztrófa miatt, nincs nyil­vántartás arról, hány ember beteg­ségét okozta. Sokét. De mennyi a sok? ötszáz, kétezer, félmillió? Mire jó ez a struccpolitika? Netán pénzkérdés az egész? Ha hivatalo­san elismernék az áldozatok és a potenciális áldozatok számát - ak­kor jönne a jogos kártérítés, a spe­ciális és költséges gyógyítás... Igaz, a szovjet gazdaság szénája nagyon rosszul áll, de ez nem ok a hanyag­ságra. A hallgatással nem lehet megnyugtatni azokat az embereket, akik ehhez hasonló vagy más atom­erőművek közelében élnek. A hiva­talosan meghirdetett, s számos terü­leten valóban kitűnően működő szovjet nyíltság mintha erre az eset­re nem vonatkozna. Nem látják az illetékesek, hogy Csernobil nem olyan kivétel, amely erősítené a glasznoszty szabályait? Más ez az évforduló, mert a ma­kacs és bűnös hallgatás falán - ugyanúgy, mint a csernobili erő­műén - megjelentek a repedések. Kiderült, csak egyetlen intézmény, a kijevi radiációs orvostudományi központ foglalkozott a sugárfertőzés következményei gyógyításával - 1986 őszétől, amikor a kormány rendelkezésére bocsátott egy addigi szakszen/ezeti üdülőt. Alkalmazot­tainak száma 550, befogadóképes­sége: 300 beteg! Csak ennek az intézménynek volt joga arra, hogy megállapítsa a sugárfertőzés tényét, diagnosztizálja az ebből származó betegségeket. Nem csoda, hogy Uk­rajnában, pontosabban Harkovban már tarthatatlannak ítélték ezt az állapotot a mentési munkálatokban részt vett személyek. A város kórhá­zaiban vagy másfél százan feküdtek a legkülönbözőbb, nyilvánvalóan a fertőzés okozta betegségekkel - de nem hivatalosan. Többszöri figyelmeztetés után, március 22-én éhségsztrájkot kezdtek elemi köve­teléseik - megkülönböztetett gyó­gyítás, a gyógyszerek és élelmisze­rek biztosítása - érdekében. A köz­ponti kormány csak április 8-án rea­gált: döntött arról, hogy rendszere­sen ellenőrizni kell azok egészségi állapotát, akik a sérült reaktor körüli 30 kilométeres körzetben részt vet­Repedések a hallgatás falán tek a mentési munkálatokban, dön­tött a nagyobb segítségnyújtásról, támogatásukról. Egy nappal koráb­ban elnöki rendelet jelent meg arról, hogy a szövetségi minisztériumok és reszortok a Szakszervezetek Össz-szövetségi Központi Tanácsá­nak igénylése alapján üdülőiket és egészségügyi létesítményeiket bo­csássák a baleset sújtotta körzetben élő gyermekek rendelkezésére. Kiderült ugyanis, hogy három éven át titokban tartották az informá­ciókat a baleset egészségkárosító következményeiről, a sugárszeny­nyezett területek térképeit csak ta­valy tették közzé. Akkor még négy­millió ember élt ott, s még ma is több mint hárommillió. Ebből csak Belo­russziában 800 ezernél több a gye­rek. Kiderült, hogy a tilalom ellenére emberi táplálkozásra felhasználják az itt termesztett növényeket, hasz­nosítják a tejet, a húst - pedig az mind fertőzött. Kiderült, a korábbi derűlátó statisztikák ellenére vésze­sen megnövekedett a leukémia ese­teinek aránya, egyre több a különbö­ző daganatos megbetegedés. A su­gárzás a tíz éven aluli kislányokra a legkárosabb, ők hússzorosan ér­zékenyek. Pedig a baleset után a re­aktor közvetlen közelében még na­pokig játszottak a gyerekek az ut­cán, fürödtek a patakokban... K iderült, egyre pusztítóbb, egy­re gyakoribb a Csernobil­AIDS: a sugárzás megtámadja a vérképző rendszert, különösen a csontvelőt, ami vészesen gyengíti az immunrendszer működését. Ki­derült ... Pedig ez még távolról sem minden. GÖRFÖL ZSUZSA (ČSTK) - Ma van a csernobili tragédia negyedik évfordulója, a sugárfertőzés következményeiről tanácskozott tegnap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. A késő esti órákig tartott a vita a következmények felszámolását célzó állami programban foglalt sürgős intézkedésekről. Vitalij Doguzsijev, a minisztertanács alelnöke, a rendkívüli helyzetekkel foglalkozó állami bizottság elnöke beszámolójában elmondta, az elkövet­kező két évre tervezett intézkedések 12,5 milliárd rubelt emésztenek fel. Főleg a sugárfertőzött személyek orvosi ellátásáról, az áttelepítettek számára új lakások és járulékos beruházások, továbbá fürdők és szanatóriumok építéséről van szó. A költsé­geket a moszkvai központi kormány, továbbá az Oroszországi Föderáció, Ukrajna és Belorusszia kormánya fedezi. Újabb „magyar Watergate" (ČSTK) - El nem égetett doku­mentumok című kötetet jelentetett meg Budapesten a Szabad Tér Kia­dó, amely valódi szenzációnak szá­mít Magyarországon. Túlnyomó­részt olyan anyagokat tartalmaz, amelyeket most tettek először köz­zé, sőt: némely iratot olyan különle­gesen titkosan kezeltek, hogy a leg­főbb ügyész helyettese, Nyíri Sán­Beiktatták tisztségébe Violeta Chamorrót Bush ajándéka 2,6 millió dollár (ČSTK) - Pontosan két hónappal vá­lasztási győzelme után tegnap ünnepé­lyesen beiktatták elnöki tisztségébe Vio­leta Chamorrót, a nicaraguai ellenzék képviselőjét. Ezzel véget ért a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) több mint tízéves monopolhatalma. A sandinisták ugyan jelentős mértékben hozzájárultak a Somoza-diktatúra meg­döntéséhez 1979-ben, de a következő években már nem tudták átlépni saját árnyékukat és biztosítani Nicaragua szá­mára az utat a demokráciához. George Bush amerikai elnök 2,6 millió dolláros azonnali segélyt hagyott jóvá Nicaraguának Violeta Chamorro államfő beiktatása alkalmából. Erről kedden este tájékoztatott a Fehér Ház szóvivője. A pénzügyi segélyt Managua számára abból a tartalékalapból nyújtották, amely­lyel Bush saját belátása szerint, a Kong­resszus beleegyezése nélkül rendel­kezhet. Az elnök az elmúlt hetekben többször is sürgette a Kongresszus tagjait, szavaz­zák meg a tervezett 300 millió dollárt Nicaraguának. A szenátus azonban más tisztázatlan programok miatt eddig még nem adta beleegyezését. Nicaragua egyébként 1981 óta most először kap amerikai támogatást. dor és a Párttörténeti Intézet főigaz­gatója, Balogh Sándor is először ebben a könyvecskében találkozott velük. A dokumentumok a Rajk László és a Nagy Imre elleni perekkel, Rá­kosi Mátyás szovjetunióbeli szám­űzetésből történő hazatérésével foglalkoznak. Az iratok Kádár Já­nos hagyatékából származnak, s ál­lítólag Grósz Károly bocsátotta a ki­adó rendelkezésére. Mint ismeretes, Grósz nemcsak Kádár utódja volt az MSZMP főtitkári tisztségében, ha­nem a bizalmasa is. Balogh Sándor az ügy kapcsán felháborodásának adott hangot, s az esetet „magyar Watergate-nek" nevezte. Nemcsak azért, mert az ilyen fontos okmá­nyok, mint Kádár Jánosé, nem ké­pezhetnek magántulajdont, hanem azért is, mert csupán a másolatokat publikálták, az eredeti példányok Kádár páncélszekrényéből eltűntek. A Népszabadság szerkesztősé­gének nem sikerült kapcsolatba lép­nie Grósz Károllyal, s ezért a lap felteszi a kérdést: hány ilyen doku­mentum van még és kinek állt érde­kében az eredeti példányok eltünte­tése?

Next

/
Thumbnails
Contents