Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-25 / 97. szám, szerda

Tőkét - szinte semmiből EGY MAGYARORSZÁGI VÁLLALKOZÓ MEGVALÓSÍTÁSRA VÁRÓ ÖTLETEI Nemrégiben hazánkban járt Szűcs Ferenc magyarországi üzletember, a Bakonyif Metal Alapanyaghasznosító, «r Kereskedelmi és Szolgáltató !|| Kft. ügyvezető igazgatója. Lá• - togatásának céljáról, elképze- léseiről beszélgettünk vele. - Kettős céllal érkeztem. Mindenekelőtt egy viszonylag hosszúra nyúlt, de most már előrehaladott üzleti tárgyalás sikeres befejezésén fáradoztam, s a további lehetőségeket igyekeztem felmérni. Az egyik dél-szlovákiai szövetkezettel egy kölcsönösen előnyös csereüzlet megkötését készítettük elő Használt, nagyvállalatoknál gazdaságosan már nem üzemeltethető szállító-, rakodó-, emelő- és egyéb gépek iránt érdeklődöm. Ilyen árura a jövőben is vevő leszek. Hazai felméréseink szerint ezeket magánvállalkozásokban még sikeresen ki lehet használni. • Igenám, de mi ebben a kölcsönös előnyösség? - Kézenfekvő dolog, hiszen én ezeket a gépeket a kiselejtezéskor vásárolom meg a tulajdonosaiktól. Minden bizonnyal fillérekért kerülnének a hulladékgyűjtőbe. Én ennél többet kínálok. Ráadásul olyan áruval fizetek, amelyre az itteni partner igényt tart. A most megkötendő csereüzlet keretében például gépkocsikért speciális akkumulátortextíliát szállítok, azt pedig jelenleg Csehszlovákiában szinte lehetetlen beszerezni. De ha a jövőben ez a partner más árura tart igényt, akkor azzal szolgálok. Nekem teljesen mindegy, hogy üdítőt, vagy kazánokat adok cserébe, sót nem zárkózom el az elől sem, hogy esetenként akár tőkéspiacról szerezzem be, a csereárut. • Ha jól értem, ezek szerint hazai vállalataink szinte a semmiből kovácsolhatnak tőkét? - Igen, ez valóban csaknem szó szerint így van. Nagyszerű, hogy pillanatnyilag ennek már itt sincs semmilyen adminisztratív akadálya, ugyanakkor a külkereskedelmi vállalatok is nagyon szívesen vállalják az efféle csereüzletek lebonyolítását. S ráadásul a mostani csupán átmeneti állapot, hiszen előbb-utóbb Csehszlovákiában is bárki megkaphatja majd a külkereskedelmi jogot, hogy közvetlen kapcsolatot tarthasson határon túli partnerekkel, ha ezt előnyösnek tartja. Én például már rendelkezem ilyen joggal, ezért részünkről az ügyletbe külkereskedelmi vállalatot be sem kapcsoltunk. • Beszélgetésünk elején említette, igyekszik új lehetőségek után nézni. Mi érdekelné még? - Részemről a lehetőségek korlátlanok. Minden olyan üzletben partner vagyok, amely mindkét oldalon kedvező mérleggel zárul. Ma már érezhető, hogy a kereskedelemben önök is ezt az utat kezdik taposni. A termelőegységeknél gyökeresen változik a szakemberek gondolkodása. Fokozatosan rájönnek mindenhol arra, hogy további létük csak úgy biztosított, ha a gyár, az üzem, a szövetkezet, vagy éppen az állami gazdaság kigazdálkodja a fennmaradáshoz és további fejlődéshez szükséges forrásokat. Gyorsan kiderül, kire van és kire nincs szüksége a vállalatnak. Ugyancsak nagyszerűnek tartom: a gazdasági életet itt is nagyon rövid időn belül Elaludt a törvényhozás? Akinek se pénze, se ötlete, nyilván nem érezte közvetlen hiányát a vállalkozási és egyéb gazdasági törvénynek. Ha azonban tovább gondoljuk a dolgot, rá kell jönnünk, hogy a törvényhozás késése senkinek sem kedvezett. Mert a hiányos szolgáltatásnak, a konkurencia híján egyeduralkodó nagyvállalatok „pótolhatatlan" szerepének, s egyáltalán a piacgazdaság hiányának mindenki kárát látja. Szenved a fogyasztó, mert ideje és energiája nagy részét alapvető létszükségleti cikkek beszerzésére fordítja. S szenved a vállalkozó szellemű, ám megkötött kezű ember, akinek munkája gyakran szélmalomharc csupán. Pedig tudunk szép, jó és versenyképes termékeket is gyártani, miként azt a fogyasztási cikkek idei brünni vására is mutatta. De vitathatatlan, hogy a külföldi magánvállalkozók, részvénytársaságok kínálatával nem vehetjük fel a versenyt. Vajon miért? Csupán azért, mert ha a ,,játék" saját zsebre megy, akkor az emberi fantázia, ügyesség, pontosság, kezdeményezés és érdekeltség nem ismer határokat. S néha még törvényekre sincs szükség. Erre lehet példa az a néhány vállalkozó, aki megkésett törvény ide, piaci mechanizmus oda, vállalta a magángazdálkodással járó kockázatot. Persze, a kisiparosok helyzete ágazatonként különböző. A cipőiparban például nagyon nehéz a dolguk, mivel egy-egy lábbeli előállításához a költségek 70 százalékában devizára van szükség. Hiszen tőkés importból származik a festékek, a ragasztók, a bőrök, és egyéb komponensek jelentős része. Bár a fogyasztási cikkek vásárán a Exico külkereskedelmi vállalat bemutatóján még nem szerepeltek kisvállalkozók, a cipóiparban néhány már önállóan kívánnak dolgozni. A partizánskei Augusztus 29. Cipógyárból nemrég három munkás vált ki, s - egyelőre még a gyár támogatásával - látott munkához. A zlíni Svitben is van már hasonló példa. Aki belekóstolt, tudja már, a magánvállalkozás nem egyszerű dolog. S nemcsak a kockázat, az alakuló verseny teszi bonyolulttá, hanem gazdaságunk létező ellentmondásai is. Az egyik oldalon a piaci mechanizmust kívánjuk bevezetni és a vállalkozók nagyobb aktivitására számítunk, a másik oldalon viszont mintegy akadályozva előző törekvéseinket, csak nehezen tudunk megszabadulni a direktív tervezéstől, s esetenként az alapanyagok mérleg szerinti elvagy inkább kiosztásától. Persze, az sem mellékes, hogy a vállalkozásokat illetően meglehetősen kevés az ismeretünk, s valljuk be, néha túl egyszerűnek látszik a jövő. Ezek az idealista elképzelések azonban nem indokolták a törvényhozás késését, sőt ellenkezőleg. Hiszen a vállalatok, a vállalkozók szinte startra készen várták az új jogi szabályozást, hogy ötleteiket mielőbb megvalósíthassák. A jövőre nézve tehát mindenképpen hasznosabb lesz, ha honatyáink kevesebb vitatkozással inkább rugalmas és gyors döntéshozással töltik idejüket. KOVÁCS EDIT ÚJ SZÚ Lesz-e Pozsonyban atomreaktor? A közeli napokban erre a kérdésre is választ kell adnia a Szlovák Köztársaság kormányának. Már évek óta vitáznak róla, hogy a nagyon rossz helyre tervezett Iskolai atomreaktorra (acsalogány-völgyi diáknegyed közepében épülne) végüiis szükség vane. Április közepén az építkezésen felújították a munkát, de a beruházó mindenkit megnyugtatott: a földmunkák csak a víz elvezetésére szolgálnak, s ígérte, hogy a további fejleményekről is tájékoztatják a lakosságot. Peter Brenkus (ČSTK) felvételén madártávlatból láthatjuk az építkezést. élénkké teszik a magánvállalkozások. Hogy melyik lesz a sikeres és melyik kerül csődbe, arról a piac dönt majd. Ezért is nagyon fontos, jó érzékkel válasszák meg a szolgáltatók, a termelők, hogy mire szakosodjanak. De hogy a kérdése elöl se térjek ki, konkrét leszek. Engem egyrészt lehangolt, másfelől viszont ötleteket adott az itteni, főleg Dél-Szlovákiában vétkesen elhanyagolt faállomány látványa. Gondolok mindenekelőtt a különböző erdősávokra, széltörőkre, ártéri erdősávokra, de a vízfolyásokat követő telepített fasorokra is. Fogadni mernék, hogy amióta ezeket elültették, emberi kéz nem érintette őket. És ez baj, mert a rendszeres karbantartás, felújítás ebben is nagyon fontos. Tudom, ez plusz gond lenne a tulajdonosoknak, hiszen ilyen parányi erdők miatt szakcsoportokat létrehozni nem kifizetődő. Megrendelni meg lehetetlen ezt a munkát, mert azok a vállalatok, ahol értenek hozzá, nem vállalják, maguk sem győzik a nagy, összpontosított erdős területek gondozását. Nekik ez ráadásul azért nem gazdaságos, mert a csehszlovák feldolgozó ipar jobb minőségű fát igényel. A nyárfélék, az éger ilyen bonyolult és költséges kitermelése részükről ezért szinte szóba sem jöhet. • Netán lenne ötlete e probléma megoldására? - Igen, én ismét egy kölcsönösen előnyös üzletre gondolok. Hajlandó volnék - a jelentkező munkaerőgondot enyhítve - megszervezni egy csoportot, tagjait szlovákiai lakosokból válogatnám ki. Megfelelő technikával felszerelve vállalnám az állomány karbantartó és növelő gyérítését, de nem zárkóznék el a tarvágástól sem, amit teljes felújítás követhetne. Gondolom, mindenütt örülnének annak, hogy az elhanyagolt területeken is rend és tisztaság lenne. Mindezt egy olyan szerződésben tudom elképzelni, amelyben a hasznosítható fára vevőként számítanék. Vagy megvenném az összes felhasználható faanyagot, vagy a tulajdonossal közösen hasznosítanánk. Meggyőződésem, hogy az egységes földműves-szövetkezetek, az állami gazdaságok, de a többi tulajdonos sem lenne ellene. Ily módon pénzzé tehetnék azt, ami hosszú éveken át nyűg és gond számukra. Azt sem tartom kizártnak, hogy mindezt közös vállalkozásban bonyolítanánk le valamelyik itteni partnerrel. 0 Azért mert logikus és csábító az ötlet, befejezésül mondjuk még el, hogyan vehetik fel önnel a kapcsolatot az érdeklődők. - Nagyon egyszerű a dolog, a Kft. és, a nevem mellé a teljes levélcím a következő: 8100 Várpalota Pf. 127, de elérhető vagyok telefonon is, a (003680) 72-611 -es számon. KESZELI BÉLA Módosul a vezetési stílus Szövetkezetek szövetkezetévé válik a galántai Május 9. Efsz? Napjainkban a gépek zaján kívül leginkább a hangos, olykor haragos szóváltást sem nélkülöző egyezkedéstől, osztozkodástól hangos a szövetkezetek háza tája. Merthogy egyre-másra válnak az egykor erőszakkal egyesített földműves-szövetkezetek, a vagyon igazságos elosztása pedig nem éppen egyszerű. Vannak gazdaságok, melyekben talán még hónapok múlva sem születik megegyezés. Szerencsére nem mindenütt rohantak fejjel a falnak. Az eddigi tapasztalatok szerint a megfontoltság zömmel azokra a szövetkezetekre jellemző, amelyek az egyesítés után is a nagyüzemi gazdálkodás létjogosultságát bizonyították eredményeikkel. Ezekben a gazdaságokban nem azt kutatják, hogy miként lehetne gyorsan különválni, hanem hogy miként tudnák továbbfejleszteni a jót. Miért kellene mindenáron felszámolni azt, ami évekenévtizedeken át a közösség érdekeit szolgálta? A galántai Május 9. Efsz a hetvenes években központi elképzelés szerint kialakított nagygazdaságok egyike. Létrehozása érdekében hat falut léptettek frigyre, összesen 4500 hektár földterülettel. Mégpedig úgy, hogy a névadó Galántának tulajdonképpen csak annyi köze volt az új kolosszushoz, hogy a városban kapott helyet az egyesített szövetkezet szókháza. A megújulás szele ezt a gazdaságot sem kerülte el. A novemberi események hatására a tagság leváltotta az elnököt és a megüresedett székbe Králik Erzsébet alelnököt ültette. Azóta a zárszámadó közgyűlés ezt a döntést megerősítette, s egyúttal elfogadta az új vezetőségnek azt a javaslatát, hogy ne a különválásban, hanem az egyesült szövetkezetet alkotó gazdaságok önelszámolására alapozott, területi irányításhoz való visszatérésben keressék a jövőbeni boldogulás útját. Ellenvélemények, szakadást sürgető javaslatok itt is akadtak, ám a helyzetet reálisan értékelők józansága győzött. - A részleggyűléseken konkrét tényekkel bizonyítottuk, hogy nem célszerű a működőképes egységet megbontani csupán azért, mert ma a válás a divat - magyarázta Králik Erzsébet. - Eredményeink minden vonatkozásban arról tanúskodnak, hozzáértéssel igenis lehet nyereségesen gazdálkodni egy akkora szövetkezetben, mint a miénk. Tehát marad az egyesült szövetkezet, viszont benne minden korábbi gazdasági egység önállóságot kap. Az immár saját pénzügyi terv alapján tevékenykedő üzemegységek élére titkos szavazással választottak vezetőket, akik egyben alelnökei az egyesített szövetkezetnek. Kialakítottak egy szolgáltató üzemegységet (szállítás, gépjavítás, beruházások és melléküzemági termelés), s tervbe vették a kereskedelmi-forgalmazási részleg kialakítását. - Valaki nemrég úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen kis szövetkezeteket hoztunk létre az egyesített szövetkezet kebelében - emlékezett az elnöknő. - Igen, alapjában véve erről van szó. A hangsúly a területi irányításon, a gazdaszellem megerősítésén és az eredményekhez fűződő egyéni érdekeltség elmélyítésén vart. Az egyesült szövetkezet így az önálló szervezeti egységek szoros együttműködésén alapuló közösséggé válik, melyben a részlegek az önelszámolás elvei alapján tevékenykednek és belüzemi áron nyújtanak egymásnak szolgáltatásokat. Az átszervezés magától értetődően a központ szerepének átértékelését, a vezetés koncepciójának módosítását is szükségessé teszi. Például fel kell számolnunk az eddigi értelemben vett főagronómusi és főzootechnikusi funkciót. A szakemberek ezután nem azt fogják ellenőrizni, elvógezték-e a szántást, időben és jól megfejték-e a tehenet, hanem a partner- és piackutatás, a kapcsolatteremtés és a kereskedelem szervezése lesz a feladatuk. No ós természetesen a műszaki haladás figyelemmel kísérése, az új technológiák rugalmas gyakorlati meghonosítása. Újabban a mezőgazdaságban is sokan rettegnek, hogy a megújulás, a kényszerű szerkezetváltás elbocsátásokhoz, munkanélküliséghez vezet. Galántán szintén gondot okoz a 820 aktív tag rendszeres foglalkoztatása, mégsem terveznek létszámcsökkentést. - Hogy véget vessünk az általános bizonytalanságnak, mielőbb ki kell dolgoznunk a belüzemi összpontosításnak megfelelő együttműködési alapelveket - szögezte le Králik Erzsébet. - Csakhogy egyelőre nem tudjuk magunkat mihez tartani, mert nem született döntés, milyen adópolitikát alkalmaznak majd a mezőgazdasággal szemben. Amíg ezt nem tudjuk, nem foghatunk vállalkozásokba, nem dönthetünk a beruházásokról és természetesen nem vehetünk fel hitelt. Mint kiderült, azt viszont tökéletesen tudatosították, a gazdasági helyzetükön elsősorban azzal tudnak javítani, hogy a termékeik zömét nem alapanyagként, hanem végtermékként, feldolgozva adják piacra. Legalábbis ezt sugallja a piacgazdaságra való áttérés szükségességének hangoztatása. Most már csak az a kérdés, ösztönözni fogja-e az ilyen kezdeményezéseket az új adórendszer^ T. SZILVÁSSY LÁSZLÓ ÓRIÁSI KÁROKAT OKOZNAK A TÜZEK Nagy árat fizettünk a gondatlanságért A Rimaszombati járásban az idei év első hónapjaiban több tűzesetet és nagyobb kárt mutat ki a statisztika, mint tavaly az egész év során. Már januárban és februárban is sok munkájuk volt a tűzoltóknak, márciusban pedig valósággal elszabadult a pokol. Jóformán egyetlen nap sem múlott el tűzeset nélkül, s különösen emlékezetes marad a hónap második hétvégéje, amikor három napon keresztül szinte egyfolytában pusztított a vöröskakas. 1990. IV. 25. A tüzek kiváltó okai szinte minden esetben visszavezethetők az emberi hanyagságra és mulasztásra. Március elején Pokorágy községben kezdődött: egy rosszul elhelyezett tűzhely gondatlan kezelése következtében csaknem teljesen leégett egy családi ház. Néhány nappal később Tiszolc közelében egy idős férfi tüzet rakott, a lángok előbb a száraz avarra, később a lakóépületekre is átterjedtek. Két hétvégi ház porrá égett. Sajnos, nagyon sok volt az erdőtüzekből. Sušany község határában a kaszálót a tavalyi száraz gaz elégetésével próbálták megtisztítani. A tavaszi nagytakarítás olyannyira „sikeres" volt, hogy szinte órák alatt a tűz martalékává vált a közelben négyhektárnyi fiatal erdő. Tarkovská Zdychava és Polom között is futótűz pusztította el az erdőt, s a múlt hónap végén Harmac község határában is erdőtüzet okozott a felelőtlen avarégetés. Az anyagi kárt csupán ez utóbbi esetben 420 ezer koronára becsülték az szakemberek. A tizenkét márciusi erdőtűz mellett a mezők termését is megtizedelték a tüzek. Több helyen lángba borultak a széna- és szalmakazlak. Méhiben egyszerre két szalmakazal is leégett, a keletkezett kár értéke meghaladja a 80 ezer koronát. Sajnos, két emberáldozata is volt a járásban pusztító tüzeknek. Az egyik tragédia Nagybalog község határában játszódott le, ahol egy harminchat esztendős férfi saját gépkocsijában túzhalállal vetett véget életének, a másik személy pedig közlekedési balesetnél szenvedett halálos égési sebeket. A tűzoltók mindkét esetben késve érkeztek, bár hozzá kell tennünk, hogy egyik esetben sem saját hibájukból. Feltétlenül említeni kell a megmentett értékeket is. Ondrejcsák Nándor, a rimaszombati tűzoltóparancsnokság századosa ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy tűzoltóik gyors és határozott közbelépése emberi életeket, s tízmilliós javakat mentett meg. A hivatásos alakulatokat a járás három városában, Rimaszombatban, Hnúšťában és Tornaiján szinte pillanatok alatt mozgósítani tudják. A két-három tartálykocsival kivonuló tűzoltók negyven perc alatt a járás legtávolabb eső helyeit is elérik. A legtöbb községben és üzemben számíthatnak az önkéntesek segítségére is. Különösen a tornaijai Agrokémiai Vállalat és a ruhagyár alakulatai tettek ki magukért. Profi szintű tűzoltást és áldozatkészséget mutattak a klenóci és a tiszolci földműves-szövetkezetek alakulatai, valamint az újbásti önkéntesek. Az időjárás közben csapadékosabbra fordult ugyan, de a járási tűzoltóparancsnokság illetékesei ezúton kérik a kiskerttulajdonosokat és a mezőkön dolgozókat, hogy ne rakjanak tüzeket, s ügyeljenek a gépek és járművek biztonságos üzemeltetésére is. S végül, de nem utolsósorban: ne engedjék gyufával játszani a gyerekeket. -h.a-