Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-25 / 97. szám, szerda

Hogy érvényt szerezzünk akaratunknak Beszélgetés dr. PUKKAI LÁSZLÓVAL, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége ügyvivői testületének vezetőjével A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége január 13-án történt megalakulása óta rengeteg munkát végzett. Bár tevékenységét igyekeznek gátolni, s az oktatásügyi minisztérium, ígéretei ellenére, úgy tűnik, nem tekinti egyenrangú partnernek, azért a szövetség dolgozik, s országos közgyűlé­sére. készül. Az ügyvivői testület vezetőjét, dr. Pukkai Lászlót új munkahe­lyén, a Galántai Jnb-n kerestük fel kérdéseinkkel. - Pukkai úf, miért kellett megvál­toztatni a szövetség nevét? - A nyitrai országos pedagógus fórumon Csehszlovákiai Magyar Pe­dagógusok Szövetsége néven ala­kult meg a szervezet, ám a miniszté­riumban nem jegyezték be ilyen el­nevezéssel, mivel Csehországban nincsenek magyar iskolák. így az ügyvivői testület - bár személy sze­rint elleneztem - Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségére változ­tatta a szervezet nevét. - Megalakult a Szlovákiai Peda­gógusok Uniója. Milyen az önök kapcsolata ezzel a szervezettel, csatlakoznak-e hozzájuk? - Szövetségünk megbízásából, Szkladányi Endre, az ügyvivői testü­let tagja tárgyalt velük, sajnos, egye­lőre eredménytelenül, mert az unió afféle magyar szekcióként vállalt volna fel bennünket, s ezt nem fo­gadhatjuk el. Egyrészt azért nem, mert mi nem akarunk frakciózni, másrészt mi a specifikus, tehát a magyar kisebbség oktatásügyi problémáival kívánunk foglalkozni. Az oktatásügyet érintő alapvető kér­désekben nem járhatunk külön úton. Amennyiben a jövőben maradékta­lanul érvényesül az unióban a szö­vetségi, egyenrangú partneri elv, csatlakozunk hozzájuk. -Kováč úr, az oktatásügyi mi­niszter a nyitrai fórum óta egészen másként viszonyul a kisebbségi ok­tatásügyhöz. Az ott kinyilvánított lo­jalitása ugyancsak ,,megvékonyo­dott"... - Más embert ismertünk meg Nyitrán. A miniszter úr nézetei azóta száznyolcvan fokot fordultak. Első tárgyalásunkon, február 4-én, ami­kor a fórumon elhangzott vélemé­nyeket, kéréseket, javaslatokat is­mertettük vele (bár nem minden vé­leménnyel értettünk egyet, ami ott elhangzott, szükségesnek tartottuk, hogy ismerje a magyar padagógu­sok álláspontját), egy alapvető kér­dést intéztünk a miniszterhez: egyenrangú félnek tekinti-e szövet­ségünket? A válasz akkor még igen­lő volt, s azt felelte, minden fontos kérdésben kikéri a véleményünket. Sajnos, azóta sem kérte ki, úgyszól­ván semmiben. Hogy mást ne mondjak, a minisztériumban közel negyven szekció dolgozik, mindmá­ig egyetlen szekcióban sem nyer­tünk képviseletet, ugyancsak nem sikerült létrehozni egy tanácsadói testületet. A miniszter úr egy ideje szinte egyetlen kérdéskörrel foglal­kozik: miért akarjuk mi különválasz­tani az iskoláinkat? Második tanács­kozásunkra a miniszter már a ta­nácsadóit sem hozta el, s amikor kértük, magyarázza el elképzeléseit az oktatásügyi minisztérium nemze­tiségi főosztályáról, az aznap megje­lenő Smenából kellett megtudnunk, nem lesz ilyen főosztály. Mondanom sem kell, mekkora volt a megdöbbe­nésünk. - Az elmondottakból kitűnik, nem könnyű a szövetség helyzete, mint­ha tudatosan gátolnák a munkáját. -Sajnos, valóban ez a helyzet. Szövetségünk megalakulását ugyan bejegyezték a belügyminisztérium­ban, ám erről mind a mai napig nem kaptunk semmilyen hivatalos értesí­tést, úgy tűnik tehát, mintha valami­féle illegális szervezet lennénk, hol­Nyílt levél a Szlovák Köztársaság kormányának elnökéhez Tisztelt elnök úr, a szakemberek és a széles nyilvánosság, köztársaságunk polgárai azt várták, hogy a bősi vízlépcsőről a tömegtájékoztató eszközökben folyta­tott viták a beruházás ökológiai hatását vizsgáló szakbizottságok munká­jával együtt befejeződnek. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy az SZK Erdő-, Vízgaz­dálkodási és Faipari Minisztériuma által a Szlovák Köztársaság kormá­nyának 1990. március 30-án tartott ülésére benyújtott 792/1990-320 számú, Tájékoztatás a bősi vízlépcső ökológiai hatásaival foglalkozó tanácskozás következtetéseiről című jelentése nem tükrözi eléggé objek­tíven a szakbizottságok tanácskozásainak menetét, valamint más tudo­mányos intézmények, szervezetek és a szakemberek következtetéseit, amelyeket március 29-én Pozsonyban a Szakszervezetek Házában jelentettek be. Az SZK Erdő-, Vízgazdálkodási és Faipari Minisztériuma a szakbizott­ságok eredményeit taglaló állásfoglalásában, amely az említett Tájékoz­tatás része, nem értékelte kellő súllyal a helyzet komolyságát és a gyorsított ütemű befejezésből adódó kockázatokat. A március 29-én tartott záróértékelésen a szakemberek döntő több­sége indokolta a vízlépcső üzemeltetéséből adódó kockázatot, elsősor­ban a Csallóközi Vízvédelmi Terület ivóvízkészleteinek mennyiségi viszonyaira és minőségére váró negatív következményeket. A szakem­berek véleménycseréjéből következik, hogy jelenleg mind az alap-, mind az alkalmazott kutatásban számos, azonnali választ váró, megoldatlan kérdés van. A magyar féllel folytatott tárgyalások kapcsán a nyitott kérdések alaposabb vizsgálatára, a szükséges környezetvédelmi jellegű intézke­dések megvalósítására, de a beruházás sorsát eldöntő komplex állásfog­lalás kialakítására is megközelítőleg két év áll rendelkezésre. Ez az idő a Szlovák Köztársaság és a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányának is lehetőséget ad a bősi vízlépcső sorsát meghatározó felelősségteljes döntés meghozatalára. Ebben az időszakban a vízlépcső területén végzett munkálatokat csak az árvízvédelmi intézkedések befejezésére, a belvizek levezetésére, a már felépített objektumok védelmére, s a felvonulási terület rendezé­sére szabad korlátozni. Semmi esetre sem kerülhet sor a zsilipkamrák és az áramfejlesztő részleg műszaki berendezéseinek felszerelésére, úgy, ahogy azt az említett minisztérium a Szlovák Köztársaság kormányához benyújtott jelentésében javasolta. Azért választottuk véleményünk kifejezésének ezt a formáját, mert meggyőződésünk: a valóság, - az, hogy a jelenlegi formában készülő vízlépcső reális veszélyt jelent az érintett terület felszín alatti vizeire és kétségkívül negatív hatással lesz a környezetre -, nem kerülhető meg. Abban, hogy ez a döntés az utánunk következő generációk sorsát is befolyásolja, nem kételkedhetünk. Elengedhetetlennek tartjuk ezért egy, bizonyíthatóan független köz­gazdászokból álló szakbizottság kinevezését, amely - tekintetbe véve az üzembehelyezésből adódó ökológiai problémák felszámolásához szük­séges többletkiadásokat is - értékeli a beruházásból származó nyereség és kár nagyságát, még mielőtt végső döntés születne. Ez pedig az ilyen beruházásoknál minden jogállamban elsődleges követelmény. Az I. számú szakbizottság vezetője: MILOŠ LICHVÁR mérnök A II. számú szakbizottság vezetője: dr. MIKULÁŠ J. LISICKÝ, a biológiai tudományok kandidátusa ott hivatalosan dolgozunk. Persze, itt az ember sejthet bizonyos sugal­latokat a háttérből. Feltehetően arról van szó, hogy amíg nem alakult meg a szlovák szövetség, addig a mién­ket is vonakodtak elismerni. Nemigen akartuk dobra verni az ellenünk indított támadásokat, bár volt belőlük elég, nem szerettük vol­na még ezzel is keseríteni a tanítóin­kat. Sajnos, még a programunkat is kihasználták ellenünk. Itt le kell szö­geznünk: az újvári körlevélnek sem­mi köze a mi programunkhoz, s mi­vel ismerjük az FMK programját is, ahhoz sem. Talán a helyzet illusztrá­lásához: március 16-ra meghívtak minket Érsekújvárba, ahol, az ígéret szerint, a szlovák pedagógusok kép­viselőivel kellett volna tárgyalnunk. Kiderült, csak újváriak vannak jelen, s egy pedagógus Komáromból. Pe­dig mi még a keleti képviselőinket is meghívtuk, vállalva költséget és fá­radságot. Újvárban szerették volna aláíratni velünk azt az ominózus kör­levelet, mintegy közös álláspontként elfogadtatni velünk. A legszomorúbb az egészben talán az, hogy a jelenle­vő miniszter egyetlen szóval sem utasította vissza az ott fejünkre olva­sott vádakat. D<3 mint mondtam is, Kováč úrral eddig szinte semmiben sem tudtunk megegyezni. Ennek el­lenére felvettük a kapcsolatot a Szlovákiai Pedagógusok Uniójával, s miután az egyéni tagság mellett elfogadták a kollektív tagság lehető­ségét is, semmi akadálya, hogy csatlakozzunk hozzájuk. - Pukkai úr, mi a szövetség állás­pontja a komáromi főiskolát illetően? - A főiskola ügyében a szövetsé­gen belül eltérnek a vélemények. A szóvivők egyetértenek abban, hogy legyen, ám nem mindegy, mi­lyen módszerrel, hogyan történjék a létrehozása. Én úgy gondolom, hogy a komáromi főiskolát és a nyit­rai magyar kar helyzetét egyaránt komolyan kellene venni, hisz a pe­dagógushiányon túl számolni kell egy nyugdíjba vonuló generációval is. Nyitrán már belenyugodtak a ki­helyezett kar tervezetébe, bár azt tapasztaljuk, hogy Pastier úr, a dé­kán kezdeti lelkesedése kissé alábbhagyott. De ez nem is csoda, hisz ő komolyan gondolta első perc­től fogva a nyitralmagyar kar ügyét. -Hogyan jellemezné a Szlová­kiai Magyar Pedagógusok Szövet­sége eddigi tevékenységét? -Talán úgy tűnik, kevés ered­ményt értünk el eddig, ám ez csak a látszat. Valójában nagy erőfeszíté­seket tettünk, hogy a Nyitrán el­hangzottaknak, akaratunknak ér­vényt szerezzünk. A sok támadás ellenére is vannak eredményeink, hisz sikerült megszerveznünk az alapszervezeteket, amelyek több mint négyezer pedagógust számlál­nak. Mostanában dolgozzuk ki az egyes iskolatípusokra vonatkozó módszertani köröket, s hét szekciót alakítunk ki, külön az óvodák, az alapiskolák 1-4 osztályai és 5-9 osztályai számára, a gimnáziumok és a szakközépiskolák, a szakmun­kásképzők, a specifikus iskolák, valamint a főiskolák és egyetemek számára. Egy-egy ilyen szekcióban 15 képviselő lesz. Készülünk első országos közgyű­lésünkre, amely május 11-12-én lesz Komáromban. Szednénk új elöljáróságot választani, egy elnök­kei, egy fizetett titkárral, három alel­nökkel kerületenként, s egy gazda­sági felelőssel. A járások maguk választanak majd elnököt. - Véleménye szerint mi a magyar pedagógusok legfontosabb teendője ezekben a napokban? - Mi más lenne, mint maga az oktatás. Szeretném azt sugallni ne­kik, hogy dolgozzanak és bizakodja­nak, ne feledjék: a kis siker is siker. Foglalkozzanak elsősorban a mód­szertani problémákkal, az eredmé­nyes oktatással, hisz végső soron az a legfontosabb. KÖVESDI KÁROLY PÁITOI POUflEM MOZGALMAK FÓIUMA Néhány mondat A fenti cím bizonyára nem cseng is­meretlenül az olvasók számára. Azt a bi­zonyos „Néhány mondatot" mozgal­munk, a Független Magyar Kezdeménye­zés alapító tagjai kivétel nélkül aláírták. Akkor rendőri zaklatás, megfigyelés járt érte. Azóta eltelt némi idő. A változásokat már mindenki érzékelhette, tán fölösleges részleteznünk. A Független Magyar Kezdeményezés immár büntetlenül hozhatja nyil­vánosságra a maga néhány mondatát, mely programjának pilléreit, bástyáit jelentik. Mozgalmunk, mely a forradalom óta kitart elvei mellett, az alábbi pontok szellemében végzi politikai és közéleti cselekedetét. Reméljük, céljaink megegyeznek az Ón elképzeléseivel is. /agyar Programunk alapelvei 1. Szabadság és demokrácia A Független Magyar Kezdemé­nyezés aktív résztvevője a kommu­nista diktatúra felszámolásának. Szabadelvű demokratákként szem­benállunk a parancsuralom minden formájával. Demokráciát akarunk, melyben a politikai kisebbségeket szilárd jogok védik. 2. Magyarok vagyunk A csehszlovákiai magyarság a magyar nemzet része. Hasonlóan Európa valamennyi nemzeti kisebb­ségéhez, bennünket kollektív jogok illetnek meg. Segítjük és támogatjuk azokat a csehszlovákiai magyar kezdeményezéseket, amelyeknek nem célja a lebontott diktatórikus politikai rendszer országos és helyi képviselőinek burkolt átmentése. 3. Jogaink kivívásáért és érvénye­sítéséért politizálunk A politika számunkra nem cél. Állandó külső és belső megújhodás­ra alapozunk. Ifjúságunk szabad gondolkodását az idősebbek törté­nelmi tapasztalataival kapcsoljuk össze. Nem kisebbségi rezervátumot akarunk. Mi, csehszlovákiai magya­rok csak olyan társadalomban létez­hetünk, amelyben jogaink nem azért vannak, mert azokat mások adják, hanem mert létezünk! 4. Korszerű piacgazdaságot Visszaállítjuk a magántulajdon különböző formáit. Ez teremti meg a magánvállalkozások alapfeltétele­it. Olyan gazdasági törvényeket tá­mogatunk, amelyek segítik a cseh­szlovákiai magyarok kis- és nagy­vállalkozásainak beindulását; műkö­dőképes regionális és helyi szakmai egyletek, társulások és részvénytár­saságok létrejöttét. 5. Földtulajdon és a mezőgazda­sági vállalkozások Megváltoztatjuk a mezőgazdasá­gi tulajdonviszonyokat, mivel a szö­vetkezeti tagokban a szövetkezeti vagyon igazi tulajdonosait látjuk. Er­re alapozva lehetővé tesszük a föld­területek mezőgazdasági célra tör­ténő igény szerinti visszaadását. A magángazdálkodást a kisgazda szemlélet mozgatójának tekintjük. 6. Magyar oktatás a bölcsődétől a főiskoláig Demokráciánk és általános sza­badságunk alapján akarjuk megvál­toztatni és kiteljesíteni a nemzeti kisebbségek iskolahálózatát. Az új oktatási rendszer nemzeti kisebbsé­gi összetevője számára önigazga­tást akarunk. Mindent megteszünk a csehszlovákiai magyar humán ér­telmiség főiskolai vagy egyetemig szintű képzésének azonnali megte­remtéséért. 7. A tudomány, a kultúra, a művé­szetek szabadsága A tudományt, a kultúrát, a művé­szeteket mentesíteni kell a politiká­tól. Csehszlovákiai magyarjainkat csak a sokoldalúan kiépített kulturá­lis intézményrendszer szolgálja. Di­ákok és fiatal szakemberek tanul­mányaihoz, illetve pályakezdéséhez ösztöndíjakat kell létrehozni. Ehhez megfelelő alapot jelentenek majd a virágzó magánvállalkozások is, amelyek adókedvezmények fejében alapítványokat tehetnek. 8. Szabad vallásgyakorlás, sza­bad egyházak Szorgalmazzuk az egyházak el­kobzott vagyonának a visszaszol­gáltatását; a magyar hfvók minden szintű képviseletét és a magyar pa­pok képzésének kiszélesítését. Tá­mogatjuk és segítjük az egyházi is­kolák újbóli alapítását. 9. Egészséges élet Sem a piacgazdaság, sem az állam nem pusztíthatja életkörnye­zetünket. Követeljük a környezet­szennyező beruházások leállítását. Amennyiben a választások után képviselőink bekerülnek a kormány­ba, kezdeményezni fogjuk az új, kör­nyezetkímélő beruházásokat, ame­lyek új munkahelyeket teremtenek. Az önök szavazatai mellett válasz­tási sikerünk másik biztosítéka, hogy koalíciós partnerünk, az ország egyik legerősebb mozgalma a Nyil­vánosság az Erőszak Ellen (VPN). Velük együtt valljuk, hogy létezé­sünk ebben a hazában: termé­szetes. 10. Szociális biztonságot a hátrá­nyos helyzetűeknek Az anyagi biztonság minden pol­gár emberi méltóságának az alapja. Választási sikerünk esetén koalíciós partnerünkkel (VPN) olyan szociális biztosítási rendszert akarunk, amely szavatolja minden rászoruló ingye- j nes egészségügyi ellátását, a nagy­családosok gyermekeinek ingyenes iskoláztatását, az anyaság anyagi megbecsülését, a pályakezdő fiata­lok sokoldalú segítését. A becsüle­tes munkára alapozott nyugdíjrend­szert akarunk létrehozni. A részletes programról Sajnos, terjedelmi okok miatt csak néhány gondolat erejéig tudtuk az olvasók elé tárni programunkat. Ám ha úgy érzi, szeretne bővebben is megismerkedni az egyes pontok tar- ­talmával, kérjük, jelezze ezt irodánk címén vagy telefonszámán. A beér­kezett igények alapján állítjuk majd össze legközelebbi jelentkezésün­ket, mellyel az Új Szó hasábjain minden szerdán, ugyanezen a he­lyen, a negyedik oldalon találkozhat­nak. Addig is álljon itt címünk és telefonszámunk: FMK, Jiráskova ul. 10, Bratislava Telefon: /07/33-43-55 S még egy aktuális hír a hívők számára: Az FMK tájékoztatójának, a Szabad Kapacitásnak különkiadá­sával tisztelgett a Szentatya látoga­tása előtt. Sajnos, a misére érkezett nagy tömegben aktivistáink csak né­hány ezer hívőhöz juttathatták el ezt a kiadványt, örömmel vennénk, ha az egyes egyházközségek plébáno­sai, papjai a fenti címen jelentkezné­nek a még megmaradt példányo­kért. Jusson el mihamarabb ez az emlékül is szolgáló lap azokhoz, akiknek íródott - a hívőkhöz! Az egyes példányok ára 2 - Kčs. A befolyt összeg csekély hozzájáru­lásunkként maradjon az illető temp­lom pénztárában. Várjuk hívásaikat, leveleiket. Jelszavunk: ITT ÉS MÁST! Az FMK Sajtószolgálata ÚJ SZÚ 1990. IV. 25.

Next

/
Thumbnails
Contents