Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-03 / 79. szám, kedd

Átalakítás után - választások előtt Beszélgetés FILKÓ JÓZSEF mérnökkel, a Komáromi Járási A múlt héten fejeződött be a Komáromi Járási Nemzeti Bizottság átalakítása. A személycseréket fokozatosan hajtották végre. Első lépésként még decemberben, bizalmi szavazás után tanácstagokat kooptáltak, és Filkó József személyében új elnököt választottak. Vele beszélgettünk a végrehajtott változásokról, az időszerű feladatokról, a'tervekről. • Milyen a járási nemzeti bizottság összetétele? - A múlthoz viszonyítva nagymértékben megváltozott. Képviselve van a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Független Magyar Kezdeményezés, a Zöld Párt, a Mezőgazdasági Párt, a Demokrata Párt, a Függetlenség Párt, az Együttélés és a pártonkívüliek is. A kommunista párt tagjainak aránya 40 százalék alá csökkent. Stefan Demkon kívül .újak az alelnökeink, új a titkárunk és a Népi Ellenőrzési Bízottság élére is új vezető került. Valamennyi személycseréről kerekasztal-beszélgetéseinken döntöttünk, ezeken kilenc politikai párt és mozgalom valamint a Csemadok és a Matica slovenská képviselői vesznek részt. Szerencsésnek tartom, hogy a rekonstrukciót fokozatosan valósítottuk meg, mert így elértük, hogy képviseleti testületünkben a járás egész politikai struktúrája képviselve legyen. Mielőtt rátérnénk az új testület feladataira, kérem szóljon néhány szót eddigi tevékenységéről. - Prágában végeztem tanulmányaimat, az atomfizikai karon. Egy ideig a Tudományos Akadémia egyik kutatóintézetében dolgoztam, majd, Tolmácsra kerültem, ahol az atomenergetikai berendezések egyes részeinek tervezésével foglalkoztam. Mivel közelebb akartam kerülni szülőföldemhez, - a Csallóközről, Ekecsről származom munkahelyet változtattam. A Komáromi Hajógyárban helyezkedtem el. Az 1980. évi választások után a járásinemzeti bizottság alelnöke lettem. Jelenleg a kommunista párt tagja vagyok. Munkaköröm és a kerekasztal-beszélgetések irányítójának szerepe arra kötelez, hogy megpróbáljak egyensúlyt teremteni a pártok és mozgalmak között. Tehát hangsúlyozottan pártatlan álláspontra kell helyezkednem, és ezt a választásokig be is akarom tartani. • Véleménye szerint mire kell összpontosítani figyelmüket a következő hónapokban? - Rendkívül bonyolult időszakban kaptuk a megbízatást, nagyon nehéz lesz helytállni. Fő feladatunknak tekintjük az általunk irányított intézmények, gazdálkodó szervezetek, valamint a járás területén működő vállalatok életének és munkájának stabilizálását. Meggyőződésünk, hogy demokratikus választások csak konszolidált légkörben valósíthatók meg. További fontos teendőnk a helyi képviseleti szervek választásának és a népszámlálás előkészítése. A rendszeresen megtartott kerekasztal-beszélgetéseken a pártok által felvetett közérdekű feladatok megvalósítását olyan intézkedésekkel akarjuk alátámasztani, amelyeket a lakosok döntő többsége el tud fogadni. • Megemlítette a helyi közigazgatási szerveket. Ezekben hogyan megy végbe az átalakítás? -Járásunk területén 35 helyi és három városi nemzeti bizottság van. . örömmel mondhatom, hogy valamennyi működőképes, be tudja tölteni szerepét. Néhány község kivételével a rekonstrukciót már végrehajtották, a települések túlnyomó többségében kulturáltan zajlottak az események. Ahol problémák merültek fel, ott a NYEE és az FMK szóvivőivel együtt mi is segítséget nyújtottunk, szigorúan hangsúlyozva, hogy a helyi problémákat a lakosoknak a helyi politikai erőkkel közösen kell megoldaniuk. • Járásukat az utóbbi időben gyakran emlegetik, főleg a szlovák kormány komáromi ülésével kapcsolatban. Milyen visszhangja volt a tanácskozásnak? - Úgy látom, hogy egyértelműen pozitív visszhangról beszélhetünk. Nyugtatóan hatott a közvéleményre, még akkor is, ha akadtak helyi szélsőséges megnyilvánulások, megpróbálták úgy magyarázni az eseményeket, hogy talán azért volt az ülés Komáromban, mert itt a legválságosabb a helyzet. Azt hiszem, ezt sikerült megcáfolnunk. Egyértelművé vált a kormányülés után, hogy nincs két ellenséges front. Mindkét fél megértette, hogy a feltételezetten szemben álló erők mindegyike belülről tagolt és így lehetőség nyílt az egyik oldalról és a másikról is a szélsőséges nézetek kiszűrésére. • Az egyetem alapítására vonatkozó javaslattal összefüggésben is sokszor kerül szóba városuk. - Egyértelmű az álláspontunk ebben a kérdésben. Amikor megfogalmaztuk az illetékes szervekhez intézett kérvényt, abból indultunk ki, hogy járásunkban, de általában DélSzlovákiában az ezredfordulóig pedagógushiány lép fel. Tehát a felsőoktatási intézmény létrehozását eszköznek tekintjük ahhoz, hogy a mai áldatlan állapotot, amely később tovább romolhat, kiküszöböljük. A kezdeményezés egy csomó félreértést, hibás belemagyarázást váltott ki, és lényegében politikai kérdéssé vált. • A Szövetségi Gyűlés kulturális és oktatási bizottsága a múlt héten elnapolta a javaslat megtárgyalását. - Ez nem meglepő, hisz nem kis ügyről van szó. A törvényjavaslat önálló magyar egyetem létesítésére vonatkozik. Számunkra elfogadható a megoldás kevésbé látványos módja, tehát a nyitrai vagy más felsőoktatási intézmény kihelyezett részlege is. Még egy lényeges momentumot említenék meg. A szlovák alápiskolák is pedagőgushiánnyal küszködnek, ezért a nyitrai egyetemi kezdeményezés és a mi kezdeményezésünk szorosan összefügg, támogatólag hat egymásra. Ráadásul úgy a magyar, mint a szlovák iskolákban kevés a nyelvtanár, pedig mindenütt be szeretnénk vezetni az angol és német nyelv oktatását. El tudom képzelni, hogy itt Komáromban is képezzenek ehhez tanárokat. • Olvasóink jelzései szerint járásukban gondot okoz az ellátás, az Az Ostrava-porubai Bányászati Főiskola új pavilonjában több mint 15 ezer geológiai leletet helyeztek el. A geológiai kiállítást hamarosan bárki megtekintheti. A képen a hazai uránlelőhelyekről származó minták láthatók. (Petr Berge felvétele - ČTK) Nemzeti Bizottság elnökével áruhiány. Hogyan tekintenek erre a kérdésre? - Komoly, de nem újkeletű problémáról van szó. Az illetékesek a tervek lebontásakor nem veszik figyelembe, hogy 115 ezer lakosú járásunkon a fő idényben 8 millió turista halad át. Ma, amikor az árviszonyok miatt a külföldiek számára előnyös nálunk bevásárolni, kritikussá vált a helyzet. • Úgy gondolom, hogy a külföldiek főleg a fő útvonal mellett fekvő településeken fordulnak meg, de az ellátás a többi községben sem jó. - A Jednota és Zdroj kereskedelmi hálózata az egész járásra kiterjed, míg a többi kereskedelmi vállalat üzletei elsősorban Komárombán, Gútán és Ógyallán vannak. Abban látom, a problémát, hogy a meghatározott mennyiségű áru könnyebben eladható a városokban, a vállalatok egyszerűbben teljesítik forgalmi tervüket. Régi gond a községekben a kenyérrel és tejjel való ellátás. Az elosztás fogyatékosságai mellett ebben szerepet játszik az emberi tényező is. Üzlethálózatunkat is bővíteni kell, még akkor is, ha büszkén szoktuk emlegetni, hogy az elmúlt három évben 2800 négyzetméternyi eladótérrel gazdagodtunk, de ez szinte mind a járási székhelyen létesült. • Az élelmiszerellátást nem befolyásolja az is, hogy mezőgazdasági jellegű járásukban nincs feldolgozóipar? - Azt hiszem, ebben rejlik a feszültségek egyik forrása. Konkrét lépéseket tettünk a helyzet javítására, már megkezdődött a helyi húsüzem felújítása, Örsújfalu határában pedig tejfeldolgozó üzem épül. Reméljük ezek átadása után javul az élelmiszerkínálat, és a termelők is elégedettebbek lesznek. Igény mutatkozik arra, hogy a járásban megtermelt zöldséget helyben dolgozzuk fel. Néhány helyi kezdeményezésnek már tanúi lehetünk, de a közeljövőben jelentős előrelépést kell ezen a téren elérni. • Sorolhatnánk a többi területen megoldásra váró feladatokat, de talán térjünk vissza a nemzeti bizottságokhoz. Megtörtént az átalakítás, ám ahhoz, hogy a közigazgatás a jövőben jobban töltse be szerepét, egész struktúrájában változásokra lesz szükség. Milyenek az elképzeléseik ezen a téren ? - Bonyolult folyamat áll előttünk. Elsősorban arra van szükség, hogy a lakosság minőségi változást észleljen munkánkban. Az első lépéseket megtettük, (gy például megszüntettük az ún. félfogadási napokat, a hozzánk betérőket nem ügyfélnek tekintjük, hanem elsősorban állampolgároknak, akikkel szemben kötelességeink vannak. Ha bürokráciáról beszélünk, akkor legtöbben a nemzeti bizottságokra gondolnak. El kell mondanom, hogy a 38 helyi és járási nemzeti bizottságon összesen 300 hivatalnok dolgozik. Körülbelül 4 milliárdos vagyont kezelnek, mintegy 10 ezer alkalmazott munkáját irányítják. Nem akarok másokat bírálni, de a bürokrácia főleg a vállalatoknál burjánzott el. El szeretnénk érni, hogy a helyi ügyeket a helyi hatóságok intézzék. Ha azonban bizonyos jogokat át akarunk ruházni városainkra, községeinkre, akkor azok szükségszerűen új munkaerőt kérnek. Rendkívül problematikus feladatról van tehát szó. Megoldást jelentene, ha a helyi közigazgatási szeryek maguk gazdálkodnának saját bevételükkel, saját belátásuk szerint fizetnék alkalmazottaikat Létre kellene hozni egy hivatalt, amely a magánvállalkozások engedélyezésével és felügyeletével foglalkozna. Ez az adóhivatallal együtt jelentősen tehermentesítené a nemzeti bizottságokat. Bizonyos munkaerő- és jogkör-átcsoportosítás után a nemzeti bizottságok, az államigazgatás hivatalnoki teendőit látnák el,, a helyi ügyekről pedig a felsőbb szervektől független helyi választmányt döntene. Röviden ennyit az elképzelésekről. Megbízatásunk most októberig szól. Meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy a vázolt irányba fejlődjön a közigazgatás. Ezért kell szorosan együttműködnünk a fő politikai erőkkel, hogy a választások után ne álljon be törés, ne kelljen a lerakott alapokat megbontani, és mindent élőről kezdeni. CSIZMÁR ESZTER ÚJ FILMEK Csalogányok a cérnán Általában nemtetszéssel olvasom, ha az újságíró egy az egyben bevallja, milyen a viszonya valamely recenzálásra kiválasztott műalkotás szerzőjéhez. Egyfelől nem tartozik az olvasóra, másfelől nem lehet mérvadó az objektív értékelés szempontjából. Hadd tegyek most mégis kivételt, hiszen úgy is kiderülne, szeretem Jirí Menzelt, a színészt s a rendezőt egyaránt! Szeretem, mert a humánum s a semmilyen eszközökkel soha ki nem irtható jó érzések, tisztes szándékok s az emberközeli célok anekdotikus krónikása. A Menzel-hősök, az ösztöneik és öntörvényeik szerint a felmerülő nézetkülönbségek ellenére is békésen egymás mellett élő cseh kisemberek világában minden megvan, ami az utóbbi évtizedekben elsorvadni látszott a társadalomban, az emberek közötti béke, harmónia, a szeretet, az egymás és környezetük iránt érzett kölcsönös tisztelet és természetes ragaszkodás. Ez derül ki a Szigorúan ellenőrzött vonatok című Oscar-díjas alkotásából, amelynek vasutastörténetében nemes érzések ösztönzik áldozatra a kisembereket, s ugyanez világlik ki a Sörgyári capriccióból, amelyben az előítéletek és gátlások nélkül cselekvő, az idők szavára és a polgári erkölcsre bolondos, bohókás fricskákkal válaszoló nő iránt érzett szeretet, rajongás és tisztelet teszi elviselhetőbbé a kisváros gondjait, idillikussá a létet. A Szeszélyes nyárban is a humánus vágyak irányítják az öregurak talán utolsó szerelmi fellángolásának lassan hömpölygő, rapszodikus sztoriját. A szeretet váltja meg, s fogadtatja el olyannak, amilyen Az én kis falum gyámoltalan kocsikísérőjét. Kisemberek - egyszerű egzisztenciák, sehol sem jegyzett sorsok, humoros önszemlélet. Minthogy Menzel olyan formátumú művész, aki soha nem volt hajlandó csupán féligazságok kimondására, arra, hogy filmjeiben megkerülje a felsőbb szervek utasítására tabuizált tényeket, s arra, hogy művészetével kiszolgálja a párt politikáját, ezért fordult inkább az összemberi problémák, a magatartásbeli értékek, a bevált életmodellek felé, ezért választotta a valóságnak azt a szeletét, amely távol esik a politika színterétől, amelyben nem voltak a művészi alkotást kényszerűen befolyásoló tabuk. Legtöbb filmjét ezért a szocialista társadalom létlehetőségeit megrajzoló szociográfiai színezet nélkül készítette, kerülve a politikai szembenézést. Természetesen Menzelt is foglalkoztatta, foglalkoztatja a politika, amikor úgy érezte, megérett az idő, számot lehet vetni a kommunista rendszer túlkapásaival, 1969-ben Bohumil Hrabal írása alapján elkészítette Csalogányok a cérnán című filmjét, amelyben a szabad szellemiség, a tolerancia, az életmódformák tiszteletben tartása nevében tárgyilagos elutasítással reagált az ötvenes évek politikai rendszerének visszásságaira. Ám mivel röviddel a film befejezése után új vezetés került a cseh filmgyártás és -forgalmazás élére, amely úgy határozott, hogy ilyen groteszk hangütésű, fanyar vígjátékkal mégsem lehet leleplezni és kinevettetni a politikai vezetés embertelen manipulációit, Menzel alkotása a dobozolt filmek sorsára jutott. Csupán húsz évvel később bemutatott filmjében a morális tartás kérdése foglalkoztatja a cseh rendezőt; az uralkodó viszonyokkal szembehelyezkedők sanyargatott sorsán felvillantva igyekszik megmutatni, milyenné teszi, teheti az embereket a rossz politika, ha közvetlenül beavatkozik az életükbe, ha megpróbálja kiirtani belőlük az istenhitet, de cserébe nem ad elfogadható másikat. Fanatikusokká, a rendszert kiszolgáló jó káderré, amilyen a pionírokat egyenruhában ünnepélyesen a munkások közé terepszemlére kivezénylő pionírvezető, aki mindig kész arra, hogy üres politikai szólamokat szajkózzon, esetenként feljelentsen embereket. Kételkedőkké, amilyen a dolgok lényegébe belelátó, ezért mindig szorongó szakszervezeti bizalmi, aki csak látszatra képviseli a dolgozók érdekeit, valójában eszköz a hatalom kezében, s fő feladata, hogy maradéktalanul elfogadtassa az apparátus elvárásait. Hovatartozását pedig azzal a protokolláris gesztussal akarja bizonyítani, hogy jövetelekor ő is felemelt, s arrébb dobott egy darab ócskavasat. A másik oldalon állnak a háttérbe szorított, az egzisztenciájuktól megfosztott szabadgondolkodású kisemberek, köztük nagy elmék is, akik feladva hivatásukat, alantas kényszermunkával, illetve kényszerből vállalt robottal sztrájkolnak a rendszer ellen. így dolgoznak együtt fizikai és szellemi rabságban élő nők és férfiak a kladnói vasmű óeskavastelepén. Ök, ezek a tiszta érzésű és jószándékú emberek - Menzel humánumba vetett hite szerint - a rabságban is megtalálják a boldogság, a felengedés pillanatait, amelyet a megértés, az összetartozás érzése nyújt, és a szerelem hoz el számukra. Defektusokat rejt magában és ellenállást vált ki az a rendszer, amely uniformizálni akarja az embereket, rájuk kényszeríteni egy felülről megalkotott, az egyéniség szabad kibontakozását visszaszorító társadalommodellt. Menzel markáns példával bizonyítja, hogy nem lehet utasítgatásokkal és akarnok-módszerekkel megváltoztatni az évszázadok alatt kialakult életvitelt és szellemiséget. A cigánylányt hiába költöztetik be az összkomfortos lakásba, azzal, hogy kiszakítják környezetéből, nem lehet egycsapásra kiölni belőle a természetközeli életformából származó szokásait, elfeledtetni vele a gyermekkorától gyakorolt rítusokat. Ugyanúgy nem lehet a hívő embertől sem elvenni a hitét azáltal, hogy az egyházi intézmények, kolostorok vaságyait és ereklyéit beolvasztásra likvidálják. Amiként a szellemet sem lehet kordába szorítani különféle tiltásokkal, s nem lehet azzal a látszólagos megoldással lezárni a múltat, hogy a régi típusú írógépeket, amelyeken egykor a kommunista párt ideológiájával nem rokonítható régi (vallásos) könyveket gépelték, kidobják az ócskavastelepre. Ilyen direktívák csak a deviancia megnövekedését és erkölcsi válságot, s amiként a film sugallja, bukást idéznek elő a társadalomban. A kényszerű átformálás, az ítéletvégrehajtás, a társadalmi átalakítás allegorikus színtereként szerepel a történet színhelye, az ócskavastelep; itt együtt láthatjuk a hatalom erkölcsi tisztázatlanságát és az áldozatokat. Nyomon követhetjük, amint az új gazda kisöpri a régi házból a saját céljaira nem használhatót, a tagadott és a tiltott hitre emlékeztető bútordarabokat, hogy ő maga új bútorokkal, új eszmével (de a régi emberekkel) beköltözzék oda. Optimista kicsengésű a film. Utolsó jelenetében a rabok, a politikai foglyok a bányaliftben lefelé tartanak a sötét aknában. Ez a zuhanás azonban nem a bukást, a reményvesztést, a hit megfogyatkozását jelenti, ellenkezőleg, ezekkel a kockákkal Menzel arra utal, hogy a mélyből, lentről indulva kell és lehet elkezdeni egy új, emberségesebb társadalom építését. Reményt ad a túlélésre, a talpraálláshoz a kézitükörben megcsillanó, a börtön falai közé is eljutó fénysugár, a szeretet, a humánum üzenete. . Jirí Menzelt a Csalogányok a cérnán című filmjéért a nyugat-berlini filmfesztiválon Arany Medve-díjjal jutalmazták. (tallósi) ÚJ SZÚ 4 1990. IV. 4.