Új Szó, 1990. április (43. évfolyam, 78-101. szám)

1990-04-18 / 91. szám, szerda

I

!

1 ill! I 111 'H I

F I !|||l 11II 111 III II

' IIIII I!

! II IIII i ill Ilii liilll Üli I liili iNll I lll lll A Duna felé... Kürti helyzetjelentés A folytatás is ilyen legyen A kétezerháromszáz lakosú Kürt új vezetősége nincs irigylésre méltó helyzetben. Az örökségnek, ami rájuk maradt, nem örülnek, de lévén tenniakaró emberek, máris nekifogtak rendet teremteni, természetesen a falu lakosságával együtt. Az ideutazót mostanában nemegyszer fogadja a parkokban dolgozó emberek látványa. Az eddig elhanyagolt községet rendbe akarják tenni. A hnb új elnöke Kovács Károly. Tőle afelől érdeklődtem, milyennek ítéli a falu múltját és jövőjét, mi az, amit másképpen szeretne a jelenlegi vezetőség csinálni, mint elődeik. - A legjellemzőbb a múltra a falu tudatos leépítése. Ezt a helyzetet ugyanis, ami Kürtön kialakult, másképp nem lehet megmagyarázni. Húsz éve a hnb kisüzemei nagyon jól indultak - ma már csupán egyetlen fodrásznő dolgozik a faluban. Pedig a szomszéd község példája a bizonyíték, hogy csakis a helyi nemzeti bizottságon múlott, tehát nem ,,felsőbb utasításra" történt ez a leépítés. A hibát a falu régi vezetősége követte el. Elkényelmesedtek, félve a problémáktól, inkább semmibe se fogtak bele. Pedig több üzem is jelentkezett, hogy részlegeket telepít a faluba, így sokan munkához jutottak volna helyben. Ezek az üzemek nem kapták meg a hnb beleegyezését - az emberek, főleg a fiatalok kénytelenek voltak elköltözni a faluból. Míg 1870-től 1970-ig ötszázzal csökkent a lakosság száma, addig 1970-től 1980-ig négyszázzal. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy itt a fiatalok nem építkezhettek. Munkalehetőség is csak a szövetkezetben volt és gondolom a hnb és a szövetkezet,,példás együttműködésének" eredményeként nem engedélyeztek más munkalehetőséget a falubelieknek, hiszen akkor a konkurencia fellépésével jobban meg kellett volna fizetni a munkát. - S hogyan fogadja a lakosság a változásokat? - Tapasztalataim szerint kevésbé ingerlékenyek, segítőkészek, megértőek, nem türelmetlenkednek, hiszen tudják, hogy pénzünk nincs, csodákra nem vagyunk képesek. A problémákról nyíltan mernek beszélni. A kihirdetett társadalmi munkákban készségesen részt vesznek. A képviselők körzetükben mindig toboroznak annyi lakost, amennyire szükség van, fölöslegesen sok embert nem hívunk össze. Egyébként a faluban rendes kerékvágásban folyik az élet. - Mit szeretne.a falu jelenlegi vezetősége másként csinálni? - Tudjuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, hiszen sok a tennivaló. Mindenesetre elsősorban azt szeretnénk, ha munkahiány miatt nem kellene az embereknek elhagyni szülőfalujukat. Sokat segítene a hnb kisüzemének megalakítása, ennek létrehozásán dolgozunk és más üzemek jelentkezését is várjuk. Már házhelyeket is adtunk az építkezőknek. A nemtörődömségnek véget kell vetni. Eddig még a Z akcióban sem engedélyezték a tömegszervezeteknek az építkezést, a ,,ne csináljunk semmit, akkor biztosan nem lesz probléma" elv alapján. De nem vagyunk teljesen elveszett falu, mert dolgos emberek élnek itt. Az elnöktől még megtudtam, hogy kezdetben a régi funkcionáriusok nem vették komolyan a változásokat. A falu népe annál inkább. Az FMK-nak mindjárt az induláskor 50 tagja volt. A Nemzeti Front pedig „kikiáltotta magát" Polgári Fórummá - a volt pártvezetőséggel az élén. Később az FMK tagtoborzás céljából nyilvános falugyűlést hívott össze, melyen közel ötszázan jelentek meg. Ez is jelezte, hogy a község elégedetlen, hiszen általában az ilyen összejöveteleken a múltban csak 15-20 ember jelent meg. Az FMK elhatárolta magát a Polgári Fórumtól, amely aztán két nap múlva lemondott, és az FMK ellenfél nélkül maradt. A többi aztán ment, mint a karikacsapás: kádercserék, képviselők lemondása, kooptálások, a falu gondjainak nyílt megtárgyalása. Kürtön jó kezekbe adták a sorsukat. Persze sikerről csak akkor beszélhetünk, ha a folytatás is megfelel a falu érdekeinek. ^ ^ PÔDA ERZSEBET a

allóközi vagyok. Nem titkolom, egy ideje már nyugtalanok az álmaim. Gyakran álmodom, „a kígyóról". Meg arról, hogy mi lesz, ha ez „a kígyó" egyszer feldühödik. Csallóköziként sok földimmei együtt gyűlölöm ezt „a kígyót", mely Somorjától Bősig nyújtózik. A szakemberek és a közvélemény egyszerűen csak Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszernek nevezi ezt a „remekművet". Akkor kezdték építeni, amikor én még gyerek voltam. Jól emlékszem, a hatalmas kotrógépekre, a teherautó karavánokra, no meg a térdig érő sárra, amelyben naponta topogtunk az iskola előtt az autóbuszra várva. Aztán eltűnt az iskola is. Útban volt, felrobbantották. Az elhullott állatok, kicsavart fák láttán rémülten kérdeztük: miért? Mivel altatták el gyermeki kíváncsiságunkat? Meséltek nekünk egy szép nagy vízerőműről, amely olyan magas lesz, hogy látni lehet majd a Dunán úszó hajókat. Sokáig hittem benne, és elképzeltem, milyen szép is lesz. Sokáig elhúzódtak a földmunkák. Mármint termékeny fekete földünk szilárdabbá, terméketlenné tétele. Nem adta meg magát olyan könnyen kenyeret adó földünk. Közben gimnazista lettem. Naponta utaztam a Bős-Pozsony vonalon, s buszunk naponta bejárt Bodakra, azon a nevezetes két tevepúpon. S lassan a földből kinőtt az egyik gát, és egyre kevesebbet lehetett látni a faluból. Aztán egy napon nem tértünk le Bodak felé. Az Utat eltorlaszolták, s a bodakiak úgy érezték, elvágták őket a külvilágtól. Sírásukat nem hallgatta meg senki, talán még a gát sem. Azóta már áll a másik töltés is... Már felnőtt vagyok. Nem hiszek a mesékben. Nem hiszek abban Félek „a kígyótól" sem, hogy a síkságon értelmes dolog erőművet építeni. Nem hiszem, hogy gazdag vízkészletünk ne érne többet, mint ez a pénzzabáló beruházás. Nem hiszek a gát szilárdságában sem. Nem bízom azokban az emberekben, akik ezt az egész kálváriát kiagyalták. Nem hiszem, hogy ismerhették az itteni viszonyokat, a Dunát. A Dunát, tnely népeket köt össze; a termékeny Dunát, mellyel igazán jó barátságban éltek az itteni emberek. Nekik éltető elemük a föld. Az itteni szorgos parasztkezek „az életet" teremtik elő. A kenyeret, a, mindennapit. Ringó búzamező láttán már nemcsak az jut az eszembe, hogy „szép vagy alföld". Gyakran belémsajdul az is: vajon meddig? Ne adja Isten, hogy a kígyó megdühödjön, a mérge elpusztítsa a kenyeret, a búzát! Nemcsak kenyér van itt, de emberek is. Olyanok, akik itt születtek, itt dolgoznak, és ebbe a földbe kívánnak egyszer visszatérni. Hozzájuk tartozom én is, aki itt születtem, s ifjúságom legszebb évei is ide kötnek a százéves tölgyekhez, az éneklő búzamezőkhöz, Félek, mint földijeim, és gyűlölöm ezt a „művet". Nagyon remélem, hogy csak mementóként marad meg, egy őrült ötlet kivitelezéseként, a korlátoltság múzeumaként. A „kígyó" lám megnőtt, óriási lett, de méregfoga még nincs. Remélem, nem is nő ki soha. Arra is gondolok néha, nemcsak felépíteni lehet valamit, hanem lerombolni is. Most, amikor falakat bontunk, falakon törünk át, lehet, hogy ezzel is megbirkóznánk? A Csallóköz szemétdombját, a Csallóköz temetőjét nem akarjuk. Félünk az ártól, amely bármikor ránk zúdulhat, akár éjjel is. Ahogy itt mondják az emberek: ki tudja, ha este lefeküdnénk, reggel felébrednénk-e. iy Tem vagyok jártas a műszaki 1 \ dolgokban, de a balesetek és az építkezésen felmerült műszaki gondok bizonyítják, hogy itt nem lehet erő(remek)művet építeni. A szívemre hallgatok meg az öregekre, akik úgy ismerik szülőföldjüket, mint a tenyerüket. Védelmezem tehát, mint madár a fészkét, sok ezer földimmei együtt. Ha elröpülök innen, legyen hova visszatérnem, és legyen kihez. VIDA JÚLIA Az Együttélés Politikai Mozgalom programja Szerkesztőségünk mától új rovatot indít azzal a céllal, hogy lehetőséget nyújtson a szlovákiai magyar politikai mozgalmaknak, s azoknak a pártoknak, amelyeknek magyar tagjai is vannak, választási programjuk ismertetésére. Olvasóinkat szeretnénk ezáltal is segíteni abban, hogy eldönthessék: melyik a meggyőző, életképes koncepció. A rovat anyagait az illetékes politikai mozgalmak és pártok szerkesztik, a sorrendet közös megbeszélésen - a magyar ábécé alapján - egyeztettük. A mi kikötésünk az volt, hogy az anyagok nem támadhatnak sem közösségeket, sem pedig egyéneket. Mozgalmunk március 30-án választási koalíciót kötött a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal. Ezért elsőként a hitéletről megfogalmazott és az alakuló kongreszszusunkon elfogadott programot tesszük közzé. Hangsúlyozzuk, hogy programunk - mozgalmunk elveihez híven - nyitott, ezért kérjük támogatóinkat, közöljék velünk ezzel kapcsolatos véleményeiket (ideiglenes cím: Duray Miklós, 831 01 Pozsony - Bratislava, Jaskový rad 161). A HITÉLET Alapvető elvek Minden ember elidegeníthetetlen joga hitbeli meggyőződésének szabad megvallása. Ezen belül alapvető állampolgári joga vallásának saját anyanyelvén való szabad gyakorlása. Mindez az egyéb emberi szabadságjogokkal egyetemben oszthatatlan feltétele a demokráciának. Mozgalmunk - alapvető célkitűzésével összhangban - tevékenyen támogatja minden keresztény és nem keresztény hívő ezirányú igényét és törekvését. Tudatában vagyunk azonban annak is, hogy a vallásgyakorlás szabadsága még nem teremti meg automatikusan a demokráciát. Főleg akkor nem, ha ez a vallásszabadság együtt járna egy esetleges vallási türelmetlenség fellángolásával. Mozgalmunk a fenti elvekkel és célokkal összefüggésben arra .az álláspontra helyezkedik, hogy az egyházak belső ügyeibe való beavatkozás összeegyeztethetetlen a demokráciával. Miután megszűnt Csehszlovákiában a politikai totalitarizmus, a gyakorlati hitélet terjedése és az egyházak társadalmi, valamint politikai súlyának növekedése természetes folyamat. A beindult folyamat azonban csak akkor válhat igazán hitelessé, ha ez egyben az ökumenizmus elmélyülését is jelenti. A szabad vallásgyakorlással párhuzamosan az egyházak vonzáskörében meg kellene honosodnia a humanista eszméket terjesztő és a humanitárius cselekedeteket művelő civil mozgalmaknak. A vallásgyakorlás nyelve A vallás anyanyelven való szabad gyakorlásának elvéből következik, hogy mindenütt, ahol arra igény mutatkozik, az egyházaknak biztosítaniuk kell a helyi lakosság nyelvét tökéletesen beszélő papok szolgálatát - igehirdetést, misézést, szentségek szolgáltatását, istentiszteletet stb. Ezzel összefüggésben az egyházaknak biztosítaniuk kell, hogy a nemzeti kisebbségek lelki igényeinek kielégítését a soraiból nevelt papok, lelkészek végezzék. Biztosítani kell, hogy minden plébánián és egyházközségben, ahol a nemzeti kisebbség él, a soraikból nevelt papok, lelkészek, prédikátorok stb. teljesítsenek szolgálatot. Tehát legyen teljes a nemzeti kisebbségi hívők anyanyelvi pasztorációja és evangelizációja. Ennek érdekében a különböző felekezetek hittudományi főiskoláiban, papi szemináriumaiban, lelkészképző intézeteiben stb. a nemzeti kisebbségek soraiból származó papjelöltek számát - ez elmúlt évek átlagának (az 1970-1990 közötti évi átlagának) - a többszörösére kell emelnie. A magyar kisebbség számára meg kell teremteni a magyar nyelvű római katolikus papképzésnek, az önálló református hittanát és lelkészképzésnek és a magyar evangélikus és görögkatolikus papok képzésének alapjait és feltételeit. Amíg ez Csehszlovákiában lehetővé válik, meg kell teremteni a lehetőséget, hogy ezt magyarországi intézmények végezhessék. A többi nemzeti kisebbség esetében is legyen természetes, hogy papjaikat külön tagozaton, illetve az anyaországban képezhessék. A vallásos nevelés A vallásos nevelés alapja á hittanoktatás. A papok és lelkészek hiánya mellett a hitoktatók hiánya kétségessé teszi, hogy a nemzeti kisebbségek ifjúsága körében rövid idő alatt elterjedhessen a vallásos nevelés. A hitoktatók hiányának fokozatos csökkentésére kell törekednünk a hitoktatók szervezett képzésével, hittanárképző intézet (kar) felállításával, illetve az érdeklődőknek a nemzeti kisebbségek anyaországában történő képzésével. A magyar kisebbség körében jelentkező nagyarányú igényt úgy lehetne fokozatosan kielégíteni, ha a Komáromban alakuló magyar felsőoktatási intézményen belül alakulna egy római katolikus hitoktatói kar. A Biblia oktatása A Bibliát minden európai keresztény és nem keresztény közösség egyetemes kulturális értéknek tekinti. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy a Biblia oktatását iktassák be az alap- és középiskolák tantervébe. Egyházi iskolák, rendek Az egyházi iskolai intézmények alapítása, illetve újraalapítása többszörös igény, mely jelentkezik majd a hagyományok tisztelete, mind az egyházak érdeke, mint az oktatás színvonala emelésének igénye, mind a vallásos élet elmélyítése óhajának révén. Ezzel párhuzamosan a szerzetes- és apácarendek újraszerveződése is szükségszerű - az egyházi érdekektől függetlenül is. Hiszen éppen a rendi iskolák és nevelőintézetek képezik alapját az egyházak által fenntartott oktatási hálózatnak. Ugyancsak a szociális, betegápolói és egyéb szeretetszolgálat minőségének emelése sem képzelhető el a rendek és diakonisszák nélkül. Az ifjúság erkölcsi nevelésének érdekében mozgalmunk támogatni fogja a cserkészet megszerveződését - az Isten - haza - embertárs hármas egysége alapján. A lélek és a szellem gyógyulása Meggyőződésünk, hogy a hitélet szabad újraszerveződése, a vallásos és erkölcsi nevelés hozzá fog járulni az elmúlt, csaknem fél évszázad okozta legfájóbb sérelmek - a lelki és szellemi rombolás ütötte sebek - fokozatos eltüntetéséhez, miáltal mindannyiunknak lelkében elmélyül a türelem, a megbocsátás és a másság tisztelete. Ali,, III ÚJ SZÚ 4 Méry Gábor felvétele 1990. IV. 18. \ (Ján Malý felvétele)