Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-15 / 63. szám, csütörtök

Litvánia A magyar parlament utolsó ülése Brazauskas mégis jobb lett volna? Tartózkodó külföldi reagálások • Választási eredmények (ČSTK) - Érdekes beszélgetést közölt a Komszomolszkaja Pravda című szovjet ifjúsági napilap. Nyikolaj Medvegyev, a Szajudisz tanácsának tagja hasonlította össze Landsbergist, a Szajudisz vezetőjét, a litván parlament elnökét és Brazauskast, a független kommunista párt első titkárát, aki Landsbergis vetélytársa volt a magas posztra. Medvegyev szerint Landsbergis inkább politikus, mint közgazdász, ellentétben Brazauskassal. Amit Landsbergis mond, az az érzelmekre hat, Brazauskas kijelentései inkább az értelmet veszik célba. Azonban mindketten meg vannak győződve arról, hogy Litvánia jövője elképzelhetetlen a függetlenség nélkül. Litvániában megalapozatlan veszélyérzelmet keltett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának döntése, hogy meg kell választani az ország elnökét. Emiatt hozta meg a litván parlament olyan gyorsan a döntéseket, s a sietségben hibák is történtek. Most talán jobb lenne, ha Brazauskas tárgyalna Moszkvával, mivel jobban ismeri a központ szokásait. Landsbergist azért választották meg, mivel a Szajudiszban egyfajta ösztönös demokratikus centralizmus működik: ha a többség dönt valamiről, aligha mer valaki ellenvéleménnyel élni. Most azonban olyan hangokat lehet hallani Litvániában, hogy a köztársaságnak elnökre lenne szüksége, s ebbe a tisztségbe Brazauskas lenne a legmegfelelőbb. Népszerűsége nagyon nagy, a litván parlamenti választásokon példátlanul sok szavazatot, a voksok 92 százalékát kapta. Végezetül Nyikolaj Medvegyev kijelentette. Litvánia politikai függetlenségét nem úgy képzelik el, hogy megszakítják a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. A szövetség jövőjét úgy látják, •mint a „tizenötök szövetségének" egységes kelet-európai piacát, s annak fokozatos integrációját az európai, majd a világpiaccal. A világ változatlanul nagy érdeklődéssel kíséri Litvánia függetlenségi törekvéseit. Ami viszont a független köztársaság diplomáciai elismerését illeti, az államok nagyon tartózkodóak. Például a francia külügyminisztérium egyelőre csak „tudomásul vette" a vilniuszi függetlenségi nyilatkozatot, viszont a francia bank bejelenCedenbalt kizárták a pártból (ČSTK) - Tegnap, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsága ülésének harmadik napján kizárták a pártból Jumdzsagin Cedenbal volt legfelsőbb párt- és állami vezetőt. A TASZSZ hírügynökség közleménye szerint a résztvevők - miután mélyrehatóan elemezték Cedenbal tevékenységét, rámutatva az általa elkövetett hibákra - jóváhagyták azt a javaslatot is, hogy a volt vezetőt fosszák meg a legmagasabb kitüntetéseitől is. Mint ismeretes, Cedenbal jelenleg a Szovjetunióban él. tette, hogy kész Litvániának visszaadni azt a 2,2 tonna aranyat, amelyet 1940ben helyezett ott letétbe az akkori független köztársaság. Az arany átadására azt követően kerülhetne sor, hogy a francia kormány elismeri a független Litván Köztársaságot. Az ígéretekkel ellentétben nem vasárnap, hanem csak tegnap tették közzé az oroszországi, az ukrajnai és a beloruszsziai, március 4-én megtartott parlamenti választások eredményeit. Az Oroszországi Föderációban átlagosan 77 százalékos volt a részvétel, Moszkvában és Leningrádban még ennél is alacsonyabb. Norilszk városban (Krasznojarszki határterület) a választópolgároknak még a fele sem adta le voksát. 1068 választókerületben kell második fordulót tartani, 35 körzetben ismételt választások lesznek. Ukrajnában 84, Belorussziában 87 százalékos volt a részvételi arány. Ukrajnában 112 körzetben, Belorussziában 212 körzetben kell még egy fordulóban szavazni. (Folytatás az 1. oldalról) egy francia lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, egy megállapodott ideig a szovjet csapatok az egyesült Németország területén maradhatnának. A tegnap megnyílt bonni fórum kapcsán pedig azt mondta, a Nyugat komoly garanciákat adhat a Szovjetuniónak arra, hogy tiszteletben fogják tartani biztonsági érdekeit. A Szovjetunió, amely korábban Németország semlegessége mellett kardoskodott, jelenleg 380 ezer katonát állomásoztat az NDK területén. Ez azért fontos, mert a négy plusz kettő fórumon az egyik legvitatottabb kérdés az, hogy katonai szempontból milyen lesz az egységes német állam. Roland Dumas francia külügyminiszter a The New York Timesnek írt cikkében hangsúlyozza: az egyesült Németország szomszédainak bizonyosnak kell lenniük abban, hogy a jelenlegi európai határok sérthetetlenek, s a német egyesítéssel párhuzamosan az európai stabilitásnak is erősödnie kell. Roland Dumas a cikkben vázolta, miként képzeli el Párizs Európa jövőjét. Lényegében a Mitterrand államfő nevéhez fűződő koncepcióról van szó, amely az európai államok bizonyos konföderációját képzeli el, a NATO megőrzése mellett. Természetesen bizonyos módosulásokkal, amelyeket a német egyesítés, a leszerelési folyamat, valamint a folytatódó európai integráció tenne majd szükségessé. A keletnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) arra számít, hogy a vasárnapi parlamenti választásokból a legerősebb politikai pártként kerül ki. Marcus Meckel alelnök a Berliner Zeitung tegnapi számának adott nyilatkozatában elmondta, reméli, az SPD-nek a törvényhozásban nagyon erős frakciója lesz, s ezért várható, hogy a szociáldemokratákat bízzák meg Nemzetiségi ügyben a cseh kormány semleges fél lehet ÚJ szú 1990. 15. (Folytatás az 1. oldalról) s méltatta, hogy Csehszlovákia közeledni kíván a négyoldalú magyar-osztrák-olasz-jugoszláv együttműködéshez. A budapesti Népszabadság a következőt írta: „Szűrös Mátyás üdvözölte a cseh részről tapasztalt érdeklődést. Magyarország iránt. Hangsúlyozta, hogy Magyarország hasonlóan jó viszony kialakítására törekszik a szlovák nemzettel is. Ezzel kapcsolatban utalt arra: Magyarországon nem nagyon értik, miért fokozódnak a vegyes lakosságú délszlovákiai területen a nemzetiségi ellentétek. Arra kérte Petr Pithartot, a szövetségi kormány elnökhelyetteseként vesse latba személyes befolyását annak érdekében, hogy a nemzetiségi konfliktusok ne veszélyeztessék a demokrácia fejlesztését a két országban. Magyarország arra törekszik, hogy minden téren megszabadítsa az előítéletektől a magyar-szlovák kapcsolatokat. Szűrös Mátyás meggyőződése szerint nem lehet jó az országaink közötti viszony, ha nemzetiségi ellentétek terhelik." Szóba került az áprilisra tervezett pozsonyi csúcstalálkozó is, amelyet még januárban Václav Havel indítványozott. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója megkérdezte Petr Pitharttól, tárgyalt-e a magyar államfővel arról a levélről, amelyet az hétfőn intézett Václav Havelhez. A cseh kormányfő kijelentette, közvetlenül nem beszéltek a levélről, de mindkét fél számára teljesen világos volt, hogy miről van szó. „Bizonyos visszafogottságot tanúsítottam e kérdésben, mert nem vagyok jogosult arra, hogy ez ügyben nyilatkozzam. Közvetve azáltal is választ adtam, hogy elmagyaráztam vendéglátóimnak milyen bonyolult a nemzetiségi helyzet Csehszlovákiában. Ezt abból a meggyőződésből tettem, ha megértik a mi problémáinkat is, akkor nagyobb türelemmel és belátással viseltetnek majd a két ország közötti vitás kérdések iránt." Pithart elmondta még, a tárgyalások jelentős részében a nemzetiségi kérdés volt a téma annak ellenére, hogy ez a dolog nem tartozik a cseh kormány hatáskörébe. „Meghallgattuk, amit magyar barátaink nekünk és rajtunk keresztül a szövetségi kormánynak akartak mondani. Panaszaikat megvizsgáljuk. Nem egyszerű problémák ezek, de mindig lehet találni megoldást, s lehet, hogy az egész ügyben semleges félként fogunk eljárni. (ČSTK) - Budapesten tegnap megkezdte utolsó ülését a jelenlegi parlament. 1985-ben választották meg, s mandátuma holnap jár le. Kilenc nap múltán, március 25-én választják meg az új törvényhozó testületet. A tegnapi tanácskozás két részből állt, az első munkajellegű volt. A képviselők jóváhagyták az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról, valamint a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok megszüntetéséről szóló törvényt. Beszédet intézett a képviselőkhöz Németh Miklós miniszterelnök. Értékelte kabinetje és a parlament együttműködését, amelyet egészében véve jónak nevezett. Hangsúlyozta, az elmúlt hónapokban sikerült bebizonyítani a világnak, hogy Magyarországon a forradalom alkotmányos úton zajlott le. Fontos, hogy az új helyzetben az embereken ne a félelem uralkodjon el, hanem a jogi biztonság érzete, a törvények tiszteletben tartása és a valódi demokrácia tudatosítása - mondotta Német Miklós. Délben a parlament ünnepi ülést tartott, megemlékezve az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulójáról. Az ünnepi ülés szónoka Szűrös Mátyás, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke volt. az új kormány megalakításával. Az SPD jelenleg nem gondol egy kisebbségi kabinetre. Széles körű koalíciót kíván alapítani, mivel történelmi szempontból is rendkívül felelősségteljes döntéseket kell hoznia az új kormánynak. Az SPD minden politikai párttal és mozgalommal hajlandó együttműködni, kettőt kivéve: a Demokratikus Szocializmus Pártját (az egykori NSZEP utódja), valamint a konzervatív Német Szociális Uniót. Meckel az új berlini parlament és kormány legfontosabb feladataként jelölte meg az olyan törvények elfogadását, amelyek garantálják az NDK állampolgárai számára a tulajdonjogokat. Rendkívül fontosak azok a törvények is, amelyek megteremtik a feltételeket a külföldi tőke beáramlásához. Az új kormánynak közigazgatási reformot is végre kell majd hajtania. Ami az egyesült Németország NATO-tagságát illeti, Meckel azt mondta, hogy ő „elég szkeptikusan tekint az ügyre". A két német állam miniszterei tegnap megállapodást írtak alá a posta- és távközlési unió létrehozásáról. E dokumentum értelmében öt éven belül fő vonalaiban, az évszázad végéig pedig már teljes egészében léteznie kellene ennek az uniónak. A szerződésben szerepel az is, hogy 5 milliárd nyugatnémet márka értékben mégduplázzák az NDK telefonhálózatát, tehát 1995-ig a jelenlegi 1,1 millió helyett 2,3 millió lesz a telefonállomások száma. xxx A varsói külügyminisztérium magát megnevezni nem kívánó munkatársa a Reuter brit hírügynökségnek adott nyilatkozatában kijelentette: Lengyelországnak meggyőződése, hogy a német egyesítésről tegnap Bonnban megkezdődött tárgyalások bizonyos szakaszában meghívják a megbeszélésekre. „Számítunk a formális meghívóra, vagy inkább helyesebben szólva: várjuk azt" - jelentette ki. Tekintettel a korábbi kétségekre, s arra, hogy Kohl nyugatnémet kancellár élesen tiltakozott a lengyel részvétel ellen, a Reuter szerint Lengyelország győzelme lenne, ha a négy nagyhatalomtól és a két német államtól valóban meghívót kapna. Az idézett névtelen hírforrás állítólag azt is megjegyezte, eddig még nem világos, hogy a lengyelek miként kapcsolódnának be a tárgyalásokba. Azt feltételezik, hogy a lengyel képviselők részvétele különböző szinteken és különböző szakaszokban történne, „esetenként a szakértők, más esetekben pedig a miniszterek megbeszélésein vennének részt". Várható, hogy ezt a kérdést Mazowiecki kormányfő és George Bush amerikai elnök e hónapra tervezett washingtoni találkozóján tisztázzák. Kuba: a kommunizmus fellegvára Ostromra készen Fidel Castro, a kubai „maximo líder" az elmúlt héten élesen támadta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Magyarországot és Bulgáriát, amiért támogatták az ENSZ emberi jogok bizottságának Havannát élesen bíráló határozatát. Azt mondta, hogy „az ehhez hasonló állásfoglalások csak ösztönzik az Egyesült Államoknak - az imperializmusnak - a Kubával szembeni agresszivitását, s egy amerikai invázió esetén a négy kelet-európai állam is felelős lesz a vérontásért". Castro mindig is hajlamos volt a ma már kissé megmosolyogtató, fellengzős, forradalmisággal túlfűtött beszédekre, amelyek a kelet-európai változások, a Latin-Amerikában tapasztalható demokratikus folyamatok beindulása óta még „forradalmiabbak". „A kubaiak nem térnek le a helyes útról", „Kuba hű marad a szocialista, a marxista -leninista eszmékhez", „Szocializmus vagy halál!" - mondja Fidel a nép nevében. Amennyiben Kuba népe is azonosul ezekkel a kijelentésekkel, jelszavakkal, ám legyen. De a nagy kérdés az, hogy valóban azonosul-e? Az ősz szakálú „pátriárka" szónoklatai egy letűnt kor szellemét idézik, mintha az egykori legendás hírű forradalmár számára megállt volna az idő. Egyoldalúan radikálisan reagál minden Kubát elmarasztaló nyilatkozatra. Nemcsak a USA-t, első számú ellenségét és a „gusanosokat" (férgeket, ahogyan a Miamiban élő kubai emigránsokat nevezi) támadja, hanem mindenkit, aki bírálja rövidlátó, dogmatikus politikáját, aki kétségbe vonja a castrói Kuba életképességét és kimondja: a kommunista ideológiát túlhaladta a történelem. Teljesen nyilvánvaló, hogy a karibi szigetországban nem mennek rendjén a dolgok. Kuba már harminc éve küszködik a jegyrendszerrel, a szegénység egyre szembetűnőbb, nincs deviza, gabona, takarmány, hús, hiányoznak az exporthoz szükséges szállítóeszközök - nincs sok minden, viszont van adósság és elvakult forradalmiság. Lejárt azoknak az ideológiai hátterű segélycsomagoknak az ideje, amelyek egy elfogadható szinten tartották a kubai gazdaságot. Havanna ma már talán csak Moszkva jószándékára alapozhat, persze a reformok teljes negálása mellett még erre sem. Castro ugyan 1986-ban „kiigazítási" kampányt hirdetett, de azóta kiderült, nem reformprogramokról, hanem sokkal inkább valamiféle visszarendeződési stratégiáról volt szó. A keleti „reformár elleni havannai evezést" a kubai AIN hírügynökség a helyi feltételek rendkívüliségével magyarázza: Teljesen eltérőek a történelmi vonások. A kelet-európai országok háború utáni szocialista jövőjét a Szovjetunió sugallta, Kubára viszont senki sem kényszerítette rá a kommunista eszméket, ezeket magával hozta a nép által támogatott forradalom. Kelet-Európa államai most egy számukra vonzóbb modell felé fordultak - az NDK egyesülni akar az NSZK-val, Magyarország történelmi partnerét, Ausztriát tartja példaképnek, Csehszlovákia pedig ismét el akarja foglalni a háború előtti kiváltságos helyét a kontinensen. Kubát csupán Latin-Amerika valamelyik országához lehet hasonlítani. Ezeknek túlnyomó többségét a gazdasági összeomlás fenyegeti, amit Havanna épp a szocialista rendszernek köszönhetően tudott elkerülni... Fűzzük hozzá: eddig. A castrói konzervatív diktátori politika csakis a teljes elszigetelődéshez, a vele járó gazdasági csődhöz vezethet. Van-e hát különbség Kuba és a többi latin-amerikai állam között? Van, méghozzá lényeges. Vegyük akár Bolíviát, Kolumbiát, Nicaraguát vagy Haitit, amelyek valóban súlyos problémákkal küszködnek, de egytől egyig mind felismerte a lépésváltás szükségességét, s azt, hogy így vagy úgy rászorulnak az Egyesült Államok, illetve egymás támogatására. Belátta ezt a sandinista Managua, a kokain maffiával háborúzó Bogota, s kénytelen voít e ténnyel megbékélni a Port-au-Prince-i diktátor is. Havanna nem hajlandó követni őket. Inkább a „halált" választja, mint hogy feladja szocialista mivoltát. Mindenre felkészült - állítja Fidel Castro -, az invázióra, a háborúra, a teljes blokádra. De elárulva vajon meddig lesz életképes az ország? Az amerikai kontinens figyelme a kommunizmus fellegvárára összpontosul. Egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: Castro hagyományos támaszai - a párt, a hadsereg, a tömegszervezetek - közül melyik lesz az, amelyik meginog, ha valóban beköszönt a rossz idő és ,, Fidel népe" zúgolódni kezd? URBÁN GABRIELLA Castro

= Kubában él a szocializmus (ČSTK) - Fidel Castro kubai vezető kedden találkozott a havannai főiskolásokkal. Beszédében annak a véleményének adott hangot, hogy a kelet-európai országokban a közelmúltig uralkodó pártok azért buktak meg, mert nem voltak eléggé forradalmiak. Szerinte engedményeket tettek „az imperialista ellenségnek", ami - mondta Castro - Kubában nem fog megtörténni. Castro kijelentette: a világon egy nagy ellenforradalmi hullám Kína-KNDK: Elvtársi találkozó (ČSTK) - Csiang Cö-min kínai pártfőtitkár tegnap háromnapos hivatalos látogatásra a KNDK-ba érkezett. Vendéglátójával, Kim Ir Szénnél, a Koreai Munkapárt KB főtitkárával a nemzeti építés problémakörét, valamint a közös érdeklődésre számot tartó külpolitikai kérdéseket tekintik át. Hozzá kell fűzni, a kínai vezető 1989 júniusa, vagyis a pekingi zavargások óta most jár először külföldön. Csiang Cö-min most viszonozza Kim Ir Szen tavaly novemberi, sokáig titokban tartott pekingi útját. A mostani tárgyalásoknak van egy külön érdekességük is: nemrégiben röppentették fel a hírt, hogy Kim Ir Szen a fia, Kim Csöng II javára le akart mondani az államfői tisztségről. Valószínű, hogy erről is szó lesz a kínai-észak-koreai csúcson. vonui végig, s az Egyesült Államok ma Kubában látja az egyetlen ellenséget, Kubára összpontosít minden támadást. A kubai nép lebecsülését jelentené azonban - vélte -, ha valaki azt gondolná, a szigetországban is bekövetkezett a szocializmus vége. Érintette a „Kuba Castro után" témát, s jelezte, a jelenlegi kubai politika nemcsak az ő ügye, de mindaddig a helyén marad, „amíg úgy fog gondolkodni, mint a forradalom katonája". Havannában bejelentették, a Guantanamo kelet-kubai amerikai támaszpontra további két hadihajó érkezett, fedélzetén több mint ezer katonával. A Bastion, a hadsereg napilapja azt írja, hogy egy helikopter-hordozóról és a rakétákkal felszerelt Normandy cirkálóról van szó. Ez utóbbi az amerikai haditengerészet egyik legkorszerűbb hajója. A lap szerint a támaszponton jelenleg 11 hadihajó horgonyoz. Kuba először január végén tájékoztatott a guantanamói erőösszevonásokról azzal, hogy Kuba és Nicaragua elleni megfélemlítésről van szó. Megkezdődött a négy plusz kettő szakértői értekezlete