Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-08 / 57. szám, csütörtök

A Szovjetunió több köztársasá­gában is egyre nagyobb az ér­deklődés az üz­bég Serabadban készült kerámia­tárgyak iránt. Si­kerük titka, hogy a hagyományos népi formák a mai kor mo­dern vonalaival vegyülnék. Ké­pünkön Kudrat Aszrarov munka közben. (Foto: ČSTK - TASZSZ) „Mozgalmunk a keresztény erkölcsre épül" Beszélgetés dr. Hamerlik Rudolf kandidátussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Technikai Kibernetikai Intézetének munkatársával A szliácsi Tri duby katonai repülőteret két évtizede a szovjet hadsereg használja. A helyi és a szomszédos kováčovái fürdő­vendégek nyugalmát zavarták és zavar­ják a gyakori repülések. A környéken ennek ellenére évek óta inkább a talaj- és a talajvíz szennyeződéséről beszéltek, de a hatóságok ezt nem vették figyelembe mindaddig, amíg 1981-ben egy cső lefek­tetéséhez ásott árok meg nem telt kőolaj­jal, szennyezett talajvízzel. Ezt a tényt már nem lehetett elhallgatni. A Zsolnai Geológiai és Hidrogeológiai Vállalat 285 fúrást végzett a repülőtér területén, min­den esetben egy méterrel a talajvíz szintje alá mentek. A fúrásokból három, egymás fölé elhelyezett tartályba szivattyúzták a vizet."Eddig közel 240 ezer liter szeny­nyezett gázolajat emeltek ki, jelenleg is naponta mintegy 100 litert. Amint Július Bartek őrnagy, a repülőtér gondnoka elmondta, minden évben fi­gyelmeztettek a környezet szennyezésé­re, de a Csehszlovák Néphadsereg illeté­kesei. szavaikat- figyelmen kívül hagyták. A múlt év májusában a népi ellenőrzési bizottság katonai tagjai is jártak náluk, szétnéztek, meghallgatták a gondnok je­lentését. Távozásuk után minden maradt a régiben. Kétségtelen tehát, hogy nagy mulasztás történt. Évek óta nem akartak tudomást venni a valós helyzetről. Pedig az említett furatok nélkül is meg lehetett állapítani, hogy az olaj, az üzemanyag szertefolyik. Egyrészt az iparvágány kör­nyékén, másrészt a tábori tartályok veze­tékeiből, amelyeket nem az előírásaink­nak megfelelően építettek ki. A látható nyomokon kívül a büz is arról árulkodott, hogy valami nincs rendjén. Megoldást jelentene, ha mielőbb új szivattyútelep és vezeték épülne. A Sta­voindustria építőipari vállalat már meg­kezdte a munkálatokat. A környék lakos­sága azonban attól tart, hogy a szovjet katonák távozása után a megkezdett munkálatok félbemaradnak. Pedig ezekre a berendezésekre akkor is szükség lesz, ha a szovjet hadsereg távozása után a Csehszlovák Néphadsereg használja majd, vagy esetleg polgári célokat szolgál majd a repülőtér. A gondnokság dolgozói az iparvágány környékét rendbe akarták tenni, de a Közép-szlovákiai kerületben nincs olyan hely, ahol az olajjal, az üzem­anyaggal szennyezett iszapot, földet tá­rolni lehetne. A szennyeződés felszámo­lása - ha erről egyáltalán szó lehet - tehát még várat magára. A kialakult helyzet lépésre kényszerí­tette a két közeli fürdő üzemeltetőit is. Meghatározták a védőövezet határát, földmintákat vettek, de szerencsére ezek­ben kőolaj szennyeződést nem találtak. A kerületi nemzeti bizottság szakemberei szerint a szennyeződés később még megmutatkozhat. Jó volna hinni abban, hogy a szennyeződés a két fürdő környé­két nem érinti, de kétségtelen, hogy óvin­tézkedéseket kell tenni, a repülőtéren pe­dig mielőbb meg kell szüntetni a jelenlegi állapotot. El kell érni, hogy a szovjet katonák tiszteletben tartsák a környezet­védelmet, legalább olyan mértékben, amint azt a szovjet középső hadsereg­csoport parancsnoka 1988-ban keltezett parancsában meghatározta. Kétségtelen, hogy elmarasztalhatjuk a szovjet hadsereget, amely távozása után ilyen állapotokat hagy maga után. Felelősségre kellene vonni azonban azo­kat is, akik a korábbi figyelmeztetések ellenére sem tettek semmit a tarthatatlan helyzet felszámolására, sőt. nem tájékoz­tatták a közvéleményt sem, s talán a szovjet parancsnokságot sem figyel­meztették kellő szigorral. A tények tények maradnak, a történteket nem lehet meg nem történtnek tekinteni. A bajokat mie­lőbb orvosolni kell. (németh) 1990. január 18-án Pozsonyban megalakult a Magyar Keresztény­demokrata Mozgalom. A jelenlevők megválasztották az ideiglenes szervezőbizottságot, mely felhívással fordult a csehszlovákiai magyar keresztényekhez, hogy alakítsanak magyar keresztényde­mokrata klubokat községeikben, településeiken. A megalakított klubok célja többek között: a Biblia alaposabb megismerése, tanul­mányozása; a keresztény öntudat és erkölcs kialakítása; a keresz­tény szellemű családi élet elmélyítése; a gyermekek és serdülő ifjúság hitoktatásának és erkölcsi nevelésének megszervezése; a liturgia, az egyházi énekek és zene művelése; az egyházi intézmé­nyek anyagi és erkölcsi támogatása valamint az egyházi hírek és időszerű események ismertetése. Olaj és gázolaj került a szliácsi katonai repülőtér talajába Példátlan felelőtlenség • Hamerlik úr! ön a Keresztény­demokrata Mozgalom egyik alapító tagja, illetve magyar részről annak szóvivője. Lévén, hogy hazánkban több mint negyven éven keresztül visszaszorították a vallást, a vallá­sosságot, szükségesnek tartottam, hogy a bevezetőben idézzek az önök programjából. Egyetért velem? - Nézze, ha abból indulunk ki, hogy eddig a kommunista sajtóból száműzték a vallással kapcsolatos kérdéseket, egyet kell hogy értsek. Ellenben hadd jegyezzem meg, hogy az emberek eddig is jártak templomba, annak ellenére, hogy a rendszer minden- nem hivatalos ideológiát igyekezett háttérbe szorí­tani. De az emberek szívében a val­lásosság megmaradt a mai napig is. A kereszténységnek népeink között ezeréves múltja van. Az utóbbi évti­zedekben a külföldről importált ate­ista ideológia hatalmi eszközökkel, erőszakkal próbálta eltéríteni a né­peket a kereszténységtől. Ma már sokan látják, hogy ez az egész tár­sadalmunk kárára történt. Itt van hát az idő, hogy újra kilépjünk a temp­lomba beszorított, ellenőrzött elszi­geteltségünkből, lerázva magunkról a félelmet, egyenjogú állampolgár­ként szólhassunk és irányíthassuk ügyeinket. • A Magyar Kereszténydemokra­ta Mozgalom a szlovákiai mozgalom keretében alárendelt, mellérendelt, vagy teljes függetlenséget élvez-e? - Minden hívő embernek egy az érdeke, legyen anyanyelve szlovák, magyar, lengyel, vagy német. Cé­lunk, hogy megvédjük keresztény értékeinket, elmélyítsük öntudatun­kat, elősegítsük ifjúságunk keresz­tény nevelését és példaképpé állít­suk keresztény családjaink szerete­tét, összefonódását. Ebből látható, hogy nem alárendeltségről van szó. Mi ugyanazt akarjuk, mint szlovák testvéreink, csak azt mi magyarul kívánjuk megvalósítani. • Ennek a nemes célnak az ér­dekében akarják létrehozni a ke­reszténydemokrata klubokat? - Igen, szlovák testvéreinkkel párhuzamosan. Célunk az, hogy a vegyes lakosságú helységekben alakuljanak külön szlovák és magyar klubok. A vegyes vallású községek­ben külön klubja lehet a katolikusok­nak, és külön a többi keresztény egyházaknak. Ezek a klubok azon­ban nem azért különállóak, hogy esetleg vetélkedjenek, hanem azért, hogy egymást még jobban támogas­sák, segítsék, bizonyítva ezzel is, hogy egységben és szeretetben az erő. • ön fizikus, és 1963 óta dolgo­zik jelenlegi munkahelyén. Ez alatt a 27 év alatt bizonyára érték olyan inzultusok, melyeket nehéz elfe­ledni. .. - A pályakezdés természetes for­mája, hogy mindenkinek beosztott­ként kell kezdenie. Munka közben mutatkoznak meg a képességek. Sajnos az eddigi káderpolitika ezt nem respektálta, nem szakmai te­hetség szerint történt a kiválasztó­dás. Meghonosodott a kontraszelek­ció, a korrupció, érdekmaffiák jöttek létre minden következményeivel, és ezzel nefn csak a társadalomnak ártottak, hanem maguknak is. De nincs bennem sem harag, sem pe­dig gyűlölet. Engem nem tudtak megfélemlíteni, mert a munkámmal igyekeztem bizonyítani képességei­met. Nem éltem létbizonytalanság­ban, mert semmilyen munkától nem félek, ha „Isten velünk, ki elle­nünk?" • Mivel teltek el azok az évek? - Munkával, tanulással és köz­életi tevékenységgel amennyire le­hetett. Az egyetem elvégzése után tovább bővítettem szakismeretei­met, ledoktoráltam, kandidátusi disszertációt írtam, több szabadal­mat nyújtottam be, publikáltam tudo­mányos folyóiratokban, nemcsak itt­hon, hanem külföldön is. Közben felépítettem családi házunkat Pén­^eksúron, alapítottunk egy Csema­dok alapszervezetet, és annak kere­tén belül egy énekkart. Ez utóbbi már tíz éve működik. • ön eléggé idillikus képet festett életéről, tevékenységéről. Társadal­munkban sajnos, nem ilyen egyér­telmű a békés egymás mellett élés. -Sajnos, ez így van, s ennek az állandó rohanás az oka. Nálunk min­denkire nagy teher nehezedik, sen­kinek sincs ideje, a gyerekeket kicsi koruktól a bölcsőde, az óvoda, ké­sőbb az iskola neveli. A szülőknek nincs idejük elbeszélgetni a gyere­Forgatókönyv nélkül is... Nyílt Fórum a Schubert-parkban Hányszor és hányféleképpen érintette meg Zselizt a történelem? Olvasom, hogy a kuruc szabadságharc idején Bottyán János nagy hadi jelentőségű hidat veretett a Garamon, s maga a fejedelem, Rákóczi is kétszer táborozott Zseli­zen, amelynek hajdan a Becsei, Eszterházy, Ama­dé stb. családok voltak az urai. Eszterházy kasté­lyában a kor nagyméltóságú személyiségei között Schubert is megfordult, aki a család zenei nevelő­jeként vonult be a kulturális történelembe. Zseliz régebben előkelő családjai révén volt ismert és vonzó, az utóbbi évtizedekben meg a gondozott kastélypark és a szabadtéri színpad jóvoltából. Nyilván ez hatott a Csemadok veze­tőire is, hogy egyik legnagyobb és legrangosabb rendezvényüket, az országos népművészeti fesz­tivált évről évre itt rendezzék meg, s ez vezette ide Gálán Gézát is, hogy Szabadtéri Színházának helyet találjon. Február vége felé azonban másfé­le értelmű volt a szerepvállalása. Miután életre hívta Pozsonyban a Nyílt Fórumot, amelynek első pillanattól az volt a célja, hogy vitát kezde­ményezzen, vagy ha úgy tetszik, provokáljon nemzeti kisebbségi kultúránk helyzetéről és a megnyugtató rendezés lehetőségéről, arra az elhatározásra jutott, hogy a pozsonyi Forum Szálló és a Csemadok-székház után a zselizi park szabadtéri színpadát is a Nyílt Fórum színhelyévé teszi. És nem csupán Zselizre és közvetlen kör­nyékére, hanem egész Dél-Szlovákiára kiterje­dően! Nem akarok most azzal foglalkozni, milyen fáradsággal jár egy ilyen merész kezdeményezés megvalósítása, hogy a mikrofontól a hangerősí­tőig minden a legnagyobb rendben működjön, s hogy a vendégművész Varga Miklós éneke, válamint Dusik Gábor, Hegedűs István zenéje a lehető legteljesebb hatású legyen, s hogy a zseli­zi lelkes együttműködők segítségével a szabadtéri színpad nézőtere is megteljen érdeklődőkkel, s hogy a Csehszlovák és a Magyar Televízió híradósai se maradjanak le az eseményről stb. Inkább a rendkívüli Nyílt Fórum reklámozásáról ejtek bővebben szót, a szintén Gálán Géza készí­tette plakátról, amely óvatosságra intette azokat, akik egyébként is óvatosak, mire jó ez, s milyen veszedelmek származhatnak belőle? Mert ugye­bár - maradok még mindig az óvatosak bőrében -, miért kell a zselizi rendkívüli Nyílt Fórum plakátját úgy megszerkeszteni, hogy az hivalko­dóan provokáló legyen? S mi szükség volt a reklá­mozást, illetve a toborzást mindjárt azzal a vers­sorral kezdeni, hogy „Vájjon vagy-e és mink vagyunk?" Veszedelmesen hangzó verssor ez a gyávává tett ember fülének, de csak annak, mert aki az elmúlt húsz év alatt megőrizte belső szabadságát, az a világ legtermészetesebb dolgá­nak tartja a nemzet jelene és jövője fölötti töpren­gést, ha szlovák, ha magyar! És miért kellett odabiggyeszteni a plakátra, hogy mit kíván a ma­gyar nemzet? És miért volt fontos megtépdesni az utolsó szavát? Nos, a Nyílt Fórum zselizi összejövetelén való­ban elhangzott a március idusára emlékeztető tizenkét pont is, de a jelenlevő magyarok és szlovákok érettségének köszönhetően nem bot­ránkoztatott meg senkit. A kívánságok ugyanis a magyar nemzeti kisebbség jelenének és jövőjé­nek legalapvetőbb elvárásait fejezték ki, és azt is, hogy ezen a földön békében, egyetértésben és teljes jogegyenlőségben akar együtt élni magyar és szlovák, mert csak ez vezeti el őket a Közös Európai Házba, amely már nem is olyan távoli jövőkép! Ilyen szellemben állt össze a program, amelynek Gálán Géza volt a vezérlő karmestere, Duray Miklós pedig a fő szónoka, az Együttélés politikai mozgalom ismert és elismert vezetője, aki meggyőzően beszélt a Nyílt Fórum mintegy kétezer résztvevőjéhez a mozgalom céljáról, a demokráciáról és az emberi jogokról, a nemzeti kisebbségek kollektív jogáról, politikai képvisele­téről stb. Osztatlan örömet szerzett, hogy más magyar politikai mozgalmak (FMK, Magyar Diák­szövetség, valamint a NyEE zselizi csoportja) képviselői is vendégei voltak a Nyílt Fórumnak, s másokkal együtt elmondhatták, miért küzde­nek, mi jellemzi tevékenységüket. A szónokok valamennyien hangot adtak annak a kívánságuk­nak, hogy a politika küzdőterére lépő magyar mozgalmak segítsék egymást a választásokon indított jelöltjük győzelemre juttatásában. Nem volt forgatókönyve a zselizi rendkívüli Nyílt Fórumnak, mégis mintha lett volna, minden rendben folyt le a jelenlevők nagy megelégedésé­re. A Dél-Szlovákia különböző vidékeiről meg­szólalók szinte kivétel nélkül egységesek voltak abban is, hogy a Duray Miklós vezette Együttélés politikai mozgalmat és más hazai magyar kezde­ményezést is támogatni kell. A nagygyűlés sok­sok résztvevője a belépési nyilatkozat kitöltésé­vel ezt ki is nyilvánította. S befejezésül már csak annyit, hogy Zselizen nem volt védnöke a rendkívüli Nyílt Fórumnak, ha csak az Egek Urát nem tekintjük annak, aki szép, tavaszias idővel járult hozzá a kétségtelen sikerhez. MÁCS JÓZSEF keikkel, mert örökké fáradtak, vagy mert elváltak, külön élnek stb. A gyerekek többsége nem ismerhet­te meg a kereszténység alapjait s így nem tudja a későbbiekben tudatosítani, hogy mi az a szemé­lyes felelősségvállalás, mi az a szo­lidaritás. Ezeket a keresztényde­mokrácia alapelvként hirdeti. Nem is olyan rég a kezembe akadt egy statisztikai kimutatás alapján készített térkép. Ezen feltün­tették az egyes településeken elő­forduló válások számát. A követke­ző oldalon találtam egy másik térké­pet, amelyen a vallásosság száza­lékban kifejezett aránya volt látható. Az összehasonlítás megmutatta, hogy a vallásosság összefügg a vá­lások alakulásával, a hivatalos ateis­ta politika szerepet játszik a csalá­dok felbomlásában. • ön fizikus... -A tudomány és a vallás nincs ellentétben, ha erre gondol. Sajnos, az ateizmust úgy prezentálták, hogy tudományos világnézet, pedig a tu­dományhoz semmi köze nincs. Azt a világnézetet sokan nem meggyő­ződésből, hanem érdekből vallották és érdekes, hogy elsősorban a kö­zépkádereknek volt „tudományos világnézete", míg a valódi tudósok­nak nem... Ha visszaállítanánk a hi­tet a családi életben, a mindennapi munkában, a személyes példaadás területén, akkor gyermekeinket, ifjú­ságunkat nem kellene félteni a kábí­tószerezéstől, a galerikbe való tö­mörüléstől, a lelki sivárságtól. Egyre több ember elanyagiasodott, csak a saját meggazdagodásával, a hará­csolással törődik, ebben látja élete célját is. Nem közvetítenek szerete­tet, nem vállalnak felelősséget, önző módon élnek. És itt jön a mi felada­tunk, figyelmeztetni ezeket az em­bereket, hogy az elmúlt időszakban téves, anyagias célokat tűztek elé­jük. Az embernek van lelke is, azzal is kell törődni és most már nem kell félni... • A kereszténydemokrata moz­galom javaslatára önt a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé vá­lasztották. Milyen elképzelései, ter­vei vannak az elkövetkező hóna­pokban? - Elsősorban: komolyan akarom venni ezt a tisztséget, nem olyan formálisan mint azt elődeim tették, még akkor is, ha állandó időhiánnyal küszködök. Minél több emberrel szeretnék találkozni, egyeztetni né­zeteinket, közös megoldásokat ke­resni. Szeretném elmagyarázni ma­gyar honfitársaimnak, hogy nem jó nemzetiségi alapon politizálni, s ezt még akkor is így mondom, ha ellent­mondásnak tűnik. De figyelembe kell venni a realitást, azt, hogy ne­künk egy új társadalmat, egy új de­mokráciát kell felépíteni, amelyben mindenkinek megvan a saját helye, becsülete, tekintet nélkül arra, hogy milyen a bőre színe, vagy az anya­nyelve. Ez az elsődleges cél. Ne­künk a szlovákokkal és a csehekkel együtt kell ezt létrehoznunk, és azt szeretném, ha nem külön fognánk bele ebbe az „építkezésbe". Ne­hogy célt tévesszünk. • Köszönöm a beszélgetést. SZITÁS GABRIELLA Pozsonyban a Kladnói Utcai Alapiskola udvarán kivirágzott a szilvafa (ČSTK-felvétel) ÚJ SZÚ 4 1990. III. 8.

Next

/
Thumbnails
Contents