Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-08 / 57. szám, csütörtök

Kohl beismerte tévedését Elcsitul a lengyel határ körüli vita? Modrow-beszéd a berlini parlamentben • Tárgyalások a NATO-székházban (ČSTK) - Már megszoktuk, hogy a német egyesítés a világpolitika fókuszába került, s a világsajtó most Mihail Gorbacsov és Hans Modrow keddi tárgyalásainak eredményeit elemzi. A hírügynökségek azt emelik ki, hogy Moszkva álláspontja nem változott, ellenzi azt, hogy az egyesült Németország a NATO tagja legyen, s az egyesítést pedig egy fokozatos folyamatként tudja csak elképzelni. A keletnémet kormányfő egyébként tegnap felszólalt a berlini parlament ülésén. A törvényhozás kedden, a kormányfő távollétében fontos törvényeket fogadott el. Ilyen például a szakszervezeti törvény, amely jogilag garantálja a szakszervezetek szabad tevékenységét a különböző tulajdonformákat képviselő vállalatokban. A törvény a sztrájkjogot is tartalmazza. Hans Modrow beszédében tájékoztatta a képviselőket moszkvai tárgyalásairól. Síkraszállt azért, hogy az NDK, az NSZK és Lengyelország kössön szerződést az Odera-Neisse határról. Aláhúzta, hogy e szerződésről a tárgyalásokat a kettő plusz, négy fórummal párhuzamosan lehetne folytatni. Később az egyesült Németország ratifikálná az aláírt dokumentumot. Ismét megerősítette, hogy az NDK véglegesnek tekinti a jelenlegi német-lengyel határt. Ezzel összefüggésben ismét bírálta Helmut Kohl kancellárt, mondván, hogy Lengyelország nyugati határaival kapcsolatos álláspontja kétértelmű. Modrow szólt a két Németország tervezett pénzügyi uniójáról is: ezt a lépést nem lehet elsietni, az uniót alaposan elő kell készíteni. Elítélte azokat a spekulációkat, amelyek az intézkedések időpontja és tartalma körül történnek, s bírálta azt is, hogy a nyugatnémet fél idő előtt kiszivárogtat bizonyos információkat. Ez az NDK lakossága körében csupán bizonytalanságot szít - fűzte hozzá, s felszólította az állampolgárokat, hogy pénzbetétjeiket nyugodtan hagyják a takarékpénztárakban. Moszkvai látogatásáról szólva kijelentette, az ismét megerősítette őt abban, hogy az egyesülésnek olyan folyamatnak kell lennie, amely összhangban van az európai béke és biztonság érdekeivel. Egyesülésről van szó, nem pedig az NDK bekebelezéséről. Végezetül azt hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is az NDK legfontosabb szövetségese és kereskedelmi partnere marad, s hogy bármilyen legyen is majd az egyesült Németország, annak a Szovjetunióhoz fűződő kapcsolatai fontos szerepet fognak játszani az európai politikában. Modrow kedden még Moszkvában volt, amikor Helmut Kohl nyugatnémet kancellár újságírók előtt kijelentette: „Mindenki követ el hibákat, így én is." így ismerte be, hogy a lengyel határ kérdésének megítélésében tévedett. Mint ismeretes, a múlt héten azt mondta, csupán akkor hajlandó elismerni az Odera-Neisse határt, ha Varsó lemond a háborús jóvátételről. Szavai nemcsak Lengyelországban keltettek felháborodást, hanem a nyugatnémet kormánykoalíción belül is. Kohllal nem értettek egyet a szabaddemokraták, élükön Genscher külügyminiszterrel. Azon túlmenően, hogy Genscher szerint ilyen komoly ügyben megengedhetetlen a taktikázás, arra figyelmeztette a kancellárt, hogy Varsó Megelőzhető a szakadás a Lett KP-ban? Újabb adatok az oroszországi választásokról • A RUH-tagok ellenzéki pártot akarnak (ČSTK) - A Lett Kommunista Párt Központi Bizottsága keddi ülésén úgy döntött, hogy előrehozza a párt XXV. kongresszusát, s június helyett már április 6-án összeül a legfelsőbb fórum. A döntés annak következménye, hogy februárban a köztársaság kb. ezer kommunistája tartott konferenciát, s ezen a résztvevők több mint 60 százaléka határozottan szorgalmazta a párt függetlenné válását az SZKP-tól, április 14-re pedig a küldötttek összehívták a független kommunista párt alakuló kongresszusát, ami gyakorlatilag pártszakadást jelentene. ÚJ SZÚ 1990. III. 8. Jan Vagris, a Lett KP KB első titkára a keddi KB-ülésen válságosnak nevezte a párton belüli helyzetet. A szovjet televíziónak adott nyilatkozatában kompromisszumos megoldást szorgalmazott: a párt függetlenségét az SZKP struktúrájában. Magyarország Önkéntes csapatkivonás A jövő héten, március 12-én, hétfőn megkezdik a szovjet déli hadseregcsoport kivonását Magyarországról. Elsőként a hajmáskéri alakulat szerelvényei indulnak Csapon keresztül hazafelé. A csapatok kivonásáról rendelkező szerződést még nem írták alá, úgyhogy a választások előtt ezzel a lépésükkel a szovjetek nyilvánvalóan a jószándékukat szeretnék kinyilvánítani. A választásokon országos listát állító pártok közül a Magyar Demokrata Fórum három-hónapos határidőt tart elfogadhatónak. A FIDESZ bejelentette, csak akkor fogadhatja el a szerződést, ha az utolsó katona Nagy Imre miniszterelnök kivégzésének 32. évfordulójáig távozik Magyarország területéről. A hatalomra törő pártok többsége támadja a Németh-kormányt, mert az a csehszlovákiai csapatkivonásra való tekintettel 1991. június 30-ai határidőt tart elfogadhatónak. Az ismert szovjet javaslat a személyi állomány kivonására ezt elfogadta, csak a haditechnika szállítására kért még két hónap ráadást. Gyorsítaná a kivonulást, ha sikerülne megegyezni a három hadosztálynál felhalmozott mintegy 100 ezer tonna üzemanyag, a székesfehérvári gépkocsijavítóüzem, a három kenyérgyár és a három szovjet katonai kórház egészségügyi felszerelésének eladásáról. A kivonulók 370 házban 14 300 lakást hagynak majd örökül. Jelentős részüket a szovjet állam költségvetéséből építették, illetve tatarozták. Mit érnek ma? És a dollár vagy a rendes pénz funkcióit éppen nem szolgáló rubel legyen az elszámolás alapja? Vagy hogyan oldják meg a szovjet csapatok foglalkoztatásában állt magyar karbantartók elhelyezkedési gondjait? Ök most munkanélküli segélyre lesznek jogosultak? Sok még a nyitott kérdés Magyarországon. v. P- g. A keddi vitából az a következtetés vonható le, hogy ha szakadás áll be a pártban, az nemzetiségi jellegű lesz: a 175 ezer tag közül kb. 70 ezer a lett nemzetiségű, s ők szorgalmazzák az elszakadást az SZKP-tól. Tegnap újabb előzetes adatok váltak ismertté a vasárnapi választásokról az Oroszországi Föderációban. Az összesen 1068 mandátum közül csak 95 talált gazdára, a parlament végleges összetételéről csak március 18-án, a második fordulóban döntenek. Több mint 800 választási körzetben tartanak második szavazási fordulót, további húszban pedig meg kell ismételni a választásokat. Moszkvában a szavazóhelyiségek kb. 90 százalékát kell újra megnyitni. Ukrajnában a 450 körzet közül 300ban kell megismételni a szavazást. Például Kijevbben a 22 parlamenti mandátum közül csak egyetlen „kelt el". Belorussziában a 310 választási körzet közül 20-ban tartanak ismételt voksolást. Az ukrán nemzetiségi kezdeményezések tagjai ellenzéki pártot akarnak létrehozni, amely a köztársaság függetlenségét szorgalmazná - közölte a Reuter hírügynökség Ivan Dracsra, a Ruh mozgalom elnökére hivatkozva. Ez a nemzeti demokratikus mozgalom a vasárnapi köztársasági választásokon az eddigi adatok szerint jelentős győzelmet aratott; minden jel szerint a mandátumok 25 százalékát mondhatja a magáénak. már 1953-ban lemondott a háborús jóvátételről. Kohl a bonni kormánykoalíció keddi, három és fél órás viharos ülése után lemondott feltételeiről. Valószínű azonban, hogy a közelgő választásokra való tekintettel továbbra is megpróbál majd engedményeket tenni azon politikai erőknek, amelyek még mindig megkérdőjelezik a lengyel határt. Kedden egyébként a kormánykoalíció pártjai közös határozatot fogadtak el ez ügyben: a március 18-ra tervezett keletnémet választások után mindkét német állam parlamentje kimondja az Odera-Neisse határ sérthetetlenségét, s ezt később az össznémet, valamint a német kormány közötti szerződés is rögzíteni fogja. Az ellenzéki szociáldemokraták (SPD) állásfoglalása szerint viszont a keddi kompromisszum nem hozza helyre azokat a hibákat, amelyeket Kohl okozott a német politikának. Karsten Voigt, a párt egyik vezetője ennek ellenére üdvözölte, hogy Kohl már hajlandó támogatni a két német parlament közös nyilatkozatát a lengyel határok garantálásáról. A Zöldek pártjának parlamenti csoportja viszont úgy döntött, hogy saját határozattervezetet nyújt be a határkérdésről. Az ő elképzelésük Mazowiecki lengyel kormányfő javaslatára épül. A lengyel miniszterelnök szerint a határokról szóló szerződést á .lengyel, a nyugatnémet és a keletnémet kormánynak kellene előkészítenie és parafálnia, a szerződést a kettő plusz négy tárgyalások keretében írnák alá és a parlamentek ratifikálnák. A brüsszeli NATO-központban Manfred Wörner főtitkár tegnap egy egész sor olyan találkozót tartott, amelyek fő témája a német egyesítés volt. így például Jacques Delors-ral, az Európai Közösségek Bizottságának az elnökével és Willem van Eekelennel, a Nyugat-európai Unió főtitkárával tanácskozott ez ügyben. Ma pedig Helmut Kohl kezd tárgyalásokat Brüsszelben Wörnerrel és a NATO-tagországok állandó képviselőível. xxx Gerhard Stoltenberg nyugatnémet hadügyminiszter tegnap Bonnban bejelentette: az NSZK területén tárolt amerikai vegyi fegyvereket az ez év júliusától szeptemberig terjedő időszakban kivonják. A miniszter nem közölte pontosan, hogy milyen mennyiségű vegyi eszközről van szó. A Washington Post értesülései szerint azonban hozzávetőleg 435 tonnáról. Döntés előtt az OKP (ČSTK) - Bolognában tegnap megkezdődött az Olasz Kommunista Párt XIX. kongresszusa. Achille Occhetto főtitkár javaslatára döntenie kell az olasz baloldal új politikai szervezetének létrehozásáról, amely a Szocialista Internacionálé tagja lenne. 1092 delegátus vesz részt a tanácskozáson, közülük 730 támogatja a főtitkár javaslatát, a többiek a két ellenjavaslat felé hajlanak. Occhetto tegnap mondta el nyitóbeszédét, a tervek szerint ma hangzik el a két ellenjavaslat, majd megkezdődik a vita. A főtitkár zárszava után várhatóan szombaton lesz a szavazás a három indítványról, s akkor választják meg a párt új vezető szerveit is. Ünnepségek és közhelyek nélkül Idén nem kaptam nőnapi feladatot. Egy jó évtizede ugyanis a rendszeres kötelességeimhez tartozott, hogy március elején portrét írjak olyan asszonyokról, akiket az ünnep alkalmából a legfelsőbb párt- és állami vezetők a prágai illetve a pozsonyi várban fogadtak. Sok-sok élményem van riportalanyaimmal kapcsolatban, s örülök, hogy a magyar nemzetiségű asszonyokkal, közülük legtöbbször kétkezi munkásokat, szövetkezeti dolgozókat ért a megtiszteltetés, elbeszélgethettem. Legtöbben őszintén örültek a lehetőségnek és bár sablonos kérdésnek tűnt, általában megkérdeztem tőlük, mit szeretnének elmondani a párt- és az állam tisztségviselőinek. A válaszon nem sokat gondolkoztak, hisz az élet- és munkakörülményeikkel kapcsolatban bőven akadt megjegyzésük az illetékesek címére. Ám az őszinte eszmecsere legtöbbször elmaradt, mert a párt- és állami szervek vezetői évről évre kisebb érdeklődést tanúsítottak irántuk, s mihelyt alkalom kínálkozott, a hátsó ajtón máris távoztak, magukra hagyva az ünnepelteket. Idén a másik feladatom is elmaradt: nem kell tudósítást írnom az ünnepi fogadásról, erről ugyanis a nők lemondtak. Azt indítványozták a szlovák kormánynak, hogy a nőnapi külsőségek helyett konkrét tettekkel éreztesse a lányokkál, asszonyokkal, hogy az eddig fennhangon deklarált elismerést, megbecsülést immár komolyan gondolja, és a nők valamint a családok érdekében a korábbinál többet tesz. S hogy én mégis írok a nőnapról, arra egy ismerős fiatalember megjegyzése késztetett. Nem, nem lepett meg virággal a nők ünnepe előtt, hanem kijelentette: ez is egy sztálinista hagyomány. Nem volt kedvem vitatkozni, de átvillant az agyamon, bizonyára sokan gondolkodnak hasonlóan, s talán jó lesz feleleveníteni miért is ünnep március 8-a. Sztálinistának aligha nevezhető a kezdeményezés, ugyanis az egyesült államokbeli szövő- és varrónők szociális és sztrájkjogi harcai adták a kiindulópontot ahhoz, hogy a szociáldemokrata és a szocialista nők 1910-ben Koppenhágában megtartott nemzetközi kongresszusukon úgy határoztak: legyen ez a nap a nőké, szóljon ez a nap az ö problémáikról. A világ több országában az anyák napjának hagyománya honosodott meg, ennek az ötlete szintén Amerikában született; 1914-ben egy egyházi kongresszus a második májusi vasárnapot indítványozta az anyák napjául. Az első világháború után Európában is csatlakoztak e kezdeményezés népszerűsítéséhez. S hogy miért említem mindezt? Azért, mert úgy érzem, a szociális indíttatású nőnapnak ma is van létjogosultsága. Nem, nem a látványos fogadásokra, a hamis gratulációkra, a kötelező ismételten elmondott ünnepi beszédekre gondolok. Azt hiszem, a nők nem is ezt várják. Annál inkább igénylik, hogy gondjaik ne kerüljenek le a napirendről, hogy legalább egy nap legyen, amikor tömegesen szólhatnak arról, hogy nincs minden rendben az élet- és munkakörülményeikkel kapcsolatban. Az egykori kezdeményező amerikai szövőnőknél (talán) jobb helyzetben vannak, de az évek során még a legalapvetőbb követeléseiknek sem tett eleget társadalmunk. Hányan dolgoznak még ma is éjszakai műszakokban, veszélyes munkahelyeken? Statisztikák igazolják: műveltségi szintjük a férfiakéval azonos, keresetük viszont jóval alacsonyabb a férfiakénál. S hogy mennyire időszerű a mondanivalóm, azt a sajtóiroda két híre is alátámasztja. Az egyikben az áll, hogy a Független Demokraták Pártja választási programjában többek között szorgalmazza, hogy a nők azonos bért kapjanak mint a férfiak, egyazon munka elvégzéséért. A Csehszlovák Szociáldemokraták Pártján belül létrehozott nőbizottság pedig nyílt levelet küldött a Polgári Fórum koordinációs bizottságának: Tisztelt Urak, a kommunista párt uralkodása idején a nők gyakorlatilag ki voltak zárva a politikai életből. Képviseletüket a nőszövetség helyettesítette, melynek politikai eredményessége csupán formális volt. Ezért tartjuk hibának, hogy a Szövetségi Gyűlés átalakítása folyamán a képviselőnők aránya 27 százalékról 21,3 százalékra csökkent. Ezzel az eljárással nem értünk egyet. Tehát a nők harca továbbra is időszerű. A munkahelyeken és a közéletben egyaránt. Az anyaság megbecsüléséről már nem is szólva. Mert ez a kérdés is mellékvágányra került az utóbbi évtizedekben. Beszéltünk ugyan róla minden szinten, az élet viszont egészen mást mutatott. Növekszik a veszélyeztetett terhességek száma, a csecsemőhalandóság statisztikájában igencsak lecsúsztunk a világ ranglétráján, a gyermekek megbetegedési aránya is figyelmeztető. A nagyvonalúnak vélt szociálpolitikánk alapvető változtatásokra szorul. Az elmúlt években annyi sok „szép" nőnapi vezércikk jelent meg a lapokban (arról már nem is szólva, hányszor kellett ezeket a nőknek írni, mert a férfi kollégák ezt sem vállalták). Úgy érzem, az idén másképpen kell szólnunk a felvetett kérdésekről, hiszen ezek valamennyiünket értintenek. De azért a női hiúságom azt is leíratja velem: titokban remélem, hogy a férjem idén is hoz virágot ezen a napon és azok a figyelmes kollégáim, akik minden évben hóvirágcsokorral köszöntöttek a szerkesztőségben, megtartják szokásukat. DEÁK TERÉZ R

itkán történik meg az, ami most megesett velünk: még vasárnap történt egy vértelen államcsíny, s mi még csak hírt sem adtunk róla. Ez esetben az államot idézőjelbe kell tenni, a csínyt nem. Mert Ciskei olyan „független állam", amelyet a világon senki sem ismer el, talán operettállamnak lenne nevezhető, viszont ez nem volna igaz, hiszen egy operettben minden szép és jó, és feltétlenül győz az igazság. Mi hát akkor Ciskei? Egy bantusztán, magyarul törzsi terület, ez pedig a dél-afrikai fajüldöző politika egyik legrafináltabb találmánya. Az ország földterületének több mint 80 százaléka, vagyis ahol van valami érték, a fehéreké, a többi, ahol teljesen lehetetlen az élet, a feketéknek adatott. Az ördögi terv Hendrik Verwoerd egykori kormányfő (1958-1966) nevéhez fűződik. Az ország lakosságának több mint háromnegyedét kitevő feketéket e meghatározott törzsi területekre kívánta kitelepíteni, azzal, hogy fokozatosan megkapják a „függetlenséget". Tehát az ott élők elveszítik dél-afrikai állampolgárságukat. Mivel a bantusztánok földje művelésre többnyire alkalmatlan, s a munkaképes lakosságnak helyben csak a 2 (kettő!) százaléka talál munkát, ezért a többség, ha élni akar, kénytelen visszaszivárogni a fehér területek ipari központjaiba. Az addigi dél-afrikai feketékből ily módon igen olcsó ,,külföldi" munkaerő válik. A hangsúly a külföldin van, mert ha valaki külföldi, nem támaszthat Pretoriával szemben semmiféle szociális és politikai követeléseket. S ha egyesek mégis kinyitnák a szájukat, egyszerűen visszazsuppolják őket saját bantusztánjaikba, ahol az egyedüli perspektíva az éhenhalás. Desmond Tutu, a közismert Nobel-békedíjas érsek pár éve körutat tett a bantusztánokban, s így jellemezte azokat: „Ami ott történik, az egyenlő a népirtással. Dél-Afrika fehér urainak nincs szükségük gázkamrákra, elég ha az embereket (milliókat) kitelepítik a pusztaságba, egész biztos, hogy éhenhalnak. " Bantusztán: nagyítóval kell keresni olyan építményt, amelyre rá lehet fogni, hogy ház. Közművesítés nincs, orvosi ellátás szinte semmi, pedig ahol a nyomor, ott felütik fejüket a járványok. összesen négy ilyen ,, függetlenséget" kapott bantusztán van Dél-Afrikában: Transkei, Bophutswana, Vendaland és a 700 ezer lakosú Ciskei. Központja Bisha. Elnöke vasárnapig LenA bantusztán nox Sebe; épp Hongkongban volt, amikor pucscsal megdöntötte őt Josua Oupa Gqozo dandártábornok. Tiszttársaiból megalakította az államtanácsot. Sebe viszont katonai segítséget kért Pretoriától, hogy visszaszerezhesse hatalmát, de nem kapott. E helyett de Klerk államfő rendfenntartó alakulatokat küldött Ciskeibe, mert a katonák győzelmét ünneplő tömegek lelkesedése pusztításba, rombolásba csapott át. A megbukott Sebe jellemzéséhez: keményen fellépett a haladó, apartheidellenes mozgalommal szemben. Amikor nemrégiben szabadon bocsátották Nelson Mandelát, az ünneplő tömeg ellen felsorakoztatta a rendőrséget. Tíz tüntető meghalt, a sebesültek száma jóval nagyobb volt. Gqozo tábornok kinyilvánította: szimpatizál az ANC-vel, s szabadon bocsátotta mind az 500 politikai foglyot. Pretoriától ezért biztosan nem kap jó pontot. Botha külügyminiszter azt mondta, csak azt követően veszik fontolóra, hogy elismerjék-e az új vezetést, ha már helyreállt a rend Ciskeiben. N

ehéz felmérni, hogy milyen erők és szándékok állnak a háttérben. De Klerk államfő az utóbbi hónapokban tényleg korszakos változásokat indított el Dél-Afrikában. De még mindig érvényes számos fajüldöző törvény, még mindig léteznek a bantusztánok. Most úgy tűnik, valami e téren is elkezdődött, az egyik bantusztán fellázadt. A nép ünnepel, emberibb, szabadabb életet akar. Talán az apartheid e hírhedt lágereinek a felszámolása vette kezdetét, hiszen a szabadságvágy ragadós. A reálpolitikus de Klerk ezt bizonyára felismerte, erre utal az a viszszafogottság, ahogyan eddig kezelte az ügyet. MALINÁK ISTVÁN