Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-01 / 51. szám, csütörtök

Olyan köztársaságot akarunk, amelyben mindannyian {ól élünk Marián Čalfának a szövetségi kormány elnökének beszéde a Szövetségi Gyűlés február 27-i ülésén ÚJ szú 5 1990. III. 1. Bevezetőben a szövetségi kormány elnöke a nemzeti megértés kormánya alapvető feladatáról beszélt, arról, hogy el kell szakadni az elmúlt negyven év dicstelen politikai, gazdasági és szociális fejlődésétől. Meg kell állítani a kedvezőtlen folyamatokat, és meg kell tennünk az első lépéseket a jobb jövő irányába. Ehhez szükséges az is, hogy felmérjük, mit hagyott ránk örökségül az egypárturalmi rendszer. • AZ ÖRÖKSÉG Ha visszanézünk a második világháború utáni állapotokra, elmondhatjuk, hogy ezt az időszakot Csehszlovákia jó előfeltételekkel kezdte. Természetesen voltak háborús károk, de ezek más európai államokkal összehasonlítva sokkal kisebbek voltak, s ugyanígy jó alapot nyújtottak természeti adottságaink, ásványkincseink, és a lakosság műveltségi szintje sem volt alacsonyabb mint bárhol a környező országokban. Ennek ellenére a szorgalmas „építés" évtizedei után tulajdonképpen másodlagos országgá degradálódtunk. Állandóan „sikereket" mutattunk ki, de csak az első köztársasággal való összehasonlításban, kitérve a sokkal reálisabb összehasonlítás elől, amely a fejlett világgal vetette össze eredményeinket. A gazdasági és szociális fejlettségét egy-egy országnak az egy főre eső nemzeti jövedelem nagyságával szokták mérni, és azt hiszem nem titok a nyilvánosság előtt, hogy most milyen helyet foglalunk el ezen a ranglistán, s annak ellenére, hogy valamikor a fejlett nyugat-európai országokkal egyszintről indultunk, ma például az NSZK fejlettségének 40, jobb esetben 60 százalékát érjük el. Ugyanakkor például a Távol-Kelet és Délnyugat-Ázsia országai éppen azokon a területeken, ahol mi is érdekeltek vagyunk a világpiacon, a fejlődés sokkal gyorsabb tempóját indították meg, néhányuk megelőzve bennünket is. Ugyanakkor továbbra is őriztük az elöregedett gazdasági szerkezetet, az igényes gigantikus terveket, a termelés egészségtelen szervezési koncentrációját. Ez többek között a környezet katasztrofális tönkretételével is megbosszulta magát. A leginkább környezetszennyezett országok szomorú lajstromában a „tisztes" második helyet foglaljuk el. Ugyanakkor a környezetvédelmi beruházások megvalósítása talán a leginkább sikertelen területe beruházási politikánknak. Mindezek a tények - folytatta Marián Čalfa - negatív hatással voltak az emberek egészségi és erkölcsi állapotára. Európa más országaival szemben nálunk csökkenni kezdett a lakosság átlagos életkora, viszonylag magas nálunk a gyermekhalandóság, terjed az alkoholizmus, és a kábítószerezés, megdöbbentően magas volt a bebörtönözöttek száma, amelyben messze megelőztük akár Nagy-Britanniát vagy Franciaországot is. Ez utóbbi tény nemcsak azt jelenti, hogy a pártállamban nőtt a bűnözés, hanem azt is, hogy az államapparátus túlbecsülte a büntetőeljárások jelentőségét. Az állam 50 milliárd koronát költött évente a hadseregre és a biztonsági erőkre, ráadásul az ország területén még idegen katonák is tartózkodtak. Annak sem volt akadálya, hogy bő kezű pártfogói legyünk más diktátoroknak, s most az így nyújtott évi mintegy 5 milliárd korona hitelek visszafizetése bizony problémákba ütközik. A lakosság életszínvonala a gazdaság alacsony teljesítőképességének következtében viszonylag csökkent. Olcsó ugyan nálunk a munkaerő, de magas kiadásai miatt drága az állam. Az állami költségvetés kiadásai a nemzeti jövedelem 70 százalékát teszik ki, s noha ebből fedezik a dotációk nagy részét is, gazdaságtalan felépítése miatt csak maga az államigazgatás évi 8 milliárd koronába kerül. Gondoljunk csak arra, hogy a nemzeti bizottságok három fokozata is létezik. A Nemzeti Front is évente, beleértve a politikai pártokat, 2,5 milliárd koronát használt fel. NÖVEKVŐ INFLÁCIÓS NYOMÁS A szövetségi kormány elnöke kiemelte azt az ellentétet, hogy nemzetközi viszonylatban gazdaságunk ugyan egyre inkább lemaradt, ennek ellenére a befektetések mértéke egyáltalán nern volt alacsony. A tudományos-műszaki fejlesztésbe például a nemzeti jövedelem 30 százalékánál többet is befektettünk, ami akár világrekordnak is számít. Az más dolog, hogy ezeket az eszközöket mennyire gazdaságosan használták fel. A felújítás és a modernizálás helyett mindig új kapacitásokat építettek, mégpedig hatalmas méretűeket, sajnos főleg a tüzelőanyagés energiaiparban, illetve a nyersanyagkitermelésben és -feldolgozásban. Emlékezzünk csak a Bős-Nagymaros Vízlépcsőrendszerre, vagy az ún. integrációs építkezésekre, amelyekből szintén jelentős veszteségeink származnak. Ez az egyik tény, ami a növekvő inflációs nyomásokat erősíti. Hatalmas tartalékaink vannak legyártott és eladhatatlan termékekből, ma már annyi, hogy meghaladja egy egész évi nemzeti jövedelem mennyiségét is. Aránytalanul sok energiát, nyers- és alapanyagot felhasználva egyre rosszabb műszaki paraméterekkel bíró termékeket állítunk elő, amelyekért egyre kevesebb pénzt kapunk a világpiacon. Ez természetesen azt is megmutatja, hogy hol vannak nagy lehetőségeink a megtakarításra, s ezzel együtt a környezetvédelem javítására is. Gépparkunk öt-hét évvel öregebb a világátlagnál, és felújítására körülbelül 150 milliárd koronára lenne szükség. Ugyanakkor a gazdaság műszaki kapacitása nincs kihasználva teljes mértékben. Mindent magunk próbálunk gyártani, ez természetesen ahhoz vezet, hogy a fejlett országokkal szemben termelékenységünk csak fele, esetleg egynegyede az övéknek. Ennek oka az is, hogy túlméretezettek vállalataink. Tudjuk, hogy a fejlett országokban az emberek fele, kétharmada háromszáz embernél többet hem fog- > lalkoztató kis és közepes vállalatoknál * dolgozik, míg nálunk a vállalatok átlagosan 3500 dolgozót foglalkoztatnak. Csaknem negyven évig voltunk tagjai a KGST-nek, s végül rájöttünk, hogy számunkra ez a nemzetközi munkamegosztás egyáltalán nem megfelelő. Ez az igénytelen piac az egyik oldalon lehetővé tette a termelés minőségének visszaesését, a másik oldalon az elosztás bürokratikus körhintájában szinte mindenből hiány keletkezett, noha bizonyos konkrét eredményei is vannak ennek az együttműködésnek. Évek óta csökken exportunk hatékonysága, egyre alacsonyabb áron adjuk el termékeinket, gyorsan növekszik tehát külföldi adósságunk is. Ez 1989 elején 7,3 milliárd dollár volt, s az év végére 7,9 milliárdra nőtt. Ugyanakkor 10 milliárd koronányi összegekkel tartoznak nekünk külföldön, pl. Szíria, Líbia, Irak, Burma, Kuba, Nicaragua. Behajtásuk eléggé veszteséges lesz. Növekszik egyes KGST-országok velünk szembeni eladósodása is. Mindez természetesen kivetítődik a hazai ellátásra is. A lakosság vásárlóereje nagyobb mint a piac kínálata, pedig az infláció visszaszorítása érdekében keményen szabályozzák a lakossági bevételeket, főleg a béreket. Képtelenek vagyunk viszont szabályozni a gazdaság „nem hivatalos" szféráját, ahová évente 10 milliárdok folynak el. Az élet minőségét azonban az életszínvonalon és a környezet minőségén kívül egyéb feltételek is meghatározzák. Ilyen pl. a lakáskérdés. Általános lakáshiány van, amely azonban néhány helyen csak látszólagos. Csehszlovákiában öt és fél millió lakás van és 400 ezer benyújtott lakáskérvény. A legnagyobb probléma a közeljövőben a lakások leromlott állapota lesz. Kritikusan kell értékelni az egészségügy és az oktatás helyzetét is. Nem kis összegeket fordítunk e két területre, ám nagyságrendjüket a gazdaság általános színvonala befolyásolja. De mindez nemcsak pénzkérdés. Nem fordítunk kevesebbet az egészségügyre, mint máshol, orvosból is több van nálunk, mint Európa más országaiban, mégis alacsonyabb színvonalú az ellátás. Nagy összegek kerülnek más nem termelő szférákba is, másfél milliárdot kap pl. a Televízió és a Rádió, két és fél milliárdot a testnevelés és a sport, amelyet azonban nem használnak fel kellő hatékony-. sággal, és így ez is inflációs tényezőként hat. Ha tehát összegezzük a kiinduló állapot értékelését, - foglalta össze értékelését Marian Čalfa - akkor egészen nagy az az adósságállomány, amelyet a totalitárius uralom ránk hagyott. Ugyanakkor látnunk kell bizonyos távlati forrásokat a kihasználatlan, ugyanakkor modernizálható termelőkapacitásban, a turizmus fejlesztésében, legfőképpen azonban a munkások és technikusok némely csoportjainak tudásában. Nem áltathatjuk magunkat azzal, hogy a felgyülemlett és megoldatlan problémák gubancát hamarosan sikerül kibogoznunk. A szövetségi kormány célja az, hogy a helyzet tovább ne romoljon, és olyan alapvető változásokat eszközölni a gazdaságban, amelyek szükségesek a pozitív fordulat megtételéhez. Már ez a cél is igényes és nem lehet nyugodt lelkiismerettel előre bejelenteni teljesítését. A gyorsabb előrelépés akadályairól beszélve a szövetségi kormány elnöke elmondta, hogy a vállalatok nagy része még mindig kivár, a régi politika szellemében ügyeskedik, támogatást akar szerezni és egyetlen gondja a prémiumok kifizetése azzal, hogy kis feladatokat állít maga elé. A lakosság névleges jövedelme tavaly növekedett, de a reáljövedelem emelkedéséről nem beszélhetünk, s mivel a gazdasági szervezetek is kevesebbet adtak az állami költségvetésbe, öt ós fél milliárd koronás hiány keletkezett. A helyzet stabilizálásához nem járul hozzá az sem, hogy sok vállalatnál bizonytalan a helyzet, januárban újra csökkent a termelés. A KORMÁNY 80 NAPJA A kormány munkájáról szólva Marian Čalfa elmondta, nyolcvannapos tevékenysége alatt új távközlési minisztériumot alapítottak, javaslat készül a tudományos-műszaki és beruházási állami bi(P. Matička felvétele - ČSTK) zottság szétválasztására azzal a céllal, hogy kialakítsanak egy önálló, környezetvédelemmel foglalkozó szövetségi szervet, a bankszférában különválasztották a jegy- és hitelbanki tevékenységet, változások történtek a hadseregben, a közbiztonsági szervekben, a diplomáciai testületekben. A felsorolt intézkedések elkerülhetetlenek voltak, de bizonyos mértékben az elmúlt tíz hét alatt megnehezítették az államigazgatás tevékenységét. A kormány figyelmének homlokterében mindenekelőtt azonban agazdasági szféra marad. Ennek alapvető célja, hogy az adminisztratív irányítási rendszerről áttérjünk a piacgazdaságra. Erre megfelelő receptet még sehol sem dolgoztak ki, így csak saját elképzelésünkben és erőnkben bízhatunk. Első lépésként a megfelelő jogi és szervezési feltételeket kell megteremteni. Az a cél, hogy kialakulhassanak a vállalkozói szubjektumok, pontosan meghatározott jogokkal és vagyoni felelősséggel. Törvények egész sorát kell meghozni, amelyek meghatározzák a különböző típusú vállalatok gazdasági helyzetét, jogait, kialakítják a pénzpiac intézményeit, meghatározzák az adóhivatal vagy az alakuló vállalkozási hivatal feladatait. Ezeknek a szabályoknak erősíteniük kell a konkurenciára támaszkodó piacszerkezetet, s akadályozniuk kell a gazdasági hatalomból adódó monopolhelyzet kihasználását. Ugyanígy szabályozni kell a külföldi tőke részvételét is a hazai vállalkozásokban. A második lépés ezen az úton az értékviszonyok és az értékelő kritériumok helyreállítása, a harmadik lépés a gazdaság nyitottabbá tétele, az import és a tőke mozgásának liberalizálása végsősoron azzal a céllal, hogy pénzünket konvertibilissé tehessük. A negyedik lépés lenne az adórendszer kialakítása, az állami dotációk korlátozása és az árképzés súlypontjának a kínálati-keresleti viszonyok közé helyezése. GYORSAN, DE NEM ELSIETVE A szövetségi kormány elnöke nagyon bonyolult és szociális szempontból érzékeny feladatnak nevezte az értékviszonyok helyreállítását, hiszen sokan ezt csak a kiskereskedelmi árakra vonatkozó dotáció megszüntetéseként értelmezik. A valóságban azonban sokkal bonyolultabb a probléma. Ha nyitott gazdaságot akarunk, akkor arra kell töretednünk, hogy áraink megfeleljenek a vlragpiaci áraknak. Ugyanakkor világos, hogy a deformációk megszüntetése nem történhet meg egyetlen húzással - a dotációk megszüntetésével. Ehhez szükség van a gazdaságon belüli erők átcsoportosítására, a gazdasági szerkezetnek a piaci igényekhez való alakítására. Amikor azonban azt mondjuk, hogy az átmenetnek fokozatosnak kell lennie, ez alatt nem azt kell érteni, hogy az lassú és bizonytalan legyen. Ezért a koncepció megtárgyalása után a kormány a reformfolyamat megindítására sokkal konkrétabb lépéseket tesz. A közeljövőben ugyanis elsősorban a nagyobb iparvállalatok jövedelmezőségét kell elérni, mégpedig a meglévő társadalmi tulajdon alapján, ami azonban nem zárja ki, hogy fokozatosan ne növekedjék az egyéni tulajdonosok száma is. A privatizációs program alapelveit minél "előbb kidolgozzuk, és nyilvános vitára bocsátjuk - ígérte a szövetségi kormány elnöke. A kormány költségvetési politikája abból indul ki, hogy a már említett hiányt valahogy ki kell küszöbölni. Ez azonban nem érhető el azzal, hogy a bevételi oldalra nagyobb nyomást gyakorolunk. Itt ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy nem teljesülnek az elvárások például a hadiipari eladások csökkenése miatt. Ráadpsul a 65 százalékos jövedelemelvonás az állami vállalatoknál már szinte a tűréshatáron is túl van. Nem marad más hátra tehát, minthogy a kiadás oldalon bizonyos tételeket kihúzzanak a költségvetésből. A kormány célja az, hogy elsősorban a dotációk áttekinthetetlen rendszerében csináljon rendet. Ez ugyanis olyan rendszer, amely az eredményesektől a jövedelem egy részét elveszi, és ezzel a sikerteleneket támogatja. Javaslat született a mezőgazdasági dotációk csökkentésére is, a támogatás teljes mértékben nem szűnik meg, de a közeljövőben optimális lenne a felére csökkenteni. Ugyanígy fokozatosan le kell építeni a hazai nyersanyagkitermelés dotálását is. Költségmegtakarítást jelent az is, hogy rövidebb lett a katonai szolgálat és így más tényezőkkel együtt hozzájárul a védelmi költségek leszállításához. Az egészségügy és az iskolaügy költségeit az eredetileg jóváhagyott szinten tartja a kormány, de az eddigi támogatáshoz viszonyítva kevesebbet kapnak - mintegy egyharmadnyi szinttel - a politikai pártok és a Nemzeti Front. A költségvetéssel kapcsolatban a kormány elnöke megjegyezte még, hogy erősíteni kell a költségvetési elosztás demokratikus ellenőrzését, azzal, hogy nyíltabbá teszik a költségvetés vitáját. A gazdasági tervvel kapcsolatban, amelyet még az előző kormány hagyott jóvá az elmúlt év novemberében, a kormány elnöke elmondta, hogy a terv kötelező részeiben bizonyos változásokat eszközöltek a nyersanyagok és félkésztermékek biztosításával kapcsolatban. Itt ugyanis fennáll a veszélye annak, hogy a liberalizált kiviteli megkötések ezeknek az exportjára ösztönöznék a vállalatokat. Marián čalfa a költségvetés változásainak a nagykereskedelmi árakban megnyilvánuló hatásairól elmondta, hogy mindenképpen olyan változásokra törekszenek, amelyek megakadályozzák, hogy az árak indokolatlanul növekedjenek. Ugyanis megnyilvánul egyfajta törekvés, hogy az ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi vállalatok adminisztratív úton tegyenek szert nagyobb gazdasági haszonra. A mai árszerkezet egyáltalán nem megfelelő és megváltoztatása elkerülhetetlen a kormány azonban ezekhez a változtatásokhoz addig nem lát hozzá, amíg nincs meg a piacgazdaság és a jelenlegi gazdasági struktúra viszonyának mélyreható elemzése. Csak ennek ismeretében dönt az ármozgásokról. TEUESÍTMÉNNYEL ÉS NE ÜGYESKEDÉSSEL A beszámoló ezután érintett néhány konkrét gazdasági problémát a szerkezetváltás, a kohó- és gépipar, az energetikai ipar, az élelmezésügy területéről, az atomerőművek építésének problémaköréből, a mezőgazdaság működésének új feltételeiről, valamint a KGST-ben végbemenő változásokról s ezeknek a csehszlovák gazdaságra való hatásairól. Marián Čalfa az export növelésével kapcsolatban azt is megemlítette, hogy itt egy ideig bizonyos korlátozó intézkedésekre lesz szükség, mivel megengedhetetlen, hogy a nyersanyagok és félkésztermékek exportjának rövid távra érvényes előnyei miatt szétziláljuk a népgazdaságot. Azzal kapcsolatban, hogy a jövőben milyen mértékben támaszkodunk külföldi kölcsönökre, Lengyelország példáját hozta fel a miniszterelnök, figyelmeztetve arra, hogy északi szomszédunk az elmúlt évek során sokkal több milliárd dollárt fizetett vissza, mint amennyit valaha is kikölcsönzött, s ennek ellenére sem csökkent adósságállománya, mert ilyenek a kölcsönfelvétel feltételei. Példát hozott fel arra'is, hogy az egyes vállalatok meggondolatlanul fektetnek be külföldi hitelből, s ha ez nem hozza meg a várt jövedelmet, akkor a visszafizetést a kormánynak kell biztosítania a közös költségvetésből. A jövőben ez a gazdaságpolitika tarthatatlan lesz. Marián Čalfa részletesen foglalkozott szociális kérdésekkel is. Elmondta a szövetségi kormányra nagy nyomás nehezedik, amely a bérek színvonalának elégtelenségére vezethető vissza. Ugyanakkor figyelmeztetett arra, hogy ezen egyetlen intézkedéssel nem lehet változtatni, és hogy a bérpolitikában továbbra is érvényt kell szerezni az antiinflációs törekvéseknek. Figyelmeztetett arra, hogy a sztrájkokkal kierőszakolt béremelés nemcsak az inflációt növeli, hanem a gazdaság teljesítőképességét is rontja, tehát tulajdonképpen kétszeresen hat a dolgozók érdekei ellen. Elismerte, hogy a lakosság körében jelentős mértékű a bizonytalanság ezen a területen már amiatt is, hogy a kormány eddig nem propagálta kellőképpen szociális és gazdasági koncepcióját. Ennek, alapelvét Marián Čalfa így fogalmazta meg: szociálisan orientált állam akarunk lenni, hiszen a modern világban senki sem nevezheti magát humanistának, ha nem törődik a nemzet tisztes életfeltételeinek biztosításával. Figyelmeztetett arra a múltbQl örökölt jelenségre is, hogy az emberek elszoktak attól, hogy saját sorsukért vállalniuk kell a felelősséget, és elvárják, hogy az állam biztosítsa azokat a feltételeket is, amelyeket saját erejükből kell megteremteniük. A kormány elnöke végeredményben kifejtette, hogy sokféle szociális előnyöket biztosító intézkedéseket szeretnének hozni, de mindez nem valósítható meg a gazdaság teljesítőképességének növelése nélkül. BÁRHOL EGYENLŐK LEGYÜNK A következőkben még Marián čalfa foglalkozott a szabad választásokra való felkészülést, az oktatási rendszert, az információs rendszer átalakulását, a vallási és lelkiismereti szabadságot, a kulturális szférát, a tudományos kutatást érintő kérdésekkel, és részletesen-kitért a Belügyminisztériumban és általában a közbiztonság rendszerében végrehajtott változásokra, majd a kormány külpolitikájának néhány alapvető feladatáról szólt. Elmondta, ez néhány alapvető elvre támaszkodik. Teljesítjük e téren vállalt kötelezettségeinket, arra törekszünk, hogy egymással szemben álló tömbök nélküli összeurópai közösséget hozzunk létre. A nemzeti megértés kormányának megalakítása után külpolitikánk eddig nem tapasztalt mértékben aktivizálódott, de az is megmutatkozott a tapasztalatok tükrében, hogy optimizmusunk kissé túlzott volt az egységes Európa kialakításának gyorsaságával kapcsolatban. Ma már tudjuk, hogy bekapcsolódásunk az európai közösségbe rövid időn belül nem képzelhető el, de mindenkinek a tudomására adjuk, hogy erre törekszünk. Csehszlovákia teljes szuverenitásának biztosítását nagyban elősegítették a Szovjetunió és Csehszlovákia tárgyalásai a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok távozásáról, és Václav Havel egyesült államok- és szovjetunióbeli látogatása új fejezetet nyitott a nagyhatalmakkal való együttműködésünkben. A kormány javaslatokat tett a Varsói Szerződés átalakítására is, amivel hozzá akart járulni a helsinki folyamat elmélyítéséhez. Javultak kapcsolataink szomszédainkkal, és felújítottuk kétoldali tárgyalásainkat Olaszországgal, Franciaországgal, Ausztráliával, Svédországgal, Hollandiával, Belgiummal, Kanadával. Újra diplomáciai kapcsolatunk van Izraellel, s ezek felvételéről tárgyalunk a Vatikánnal, a Koreai Köztársasággal és Chilével. Olyan köztársaságot akarunk - fejezte be beszédét Marián Čalfa -, amelyben mindannyian jól élünk. Csak tőlünk függ, hogyan járulunk hozzá ahhoz, hogy állampolgáraink jó hazafiak legyenek, és hogy a legfejlettebb országokba tett látogatásukkor is egyenlőnek érezzék magukat. (Alcímek: ÚJ SZÓ)