Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-03 / 53. szám, szombat

Keszegfalvi tavasz A demokrácia győzelmének három fejezete A társadalmi és gazdasági változásokkal együttjáró kádercserék a keszegfalvi Steiner Gábor Efsz-t sem kerülték el. Az itt lejátszódott demokratizálódási folyamat akár iskolapéldája íehetne annak, hogy a többség akaratának megfelelően, miként lehet a termelés intenzitásának megtartása mellett, és az emberi kapcsolatok megromlása nélkül megoldani a közösséget foglalkoztató problémákat. Hajszálon múlt A demokratizálódási folyamat első része decemberben rendkívüli közgyűlésben csúcsosodott ki. összehívását a tagság írásban kérte, s ezen a közakaratnak megfelelően az elnök, az ellenprzó bizottság elnöke és a már korábban lemondott alelnök megvált tisztségétől. - Hajszálon múlt a győzelem. A volt vezetőség majdnem átvette a kezdeményezést. Ha a tanácskozáson nem lett volna jelen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen komáromi koordinációs bizottságának tagja, valószínűleg elmarad a bizalmi szavazás. (gy viszont a jelenlévők öttagú elnökséget választottak, amely azonnal átvette a közgyűlés irányítását - emlékezett Nagy Iván, a gyümölcsészet agronómusa a történtekre. Bugár Szilveszter a közakarattal megválasztott elnökség tagja volt. Amikor a szövetkezet gadóci műhelyében felkerestem, egy lánctalpas javításával foglalatoskodott. -Talán azért lettem az „ötök" egyike, mert a hiányosságokra már korábban is rámutattam. A közgyűlést megelőzően többször mérlegeltük esélyeinket, de hogy a tagság egyértelműen az új szellem mellé áll, még a legmerészebbek sem gondolták. Nincs öröm üröm nélkül? Időközben persze eltelt egy hónap, amikor a munkahelyeken az emberek kisebb-nagyobb csoportjai azt vitatták, miként lesz tovább, kit választanak elnöknek. A termelés szerencsére csak átmenetileg került mellékvágányra. - Január végén már megtarthattuk az elnökválasztő közgyűlést - mondta Vajkai Géza gépszerelő, aki a jelölőbizottságban a gadóci kollektívát képviselte. - A tagság között végzett felmérés alapján olyan egyént találtunk az elnöki posztra, akit szinte kivétel nélkül mindenki elfogad. Fürdős Tibor, a gépműhely vezetője és mások is osztják Vajkai Géza nézeteit, így Pavel Radzo mérnök, a szövetkezet elnöke valóban széles körű támogatás mellett kezdheti irányító-szervező tevékenységét, öröme mégsem teljes. - Elnökké választásom életem második legnagyobb élménye. Az első még 1969-ben ért, amikor a- Nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán diáktársaim beiktattak az alma mater primátusi tisztségébe. A titkos szavazáson elért győzelem akkor és most is örömmel töltött el, de az elnöki tisztségtől kicsit félek. A közösség eredményeket vár, és tudom, hogy az új feltételek között a gazdálkodás eddigi szintjét is nehéz lesz megtartani. Szavait néhány konkrét példával is alátámasztotta. Szabadon dönthetnek ugyan, hogy milyen melléküzemági termelésbe kezdenek, de az alapanyagok elosztását központilag szabályozzák, s anyag nélkül termelni lehetetlen. Külkereskedelmi kapcsolatokat köthetnek, de központilag meghatározzák, hogy a közvetlen kapcsolat keretében mit szállíthatnak külföldre. Azt, amiért a külföldi partner valutával fizetne, idehaza kell eladniuk, ellenértékként viszont nem kapnak például növényvédő vegyszereket, amikre pedig szükségük van. A lázító plakát kudarca - Egy új elnök a régi feltételek közepette nehezen csinálhat tavaszt. Csupán annyit tehet, hogy közvetlen és demokratikus irányítással maga köré csoportosítja a tagságot, s közös erővel megpróbálnak úrrá lenni a gazdálkodási nehézségeken mindaddig, amíg azok remélhetőleg kedvezően megváltoznak - summázta a lényeget Radzo mérnök. Az elnöknek a tagságba vetett reménye nem alaptalan. A keszegfalvi földművesek túlnyomó többsége a munkahelyeken valóban dolgozni akar, s nem politizálni. Ezt bizonyítja, hogy a januári elnökválasztó közgyűlésen a tagság visszahívta az egy hónappal korábban kinevezett, öttagú koordinációs bizottságot. - A kádercseréken túljutottunk, olyan emberek kerültek tisztségbe, akik élvezik a tagság bizalmát. A 19 tagú elöljáróság a kollektívák megválasztott embereiből állt össze. A demokrácia ezzel biztosított, a szövetkezetben semmiféle politikai erőre, szervezkedő kezdeményezésre nincs szükség. Küszöbön a tavasz, a termelésre kell összpontosítani a figyelmet. A februári közgyűlésen erre szavaztunk - mondta Kis László villanyszerelő, az elöljáróság tagja. Kivétel persze mindenütt akad, így Keszegfalván is. Vannak, akik folytatni szeretnék az ellenségeskedést, az üzemen belüli harcot. A zárszámadón kifüggesztett valaki egy felhívást, hogy ébredjünk fel, mert a vezetők között vannak még antidemokraták - folytatta Kis László. - Azonban a szöveget a tagság csak megmosolyogta. Még anynyira sem méltatta senki, hogy letépje a plakátot. Meghagyták elriasztó példának. Csak azért, mert együtt dolgozott a régi vezetőséggel, nem váltunk le senkit. Az elöljáróság szerint egyetlen dolog lehet mérvadó - az, hogy ki milyen szakember. Aki az új feltételek között akar és tud bizonyítani, a mi emberünk. Koltai Győző mérnök agronómus azonos véleményen volt. - Huszonhat hónap után visszajöttem a szövetkezetbe, mert úgy érzem, új korszak kezdődött. Azoknak a kezébe került az irányítás, akik tudnak és mernek kezdeményezni. EGRI FERENC A kommunista párt járási székházának további sorsa immár hetek óta foglalkoztatja a rimaszombatiakat. Mint arról már korábban tájékoztattuk olvasóinkat, az épületre szervezetek, intézmények egész sora tartott igényt, a város vezetői miután meghallgatták a helyszíni szemlét tartó szakbizottság véleményét, tegnap kompromisszumos megoldás mellett döntöttek. A fő épület két szintje a közintézményeké és a politikai pártoké lesz, mégpedig azon oknál fogva, hogy oktatási vagy egészségügyi célokra a költséges átépítés után sem felelne meg. Mellékszárnyának két szintje viszont - amelyben korábban a Politikai Nevelési Ház és a SZISZ járási bizottsága működött - csekély ráfordítással alkalmassá tehető oktatási célokra, és szeptember elsejétől minden bizonnyal megkezdődhet benne a tanítás. Több oktatási intézmény jogos igénye közül a magyar tanítási nyelvű alapiskoláét tartották a legindokoltabbnak, ahol a tanulók nagy létszáma miatt már évek óta a dohos pincékben is folyt a tanítás. A megüresedett szovjet kaszárnya akár két 24-24 tantermes iskolának is otthont adhat, mégpedig átalakítás nélkül. A két hektáron elterülő objektumhoz többek között egy sportpálya, két tornaterem és egy átadás előtt álló konyha és ebédlő tartozik. A létesítmény birtokába vétele persze nem egyszerű, mert nem a város, hanem a Csehszlovák Néphadsereg tulajdona, meg a szovjet csapatok kivonásának terve szerint Rimaszombatbóí csak a jövő év áprilisában távoznak az alakulatok. -h. a.A hiánytól a többletig Készül gazdasági tennivalóink forgatókönyve Hosszú évekig azt kellett hinnünk, hogy gyors ütemben halad előre az ország, az eredményeink jobbak a tervezettnél, s nemsokára itt van a Kánaán. Azt hiszem, a kisebbnagyobb jelekből mindnyájan sejtettük, hogy a hivatalos állításoknak és a valóságnak nem sok közük van egymáshoz. Ma már tudjuk, s legutóbb a statisztikai hivatal jelentése is igazolta, hogy^mit karnyújtásnyira hittünk, bizony még nagyon messze van. Meglehetősen távolinak tűnik a korona konvertibilitása, a gazdasági egyensúly, s laikus fogyasztói szemmel nézve elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egyszer talán utolérjük Ausztriát. Pedig utolérjük, és nem is olyan sokára - állítják az ismert és kevésbé ismert közgazdászok. S hogy miként? Nos, a válasz nem éppen egyszerű. Már csak azért sem, mert bár tudjuk mi mindent kell megtennünk a konvertibilitás és a gazdasági egyensúly érdekében, a tennivalók sorrendje nem egészen világos. Hiányzik a forgatókönyv, s úgy tűnik, e tekintetben egyelőre a szövetségi kormányban sem született egyöntetű vélemény. Érezzük, hogy a gazdasági-társadalmi bajaink orvoslását szolgáló egyértelmű receptúra hiánya - lent és fönt egyaránt - bizonytalanságot szül. Persze, bonyolult gazdasági helyzetünkben nem könnyű, és valljuk be, meglehetősen merész és ÚJ SZÚ 1990. III. 421. Gyökeres György felvétele P

olitikai szótárunkban jó néhány éve meghonosodott szép frázis a „szemléletváltás". Politikusok, vezércikkek hajtogatták megállás nékül a „szemléletváltás szükségességét" (más ötlet, következtetés híján) egy-egy gondolatmenet konstruktív befejezéseként. Ez valahogy nem győzött meg arról, hogy bármiben is változtatnom kellene szemléletemen. Az utóbbi hetekben viszont megváltozott egy s más. Érzem, sürgősen szemléletet kellene váltanom, ami nem is lenne olyan nagy baj, hisz a váltogatás amúgy is a legfrissebb politikai divatirányzatunk. Először talán akkor éreztem a váltás szükségességét, amikor a napokban az élelmiszerüzletünk előtt kígyózó sorban megláttam a nemzetközi hírnevű tudósból lett politikust. Egy világ omlott össze bennem. A tudományos kommunizmus szemináriumain az egyetemen a közeli „diplomatabolt" létjogosultságáról győzködtek minket. Arról, hogy az ország ügyeivel foglalkozó politikusokat nem szabad megterhelni olyan időrabló kicsiségekkel, mint utazás a tömegközlekedési eszközökön, várakozás az orvosi rendelőben, hivatalokban, beszerzési körutak az üzletekben stb. Arról, hogy az ország, a társadalom jól felfogott érdeke: a rólunk gondoskodó politikusok ne vesztegessék idejüket úgy, mint mi. Igaz, nemcsak az egyetemen győzködtek erről, hanem korábbi munkahelyemen, a bíróságon is. Történt ugyanis egyszer... De kezdjük az elején. Azt a tanút, aki sokadszori idézésre sem jelent meg, külön utasítás nélkül is szokás volt figyelmeztető hangnemben beidézni (magyarán, rendőri elővezettetéssel, bírságolással fenyegetni). Ilyen idézést kapott a Nemzeti Front akkori egyik vezetője is. Koronatanú volt saját szolgálati sofőrje büntetőperében. Egy magánlátogatásról hazatérőben (katona fiát látogatta meg), a törvényes munkaidőt meghaladó műszak után a gépkocsivezető balesetet okozott. Arra már nem emlékszem, testi sértéssel vádolták-e vagy „csak" a szocialista vagyonban gondatlanul okozott kárral, de az idézés körüli botrányra igen. G. elvtárs az idézés átvételét követő napon ismét beült a szolgálati 613-asba, amelyet immár új sofőr vezetett, s a bíróságra hajtatott. Személyesen tiltakozott a bíróság elnökénél, hogy őt, az elfoglalt politikust rendőri elővezettetéssel merik feMegváltoztatom szemléletemet nyegetni. Az állítólag független bírót pedig csak az mentette meg a kirúgástól vagy a fegyelmitől, hogy bizonyítani tudta, nem adott utasítást ilyen figyelmeztetésre. Poén nincs. A koronatanú nem jelent meg a következő tárgyaláson sem, a sofőrt elítélték. A bíróságon pedig egyesek komolyan fontolgatni kezdték, hogy a szakszervezeti oktatás keretén belül miként fordíthatnának nagyobb figyelmet az általános állampolgári ismeretek elmélyítésére, a „ki kicsoda a belpolitikában" féle ismeretterjesztés jegyében. Ahol ilyen törvénytelen kiváltságaik voltak a vezető politikusoknak, ott nyilván hajlandóak voltunk belenyugodni az olyan - a törvényeknek nyilvánvaló módon ellent nem mondó - kiváltságaikba, mint a szolgálati gépkocsik, külön üzletek, külön egészségügyi ellátás, különleges ügyintézés... Őszintén mondom, soha nem vártam el tőlük, hogy velem sorakozzanak, de annyit mindenképpen (de hiába!), hogy értsenek munkájukhoz, igazi szakemberek legyenek. Változtatnom kellene szemléletemen! Ám ez nehéz dolog. Mert most, amikor végre olyan szakemberek kerültek vezető politikai funkciókba, amilyenekről eddig csak álmodhattunk, sokkal inkább elfogadnám, sőt, szívesebben látnám, ha ezek az emberek hosszadalmas sorakozás helyett végre az ország ügyeivel foglalkoznának, ha nem pazarolnák idejüket. Bár ki tudja. Lehet, hogy végül is hasznukra válik az, amit sorakozás közben hallanak, tapasztalnak, és talán ez is meggátolja, hogy a korábbi vezetők hibájába essenek - elszakadjanak a realitásoktól. Szemlélet-változtatásra van szükségem (szükségünk), tudatosítottam akkor is, amikor egy külföldi üzletembernek mutattam be Pozsonyt. Mert az, amit én a saját, és átlagosnak mondható szemléletemmel normálisnak tartottam, az idegen szemével nézve már egyáltalán nem volt elfogadható. Megrökönyödve figyelte például, hányan bújnak át a korlátok alatt. Jó, nálunk talán nagyobb a közlekedési fegyelem, nyugtáztam magamban leplezetlen csodálkozásomat, míg csak ki nem bukott belőle a nem éppen kellemes megjegyzés: „Otthon, a cserkész-szövetségünk termében van egy felirat: az akadályt megkerülheted, átugorhatod, átmászhatsz rajta, de sose bújjál át alatta!" A célzást megértettem. A gerinc arra való, hogy tartást adjon az embernek, és nem arra, hogy kényelmünk okán lépten-nyomon megtörjük, hajlongjunk. M

ondom, szemléletváltásra van szükségünk, még ha ez kényelmünk feladásával jár is. De mindenekelőtt arra van szükségünk, hogy a valóságot más (mások) szemével láthassuk, arra, hogy megszűnjön e nézetek, irányzatok hivatalos egyoldalúsága, több szempontból láthassuk (és láttathassuk) ugyanazokat a létező tényeket, viszonyokat, és természetesen változtatni kell a szemléletünkre meghatározó befolyással bíró körülményeken is. Mert hiába igyekeznék gerincessé változtatni a korlátokkal kapcsolatos szemléletemet, ha továbbra is olyan korlátokba ütköznék mindenütt, amelyeket sem átugorni, sem megkerülni, sem átmászni nem lehet - csak átbújni alattuk. FEKETE MARIAN felelősségteljes vállalkozás megmondani, esetleg „csak" tanácsolni, hogy mit, hogyan és mikor kellene megtenni. Ám ha mégis akadnak valakik, akik vállalkoznak az efféle véleménynyilvánításra, s ha egyúttal rugalmas könyvkiadót is találnaK, akkor születhet meg például az a könyv, amely mintegy gazdasági tennivalóink forgatókönyveként néhány nap múlva a boltokba kerül. Stefan Dolák és Jozef Tróják szerzőpáros A hiánytól a többletig - az elszigeteltségtől a konvertibilitásig (Od deficitu k prebytku - od izolácie ku konvertibilite) című könyve jelenik meg a napokban az Alfa kiadó gondozásában. A gazdasági szakirodalomra általában nem jellemző olvasmányos stílusban íródott könyv nemcsak a gyakorlati gazdasági szakemberek számára készült, hanem a széles nyilvánosság komoly érdeklődésére is számot tarthat. Mit nyújt a két szerző áz olvasónak? Mintegy indításként népgazdaságunk fejlődésének egyáltalán nem örömteli jellemzését, az eddigi gazdasági reformkísérletek kudarcának elemzését, s mi talán a legfontosabb: elmondják, szerintük milyen legyen a gazdasági szabályozórendszer. A gazdaság irányításának olyan tárgyi és tartalmi változásait javasolják, amelyek a korona konvertibilitásához vezetnek. A szerzőpáros az eddig közzétett nézetekkel és javaslatokkal ellentétben úgy véli, hogy a népgazdaság szerkezeti változásait illetően első lépésként mintegy rehabilitálni kellene az értékviszonyokat, s valamenynyi tulajdonjogi formát aktívan be kell kapcsolni a társadalmi-gazdasági folyamatokba. A gazdaság reformjának az emberre, az általános emberi érdekekre kell összpontosítania, mégpedig úgy, hogy a szabadság egyúttal vállalkozói szabadságot is jelentsen. Ez meglehetősen lényeges dolog, hiszen ha sikerül a lakosság legszélesebb rétegeit bevonni a vállalkozásba, akkor gyorsabban forog a pénz és gazdagabb lesz az ország. Mindebből következik, hogy gazdaságunkat nemcsak a világ, hanem a polgárok felé is nyitni kell. Hiszen bizalom nélkül nincs kezdeményezés, kezdeményezés nélkül nincs teljesítmény, teljesítmény nélkül pedig nem jutunk el a konvertibilitáshoz - vélik a szerzők. Ebből az állításból vonják le azt a következtetést, hogy nem kellene „innoválni" az 1988-ban kiadott állami vállalatról szóló törvényt, hanem vállalkozási törvényt kell kimunkálni, amely valamennyi tulajdonforma részére megfogalmazná a vállalkozás alapelveit. Ugyanis gazdaságunk továobi fejlődését nemcsak az állami vállalatok segítik elő. Nagy vonalakban ennyit a könyvről, amely komoly felhívás az állam és a lakosság közti párbeszédre. Persze csak akkor, ha a kormánytagokon kívül még sokan elolvassuk. KOVÁCS EDIT Megoldás született Mi is lesz ezzel a világgal?! - gondolhatta ez az idős ember, aki a szemét kiszórása közben egy egész kenyeret vett észre a kukában. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK)