Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-01 / 51. szám, csütörtök

Képviselőink a választási törvényről A Szövetségi Gyűlés két kamarájának 24. együttes ülésén több magyar képviselő is felszólalt. Beszédüket röviden már ismertettük. Az alábbiakban három felszólalást teljes terjedelmében közlünk. ÚJ SZÚ 1990. III. 1. Popély Gyula: Tisztelt elnök úr, tisztelt képviselő­társak! Első ízben van alkalmam felszólalni a csehszlovák törvényhozásban. A Szö­vetségi Gyűlés új, kooptált képviselője vagyok; pártonkívüli és magyar nemzeti­ségű. Ennyit bevezetőül. Tisztelt képviselőtársak! Valamennyi­en egyetértünk azzal, hogy államunk ma reményekkel és aggodalmakkal teli kor­szakot él át. Reményeink a múlt hibái­nak elvátolítása érdekében folytatott küzdelemmel kapcsolatosak, s azzal az igyekezettel, hogy sikerül eltakarítani az elmúlt negyven év totalitárius politikai rendszere által felhalmozott politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális csődtömeget; egyszóval bízunk az álta­lános felemelkedésben. Közben azon­ban nem kis aggodalommal latolgatjuk ezeknek az egyáltalán nem könnyű, sőt igencsak összetett, még csak beinduló­ban levő folyamatoknak a reális kilátá­sait. Ezalatt olyan új törvények sora van születőben, amelyek elengedhetetlenek a jogállamiság kiépítése szempontjából, mivel énélkül elképzelhetetlen társadal­munk bármilyen pozitív megújulása. A ma általános vitára bocsátott vá­lasztási törvénytervezet egyike a leglé­nyegesebb új sarkalatos törvényeknek. Én személyesen ezt a törvényt rendkí­vülien fontosnak tartom, elvégre a de­mokratikus jogállamiság kiépítésének elengedhetelen feltétele egy olyan sza­"bad választási rendszer kialakítása, amely teljes mértékbérn a politikai esély­egyenlőségen alapszik. A választási tör­vénytervezetet figyelemre méltó kísér­letnek tartom e cél megvalósítása érde­kében. Jelentős lépést jelent a műkö­désképtelenné vált totalitárius rendszer végleges lebontása és hordalékának el­takarítása terén, illetve a többpártrend­szerű parlamentáris demokrácia irá­nyában. Tisztelt képviselőtársak! Bár elisme­réssel nyugtázom a választójogi tör­vénytervezet pozitívumait, nem tehetem meg, hogy ne mutassak rá annak egyes komoly hiányosságaira. Mert bizony van ennek a szép törvénytervezétnek né­hány olyan eleme, amelyek megítélé­sem szerint hátrányosak a csehszlová­kiai nemzeti kisebbségek szempontjá­ból. Engedjék meg, hogy ezek közül legalább egy - általam leginkább nehez­ményezett - tényre hívjam fel a figyel­müket. Amint tudjuk, a választási törvényter­vezet 42. paragrafusa úgy rendelkezik, hogy azok a politikai pártok, amelyek az egyes nemzeti köztársaságok viszonyla­tában nem szerezték meg legalább az érvényesen leadott szavazatok 5 száza­lékát, nem juthatnak mandátumhoz. Ez az elv már önmagában véve is antide­mokratikus, de még inkább elítélendő annak negatív nemzetiségpolitikai as­pektusa. Ez a korlátozó intézkedés ugyanis a nemzeti kisebbségek politikai pártjait vagy mozgalmait már eleve esélytelenné teszi a képviselői mandátu­mok megszerzésére, mivel nagyon kicsi a valószínűsége, hogy azok köztársasá­gonként elérjék a megkívánt 5 százalé­kos szavazatarányt. Javaslom ezért az 5 százalékos klauzula eltörlését, illetve az arányosság szigorú betartását. Amennyiben ezt mégsem tartanák meg­engedettnek, legalább azt a lehetőséget vegyék fontolóra a tisztelt képviselőtár­sak, hogy a 42. paragrafus szóban forgó megszorítása ne vonatkozzék a nemzeti kisebbségek politikai pártjaira és moz­galmaira. Tisztelt képviselőtársak! Ezzel a ja­vaslattal a Szövetségi Gyűlés Kulturális Bizottságában is felléptem, de minden eredmény nélkül. A nemzetiségi, kisebb­ségi alapon szerveződő politikai tömörü­lések tudatos hátrányba szorításáról ki­fejtett észrevételeimre a törvényjavaslat ott jelenlevő egyik beterjesztőjétől azt a választ kaptam, hogy a nemzeti ki­sebbségek ne szerveződjenek külön sa­ját nemzetiségi, kisebbségi politikai párt­jaikban, hanem politizáljanak közös pár­tokban a többségi nemzetekkel; elvégre nem célunk különböző nemzetiségi, ki­sebbségi politikai pártok „működteté­se", mivel azokkal a csehszlovák politi­kának a múltból negatív tapasztalatai vannak. ' Tisztelt Szövetségi Gyűlés! így feste­nek tehát a demokráciánk „tánclépé­sei"! A politikai pártokról ez év január 23-án elfogadott törvény nem zárja ki ugyan politikai pártok vagy mozgalmak létrehozását nemzetiségi, kisebbségi alapon, ezzel szemben azonban egy másik törvény - az itt vitára bocsátott választási törvénytervezet - már „gon­doskodik" róla, hogy ezen pártok képvi­selői ne juthassanak be a legfelsőbb törvényhozásba. Amit tehát az egyik kezemmel adtam, azt a másikkal rava­szul visszaveszem, persze úgy, hogy a „demokrácián" látszatra ne essék csorba, elvégre az az ominózus 5 szá­zalékos klauzula formálisan egyaránt vonatkozik mind a többségi nemzetek, mind a nemzeti kisebbségek politikai pártjaira. Tisztelt képviselőtársak! Az igazi de­mokráciáról nekem mások az elképzelé­seim, elvégre az megadja az esélye­gyenlőséget az alacsony számarányuk következtében hátrányos helyzetben le­vő nemzeti kisebbségek politikai pártjai­nak is, és nem fosztja meg őket annak a lehetőségétől, hogy saját képviselőik­kel képviseltethessék magukat a Szö­vetségi Gyűlésben. Köszönöm a figyelmüket. Duray Miklós: Tisztelt képviselők! Itt van előttünk a választási törvény tervezete. Valamennyien tudatosítjuk e dokumentum fontosságát, amely ha elfogadjuk, néhány évre befolyásolja majd a politikai, a társadalmi és a gazda­sági élet fejlődését. Rendkívül nagy te­hát a felelősségünk. Ezért engedjék meg, hogy néhány kérdést tegyek fel önöknek és önmagamnak is. Meg vannak győződve arról, hogy elegendő időnk volt a tervezet kidolgo­zására? Meg vannak győződve arról, hogy tudatosítottuk a javasolt választási rendszer következményeit? Meg vannak győződve arról, hogy a tervezet szerint végrehajtott választások megteremtik a feltételeket társadalmunk demokrati­kus fejlődéséhez? Engedjék meg, hogy saját magam nevében válaszoljak: én nem vagyok erről meggyőződve, mert az alkotmányjogi bizottságon kívül a többi bízottságban csak egy ízben vitattuk meg ennek a fontos törvénynek a terve­zetét. Ismerjük ugyan képviselőtársaink egyes észrevételeit, de nem tudjuk, hogy ezeket milyen mértékben vették figyelembe a tervezet kidolgozói. A tör­vénytervezetben eszközölt javításokat ugyanis csak néhány perccel ezelőtt kaptuk meg. Véleményem szerint a tör­vény gyors előkészítése nincs össz­hangban a dokumentum fontosságával. Ugyanígy nem állíthatnám, hogy le­hetőségünk nyílt annak alapos átgondo­lására, vajon ez a törvénytervezet való­ban figyelembe veszi-e a csehszlovák társadalom bonyolultságát, vagy pedig csak automatikusan átveszi egyes olyan európai országok választási rendszerét, amelyekben mások a viszonyok, mások a politikai hagyományok és más a társa­dalomstruktúra is. En nem látom úgy, hogy a törvénytervezet figyelembe ven­né Csehszlovákia sajátosságait, ha csak abban nem, hogy úgy mint hagyomá­nyosan, most is csökken a politikai erők demokratikus küzdelmének, vagyis az egészséges társadalom megteremtésé­nek, a társadalmi pluralitás respektálá­sának lehetősége. Véleményem szerint nem teremtünk megfelelő alapokat a demokratikus tár­sadalom építéséhez. A törvénytervezet néhány olyan elemet tartalmaz, amely, ha nem törlik a tervezetből, lehetővé teszi, hogy egy nem demokratikus rend­szer alakuljon ki. Ez a rendszer a szó szoros értelmében ugyan pluralistának minősíthető, mivel nem alkotja majd egy politikai párt, de mégis a totalitárius rendszer egyik fajtája lesz, éspedig álla­mi totalitarizmus, mivel a választókerüle­tekben a javasolt törvény alapján meg­választott képviselők nem reprezentál­nák választóik érdekeit, hanem a politi­kai pártokét; a legerősebb párt esetében végeredményben elsősorban a hatalom érdekéről lenne szó. A törvénytervezet néhány további eleme megerősít^ hogy a közeledő választások nem lesznek demokratikusak. Azok a politikai pártok és mozgalmak, amelyeknek nincs tíze­zer tagjuk vagy támogatójuk, kiesnek a játékból. Nem lesz módjuk arra, hogy jelölteket állítsanak, pedig meglehet, hogy programjuk tökéletesebb lesz, mint a nagyobb pártoké. Tudjuk, állampolgárainkat évtizede­ken keresztül szinte rákényszerítették, hogy a különböző szervézetek tagjai legyenek, és ezért ellenszenvvel visel­tetnek a szervezettség iránt, vajon mi­lyen ellenállást válthat ki bennük, ha ismét különböző pártokba és mozgal­makba agitálják majd őket? Az emberekért folytatott küzdelemben elsősorban azok a pártok lehetnek ered­ményesek, amelyek megnyerik valame­lyik már létező, erős szervezet vagy intézmény, például az epyház támogatá­sát, vagy pedig azok, amelyeknek a múltban már elegendő tagjuk volt, vagy pedig a régi politikai hatalom kiépí­tette apparátusukat, ilyen például a kom­munista párt. Vagy pedig azok, amelyek megnyerik a tömegtájékoztató eszközök támogatását. Tudatosítanunk kell: csaknem vala­mennyi pártnak és csaknem valamennyi mozgalomnak érdeke, hogy részt ve­gyen a választásokban. El tudjuk kép­zelni, milyen versengés indul a tagokért, az aláírásokért? Ezzel éppen azt érhet­jük el, amit nem akartunk: vagy formális tagságot mint a neosztálinizmus idejé­ben, vagy pedig azt, hogy az állampol­gárok általánosságban nem szívesen vesznek részt a választásokban. További probléma, hogy a mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatok számának alsó határát 5 százalékban határozzák meg. Ez a meghatározás az adott, kevésbé fejlett politikai struktúrá­ban és az alacsony színtű politikai kultú­ra mellett nem demokratikus, mivel a vá­lasztásokban mindenekelőtt azoknak a konjunkturális erőknek ad esélyt, ame­lyek a választások után félre is állíthatják önöket. Ez a klauzula fékezi a politikai struktúra és a politikai pluralizmus fejlő­dését. Az elmondottakon kívül a törvényter­vezet ellentétben áll az alkotmánnyal is. Nem veszi figyelembe a 144/68 számú alkotmánytörvény 3. cikkelyét, mivel nem alakít ki semmilyen demokratikus mechanizmust az alkotmány megsérté­sének megakadályozására, nem szava­tolja, hogy a nemzeti kisebbségeknek számarányuknak megfelelően egyenjo­gú képviselőik legyenek a Szövetségi Gyűlésben, A törvénytervezet tehát kimondottan a kisebbségek ellen irányul. Ennek meg­akadályozására azt javaslom, hogy a törvénytervezet 42. cikkelyének már említett 5 százalékos meghatározása ne vonatkozzon a nemzeti kisebbségek pártjaira és mozgalmaira. Ezáltal a ter­vezet összhangba kerülne az Emberi Jogok Nemzetközi Föderációjának do­kumentumával, amelyet éppen itt Prágá­ban, 1990. január 20-án fogadtak el és amellyel a szövetség csehszlovákiai tagjai is egyetértettek. Tisztelt képviselők, az említettek miatt azt javaslom, hogy a választási törvény tervezetét csak a fogyatékosságok kikü­szöbölése után hagyjuk jóvá. Köszönöm a figyelmet. Vitéz Erika: Tisztelt Szövetségi Gyűlés! Hölgyeim és uraim! Kassa-vidéki járásból, Szepsiből va­gyok. Amennyiben most önöket megkér­deznék, bevallásuk szerint milyen szár­mazásúak, akkor sok esetben már a nagyszülők esetében is elég változatos kép alakulna ki. Ezen nem kell csodálkoz­ni, mert Európának ez afele a kereskedel­mi és hadi utak kereszteződésében fe­küdt évszázadokon keresztül. Csehszlo­vákia megalakulásakor is a cseh és szlovák nemzet mellett az ország egy­harmad részét a többi nemzetiségi ki­sebbség alkotta. Jelenleg viszont csu­pán egyhuszadot tesznek ki. Ezért ter­mészetesnek kell tekintenünk ebben a kérdésben a maximális toleranciát, bár vannak visszahúzó, fundamentalista erők, amelyek ellentéteket szeretnének szítani, kihasználva az eddigi megoldat­lan problémákból eredő feszültségeket. A nemzeti kisebbségek helyzetének igazságos rendezése a demokrácia alapköve. Aki még nem élt ilyen helyzet­ben, az nehezen értheti meg ezt a prob­lémát, de nézze meg, hogy hová veze­tett a sztálinista diktatúra hamis interna­cionalizmusa a Szovjetunióban. Elegen­dő visszapillantani a történelembe, elő­deink küzdelmeire. Mit kívántak a cseh hazafiak az első prágai petícióban 1848. március 11-én, avagy mit kívánt a szlo­vák nemzet 1848. május 10-én: a nem­zetek egyenjogúságát, nemzeti parla­mentet, az anyanyelv hivatalossá tételét a nemzetiségek által lakott területeken, a közigazgatásban is, anyanyelvi iskolá­kat az alapfoktól az egyetemig, a nem­zeti szimbólumok szabad használatát, és önálló döntésjogot a nemzet saját ügyeiben stb. Jogosak voltak ezek a kö­vetelések, ezt a történetírásunk minde­nütt kihangsúlyozza, bár az akkori feu­dális rendszernek nem volt érdeke, hogy ezek megoldódjanak, mert nemzeti álla­mot akartak létrehozni. Tisztelt hölgyeim és uraim! Választóim nagy részét magyar és német nemzetiség, valamint roma nép­csoport alkotja. Bár még az elavult rend­szerben jelöltek képviselőnek, de az egyenjogúság kérdése nem volt közöm­bös számomra. Ám ennek érdekében nem lehetett szólni. Aki mégis tiltakozott az iskolák bezárása, az anyanyelv elsor­vasztása ellen, az börtönbe került érte, mint dr. Duray Miklós, aki most itt ülhet közöttünk. Ezúton is köszönjük a Char­ta 77 egyes képviselőinek, hogy védel­münkre keltek, s védték demokratikus jogainkat. Csehszlovákia jövője szem­pontjából tehát lényeges lesz a nemzeti kisebbségek helyzetének rendezése, mégpedig Európa fejlett országainak, mint Svédország, Finnország, Svájc mintájára, Az Emberi Jogok Nemzetközi Föderációja 1990 januárjában Prágában tartott konferenciájának elvei alapjánr - az anyanyelv használatának teljes szabadsága; - az anyanyelvi oktatáshoz való jog az alapoktól az egyetemig; - jog a specifikus parlamenti repre­zentációhoz; - jog az autonóm igazgatási formák­hoz és a nemzetközi kapcsola­tokhoz. Követeléseink nem lépik túl a cseh és szlovák nemzet múltbeli követeléseit, nincsenek ellentétben a nemzeti érdeke­ikkel, nélkülözhetetlenek társadalmunk demokratikus alapkövének letételéhez. Ezért javaslom a választási törvény 42. paragrafusának módosítását, úgy, hogy az 5 százalékos klauzula ne vonatkoz­zon mindazon politikai pártokra és moz­galmakra, amelyek a nemzeti kisebbsé­gek érdekeit hivatottak majd képviselni. Remélem, hogy a parlament ezt a javas­latot mérlegeli, s támogatja demokrati­kus jövőnk érdekében, hogy hazánk tisztességgel helyt álljon az egységes Európa létrehozásában. Köszönöm, hogy megértettek.

Next

/
Thumbnails
Contents