Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-29 / 75. szám, csütörtök

I Konkurencia az autószervizeknek - Egy alkalommal megsérült a személygépkocsink, s hogy szüle­im meg ne tudják, gyorsan rendbe tettem. Aztán jöttek a barátok, az ismerősök, kérték, segítsek. A hob­bi, a másokon való segítség azon­ban hamarosan túlnőtte magát. A kis alkalmi műhelyt bővíteni kezdtem, gépeket szereztem be. Mindennapi elfoglaltságom mellett kisiparos munkát végeztem - ezekkel a sza­vakkal fogad a gömörmihályfalai Óváry István, majd így folytatja. - A múlt ősztől ezt a tevékenységet fő állásban végzem. A két esztergapad, a horizontális fúrógép, a csiszológép, a magaké­szítette köszörű arról árulkodik, hogy már régebben készült az önál­ló vállalkozásra. Több mint egy éve engedélyt kapott autómentésre, de ezért sokat kellett kilincselnie. Most maga sem akarja elhinni, milyen gyorsan megkapta az engedélyt a géplakatos és az autójavító tevé­kenységre. Jó két hónap alatt elké­szült az új műhely, hidraulikus eme­lőberendezéssel, amelyben két al­kalmazottja dolgozik: Benyus Zoltán és Bodon Sándor. A harmadik április elsején lép be. -Azt tervezem, hogy hét-nyolc emberrel dolgozom majd - árulja el terveit. - Az alkalmazottamnak je­lenleg tizennégy százalékkal többet fizetek, mint más hasonló műhelyek­ben. Ha az emberek többet dolgoz­nak és jól, fizetésük növekszik. A Kassai Gépészeti Szakközépis­kola elvégzése után a rimaszombati ­cukorgyárban, majd a járási ipari vállalatnál dolgozott, ahol kellő szakmai gyakorlatra tett szert. Egy ideig tanított, közben berendezte és irányította az ifjú technikusok állo­mását. Sokai járt-kelt az országban, s tegyük hozzá, mindig nyitott szem­mel. Amikor önállósult mindent jól megfontolt, átgondolt. - Az autójavítás és -mentés mel­lett alkatrész-felújítással, újak készí­tésével is foglalkozunk, tengelyt fú­runk, csapágyakat készítünk, felújít­juk a Daciák féltengelyeit. Nemrég újabb korszerű gépeket vásároltam. Nem elég a megrendelőket megszerezni... A jövőben alvázvédelemmel is fog­lalkozunk majd. A vállalkozók általában panasz­kodnak az anyagbeszerzésre. Elis­meri, hogy neki is nehézségei van­nak, de most szerződést kötött a Mototechnával, s így a nagykeres­kedelem raktárában vásárolhat. A jövőben főleg a külföldi gyártmá­nyú autókba szándékszik alkatré­szeket készíteni, mivel a kiskereske­delemben ezekből ugyancsak hiá­nyos a kínálat. Óváry István konkurenciát jelent a környékbeli autószervizeknek. Azt tartja, döntse el a megrendelő, hogy az állami vállalathoz vagy a magán­kisiparoshoz fordul, hiszen azonos árjegyzék alapján dolgoznak. A dön­tő az, hogy ki dolgozik gyorsabban és jobban. - Türelmetlenül várom az új vál­lalkozói törvényt, ugyanis lehetősé­gem kínálkozik külföldi kooperációra is. Az a tervem, hogy előbb-utóbb termelőüzemmé fejlesztem ezt - Szerződésem van a biztosítóval is. így ha karambolozott gépkocsit hoznak be, a szakember nálunk be­csüli fel a kárt. Bár sok a munkánk, az autómentésről ezütán sem mon­dok le. Tavaly például, a turista­idényben közel ötven alkalommal kérték segítségemet. Sót azt tervez­zük, hogy ha lehetőség lesz rá, és anyagilag megéri, a főút mentén ügyeletet tartunk, hogy gyors és szakszerű segítséget kapjanak a rá­szoruló autós turisták. Az udvaron autók sorakoznak. Van köztük érsekújvári, rozsnyói, hiába, hamar híre ment az új vállal­kozásnak. Szép számban akadnak, akik postán küldik el a felújításra szoruló alkatrészt. Eddig mintegy száz Dacia-féltengelyt újított fel. El­vállalja repedt hengerfej megjavítá­sát is, noha ez nagyon munkaigé­nyes. Vesztett csata után...? Beszélgetés dr. TAKÁCS IMRE parlamenti képviselővel • Pár hónappal ezelőtt ön a kommunista párt egyszerű tagjai közé tartozott. Mint jogtanácsos, 1983-tól a Dunaszerdahelyi Járási Építőipari Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese, és saját bevallá­sa szerint mindig tartva a maga politikai irányát, hol ,,jó" hol meg ,,kevésbé jó" párttag volt. Nem érez ebben egyfajta ellentmondást? - Tisztázzunk valamit. A kommu­nista párt nem az eszméi, hanem a módszerei miatt vesztett csatát. Nem a hozzám hasonló, egyszerű, szürke katonák vezették a szakadék szélére, hanem az olyanok, akik azért voltak a párt tagjai, hogy rajta keresztül eljussanak valahová. Saj­nos a karrieristák, a demagógok ke­zébe csúszott át az irányítás az elmúlt évtizedekben, s most egy ka­lap alá veszik a jókat a rosszakkal, a becsületest a becstelennel. Az én nézeteim, az elveim mindig ugyan­azok voltak. Elvhű kommunistának vallom magam, aki a jelen helyzet­ben azt tartja, hogy a pártért ismét harcolni kell, úgy mint például előde­ink 1948 előtt. És minden bizonnyal azért esett rám a választás a már­cius eleji kooptálás alkalmával, ami­koris a nyugdíjba vonult Fekete Jó­zsef helyébe kerültem a Szövetségi Gyűlésbe. • Nem lehet, hogy ebben döntő szerepe volt annak is, hogy a párt most olyan kádereket vet be, akik szakmailag is képesek harcot vívni a programjáért? - Minden bizonnyal szerepet ját­szik ez is, hisz a parlamentben meg­változtak a követelmények. Václav Havel köztársasági elnök kijelentet­te: „Tegyünk a parlamentbe ezreket és milliókat fogunk visszakapni." Vagyis azok az idők már elmúltak, amikor forgatókönyv szerint zajlottak az ülések, s nem születtek igazán érdembeni döntések. Én kisebb-na­gyobb megszakításokkal március el­sejétől tartózkodom Prágában, a költségvetési és tervezési bizott­ságban tevékenykedem. Sűrű a programunk. Vitázunk és érvelünk, megszavazunk illetve elvetünk egy­egy javaslatot, törvénytervezetet. A Szövetségi Gyűlés legutóbbi ülé­sén például az én interpellációm után emelkedett törvényerőre a ve­szélyes munkahelyen szolgálatot teljesítő majdani polgári katonák szabadságpótlékának bevezetése. • Véleménye szerint a CSKP mi­lyen eséllyel indul a júniusi választá­sokon azok után, hogy taglétszáma jelentősen csökkent? - A kommunista pártnak jelenleg is több mint egymillió tagja van, s az utóbbi hónapokban ötezerrel emel­kedett a létszámunk. Ha hozzáte­szem, hogy a tagok 70 százaléka 1972 után lépett a párt soraiba, akkor bátran mondhatom, hogy a CSKP komoly eséllyel indul a vá­lasztásokon. Sokan megkérdőjele­zik létjogosultságát, pedig testvér­szervezetei megtalálhatók az olyan fejlett nyugat-európai országokban, mint Franciaország, Olaszország, Spanyolország, stb. Én úgy érzem, hogy a CSKP már megtisztult azok­tól az egyénektől, akik miatt szé­gyenkeznie kellett. Dehát a karrieris­ták végül is minden pártba befész­kelhetik magukat. A döntők úgyis az elkövetkező évek lesznek. SZITÁS GABRIELLA a vállalkozást. Természetesen eh­hez időre, pénzre és a jó ötletek egész sorára van szükség. Óváry Istvánról nyugodt lelkiis­merettel el lehet mondani, hogy vér­beli vállalkozó, de azt is, hogy a la­kóhelye érdekében is kész áldozatot hozni. Évek óta a polgári bizottság elnöke. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a község határában két sífel­vonót is épített. Vagy ott van a kis víztározó, amit a helybeliek segítsé­gével hoztak létre. Fürödni is lehet benne, és hallal is betelepítették. Kirándulóhellyé építik ki, méghozzá jó vállalkozóhoz híven, kevés pénzzel. - Ma még magam vagyok a mes­ter, az anyagbeszerző, a számlázó, a megrendelés-átvevő, egyszóval a mindenes. Tudom, az indulásnál ez nem lehet másképp. Ha rendező­dik a helyzet, talán majd az egyik lányom veszi le vállamról az irodai munka terhét. Az az autós, aki arrafelé járva segítségre szorul, nyugodtan hívja fel a tornaijai 953 35-ös telefonszá­mot, minden bizonnyal nem csalat­kozik benne. Ö ugyanis azt vallja, hogy a megrendelőket nem elég megszerezni, azokat meg is kell tar­tani. NÉMETHJÁNOS Üssük egymást? Egy verekedés A szerkesztőségi postánk mindig na­gyon sokszínű volt, ám mostanság még több olvasó fordul hozzánk bizalommal. Akkor is ha öröm, ha bánat, ha igazságta­lanság, ha sérelem éri őket. Néhány hete egy megdöbbentő levél nyomába ered­tünk. A„MEGTÁMADOTT" A 13 évvel ezelőtt megrokkant pana­szosunk, aki mankó, s térderősítő segít­ségével tud mozogni, s azt is csak nehe­zen, összekülönbözött a helyi nemzeti bizottságon dolgozó tisztségviselőnövel, úgy, hogy az 1987-ben - állítja - a laká­sán agyba-főbe verte. Amikor panaszt tett ellene süket fülekre talált, pedig fordult a rendőrséghez, a járási nemzeti bizott­sághoz, az ellenőrző bizottsághoz, sőt az elnöki irodához is. Már-már belenyugo­dott panasza elfektetésébe, amikor az a bizonyos hölgy újból megverte. Fényes nappal, az ereklyeként őrzött és felmuta­tott fél seprűnyéllel! A„TÁMADÓ" Az állítólagos támadó nem látszik olyannak, mint aki okkal, ok nélkül rátá­madna a mit sem sejtő rokkantra. Nem tudja, mi volt az oka annak, hogy a két fél között annyira elmérgesedett az addig barátságnak is mondható viszony, hogy az a másik feljelentette, s amikor csak lehetett, durván, illetlen szavakkal sérte­gette, gyalázta. Ezt kikérte magának - a sértett fél lakásán ugyan - ám tettle­gességre nem került sor. Tavaly decem­berben a „megtámadott" mellett kariká­zott el, aki újból mindennek elmondta. Leszállt a kerékpárról - állítja - s kikérte magának a pocskondiázást. Akkor tör­tént, hogy a másik fél mankójával leverte a fejéről a sapkát. Lehajolt érte, a földön meglátta a botot, felemelte és ütve védte magát... VAN SZEMTANÚ IS A nagy hangoskodásra lettek figyel­mesek az arrébb álló férfiak, akik oda érve sem tudták megállapítani, ki ütött elsőnek és miért. A GYŰLÖLKÖDÉS OKAI A panaszos sorolja - előbb levélben, telefonon, majd személyesen is -, hogy az őt megtámadó tisztviselőnő uralja a fa­lut, minden úgy történik, ahogy ő akarja, a falu lakossága tart tőle, _mert „fejes pártfogói" voltak, vannak. Ó intézte el, hogy a feleségét bosszúból kitegyék a munkahelyéről (nemcsak egyről), de arról is, hogy nem kapnak szociális se­gélyt. Míg a falun keresztül eljutottunk arra a bizonyos munkahelyre, megpróbáltuk összegezni a látottakat, hallottakat. Hasz­talanul kerestük az igazságot. Viszont azt megtudtuk, hogy a panaszos feleségének elbocsátására azért került sor, mert zsi­nórban nem teljesítette feladatait. A mun­kahely vezetőségének döntésébe senki sem szólt bele, a megrágalmazott tisztvi­selőnő sem. Rákérdeztünk arra is, tud­nak-e a verekedésről, s kíváncsiak vol­tunk a véleményükre. margójára Megtudtuk, valaha a családdal nem volt gond. Csak amióta a férfi balesetet szenvedett és megrokkant, - állították - a felgyülemlett keserűség tette ilyenné. Elmondták, ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeli, máris ellenségeskedik, s a „bűnösre" hangos, gyalázó megjegy­zéseket tesz. Majd vélt sérelmeit elmond­ja mindenkinek, akivel csak találkozik. És sok falubelivel találkozik, hiszen gyakran az út melletti korlátnak támaszkodva mú­latja idejét. A verekedésről természetesen hallottak, ám nem tudják elképzelni, hogy valaki, tehát a hnb dolgozója is, se szó, se beszéd, nekirontana az illetőnek. Habár - állították -, ha valaki olyanokat monda­na róluk, mint arról az asszonyról, nem tudják, ők meddig bírnák... így vart ezzel a faluban sok mindenki, mondták, s azt is hozzátették, hogy a férfi sajnálatos bal­esete az oka tulajdonképpen mindennek. Nehezen viseli tehetetlenségét, haragszik az egész világra. HOGYAN LÁTJUK Ml Beszéltünk az érintettekkel és - ter­mészetesen - mindkét fél a saját igazát védte. Tény az, hogy a falu helyi nemzeti bizottságán a tisztségviselőnő - az elnök elhúzódó betegsége miatt - kénytelen volt egyedül ellátni a félfogadást, az ügyintézést. Ez persze nem róható fel neki, mert gondoljunk csak bele, mi lett volna, ha kizárólag csak a munkakörét látta volna el?! A tisztviselőnő tudja, érzi, türtőztetnie kellett volna magát, nem lett volna szabad leszállnia a kerékpárról. De már nem bírta a zaklatást, a feljelentgeté­seket követő vizsgálatokat, melyek soha nem igazolódtak be, de az ellene felsora­koztatott vádakról mégis beszél a falu... Idegei felmondták a szolgálatot és a rá­galmazások sorozatáért a bírósághoz for­dult. Tegyenek pontot a viszály végére, ha már a faluban működő rendfenntartó bizottság nem tudta házon belül megolda­ni a csúf ügyet. A másik fél megalázva przi, s vétlen­nek mondja, hiszi magát. Elutasítja azt a feltevést, mely szerint nejét állásából rossz munkavégzésért bocsátották el. Feleségével együtt minden rossz hátteré­ben már évek óta a hnb-n dolgozó tisztvi­selőnő személyét sejtik. S hogy sokan összeférhetetlennek tartják őket? Ez se igaz - állítják - s az érvekre saját ellenér­veiket sorakoztatják fel. Az újságíró bármennyire is szeretné, nem tud eligazodni a bonyolult eset út­vesztőiben. Az üggyel is csak okulásul foglalkozik. Azért, hogy felhívja a békét­lenkedő, a sértő és sértett felek figyelmét arra, ügyeiket azért ne „tettlegesen" in­tézzék, hiszen mint a mellékelt eset is mutatja, nem sokra mennek vele. Ügyük végére a bíróság tesz majd pontot. Ez az egyedüli megoldás? p^TERFI SZONYA (A falu s az érintettek nevét, hogy ne bolygassuk a feldúlt kedélyeket, szándé­kosan hallgattuk el.) Pozsonyban kiválasztjuk - Bécsben megvesszük A KERESKEDÉS ÚJ FORMÁJA Osztrák szomszédainknál járva valamennyi honfitársunk ámulva­bámulva nézegeti a kirakatokat, só­hajtozva veszi szemügyre az árakat, s kimondva, kimondatlanul vala­mennyiünkben felmerül a vágy: bár csak a mi boltjainkban is mielőbb ilyen volna a választék. Különösen az elektronikai cikkek választéka vonzó, ellentétben a hazai piacunk­kal. így hát nem csoda, hogy a leg­több csehszlovák „turista" Ausztriá­ból televíziót, rádiót, videót, mikro­hullámú sütőt „hoz emlékbe". Az új helyzet új ötleteket hoz magával: miért ne kínálhatnánk itt­hon is szomszédaink termékeit! A Procoop ipari szövetkezet, mely nemrég alakult, új vállalkozásba fo­gott. A bécsi Hamméri céggel egye­dülálló kezdeményezést valósítottak meg, hihetetlenül rövid idő alatt. A főváros lakosa, illetve az ide láto­gatók már bizonyára felfigyeltek az Obchodná utcában (a sarki Elegan­cia bolt mellett) a vonzó kirakatra: elektronikai cikkeket kínálnak itt az érdeklődőknek. - Szívesen tájékoztatom, vála­szolok kérdéseire, de kérem, az ebédszünet alatt látogasson meg, mert amint látja, most két értelmes mondatot sem tudok váltani önnel - mondotta Miloslav Weizer boltve­zető. Megértettem őt, mert az üzlet zsúfolásig tele volt nézelődőkkel, sokan kíváncsiskodtak, melyik ter­mék „mit tud". Az ebédszünet alatt a kirakat előtt verődött össze a tömeg. Nem res­telltek még kopogtatni sem a zárt ajtón, hiába volt kitűzve a nyitvatar­tási rend. - Hogy honnan az ötlet? - ismé­telte kérdésemet Miloslav Weizer. - Tudtuk, hogy a határ megnyitása mit jelentett a hazai vásárolni szán­dékozóknak. Tulajdonképpen rajtuk próbálunk segíteni. Osztrák partne­rünkkel megegyeztünk a kölcsönös feltételekben és máris beindulhatott az üzlet. Ez azt is jelenti, hogy az osztrák üzletember segített az üzlet beren­dezésében és elhozta az árukínála­tát. Televíziók, rádiók, videók, mik­rohullámú sütők, különböző elektro­mos háztartási gépek és még szá­mos vonzó cikk sorakozik a polco­kon. Az árcédulán az ár schillingben szerepel, az ún. luxusadó nélkül. - Az érdeklődők nálunk megren­delik az árut, megegyezem velük, hogy szerdán vagy szombaton fe­lel-e meg nekik a vásárlás, ugyanis a potenciális vevőinket térítésmen­tesen hetente kétszer Bécsbe visz­szük, és ott vehetik meg a nálunk kiválasztott cikket. Már itt helyben részletesen meg­ismerkedhetnek a termékkel, ugyan­is az első vásárlások tapasztalatai azt mutatják, sokan vettek zsákba­macskát: itthon nem volt hang vagy színes kép a szupernak vélt készü­lékben, mellyel kapcsolatban nem kaptak kellő tájékoztatást az el­adóktól. A Procoop szövetkezet köz­vetítésével vásárolt cikkek, ha eset­leg hibát észlelnek rajtuk, tíz napon belül kicserélhetők, a televíziókra egyéves, a többi elektromos gépre pedig féléves garanciát adnak. Sőt, nem csupán a garanciát vállalják, hanem a szükséges javítást is el­végzik. i - Szívesen bővítenénk szolgálta­tásainkat Pozsonyon kívül is, ennek csak az a feltétele, hogy a vidéki városokban helyiséget kapjunk. A kereskedőknek, a vevőknek egyaránt csupa jó tapasztalatuk van. Miloslav Weizer szerint még nem történt meg, hogy üres kézzel tért volna vissza valaki az osztrák fővá­rosból. Mindezen felbuzdulva azt tervezi a Procoop ipari szövetkezet, hogy katalógust is kiadnak majd, illetve a megrendeléses vásárlás le­hetőségét is bővíteni kívánják. Tehát olyan termékeket is hozatnak a ve­vőknek, melyek a partnercégüknél jelenleg nem kaphatók. Számolnak azzal is, hogy a magánvállalkozók­nak is szükségük lesz különböző gépekre, és nekik is szeretnék meg­könnyíteni a beszerzést. . • DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1990. III. 29. Óváry István felkészült az autómentésre (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents