Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-29 / 75. szám, csütörtök

A Szlovák Tudományos Akadémia kísérleti biológiai és környezetvédelmi intézete pozsonyi központjának fő feladata, hogy elméleti alapokat teremtsen és módszertani megoldásokat találjon a környezetvédelem terén. A környezeti ártalmak megfigyeléséhez kísérleti állatokat alkalmaznak, madarak embrióit, rajtuk tanulmányozzák a magnezit- és a cementhulladék s egyéb másodlagos szennyezőanyagok hatását. Azokét, amelyek kedvezőtlen időjárási viszonyok következtében keletkeznek. A képen: Ľudovít Takáč a kísérteti állatok vérszérumában levő enzimek aktivitását méri. (Drahotín Šulla - ČSTK felv.) Válni vagy nem válni? A Bodrogköz keleti csücskében mérlegelik a lehetőségeket A Bodrogköz keleti csücskében régóta mondogatják, hogy a Kistárkányi Efsz-t 1977-ben inkább felső parancsra, mint a helybeliek kívánságára csatolták a Királyhelmeci Állami Gazdasághoz. A kényszerházasság kulisszatitkait valószínűleg nem volna nehéz felfedni, ám pillanatnyilag sokkal fontosabb, hogy - akár a nem óhajtott frigy felbontásával - a gazdaság életét-munkáját nehezítő helyzetet tisztázzák. ÚJ SZÚ 1990. III. 29. A kistárkányiak különválási szándékára Bálint István, az egykori szövetkezet volt üzemgazdásza hívta fel a figyelmünket, aki most a polgári kezdeményezések helyi koordinációs bizottságának a szóvivője. Leveléből idézzük: ,,Az Új Szó idei 17. számában az SZK mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének sajtótájékoztatójáról tudósítottak. Az írásból kiderült, hogy a minisztérium nem gördít akadályt az egykor erőszakkal egyesített szövetkezetek különválása elé. Jó volna tudni, miként vélekedik a miniszter az állami gazdaságokhoz csatolt szövetkezetek különválási szándékáról? Lehet, hogy az ilyen törekvéseket is helyesli?" Legjobb tudomásunk szerint az említett álláspont az utóbbi esetre is érvényes. S mivel a döntés joga a helybelieké, előbb Kistárkányba indultunk. Érvényesüljön a nép akarata Közös megegyezés alapján a volt szövetkezet függetlenítését támogatók képviselőivel és az állami gazdaság tisztségviselőivel semleges pályán, a nemzeti bizottságon találkoztunk. Kiderült, az érdekeltek eddig hivatalosan még nem tárgyaltak a különválásról. Azonban így sem kerekedett nagy vita, mert Bélán József, az állami gazdaság" igazgatóhelyettese azonnal kijelentette, nem lát akadályt a különválási szándék teljesítésére. -Az egyesítés óta a gazdaság teljes vezetősége kicserélődött - mondotta egyebek között Bélán József. - Nem tudom, annak idején miért választották ezt a megoldást, s hogyan is zajlott le az egyesítés, viszont nem hiszem, hogy a kistárkányi szövetkezet bekebelezését az állami gazdaság kezdeményezte volna. Mi azt valljuk, érvényesüljön a nép akarata. Ha a kistárkányiak válni akarnak, részemről és az igazgatóság részéről nem lesz ellenvetés a kezdeményezés ellen. Bálint István arról beszélt, miért fontolgatják a faluban a különválást. Legfőbb okként a község sorvadását említette. Az egykori szövetkezetnek 220 tagja volt, s az 13Ô0 hektáros gazdaság 1950 óta nyereséggel dolgozott. Léte a község általános fejlődésére is kedvezően hatott. Ezzel szemben az „összeboronálás" óta hozzávetőlegesen 70 főre csökkent a mezőgazdaságból élők száma, a faluban megfakult a közösségi élet, a fiatalokból egyre inkább kivész a föld iránti vonzalom és szeretet. S már nem is tart úgy össze a falu, mint amikor még száz hektáros almáskert virult a Tisza partján. Az egyesítést követően a gyümölcsöst ugyanúgy felszámolta a gazdaság, mint a szőlőskertet és a kertészetet. *> Még pislákol a gazdaszellem - Az emberben óhatatlanul felvetődik a kérdés, ki mindezért a felelős? - mondta egyebek között a volt üzemgazdász. - Tudjuk, többségük rég nincs felelős beosztásban, s azt is, hogy nem csupán Kistárkány szenvedett ilyen anyagi és erkölcsi kárt az utóbbi évtizedekben. De talán még megmenthetnénk a falut, megtépázott közös érdekeinket. És a mezőgazdaság jövőjét meghatározó gazdaszellemet, amely szerencsére még többekben pislákol. Az állami gazdaság igazgatóhelyettese elismerte, a vállalat és a falvak kapcsolata szorosabb, együttműködése gyümölcsözőbb is lehetné, viszont a helyzet ilyetén alakulását nem lehet kizárólag az egyik fél számlájára írni. Mint mondotta, az állami gazdaság az utóbbi öt évben 12,5 millió koronát költött a kistárkányi részleg fejlesztésére, s a kistárkányiaknak elsősorban önmagukban kellene keresniük annak az okát, hogy miért keresnek csaknem havi ötszáz koronával kevesebbet, mint például a nagytárkányiak. - Ami a gyümölcsöst illeti - folytatta Bélán József -; miridenki tudja, hogy kivénült ültetvény volt, s többe került a gondozása, mint amennyi hasznot a termés hozott. A kimutatás nem csal, volt év, amikor egy kiló alma termelési költsége elérte a 45 koronát. A szőlővel hasonló volt a helyzet, így jobbnak láttuk paradicsom- és napraforgótermesztés bővítését. Sokan hazajönnének A tárgyalópartnerek megemlítették - valószínűleg nem csupán egymás megnyugtatására -, hogy a környék igencsak megérezte az iparosítást. A tiszacsernői átrakóállomás, a királyhelmeci bútorgyár és egyéb üzemek sok- dolgos embert elcsábítottak a mezőgazdaságból. -Jómagam is azért fordítottam hátat egy időre a mezőgazdaságnak, mert az államvasutak jobban gondoskodtak a dolgozókról - említette Farkas Barnabás, a gazdaság nagytárkányi részlegének vezetője. - A helyzet javul, amit egyebek között az is jelez, hogy a fiatalok kezdenek visszaszivárogni. Az utóbbi két hónapban negyvennégy érdeklődővel tárgyaltunk... - Ha a dolgozóknak az eredményekhez fűződő érdekeltségét növelnék, bizonyára javulna a teljesítmény és az emberek elégedettsége is - fejtegette az állatgondozóból lett vasutas. - Az ilyesmit egy akkora szövetkezetben, mint a miénk volt valaha, könnyebb megvalósítani mint egy ekkora gazdaságban. Ha sikerülne a különválás, velem együtt valószínűleg még sokan hazajönnének az iparból. Kétszer mérj... A sebtében összehívott tanácskozáson nem született - nem is születhetett - döntés, mint ahogy azt sem sikerült tisztázni, megtéríti-e az állami gazdaság válás esetén a kistárkányiak hozzávetőlegesen 30 millió korona követelését a gypmölcsös és a szőlőskert felszámolásáért. Egy valamiben azonban megállapodtak: a kezdeményezők szakcsoportot létesítenek a különválás gazdasági és egyéb feltételeinek felülvizsgálására, s csak a lehetőségek alapos megfontolása után hívnak össze falugyűlést a döntés meghozatalára. A kistárkányiak ügyében jártunk a minisztérium járási osztályán is, ahol Anton Hrín igazgatóval beszélgettünk. Kijelentette: - Ha a kistárkányiak a különválás mellett döntenek, senki nem akadályozhatja meg őket tervük megvalósításában. A vagyon igazságos elosztásában mi is a segítségükre leszünk. Viszont azt a figyelmükbe ajánlom, hogy alaposan mérlegeljék a döntést, mert központi támogatásra nem számíthatnak. Csak akkor váljanak, ha képesek megállni a saját lábukon. GAZDAG JÓZSEF Szociális gondoskodás - újszerűen A Kelet-szlovákiai Vasműben Ján Peržeľ mérnök vezetésével alig több mint egy hónappal ezelőtt kezdte meg tevékenységét a szociálpolitikai osztály. A 24 szakembert foglalkoztató osztály feladata, hogy a vállalat dolgozóinak - saját anyagi és egyéb forrásokra támaszkodva - komplex módon biztosítsa a szociális szolgáltatásokat. Mint ismeretes, azelőtt többnyire a szakszervezet vezetőitől függött, hogy kinek adtak beutalót üdülésre, kinek szavaztak meg szakszervezeti kölcsönt, hogyan osztották el az új lakásokat, stb. Ez a gyakorlat most már teljesen megszűnt. A jól bevált nyugat-európai módszerek szerint a Kelet-szlovákiai Vasmű is saját maga fog gondoskodni dolgozóiról, s ez az egészségügyi ellátásra, a sportra é§ a kultúrára is vonatkozik. Hogy milyen szerepe lesz mindezek után a szakszervezetnek? Nos, lesz mit tennie, hiszen a dolgozók érdekeinek, jogainak védelmében kell majd fellépniük. Ján Peržeľ mérnök munkacsoportja a Kelet-szlovákiai Vasműben az 1990-es évre szóló új szociális programot kidolgozta, amit a vállalatvezetés és a dolgozók elfogadtak. Az új szociálpolitikai osztály tevékenységének első próbakövét a tavaszi szünet jelentette. Mivel a dolgozók iskolás gyermekeinek üdültetését zökkenőmentesen megoldották, leszögezhetjük, hogy a rajtot sikeresen vették. Elmondhatjuk, hogy kezdeményezésükre a Népi Milícia egykori épületében rövid időn belül egy korszerűen felszerelt egészségi diagnosztikai központot is megnyitnak, május 5-től kezdődően pedig az aranyidai telepükön a mozgásszervi panaszokkal küszködő dolgozók kondicionáló kezelését kezdik el, a Tátra Matlárház-i szanatóriumukban viszont a légzőszervi bajokkal küszködő alkalmazottaik reménykedhetnek a gyógyulásban. Kétségtelen, hogy a szociális program, mindenekelőtt a Vasmű 23 ezer dolgozójának fizikai és szellemi „karbantartására" irányul, hiszen most már itt sem mindegy, hogy az alkalmazottak képesek-e magas szintű folyamatos munkavégzésre, vagy sem. A Vasmű szociális programjával kapcsolatosan azt is elismeréssel nyugtázhatjuk, hogy számol a már nyugdíjba vonult munkatársaikkal is. Más egyéb mellett rövidesen klubot és panziót nyitnak számukra. (-szák) Tesszük, amit tennünk kell Harmincöt éves az Ifjú Szívek Négy este ünnepli megalakulásának 35. évfordulóját az Ifjú Szívek Magyar Dal- és Táncegyüttes, amely születése óta töretlen hittel, lelkesedéssel, s ami ugyancsak hangsúlyozandó: sikerrel terjeszti a csehszlovákiai magyarság népi kultúráját, népi hagyományait. E jelentós jubileum alkalmából elsőként a Gaudium kamaracsoport adott hangversenyt; tegnap a ružinovi művelődési házban, Hajnaltól hajnalig címmel énekes-zenés-táncos-színpadi játékot láthatott a közönség, ma ugyanott a tánckar és a Ghymes zenekar Kötődések című összeállítása szerepel a programon, szombaton pedig, a Szakszervezetek Házában, minden művészi részlegének közreműködésével nagyszabású gálaműsort ad az Ifjú Szívek. Ebből az alkalomból beszélgetünk most Kulcsár Tiborral, az együttes igazgatójával. - Legújabb műsorfüzetükben azt írja, már az első években elhatározták, hogy a hazai magyar népi hagyományok gyűjtésével, ápolásával és színpadra vitelével fogják pótolni azt az űrt, amely a Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes, rövidebb nevén, a Népes feloszlatása után, 1955-ben keletkezett nemzeti kultúránkban. Ha most visszatekint az elmúlt három és fél évtizedre, hogy ítéli meg: elérték akkori céljukat? - Nehéz lenne egyértelmű választ adni erre a kérdésre. Az Ifjú Szívek ugyanis félhivatásos együttes, s mint ilyen, a legnagyobb akarattal sem pótolhat egy hivatásos társulatot, amelynek egészen mások a működési feltételei. Hogy csak egyet említsek a sok közül: az Ifjú Szívek tagsága állandóan változik, s ami még ennél is lényegesebb, a táncosokat, az énekeseket, a zenészeket nekünk, magunknak kell felnevelni. Nem voltam rest, még annak is utánanéztem, hogy az egykori tagok közül ki, mennyi időt töltött nálunk az elmúlt évek során. Tudja, mennyire elkeseredtem a végén? Átlagosan három és fél év jutott mindenkinek, ami ugye, nagyon kevés. A fiúk elvégzik a főiskolát vagy az egyetemet, utána katonának mennek, és bizony, ritka kivételnek számít, aki visszajön hozzánk. A lányokkal is hasonló a helyzet. Tanulmányaik befejezése után elköltöznek Pozsonyból vagy férjhez mennek, s így pontosan akkor, amikor már elértek egy bizonyos színvonalat, meg kell válnunk tőlük. Én 1956 őszén kerültem az együttesbe, először énekesként, aztán konferanszként voltam a tagja, majd vezetőségi tag lettem, úgyhogy az Ifjú Szívek múltja valahol az én múltam is. Kérdésére éppen ezért hadd válaszoljak kérdéssel: hogyan tegyen eleget a küldetésének az Ifjú Szívek, ha félhivatalos együttesként évente ötvenöt-hatvan előadást tart, s Szlovákiában ötszázharmincnyolc magyar, illetve vegyes lakosságú község, illetve kisváros van, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy egy helyre tízévenként legfeljebb egyszer juthatunk csak el. S úgy látszik, ez így mindénkinek megfelel, csupán nekünk nem. Még a Csemadok nemzetiségi beadványából is kimaradtunk tavaly, sőt, a „harminchármakéból" is. A kulturális minisztériumban persze, tudnak az igényeinkről, de százhúsz tagú együttesünk a jövőben sem válhat hivatásossá. Most például tizenkét státust kaptunk, ami ugyan nagyon kevés, ám az új évadtól ez is csak könnyít majd valamelyest a helyzetünkön. Az elmúlt időszakot és a korábbi lehetőségeket tekintve azt kell tehát mondanom: a gondokat, a • vajúdásokat leszámítva szép sikereket ért el az együttes. A tánckar műsorából eltűntek a cselekményes, stilizált táncok, a nyolcvanas évek elejétől a néptánc gyökereihez és formanyelvéhez tértünk vissza. A hagyományos nagyműsorok helyett az énekkar, a zenekar és a táncosok is önálló műsorokkal jelentkeznek, és két kisegyüttesünk, a Ghymes és a Gaudium is jelentős eredményeket ért el. A Ghymes parasztzenekar Nyitráról került az Ifjú Szívekbe, s tánckarunkkal közösen aratott tavalyi olaszországi sikere után most Budapesten, a folkzenekarok versenyén remekelt. A Gaudium kamaracsoport zenekarunk tagjaiból formálódott önálló közösséggé, s a régi korok muzsikáját népszerűsíti - főleg a tanulóifjúság körében. Nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy együttesünk több csehszlovákiai magyar kórusmű, valamint ének- és zenekari kompozíció ősbemutatóját tartotta meg az elmúlt évek során, és nem feledkezett meg a Bartók- és Kodály-centenáriumról sem, 1989-ben pedig Szíjjártó Jenő emlékhangversenyt rendezett. Teljesen nyugodt természetesen nem lehetek, hiszen tudom, sok még az adósságunk, van még tennivalónk bőven. Ami megnyugtat: kulturális életünk nem fog anýagi nehézségekkel küzdeni, legalábbis Čalfa miniszterelnök ezt ígérte nemrég a televízióban. Úgyhogy reménykedem... talán kevesebb megkötöttség vár ránk a jöv^pen. -Jubileumi bemutatósorozatuk nemcsak komoly vállalkozás - azt is tükrözi: mindhárom művészi részlegük önállósulásra törekszik. - Igen, nemcsak a táncegyüttes, az ének- és a zenekar is önálló arculatát keresi.*Ennek legmarkánsabb példája a Hajnaltól hajnalig című háromnegyed órás műsor, amely Zobor-vidéki lakodalmi szokások alapján készült. Zenéjét Vavrinecz Béla komponálta, a koreográfia és a rendezés pedig Varga Ervin munkája. Ami rendhagyó az egészben, az az, hogy az énekkar tagjai nem a színpad hátterében állva énekelnek, hanem táncolva! Egy évig készültek erre az előadásra, egy évig rendszeresen jártak mozgásgyakorlatokra, és még a szólótáncokat is velük tanította be Varga Ervin. -A gálaműsor nézői mit láthatnak majd? - Az est első negyed órája a Gaudiumé, utána az előbb említett táncjáték következik, majd a tánckar és a Ghymes zenekar Kötődések című műsora. - Tartogatnak még egy meglepetést: az évforduló alkalmából megjelent az együttes hatodik nagylemeze. Milyen számok kerültek rá? - Zenekarunk és szólistáink legismertebb és legsikeresebb műsorszámaiból nyújt ízelítőt ez a lemez; az anyag nagyobbik része az Ifjú Szívek számára írt kompozíciókból áll. Hogy csak néhány példát említsek: Karaba Gyula Dunántúli táncdallamok című alkotása és Vavrinecz Béla Ipoly-menti öreg verbunkja is felcsendül róla, és persze, Szijjártó Jenő szerzeményeiről sem feledkeztünk meg. -Múltat s jelent egybefogva milyen közérzettel néznek az elkövetkező évek elé? - Bizakodunk és reménykedünk. Ha sikerül megteremtenünk a működésünkhöz elengedhetetlenül szükséges feltételeket, ha a tánc- az ének- és zenekarunk is itt dolgozhat, itt próbálhat majd, ebben az épületben, ahol egyelőre csupán az irodáink vannak, s ha több fiú jön táncolni és énekelni hozzánk, akkor hiszem, még többet tehetünk majd népi kultúránkért. De addig is dolgozunk és tesszük, amit tennünk kell. SZABÓ G. LÁSZLÓ Könözsi István felvétele t