Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-28 / 74. szám, szerda

K özöljem csupán a száraz tényeket, vagy idézzem riportalanyaimat is! Ki­nek a pártjára álljak az igazgatóválasztás körül kialakult vitában? Állhatok-e bárki párt­jára, ha nem élek köztük, következésképpen nem ismerem emberi tulajdonságaikat, indíté­kaikat, szakmai képességeiket is csak köz­vetve, hallomásból vagy munkájuk révén? • Egyáltalán, kell-e vitájukat a nyilvánosság elé tárni? Nem az ö belügyük-e, hogy ki lesz az igazgató? Vagy igenis közügy? Nos, ha rosszul működő intézményről len­ne szó, könnyebben venném az akadályokat, melyek az iménti kérdések formájában emel­kednek az írás elé. Csakhogy a komáromi Duna Menti Múzeum jó nevű intézmény, az elmúlt két évtizedben - szüntelenül emelkedő szakmai színvonalon - sokat tett nemzeti kisebbségünk kultúrájáért is tevékenységé­nek különböző ágazataiban, nemzeti múltunk tájainkon született értékeinek feltárásában, bemutatásában és megőrzésében ugyancsak kézzel fogható eredmények sora minősíti munkáját. Most is, a hangulat hullámverései­nek közepette is dolgoznak, kopácsolás zaja fogad a különben mindenkor méltóságteljes nyugalmat, békét árasztó múzeumban: nép­rajzi és történelmi jellegű kiállítás készül ab­ból az alkalomból, hogy Komárom 725 éve város, a tervek szerint április 6-án nyílna. És éppen most folyik az állandó kiállítás átrende­zése. Ezért nehéz a dolgom, nem szeretnék csorbát ejteni az intézmény hírnevén. Ez különben egyetlen munkatársának sem érde­ke. Sőt, természetesnek tartván a nézetkü­lönbségeket, sejtem, a vihar is éppen azért tört ki, mert korántsem mindegy számukra, ki áll a Duna Menti Múzeum élén a jövőben. De kezdjük az elején, egy olyan időponttól indul­va, amikor úgy látszott, hogy simán megy majd minden, a maga megszokott med­rében ... Kajtár József igazgató: - Tavaly júliusban kértem nyugdíjaztatásomat. Hatvanéves va­gyok, huszonkét éve a múzeumban. Elfárad­tam. A kerületi nemzeti bizottság, kérvényem­re reagálva, javaslatot kért tőlem, kit ajánla­nék az igazgatói posztra. Az akkori helyzetből kiindulva, és munkájuk alapján, én Mácza Mihályt és Csütörtöky Józsefet javasoltam. De nem történt semmi, hosszú ideig csend volt. Januárban megismételtem kérvényemet, mert'az első születésének idején még úgy gondoltam, hogy ez év júniusáig maradok, az újabban április 31-ével kértem felmentése­met. Elfáradtam. Közben bizalmi szavazást kértem a kollektívától, véleményük az volt, hogy április 31-ig maradjak. Második kérvé­nyemre a kerületi nemzeti bizottság úgy hatá­rozott, hogy pályázatot ír ki az igazgatói hely Vita a múzeumban betöltésére. Én azon voltam, hogy minél töb­ben jelentkezzenek a kollektívából, inkább köreinkből kerüljön ki az új igazgató, hiszen jobban ismerik a múzeum belső problémáit. Magam beszéltem rá a kollégákat. Mácza Mihály, Csütörtöky József és Trugly Sándor be is nyújtotta pályázatát. Mindhármuknak ajánlottam, készítsenek elő programbeszé­det, amellyel a kollektíva, majd a pályázatokat elbíráló bizottság elé állnak. Közben mond­jam itt el, hogy a Kulturális Minisztérium tavaly áprilisban felkért, dolgozzak ki koncepciót a nemzetiségi osztály kialakítására, mely osz­tály a múzeum keretében működne. El is készítettem, kiindulva az akkori helyzetből. November 17-e után megkértem Mácza Mi­hályt, készítsen egy újabb koncepciót. Meg is csinálta. Időközben Trugly kolléga is elkészí­tett egyet, statútumszerűen fogalmazva meg elképzeléseit. Ö két munkatárssal dolgozott rajta. A nemzetiségi osztály kialakítása összefügg a múzeum életével, az alapokat ugyanis itt kellett volna lerakni. Ezzel kapcso­latban mindhárman megkaptak tőlem minden anyagot. Az osztály idővel önálló központi magyar nemzetiségi múzeummá válna. Egyik napról a másikra lehetetlen egy ilyen intéz­ményt létrehozni, csak lassan, fokozatosan lehet, ahogy ezt a múzeumot is sikerült kiépí­tenünk, annak idején hatan kezdtünk, ma harmincnégyen vagyunk. / - Visszatérve a pályázatokhoz, ha jól tu­dom, mielőtt a bizottság elé kerültek volna, rendeztek úgymond belső választást is, hogy a kollektíva kit látna szívesen a múzeum élén. - Igen. Csütörtöky tizennégy szavazatot kapott, Trugly nyolcat, Mácza négyet. Ez volt a kollektíva véleménye, melyet a knb által összeállított bírálóbizottságban két munkatár­sunk képviselt, a bizottság tagjaként. Mácza Mihály közben visszalépett, így maradtak ket­ten. A pályázatot Csütörtöky József nyerte meg. Ezután újabb szervezkedés kezdődött a kollektívában. Megszakítva itt Kajtár Józsefet, Fehérváry Magda néprajzos szavait idézem fel, aki kü­lönben sajnálkozott, mondván, rossz időpont­ban érkeztem, az „ügy" szóvivői és érintett­jei, Csütörtöky József és Trugly Sándor ép­pen nincsenek jelen. Röviden beszámolt a történtekről, véleménye, álláspontja pedig kifejeződik abban a levélben, melyet a múze­um kilenc munkatársának aláírásával össze­sen tizenegy címre küldtek el, a múzeum igazgatójától kezdve a kormányhivatalig. A le­vélben tiltakoznak a pályázatot elbíráló bizott­ság március 13-án hozott döntése ellen, melynek nyomán a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa Csütörtöky Jó­zsef mérnököt javasolja az igazgatói posztra. Indoklásukban szerepel többek között, hogy nevezett nem felel meg a pályázat feltételei­nek, az évek számát tekintve nincs elegendő gyakorlata és megfelelő muzeológiai képzett­sége, minthogy mezőgazdasági főiskolán, ál­lattenyésztési szakon végzett. Annak ellené­re, hogy a munkahelyen titkos szavazással lebonyolított választások eredményeként Csütörtöky mérnök került ki győztesen, ez nem a szakemberek zömének véleményét tükrözi, akik mindössze 30 százalékát^alkot­ják a kollektívának - szerepel a levélben. „Nézetünk szerint, mellyel a hét szakem­berből öt azonosul, a múzeum tevékenysége a szakemberek munkáján és eredményein alapszik. Ók felelősek a muzeológiai tevé­kenység színvonaláért és minőségéért... a három jelölt közül ketten feleltek meg a pá­lyázat feltételeinek, és mi, alulírottak, ezt a két munkatársunkat támogattuk. Mivel egyikük elállt a pályázattól, mi dr. Trugly Sándort támogatjuk (a budapesti Eötvös L. Egyetem archeológiai szakának abszolvense, 14 év szakmai, muzeológiai gyakorlattal rendelke­zik...). Sokéves együttműködésünk alapján meg vagyunk győződve arról, hogy dr. Trugly S. tapasztalatai, eddig elért tudományos eredményei és képességei biztosítékai lenné­nek a komáromi múzeum gazdag hagyomá­nyai további sikeres gyarapításának..." Ismét Kajtár Józsefé a szó. - Én próbáltam semleges álláspontot el­foglalni, és csak akkor foglalkoztam az ügy­gyei, amikor láttam, hogy a kollektíva látja kárát az egésznek. A probléma abban van, hogy a kollégák egy része nem úgy veszi a természettudományi osztály munkatársait, mint szakembereket, muzeológusokat. Mind­egyikük állattant vagy más hasonló szakot tanult. De ki a szakember? Relatív kérdés. Nem szakember-e a dokumentátor, a prepa­rátor, restaurátor? Nem szakember-e vajon az építőipari iskolát végzett ember, aki az épületeink állagáról gondoskodik? Vagy a közgazdász? Vagy aki pedagógiát végzett? Mindenkinek a munkája összefügg minden­kiével. Fogaskerék mindenki az intézmény életében. - Elkerülhetetlen a kérdés: ön ki mellett döntene? - Nehéz most nyilatkoznom, nem szeret­nék részrehajló lenni. Nem akarom, nem is teszem. De azt elmondhatom, hogy tavaly miért javasoltam Máczát és Csütörtökyt. Egy olyan intézményben, mint a mi múzeumunk, melynek különböző részlegei vannak, népraj­zi, régészeti, történelmi-társadalomtudomá­nyi, természettudományi, nem lehet részre­hajló az igazgató. Kárára lenne a múzeum­nak, ha az egyiket előnyben részesítené a másik rovására. Semlegesnek kell lennie, mindegyik részleget egyformán kell támogat­nia. Ezért javasoltam őket annak idején, ők ilyen igazgatók lennének, de Trugly ellen sem tudnók felhozni semmit. Féltem ezt az intéz­ményt. Nem magam miatt. Sikerült kiépíte­nünk, és már ezért sem mindegy nekem a jövője. Nem lenne jó, ha belső ellentétek megbontanák az egységet. Mácza Mihály húsz éve a múzeum munka­társa, történész, a társadalomtudományi osz­tály vezetője. Az év elején kezdte észrevenni, hogy változik a légkör az intézményben. Bizo­nyos szempontból pedig hátrányos helyzetbe került, szomorú családi esemény miatt kény­telen volt több napig távol maradni munkahe­lyétől, éppen amikor a legnagyobb viták zaj­lottak. Vajon miért lépett vissza végül is? - Mert úgy gondoltam, ha netán megnyer­ném a pályázatot, olyan helyzetben, amilyen kialakult a múzeumban, meg ráadásul mind­össze négy szavazatot kaptam - nem tudnék rendet csinálni. Egy éjszakán át töprengtem, aztán eldöntöttem, visszalépek, legyen béke, menjen a munka. Két kiállításra is készülünk most. Be kell látnia Sanyinak és támogatói­nak, hogy alulmaradtak. Különben mindketten jó szakemberek a saját területükön, fiatalem­berekként, de abban is egyformák, hogy egyi­kük sem szerzett még tapasztalatot a szerve­zés terén. Ami a múzeum szakmai tevékeny­ségének fejlesztését illeti, azt a mindenkori igazgató úgyis az osztályvezetőkkel konzul­tálja meg. Engem most az foglalkoztat, mi lesz ezután? Újabb viták? Nagy baj lenne, ha veszélybe kerülne az, amit mi húsz év alatt kiépítettünk. És akkor, amikor itt van újabb feladatként a nemzetiségi osztály, illetve mú­zeum létrehozása. B ocsássa meg az olvasó, hogy a króni­kás ezúttal nem foglal állást a két „párt" vitájában, az elején jelzett okok miatt nem is foglalhat. Egy biztos, a külső szemlélő számára mind a múzeumon belüli választá­sok, mind a pályázat elbírálása demokratikus keretek között zajlott le. Hogy milyen erők munkálkodtak a háttérben, és munkálkod­tak-e egyáltalán, nem tudhatom. Mindeneset­re, jó lenne, ha a végső döntés a személyes érdekek kizárásával, a helyzet megfontolt közös - újraértékelése, az érvek és ellenér­vek újabb - tárgyilagos - mérlegelése nyo­mán születne meg. BODNÁR GYULA „Esély a tehetségeseknek - biztonság mindenkinek" A Csehszlovák Szocialista Párt választási programja (ČSTK) - A Csehszlovák Szocia­lista Párt annak tudatában viszonyul a szabad választásokhoz, hogy nap­jaink legfontosabb feladata a de­mokratikus és hazafias erők egysé­gének megteremtése, amely nem engedné meg az elnyomás és a to­talitárius rendszer visszatérését, s elejét venné az eddigi tragédiák megismétlődésének. Demokrácia Csehszlovákiában Szeretnénk hozzájárulni az alkot­mányos rendszeren és a piacgaz­daságon, valamint azon alapuló ál­lam létrehozásához, hogy mindenki­nek egyformán joga van a művelő­déshez, a szólás- és vallásszabad­sághoz, a községek valódi önigaz­gatásához és a hagyományos erköl­csi értékek megőrzéséhez. Meggyőződésünk: Eljött az ideje, hogy rendezzük az országban élő nemzetek és nemzetiségek helyze­tének kérdését, amely egyik alapfel­tétele államunknak Európába való sikeres visszatérésének. A szabad választásokat követő időszak egyik legfontosabb feladatának tekintjük, hogy meg kell erősíteni a cseh és a szlovák államiságot s a két tagköz­társaság törvényhozó testületeinek jogkörét. A nemzeteket érintő ügyekben nemzeti szervnek kell döntenie, s az államszövetségi szej^ veknek csak olyan jogkört szabad meghagyni, amely elengedhetetlen a csehek és a szlovákok közös álla­misága szempontjából. Fellépünk a politikai hatalom mo­nopolizálására irányuló törekvések, az állami tömegtájékoztató eszkö­zök monopóliuma és az ellen, hogy valamely állami szerv egyoldalúan, csak egy politikai erő érdekét szol­gálja. Támogatni fogjuk az egyházak és a vallási közösségek szabad szerveződésót, és együtt kívánunk működni minden egyházzal. Szaba­don gondolkodó pártként óvni fogjuk a közélet tisztaságát. Václav Havel köztársasági elnökké jelölését fog­juk támogatni. Törvény - biztonság A párt a jövőben is arra fog töre­kedni, hogy magas színvonalat érjen el a csehszlovák jogrend. Az állam­polgári és szabadságjogokat, min­denki biztonságát; a jogokat és köte­lességeket tökéletes törvényekkel, független igazságszolgáltatással kell szavatolni. Szorgalmázni fogjuk az államigazgatás s a területi elren­dezés demokratikus reformját. Sík­raszállunk azért, hogy a községek­nek és a többi önigazgatási egység­nek a lehető legszélesebb jogkört biztosítsanak. Követeljük a közbiz­tonsági szervek gyökeres reformját. Azt szeretnénk, hogy a család valóságosan az állam védelme alá kerüljön. Olyan intézkedéseket szor­galmazunk, amelyek lehetővé ten­nék, hogy az édesanyák dönthesse­nek: megfelelő állami pénzügyi tá­mogatással gyermekükkel 6 éves koráig otthon maradnak s lemonda­nak a korábbi nyugdíjazás igényéről, vagy az eddigi szabályozás értelmé­ben lépnek ismét munkába, és igényt tartanak a korábbi nyugdíja­zásra. A 10 évesnél fiatalabb gyer­meket gondozó anyáknak egy héttel kellene meghosszabbítani évi sza­badságukat, s a lehetőségeknek és szükségleteknek megfelelően le kel­lene rövidíteni munkaidejüket. A tényleges katonai szolgálat hu­manizálására és a hadsereg követ­kezetes politikamentessé válására fogunk törekedni. A jövőre nézve azt szeretnénk, hogy hivatalossá és ki­sebb létszámúvá váljék hadsere­günk. Az egészségügy terén a párt sík­ra fog szállni az állami egészségügyi ellátási rendszer minőségi javítása mellett. Szeretnénk részt venni az egészségügyünk áldatlan helyzetét előidéző okok elemzésében. Köve­teljük, hogy a gyógyfürdőket kizáró­lag gyógyászati célokra használják fel, valamint hogy hagyjanak jóvá olyan intézkedéseket, amelyek vég­rehajtásával a hazai fürdőgyógyke­zelés ismét elérné a világszínvona­lat. Elengedhetetlennek tekintjük a nyugdíjbiztosítási rendszer tökéle­tesítését. Követelni fogjuk, hogy fej­lődjék a rokkant állampolgárok ellá­tási rendszere. Arrá fogunk törekedni, hogy reha­bilitálják azokat az állampolgárokat, akikkel szemben az utóbbi 41 évben igazságtalanul, törvénytelenül jártak el. Környezetvédelem Követeljük, hogy mielőbb dolgoz­zanak ki és hagyjanak jóvá törvényt a környezetvédelemről, és síkra fo­gunk szállni rendelkezéseink szigo­rú megtartásáért. Szorgalmazni fo­gunk olyan legiszlatív intézkedése­ket, amelyek szavatolnák, hogy min­den beruházás környezeti hatásá­nak megítélése a kivitelezés enge­délyezésének részévé váljék. Gazdasági vállalkozás Követeljük minden tulajdonforma teljes, alkotmányos, törvényes egyenjogúsítását: az államnak, a kollektíváknak és az egyéneknek azonos jogaiknak és kötelességeik­nek kell lenniük. Egyöntetűen támo­gatjuk a piacgazdaságra való követ­kezetes áttérést. Kiállunk amellett, hogy az állami vállalatok részvény­társaságokká alakuljanak át, ame­lyekben a részvényeket vagy kötvé­nyeket mindenekelőtt az alkalma­zottak és a csehszlovák állam birto­kolná. Síkraszállunk amellett, hogy külföldj adósságállományunk már ne növekedjék, hanem hogy céltudato­san csökkentsék. Az a véleményünk, hogy a gazda­sági változások hatással lehetnek az életszínvonalra, azonban nem érint­hetik az emberi méltóságot. Szor­galmazni fogjuk, hogy a kedvezőtlen szociális következményeket - ame­lyeket az elengedhetetlen változta­tások fognak előidézni - hatékony állami szociálpolitikával ellensúlyoz­zák. Síkraszállunk a szabad, függet­len szakszervezetek megteremtése mellett. Tudomány, oktatás, kultúra, sport Síkraszállunk amellett, hogy a közvélemény számára minden le­hetséges eszközzel hozzáférhetővé tegyék a világ országaiban elért tu­dományos eredményeket. A párt csak olyan terveket fog támogatni, amelyek az állam szempontjából ha­tékonyak lesznek. Ezzel összefüg­gésben követeli az állami kutatási program felülvizsgálását. Azt szeret­nénk elérni, hogy a hazai oktatás közeledjen az Európai Közösségek országaiéhoz, valamint hogy a hazai bizonyítványokat és diplomákat ezen államokban is elismerjék, és így állampolgáraink azokban is vál­lalhassanak munkát. A Csehszlovák Szocialista Párt szorgalmazza a kul­turális élet politikamentessé tételét, támogatni fogja a demokratikus kö­rülmények között létrehozandó test­nevelési szervezetek tevékeny­ségét. Modern párt Történelmünkbe a Csehszlovák Szocialista Párt korábban Nemzeti Szociális és Nemzeti Szocialista Pártként íródott be. Egyik támogató­ja volt a masaryki demokráciának, és ennek a pártnak volt tagja dr. Eduard Beneš, köztársaságunk második elnöke. 1945 és 1948 kö­zött leginkább a Szocialista Párt szállt szembe a CSKP hatalmi törek­véseivel, s ezért a februári fordulatot követően több tagját üldözték, be­börtönözték, kivégezték. Az utóbbi években fokozatosan kritikus álláspontra helyezkedett tár­sadalmi életünk devasztálását illető­en, az általa előterjesztett törvényja­vaslatokat a totalitárius hatalom azonban nem vette figyelembe. Szeretnénk levonni gazdag történe­tünk tanulságait. Modern európai párttá szeretnénk válni. Mindez szá­munkra azt jelenti, hogy mindenek­előtt a különféle szociális és egyéb csoportok, az országban élő nemze­tek és nemzetiségek érdekeit olyan közös programban kell kifejezni, amely tiszteletben tartja az egysé­ges államot és az egységes cseh­szlovák államiságot. Elengedhetetlen, hogy pártunk a Csehszlovák Köztársaság nemze­teinek és nemzetiségeinek pártjává váljék, amely mindeddig egyedüli valódi csehszlovák párt. Az állam nemzeti problémáit rendezve nyit­nunk kell Európa és a világ felé, ápolnunk kell a kontinens és az egész világ modern demokratikus pártjaival fenntartott nemzetközi kapcsolatokat. A városok és a. falvak lakosait tömörítő párttá szeretnénk válni. Azt is szeretnénk, ha az emberek büsz­kék lennének származásukra, a szülőföld iránti viszonyukra, hazá­juk kulturális értékeire. Úgy véljük, hogy a hazafiasság terén tapasztal­ható hiányosságokat egyrészt a tár­sadalom jelenlegi helyzetében kell keresni. Munkánk a klub- és közmű­velődési tevékenységen, a közü­gyek igazgatásában való aktív együttműködésen alapul. ÚJ SZÚ 4 1990. III. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents