Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-24 / 71. szám, szombat

Litvániára egyre nagyobb nyomás nehezedik (Folytatás az 1. oldalról) azoknak az önkéntes alakulatoknak a toborzását, amelyek a határőr csapatokat és belügyi szerveket váltanák fel Litvániában. Ugyancsak csütörtökön érkezett a vilniuszi'jelentés arról, hogy az utóbbi napokban szovjet deszantalakulatokat - mintegy 2000 főt - irányítottak át Litvániába. Erről Henrikas Savicskas, az ELTA litván hírügynökség igazgatóhelyettese nyilatkozott az AFP-nek. Ö még úgy ítélte meg a helyzetet, hogy a szovjet tankok valószínűleg nem avatkoznak be ebben a balti köztársaságban. Szerinte inkább erkölcsi és lélektani nyomásról van szó, bár a katonák részéről a provokáció veszélye fennáll. A Litván Legfelsőbb Tanács tegnap felhívással fordult a világ népeihez, kormányaihoz és minden jóindulatú emberhez, hogy tiltakozzanak a Litvániával szembeni nyomás és lehetséges erőszak ellen. A dokumentum ismét megerősíti a március 11-i döntést a köztársaság függetlenségéről, megállapítva: ,,Az utóbbi napokban egy bizonyos állam arra készül, hogy erőszakot alkalmazzon a Litván Köztársaság és polgárai ellen." A litván parlamentből csütörtökön jelezték, hogy Moszkva gyorsított ütemben akarja végrehajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket Gorbacsov már említett elnöki rendelete tartalmazott. Ginutis Taurinskas tábornok, a hadsereggel és haditengerészettel együttműködő önkéntes litván szervezet (DOSZAAF) parancsnoka a parlamentben bejelentette: a szovjet szárazföldi erők parancsnoka, Varennyikov hadseregtábornok felszólította őt, adják át fegyvereiket és járműveiket, s arra is felkérte, tájékoztassa a parlamentet, hogy ha a fegyvereket nem adják le, akkor elkobozzák azokat. Taurinskas tábornok közölte, a parancsnoksága alatt álló alakulat át is adta fegyvereit. Ezért a litván képviselők rendkívül élesen bírálták a tábornokot, mondván, hogy engedett Moszkva nyomásának. ,,A Legfelsőbb Tanács határozatot fogadott el, amely kimondja, hogy mindaz, ami Litvánia területén van, a független állam tulajdona" - mondotta Kazi. mieras Motieka képviselő. A tábornok szemére vetette, hogy nem lépett kapcsolatba a törvényhozással. Taurinskas védekezésében elismerte, hogy tiszteletben kell tartania a litván parlament döntéseit, de ugyanakkor mint katonának, a Szovjetunió törvényeit is. A litván vezetés elutasította Gorbacsovnak azt a felszólítását, hogy a lakosság adja le lőfegyvereit (a vadászfegyvereket is) csakúgy,, mint a határok ellenőrzésének szigorítását és a vízumkorlátozásokat. Vitautas Landsbergis sajnálatosnak minősítette a rendeletet, s azt mondta, hogy csak brutális katonai beavatkozással lehetne neki érvényt szerezni. Kazimiera Prunski asszony, az új litván kormányfő arra panaszkodott, hogy rendkívüli mértékben megnőtt a szovjet katonák aktivitása Litvániában, s magyarázatot kért a Kremltől. Tegyük hozzá, hogy a becslések szerint hozzávetőleg 30 ezer szovjet katona tartózkodik jelenleg e balti köztársaságban. A TASZSZ beszámolt arról is, hogy a Szovjetunió főügyésze sok panaszt kap Litvániában élő állampolgároktól (bizonyára nem litvánoktól, hanem oroszoktól), hogy megsértik jogaikat és érdekeiket. Ezért a főügyész kollégiuma felszólította a litván 'szerveket, hassanak oda, hogy a köztársaság területén minden szervezet tartsa tiszteletben a szovjet törvényeket, hangsúlyozva, hogy a litván ügyészség munkatársai a Szovjetunió főügyészének tartoznak felelősséggel. Közben a parlament csütörtökön olyan döntést hozott, amelynek értelmében teljesen litván felügyelet alá helyezték a vilniuszi rádiót és televíziót. Az intézmény a Litván Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának van alárendelve. Vitautas Landsbergis csütörtökön a késő esti órákban sajtóértekezletet is tartott, s elutasította azokat a híreszteléseket, amelyek szerint Litvániában valamilyen fegyveres akciót készítenének elő. Ezen túlmenően UJ tények Katynról (ČSTK) - A Moszkovszkije Novosztyi című népszerű szovjet hetilapban Natalija Lebegyeva történész új tényeket közölt a katyni mészárlással kapcsolatban, megállapítva, csaknem teljesen egyértelműen a szovjet biztonsági erőket terheli a felelősség. Mint ismeretes, a második világháború idején több mint 15 ezer lengyel tisztet öltek meg Szmolenszktől nem messze, Katynban. A náci megszállók 1943-ban 4000 tiszt holttestére bukkantak, a további 11 ezer áldozat sírhelyét még nem sikerült felfedezni. 1987 óta foglalkozik lengyel -szovjet történészbizottság az egész üggyel, amely az utóbbi időben megmérgezte Varsó és Moszkva viszonyát. Lebegyeva a lap tegnapi számában megjelent cikkében elmondja, 1939ben több mint 130 ezer lengyel tisztet tartóztattak le, s közülük 1940-ben 15 ezren eltűntek, akkor, amikor a szovjet szervek kiürítették azokat a táborokat, amelyekben a lengyeleket fogva tartották. Moszkva még a közelmúltban is azt állította, hogy a mészárlás egy évvel később történt, amikor náci csapatok érkeztek e területre. Lebegyeva viszont leszögezi: a levéltári anyagok félreérthetetlenül bizonyítják, hogy 1940 áprilisában, májusában hozzávetőlegesen 15 ezer lengyel tisztet és rendőrt evakuáltak a kozelszki, a sztarobelszki és az ostaskovi táborból, a belügyi szerveknek adták át őket, s „nyomtalanul eltűntek". Valószínű, hogy a három balti köztársaságból érkező nagyszámú fogolynak akartak ily módon helyet csinálni. Moszkva összes követelését is elvetette (főleg azokat, amelyeket Gorbacsov elnöki rendelete tartalmazott) megismételve: a litván álláspont nem változott, a szovjet törvényeket és döntéseket érvénytelennek tartja. Csütörtökön az SZKP platformján álló Litván KP Központi Bizottsága is ülést tartott. A tanácskozáson „reakciós államcsínynek" minősítették a független litván állam kikiáltását. Az ezzel kapcsolatos litván dokumentumokat „a szovjet társadalmi rendszer elleni támadásnak" tartották, mondván, hogy azok tovább élezik a politikai feszültséget Litvániában, aláássák a szovjet szocialista rendszer egységét, bonyolítják a nemzetközi kapcsolatokat Európában és veszélyeztetik a békét a világban. E párt szerint Litvánia kiválása a Szovjetunióból a szocialistaellenes erők érdekeit szolgálja. Tegnap érkezett a hír, hogy csütörtökön a késő esti órákban az amerikai szenátus egyhangúlag határozatot hagyott jóvá, s ez felszólítja Bush elnököt: vegye fontolóra Litvánia demokratikusan megválasztott kormányának azt a kérését, hogy az USA hivatalosan is ismerje el a Litván Köztársaságot. A határozatnak ajánlásjellege van, s célja az, hogy eloszlassa a legutóbbi félreértést, amely a szerdai Litvániával kapcsolatos határozat körül keletkezett. Ez arra szólította fel Busht, hogy „halaszthatatlanul" ismerje el a litván kormányt és az USA vegye fel vele a diplomáciai kapcsolatokat. A csütörtökön este jóváhagyott határozat nem fogalmaz ilyen kategorikusan, viszont arra szólítja fel az amerikai elnököt, figyelmeztesse Mihail Gorbacsovot, hogy ne alkalmazzon erőt a litván probléma megoldása során. A lengyel szejm csütörtökön üdvözölte „Litvánia visszatérését a szabad nemzetei*, családjába." Tallinnban tegnap megkezdődött az Észt Kommunista Párt XX. kongresszusa. A tanácskozáson a párt jövőjéről döntenek. Helyzetéről, szerepéről az észt társadalomban már március'elején döntött a köztársaság parlamentje, amikor eltörölte a vezető szerepét rögzítő 6. alkotmánycikkelyt. Mikk Titma, az Észt KP KB titkára a Csehszlovák Sajtóirodának adott nyilatkozatában kijelentette: a kongresszus lényegében betetőzi a totalitárius rendszer felszámolásának folyamatát, s megteremti a feltételeket a többpártrendszerhez való áttéréshez. Elmondta még, az észt pártban lényegében szakadás következett be, mint tavaly decemberben a Litván KP-nál, s az Észt Kommunista Párt a jelenlegi formájában megszűnik létezni. Már a februári pártkonferencián is világosan meg lehetett különböztetni két egymással szembenálló platformot. Tegnap tették közzé a vasárnap megtartott észt parlamenti választások eredményeit. Eszerint az Észt Népfront és a vele szövetséges szervezetek és mozgalmak győztek, a szavazatok 40 százalékát szerezték meg. (ČSTK) - Az NDK központi választási bizottsága tegnap hivatalosan is megerősítette a Szövetség Németországért koalíció választási győzelmét. A végeredmények szerint a március 18-i parlamenti választásokon a Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Német Szociális Unió (DSU) és a Demokratikus Ébredés (DA) összesen a szavazatok 48,02 százalékát szerezte meg, ami a 400 tagú parlamentben 192 helyet jelent. A szociáldemokraták (SPD) 21,88 százalékot kaptak, s 88 parlamenti mandátumot tudhatnak a magukénak. A kommunistákra (DSZP) a választók 16,39 százaléka voksolt, ez azt jelenti, hogy 66 parlamenti mandátumot szereztek. A hárompárti liberális szövetség - amely időközben megegyezett a győztes koalícióval, hogy részt vesz a kormányban - 5,27 százalékot kapott, vagyis 21 képviselői helyet. A keletnémet hadsereg tagjai furcsa helyzetbe kerültek, mivel „egyáltalán nem világos számukra, hogy a jelenlegi bel- és külpolitikai helyzetben kik ellen kell védeniük az NDK állampolgárait". A Berliner Zeitung című napilap azt írta, hogy néhány egység sztrájkkal fenyegetőzik. Az NSZK-ba áttelepült keletnémet állampolgároknak a száma a felére csökkent a vasárnapi vá, lasztások óta. A nyugatnémet belügyminisztérium tegnap közölte, az elmúlt huszonnégy órában „csak" 930 keletnémet érkezett a menekülttáborokba. Az év elejétől 148 ezren, tavaly pedig 340 ezren települtek át az NSZK-ba. A nyugatnémet kormány már korábban közölte, július elsejétől bezárják a fogadóközpontokat, és nem fizetnek pénzügyi támogatást az áttelepülő NDK állampolgároknak. a Dél-Afrikában még mindig érvényben levő rendkívüli állapot eltörlése, valamint az összes politikai fogoly szabadonbocsátása volt. Baker a legmagasabb rangú amerikai politikus, aki az utóbbi 10 évben felkereste a Dél-Afrikai Köztársaságot. De Klerk elnök megelégedéssel nyugtázta az amerikai külügyminiszter látogatását, ezzel szemben az ANC sajnálkozásának adott hangot Washington lépése miatt, hangsúlyozva, hogy keményen kell fellépni a pretoriai kormánnyal szemben. Nelson Mandela például azt mondta, de Klerk most nem tesz semmi olyat, ami indokolná, hogy a nemzetközi közösség megváltoztassa a Pretoriával kapcsolatos stratégiáját. Véres összecsapásokba torkolló zavargások voltak több dél-afrikai tartományban, s főleg a feketék lakta negyedekben a sharpeville-i mészárlás szerdai évfordulójával kapcsolatban. A feketék tízezrei sztrájkoltak, kormányellenes tüntetések voltak, s a rendőrség nemcsak könnygázgránátokkal avatkozott közbe, hanem lőfegyvert is használt. A szomorú mérleg: öt halott és sok sebesült. ÚJ SZÚ 1990. III. 24. O

lyan hét van mögöttünk, amelyen a legfontosabb híreknek közös vezérfonala volt: a nemzeti önrendelkezés. Ez motiválja a németországi, romániai, litvániai eseményeket, s ez a fő kérdés az izraeli kormányválság megoldására irányuló törekvésekben is, bár nem ennyire szembetűnően. Ugyanis egyáltalán nem arról van szó, hogy ki a jobb kormányfő Izrael számára: Simon Peresz vagy Jicchak Samir, hanem az, lesz-e olyan kormány Izraelben, amely végre hajlandó és képes tárgyalóasztalhoz ülni a palesztinokkal, amely készséget tanúsít a megegyezés iránt. Miután a knesszet az ország fennállása óta először megvonta a bizalmat a Samir vezette koalíciós kormánytól, a Munkapárt vezére, Simon Peresz kapott kormányalakítási megbízatást Herzog elnöktől. Ez egyáltalán nem volt meglepetés, hiszen éppen a Munkapárt robbantotta szét a második nagykoalíciót azzal, hogy keményen kiállt a Baker-terv mellett. Ezzel eleget tett választási programjának, hogy a „területet békéért" elv alapján törekedni fog a több évtizedes hadiállapot megszüntetésére, a megegyezésre az arabokkal, elsősorban pedig a palesztinokkal. Ebből a szempontból nagyon is érthető, hogy Peresz nagy vehemenciával vetette bele magát a kormányalakításitárgyalásokba, hiszen számára a siker komoly presztízskérdés. Ha vissza kellene adnia a kormányalakítási megbízást, azáltal nemcsak ő bukna meg, a már említett elv „feltalálója", hanem az egész megbékélési politika is - pontosabban annak reménykeltően sarjadó csírái. Mire számíthat Peresz pártja 39 mandátumával? Nem sok jóra. Valószínű, hogy megszerzi azt a minimum 22 mandátumot, ami az abszolút többséghez kell a 120 tagú parlamentben. Nem is az a kérdés, hogy mikor. Ez akár már ma bekövetkezhet. Az a nagy kérdés, hogy milyen áron. A parlamenti bukás után a Likud van olyan Peresz presztízse makacs, hogy semmiképpen sem hajlandó egy újabb koalíciós kísérletre. Még akkor sem, ha utólag talán belátja: érdemes lett volna kicsit engedékenyebbnek lenni. így Peresz csak a kicsikre számíthat: a nem éppen erős baloldalra és a kis vallási pártokra, amelyek már hosszú évek óta a mérleg nyelvét játsszák az izraeli politikai életben. Alig néhány mandátumuk van, lényegében mégis ők döntik el, milyen kormánya is legyen az országnak. Nem meglepő tehát, hogy nagyon magabiztosak és követelőzőek, s így nagyon nehéz tárgyalópartnerek. Talán nem kockáztatok túl sokat, amikor azt jósolom, Peresz össze fog hozni egy kormányt, s megszerzi a parlamenti abszolút többséget a palesztin-izraeli párbeszéd beindításához. Már csak azért is, mert ellenkező esetben Izrael magára haragítaná fő-fő támogatóját, az Egyesült Államokat. Washington ugyanis szeretne (ČSTK) - Valtr Komárek, a szövetségi kormány első alelnöke, aki hétfő óta számtalan tárgyalást folytatott az Egyesült Államok vállalkozói és pénzügyi köreinek képviselőivel, csütörtökön a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának kijelentette: Üzenetem az amerikai üzletemberekhez és vállalkozókhoz nagyon egyszerű - jöjjenek Csehszlovákiába és fektessék be pénzüket a jó kilátásokkal bíró csehszlovák piacon. Ugyanakkor már most üzennék a mi vállalatainknak és közgazdászainknak is: ne vesztegessék az időt, készüljenek fel az amerikai partnerekre, dolgozzák ki konkrét javaslataikat az együttműködésre. Komárek elmondta, egyesült államokbeli tartózkodásának minden napja igazolta az amerikai fél növekvő érdeklődését a Csehszlovákiával végre valami eredményt felmutatni a Közel-Keleten, szeretné valamilyen elfogadható módon megakadályozni vagy legalább megelőzni a nemzetközi rendezési konferenciát. Egy újabb Camp David után vágyik, de ezúttal okosabban, rafináltabban szeretné tető alá hozni. Ebben kezére játszik az is, hogy enyhülni kezdett Damaszkusz eddig fagyos elutasítása. Márpedig egyértelmű, hogy nemcsak a palesztinok, hanem Szíria nélkül sem lehet igazi békét teremteni a térségben. Egyiptom ambícióiról sem szabad megfeledkezni. Kairó - többek között éppen Camp David okán és jogán - nem elégszik meg a statiszta szerepkörével, jogot formál magának a beleszólásra. Márpedig a Mubarak-féle vezetés többször kinyilvánította: ésszerűnek tartja a Peresz által meghirdetett rendezési elvet, s erre építve elfogadhatónak a Baker-tervet. S Izraelnek sem lehet közömbös annak az egyetlen arab országnak az álláspontja, amellyel hivatalosan kapcsolatban áll. M

indezeket egybevetve jogos a bizakodás egy tárgyalni kész és tárgyalóképes izraeli kormány megszületésében. Hogy aztán a nagyhatalmú „kicsik" miben és hol nyirbálják meg a Munkapárt eredeti rendezési politikáját, az majd azon a történelmi napon derül ki, amikor először ül tárgyalóasztalhoz a palesztin és az izraeli delegáció, hogy döntsön: meddig mehetnek el a palesztinok az önrendelkezésben. GÖRFÖL ZSUZSA A namíbiai elnök fogadta delegációnkat Köszönet a támogatásért (ČSTK) - Sam Nujoma, a Namíbiai Köztársaság elnöke csütörtökön Windhoekban fogadta azt a csehszlovák delegációt, amely részt vett az ország függetlenségének kikiáltása alkalmából rendezett ünnepségen. Miroslav Vacek vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, a küldöttség vezetője átadta Nujomának Václav Havel elnök üzenetét és jókívánságait. A csehszlovák államfő kinyilvánította Csehszlovákia készségét a diplomáciai kapcsolatok felvételére - nagyköveti szinten - Namíbiával. Nujoma köszönetet mondott Václav Havelnak a jókívánságokért, a csehszlovák népnek pedig a sokéves erkölcsi és anyagi támogatásért. Nagyra értékelte azt a segítséget, amelyet hazánk a namíbiai szakemberek képzésében nyújtott, valamint annak a húsz csehszlovák katonatisztnek a hozzájárulását, akik az ENSZerők keretében felügyeltek arra, hogy Namíbiában békés legyen az átmenet. Csökken a jelenlegi dél-afrikai kormány elszigeteltsége - erre a megállapításra jutottak a megfigyelők James Baker amerikai külügyminiszter és Frederik de Klerk dél-afrikai államfő csütörtöki megbeszélése után. A tárgyalások fő témája Csehszlovák - amerikai együttműködés Nem lehet késlekedni való gazdasági kapcsolatok bővítése iránt, s várható, hogy az amerikai vállalkozók aktivitása nőni fog. Most arra van szükség, hogy erre a lehető legjobban felkészüljünk, ezen túlmenően maximális kezdeményezést tanúsítsunk. Washington tájékoztatást kér (ČSTK) - Az Egyesült Államok felszólította Csehszlovákiát és a Szovjetuniót, adjanak bővebb tájékoztatást az SS 23-as szovjet rakéták csehszlovákiai állomásoztatásával kapcsolatban - közölte csütörtökön Richard Boucher, az amerikai külügyminisztérium sajtószóvivője. A Csehszlovákiában levő rakéták körüli probléma lényege, hogy a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai szerződés aláírása előtt vagy után telepítették-e Csehszlovákiába a rakétákat. Az 1987ben aláírt rakétaszerzödés ugyanis azt a kötelezettségvállalást tartalmazta, hogy e rakétákat meg kell semmisíteni a Szovjetunió területén, s az aláírást követő időszakban tilos azokat a Szovjetunión kívüli területre átszállítani. Ezért érdekli az amerikai felet az, hogy mikor telepítették hazánkba az említett eszközöket. Új amerikai radarrendszer (ČSTK) - A brit partok mentén építik ki az eddigi legkorszerűbb amerikai radarrendszert, amely az USA haditengerészete légvédelmének kötelékébe fog tartozni. E tervekről a The Independent brit napilap tájékoztatott. Az 1,7 milliárd dollár ráfordítást igénylő radarhálózat feladata, hogy előre jelezze egy - főleg a robotrepülőgépekkel történő - váratlan szovjet támadást. A lokátorrendszer telepítéséről, amely a maga nemében egyedülálló lenne Európában, állítólag hivatalosan még nem született döntés. A keletnémet választások végeredményei