Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-22 / 69. szám, csütörtök

Szlovákiában a hívők II. János Pál pápa látogatására készül­nek. Zborov nad Bystricou ki­szucai községben a lakosság adományaiból 23 évvel ezelőtt felépített templomban a vasár­napi istentiszteleten gyűjtést hirdettek a Szentatya látogatá­sával kapcsolatos kiadások fedezésére és az egyház támo­gatására. (V. Gabčo felvétele - ČSTK) / „Nem vetélytársak vagyunk..." Beszélgetés GÁBOR BERTALANNAL,,az Ung-vidék és a Bodrogköz megbízott esperesével • Esperes úr, önnek mint római katolikus lelkipásztornak mi á véle­ménye a hazánkban végbemenő változásokról? - Egy rég felszínre törni kívánko­zó, természetes folyamatnak tartom. Olyan folyamatnak, amely az emberi méltóság visszaállítását, ferdesé­gektől mentes, tiszta tudatformá­lást, szabad gondolkodást és cselek­vést garantálja. • Az ez irányú törekvéseket bizo­nyos csoportok nemzetiségi ellenté­tek szításával próbálják aláásni. Egyházkörzetében, ahol a hívők mintegy tíz százaléka szlovák nem­zetiségű, tapasztalhatók-e hasonló megnyilvánulások ? - Jelenleg a nemzetiségek közötti torzsalkodást is természetes folya­matnak tartom. Ezt úgy kell érteni," mint egy palackba zárt szellemet, amely egyszer csak kitör. Arra törek­szem, hogy egyformán szolgáljam mind magyar, mind pedig szlovák ajkú híveimet. A békés egymás mel­lett élést mi sem bizonyítja ékeseb­ben, mint az a tény, hogy Nagykapo­son ugyanannyi szlovák, mint ma­gyar nyelvű istentiszteletet tartunk. Természetesen vannak közös litur­giái összejövetelek is, amelyeken ki­ki a maga nyelvén mondja el imáját, így folyik a hitoktatás is. Ezáltal feloldódnak az esetleges feszültsé­gek. Ma - főleg Közép-Európában - már nemcsak egy nemzetben kell gondolkodnunk, és ha ezt az embe­rek megtanulják, akkor a másikban nem ellenséget, hanem szövetsé­gest látnak. Tehát meg kell tanul­nunk látni, fel kell nőnünk egymás­hoz. Lelkipásztori kötelességemnek tartom, hogy egymás tiszteletére, megbecsülésére, szeretetére tanít­• sam az embereket. Az, hogy Krisz­tus Urunk tanítását - aki lebontotta a válaszfalat nemzetek és nemzeti­ségek között - „aprópénzre vált­sam" híveim körében, annyi, mint szolgálni őket fajra, társadalmi és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül. / • Az utóbbi időben egyéni és csoportos előterjesztések külön fog­lalkoztak, foglalkoznak az egyház államtól való függetlenítésének kér­désével. ön szerint helyes a „sza­bad országban szabad egyházat" - követelés, s hogy a lelki szabadsá­got garantálni kell? A csiszolás! iszap másodlagos nyersanyag A hatékonyság növelésének az útjait a csehszlovák csapágyiparban is keresik. Ennek jelentős forrása lehet a takarékosabb anyagfelhasz­nálás, illetve a gyártási folyamatban keletkező hulladék hasznosítása. A gördülőcsapágyakat gyártó ZVL Považská Bystrica vállalatainál évente körülbelül 9000 tonna csi­szolási iszap keletkezik, ami mint­egy 5100 tonna csapágyacélt tartal­maz. Jelenleg ezt a hulladékot több­nyire helytelen módon számolják fel, vagyis hulladéktelepekre szállítják ki, ahová így évente körülbelül 200 tonna kőolajszármazék és más vegyi anyag is kerül. Más ipari válla­latok nem tartanak igényt erre a hul­ladékra, mert a benne rejlő olajat csak körülményes tisztítás után le­hetne felhasználni, emellett az ilyen anyag szállítása és raktározása ugyancsak nehéz feladatot jelent. A megoldás a pelletezésben rejlik, amit főleg a finomszemcsés vasérc­porok feldolgozásánál alkalmaznak. A pelletezett vasérc egyenletes da­rabnagysága és jó redukálhatósága következtében a nagyolvasztók ked­velt nyersanyaga. A csiszolási iszap pelletezéssel való hasznosításának a megoldásá­val a ZVL Žilinai Csapágyipari Kuta­tóintézet dolgozói kezdtek foglalkoz­ni. Körülbelül 17 tonna csiszolási iszapot dolgoztak fel, s a 10-15 mm átmérőjű pelletek felhasználását a Rokycany melletti Hrádeki Acél­műben, valamint a Kladnói Egyesült Acélműben próbálták ki. A próbaolvasztások bebizonyítot­ták, hogy az egyébként hasznave­hetetlen csiszolási iszapot pelettesí­tés után előnyösen fel lehet használ­ni a füstelszívó berendezésekkel el­látott villamos ívkemencékben, s így jelentős mennyiségű értékes acél kerülhet vissza a termelésbe. - Igen, mert szabad gyermeket csak szabad szülő tud nevelni! Tu­lajdonképpen mind az állam, mind pedig az egyház a népet szolgálja. Egy demokratikus közösségben mindkettőnek megvan a maga spe­cifikus feladata. De nem vagyunk vetélytársak, mert egy célt követünk: a demokratikus kibontakozást. És ebben a folyamatban kell, hogy megtalálja ki-ki a maga helyét. • Folyamatban van a szerzetes­rendek legális tevékenységének visszaállítása. Az Ung-vidéki és bodrogközi egyházkörzetben is fog­lalkoznak ezzel a gondolattal? - Természetesen. Egyházkörze­tünknek nincs igazi szellemi köz­pontja, ahol lelkigyakorlatokat lehet­ne tartani, vagy lelki mentálhigiénát gyakorolni. Ezért arra gondoltunk, hogy erre a célra nagyon megfelelne Leleszen a premontreiek egykori épülete, ahol a templommal egybe­épült rendház van, tehát külön ká­polna, és ahol eredeti állapotukba való visszaállításukkal szerény igé­nyeinknek megfelelő helyiségeket nyernénk. Ezenkívül lehetőség nyíl­na az ún. nyitott napok bevezetésé­re is, amikor a hívők közül bárki részt vehetne a liturgián. A hely egyházi tájmúzeum létesítésére is alkalmas. Bár ez csak terv, mert az épület jelenleg szakmunkásképző­ként szolgál. • Mit vár a pápa látogatásától? - Mint tudjuk, eddig egyetlen pá­pa sem járt hazánkban. Sajnos, lé­lekben még nem vagyunk-kellőkép­pen felkészülve a látogatásra, hirte­len jött. Az emberek mint mindent, ezt is természetesnek veszik. Pedig nem az. Kevesen fogják fel rendkí­vüli jelentőségét. Bár a hit szem­pontjából a látogatás nyomot hagy az emberekben, ez nem vitás. Azon­ban nagyobbat is hagyhatna. Egy világi példával illusztrálva: könnyebb megmunkálni a puha talajt, mint a keményet. Mit értek ezen? Fásult­ságunk nehezen oldódik. Egyénisé­günk és az egyház lelkülete még nem finomult ki annyira, hogy ezt a látogatást olyan isteni ajándéknak tekintsük, amilyen valójában. Mégis a Szentatya látogatása reménnyel tölt el, mert megértést és békessé­get sugall. KATÓCS GYULA A napi sajtóban megjelenő f közleményekből és felhí­vásokból egyre inkább nyilvánva­lóvá válik, hogy lassacskán beindul a választási nagyüzem, a potenciá­lis választók bizalmáért folytatott hadjárat. A választásokon indulni akaró pártok és politikai mozgal­mak egymás után nyitnak folyó­számlát, létesítenek választási ala­pot, hogy pártolóik számára lehe­tővé tegyék a szimpátia konkrét anyagi áldozat formájában történő kinyi la tkozta tásá t. így tett a napokban a Csehszlo­vák Mezőgazdasági Párt is, mely­nek vezetői - tudomásom szerint mindenki mást megelőzve - egy ügyes reklámfogásra is gondoltak. Nevezetesen ankétot hirdettek, melynek keretében az őket támo­gatók megkísérelhetik eltalálni, mennyi szavazatot kap a CSMP a Szövetségi Gyűlésbe történő vá­lasztások alkalmával. Ahogy dr. Michal Ďurdiak nyu­galmazott jogtanácsos, a CSMP Szlovákiai Bizottságának szerve­zési titkára fogalmazott, ezzel az ankéttal szeretnék megköszönni pártolóiknak az anyagival is páro­suló erkölcsi támogatást. Valljuk be őszintén, a lehetőség bizonyára sokak számára csábító, elvégre aki a számítógép szerint, tippjével a legközelebb kerül az igazsághoz, Ha csak ez segít... értékes díjat nyerhet. Az első díj egy elemes családi ház, a második és harmadik díj pedig egy-egy Fa­vorit személygépkocsi. Mint megtudtuk, az ankétban való részvételnek mindössze há­rom feltétele van. Az érdeklődők­nek legkésőbb május 31-ig leg­alább 10 koronát kell küldeniük a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt választási alapjára, és a pénzesu­talvány hátlapján - az átvevőnek szánt üzenet részére kijelölt he­lyen - fel kell tüntetniük a saját tippjüket. A választási kampány előreha­ladtával emelkedhet vagy csök­kenhet a CSMP népszerűsége, s aki korán tippel, később rádöbbenhet, hogy túl- vagy éppen alábecsülte-e a párt esélyeit. Nos, így igaz, de az ankét meghirdetői erre is gondol­tak, s javítási-módosítási lehetősé­get kínálnak a tippelőknek. Min­denki annyi tippet adhat, amennyit akar. Persze egy pénzesutalvá­nyon csak egy tipp szerepelhet, következésként, aki „javítani" szeretne, vagy egyszerűen növelni akarja a saját esélyeit, az a párt választási alapját is kénytelen gya­rapítani. Tippenként -minimum újabb tíz koronával. T Tát kérem, ha úgy tetszik, 11 lehet tippelni, hisz a lehe­tőség egyenesen csábító. Viszont a kezdeményezés elgondolkozta­tó. Lehet, hogy a CSMP vezetői attól tartanak, a meghirdetett programjuk nem elég vonzó? KADEK GÁBOR Levél Václav Havelnek és dr. Marián Čalfának Tisztelt Köztársasági Elnök Úr, Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Közép-Kelet-Európa nemzetei számára a múlt év totalitárius rendszerek bukásának jegyében zárult. Az események megteremtet­ték az esélyt, hogy az alattvalók állampolgárokká válhassanak. A nemzetek és a nemzeti kisebbségek pedig hozzálássanak demok­ratikus együttélésünk szervezéséhez. Ritka történelmi helyzet jött létre ezen a tájon. Az egyesülő Németország és az átalakuló Szovjetunió között lévő kis országok népei ezúttal nem egymással szemben, hanem saját zsarnok rendszereik ellen szálltak harcba és győztek. Közösen léptek fel - nemzetiségbe való tekintet nélkül - a demokrácia, a jogállam kialakításáért, az emberi jogok betartásá­ért. Ez azonban hosszan tartó, nehéz feladat, főleg a totalitarizmus által évtizedek óta tudatosan elferdített történelem- és nemzetszem­léletek, nemzeti identitászavarok, s ezek eredményeként a mélyben feszülő ellentétek miatt. Félelemmel, aggodalommal, majd örömmel.töltöttek el mindannyi­unkat az 1989-es év decemberének romániai eseményei. Aggódtunk az agonizáló diktatúra rémtetteitől szenvedő romániai embertársain­kért. Segélyszállítmányokat szerveztünk számukra és juttattunk el hozzájuk, hogy korlátozott lehetőségeinket maximálisan kihasználva tudjunk segíteni a rászorultakon, az emberibb élet, egy demokratikus jogállam megteremtéséért folytatott küzdelmünkben. A diktátor terror­jától különösen sokat szenvedett kisebbségek sorsának, közöttük a több mint kétmilliós romániai magyarság sorsának jobbrafordulását, emberi és kisebbségi jogainak betartását is remélve a változástól. Ezért tekintettünk félelemmel a Vatra Romaneasca nevű román erőszakszervezet megalakulására, tüntetéseire és megdöbbentett mindannyiunkat az általa 1990. március 19-én Marosvásárhelyen szervezett pogrom, melyben több magyar nemzetiségű személy, köztük az európai hírű, Herder-díjas erdélyi magyar író, Sütő András súlyos testi sérülést szenvedett. Erdélyben, ahol századokon át különféle nemzetiségű és vallású emberek éltek egymás mellett békességben és kölcsönös toleranciá­ban, a huszadik században egyre inkább elszabadult a gyűlölet pok|a. A diktatúra kelléktárából és ideológiájával felfegyverzett szélsőséges román csoportosulások rémtettei kétségbevonják a demokratikus kibontakozás lehetőségét és az emberi jogok betarthatóságát. A nemzeti kisebbségek ellen szervezetten fellépő csoportok lehetet­lenné teszik az együttélést. Az Együttélés politikai mozgalom programjából kiindulva - mely a nemzetközileg elismert emberi-, polgári- és politikai jogok tisztelet­ben tartását tekinti alapelvének - elítéljük a romániai eseményeket és az ilyen helyzethez vezető minden erőszakos megnyilvánulást, mind ott, mind itt, mind bárhol a világon. Ezért felkérjük önöket, hogy a Csehszlovákia és Románia között alakuló államközi kapcsolatok­ban vegyék tekintetbe az Erdélyben folyó erőszakos cselekedeteket, jogsértéseket és szálljanak síkra megszüntetésük érdekében. Az Együttélés politikai mozgalom előkészítő bizottságának nevében: DURAY MIKLÓS, GYURCSÍK IVÁN, HARNA ISTVÁN Nyílt levél Románia nagykövetének Tisztelt Nagykövet Úri Megdöbbenéssel értesültünk a nacionalista szenvedé­lyek felerősödéséről országukban, s az 1990. március 15-e után kialakult pogromhangulatról Románia egyes helységeiben, elsősorban Marosvásárhelyen. Nézetünk szerint a nemzetiségi ellentétek komolyan veszélyeztetik Kelet- és Közép-Európa, Románia demok­ratikus átalakításának esélyét. A marosvásárhelyi esemé­nyek meggátolhatják a jelenlegi reményteljes változáso­kat, s teret engednek az elmúlt évtizedekben már lejárató­dott politikai erők számára. Megengedhetetlen, hogy felelőtlen csoportosulások saját emberellenes és erkölcstelen céljaikra használják ki a jelenlegi átmeneti kor politikai vákuumát. Védtelen emberek élete forog veszélyben. Az ilyen kalandorpolitika polgárháborúba sodorhatja az országot. Ebben a helyzetben a felelősség Románia kormányát terheli. Az ő feladata megtalálni az összes állampolgár és a nemzeti kisebbségek alkotmányos jogai érvényesítésé­nek módját, oldani a negyven év alatt felhalmozódott előítéleteket, görcsöket és a félelmet. Mi, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezdeményezés képviselői felelősségünk teljes tudatában bocsátjuk közre ezt a levelet, mivel mi is mindent megteszünk annak érdekében, hogy a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő magyar nemzeti kisebbség közti viszony a szimbiotikus együttélés szellemében, a demokrácia elvei szerint alakuljon. Követeljük, hogy Románia kormánya azonnal tegyen hathatós lépéseket a további vérontás megakadályozá­sára. Nemcsak a magyar kisebbség, de Románia egész népe forog veszélyben. Pozsony 1990. március 21. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen koordinációs központja FEDOR GÁL elnök A Független Magyar Kezdeményezés Ügyvivői Testülete TÓTH KÁROLY elnök ' / ÚJ SZÚ 4 1990. III. 21.

Next

/
Thumbnails
Contents