Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-22 / 69. szám, csütörtök

Jogok helyett - újabb diktátumok A — egyik neves magyar iror\L. dalomtörténész szerint minden forradalom az illető nemzet felnőttségéről, demokratikus érettségéről tesz tanúbizonyságot, vagyis legértékesebb vonása az, hogy: VOLT. Más kérdés, persze, hogy egy-egy forradalom milyen célokat •tűz ki maga elé, milyen vívmányokát képes elérni, s főleg: hogyan tudja azokat megvalósítani. A történelem könyörtelen ítélőszéke előtt minden forradalom és társadalmi átalakulás a megvalósított vívmányai, az emberi jogok megvalósulásának mércéje szerint esik latba. Minden bizonnyal így lesz ez a hazánkban lejátszódott novemberi, gyengédnek nevezett forradalömmal is, amelyre mi, csehszlovákiai magyarok - azon túl, hogy intelligenciánk legbátrabbjai tevőlegesen is részt vettek benne, s oroszlánrészt vállaltak a megvalósulásában - jogos reményekkel tekintettünk. A forradalom első napjaiban, heteiben örömmel nyugtáztuk, hogy kisebbségi létünk legsarkalatosabb pontja, a negyven éven keresztül mostohagyerekként kezelt oktatásügyünk is megoldást nyer végre. Az igéret nem kevesebbet tartalmazott, mint azt, hogy iskoláink végre egyenjogúságot nyernek, s a legalacsonyabb szinttől (bölcsődék, óvodák) a legmagasabb szintig (főiskola, egyetem) megoldódik az anyanyelven történő tanulás kérdése. Nos, ha valakinek túlzott reményei, netán az önrendelkezésre vonatkozó oktatásügyi elképzelései voltak, ha valaki azt hitte, hogy az egyenjogúság fogalma szlovákiai viszonylatban is azt jelenti, mint amit bárhol a világon, ahol demokrácia létezik, gyorsan kijózanodhat. Az Učiteľské noviny idei tizenegyedik számában olvasható A Szlovák Köztársaság Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériumának oktatáspolitikai alapelvei a vegyeslakosságú területeken című dolgozat elég sommásan helyreteszi a reményeinket. A szlovák oktatási minisztérium - vica versa - a Kossuth rádió február huszadikán sugárzott Tanakodó című műsorára reagálva ismerteti oktatásügyi koncepcióját. (Az említett adásban a magyar rádióhallgatók a szlovákiai magyar oktatásügy helyzetéről hallhattak beszélgetést a pozsonyi rádió magyar stúdiójából.) A koncepció nyolc pontja így szól: 1. Az Emberi Jogok Nyilatkozatának értelmében minden embernek jogában áll anyanyelvén művelődnie. 2. Minden állampolgár, tekintet nélkül nemzeti hovatartozására, köteles'magát alávetnie a csehszlovák állam alkotmányának és törvényeinek. 3. Csehszlovákiában egységes oktatáspolitika érvényesül, amely közös a Cseh Köztársaságban és a Szlovák Köztársaságban. Ez az egységes oktatáspolitika egyformán vonatkozik a többséget alkotó csehekre, szlovákokra, valamint a magyar, a ruszin-ukrán, a lengyel és a német nemzeti kisebbségekre, valamint a romák etnikai csoportjára. 4. A csehszlovákiai nemzeti kisebbségek a vegyeslakta területeken élnek. Az e területeken érvényesülő oktatáspolitika elfogulatlan és igazságos kell, hogy legyen valamennyi nemzeti és etnikai népcsoporttal szemben. Az itt található iskolákkal való törődés érdekében a minisztérium oktatásügyi szakosztályt hozott létre. 5. A nemzeti öntudatra való nevelést alá kell rendelni a csehszlovák hazafiságra való nevelésnek. A csehszlovák hazafiság mindemellett feltétlenül és kiindulópontul szolgál az összeurópai érdekek elismeréséhez és figyelemben tartásához. 6. A nemzetileg vegyeslakta területek iskoláiról való anyagi és szellemi gondoskodás a csehszlovák állam kizárólagos kompetenciájára tartozik, és egyedül a Szlovák Köztársaság kormánya jogosult annak érvényt szerezni. Megengedhetetlen a más államok részéről való mindennemű beavatkozás. Kizárandó elsősorban mindenfajta megkülönböztetett anyagi segítségnyújtás és más támogatási forma egy nemzetiség iskoláinak. A külföldről érkező esetleges anyagi segítséget a minisztériumnak, mint központi szervnek kell felkínálni, amely a vegyeslakosságú területek iskolái között egységesen és igazságosan osztja azt 'el. 7. Az egységes csehszlovák oktatási rendszer a csehszlovák állam gazdasági egységességéhez kötődik. Ezzel ellentétes az egyes nemzeti kultúrák sokfélesége és egyedi jellege. Az állam gazdasági egysége, valamint az egyes nemzeti kisebbségek gazdasági és szellemi egysége, valamint az egyes nemzeti kisebbségek gazdasági és szellemi önmegvalósításának érdeke megköveteli, hogy a nemzeti kisebbségek birtokában legyenek annak a nyelvnek, amellyel megértetik magukat Csehszlovákia egész területén. Ez a nyelv a szlovák vagy a cseh nyelv. 8. A nemzeti kisebbségek iskoláiban folyó oktatás a nemzeti kisebbségek polgáraiban az egyenjogúság, s a többségi nemzetekkel a közös művön való öntudatos munkálkodás tudatát kell, hogy erősítse. A sovinizmus minden fajtája ellen kell irányulnia. A vegyeslakosságú területek iskoláiban oktató pedagógusoknak a tolerancia, az egymás kölcsönös megbecsülése és a korstruktív együttműködés példáiul kell szolgálniuk a többi polgár számára. Az oktatásügyi politikának ezek az elvei azoknak a realitásoknak áz ismeretéből és figyelembe vételéből indulnak ki, amelyek történelmileg alakultak ki Közép-Európában. Mindemellett az európai politikai integráció hosszú távú folyamatát tartják szem előtt. Az Učiteľské noviny 5. oldalán közölt egészoldalas cikknek ez az idézet mindössze az egytizede lehet. Helyszűke miatt nem ismertethetjük a minisztérium teljes állásfoglalását, amely, az elvek, illetőleg a koncepció 8 pontja után, a dolgok leegyszerűsítése kedvéért a továbbiakban a szlovák-magyar kapcsolatok problematikájára szorítkozik, tág teret szentelve az egyes nemzeti-etnikai csoportosulások létrejöttének, a Monarchia szétesésének - melynek során „Habár pontos adatokat nem lehet megállapítani, s mindkét fél, sajnos, egymásnak ellentmondó adatokat közöl, mégis megállapíthatjuk, hogy az Osztrák -Magyar Monarchia szétesése után a magyarok száma, akik Csehszlovákiában találták magukat, megközelítőleg megegyezett a szlovákok számával, akik Magyarországon maradtak" -, a szlovák és a magyar öntudat árnyalatainak, a történelmi határoknak, az egykori és a mai nemzetiségi politikának a két szomszédos országban, a jelenlegi nacionalista megnyilvánulásoknak. A történészek feladata, hogy tisztázzák ezeket a vitás kérdéseket, hogy megválaszolják a ködösítő „ugor -magyar" terminológiára vonatkozó kitételeket. Ami azonban a nyolc pontban megfogalmazott koncepciót illeti, azzal kapcsolatban nem hallgathatjuk el aggályainkat. S

ajátos elképzelései vannak a szlovák oktatási minisztériumnak az európai házról, ha majdani anyagi és szellemi érvényesülésünket csak úgy látja biztosítottnak, ha kötelező érvénnyel megtanuljuk az „államnyelvet", illetve azok egyikét. Bármennyire is fontosnak tartjuk a cseh vagy a szlovák nyelv ismeretét, fejlett európai országokban, de talán az egész világon államnyelv egyszerűen nem létezik: az igazi demokrácia csak egyenjogú nyelveket ismer, s mindenkinek személyes ügye, hogyan, miben látja érvényesülése megvalósulását. Ha valaki nem tanulja meg a többség nyelvét, legfeljebb nem lesz belőle miniszter, maga látja kárát. Az azonban már több, mint riasztó, hogy az oktatási minisztérium szerint a nemzetiségek kulturális sokrétűsége, sokszínűsége veszélyezteti az ország gazdasági egységét! Ergo: tagadja egy ország határain belül a soknemzetiségű létet mint olyat, vagyis a totalitárius állameszme hirdetője. Körülbelül ezt a terminust foglalja magában „a közös művön való öntudatos munkálkodás tudata" kifejezés is, bár annyira félreérthető, hogy szinte félreérthetetlen. Ebbe a képbe, természetesen nem férnek bele azok a törekvéseink, amelyek a magyar oktatási nyelvű iskolák függetlenítésére, a specifikus tantervre irányulnak, s ezt a minisztérium nem is rejti véka alá, mert: „Jól felszerelt főiskolai központokban fogja biztosítani ezen iskolák számára a magas színvonalú pedagógusképzést; s ezért ellenzi a leválasztott és izolált főiskolák és fakultások létét. Elutasítja a kétnyelvű iskolák szétválasztásának gyakorlatát, mert az az anyagiak pazarlását, az oktatás színvonalának csökkenését és elsősorban a nemzeti izolálódást és antagonizmust idézné elő". Magyarul ez annyit jelent, hogy a magyar oktatási nyelvű iskola antagonizmus, anakronizmus, lehetetlen formáció! Gondoljunk csak vissza, egy-két hónappal ezelőtt még nem erről volt szó! Hogy miről van szó valójában, csak sejteni lehet, ám egyre erősebb a gyanúm, hogy a minisztérium meghátrált a Dél-Szlovákia-szerte erősödő nacionalista megnyilvánulások előtt, melyek a kisebbségi iskolák különválási törekvéseivel párhuzamosan kezdtek erősödni. Amit a pártállam diktatúrája tönkretett (anyagilag és szellemileg), annak helyreállítását az új minisztérium nem meri vállalni, hisz anyagilag is, másrészt az erősödő nyomás miatt is, attól tart, beletörne a bicskája. Félő, hogy a diktatórikus rendszer megdöntése után is tovább élnek és hatnak a régi elvek, amelyek a nemzeti kisebbségek egyenjogúságát alapvetően megkérdőjelezik. Vagy az oktatási minisztérium egyes csoportok által szított hisztéria szerint ítéli meg a helyzetet, netán rémhíreknek dől be? Hogyan lehet más

1 képp értelmezni a nyilatkozatnak azt a kitételét, amely szerint a Független Magyar Kezdeményezésnek radikális programjai lennének, s amelyeket eddig nem terjesztettek a nyilvánosság elé? Az állítás, miszerint az FMK a magyar nemzeti kisebbség teljes politikai autonómiájának programját titkolgatná, egyenesen a rágalmazás körébe tartozik. Ám válaszoljon az FMK: van-e ilyen programja? További vita helyett hadd idézek egy példát: nemrég alkalmam volt egy szlovák tanulmányt megismerni, amely a kanadai iskolarendszerről szólt, s amely (ajánlom a minisztérium figyelmébe!) evidens példája lehet a többnemzetiségű országok kulturális, politikai, oktatásügyi és egyéb viszonyainak megnyugtató és toleráns rendezéséhez. A hatalmas ország valamennyi tartorriánya önálló oktatási minisztériummal rendelkezik. Egyik sem diktál a másiknak, valamennyi szuverén jogon dönt az oktatási programokról, a szervezési, felekezeti és egyéb kérdésekben. A különféle iskolatípusok rendszerében jól megfér a nyolc- és kilencéves alapiskola, az eszkimók és az indiánok specifikus, külön rendszerrel történő oktatása. Persze, mondhatnók, Kanada messzire van, de biztosan találna a minisztérium közelebbi példákat is, ha szélsőséges nézetektől és csoportoktól függetlenül, szuverén jogon és határozottan állna hozzá a kényes (csak látszólag kényes) problémához, s minden nemzet és nemzetiség számára megnyugtató modellt hagyna jóvá az oktatásügyet illetően. Mert egy olyan országban, ahol legalább féltucat nemzet, nemzetiség és etnikai csoport él együtt, korántsem biztos, hogy valamennyiüknek megfelel az egységes oktatási rendszer. Vagy talán még mindig él a régi nóta: „Egységben" az erő? Wégezetül csak egy megjegyV zést fűznék hozzá: civilizált és demokratikus országban a nemzeti kisebbségek, nemzetiségek és etnikai csoportok csak úgy érezhetik otthon magukat, ha a jogaik gyakorlásába - s ez vonatkozik az oktatásügyre is - van némi beleszólásuk maguknak is, s nem a fejük felett döntenek róluk. Ha az alkotmányt és az ország törvényeit respektálniuk kell, nem irányulhatnak azok ellenük. Reméljük, a szlovák kormány is osztja ebbéli nézetünket, (kövesdi) Válasz Répás István kandidátusnak Mélyen Tisztelt Répás Úr! Mivel írásában honfitársainak a nevében, azaz nevemben is, megköszönte Szűrös Mátyásnak, a Magyar Köztársaság ideiglenes elnökének aggodalmát a csehszlovákiai magyar kisebbség sorsa iránt, azt köszönöm és vállalom. De nem vállalom írásának több mondatát. Az alábbit még igen: „Meggyőződésem, hogy hazánkban rengeteg tisztességes ember óhajtja a kölcsönös tolerancia jegyében fogant, egymás érdekeit messzemenően méltányoló megoldásokat a nemzeti kérdés tisztázásában". így van! De mivel így van, van nemzetiségi probléma is. Mi sem bizonyítja jobban, mint az írásával egy időben, az Új Szó március 17-i számának hátlapján közölt fotók. Ha ön, mélyen tisztelt kandidátus úr, választási kampányízű közbenjárásnak tartja Szűrös Mátyás levelét, ám legyen. Szerintem ez Szűrös Mátyásnak kötelessége mindaddig, amíg nemzetiségi problémák lesznek ebben az országban. Tiszteletben tartom elnökünk, Václav Havel úr európai gondolkodását, de kizártnak tartom, hogy tudja-e mélyen tisztelt elnök urunk, hogy a surányi iskolák kisdiákjait leköpdösik magyarságuk miatt? S ha ön, mélyen tisztelt kandidátus úr, netán nem tud hasonló atrocitásokról, úgy informálhatom önt bármilyen ízű, hatásfokú, színezetű atrocitásról, az itt élő magyarság ellen. Természetesen, tisztában vagyok azzal, hogy szélsőségekről van szó. De addig, amíg minket - neve után ítélve önt is - megkülönböztetnek, mert gyökereink ezer éve nőnek ebbe a földbe, addig a magyar kormánynak kötelessége törődni fajtájával, mint ahogy kötelessége törődni országa nemzetiségeinek sorsával is. Végül ön azt írja, hogy „kisebbségünk jogait a demokratikus erőkkel karöltve kell mi magunknak kivívnunk". Megkérdezem öntől, hogy meddig még? Negyven év ádáz, kilátástalan, harca után, az állandó megvetés, megalázottság árnyékában élni fárasztó, de ön mélyen tisztelt kandidátus úr, a magyarság passzivitásáról és közömbösségéről beszél. Kikérem ezt magamnak mind a három gyermekem nevében, hisz köztük az ötéves is találkozott már a nacionalizmussal. Barátom gyermeke nevében is kikérem, aki tátrai gyógykezelése során így fogadta apját: „Apa, a szlovák fiúk nem tudják, hogy a magyar fiúk barátok..." Tisztelettel HORVÁTH LÁSZLÓ, kőműves, Komárom Miért alakult a Slovex? Hetekre rövidülnek az évek Manapság nagyon vonzza az embereket a magánvállalkozás. Ezzel kapcsolatban éppen a napokban cáfolta a Csehszlovák Kereskedelmi Iparkamara azt a hírt, hogy már szolgáltatást nyújtana a külföldi cégekkel kapcsolatot kereső magánvállalkozóknak. Ugyanakkor felhívta minden érdekelt figyelmét: Csehszlovákiában még a korábbi jogi rendelkezések vannak érvényben, az új törvények elfogadásáig várni kell a kamara segítségére. Nem tétlenkedik viszont a Slovex, a külföldi vállalkozások szlovákiai társasága. Ha nem hallott még róla a kedves olvasó, nincs abban semmi különös, hisz csupán december közepén alakult, pontosabban a Szlovákiai Szabad Vállalkozók Társulásának első ülésén. Akkor merült fel létrehozásának gondolata, s támogatói mindjárt alakuló ülést is tartottak. Unió született, alig ötven vállalkozóval. Január közepén jegyezték be a társaságot, mai nevét öt 'nappal korábban vette fel. Százötvennél több vállalkozóval, háromszázas taglétszámmal. Milyen szervezetről van szó? Ottó Burian, a Slovex januárban választott elnöke nem kerül meg semmilyen kérdést, mindenre részletesen kitér. Független, önkéntes társadalmi sžervezet élén áll. Tevékenységük külföldi vállalkozások támogatására, főként pedig a határainkon túl élő szlovákokkal folytatott együttműködésre irányul. Munkájuk iránt óriási az érdeklődés. Mind a magánvállalkozók, mind a vállalatok és szövetkezetek részéről. _ Külföldről is egyre másra érkeznék a levelek, amelyekkel jócskán megtelt az elnök találkozónkra hozott dossziéja. Sokféle beállítottságú ember és szervezet kéri a kapcsolatteremtést: színésztől a kőművesig, szövetkezettől a tervezőirodáig. Ebben nem szabnak korlátokat. Egyetlen tőke ván a kezükben, s az nem más, mint annak a 250 külföldi menedzsernek, vállalkozónak és politikusnak a címe, akik valamilyen módon kötődnek Szlovákiához. Mindjárt decemberben megkezdték a kapcsolatok kiépítését. Az Egyesült Államokba, Kanadába, Ausztráliába küldték az első leveleket. Arra még nincsenek felkészülve, hogy akár vendégeket is fogadjanak, mert irodája egyelőre nincs a társaságnak, így az európai országokból várható személyes látogatásokat későbbre kénytelenek halasztani. Másokkal is csak a kölcsönös kapcsolatépítésnél, az együttműködési szféra keresésénél tartanak, többre egyelőre nem is vállalkozhatnak. Hogy miből finan^iirozzák eddigi tevékenységüket? Az elnök néhány másodpercig töpreng a kérdésen, majd azt mondja: eddig' a saját zsebünkből. Ám tüstént hozzáteszi, amint lehetségessé válik, társadalmi szervezetből részvénytársasággá alakulnak át. S utána máris gazdasági alapra helyezik tevékenységüket. Pénzért nyújtanak majd szolgáltatást, tagsági illetéket szednek. Korszerű műszaki felszereltségű, szakértőket és külföldi informátorokat foglalkoztató irodát nyitnak. Mindehhez mindenképpen két dologra lesz szükségük, akárcsak valamennyi itthoni vállalkozónak: tőkére és tapasztalatra. Eleinte azokat a magánvállakozókat próbálják felkarolni, akik kivitelre tudnak versenyképes árut felkínálni. Ezzel párhuzamosan elősegítik majd a külföldi tőke beáramlását Szlovákiába. Legalábbis erre számítanak. S mit nyújtanak tagjaiknak? Előadásokat, találkozókat a világ élvonalbeli vállalkozóival, gyors nyelvtanfolyamokat, külföldi tapasztalatszerzést. , A törvényadta keretek megszületése után részvénytársaságok szervezését, tanácsadói szolgálatot, jogi konzultációkat vállalnak. Szeretnének bekapcsolódni a szabad vállalkozók * külkereskedelmi ügynökségének létrehozásába. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy tagságuk szociális ellátásáról sem akarnak megfeledkezni, különféle anyagi garanciákat biztosítanak majd számukra. Érzésem szerint a legnagyobb segítséget mégis abban nyújthatják a magánvállalkozóknak, hogy megfelelő partner megtalálása után heteken belül bevonják őket a nemzetközi kereskedelembe. Különben évekig kellene erre várniuk. És ettől a lehetőségtől már csak az új törvény elfogadása választja el őket. Ha irodája nincs is a Slovexnek, érdeklődni azonban lehet az alábbi címen: Tatjana Herbríková, Talichová 3, 841 02 Bratislava, telefonszám: 361 250. Csak külföldi vállalkozásokban reménykedők jelentkezzenek! J. MÉSZÁROS KÁROLY