Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-21 / 68. szám, szerda

Ahol a Volkswagen, az Opel és a Suzuki érdeklődik Hírnevet és valutát hoz(ott) a gumiszőnyeg Nagynevű elődök árnyékában Mindez egy kiforrott gyártási program hiányában gyökerezett. Ezernégyszáz féle eladásra kínált gumiárú - a haditechnikához szük­ségeseket kivéve - nem talált poten­ciális érdeklődőkre sem belföldön, sem külföldön. Az évekig önmagát kereső gyár természetesen nem tu­dott lépést tartani nagynevű elődjei­vel, a Matadorral, a Rubenával és másokkal, amelyek könnyűszerrel bekebelezték a hazai piac kínálta lehetőségeket. A kiszolgáltatottság, tanácstalan­ság vákuumából három évvel ezelőtt kezdtek kievickélni, amikor is egy konszolidációs program látott napvi­lágot. Ez részben már orvosolta; a bajokat, de még mindig nem tudta a teljes kapacitást lekötni. Egymás után fordultak a Pragoexport, Moto­kov, Transakta, Omnia és más kül­kereskedelmi vállalatokhoz, miköz­ben maguk is próbálkoztak piacku­tatással. Erőfeszítéseiket két évvel ezelőtt siker koronázta, és elkezdték a mo­bilis konténerkocsik tömör gumike­rekeinek gyártását. Lényegében ez­zel a termékkel nyitottak kaput a vi­lágpiac felé. Aztán a Pragoexport közbenjárásával gumilábtörlőket szállítottak az NSZK autópiacára. Erre mondták annak idején a rossz­májúak: ,,Bizony csak arra jó a mű­szaki gumigyár, hogy Nyugaton a lá­bukat töröljék bele!" Utólag kiderült, nemcsak erre volt jó, mert egyre bővült az export, és beköszöntött a hírnév. Nemzetközi kiállításokon és személyes tárgyalá­sok alkalmával újabb és újabb üzle­teket kötöttek. A nyugati felvevőpiac bővülése tavaly már mintegy négy­százezer lábtörlő és gumiszőnyeg eladását eredményezte, ami újabb présformák, megmunkálógépek és technológiák megvásárlását tette le­hetővé. Kooperáció kontra eladás A kátyúból az ígéretes fejlődés útjára lépett gyár ez évi kilátásai szintén biztatóak. Ezt a kereskedel­mi és műszaki szolgáltatások osz­tályvezetője, Šaláta Ferenc ottjár­tamkor szintén alátámasztotta: - Evés közben jött meg az ét­vágy, de önbizalmunkat a partnerek elégedettsége és fokozott érdeklő­dése is hatványozta. Valahogy úgy érzem, hogy bizonyítottunk, és most már a nyugati üzletemberek érdek­lődnek irántunk. Olyan autógyárak, mint a Volkswagen, Mercedes, Opel, Suzuki és mások nagy elősze­retettel vásárolják gumiszőnyegjein­ket, sőt ők szorgalmazzák az újabb üzletkötéseket. Nekünk viszont elő­nyösebb a kooperáció, mint a puszta eladás, hisz a bővített újratermelés létérdekünk. Van egy aránylag új gyárépületünk, ami, sajnos azt kell mondanom, még napjainkban sem üzemel teljes kapacitással. Jetenleg két kooperációs szerződésünk van aláírva a HJS és a MONZA cégek­kel, amelyektől ez idáig is sok segít­séget kaptunk, hogy csak a DESMA márkájú présgépeket említsem. Az idén az NSZK-án kívül Belgiumba, Franciaországba, Ausztriába és Olaszországba is eljutnak terméke­ink. Jelentős mennyiséget szállítunk az idén az olasz GEV cégnek, ami biztos és jövedelmező üzletnek ígér­kezik. Magam is megtekintettem a múlt­ban legyártott, illetve a jelenleg is fejlesztés alatt álló gumiszőnyegek gazdag választékát. A mintapéldá­nyok között akadt tetszés szerinti méretre nyírható, hegyi, havas kör­nyezetbe javasolt öblös mintázatú és a MONZA cég különös kívánsága szerint készülő színes PVC keretes szőnyegeken kívül még sok-sok más is. Az egyik speciális kiképzésű darabnál kísérőm azt is megjegyez­te, hogy erről inkább ne tegyek emlí­tést, mert ez még egy le nem zárt üzletkötés tárgyát képezi. A látottak­ból, hallottakból az is kiderült, hogy egyre gyakrabban műanyag cím­kékkel is ékesítik a betéteket, mert­hogy a külföldi partner így kívánja. Az már más lapra tartozik, hogy a névkártyának is felfogható reklám­cédulák nem a gyártót, hanem in­kább a felhasználót állítják az érdek­lődés középpontjába. Lépéskényszer a kivitelben Mint kiderült, a padlóborítókon kí­vül különböző rezgéscsillapítókat is gyártanak, főleg a kipufogók felerő­sítéséhez. A tömörgumi idomzatok a nyugati autógyárakban - főleg az elmúlt évben szállított próbadarabok értékelése után -, de a hazai piacon is a keresett termékek közé tartoz­nak. Filléres dolgok ezek, mondhat­nánk, de a gyárban azt az elvet vallják, hogy sok kicsi sokra megy, és ne feledjük: valutáról van szó! A gazdaságosság mellett szól az is, hogy százezres tételekben kell gon­dolkodnunk. Az árakat sajnos nem a Rimaszombati járás e gyáróriásá­ból diktálják, annál is inkább, mert éppen az árak miatt volt nehéz elhó­dítani ezt az üzletet a Közel-Kelet országaitól. Persze a nyereséges­ség a gazdasági önállóság és önfi­nanszírozás útját kereső s a külön­válás gondolatát mérlegelő gyáregy­ség közgazdászait is foglalkoztatja. Erről győztek meg kísérőm idevágó szavai: -A korona devalválása után át kellett értékelnünk a pénzügyi összefüggéseket és a kooperációs együttműködés részleteit is. A mai gazdasági helyzetben viszont egyértelműnek mutatkozik a lépés­kényszer, az export további felfutta­tása. Jelenleg kilenc új termékünk van a közgazdászok asztalán, ők most pénzügyi szempontból vizsgál­ják az újabb üzletkötések részleteit. Ami a múltban is sok borsot tört az orrunk alá, és a jelenben is sok fejtörést okoz, az a nyersanyagellá­tás. Továbbra is a hiánycikkek listá­ján van a jó minőségű gumigyári ko­rom és sajnos kaucsukból is kevés van. Az elmúlt évben Romániából a kért kaucsukmennyiségnek csak a töredékét kaptuk. Úgy néz ki, ezt is tőkés piacról kell majd bebiztosíta­nunk, azért is szükséges számunkra a piaci kapcsolatok bővítése, a nem­zetközi kooperáció elmélyítése. POLGÁRI LÁSZLÓ Jobb műszaki és szociális ellátást Beszélgetés Varga István főhadnaggyal, a rendőrök szakszervezeti szövetségének vezetőjével • Mi tette szükségessé a rendő­rök szakszervezetének létrého­zását? - Elsősorban el kell mondanom, hogy a Nemzetbiztonsági Testület­ben 1953-ig, majd 1968-1970-ben tevékenykedett szakszervezet, így mi csak folytatjuk azt, amit mások elkezdtek. Azért alakult meg ismét, mert a rendőröknek eddig nem volt érdekvédelmi szervezetük, a róluk vájó gondoskodást a szolgálati sza­bályzat, a belső rendelkezések és előírások határozták meg. A pa-' rancsnok oszthatatlan jogköre - amit ma sem kérdőjelezünk meg - oda vezetett, hogy a szociális gondoskodás a háttérbe szorult. Tagjaink nemegyszer 12 évet vár­tak, amíg üdülési beutalót kaptak. Gyakran kell túlórázniuk, de ezért sem bérpótlékot, sem szabadnapot nem kapnak. A munkahelyi feltéte­lek, a műszaki ellátottság sincs a kí­vánt színvonalon, ami nehezíti az állomány munkáját. Több számító­gépre lenne szükségünk ahhoz, hogy a bűnüldözésben az eddiginél jobb eredményeket érjünk el. Az államhatárok megnyitása, az utazá­sok megkönnyítése után fennáll an­nak a veszélye, hogy elterjed a szer­vezett bűnözés, a kábítószercsem­pészés. Erre minden téren fel kell készülnünk. • A feletteseik, a tárca vezetői hogyan fogadták a szakszervezet létrejöttét? - Egy-két parancsnok kivételével kedvezően, hiszen az állomány munkájának javítása közös feladat­nak számít. Követeléseink teljesíté­se már minden bizonnyal nehezebb lesz, mert az anyagi lehetőségek beszűkültek. Szerintünk a költség­vetés keretén belül is végrehajthatók átcsoportosítások, például a szövet­ségi minisztériumban a létszám­csökkentés által felszabadult anyagi eszközöket az egyes köztársasá­gokban lehetne gazdaságosan fel­használni, elsősorban a jobb mun­kafeltételek, a jobb műszaki ellátott­ság megteremtésére, a túlórák meg­fizetésére. Tudjuk, hogy ez nem megy máról holnapra. Céljainkat, követeléseinket tárgyalások útján akarjuk elérni, sztrájk és más olyan intézkedés, amely veszélyeztetné a közbiztonságot, szóba sem jöhet. Feladatunknak tartjuk a testület tag­jai és az állampolgárók közötti köl­csönös bizalom visszaállítását. An­nak érdekében, hogy a szakszerve­zet vezetőségét részrehajlással, el­fogultsággal ne lehessen vádolni, a szlovákiai szervezet elnöki tisztsé­gét hárman látjuk el, minden tárgya­láson közösen veszünk részt, de támaszkodhatunk a vezetőség min­den egyes tagjára. Eddig az állo­mány közel 80 százaléka lépett már a szabad rendőri szakszervezetbe. • Az osztatlan parancsnoki jog­kör mellett hogyan tudnak bekap­csolódni az irányító munkába? - Sok mindent menet közben kell kialakítanunk, de ezen a téren is vannak már elképzeléseink. Képvi­seltetni akarjuk magunkat a külön­böző bizottságokban, és új bizottsá­gok létrehozását szorgalmazzuk, így például a szociális bizottságot, de részt akarunk vállalni a belső előírá­sok, a munkánkat szabályozó törvé­nyek formálásában is. Az esetleges átszervezések során az állomány érdekeit fogjuk képviselni. Sok min­denre csak a későbbi időszakban kerülhet sor, de addig sem fogunk tétlenkedni. A szakszervezeti munka nem lehet a bűnüldözés, a közrend kárára, sőt, munkánkkal éppen javí­tását akarjuk elősegíteni. • Van országos vezetőségük? - Igen. Ebben mind a két köztár­saság 10-10 személlyel képviselteti magát. A legutóbbi kongresszuson engem választottak meg ügyvezető elnöknek, de a szlovákiai szervezet­ben is megtartom a társelnöki tiszt­ségemet. Nincs fizetett tisztségvise­lőnk, sőt még adminisztrátorunk sem. Mindent társadalmi munkában végzünk. Készen állunk, hogy mun­kánkról tájékoztassuk a közvéle­ményt, ezért is hoztunk létre sajtóbi­zottságot, amelynek egyik tagja a szóvivői teendőket látja el. Azzal számolunk, hogy a jövőben a bűnö­zés alakulásáról pontosabb képet kap majd a lakosság. Mindent meg­teszünk azért, hogy a lakosság megismerje a rendőrség nehéz munkáját, de eredményességét is, ami a kölcsönös bizalom elmélyítése szempontjából is fontos. • Az elmondottakhoz mit fűzne még hozzá? - Még egyszer szükségesnek tar­tom hangsúlyozni, hogy az állomány tagjainak érdekvédelmét tekintjük fő feladatunknak. Ezt már az eddigi tevékenységünkkel is bizonyítottuk. Többek között tárgyaltunk a Szlovák Állami Biztosítóval a rendőrök sze­mélyi biztosításáról. A jobb munka­és szociális feltételek megteremté­sében, a megfelelő szakmai felké­szítésben látjuk zálogát annak, hogy a rendőri állomány mindenkor a fel­adata magaslatán álljon. Ami a sze­mélyemet illeti, mindent megteszek azért, hogy mint a szlovákiai vezető­ség egyik társelnöke, az országos vezetőség ügyvezető elnöke a kö­vetkező kongresszusig helytálljak, munkámmal bizonyítsak, (németh) A nižnái Tesla Orava állami vállalat fontos lépést tett afelé, hogy hazánkban is egyre többen nézhessék a műholdas televíziós programo­kat. A nemrég sikeresen kifejlesztett Orava-1 típusjelű vevőkészülék - a konvertorral ellátott parabolaantennán kívül - lehetővé teszi a nem kódolt műholdas programok vételét. A képen Peter Smolár és Dušan Vanečka mérnökök láthatók. (Vladimír Gabőok felvétele - ČSTK) Dobbal menjünk verebet fogni? Meglehet, de mi is csak most próbálunk eligazodni a politika út­vesztőiben. Ráadásul a Polgári Fó­rum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nagykövesdi koordinációs bi­zottságának olyan tagja is volt, aki a programnyilatkozatot időnek előtte dobra verte. így már az első falufó­rumon megindult ellenünk a hadjá­rat. Képtelen állítások egész sora ellen kellett védekeznünk. Olyan volt az egész, mintha nem is az elmúlt évtizedek helybeli kiskirályainak te­vékenységét bíráltuk volna. Az elmúlt tizenöt-húsz évben szinte tanyasi állapotok közé taszí­tott falunk eddigi vezetőit, a kommu­nista párt alapszervezetének és a helyi nemzeti bizottságnak az el­nökét bíráltuk. Nem kétséges, hogy ők ketten felelősek azokért az álla­potokért, amelyeket végül is - mi tudjuk - előbb vagy utóbb a falu új elöljáróságára hagynak. Elsődleges szándékunk volt, hogy semlegesítsük a politikai hatal­mat a faluban bitorló pártelnököt, aki iskolaigazgató, harmadik választási időszakban tanácstag, a Nemzeti Front helyi szervezetének az elnöke, s volt már a Csemadok, a kertészba­rátok szervezetének is az elnöke, s közben a művelődési házat is igazgatta. Ilyen életút ismeretében elsősorban azt akartuk, hogy az is­kola igazgatásáról mondjon le. Kér­tük ezt a tanítás gyakorlatát és az iskolaépület állapotát ismerve. Mi­után a szülők egy részének támoga­tását magunk mögött tudva elértük, hogy távozzon iskolaigazgatói he­lyéről, mind a mai napig nem tudott teljes egészében elszámolni az is­kola vagyonával. Állítása szerint a leltárkönyvet felindultságában el­égette, így csupán az utólag össze­állított tárgyjegyzék szolgált alapul az anyagi felelősség átruházásához. Aki a volt iskolaigazgatót, a kom­munista párt elnökét támogatta, az elsősorban a hnb elnöke volt. Ti­zenöt esztendő alatt - a járási nem­zeti bizottság urainak nagy megelé­gedésére - az éves költségvetést ritkán lépte túl. Gyakrabban adott vissza pénzösszegeket, mintsem kért volna. Nem meglepő, hogy im­már harmadik választási időszakban szerepelt a választási programban a falu központi vízvezetékének a megépítése. Megoldatlan a sze­mét megfelelő lerakásának és táro­lásának a kérdése. Falunkat egy­egy nagyobb esőzés idején szinte elárasztja a hegyről lezúduló isza­pos víz és szemét. A kerekasztal-beszélgetéseken ilyen érvekkel igyekeztünk a hnb elnökét és a plénum tagjait ráéb­reszteni arra, hogy nézzenek szem­be önmagukkal, és lelkiismeretük szerint döntsenek arról, hogy lemon­danak vagy továbbra is magukkal cipelik a mulasztásaikat. Erre a szembenézésre annál inkább szükség volt, mivel a 19 tagú pló­numból 11 volt a kommunista párt tagja. Meg kell jegyeznem, hogy a négy legaktívabb képviselő a PF és a NyEE helyi csoportjának alapí­tótagjai, így a társaik szemében ha­marosan ellenségekké változtak. A polgári mozgalom az eltelt hóna­pokban eleven és eredményes tevé­kenységével jogot szerzett arra, hogy legalább 9 új plénumtagot kooptálhasson a testületbe. A régi plénumtagok értetlensége vezetett odáig, hogy a mozgalmunkban is tevékenykedő plénumtagok tiltako­zásul visszaadták mandátumukat. Elképzelhető, hogy ezt a tényt egye­sek milyen ovációval fogadták. így a kooptálás valójában a mi jelenlé­tünk nélkül zajlott le, amely így ter­mészetesen érvénytelen. Ezt a leg­utóbbi falufórumon a NyEE járási koordinációs bizottságának tagjai közölték a hnb mind ez ideig helyén lévő elnökével. Többszöri megkér­dezés után is az elnök úr csak azt felelte: hogy még alszom rá egyet. Szép álmokat... Sajnos, a falu már nem alhatja tovább csipkerózsika-álmát. Gondo­lom többen is felébredtek volna már, ha talán dobbal megyünk verebet fogni, azaz nagyobb hévvel, kérlel­hetetlenebb módon kezdeményez­zük a falu vezetőinek a távozását. Az is lehet, hogy kevesebb rágal­mat, fenyegetést, gúnyt és alaptalan vádakat kaptunk volna, ha erősza­kosabbak vagyunk. Csakhát az erő­szakosság - mint az itt is kiderült - a hatalmukhoz ragaszkodók sajá­tossága. Nem véletlenül fenyegettek meg néhányunkat még a kiirtással is. Teljes mértékben érthető, hogy a járási nemzeti bizottságra a régi bizalmi állásokból került urak véle­ménye szerint Nagykövesd egyike a Töketerebesi járás kritikus hely­zetben lévő falvainak. Hangsúlyo­zom: nem mi sodortuk kritikus hely­zetbe! Szeretnénk onnan kivezetni, ha ehhez a járás új vezetőitől is csak támogatást kapnánk. A dolgok el­lentmondásosságát bizonyítja, hogy az elmúlt két hónapban többször voltak a falunkban, mint az elmúlt években összesen. Mégsem oldhat­tunk meg semmit... Nem akarunk senkinek sem árta­ni, azt azonban tudatosítani kellene végre, hogy Kelet-Szlovákia és ben­ne Bodrogköz is az ország része. Itt sem lehetnek érvényesek helyi „tör­vények" vagy „alkotmányok" azok­kal az emberekkel szemben, akik az országos törvényeket és alkotmányt akarják érvényesíteni, egy ezen a tájon még mindig uralmi helyzet­ben lévő egypárti diktatúrával szemben. SZÚNYOG JUDIT, A PF és a NyEE helyi koordinációs bizottságának a tagja ÚJ SZÚ 4 1990. III. 21. A meglepetés erejével hatott - ezért azonnyom­ban utána néztem a hírnek - miszerint a Hnúšťai Vegyiművek évek óta gondokkal-bajokkal üzemelő gyárrészlege, a műszaki gumigyár végre egyenes­be jutott. A járásban szinte mindenki tudta, hogy a több tucatnyi milliót felemésztő gyártási csarnok elkészülte után majdhogynem kongott az üresség­től. Hiába volt a parádés épület, ha nem voltak bele megfelelő munkagépek, hiányoztak a modern tech­nológiai berendezések.

Next

/
Thumbnails
Contents