Új Szó, 1990. március (43. évfolyam, 51-77. szám)

1990-03-20 / 67. szám, kedd

Felújította munkáját a szovjet parlament Litván válasz Mihail Gorbacsov táviratára A szovjet hadsereg a vilniuszi körzetben gyakorlatozik • Választások több köztársaságban • Ligacsov nem mond le (ČSTK) - Négynapos szünet után tegnap felújította ülését a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa. Az új szövetségi szerződés kidolgozására összpontosítja figyelmét, valamint a köztársaságoknak a Szovjetuniótól való elszakadási mechanizmusára. Napirendjén szerepel még a helyi önkormányzatról, az adóreformról, a nyugdíjbiztosításról, a szocialista vállalatról, valamint az AIDS terjedése elleni harcról szóló törvények tervezete is. kos volt. Ukrajnában és Belorussziában is a második fordulóban szavaztak, az eredmények a hét folyamán várhatóak. A tanácskozást Anatolij Lukjanov, a parlament elnöke nyitotta meg, a napirendet Jevgenyij Primakov, a Szövetségi Tanács elnöke terjesztette elő. A képviselők megállapodtak, hogy ezt az óriási munkát csak úgy tudják elvégezni, ha az egyes törvénytervezeteket a két kamara előbb külön-külön vitatja meg, s csak a törvények végső verzióit fogják jóváhagyni együttes üléseken. így tehát szerdától a hét végéig külön-külön fog ülésezni a Szövetségi és a Nemzetiségi Tanács. Arról is döntöttek, hogy havonta egyszer a parlament rendkívüli ülést tart a kormány tevékenységének ellenőrzésére, ezeken az üléseken hallgatják meg a minisztertanács egyes tagjait. A szovjet parlament megismerkedik a litván parlament válaszával is Mihail Gorbacsov táviratára, amelyet pénteken intézett Vitautas Landsbergishez. A hírek szerint a litván parlament leszögezte, bármely népnek joga van az önrendelkezésre, s nem lehet vitatni a litván parlament döntéseinek törvényességét, főleg a függetlenség deklarálása esetében. A válasz rámutat arra, hogy ezek a lépések nem ellentétesek a Szovjetunió alkotmányával. Litvániában, pontosabban a litván határok közelében és Vilnius körzetében hadgyakorlatot kezdett a szovjet hadsereg - közölte az AP hírügynökség a litván parlament egyik képviselőjére hivatkozva. Más nyugati hírügynökségek szerint is a hivatalos litván források eltérnek abban, meglepetés-e vagy sem ez a hadgyakorlat. Egyesek szerint váratlanul kezdődtek a manőverek, míg az új miniszterelnök-asszony azt mondta, rendszeres hadgyakorlatról van szó, nincs mitől tartani. Landsbergis parlamenti elnököt-jelentette az AFP - előre tájékoztatták a katonai akcióról és biztosították arról, nincs szó rendkívüli eseményről. Vasárnap Szovjetunió-szerte ismét választások voltak. Észtországban a száz parlamenti mandátum mindegyikére 4-8 jelölt pályázott. Hogy melyik politikai irányzat a legerősebb, arra csak egy hét múlva, a hivatalos eredmények ismertetése után kaphatunk^választ. Lettországban szintén választottak, s már ismertek az előzetes eredmények. Eszerint az összesen 201 mandátum közül 120-at már megszerzett a Lett Népfront, ami bizonyára meghatározza ennek a balti köztársaságnak a jövőjét. A front elnöke közölte, nagyon valószínű, hogy megszerzik a szavazatok kétharmadát, s így önálló kormányt alakíthatnak. A front legfőbb célja Lettország függetlenségének kivívása. A nem lett nemzetiségű állampolgárokat tömörítő Interfront, a Lett KP és a független jelöltek összesen 50 mandátumot szereztek, 17 körzetben tartanak második szavazási fordulót, 14-ben pedig megismétlik a választásokat. Az Oroszországi Föderáció nagy részén tegnap voltak a második választási fordulók, s ezúttal még alacsonyabb volt a részvételi arány, mint március 4-én. Nyugat-Szibériában volt olyan választási körzet, ahol a részvételi arány csak 27 százaiéUkrajnában is erősödnek az elszakadási tendenciák, a Ruh nevű nemzeti demokratikus mozgalom lvovi szervezete például bizottságot hozott létre az önálló ukrán hadsereg megteremtésére. A bizottság máris felszólította a hadköteles fiatalokat a jelentkezésre. Egyben jogi segítséget ajánlott fel azoknak, akiket már besoroztak a szovjet hadseregbe, de a litvánok példájára elutasítják a katonai szolgálatot a köztársaság határain kívül. xxx A Pravda napilap közzétette a pénteki KB-ülésen elhangzott felszólalásokat, köztük Jegor Ligacsovét is. A konzervatívok vezére viszonylag élesen reagált a keleteurópai változásokra és azokra a követelésekre, hogy mondjon le, illetve váltsák le a párt vezetésében betöltött tisztségéből. Ligacsov kijelentette, a számtalan felszólítás ellenére nem áll szándékában lemondani. Horn Gyula a Varsói Szerződés külügyminiszteri értekezletéről Magyar-román értelmiségi találkozó Budapesten (ČSTK) - Horn Gyula, a Magyar Köztársaság külügyminisztere nyilatkozott a Népszabadságnak a VSZ-külügyminiszterek szombati prágai találkozójának eredményeiről. Elmondta, a találkozó előtt a Václav Havelnál tett látogatás alkalmával a csehszlovák elnök is egyetértett azzal a magyar véleménnyel, hogy szó lehet a NATO és a Varsói Szerződés konvergenciájáról, egyfajta egybeolvadásáról, amelynek alapján létre lehet hozni az összeurópai védelmi és biztonsági rendszert. A két katonai szövetség közös intézményei létrehozásának gondolatát Csehszlovákia és Lengyelország is támogatta. Ez fontos abból a szempontból is, hogy nem csupán az egységes Németország jelent majd megváltozott helyzetet Európábán, hanem a Varsói Szerződésen belül is végbemenő nagyon komoly változások. Horn Gyula szerint nagyon kevés történt annak érdekében, hogy megkezdődjön a csehszlovák-magyar kapcsolatok fejlődését akadályozó gátak eltávolítása. Ez a folyamat rendkívül lassú, sőt aggasztóak az újabb keletű jelenségek, amelyek elsősorban Szlovákiában mutatkoznak. A csehszlovák részről tervezett kemény korlátozó intézkedések az utasforgalomban mindenkit érinteni fognak, de a magyarokat az átlagosnál sokkal erősebben, hiszen a nemzetiségi és rokoni kapcsolatoknak Magyarország esetében jóval nagyobb súlyuk van, mint a Csehszlovákiával nem szomszédos országok esetében. A magyar külügyminiszter elmondta, Havel elnöknek felvetette: Csehszlovákia ne tegyen semmi olyan lépést, amely ellentétes a helsinki Záróokmány szellemével és ajánlásaival, mert az visszalépést jelent, nem pedig előrehaladást az egységessé váló Európa irányába. Magyar-román párbeszéd címmel tegnap Budapesten kétnapos vitafórum kezdődött Magyarország, Románia és az erdélyi magyar kisebbség értelmiségi képviselői között. Az akciót a müncheni Ferenczy Ügynökség szervezte. Ezen a találkozón is felszólalt Horn Gyula, aki elmondta, Magyarországon szinte lélegzetvisszafojtva figyelték a romániai forradalom eseményeit, Budapest elsőként ismerte el az új román vezetést, ami bizonyítja, hogy a magyar nép nem érez gyűlöletet a román nép iránt. Magyarországnak a román forradalommal kapcsolatos elvárásai azonban sok irányban nem teljesültek. A két ország közötti kapcsolatok rendezésének jelenlegi menetét a külügyminiszter nagyon lassúnak nevezte, s arra figyelmeztetett, hogy a volt diktatúra egyes személyiségei még mindig tevékenykednek Romániában és folytatják a magyarellenes politikát. ÚJ SZÚ 1990. III. 20. séget kell látni, amelyet a változások, főleg a gazdasági reformok lassúsága, a nemzetiségi ellentétek megoldatlansága, az üres üzletek látványa, az apparátcsikok utóvédharca idéz elő. Figyelmeztetés volt a sok „nem", utalás arra, mit is várnak az elnöktől. S hogy ezen változtasson, ahhoz meg is kapta a valóban nagyon széles jogköröket. Máris elkészültek az összehasonlítások, milyen jogai vannak a francia, az amerikai és a szovjet államfőnek. Az eredmény: Gorbacsovot magas lóra ültették. Rendeleteket hozhat a parlament korlátozása nélkül, ugyanakkor ő megvétózhatja a képviselők által jóváhagyott törvényeket. Támadás esetén hadat üzenhet, s elrendelheti bármely területen a rendkívüli állapotot, ha azzal az érintett köztársaság egyetért. Vitathatatlan, hogy az országos hatáskörű rendeletek kiadásának joga biztosítja számára a legnagyobb hatalmat, s ez lehet az az észköz, amellyel rendet teremthet főleg a gazdaságban. Erre utalt már beiktatási beszédében is, amikor felsorolta, mik a közeljövő legfontosabb feladatai. Itt említette az árképzés, az ellátás, az állami megrendelés reformját, a börzék létrehozását, az új adókat. Szorgalmazta a három sarkalatos új törvény - a földről, a bérletről és a tulajdonról szóló törvények - lehetőségeinek kihasználását, ugyanakkor megfelelő szociális garanciákat ígért a gazdaságilag gyenge lakossági rétegeknek. Mit jelent mindez? A Rizskov miniszterelnök nevével fémjelzett kompromisszumos reformtervről való visszatérést a korábban elvetett, jóval radikálisabb Abalkin-féle gazdasági programra. Ettől megtelnek az üzletek polcai? Ettől sem nyomban, de megalapozott a remény, hogy hamarabb. Itt vetődik fel - először - a kérdés, miért hajlott tavaly maga Gorbacsov is a kompromiszszum felé, ha most a radikálisabb változatot szorgalmazza? Miért kockáztatta - számos kérdésben - a túlzott megalkuvás vádját, ha most a gyorsítást sürgeti? Próbáljunk csak visszaemlékezni! A parlamenti és a küldöttkongreszszusi üléseken voltak esetek, amikor szinte provokálta a radikális képviselőket, hogy „összeugrassza" őket a konzervatívokkal. Nem valószínű, hogy azért: az övé legyen az utolsó szó. S aligha a tekintélyuralom utáni vágy sarkallta őt, amikor beiktatásakor azt bizonygatta: a jelen szakaszban még szükség van arra, hogy az állam és a párt vezetője egy személy legyen. Sokkal valószínűbb, hogy tudatosítja: ha megmarad a párt élén, könnyebben tudja ellenőrizni a vagy tízmilliós apparátcsikgárdát, amely körömszakadtáig ragaszkodik hatalmához, nem az orsžág, hanem saját érdekeit tartja szem előtt. Ha ilyen fényben nézzük azokat a bizonyos „provokációkat", akkor láthatjuk, hogy Gorbacsov ilyen módon valóságos ötletbörzét rendezett magának, mintegy gyűjtötte a tippeket, mit hogyan kellene megoldani. Egy dologra nagyon kell figyelnie: nem szabad megengednie, hogy a konzervatív képviselők - akik a rendkívüli küldöttkongresszuson is képesek voltak megakadályozni néhány fontos döntés elfogadását - megnyirbálják az alkotmány által biztosított jogait, akadályozzák a reformok bevezetését, a rendeletek megvalósítását. Ebben támogatást a sokszor letorkollt radikálisoktól várhat, mindenekelőtt a Régióközi Parlamenti Csoporttól, melynek tagjai az utóbbi bő fél évben valósággal „agyonbírálták" őt. Gorbacsovnak most abban kell reménykednie, hogy Jelcinék felismerik: egyet akarnak. Ennek a felismerésnek vannak bizonyos jelei, így fokozatosan kialakulhat az elnök és a radikális képviselők közti együttműködés mechanizmusa. Ennek persze számtalan feltétele van - a nemzetiségi viszályok, a függetlenségi törekvések kezelése, a gazdasági káosz felszámolása, hogy csak a legfontosabbakat nézzük -, de megteremtése nem irreális. Ha ez az elnöknek nem sikerül, ha nem talál magának új szövetségeseket, akkor a peresztrojka menthetétlenül megbukik. Ez tragédia lesz az ország, s nagy probléma az egész világ számára. Gorbacsov pedig elmondhatja: nem ilyen lovat akartam. GÖRFÖL ZSUZSA Választások az NDK-ban: Győzött Kohl és a nyugatnémet márka Váratlan meglepetéssel végződtek az NDK-ban az első szabad parlamenti választások. A korábbi előrejelzések, számítások - mint már annyiszor a politikában - most sem jöttek be. A nagy esélyesnek tartott Szociáldemokrata Párt (SPD) messze lemaradt legfőbb riválisa, a Szövetség Németországért nevű háromparti - Kereszténydemokrata Párt, (CDU), Német Szociális Unió (DSU) és a Demokratikus Ébredés (DA) - konzervatív választási koalíció mögött. A győztesek győztese a nyugatnémet kancellár által támogatott CDU (a szövetség külön listán indított jelölteket), amely magasan lekörözte a 24 választási csoportosulásba tömörült 31 politikai pártot és szervezetet. A szavazatok 41 százalékát szerezte meg, utána következett az SPD majdnem 22 százalékkal. A vártnál jobban szerepelt az egykori állampárt utódja, a Demokratikus Szocializmus Pártja. A 16 százalékot mindenekelőtt Hans Modrow jelenlegi kormányfőnek köszönheti, aki közkedvelt politikus az NDK-ban. Szemére vetették, hogy rossz lóra tett, amikor eldöntötte, mégis a DSZP színeit képviseli a választásokon. Nézzük, hogyan végzett a többi párt. A három „nagy" után messze semmi - a liberálisok, a Honecker-féle rezsimet megdöntő Szövetség '90 három pártja, illetve szervezete - az Új Fórum, a Demokrácia Most, a Béke és Emberi Jogok Kezdeményezés - csupán elenyésző százalékot mondhatnak a magukénak. Érdekes, hogy mind a CDU-t, mind az SPD-t korábban szoros kapcsolatok fűzték a 40 esztendeig hatalmon levő NSZEP-hez. A megújult régi pártok most mégis több szavazatot kaptak, mint a kialakulóban levő progresszív, de nyugatnémet támogatás nélkül fellépő szervezetek. Annak ellenére, hogy a CDU szenzációnak számító elsöprő győzelmet aratott, a konzervatív szövetség nem tudta megszerezni az abszolút többséget, ugyanis a koalíció két kisebb pártja, a DSU és a DA csak 5,8, illetve 0,9 százalékot kapott. A parlamentben tehát konzervatív többség és erős baloldal fog ülni. A kormánykoalíció kérdése a következő napokban dől el, egyelőre csak találgatni lehet A miniszterelnöki poszt mindenképpen a győztes CDU képviselőjét illeti meg. Elképzelhető egy bonni minta szerinti egység (konzervatívok és liberálisok), de még inkább a nagykoalíció az SPDvel, annál is inkább, mert az NDK alaptörvénye szerint az egyesítéssel járó alkotmánymódosításhoz kétharmados parlamenti többségre van szükség. Ennyit a számokból, most pedig nézzük, mire is voksoltak a szavazók. Elsősorban az egyesítésre. Igaz, ez a végső célja az összes keletnémet párt politikájának. A nagy kérdés azonban az, mikor jöjjön az egyesülés? Előbb vagy utóbb? Az óvatos SPD valahogy két szék - az aktív, a gyors közeledést sürgető CDU és a passzív, a folyamatot halogató DSZP - közé került. Óvatosságára fizetett rá a választásokon. A keletnémeteknek elegük van a káoszból, a bizonytalanságból, az állampolgárok túlnyomó többsége a pénzügyi, gazdasági és szociális unió mielőbbi megteremtését - a gyors egyesítést akarja. És ez a CDU politikája. Persze, általános az a vélemény, hogy a választók nem' is annyira a Lothar de Maiziere vezette keletnémet CDU-ra szavaztak, hanem sokkal inkább a nyugatnémet szövetségre, a bonni kormányra, hiszen elsősorban tőle remélhetik a határozott döntéseket. A bonni és a berlini egyetértés pedig csak meggyorsíthatja ezeket. Egy másik tényező is közrejátszott: a CDU ügyesen taktikázott a választási kampány idején. Számított arra, hogy az NDK-polgárok végleg szakítani akarnak a kommunizmussal, a szocializmussal és mindazzal, ami a régi rezsimmel összefügg. A kereszténydemokraták, mint arra jelszavaik is utaltak (Szocializmus helyett szabadságot!, Soha többé szocialista kísérletezést!), elvetettek mindennemű újfajta szocialista jellegű próbálkozást. Egyenlőségjelet húztak a kommunisták és a szociáldemokraták közé, ez minden bizonnyal hatással volt a választókra. Bonni és berlini vélemény szerint egyaránt győzött a demokrácia, az egységes Németország eszméje és nem utolsósorban Kohl kancellár, akit a vasárnapi eredmény politikailag és erkölcsileg is megerősített. URBÁN GABRIELLA Felvételünk a választási kampány idején készült. Helmut Kohl kancellár az NDK-ban Schnur és Ebeling (a DSU vezetője) társaságában. (ČSTK) - Helmut Kohl kancellár a választások utáni első nyilatkozatában a széles körű keletnémet kormánykoalíció létrehozása mellett foglalt állást. Jelezte, tekintettel az NDK-beli problémákra, szükségesnek tartja az SPD bevonását a nagykoalícióba. Egyértelműen kizárta azonban annak a lehetőségét, hogy a DSZP partnere legyen a CDU-nak. További fontos és sürgős lépésnek nevezte a gazdasági, pénzügyi és szociális unió létrehozását. Ezzel párhuzamosan - mint mondotta - a négy plusz kettő konferencia keretében megteremtenék a nemzetközi feltételeket a német egyesítéshez. Megérkeztek az első lapreagálások is. A Frankfurter Allgemeine Zeitung című nyugatnémet napilap rámutatott arra, hogy a Schnur-botrány (a választásokból győztesen kikerült koalíció egyik pártjának, a Demokratikus Ébredésnek a vezetője állítólag Honecker hírhedt titkosszolgálatának volt a tagja) ellenére a Szövetség Németországért erős koalícióvá vált. Az NDK-állampolgárok világosan kifejezték óhajukat; kívánják az egységes Németországot. A Frankfurter Rundschau szerint az első szabad választásokon az NDK-ban Helmut Kohl és az ő gazdasági és pénzügyi politikája győzött. „Nem annyira a demokrácia győzött, hanem inkább a félelem. A Szövetség Németországért, amelyet szoros kapcsolatok fűznek a bonni kormányhoz, pénzt hoz az országnak". A kemény választási harcokban ez az érvelés volt a legerősebb. A keletnémet polgárok túlnyomó többsége Bonnra épít, kívánja, hogy az NDK mielőbb csatlakozzon a nyugati „paradicsomhoz". A Die Welt megállapítja: az NDK végleg megszabadult a kommunista diktatúra bilincseitől. Nemcsak a CDU sikeréről, hanem Helmut Kohl személyes sikeréről is beszélhetünk. A Neues Deutschland címú keletnémet napilap interjút közölt Gregor Gysivel, a DSZP elnökével. A kommunista vezető meggyőződését fejezte ki, hogy a szociáldemokratákkal és a többi baloldali erővel sikerül egy olyan csoportosulást létrehoznia, amely megakadályozná a nép érdekeivel ellentétben álló törvények elfogadását. Rámutatott: az alkotmánymódosításhoz a CDU-nak szüksége van az SPD-re vagy a DSZP-re-jelentette ki Gysi. A francia Le Figaro azt írja, hogy a CDU-nak nem voltak nagy esélyei, mivel korábban együttműködött a kommunistákkal. Ennék ellenére nyerni tudott, az emberek döntöttek, ugyanolyan demokratikus és liberális rendszert akarnak, mint amilyen Nyugat-Németországban van. A piacgazdaságra és a gyors egyesítésre szavaztak. A választások Kohl kancellár és a nyugatnémet márka győzelmét jelentik. A Zycie Warszawy című lengyel napilap megjegyezte: a jobboldal meglepetésszerű győzelme után még gyorsabban robog majd a vonat a német egyesítés felé, bár az útvonalról még végleg nem döntöttek. Felteszi a kérdést, egyenjogú egyesítési folyamat lesz-e, vagy újabb „anschluss"? A választás búcsúzás volt az NDK-tól, megkezdődött a nagy játszma a jövőbeni Németországért. A jugoszláv sajtó megállapítja, hogy a keletnémet szavazópolgárok egyértelműen az egységes Németország mielőbbi megteremtése mellett foglaltak állást. A Borbának az a véleménye, hogy a választások titkos győztese Helmut Kohl kancellár, akinek nagy esélye van arra; hogy a történelem az egyesitett Németország első kancellárjaként fogja őt emlegetni.