Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám, kedd

Valójában mennyivel növekedett a nemzeti jövedelem? Tallózás a Szövetségi Statisztikai Hivatal jelentésében Gazdaságunk fejlődésének évtizedekig tartó szakasza zárult le 1989-ben. Központi és direktív irányítás érvényesült hosszú éveken át, ez határozta meg gazdaságunk profilját, melynek jellemzői a magasfokú nyersanyag-, energia- és munkaigényesség, a lassú műszaki haladás, a deformált árak, a túlméretezett újraelosztás, az önállóság hiánya, a termelők gyenge ösztönzése és nem utolsósorban az egyes polgárok és társadalmunk szükségleteinek elégtelen kielégítése. Alapvetően 1989 sem tért el az előző évektől. Előzetes becslések szerint a bruttó nemzeti jövedelem létrehozásának dinamikája® 2,8 százalékról (1988) tavaly 1,7 százalékra csökkent. Ugyanakkor az árak alakulásának jelenlegi módszerei nem fejezik ki a burkolt ármozgásokat, ezért a gazdasági növekedés valós dinamikája akár a feltüntetettnél is lassúbb lehet. ÚJ SZÚ 1990. II. 13. Több millió tonna káros anyag a levegőben A források iránti szükségletek és létrehozásuk közti aránytalanság az életszínvonalban is megmutatko­zott. A lakosság konkrét szükségle­teinek kielégítésében nem értünk el kellő javulást. Tavaly rendkívüli statisztikai fel­mérés készült az egyes szociális csoportok háztartásainak bevételé­ről. Eszerint 1985 és 1988 között átlagosan valamennyi háztartás pénzbevétele növekedett, ám ez mindegyikben nagyon eltérően ala­kult. Például 1988-ban közel 900 ezer ember tiszta havi bevétele volt ezer koronánál kevesebb. Ebbe a csoportba a többgyermekes csalá­dok és a nem dolgozó nyugdíjasok tartoznak. Különösen súlyos a cson­ka családok helyzete. Számuk Csehszlovákiában majdnem 180 ezer. Átlagos havi bevételük szemé­lyenként 1399 korona, ám a csalá­dok ötödénél a fejenkénti havi bevé­tel 1000 vagy annál kevesebb ko­- rona. Az állami és szövetkezeti szektor­ban tavaly az átlagos havi bruttó bér 3218, a tiszta bér pedig 2620 korona volt! Mi befolyásolta a kiskereskedelmi árak alakulását? Mindenekelőtt a választékváltás és a termelőknek az a törekvése, hogy kínálatukat magasabb árfekvésű termékek közé sorolják. Ily? módon 1989-ben szá­mottevően emelkedett például a zöldség (9,8), a tej (10,3), a sze­mélyautó (17), a rádiókészülékek (11,4), a felsőruházati cikkek (7,4) és a kerékpárok (7,9) átlagára. Dinamikusan fejlődött az idegen­forgalom. Csehszlovákiát tavaly 29,6 millió külföldi látogatta meg, ugyanakkor 8,6 millió hazánkfia ju­tott el határainkon túlra. Továbbra is nagyarányú az egy napra, többnyire bevásárlásra (és üzletelésre) érkező vendégek aránya a környező szo­cialista országokból és Jugoszlávi­ából. Alacsony szintű a lakosság szol­gáltatások iránti szükségleteinek ki­elégítése. Nem csoda hát, hogy egyre többen kérnek vállalkozási engedélyt e területen. Tavaly ez a szám közel 70 százalékkal, 86 ezer 800-zal emelkedett. Szociális ellátásra 94,5 milliárd koronát költöttünk, ennek 65 száza­lékát különféle járadékokra. A kifize­tett nyugdíjak átlagosan a dolgozók esetében elérték az 1519, 4a szövet­kezeti földműveseknél az 1255 ko­ronát. Jelenleg Csehszlovákiában éven­te 2,7 millió tonna kén-dioxidot, 1 mil­lió tonna nitrogén-oxidot, nagyjából ugyanannyi szilárd anyag és szén­monoxid s 0,2 millió tonna szénhid­rogén kerül a levegőbe. A különböző káros hatású anyagok kibocsátása tekintetében hazánk Európa élvona­lába tartozik. Mélyponton a születések száma Akárcsak Európa többi országá­ban, Csehszlovákiában is számotte­vően csökken a születések száma. Nálunk ez 1975 óta folyamatos. Ta­valy 208 ezer gyerek született, ez a szám 1918-tól a legkisebb. Mérsé­kelten csökkent a mesterséges ter­hességmegszakítások száma, de még így is magas. Száz megszüle­tett gyerekre 88 vetélés jut, Prágá­ban és Pozsonyban kevesebben születnek, mint amennyi az abortu­szok száma. Csehszlovákiában 1989-ben 180 ezren haltak meg, ami megfelel a hosszú éves átlagnak, de kedve­zőtlen fejlődést mutat. Amíg máshol többnyire jelentős mértékben emel­kedik az átlagéletkor, addig nálunk stagnál. A férfiaknál ez 67,8, a nők­nél 75,3 év, ami Európában a lega­lacsonyabbak közé tartozik. Tavaly a természetes szaporulat 1988-hoz képest 10 ezerrel volt ki­sebb, és 1945 után a legalacso­nyabb szintet érte el. Száztizennyolc ezer házasságot kötöttek, negyven­ezret bontottak fel. Ez utóbbi az eddigi legmagasabb szám Cseh­szlovákiában. Hazánkban december 31-én 15 millió 651 ezer ember élt. Cseh­országban 10 millió 363 ezren, Szlo­vákiában 5 millió 288 ezren. A szövetségi szinten irányított iparban 1988-hoz képest tavaly egy százalékkal növekedett a termelés volumene, s folytatódott e növeke­dés lassulása. A szükséges szerke­zeti változások azonban számotte­vően nem érvényesültek. Több kedvezőtlen irányzat mellett a villamosáram-előállítás jóval gyor­sabb dinamikával fejlődött az ipari termelésnél. Az előállított energia egy részét exportáltuk, ám ez sem a környezetvédelem, sem az előállí­tási költségek szempontjából nem gazdaságos kivitel. Iparunkban az átlagos havi bér 3351 korona volt, hetven koronával több, mint egy évvel korábban. Építőiparunkra továbbra is a ka­pacitások szétforgácsoltsága, az aránytalanul hosszú építési idő, a befejezetlen építkezések magas száma és az elvégzett munka gyen­ge minősége volt a jellemző. Csök­kent az ágazatban dolgozók száma mégpedig 10 ezer 400 fővel. Többen dolgoznak a mezőgazdaságban Mezőgazdaságunk évek óta a népgazdaság stabilizáló ágazatai közé tartozik. Jelentős behozatal­csökkentés után is elfogadhatóan elégíti ki az állandóan emelkedő élelmiszer-fogyasztás szükségleteit. Az előző évek fejlődési trendje to­vábbra is folytatódott, összesen 12 millió tonna gabona termett, 4,86 tonnás hektárhozammal. Repcéből, cukorrépából, gyümölcsből és zöld­ségből több termett, mint 1988-ban, ám ez messze nem elégítette ki a szükségleteket. Amíg a gabonafé­lék és a repce hektárhozama a fejlett nyugati államok eredményeit is megközelíti, addig a többi felsorolt termény hozamai csak lényegesen szerényebb mércével mérhetők. Tehenenként az évi fejési átlag 3880 literre emelkedett. A növeke­dés ütemében az utóbbi évtizedek­ben Csehszlovákia megelőzi a fejlett államokat, de az abszolút mennyi­ség (egy lakosra 440,4 liter jutott) viszonylatában néhány ország mö­gé szorul. Továbbra is nagymértékben az állam támogatja az élelmiszerára­kat: évente mintegy 35 milliárd koro­nával. Emelkedik a mezőgazdaságban dolgozók száma, többségük a sza­porodó melléküzemági termelésben talál munkát. Az efsz-ben dolgozók jövedelme 3559 koronára emelke­dett, ami az előző év viszonylatában a népgazdaság arányos bérnövek­ményének kétszerese. Hazánk területén jelenleg 4,6 millió hektár erdő található. A legu­tóbbi adatok szerint Csehországban az erdőalap 57,6, Szlovákiában 31,6 százaléka károsodott. Bruttó adósságunk 108 milliárd korona Gazdaságunk komoly egyensúly­bontó forrása a kiterjedt beruházási tevékenység. Sokat fordítunk a ter­melésre, azon belül is a nehézipar­ra, kevesebb marad a feldolgozó ágazatok fejlesztésére. Tavaly is folytatódtak a határidő-tologatások: 96 kötelező beruházásból csak 76-, ot adtak át rendeltetésének. Tavaly a nem szocialista orszá­gok viszonylatában 9,8 százalékkal növekedett, a szocialista államok felé viszont 2,2 százalékkal csök­kent a külkereskedelmi forgalom. Kereskedelmi mérlegünk a szocia­lista országokkal 3,8 milliárd koro­nás hiányba került, ezen belül azon­ban a Szovjetunióban 2,3 milliárd koronás többletünk van. Szintén ak­tívummal zártuk az évet a nem szo­cialista államok felé (0,9 milliárd frankókorona), viszont a fejlett álla­mokkal szembeni mérleghiányunk 0,6 milliárd frankókorona. Tovább emelkedtek a lejárt visszatérítésti határidejű követeléseink: a külke­reskedelmi szervezetek kinlevőségei 8,3 milliárd, az állami hitelekből származó követelések 17,4 milliárd koronát tesznek ki. Bruttó adóssá­gunk elérte a 108 milliárd koronát, tavaly 11 hónap alatt 2,7 milliárd koronával gyarapodott. KOMMENTÁRUNK Más ez a statisztikai jelentés. Alaposan eltér az előzőektől, a fordulatai­ban, érvrendszerében unalomig megszokottaktól. Legalább három újságol­dalnyi érdekfeszítő olvasmány. Táblázatokkal, viszonyításokkal, emberköz­pontú feltárásaival. Órák hosszat lehet eltölteni fölötte, böngészve a sokszor meghökkentő adatokat, titkolódzás mögül hirtelen előkerült valóság töredé­keit. önmagára talál az ember benne. Róla szól az egész, életének színvona­láról, körülményeiről. És ez az elsődleges a jelentésben. Nem a termelés, a tervteljesítés, a ki tudja milyen érdekeket és célokat szolgáló eredmény­hajsza. N Ugyanakkor azt is megtudhatjuk belőle, hogyan is élünk Európa szívében, mennyire vagyunk képesek szükségleteink kielégítésére, s ez az igyekeze­tünk hova rangsorolja országunkat. Életfelfogásunk és munkaeredményeink megannyi számszerűsített változata talál helyet egyszer a riasztó élvonal­ban, másszor a lemaradozók között. Gyakran keveredünk e két végletbe. S nem tegnaptól, vagy tavalytól megy ez így, hanem lépésről lépésre jutottunk el idáig. Csak a tervteljesítés számjátéka takarta el mindig előlünk, a statisztikai hivatalok pedig ötpecsétes titokként őrizték dossziéikban. Ennek már vége. Úgy hírlik, a Szövetségi Statisztikai Hivatal is ezentúl a szabad, nyitott és tárgyilagos tájékoztatásra törekszik. Egyet már lépett ezen az úton, a többihez mások véleményére, tanácsaira, észrevételeire is szüksége lenne. Hogy napjaink sokszor összekuszálódó jelenségeit minél kifejezőbb módon tárhassa a nyilvánosság elé. J. MÉSZÁROS KÁROLY Szembenézni a valósággal Túlfűtött hangulatban tanácskoztak \ a gútai földművesek Egyetlen esemény alapján a kívülálló egy közösség tagjainak elvsze­rűségéről mélyreható következtetéseket nem vonhat le, de egy mara­toni, közel hétórás tanácskozás légköre már ad bizonyos támpontot. így volt ez a Gútai Efsz zárszámadó közgyűlésén is, ahonnan vegyes érzésekkel távoztam. Pozitívakkal, mert a nagyszerű eredményeket felvonultató mérlegelés kritikus és konkrét volt, ahogy azt a társadalmi és gazdasági változások megkövetelik. Ugyanakkor negatív élményeket is szereztem, mert a vitában felszólalók többsége (a túlbúzgó közbekiál­tásokról nem is szólva) már kevésbé volt tárgyszerű és mértéktartó. LEMONDOTT AZ ELNÖK Nem akármilyen tanácskozásra érkeztem, azt az előjelekből sejtet­tem. „Máté mérnökre szavazunk" - olvastam a nagybetűs feliratot az állattenyésztési telep egyik épületé­nek homlokfalán. A tanácskozásnak helyet adó sportcsarnok környékén az ellenjelöltet népszerűsítő felirat fogadta az érkezőket: „Rajtár mér­nök a mi emberünk". - Ez a demokrácia velejárója! - jelezte dr. Takács Barbara, a szö­vetkezet jogásza. - Az elnöki tiszt­ségre két jelöltünk van, az alelnöki posztra, valamint az ellenőrző, illet­ve döntőbizottság élére pedig há­rom-három. A választás titkos. Ugyancsak titkosan választjuk het­ven jelöltből az egyes bizottságok harmincöt tagját. A közgyűlést koor­dinációs bizottság készítette elő, a jelöltek névsorát a tagok javaslatai alapján a decemberi küldöttgyűlés hagyta jóvá. Kezdetben úgy tűnt, hogy a koor­dinációs bizottság valóban körülte­kintő munkát végzett. Albert Košík mérnök, a szövetkezet elnöke alig harmincperces beszámolójában elemző keresztmetszetet adott a gazdálkodás egészéről. A szövet­kezet gazdálkodási és pénzügyi mérlege pozitív. Az összteljesítmény meghaladta a tervezettet, a 16,8 millió korona nyereség az előirány­zottnak több mint kétszerese, a 3261 korona havi átlagkereset az előző évinél 305 koronával több volt. Albert Košík a számvetést köve­tően elmondta, a jelöltek jegyzéké­ből saját kérésére maradt ki. A szö­vetkezetben harmincöt éve dolgozik, előbb agronómus, majd tizenkilenc évig elnök volt. A jövőben más be­osztásban szeretne dolgozni. NEM FENÉKIG TEJFÖL... Ha az elnökségi beszámoló és a tavaly nyugdíjba vonult tagok megjutalmazása után otthagyom a közgyűlést, most csupa jót írhat­nék. Ugyanis az, hogy gondok, ba­jok is akadnak bőven, csak később derült ki. Elsősorban Kiss Istvánnak, az ellenőrző bizottság elnökének a beszámolójából. Az elletőben a csoportvezetők hibájából helytele­nül számították ki a munkabéreket, a növénytermesztésben pedig „ha­mis adatokat írtak a munkalapokra". A szalmát és a répát olyan területek­ről is „betakarították", amelyek a valóságban nem léteztek. A gabo­na raktározásáért felelősök „előírá­sosan" mérték a termés hőmérsék­letét, mit sem törődve azzal, hogy a kihelyezett hőmérők kétharmada rossz volt. De ugyanígy a telepek őreit sem zavarta, hogy egyes trakto­rosok a köz számlájára, de a saját céljaikra, szolgálatokra használták a gépeket. Mindehhez képest sem­miség, hogy miközben a határban több éves szalmakazlak foglalják a helyet, addig az állattenyésztők igencsak takarékosan almoznak. A negatívumok sorát folytatva Ľu­dovít Turoň zootechnikus bejelentet­te, az ifjúságfalvi részleg az év vé­géig különválik az egyesített szövet­kezettől. -A nagy közösségben a tagok többsége még csak nem is ismeri egymást - mondotta - így a teljesít­mények és mulasztások reális minő­sítése szinte lehetetlen. Mindez ne­gatívan hat az eredményekre. A kü­lönválás után is lehetünk jó szom­szédok, sőt a megoszthatatlan és nélkülözhetetlen beruházásokat kö­zösen használhatjuk - indokolta többek között szándékukat. A tag­ság egy része helyeselt, a másik nem, s ezzel a szakadékok csak elmélyültek. A két elnökjelölt, Rajtár Mihály mérnök részlegagronómus, és Máté Tibor mérnök főzootechnikus „kor­tesbeszéde" is tanúsította, bőven akad javítanivaló. Ugyanakkor Ta­kács Zoltán mérnök gépesítő szavai a jövőért való aggódásról tanús­kodtak. -A küldöttgyűlés javaslatára az elnökjelöltek között szerepelt, de kérte, hogy töröljék. Miért? - kérdez­tem a tanácskozás szünetében, amikor a viharos folytatást még egyikünk sem sejtette. - Helyben lakom, két kiskorú gyermekem van. Úgy érzem, az el­nöki tisztség bizonytalanná tenné a jövőmet. Az elért szintről csak fegyelmezett munkával lehet to­vábblépni, és nagy a veszély, hogy a jelen időszakban az első szigorú intézkedés után azok hívnának visz­sza, akik ma megéljeneznek. Meg­győződésem, hogy minden elha­markodott vezetőcsere lépéshát­rányba juttatja a közösséget, amit legegyszerűbb a megbuktatott veze­tő számlájára irni. MINDEN JELÖLT MEGBUKOTT Időkőzben véget ért a szavazás és a választási bizottság tagjai mun­kához láttak. Sajnos, velük egyidő­ben a helyi sportegyesület „üdítő­ket" árusító sátrában is szorgoskod­tak a kiszolgálók. A kolbász mellé csupán egyféle üdítőt kínáltak, vi­szont szolgáltak sörrel, borral, sőt tömény alkohollal is. S nem csupán a tanácskozás szünetében, de a közgyűlés egész ideje alatt. Aki szódát, ásványvizet akart inni, hop­pon maradt. Közben a vita egyre forróbb han­gulatban folytatódott. A felszólalók szavait túlbuzgó közbekiáltások és füttykoncert tette érthetetlenné. Per­sze a hangulat fokozásához maguk a felszólalók is hozzájárultak. Egye­sek a bizonyítványukat magyaráz­ták, mások személyes számláik tör­lesztésére használták ki az alkalmat. Volt, aki kevesellte a részesedését, s úgy vélte, a kis hibákat büntették, de a nagyokat elnézték. „Szépen hangzik a 3261 korona átlagkereset, de azt is meg kellene mondani, hogy ezért hány órát dolgoztunk le" - mondta az egyik felszólaló. Valaki számon kérte, hogy miért nem csök­kentették ötödével a műszaki-gaz­dasági munkaerők számát, ahogy azt decemberben a küldöttgyűlés el­határozta, és miért kapnak a veze­tők az átlagosnál több nyereségré­szesedést. Talán furcsa, de a gútaiak köz­gyűlésükön egyetlen jelöltet sem vá­lasztottak meg. A tizenegy jelölt kö­zül a szükséges kétharmados több­séget senki sem kapta meg. Figyel­met érdemel, hogy a 746 szavazó 10-20 százaléka érvénytelen sza­vazatot adott le, illetve tartózkodott. A legközelebbi szavazásra tehát új jelölteket kell állítani-keresni. E be­jelentés után már a koordinációs bizottság elnökét is kifütyülték, a ha­tározati javaslatot pedig felolvasni sem engedték. Csak a figyelmezte­tés hatott, hogy határozat nélkül nincs osztalék. Végül néhány ellen­szavazat, illetve tartózkodás mellett a pénzügyi zárszámadást jóváhagy­ták, majd a közgyűlést gyorsan be­fejezték. Mit tehet hozzá mindehhez a kí­vülálló? Csak a reményt, hogy a ren­delkezésre álló tizennégy nap alatt talán lecsillapodnak a kedélyek és a szövetkezet tagjai az újabb vá­lasztásokon képesek lesznek szem­benézni a valósággal. Azt kellene bizonyítaniuk, hogy nemcsak a munkában tudnak helytállni, de a problémáikat is képesek túlkapá­sok nélkül megvitatni. EGRI FERENC /

Next

/
Thumbnails
Contents