Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-13 / 37. szám, kedd

Egy város keservei Még a legnagyobb jóindulattal sem mondhatnánk, hogy Füleken a szocialista építés évtizedeiben a városfejlesztés jelesre vizsgázott. Az idő vasfoga közben semmit sem kímélt. Elég ha a nógrádi város gyáróriását, a Kovosmaltot említjük. Egy statisztikai kimutatás - mely szerint az utóbbi években jelentősen nőtt a városban a légzőszervi megbetegedések száma - indított tényfeltárásra a vnb elnökéhez, Kasza Tibor mérnökhöz és az új népképviseleti szerv, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen városi koordinációs bizottságának elnökéhez, Márton Bélához. Sorompó helyett felüljárót MÁRTON BÉLA: - A városon keresztülhaladó 571 -es másodosztályú útvonalat közvetlen a Kovosmalt bejárata előtt szeli át a vasútvonal. A század elején épült vágányok építői akkor még nem tudhatták, hogy ez lesz a majdani Közép-szlovákiai kerület forgalmas déli vasútvonalának egyetlen sínpárja, azt sem, hogy a Magyarország felé tartó nemzetközi forgalom is erre halad majd el, s itt lesz az átrakodóállomás is. Sőt azt sem, hogy a Kovosmalt mellett a város perifériáján felépül egy másik nagy üzem, a Béke bútorgyár. Nem építettek ide felüljárót. A mai napig kézzel (kurblival) működtetik itt a sorompót, ami sok borsot tört már az emberek orra alá. Naponta átlag nyolc órát van lezárva, s ilyenkor hosszú kocsisor várakozik a város felőli oldalon. Hogy mik ennek a következményei? Időveszteség, termeléskiesés és óriási levegőszennyezés, nem beszélve a balesetveszélyről. Fél háromkor zárják le a sorompót, amikor szinte hömpölyög kifelé a tömeg a gyárból. Sokan megkockáztatják az átbújást, ami bizony halálos balesetet is okozott már. Több ízben sem a tűzoltóság, sem a baleseti segítségnyújtás nem érkezett idejében. Megtörtént, hogy a segítséget hozó jármű egyszerűen áttörni kényszerült a sorompókat. Minden lakos, beleértve a városatyákat is, tud erről az áldatlan helyzetről, ezért is vettük jogos felháborodással, amikor a nemrég elkészült Fülek-Lónyabánya szakasz bővítésének - egy további vágány lefektetésének - tervezetében a vasútépítők egyáltalán nem számolnak a felüljáróval. Mi most követeljük: végre épüljön meg ez a felüljáró. KASZA TIBOR: - A vnb tud a problémáról. A felüljáró a város fejlesztési tervében szerepel - a rajzokon is fel van tüntetve - de ez idáig nem volt rá anyagi fedezet. A felüljáró megépítése, ami tehermentesítené a városközpont forgalmát, hozzávetőlegesen 40-50 millió koronába kerülne. Január 11-én a vasútépítők által kidolgozott tervek felülbírálására hívtunk össze egy munkaértekezletet. Sajnos Prágából az illetékes minisztérium és a knb képviselői sem jelentek meg, így végső döntés nem születhetett. A város üzemeitől és vállalataitól pénzbeli hozzájárulást kérünk a kivitelezéshez. Gázvezeték gáz nélkül MÁRTON BÉLA: - A völgykatlanban fekvő város fölött sokszor megreked a levegő. A két említett gyár tucatnyi kéménye mellett öt kazánház is állandóan ontja a füstöt. Négy évvel ezelőtt beindult a városban a gázvezeték építése, amitől a helyzet javulását reméltük, de ezzel is hogy jártunk?! A zsolnai vállalat újfejlesztésű műanyagcsöveket fektetett le több utcában. Röviddel az üzembehelyezés után gázrobbanás történt az egyik házban, amely lakhatatlanná vált. Mindenki megijedt: mi, a „kísérleti nyulak" éppúgy, mint a gázosok. Ők azzal érveltek, hogy a lakóházban lévő gázpalack okozta a robbanást, mi, illetve a város elöljárói a vezetékben látjuk a hibát. A további építés, de az üzemeltetés j is holtpontra jutott. KASZA TIBOR: - Már két éve tárgyalunk a losonci kirendeltség embereivel, akik továbbra is azt állítják: a gázcsövek megfelelőek. A mi véleményünk pedig az, hogy az úttest alá helyezett műanyagcsövek nem bírják a rázkódást és a rezgéseket, fokozatosan repedeznek, a gáz pedig szivárog. Körülbelül három kilométeres szakaszról van szó. Azt szeretnénk, ha a vezetéket kiA könyörgés nem segít Az Új Szó 1990. január 31-i számában Ottinger Árpád, aki 1969. augusztus 5-től szeptember 16-ig főszerkesztő-helyettesi, majd 1970. június 19-ig főszerkesztői minőségben tevékenykedett az érsekújvári járási újságnál, a nyilvánosságiflgptt kérdi: „Könyörögnöm kellene?" Nos, mi az érintett hetilap szerkesztői a feltett kérdésre a következőkben válaszolunk: Nem értjük, miért sértődött meg Ottinger úr, mily jogos indokkal rója fel: a szerkesztőségnek nincs vezetője - amint azt népiesen mondják - a kutya sem vakkantott utánam". A Heti Hírlap (és Naše novosti) főszerkesztője 1990. január 31-i hatállyal lemondott tisztségéről annak következtében, hogy a szerkesztőség dolgozói megvonták tőle a bizalmat. Egyidejűleg azonban húszéves gyakorlattal rendelkező, szakképzett kolléganőnket javasoltuk a főszerkesztői állás betöltésére. Ez tehát a jelenlegi helyzet. Most" viszont térjünk csak vissza a múltba, s próbáljunk választ találni arra, miért is mozdították el 1970. június 19én Ottinger urat főszerkesztői tisztségéből? Ha figyelmesen átlapozzuk a Heti Hírlap azon számait, melyek főszerkesztői tevékenységének 10 hónapja alatt láttak napvilágot, a köpönyegforgatás iskolapéldájával találjuk magunkat szemben. Az újság jellege teljességében megfelelt az akkor lejátszódó politikai tisztogatás szellemének. Például 1970. március 17-én a jnb beszámolójában Štefan Vajda „az 1968 januárja után fellépő jobboldali opportunista erők és az őt bomlasztó tevékenységükéről beszél. A „Lapunk főszerkesztője beszélget..." c. cikksorozatban a tag könyvcseréket kíséri egyetértő figyelemmel. 1970. június 9-én Ottinger Árpád „Átértékelték a közelmúlt túlkapásait" cím alatt a Párkányi Papír- és Cellulózgyárban lezajló alapos tisztogatásra így reagál: „Ez örömteljes hír, amelyhez csak gratulálhatunk. A beszélgetések arra engednek következtetni, hogy vállalatunknál a tagok bizonyos hányada kiválik, másrészről megszilárdul a párt az új tagok felvételével". Nos, ennyi tán elég ahhoz, hogy az olvasó képet alkothasson Ottinger úrnak a nyilvánosság előtt kifejtett nézeteiről. Az, hogy mi történhetett valójában 1970. június 9-e, a közzétett hozzáállás és 1990. január 19-e, tisztségéből való elmozdítása között, számunkra ismeretlen maradt. Tán ez volt az a „tíz nap, amely megrengette a világot?" Ottinger úr káderirataira hivatkozik. Bennünket azonban a tények érdekelnek. A tények röviden összefoglalva pedig a következők: A középiskolai végzettséggel rendelkező, volt aktív pártapparátustag tíz hónap főszerkesztői működés után távozni kényszerült abból a szerkesztőségből, ahová most vissza kíván térni. Indokként az 1968-69-es nézeteiért elviselt üldöztetést hozta fel. Véleményünk szerint - legalábbis azokért a nézeteiért, melyeket lapunkban osztott meg a nyilvánossággal, az akkori felfogás szerint inkább kitüntetés járt volna. S az üldöztetés, melyről beszélj, enyhén szólva, túlzás. Hiszen 1970-ben a Szerszámgépipari Kutatóintézetben helyezkedik el, ahol napjainkig szerkesztőként tevékenykedik. A járási újságban távozása után még publikált, országos sajtótermékek (Práca, Život) az elmúlt húsz év alatt számos írását közölték; s mind a mai napig közlik. Gyermekeinek diszkriminálódásáról csak annyit: lánya leérettségizett s végzettségéhez mért állást tölt be, fia pedig jogi diplomát szerzett még 1984-ben. Nem azért vontuk meg tehát bizalmunkat volt főszerkesztőnktől, hogy olyan embernek szavazzuk meg, aki az igazság fogalmát - enyhén szólva - tágan értelmezi, az igazságét, melyet mi, újságírók, végre teljes mértékben érvényre szeretnénk juttatni. Az érsekújvári járási újság szerkesztői cserélnék, de persze az utakat is eredeti állapotukba kell visszaállítani. Azokon a helyeken, ahol esetleg használhatnák is a gázfogyasztókat, az emberek elbizonytalanodtak, félnek az esetleges következményektől. Addig, míg egyértelműen ki nem nyilatkoztatják és papírra nem fektetik, hogy a vezeték biztonságos, ez így lesz. Ha szerintük a vezeték megfelel, akkor miért nem üzemeltethető teljes hosszában? Tiszta vizet MÁRTON BÉLA: - Az az érzésünk, a vízügyi problémákat a múltban bagatellizálták. A gyorsütemű panelházépítés nálunk nem volt összhangban a vízvezeték és szennyvíztisztító-állomások építésével. Esténként - főleg a felsőbb emeleteken - csak csordogál az ivóvíz. Miközben egyre kevesebb az ivóvíz, a finom ásványvíz - amit mi itt csak csevicének hívunk - nincs kellően kihasználva. A városi kút fölött már szinte rogyadozik a tetőszerkezet. Most jönnek az újabb beruházások: a vár alatt egy új lakónegyed épül, már beindult az áruház építése, s természetesen a családi házépítés sem szünetel. Éppen ezért egyre nagyobb szükség lesz az ivóvízre. Ne becsüljük le az ivóvízellátást, se a szennyvíztisztítást. KASZA TIBOR: - A város jelenlegi víztisztítóállomása kétszáz százalékra van kihasználva. Ha lassan is, de fejlődött a város az elmúlt években, nőtt a lakosság száma, s a vonzáskörzettel együtt jelenleg mintegy harmincezer ember gravitál Fülekre. Ahhoz, hogy utolérjük magunkat, rengeteg pénzre lenne szükségünk. 1991-re terveztük (tízmillió korona ráfordítással) az ívóvíz és csatornahálózat bővítését. Ami az ásványvizet illeti, elkészült a tervdokumentáció egy új, nagyobb és esztétikusabb kútház felépítéséhez, geológiai kutatást végezhettünk, amely tíz helyet jelölt ki további források megnyitásához, csakhát mindehhez pénz kell. A turistaforgalom bővülése kapcsán levélben kértük az illetékes minisztérium anyagi támogaa

SMÁRTON BÉLA: - A kulturált életmód, a tiszta életkörnyezet velejárója a kommunális hulladék, illetve a szemét megfelelő elhelyezése is. Mindamellett, hogy helyi szemétdombok, ideiglenes lerakatok is keletkeztek, a városi központi szeméttelep sem szavatolta a biztonságot. Szivárgás útján szennyezte a talajt, így a talajvizet. Úgy tudjuk, mivel a régi szemétgyűjtőhely megtelt, egy újat épít ki a város a szentfali téglagyár mögött. KASZA TIBOR: - Ez év közepéig készülnek el a tervek és egy merőben új megoldású szemétlerakati hellyel gazdagodunk. A lokalitás azért is megfelelő, mert itt agyagos a talaj, gátolja a szivárgást, ráadusul az egész egy gödörben lesz, aminek aljára fóliaszigetelést teszünk. A város keserveinek tömkelegéből, a teljesség igénye nélkül csupán az ökológiát érintő problémákat villantottam fel. Azt hiszem, ebből is nyilvánvaló, hogy ezekről ma már felelősségteljesen a tenniakarás szándékával beszélnek Füleken. „ POLGÁRI LÁSZLÓ Tisztelt Szerkesztőség! Milyen jól is indult minden! A társadalmunkban beállt változások örömmel, optimizmussal töltöttek el bennünket. Első látásra olyan szépnek tűnt az egész: demokrácia lesz, mindenütt a legrátermettebb, legképzettebb vezetők kerülnek a tisztségekbe, s végre a becsületesen dolgozó emberek érvényesülnek majd. Különféle polgári kezdeményezések alakultak, melyek a városok, falvak lakóinak jogos követeléseit tolmácsolják, sok esetben eredményesen. Azonban többször tapasztalom, hogy négy-öt ember összedugja fejét, és megfogalmaz valamilyen követelést a NYEE nevében. A kezdeményezőknek sokszor nincs áttekintésük a problémákról, nem tudják pontosan, hová kell fordulniuk, és követeléseik néhány esetben nincsenek kellőképpen átgondolva. Nemegyszer olyan dolgokat is követelnek, melyek már eddig is teljesítve voltak, csak nem tudtak róluk, mert nem jártak utána. Nekem nem tetszik az sem, hogy mindenkire ferde szemmel néznek, aki kommunista. Szerintem sokszor nem is az a cél: a legmegfelelőbb személyek kerüljenek vezető beosztásba, hanem hogy ne legyenek a CSKP tagjai. Az az érzésem, olykor személyes bosszúból akarjuk eltávolítani az embereket posztjukról. És bizony nem mindig tisztességes úton. Lehet követelni valakinek az eltávolítását kulturált módon, kellő indoklással. De vajon kinek jó az, ha megalapozottan, szóbeszédre támaszkodó plakátok, röpiratok ki ragasztásával, illetve terjesztésével kényszerítünk valakit a lemondásra, miközben nem járunk utána a dolgoknak, s nincsenek bizonyítékaink? Nem a leváltások ellen szólok tehát, hanem az aljas módszerek, a névtelen levelek, a nem mindig megalapozott vádak ellen. Gondoljuk végig: nem lenne-e helyesebb félretenni a személyes bosszút, és kellő előrelátással tervezni a jövőt. Hiszen most van rá lehetőség, s csak rajtunk múlik, milyen is lesz... FUTÓ MÁRIA, Galánta Miért egynapos késéssel? Még egyszer a napilapokról A kelet-szlovákiai olvasók és előfizetők, főleg a Tőketerebesi járásban, gyakran felteszik a kérdést: miért késnek olyan gyakran a pozsonyi napilapok - köztük az Új Szó? Sokszor miért csak egynapos késéssel lehet hozzájutni napilapunkhoz? Ezzel már lapunk február hatodikai számában Meddig késnek Kelet-Szlovákiában a napilapok? című írásunkban részben foglalkoztunk. Az írás a feltételezhető megoldást taglalta. Ezért erre nem kívánunk újra visszatérni. A jelent illető gondokról, a jobbítás lehetőségeiről Juraj Balogot és Jozef Kormošt, a kassai Postai Hírlapszolgálat osztályvezetőit kérdeztük. - Hogy egészen pontosan érzékeltessük a helyzetet, tudni kell: például januárban tizenhárom esetben késett, illetve nem érkezett meg a Prága-Pozsony-Kassa között közlekedő, postát szállító repülőgép. Természetesen rossz időjárási viszonyok miatt. Ilyen esetben a pozsonyi napilapok vonaton érkeznek meg Kassára, - hét óra negyven perckor. A keleti végekre szállító postakocsi viszont két órával korábban indul. A következő negyed tizenkettőkor, és tizenkét óra ötven perckor ér Tőketerebesre, majd egy órával később Ung-vidékre és Bodrogközbe. - Ezek szerint az olvasók és az előfizetők még aznap hozzájuthatnak a napilapokhoz. - Nem minden esetben, mert ekkor a levélkihordók, akik egyben a napilapokat is viszik, már a körzetükben vannak, és nem kötelezhetők arra, hogy késő délután újra kimenjenek. így csak másnap viszik ki a napilapokat. Ez főleg azokban a községekben gyakori, ahol nincs postahivatal. Előfordul, hogy ilyen esetben a standok dolgozói délután személyesen bemennek a postára a napilapokért. Ezért van az, hogy az olvasók csak másnap juthatnak hozzá a pozsonyi napilapokhoz. - Térjünk vissza a vonathoz. Rossz időjárási viszonyok esetén, amikor a repülő késik, illetve nem indul, az újságok a Pozsonyból nulla óra húsz perckor kiinduló vonattal hét óra negyvenkor érkeznek Kassára. Ugyanazzal a vonattal, amelyik egészen Ágcsernyőig megy. Miért nem szállíthatók tovább az újságok a Bodrogközbe, majd onnan postakocsival vidékre? így legkésőbb tizenegy órakormára kézbesítőknél, illetve az újságárusítóknál lehetne a friss újság. Néhány évvel ezelőtt például az ágcsernyói újságárusítóknál hat órakor már friss napilapot vehetett az olvasó. - Igen volt ilyen, amikor a vonatokon külön postai személyzet dolgozott és az elosztás már ott megtörtént. Ez évekkel ezelőtt megszűnt, ezért az elosztás' Kassán történik, ami természetesen időt vesz igénybe. - Várható-e javulás? - Egyfelől igen. Ha a napilapok egy részét a Pravdához hasonlóan majd Kassán nyomják. Másfelől, a postai hírlapszolgálat is az átépítés időszakát éli. Mi is törjük a fejünket a jobb megoldáson. (katócs) Szaporodó agrárkezdeményezések Az immár félszázra tehető polgári kezdeményezés sorában vagy féltucat olyan is található, amely mindenekelőtt a földművesek, az élelmiszeriparban dolgozók és a vidék érdekeinek védelmét tűzte zászlajára. Röviddel azután, hogy munkához látott a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt előkészítő bizottsága, már arról értesültünk, hogy a cseh országrészekbeň formálódik a Szabad Agrárpárt (Slobodná rolnička strana), majd ezt követően a Csehszlovák Város és Vidék Republikánus Agrárpártjának (Československá republikánská strana zemédélská mést a vénkova) előkészítő bizottsága is megkezdte a szervezőmunkát. A falun élőket közvetlenül érdeklő, legújabb pártalapítási szándékról Kelet-Szlovákiából kaptuk a hírt. A Michal Záhorčák mérnök vezetésével működő előkészítő bizottság (címe: 072 31 Vinné, 199) a Földművesek Független Pártját (Nezávislá strana roľníkov) szeretné megalapítani. Az új párt a kertbarátok, kistenyésztők, méhészek, vadászok, horgászok és egyénileg gazdálkodó földművesek érdekeit akarja szolgálni. Az előkészítő bizottság az érdeklődőknek megküldi a szervezési útmutatót és a jelentkezőíveket. Gazdasági céljaiban a Földművesek Független Pártja a többi rokonpárthoz hasonló programot hirdet. Elismeri a különböző tulajdonformákat (egyéni, bérleti, részvényes, szövetkezeti), és ezek egyenjogúságának fontosságát hangsúlyozza. Az érdekvédelmi szövetségek hatáskörét nem veszi át, viszont azokkal szorosan együtt akar működni. Szervezői a rokonpártokkal való együttműködés lehetőségét sem zárják ki, de mivel szűkebb réteg érdekeire figyelnek, az ő programjukban a sajátos célok, például a tulajdonviszonyok és -jogok védelme konkrétabb lesz. Az is újszerű, hogy a mezőgazdasági tevékenységben az Európai Gazdasági Közösség tagországainak agrárformáit veszik alapul, és ugyancsak szeretnék elérni, hogy az ésszerű táplálkozás alapelvei a lehető legnagyobb mértékben érvényesüljenek a gyakorlatban. A szervezkedő párt programjával szimpatizálók érdeklődését fokozhatja, hogy tagjaitól valóban keveset kér. A javasolt tagdíj mindössze évi huszonnégy korona. -efTT J SZÚ 4 1990. II. 13.