Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám, hétfő

A falu nevében... MIÉRT FULLADT KUDARCBA A FEKETENYÉKIEK FÓRUMALAKÍTÓ KEZDEMÉNYEZÉSE? Eredetileg egy nem mindennapi tiltakozó munkabeszüntetés okait, körülményeit szerettem volna feltérképezni, melyhez egy, a diákok és a szülök által is kedvelt pedagógus folyamodott. Feketenyéki látogatá­som során azonbán kiderült: nem a tanító sztrájkja foglalkoztatja most igazából a falu apraját-nagyját, hanem az általa is kezdeményezett fórum, mely botrányos körülmények között fulladt kudarcba. Az okokról mindenki másként vélekedik. Az viszont tagadhatatlan, hogy az 1300 lelket számláló községben ezekben a napokban szokatlan feszültség uralkodik. így kezdődött A változások szele december ele­jén éri el a községet. A feketenyéki­ek egyre bátrabban mernek vélemé­nyüknek hangot adni. A hnb elnöke december 13-áQ nyilvános gyűlést hív össze, melyre az eddigi sokéves gyakorlattal ellentétben szokatlanul nagy számban jönnek el. Ám az összejövetelt aránylag gyorsan fel kell oszlatni, mert a vita személyes­kedésbe csap át. A második falu­gyűlésre december 16-án kerül sor. Ezen az összejövetelen alakul meg a Csehszlovákiai Magyarok Fóru­mánakhelyi szervezete, s vá­lasztja meg a 125 jelenlévő a kilenctagú koordinációs bi­zottságot. A vitára < azonban ismét a személyeskedés a jellemző. A falu forrong, csoportokra oszlik. Az ülé­sen felvetődik, hogy le kellene mon­datni a hidaskürti alapiskola igazga­tóját, aki különösebben nem élvezi a lakosság bizalmát. Állítólag dikta­tórikus módszerei miatt, melyeket mint igazgató és mint pedagógus egyaránt alkalmazott. A jelenlévők a javaslatot elfogadják. Valaki szóba hozza, hogy a Feketenyéki Hnb tit­kárát is meneszteni kellene. A sza­vazás eredménye nem-egyértelmű. A fórum tagjaiból alakult bizottság négy „ankétládát" készít s helyez el a faluban, lehetőséget kínálva min­denkinek, hogy javaslatokkal segít­se a fórum munkáját. A beérkező észrevételek zöme névtelen és rá­galom - tartják egyesek. A január 26-ai fórumülésen a bizottság felol­vassa a falu nevében írott, az illeté­kes szerveknek továbbított levele­ket, melyekben a hidaskürti iskola­igazgató, valamint a feketenyéki hnb-titkár azonnali visszahívását követelik. Egy fiatal autóbuszvezető felhívja a figyelmet több hibára és pontatlanságra a két levéllel kapcso­latban. Az ülés kishíján verekedésbe torkollik. Mondjon le az igazgató... Az egyesek által felbujtónak ne­vezett buszsofőr, Szakolci Károly: - Nem vádaskodni akartam, ha­nem rámutatni arra, hogy a leveleket névtelenül továbbították a Galántai Járási Nemzeti Bizottságra. Ugyanis a kilenc bizottsági tag közül senki sem írta saját kezűleg alá. A névte­len levelek a NYEE és más mozgal­mak lejáratásához vezetnek. Az nem volt pontos, hogy az igazgató visszahívásáról szóló kérelmet a fa­lugyűlésen 125-en írtuk alá. Ott nem írtunk alá semmit, csak a jelenléti ívet. Azt is tisztáznunk kellett volna, vajon van-e beleszólása a lakosság­nak abba, ki áll a szomszéd község iskolájának élén. Igaz, az ötödik osztálytól a mi gyerekeink is oda járnak. A hidaskürti alapiskola igazgató­jának esete külön utánajárást igé­nyelne. A tantestület január 4-én bizalmat szavazott az igazgatónak, akit a jnb tanácsa a feketenyéki, a hidaskürti és a vízkeleti szülők nyomására január 12-ei hatállyal funkciójából visszahívott. A január 16-ai, illetve 22-ei iskolai választá­sokon ugyan újra ifidül, ám a kollé­gák akkor már nem szavaznak rá. Az egykori igazgató a második for­duló előtt visszalépett. A járási tan­felügyelő nyomatékosan hangsú­lyozza; a leváltásra nem csupán a feketenyéki falugyűlés kezdemé­nyezésére került sor. ...és a titkár is A feketenyékiek kedélyeit igazá­ból a második levél borzolta fel, melyben a fórumbizottság a falu ne­vében követeli a hnb titkárának azon­nali leváltását. Állítólag korrupt ma­gatartása miatt elvesztette a lakos­ság bizalmát, s jelenleg is akadá­lyozza a falu fejlődését. A levélnek - azonkívül, hogy anonim - van még egy hibája: a bizottság tagjai sem tudnak róla. Pontosabban: négy tagja írásban is megerősíti, hogy a leg­szűkebb vezetőségi ülésen nem ol­vasták fel az enyhén szólva kritikus hangvételű levelet. Tehát az egész titkárellenes kampány személyeske­dés, két, esetleg három ember ma­gánkezdeményezése? Fekete László, a hnb elnöke: - Néhány nappal az első falugyű­lés előtt valaki bizalmasan tudatta velem, hogy engem nem, de a titkárt leváltják. A gyűlésen - úgy vettem észre - néhányan tudatosan han­golták a lakosságot a titkár ellen. Egyáltalán nem vagyok meggyőződ­ve arról, hogy a többség Lukovics István lemondását követeli. Ugyanis ő, az előző titkárokkal ellentétben, tett valamit a falu érdekében. Én a falugyűlésen kiálltam mellette. Néhány nappal ezután a bizottság egyik tagja felkeresett, s közölte: ha továbbra is támogatom, engem is leváltanak. Lukovics István, a hnb titkára: - Csak hallomásból értesültem arról, hogy mi zajlott a második falu­gyűlésen. Közöltem a hnb elnöké­vel: a legközelebbi, január 20-ai ple­náris ülésen lemondok. Azonban egy nappal az ülés előtt behívatott ben­nünket a jnb elnöke, s megmutatta azt a bizonyos levelet. Ekkor hatá­roztam el: addig nem mondok le, amíg igazamat nem bizonyítom. Fél­reértés ne essék: én nem a funkció­hoz ragaszkodom, illetve nem a 600 koronás titkári fizetést féltem. A be­csületemről van szó! A nem oly rég még összetartó falu két csoportra oszlott. Az egyik a tit­kárt pártolja, s gyűjti a támogató aláírásokat, a másik a tanítót, aki az iskolától való távolmaradással tilta­kozik véleménye szerint a bizottság tagjai ellen irányuló rágalmak ellen. A tanító sztrájkol? Fodor Rudolfról, mint pedagó­gusról csak jót hallottam. Szeretik őt a tanítványok, a szülők, dicsérik fe­lettesei és kollégái egyaránt. A véle­mények csupán akkor oszlanak meg, amikor közéleti tevékenységé­re terelődik a szó. Megkeseredett ember benyomását kelti, aki örök „Mosakodik" az exminiszterelnök Ľubomír Štrougal volt szövetsé­gi miniszterelnök nemrég megje­lent interjúját olvasva napokig mo­toszkált fejemben a címben emlí­tett mondat. Tőlünk, munkásoktól mindig el­várták, hogy a lehető legjobban dolgozzunk. Ezzel egyet is értek. Ám kérdem: hogyan tudott az or­szág harmadik embere húsz éven át olyan követelményeknek eleget tenni, melyekkel nem azonosult? Hiszen, mint nyilatkozatából kide­rült, állítólag nem értett egyet az 1968 utáni politikai programmal! Akkor viszont miért maradt e ma­gas tisztségben? A kommunista párt akkori (és későbbi) neosztáli­nista vezetőinek miért félt meg­mondani az igazat? Egy ilyen ma­gas beosztású vezetőnek vélemé­nyem szerint kötelessége lett vol­na kifejteni állítólagos „meggyőző­dését", s a régi nagyok, vagy az újabbak (Václav Havel, Tőkés László) példáját kellett volna kö­vetnie. Az őszinte véleménynyilvá­nítás helyet azonban inkább a megalkuvást választotta. Úgy vélem, gyáva ember az olyan, aki húsz éven át képes ilyen tisztségben így meghunyászkodni. Az egykori miniszterelnök mqptani kijelentéseivel is nyilván csak ön­magát kívánja menteni. CSÓKA GÉZA, Bős életében szélmalomharcot vívott a hatalom képviselőivel. S aki a fó­rumbeli tevékenységével is csak a lakosságot, a falut szeretné több évtizedes álmából felrázni. Eszem­be se jutna jó szándékát megkérdő­jelezni mindaddig, amíg ki nem köti: nem áll velem szóba, ha már voltam Lukovicsnál, illetve ha a titkárt is meg akarom az üggyel kapcsolat­ban hallgatni. Az ellenséges viszony okára magyarázatot nem kapok. A tiltakozó sztrájkkal kapcsolat­ban többször nyomatékosan elis­métli: számára ez valamiféle végső segélykiáltás, mellyel „szeretné rá­ébreszteni a,józanul és a becsülete­sen gondolkodó feketenyékieket ar­ra, hogy a bűzös mocsárból való kijutás érdekében válasszák külön a tiszta, emberi érdekeket a korrupt, személyi-anyagi fertőtől". Az utolsó falugyűlésen elhangzottak miatt nem látja értelmét annak, hogy isko­lai kötelezettségeinek eddigi hittel és odaadással tegyen eleget. Mindad­dig távolmarad munkahelyétől amíg a helyzet nem konszolidálódik. Te­hát amíg a hnb elnöke nyilvánosan, a helyi hangosbemondón nem ítéli el az említett összejövetelen „példát­lanul" viselkedőket, s követeli az egészségtelen ellenpropagandát ki­fejtő titkár azonnali leváltását. Az utolsó (?) „felvonás" Különös érzések kavarodnak bennem. Nemcsak a tanító bácsi után síró gyerekek miatt, akik jön­nek, virágot hoznak a szeretett pe­dagógusnak, s kérik, térjen vissza az iskolába. A tanító házába eljön­nek a szülők is, akik néha hang­erejükkel próbálnak nyomatékot ad­ni követelésüknek: fazonnal teljesí­tik a tiltakozó nyilatkozatban felso­roltakat. Meg kell akadályozni, hogy egy jó tanító elmenjen a faluból. Titkár pedig lehet más is..." Az utcán nyíltan folyik az egymásra mu­togatás. Látogatásom célját minden­ki ismeri, mégis elterjed a hír: állító­lag arról gyűjtök anyagot, kinek mi­ből sikerült házát tető alá hoznia. Az írás elkészült, amikor megszó­lal a telefon. A vonal túlsó végén dr. Krecskó Károly, járási tanfel­ügyelő, aki új információkkal szolgál: „ Fodor Rudolf azért nem tanít, mert beteg. Január 29-től ki van írva. Beszéltem kezelő orvosával is..." Ez lenne a demokrácia? S hol van a tolerancia és egymás tiszteletben tartása? Netán megtévesztés volt a szándék? Kérdések, melyekre nin­csen válasz. Csak egy biztos: a taní­tó bácsit istenítő gyerekek nem ér­demlik meg, hogy eszközei legye­nek a felnőttek egymás ellen vívott harcának... GÁGYOR ALÍZ Tisztelt Szerkesztőség! Megrémülve figyelem, hogy manapság az emberek az ismere­teikből épp a szemetet próbálják megtartani, s ami igazán értékes, azt eldobják - írja többek közt Csala Aurélia olvasónk, aki az U j Szó 1990. január 18-án megjelent „Lenin bácsi jó ember volt..." című riportra válaszol. Kedves Jarábik Gabriella! Ha ön Lenin személyiségét alkal­matlannak véli jövendő társadalmunkat alkotó Ifjúságunk példa­képévé emelni, szomorúan bár, de azt a következtetést kell le­vonnom, hogy ismeretei igen szegényesek Lenin személyiségé­vel kapcsolatban. „ Volt olyan óvoda, melyben a gyerekek fejét nem tömték Lenin bácsi tanításaival..." Senki sem követelte, hogy Lenin tanításait gyömöszöljük egy 3-6 éves gyerek fejébe. Ellenben Lenin csodálatos embersége, egyedülálló személyiségének tulajdon­ságai olyan pozitív példát nyújthatnak az utókornak, az ifjúság­nak, s megfelelő formában akár egy 3-6 éves gyereknek is, ami megakadályozta volna azt a súlyos „betegséget", amelyben vergődünk évtizedek óta. A mindannyiunk által elítélt korrupt kommunisták (akik nem voltak kommunisták) dobták el először Lenint. S ahelyett, hogy tanulnánk hibáikból, mi ismét eldobjuk? Józan gondolkodású, igaz EMBEREK! Vagytok még valahol? Vagy már senki sem ismeri Lenint? Csala Aurélia óvónő, Ipolyvisk Annak ellenére, hogy Csala Aurélia levelét nem nekem, hanem riportalanyomnak J. G.-nek címezte, kötelességemnek érzem, hogy én, a cikk írója válaszoljak rá. Hiszen Cs. A. a riportban olyan tényekkel nem értett egyet, amilyeneket ez nem is tartalmazott. Magyarán: félreértette riportalanyom mondandójának lényegét. Jará­bik Gabriella nem Lenin személye ellen emelt kifogást, hanem az óvodáknak előírt módszertani tananyagot kifogásolta, felhíva, a figyelmet arra, hogy az óvoda legyen az önfeledt játék és az iskolára való,, észrevétlen'' felkészítés színhelye. Szitás Gabriella Új utcanevek Érsekújvárott Érsekújvárott a városi nemzeti bi­zottság mellett működő utcaelneve­ző bizottság legutóbbi két ülésén több fontos javaslat született a város utcáinak és tereinek neveire vonat­kozóan. A városban a jövőben az utcatáblák szlovák és magyar nyel­ven lesznek feltüntetve. A Gottwald tér új elnevezése Fő tér. (A tábla­csere már a napokban megtörtén­het, hiszen csak az eredeti utcatáb­lákat kell visszahelyezni). A Fő teret átszelő és környező utcák nevei tük­rözni fogják a város történelmi múlt­ját. Olyan híres történelmi, közéleti, egyházi személyiségekről, kulturális életünk egykori jeles képviselőiről lesznek elnevezve, akik vagy sze­mélyes kötődésükkel, vagy valami­lyen fontos cselekedetükkel a város jövőjét kedvezően alakították. Meg­változnak azok az utca- és térnevek, amelyektől az elmúlt negyvenöt esz­tendő kedvezőtlen tapasztalatai mi­att az utcabeli lakosok idegen­kednek. A város tálán legjellegzetesebb utcája (mai Obrancov mieru) vissza­kapja eredeti nevét: Széchényi György utca lesz. Széchényi eszter­gomi érsek volt, aki a császártól visszavásárolta a várat, s a várnak 1691. október 22-i keltezéssel privi­Toleranciával az AIDS ellen Mozgalom a homoszexuális állampolgárok egyenjogúságáért Csehszlovákiában a homoszexualitás nem bűncselekmény, azonban a nyilvánosság és bizonyos mértékben a törvény előtt is a homoszexuálisok másodrendűek. Ráadásul az állampolgároknak ezt a csoportját egyfajta hallgatás övezi. Simon Formánek, a Homoszexuális Állampolgárok Egyen­jogúsításáért Mozgalom előkészítő bizottságának tagja a következőket nyilatkozta a Csehszlovák Sajtóirodának: - „Mozgalmunk célja, aktívan föl­lépni a homoszexuális kisebbség emberi jogaiért, akik társadalmunk­ban jelenleg diszkriminálva vannak. Már a Büntető Törvénykönyvnek az a paragrafusa, amely megszabja a homoszexuális kapcsolatokat, diszkrimináló. A homoszexuális kap­csolatban a korhatárt, eltérően a he­teroszexuálistól, 18 évben állapítja meg, amely állítólag a fiatalkorúak elcsábítását hivatott megakadályoz­ni. Egyedüli hatása és kézzel fogha­tó eredménye azonban az a tény, hogy a kiskorú homoszexuálisok nem létesíthetnek állandó partner­kapcsolatot, és abszolút tájékozat­lanságukban rászoknak a promisz­kuitásra, s ezzel kiteszik magukat az AIDS-betegség veszélyének. A mozgalom olyan szervezet kí­ván lenni, amely védelmezi a homo­szexuális állampolgárok érdekeit, és amely képes őket hatékonyan támo­gatni. További feladatunk a homo­szexuális viszony törvényesítése. Ez nagyon fontos követelmény, mi­vel ahol a legnagyobb a tolerancia a homoszexualitás iránt, például Hollandiában, ott aránylag kevesebb az AIDS-fertőzés. • Közvéleményünk a homosze­xuálisok tevékenységét általában a Lambda klubbal hozza kapcsolat­ba. Mi tehát a különbség az említett mozgalom és a klub között? A Lambda klub két évvel ezelőtt kezdte tevékenységét. Tulajdonkép­pen magába olvasztotta a prágai Szexuológiai Intézet egyfajta privát szocioterápiai klubját. A klub tevé­ikenységét a homoszexuális közös­Iségen belül fejti ki, és igyekszik a homoszexuálisok életét szociali­zálni és normalizálni. Ezzel ellentét­ben a Homoszexuális Állampolgárok Egyenjogúsításáért Mozgalom való­ságos politikai, társadalmi mozga­lom akar lenni, amely harcolni fog a homoszexuálisok társadalmi egyenlőségéért. 1984-ben az Euró­pa-parlament elfogadta a homosze­xuálisok jogainak nyilatkozatát. Fő gondolata a megkülönböztetés el­utasítása, mind jogi, mind pedig gyó­gyászati téren. Annak elutasítása például, hogy a homoszexualitás di­agnosztikai és természetesen szoci­ális és munkajogi probléma. Az ilyesmit a faji megkülönböztetés egyik formájának kell tekintenünk. Mindenki, aki méltó életkörülmé­nyeket kíván teremteni a több száz­ezer homoszexuális állampolgár számára, naponta 17 óra és 19 óra között telefonon fordulhat hozzám a 25-45-37-es prágai telefonszá­mon. légiumot adott. Utca lesz elnevezve Verancsics Antalról, aki szintén esz­tergomi érsek volt, s jelentősen hoz­zájárult az új, hatszögletű vár építé­séhez. A jelenlegi Stúr utca egy részét Ferencesek terének nevezik el. A ferencesrendi szerzeteseknek nagy érdemük volt a város szellemi, egyházi és tudományos életének ki­bontakoztatásában. Pázmány Péter nevét a jelenlegi Kostolná utca fogja viselni. Bőséges adományokkal já­rult hozzá a vár fenntartásához, ő építette a ferencesrendi templo­mot és a prímási palotát, melyet 1945-ben lebontottak. II. Rákóczi Ferenc fejedelem nemegyszer tar­tózkodott a várban, és a prímási palotában szállt meg, nevét a mai Flenger utca viseli, majd a jövőben Forgách Ádámról, az egykori vár híres kapitányáról Bercsényi Miklós­ról, a kuruc seregek fővezéréről (több ízben lakott a ferencesek ko­lostorában), Bethlen Gáborról, erdé­lyi fejedelemről, akinek seregei 1619-ben felszabadították a várost a Habsburgok uralma alól - szintén lesznek elnevezve utcák a város szívében. Hasonlóképpen Várday Pál, és Oláh Miklós esztergomi ér­sekekről, akik hatalmas összegekkel támogatták Érsekújvár első várának megerősítését. A történelmi bástya­neveket is megőrzik egyes utcák elnevezéseiben. Kassák Lajosról, az avantgarde költészet és festészet európai hírű képviselőjéről, városunk szülöttjéről és díszpolgáráról szintén a főtér közvetlen közelében lesz utca elne­vezve (a mai Jánošík utca). A tervek szerint ebben a térségben lesz felál­lítva Borsos Miklós új Kassák-szob­ra is. A hatszögletű várat a két olasz Baldigaro testvér tervezte. Nekik ál­lítanak emléket a város egyik ,köz­ponti fekvésű utcájának elnevezé­sével. A további névváltoztatásokat a bi­zottság a következő ülésén fogja tárgyalni (terek, lakótelepek, külső utcák). A jelenlegi utcanevek a nép­számlálás befejezéséig, érvénye­sek, (kivéve a Gottwald teret), mivel már nem lehet kitörölni őket a nép­számlálásra elkészített központi számítógépes nyilvántartásból. De az újváriak türelemmel kivárják ezt a pár hónapot. Hiszen néhány héttel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűntek volna ezek a nevek, de a két­nyelvűség ilyen jellegű megjelenési formája is. SZÁRAZ DÉNES Románia megsegítéséért címmel sikeres műsoros délutánt rendezett a minap a Csemadok tor­naijai alapszervezete, melyen ver­ses, dalos és táncos összeállítással felléptek többek között a helyi óvo­dások, alapiskolások és gimnazis­ták. A bevételt a rendezők átutalták a romániaiak megsegítésére alapí­tott folyószámlára. (bódi) ÚJ SZÚ 12 1990. II. 10.

Next

/
Thumbnails
Contents