Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-12 / 36. szám, hétfő

A reformkor jeles honti szereplője 150 éve született Pongrácz Lajos U J KÖNYVEK Soóky László: PERVERZ Üf KÖZETEK Mottó: ,,Pongrácznak hívják azt a férfit, ki ellenem a gyalázkodó írást írta." (Széchenyi bejegyzése naplójába 1841. november 30-án) ÚJ SZÚ 5 A — 1841 -es év jelentős mérr\íL földkő a reformkor történetében. Január 2-án jelenik meg a Pesti Hirlap első száma. A lap szerkesztője az ellenzéki mozgalom vezércsillaga, Kossuth Lajos, akinek vezércikkei a reá jellemző szókimondó, szenvedélyes hangnemben taglalják a kor legégetőbb politikai, gazdasági és szociális kérdéseit. A Pesti Hirlap nemcsak leleplezi a szociális igazságtalanságokat, hanem sejteti azok felszámolásának módját is: ez pedig a fennálló társadalmi rend gyökeres megváltoztatása. A Hírlap radikális hangneme nemcsak a főúri konzervatívok roszszallását váltja ki. Tollat ragad a reformmozgalom szellemi atyja, Széchenyi István gróf is, s alig fél évvel a Hirlap első számának megjelenése után már meg is jelenteti a Kelet népe című könyvét. Az eredetileg röpiratnak szánt, ám megjelenéséig vaskos kötetté duzzadt mű fő mondanivalója: Kossuth Hírlapja azzal árt leginkább a Kelet népének, azaz a magyarságnak, hogy „a szívhez szól, ahelyett, hogy az észhez szólna" Széchenyi szemében ez - az érzelemre való hivatkozás „francia modor szerint", magyarán csak arra jó, hogy a megfontolt reformok helyett a forradalom örvényébe sodorja az országot. Széchenyi könyve szelet vetett, vihart aratott. Nemcsak a leginkább érintett Kossuth reagál, hanem a reformkor számos tekintélyes szereplője - Eötvös József, Fáy András, Vörösmarty Mihály - is közzé teszi véleményét. Végül, 1841 utolsó napjaiban utcára kerül A Kelet népe felnyitotta szemeit egy Nyugotfinak című röpirat. S bár szerzője nem nevezi meg magát, Nyugotfi kiléte nem volt ismeretlen Széchenyi előtt - lásd mottóként idézett naplóbejegyzését. Nyugotfira, azaz Pongrácz Lajosra emlékezünk most, születésének 150. évfordulóján. Pongrácz Lajos 1815. február 14-én született az akkori Hont vármegye egyik kis falujában, Felsőtúron (ma Horné Túrovce). Nagyatyja a megye alispánja volt. Édesatyja, Pongrácz István (1780-1832) a megye egyik legműveltebb köznemese, aki gyermekei számára az akkoriban még szokatlan, középiskolai szintű műveltség megszerzését is szorgalmazza. Lajos 1830-tól a pesti egyetemen törvénytudományokat hallgat. Az egyetemi évek döntő jelentőségűek Pongrácz eszmevilágának formálása szempontjából. Mint egyetemista társainak többsége, ő is lelkes Széchenyirajongó: „Széchenyi munkáinak tanulásába merültem, s általok az lettem mi ma vagyok... magyar nyelvre, elvre csendes haladási (reformer), szóval ember és hazafi"- írja majd pár évvel később. Az ügyvédi oklevél megszerzésében atyja váratlan halála akadályozza meg. Hazatér igazgatni a gazda nélkül maradt birtokot. Az 1835-ös tisztújítás a húszéves Pongráczot „rendszerinti esküdtnek" választja meg. Az 1835-ös év nemcsak a közéleti pályán indítja el Pongráczot. Március 18-án jelenik meg a pesti Rajzolatok hasábjain Pongrácz első írása, a Borsodi Latinovics Aranka kisasszonyhoz című költemény. S bár 1838-ban ,,poétái érzeményei" kötetben is megjelennek, Pongrácz rövidesen belátja, hogy a líra mezején számára nem sok babér terem. Ezért 1839-ben merész lépésre szánta el magát: Hont megyében elsőként irodalmi lapot ad ki. A Budán nyomtatott Honti Literatúrai Füzér első füzete 1839 végén jelenik meg. Pongrácz így fogalmazza meg a lap profilját: közölni kíván mindent ,,mi a szépliteratúra körében bármely tekintetbül érdekes lehet, és nemesb szellemi élményt képes szerezni". Ennek megfelelően található a kis kötetben költemény, útirajz, „beszély" (elbeszélés), „literatúrai vázlat". Valamennyi műfaj, minden írás szerzője Pongrácz Lajos. Pontosabban: Pongrác! Merthogy a nyelvészek a-cz, tz-, illetve -c használatát mérlegelő vitájában egyértelműen az egyszerű -c mellett voksol. S e döntéséhez oly következetes, hogy még Rákóczi fejedelem nevét is Rákócinak írja! Többek közt emiatt is fogadja ledorongoló kritika a Füzér első számát. Fő oka azonban nem a Füzérben megjelent írások „formai" (nyelvészeti) hiányossága, hanem a „tartalom". Mert mit is állít az 1833-ban keltezett „uti szemléjében" a „Honti" név mögött meghúzódó Pongrácz? „... miért ne lenne szabad kimondanom: hogy mindenben hátra vagyunk, vagy más szavakkal: hogy mi magyarok egy nagy semmi vagyunk: mert hát hol van Magyarország? hol zeng a nemzeti nyelv? van-e csak egy fensőbb ház a magyar honban, melyben egészen magyarul folyna a társalkodás? van-e nemzeti játékszínünk? nem húzódik-e a magyar Thália sátorbul gunyhóba? ... utaínk ha nap süt öklelést, ha esik sárba fulladást nem okoznak-e? melyeken oh szörnyűség! oh gyalázatI csak az fizet, ki azokat készítéü... A kedvezőtlen megyei, illetve pesti fogadtatás ellenére megjelenik a Füzér második füzete is. A legnagyobb változást a szerzők számának növekedése jelenti. Pongráczon kívül még három megyebéli, illetve két pesti szerzője is van a Füzérnek. Ennek ellenére Pongrácz úgy dönt, hogy enged az „anyagi többség" kívánságának és lemond a lap további számainak megjelentetéséről. Az „anyagi többség", a konzervatívok azonban csak rövid ideig örülhettek Pongrácz kudarcának. A bevezetőben említett 1841-es év ugyanis fényesen rehabilitálja Pongrácz publicisztikai képességeit: neve újra feltűnik az ország legolvasottabb lapja, a Pesti Hirlap hasábjain. Sajtótörténeti tény, hogy a Pesti Hirlap sikerének egyik titka a levelezők, tudósítók egész országot befogó hálózata volt. E hálónak volt a honti „szeme" Pongrácz Lajos, aki 1841 és 1844 között írja „leveleit" Kossuthnak. P

ongrácz levelezői korszakára esik a bevezetőben részletezett Kossuth-Széchenyi vita is. A gróf mindenáron egy „veres fonalat, revolúcióra való izgatást" vél felfedezni a Pesti Hirlap hasábjain, ugyanakkor a saját korábbi műveiben húzódó ugyanilyen „veres fonalat" igyekszik elfeledni - veti Nyugotfi-Pongrácz Széchenyi szemére pálfordulását. Nyugotfi röpirata nem rendszerezett, világos koncepciójú vitairat, inkább egy nagyon szubjektív, túlzó állításoktól sem mentes reflexiócsokor, melyet a Kossuthrajongás fog egybe. Ennek ellenére értékes dokumentuma a Széchenyi -Kossuth vitának; ezért is kerülhetett be reprint formájában az 1986ban megjelentetett kötetbe, melynek címe: „A Felelet és más vitairatok Széchenyi István A kelet népe című könyvére". Pongrácz Lajos Széchenyi-ellenes röpirata miatt ismét a megyei konzervatívok kereszttüzébe kerül Átmenetileg kénytelen szüneteltetni a Hírlapnak küldött tudósításait is. Ám a haladást Hontban sem lehetett megállítani. Az 1842-es tisztújításon az ellenzékiek kerülnek hatalomra, s átmenetileg a békés egyetértés és tenniakarás szelleme válik uralkodóvá Hont megyében. Pongrácz lelkesen tudósítja a Pesti Hirlap olvasóit a honti fejleményekről: megyei választmányok alakulnak a kor legégetőbbnek ítélt problémáinak megoldására (népnevelés, kisdedóvás, a koldusok ügye, új börtön építése, Ipoly-szabályozás). Pongrácz főleg a népnevelés és a kisdedóvás érdekében fejti ki tevékenységét; egyik kezdeményezője a Hont megyei Ipolysághi kisded óvó intézet megnyitásának. Ő a titkára a védegylet honti fiókjának is. Ilyen minőségében teszi közzé a Pesti Hirlap 1843-as évfolyamának hasábjain az alábbi felhívást: „Felszólítás posztó-, üveg-, porczellán-, kőedény- és papiros-gyárakhoz. A Hont megyei gyárvéd-egyesület tagjai lekötelezvén magukat hat évre a fentebbi szereknek egyedül magyar gyárakból vételére... ennek folytában a fent írt hazai gyárak tulajdonosai és igazgatói ezennel tisztelettel felszólítatnak... itt raktárt tartani valamely hiteles kereskedőnél..." A békés egyetértés szelleme azonban csak rövid ideig teszi lehetővé a Széchenyi megálmodta reformok megvalósítását. 1843-ban Hont élére is főispáni helyettes, a Jókairegényekből jól ismert adminisztrátor kerül, aki fő feladatának tartja, hogy a legközelebbi tisztújításon ismét a konzervatívokat juttassa a megyei posztokhoz. Az 1845 áprilisában katonai fedezet mellett megtartott tisztújításról az ellenzékiek testületileg kivonulnak - így ér véget Pongrácz alszolgabírósága is. A politikai kényszerpihenőt - levelezői állásáról 1844-ben, Kossuthnak a szerkesztőségből való kiválásakor mond le - arra használja fel, hogy „miket yéhány éven át hivatalos dolgoktuľment óráiban különféle nemben, különböző kedélylyel, de mindig azon egy elvek- és szellemben" írásba öntött, kiadja. A kor leghíresebb nyomdája, a pesti Landerer és Heckenanst nyomtatja ki Pongrácz Lajos Munkái-nak két kötetét 1845-ben s 1846-ban. A Versek című kötet több mint félszáz költeménye inkább tartalma, hazafias szelleme, semmint színvonala miatt lehetett kedvére a kortárs olvasónak. A második kötet Magyar Utiképek címmel jelent meg s öt, 1839 s 1844 között különböző pesti lapokban már megjelent „úti vázlatot" tartalmaz. Közülük talán a legértékesebb a „hazánk legnevezetesebb barlangjában". 1840 májusában tett látogatást megörökítő Aggtelek című írás. Pongráczot 1848 tavaszának forradalmi eseményei hozzák vissza a közéletbe. Előbb csak „magán egyéni minőségben", tiszteletbeli főjegyzőként vesz részt a megyei közgyűlés munkájában. Feledve a Füzér kudarcát, újra lapot akar adni a hontiak kezébe. Sajnos, a hetilapnak tervezett Honti Újságból csupán egyetlen összevont szám jelenik meg Honti Krónika címmel, s a márciustól májusig zajló megyei eseményekről ad hiteles, színes tudósítást. A további számok megjelenését nemcSak a Füzér idején is fennálló akadályok - a nyomdahiány, az előfizetők csekély száma - nehezítik, hanem Pongrácz távozása is megyéjéből. 1848 szeptemberétől Pongrácz Kossuth pénzügyminisztériumának titkára lesz! Hivatalbéli kollégája Vasvári Pál, a márciusi ifjak egyik vezéralakja, kinek portréjához az évek múltán kiadott visszaemlékezéseiben értékes adalékot szolgáltat majd Pongrácz. A világosi fegyverletétel után teljesen visszavonul a közélettől, melybe csak az alkotmányos közrend megújulásakor tér vissza. Őszülő fejjel egyre fontosabb tisztségeket tölt be, 1881-től 1889-ig ő a megye alispánja. Ilyen beosztásban is hű marad reformkori törekvéseihez: kezdeményezi az „Ipolyság város szépítészeti s anyagi jólétét előmozdító társulat" megalakítását, alapítója és mecénása az ipolysági „műkedvelői színtársulatnak"; sokat tesz a polgári „leánynövelde" felépítéséért, ill. az „ipolysági kisdedóvó" újramegnyitásáért. Évtizedeken át küzd a drégelyi hős, Szondi György emlékének méltó ápolásáért. Harmadik kötetével jelentkezik Soóky László, amelyben lényegében a már az előző köteteiben (D. I. vándorlásai, 1982; Pillanatfelvételek, 1986) csírájában meglévő motívumokat bontja ki. A monumentálisabb verskompozíciók helyenként a morbiditás határát súruló vízióinak világféltő, életféltő, hömpölygő képsorai, valamint a költemények groteszk-ironikus hangvétele teszik pezsgővé a kötetet, és késztetik olvasójukat a versek mondandójának továbbgondolására. Grendel Lajos: SZAKÍTÁSOK „Arra gondoltam, be kell ismernem végre, hogy nincs ésszerű magyarázat a létezésemre. Vagy pontosabban: észszerű magyarázat van talán, de az mégsem magyaráz meg semmit sem. A térre boruló fák koronája fölött ott a csillagos ég. A téren itt vannak a fák, itt vannak a padok. Itt vagyok én, és talán mások, és itt vannak bennem az emlékek. Dolgok, amelyek ebben az órában összeolvadnak az éjszaka tégelyében, s amelyeket a hajnal jöttével szétválaszt újra valami akarat, érzelem, szándék vagy terv, nevet ad nekik, s szerepekkel ruházza fel: ésszerű magyarázatot ad a létezésükre, amelyek mégsem magyaráznak meg semmit sem. A magyarázatok legföljebb magukat magyarázzák a dolgok gőgös és ironikus színe előtt" - írja naplójában Ákos, a regény három elbeszélőjének egyike. - A Szakitások a szerző eddigi legterjedelmesebb regénye, amely a hetvenesnyolcvanas évek fiatal szlovákiai magyar értelmiségének értékkeresésével, érzelmi elsivárosodásával, intellektuális vergődésével foglalkozik a csehszlovákiai magyarság közelebbi és távolabbi múltjának hátterében. ÚJ MINDENES GYŰJTEMÉNY „Az Új Mindenes Gyűjtemény 8. kötetében Virt István tanulmánya Zoboralja halállal kapcsolatos szokásait és hiedelmeit elemzi olvasmányos, élvezetes stílusban. Gyönyör József az 1918-ban alakult Csehszlovák Köztársaság első alaptörvényét, az ún. ideiglenes alkotmányt vizsgálja, rrjegvilágítva születésének körülményeit és hatását a később elfogadott alkotmányra. Vadkerty Katalin az Andrássyak krasznahorkai birtokának gazdálkodásával, Liszka József pedig a Párispatak menti falvak teherhordó eszközeivel foglalkozik. Egy, nyelvészekből és önkéntes gyűjtőkből álló kutatócsoport m&r évek óta vizsgálja sajátos Szene környéki ö-ző nyelvjárást, kiadványunk ennek a kutatásnak az eredményeit kívánja folyamatosan közreadni. Jelen kötetben Lanstyák István általában vizsgálja nyelvészeti szempontból a kérdést, Görföl Jenő pedig Jóka helyneveit veszi számba. Körkép című rovatunkban könyvismertetéseket és adalékszerű írásokat olvashatunk." iM W\Í>.V li C>V> Ján Števček: ESZTÉTIKAI NÉZŐPONTOK Tanulmányok a szlovák irodalom köréből , Ján Števček i ESZTÉTIKAI NÉZŐPONTOK i 5 | Tanulr aszl nányok ovák I 1 I i y 1 irodalom köréből | ] Madách ! 1 A modern szlovák irodalomkutatás egyik vezető egyénisége tárgyilagos összefoglaló képet ad több jelentős szlovák irodalmár-esztéta esztétikai rendszerének sajátosságairól, választ keres irodalmi szöveg és olvasat, befogadó és mű, művészet és filozófia, költői nyelv és mondanivaló, szókép és kontextus viszonyának néhány megoldatlan vagy vitatott kérdésére, s megkísérli fölvázolni a mai szlovák regény fejlődésvonalát, irányzatait, társadalmi, ismeretelméleti, esztétikai és műfaji vonatkozásait. E

redményes élete 1899. augusztus 10-én ér véget Budapesten. Földi maradványait kívánságára szülőfalujában, Felsőtúron helyezték nyugalomra. Dr. KISS LÁSZLÓ Nagy László felvétele 1990. II. 10.