Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám, szombat

Európai szociáldemokraták a német kérdésről Kohl és Genscher ma érkezik Moszkvába (ČSTK) - Az EK-tagorsZágokban működő szociáldemokrata pártok szövetsége csütörtökön a nyugat­berlini Reichstag épületében kezdte meg kétnapos tanácskozását. Az Európai Közösségek és a kelet­európai országok kapcsolatairól, de elsősorban Németország újraegye­sítéséről tanácskoznak a 14 párt képviselői. Néhány idézet a vitából: ha Európa segít a németeknek meg­találni az utat az együttélés és az egység új formái felé, az elősegíti a közös európai ház felépítését, a német kérdés nemcsak a németek problémája, figyelembe kell venni számos nép aggodalmait az újrae­gyesítéssel kapcsolatban. Vendégként felszólalt Valentyin Falin, a szovjet kormány külpolitikai tanácsadója. Kijelentette, a Szovjet­unió a szociáldemokratákat nem el­lenségeinek, hanem partnereinek tekinti erőfeszítéseiben. A Neues Deutschland című napi­lapnak adott nyilatkozatában Falin kijelentette, ha Európa és az egész Németország a stabilitás tényezőjé­vé válik a nemzetközi kapcsolatok A lengyel kormány lapja, a RZECZPOSPOLITA tegnapi szá­mának első oldalán közölt terjedel­mes interjút Zbigniew Brzezinski­vel, az ismert amerikai politikussal, aki egyébként lengyel származású. Nyilatkozatában Brzezinski a Szov­jetunió belső válságának folytatódá­sa miatt megjósolta, hogy az SZKP mint szervezett erő az elkövetkező két évben teljesen megszűnik, s szerinte a Szovjetunió jelenlegi formája sem életképes. Ismét hang­-súlyozta, milyen nagy jelentőségű volna a lengyel-csehszlovák föderá­ció létrehozása. „Amikor a szűkebb lengyel-csehszlovák együttműkö­dést javasoltam, előre láttam, hogy ez a gondolat nem talál ma támoga­tásra sem Lengyelországban, sem Csehszlovákiában," mondotta. Utalt arra, hogy annakidején a francia­-német együttműködés irányába tett első lépések sem voltak népszerű­ek. Brzezinski szerint nem az a lé­nyeg, hogy egy eszme azonnal nép­szerű legyen, hanem az, hogy hosz­szú távon, gazdasági és politikai szempontból van-e értelme. Az a szemlélet az uralkodó, hogy Euró­pában nincs szükség új tömbökre, s hogy Lengyelországnak elsősor­ban a szélesen értelmezett együtt­működésbe kell bekapcsolódnia a kontinens keretein belül. ÚJ SZÚ 3 1990. II. 10. A falból üzletet csinálnak a berliniek. És nem is rosszat - győződhettem meg az osztrák TV Zeit im Bild hírmagazinjának rövid beszámolójából. Berlinben igazi vásári hangu­lat uralkodik ott, ahol még nem is olyan régen sisakos rendőrök védték a városfalat a megmá­szók, a dühödt tüntetők elől. Most léggömb-, cukorvatta- és „falárusok" foglalták el helyüket. Hazaiak és külföldiek sétálgat­nak, bámészkodnak, vásárolnak a fal környéki, valóságos piacok­ká változott utcákon. A lelemé­nyes ,,vállalkozók" összetákolt pultokon kínálják portékájukat. Választék van bőven: ilyen­olyan alakú kisebb faldarabok (50 pfenigért), nagyobb szö­gesdrótos vagy anélküli beton­kockák (5 márkáért), lakkozott és „natúr" kőtörmelék. Sok az érdeklődő, sőt külföldi megren­delő is akad szép számmal. Szerszámkölcsönző maszek is akad elég, így hát a kijelölt he­lyen bárki maga is hozzáláthat a falbontáshoz. Az emberek egymás mellett ütögetik, kopog­tatják a már igencsak megkínzott betonkolosszust. Van aki csak úgy heccből vagy éppen örömé­ben kopácsol, s van aki a negy­ven év alatt felgyülemlett dühét vezeti le. Aztán elégedetten zsebrevágják a kivésett és kifi­zetett faldarabot. És elégedett a maszek is. Hát igen, Berlinben manapság igazán nyereséges üzlet a „falazás". (ug) átalakításának folyamatában, akkor egyetlen nép, így a Szovjetunió sem utasíthatja el a német újraegyesí­tést. Bonnban rendkívüli figyelmet szentelnek Helmut Kohl kancellár és Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter mai moszkvai látoga­tásának. Arra mutatnak rá, meg kell győzni a szovjet felet arról, hogy a szövetségi kormány semmi esetre sem akarja veszélyeztetni a szovjet érdekeket, s az európai keretekben megvalósított német újraegyesítés hozzájárul a helyzet stabilizálá­sához. Drezdában tegnap kezdődött meg Németország Liberális Demokrata Pártjának (LDPD) kétnapos, rendkí­vüli kongresszusa. A küldöttek a párt új • programjának tervezetét vitatják meg, s a márciusi parlamenti válasz­tásokkal összefüggő feladatokat. Manfred Gerlach pártelnök, aki már nem akarja betölteni ezt a tiszt­séget, nyitóbeszédében azt mondta, a mostani kongresszustól függ a párt jövőbeni sorsa. Nem kizárt, hogy a párt nevet is változtat. Eljárás Gdljan és Ivanov ellen? (ČSTK) - A Szovjetunió Legfőbb Ügyészségének kollégiuma úgy döntött, javasolja a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának Telman Gdljan és Nyikolaj Ivanov képviselők meg­fosztását mentelmi joguktól, hogy meg lehessen indítani ellenük a büntetőeljárást. Megállapítást nyert, az úgynevezett üzbég maffia - a párt- és állami funkcionáriusok klánja - ügyének felgöngyölítése so­rán mindketten durván visszaéltek hatalmukkal és törvénysértést kö­vettek el. A legfőbb ügyészség sze­rint számos tény bizonyítja, önké­nyesen és törvényellenesen jártak el, több embert meggyaláztak. Állí­tólag arra is vannak bizonyítékok, hogy Gdljan a gyapotmaffiától el­kobzott 140 millió rubelből csak 20 milliót adott át az államnak. De ez sem az illegális milliomosoktól el­kobzott pénz volt, hanem nagyrészt egyszerű állampolgároktól zsarolás­sal és erőszakkal megszerzett összeg. Gdljan ugyanis mindenne­mű vádemelés és bizonyítékok nél­kül embereket tartóztatott le és bör­tönzött be. Gorbacsov a litván pártkongresszus döntéséről A kiválás szervezeti és politikai szakadáshoz vezethet (ČSTK) - Tegnap kaptunk hírt arról, hogy az SZKP KB szerdán befejeződött ülésének vitájában Mi­hail Gorbacsov, a párt főtitkára ki­fejtette véleményét a litván kommu­nisták XX. kongresszusának dönté­séről, amellyel kimondták a párt önállóságát. Litvániai látogatásáról elmondta, a köztársaságban tapasz­talható szeparatista tendenciák gyö­kere a szocializmus és a nemzetisé­gi politika sztálini deformációiba nyúlik vissza, ezekért a deformáció­kért a volt szovjet vezetést terheli a felelősség. Ez a politika bizalmat­lanságot keltett a köztársaságban a centrum iránt és ösztönözte az önállósulási törekvéseket. Gorbacsov rámutatott, a KB-ülé­sen elfogadott politikai platform megteremti a feltételeket az átalakí­tás folytatásához. A litván kommu­nistáknak mérlegelniük kellene, mi­lyen óriási lehetőségeket nyújt ez az új platform a párton és a társadal­mon belüli változásokhoz. Helyes irányba tett lépésnek nevezte a Lit­ván KP KB javaslatát, hogy az SZKP Központi Bizottsága az átalakítás új modelljével összefüggésben érté­kelje programjukat és álláspontjukat. Ez azt jelenti - mondotta Gorbacsov LIBAVAI ROBBANÁS Szovjet változat (ČSTK) - A szovjet hadsereg lap­jában, a Krasznaja Zvezdában teg­nap V. Kultyijaszov vezérőrnagy, a középső szovjet hadseregcsoport műszaki parancsnoka olyan nyilat­kozatot adott, amely ellentétes az­zal, amit Stanislav Pohorál ezre­des, a nemzetvédelmi minisztérium szóvivője közölt a keddi libavai rob­banásról. Mint ismeretes, a libavai katonai kiképzőközpontban a ha­zánkban állomásozó szovjet csapa­tok tüzérségi lövedékeinek meg­semmisítésekor nagy erejű robba­nás történt. Személyi sérülés nem volt ugyan, s Pohoral ezredes sze­rint a robbanást a biztonsági előírá­sok megszegése okozta. Kultyija­szov vezérőrnagy viszont azt állítot­ta, hogy a robbantást a tervek sze­rint hajtották végre, a katonák meg­tartották az előírásokat. Hozzáfűzte még, hogy a robbantás helyszíne kétszer olyan messzire volt a lakott területektől, mint amilyen az előírá­sokban szerepel. A szovjet tábornok szerint semmi előre nem látható do­log nem történt. Az erős légnyomás a legközelebbi község néhány épü­letén betörte az ablakokat. Egy má­sik szovjet szakértő szerint a robba­nás okozta károkat már helyreállítot­ták, s a lakosságot nem is a betört ablakok aggasztották, hanem az, hogy a nagy füstfelhő veszélyezteti a környezetet. Egyelőre szakértői szinten tovább folyik a vizsgálat, hogy kiderítsék, miért is keletkezett az erős lég­nyomás. -, hogy a Litván Kommunista Párt nem határolja el magát az SZKP XXVIII. kongresszusától, az SZKP KB és a kongresszus pedig kész megtárgyalni bármilyen javaslatot. Gorbacsov az SZKP-n belüli szerve­zeti és politikai szakadás felé tett lépésnek minősítette a Litván KP önállósulását. Hozzáfűzte, még nem próbáltak ki minden lehetőséget a megállapodás elérésére és a vál­sághelyzet megoldására. xxx A Litván Legfelsőbb Tanács csü­törtöki ülésén kormányválság rob­bant ki: lemondott Vitautas Sakala­uskas, a minisztertanács elnöke. Lemondását azonban a parlament elsöprő szavazattöbbséggel elutasí­totta. Ezzel azonban még nem oldó­dott meg a probléma, mivel a mi­niszterelnök-helyettesek és a mi­niszterek is követni akarják a kor­mányfő példáját. A kormányválság oka az éles választási harcban kere­sendő, közvetlenül pedig az váltotta ki, hogy a minisztertanács elnökét élesen bírálta a Sajudis vezetője. Hitel Kínának (ČSTK) - A tavalyi júniusi véres pekingi események óta most először hagyott jóvá a Világbank Kínának szóló hitelt, mintegy 30 millió dollár értékben. A pénzt a Világbank szer­vezete, az IDA adja a tavaly októbe­ri, a két kínai tartományt sújtó föld­rengés következményeinek a fel­számolására. Lawrence Eaglebur­ger amerikai külügyminiszter-he­lyettes szerdán a szenátusban azt mondta, az USA-nak korlátoznia kellene azokat az intézkedéseit, amelyekkel árt a kínai népnek, s hogy a Világbanknak minden ese­tet külön kellene elbírálnia, s huma­nitárius szempontokból odaítélni a szükséges hiteleket. Ügy vagy ürügy? Már negyedik hete szinte naponta érkeznek nyilatkozatok és cáfolatok azzal kapcsolatban, hogy Izrael a megszállt arab területeken akarja letelepíteni a Kelet-Európából, első­sorban a Szovjetunióból érkező emigránsokat. A nyilatkozatözönt Jicchak Samir izraeli miniszterelnök január közepén azzal indította el, hogy a szemérmesen csak „terüle­teknek" nevezett Ciszjordánia és Gáza megtartását azzal indokolta: Izrael kis ország, ott nem lenne hely a sok bevándorló számára. Ezzel sikerült elérnie, hogy azóta minden érintett aggódik. Elsősorban természetesen a pa­lesztinok, a megszállt területeken élők és.az onnan elmenekültek egy­aránt. Az előbbiek azért, mert telje­sen világos számukra, hogy a meg­szállók újabb földeket fognak konfis­kálni, újabb házakat fognak lerom­bolni, hogy megépülhessenek a már most is sűrű kibuchálózat további láncszemei. A menekülésre kény­szerítettek és leszármazottjaik pedig azért, mert tisztában vannak azzal, a területek demográfiai összetételé­nek ilyen mértékű megváltoztatása még nehezebbé teszi ősi földjeik visszaszerzését. Ezeket az aggo­dalmakat pedig teljes mértékben osztják az arab államok is. Már lé­pett az ügyben az Arab Liga: a pa­lesztin népi felkelés támogatására alakult bizottsága a héten küldöttsé­get állított össze, amely feladatul kapta, hogy az Egyesült Államok­ban, a Szovjetunióban és a Közös Piac tagországaiban hívja fel a fi­gyelmet a zsidó bevándorlás folyta­tódásának veszélyeire. Aggódik a Szovjetunió is, hiszen ez az ügy veszélyezteti a jó viszo­nyát az arab országokkal, a paleszti­nokkal, de Izraellel kibontakozó kap­csolatait is. Moszkva igazán nehéz helyzetben van. Amikor liberalizálta kivándorlási politikáját, bizonyára nem hitte, hogy ennek ilyen követ­kezményei lesznek. Eddig is vándo­roltak ki zsidók szép számban a Szovjetunióból, de csak egy töre­dékük utazott - általában Bécsen keresztül - valóban Izraelbe, a többi inkább valamelyik nyugat-európai országot vagy az Egyesült Államo­kat választotta. Az Egyesült Államok ugyan megduplázta, évi 50 ezerre emelte a szovjet állampolgárok be­vándorlási kvótáját, de ezzel együtt a közvetett bevándorlás lehetőségét megszüntette. Vagyis nem fogadja be azokat, akik - például - izraeli vízummal hagyták el a Szovjetuniót. A szovjet zsidók kivándorlása ezek után a Budapesten keresztül vezető légiúton és a közvetlen Moszkva -Tel-Aviv járat beindulásával való­ban Izraelbe irányul. Az eredmény: mostanában havonta 5 ezer zsidó érkezik a Szovjetunióból. Sokan aggódnak magában Izra­elben, távolról sem mindenki osztja Samir nézeteit. Elsősorban attól fél­nek, a palesztinok népi felkelése fel­erősödik, még nagyobb méreteket ölt. Félnek attól, hogy a palesztin ellenállási szervezetek végre is hajt­ják a beígért „gyakorlati lépéseket" az emigrációs hullám megfékezésé­re, a megszállt területek betelepíté­sének megakadályozására. A cio­nista vezérekkel ellentétben úgy lát­ják, van elég hely Izraelben a beván­dorlók számára is, hiszen a kiván­dorlás szintén nagy arányú. Mindemellett nem szabad figyel­men kívül hagyni az emigrációs hul­lám gazdasági vonatkozásait sem. Simon Peresz január 29-én terjesz­tette elő a knesszetben az 1990 -1991-es költségvetést. Ebből 600 millió dollárt, vagyis az előző évi dupláját fordítják a várhatóan 40 ezer bevándorló letelepítésére. Mind­emellett jelentős összeget emészt fel a palesztin felkelés kordában tar­tása, s még többet tog, ha megvaló­sul Samir betelepítési terve. Pedig a gazdasági fejlődés visszaesett, az utóbbi két évben csak két százalé­kos volt - éppen a felkelés miatt. Washington is gondban van, mi­vel ígéretet tett arra, hogy folyósítja azt a bizonyos 600 millió dollárt. A vihart látva most már fontolgatja, hogy ezt nem teszi meg. Legalábbis nem akkor, ha valóban a megszállt területeken telepítik le a bevándorló­kat. A Bush-kormányzat igazán nem szeretné, ha emiatt megromlanának ígeretesen fejlődő kapcsolatai a Szovjetunióval, ha magára haragí­taná az arabokat és kútba esne az egész beindulni készülő rendezési folyamat. Samir a magyar televízió hétfői Panoráma műsorában már azt nyi­latkozta: félreértették ót. Nem azt mondta, hogy a bevándorlókat a megszállt területekre telepítik. Úgy értette, ha akarnak, oda is mehet­nek, mivel Izrael egy szabad ország. A miniszterelnök éppen csak arról feledkezett meg, hogy a „területek" - nem Izrael... Viszont - minden jel szerint - az emigránsok hulláma jó ürügy arra, hogy a cionisták ismét elővegyék Nagy Izrael tervét, ezt a dédelgetett álmukat. Husszein jordán uralkodó máris rendkívüli arab csúcstalálkozót sür­get, szovjet diplomaták tárgyalnak az arab vezetőkkel, üzenetek men­nek a Kremlbe és a Fehér Házba - közben pedig újabb és ú[abb emigránsok érkeznek Izraelbe. Okét mintha elfelejtették volna megkér­dezni, készek-e egy rendkívül ve­szélyes és velük szemben ellensé­ges közegben élni, akarnak-e ütő­kártya lenni Tel Aviv kezében, ha valóban beindulnak a tárgyalá­sok? GÖRFÖL ZSUZSA CSEHSZLOVÁKIA - IZRAEL Fontos kölcsönös vizitek (ČSTK) - Az izraeli tömegtájékoz­tató eszközök nagy figyelmet szen­telnek Josef Hromádka csehszlo­vák miniszterelnök-helyettes izraeli, de mindenekelőtt Mose Arensz iz­raeli külügyminiszter csehszlovákiai látogatásának. Josef Hromádka csütörtökön kezdte meg ötnapos munkalátoga­Már februárban beindul a csapatkivonás (Folytatás az 1. oldalról) A TASZSZ szovjet hírügynökség kommentátora, Alekszandr Kond­rasov csütörtökön vitába szállt Ľu­boš Dobrovský csehszlovák kül­ügyi szóvivő szerdai nyilatkozatával. Dobrovský ugyanis bírálta azt, aho­gyan a TASZSZ a szovjet csapatok távozását követelő csehszlovákiai tüntetésekről írt. Kondrasov megíté­lése szerint azonban a TASZSZ hí­rei azt a reális tényt tükrözték, hogy a demonstráció célja „a második tárgyalási forduló befolyásolása volt". A szovjet szemleíró nem értett egyet a külügyi szóvivőnek azzal az állításával, amely szerint a prágai tüntetésekért bizonyos mértékben a szovjet fél is felelős, mert habozik és húzza az időt. Kondrasov is azzal érvel, hogy a katonai, jogi és pénz­ügyi kérdések tisztázásához idő kell. Meg kell még jegyezni, a Kondra­sov-cikket a TASZSZ is a második fordulóra időzítette, s az írás azt meg sem említi, hogy annakidején a szovjet csapatok Csehszlovákia elleni invázióját milyen gyorsan haj­tották végre. Dobrovský szóvivő tegnap rea­gált erre a TASZSZ-kommentárra, s nyilatkozatában megállapítja: Kondrasov úr figyelmét elkerülte, hogy nem a csehszlovák csapatok tartózkodnak jogellenesen a Szov­jetunió területén, hanem a szovjet hadsereg az, amely már huszonkét éve megsért több nemzetközi meg­állapodást, továbbá az ENSZ Alap­okmányát, valamint a Csehszlová­kia és Szovjetunió közötti barátsági szerződést is. Tehát a Szovjetunión a sor, hogy kezdeményezést tanú­sítson legalább attól a pillanattól kezdve, amint a szovjet legfelsőbb politikai körök kijelentették, hogy a szovjet csapatok 1968-as bevonu­lása politikai hiba és a nemzetközi jog megsértése volt. tását, s megérkezése után reményét fejezte ki, hogy a két ország közt fejlődni fog a turistaforgalom. Hro­mádka tegnap találkozottt Zevulon Hammer vallásügyi miniszterrel és fogadta őt Jicchak Samir kor­mányfő. • Az Arensz-látogatásról beszámo­ló televíziós riportban kiemelték, hogy Csehszlovákiában nagyon fon­tosnak tartják ezt a vizitet. A rádió riportere a fogadtatás szívélyessé­gére mutatott rá és beszámolt a gaz­dasági szakértői bizottság létreho­zásáról. Közölték, hogy a csehszlo­vák külügyminiszter elfogadta az iz­raeli látogatásra szóló meghívást. Jehuda Nászi, a prágai izraeli diplomáciai misszió utolsó vezetője az izraeli hadsereg rádióállomásá­nak adott nyilatkozatában elmondta, az ő idejében, 1964-1967-ben telje­sen formálisak voltak a két ország diplomáciai kapcsolatai, de legalább léteztek. Reményét fejezte ki, hogy a jövőben valóban teljes értékű és hasznos lesz a viszony. A Davar napilap címoldalán szá­molt be arról, hogy az izraeli köz­ponti bank igazgatója, aki Arensz kíséretében Prágában tartózkodik, tanácsokat ad a csehszlovák félnek, hogyan járjon el gazdasági téren és hogyan kellene fejleszteni a kétolda­lú kapcsolatokat. Az ő érdeme, hogy az 1985. évi 500 százalékról mára 20 százalékra csökkent az infláció Izraelben.

Next

/
Thumbnails
Contents