Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-10 / 35. szám, szombat

Sok a behoznivaló Villáminterjú Meda Géza mérnökkel, a Rimaszombati Jnb új alelnökével • Nemrég mint a Szövetségi Gyűlés Nemzetek Kamarájának képviselőjét hallhattuk a parlament­ben, három nappal később pedig már a jnb alelnöki irodájában talál­kozhattunk. Van talán összefüggés a két dolog között, vagy teljesen más úton-módon került ilyen hirte­lenséggel az alelnöki funkcióba? - összefüggéseket csak áttétele­sen találhatnánk. Mindenesetre tíz éve vagyok a legfelsőbb képviselő­testület tagja, ami számomra nem­csak megtiszteltetést jelentett, de sok tanulsággal is járt. Kezdettől fogva a terv és költségvetési bizott­ság tagja vagyok, több felmérés, elemzés, társadalmi és gazdasági vizsgálódás szervezője és megalko­tója. Amikor az új áramlatok diktálta személyi változások ügyében felke­restek, én sem tudtam kapásból dönteni. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen és a Független Magyar Kezde­ményezés járási akcióbizottságaival folytatott konzultáció, nézetegyezte­tések mellett a tapasztalt parlamenti kollégák véleményét is kikértem. Fi­gyelembe véve, hogy a terv és költ­ségvetés, illetve az iparfejlesztés helyzetét részben járásunkon belül is megismertem - s az elnöki beosz­tásban lényegében ezeket kell majd felkarolnom - vállaltam a megbíza­tást. • önt évek óta a fejlődő járás egyik pártfogójának tekintik, hisz fel­szólalásában többször érvelt a szo­ciális és gazdasági fellendülés, a já­rás további iparosítása mellett. A be­nyújtott interpelláció, majd felszóla­lása továbbra is napirenden tartja a kérdést, amelynek megoldása na­gyon lassan halad. Beavatottként hogyan látja ennek jelenlegi össze­függéseit és a jövőt? - Sajnos a múltban a segítőszán­dék jószerivel csak papíron maradt. A széles körű társadalmi és politikai változások miatt -»a kormányban végbement személycseréket is be­leértve - úgy tűnt, feledésbe merül járásunk jogos kéréseinek teljesíté­se. Ezért terjesztettük be az interpel­lációt. Az SZSZK kormányelnöké­nek írásban és szóban adott válasza számunkra megnyugtató. Járásunk feltételeire a „specifi­kus" jelzőt szokták alkalmazni. Ezt a fele-fele arányú nemzetiségi meg­oszlás és a roma lakosság nagy részaránya (18,5 százalék) miatt tartják így, amin nem lehet változtat­ni, viszont a környezet javításán, a munkalehetőségek bővítésén, a szociális biztonságon lehet és kell is javítani. • Habár nem illik fontossági sor­rendet felállítani, mégis a fejlesztés szempontjából kulcsfontosságú szakosztályok tartoznak önhöz. Mit tart munkája elsődleges felada­tának? - A hozzám tartozó öt szakosz­tály többségét már a múltból isme­rem. Sajnos, az emberek itt is unifor­mizálódtak, egyesek szolgahűség­gel tettek eleget a fentről kapott uta­sításoknak. Kezdettől fogva önálló­S okszor és sokan vitattuk már hazai magyar szín­játszásunk színvonalát, minden igényt ki (nem) elégítő repertoár­ját, rendezői stílusait, s persze a ,,közönség mit szeret" közhe­lyes definícióit. Bizonyára a szín­Virág helyett vonal hiánya (ingadozása?) volt az oka e vitáknak. Lehet, hogy a politikai hatalomnak kiszolgál­tatott szerény társulat, s a sokat hangoztatott művelődéspolitika ideológiája is oka volt színházi (szakmai) hiányosságaiknak? Tény, hogy az utóbbi időben olykor oda kellett figyelnünk sze­rény társulatunk egy-egy bemu­tatójára. A kassai Thália Színpad Illyés Gyula Lélekbúvár című da­rabjával eddigi legnagyobb sike­rét arratta - remélem nemcsak a párkányi közönség előtt. Az igazi színházi légkört teremtő előadás után, senkinek nem ju­tott eszébe, hogy,,közönségda­rab" volt-e amit láttak. A — előadás magával ra­/IZ g adta a nézőket, s az első perctől kezdve olyan szín­házi pillanatokat éltünk át, ami­lyeneket ritkán tapasztal az em­ber. Lengyel Ferenc alakítása felejthetetlen élmény marad. Du­dás Péter igazi színésztehetsé­gét reméljük sokszor élvezzük a jövőben is. Illyés Gyula gondo­latainak napjainkra is érvényes aktualitása. Egy-egy színpadi pillanat a nézőben nemcsak gondolattársítást, hanem érzel­meket, indulatokat váltott ki. Tel­jesen elfelejtve, hogy egy kopott kutúrház kényelmetlen székén ül. DÁNIEL ERZSÉBET Balogh Károly, a galántai TOS üzemének ellenőre. Kertészként öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy zöldségtermesztésre adja fejét. Azóta két fóliasátorban és egy üvegházban űzi kedvtelését. Évente kétszer termeszt paradicsomot, és salátát. Januárban alig adta el az utolsó paradicsomot, máris hozzáláthatott a kiváló salátatermés leszedésé­hez. Az októberi veteményből mára 3 ezer fejet kínálhat a galántai vevőknek, a Jednota fogyasztási szövetkezet pedig közvetlenül étter­meibe vásárolja fel zöldségét. A képen: Balogh Károly e napokban kínálja fejesszalátáját, darabját 3,50 koronáért. (Milan Alakša felvétele) ságra akarom szoktatni munkatár­saimat, amihez persze elengedhe­tetlen a hozzáértés és rátermettség, ízig-vérig szakembereket szeretnék magam körül tudni, így talán egy-két személycserére is sor kerül majd. Mindezt menet közben kell megva­lósítanunk, hisz nagy a lemaradás, sok a megoldásra váró feladat. Ha minden jól megy, már áprilisban le­tesszük a járási székhely jövőbeli nagy beruházásának, egy modern orvosi rendelőintézetnek az alapkö­vét. Az országos politika céljait kell nekünk is követnünk. A lehetőség mindenkinek egyformán adva van, viszont mi kedvezőtlen helyzetből indulunk a piacgazdaság megterem­tése felé. Az ipari termelés maga­sabb szintre emelése végett p kor­mány segítségén kívül más szpon­zorok, esetleg külföldi üzletemberek támogatását is igénybe vesszük majd. A mezőgazdaság és az élel­miszeripar további dinamikus fej­lesztése mellett új munkahelyek te­remtése a célunk. Elsősorban vég­termékeket akarunk gyártani ökoló­giailag tiszta környezetben. POLGÁRI LÁSZLÓ Az utóbbi hetekben egyre gyak­rabban cseng estefelé otthoni telefo­nunk. A fővárosiak tudják, hogy nem igen ajánlatos - a gyakori lakásbetö­résekből okulva - teljes névvel be­mutatkozni. Csak a Tessék! és a te­lefonszám eldarálása marad. A tele­fonálók a pozsonypüspöki kórházat kéri, én jelzem, hogy magánlakás, s ők többé-kevésbé dühösen, le­csapják a telefonkagylót. Ez egymás után kétszer, sőt háromszor is meg­ismétlődik, néhány perces intervgl­lumban. Mikor már fogytán a türel­mem, a telefonkagylót félreakasz­tom. Ilyenkor viszont folyton az jár az eszemben, , hátha valamelyik nagymama hív, vagy a férjemet ke­resik munkahelyéről. Kis idő múlva üzembe helyezem a készüléket, de nem telik bele öt perc sem, a telefon felcseng. Beleszólok: Tessék! S da­rálom a számot. - Kórház? - jön a kérdés. - Nem, magánlakás - vá­laszolom. - Csapjon meg a guta - dördül az érces női hang. - Magát, kedvesem - dünnyögöm mérgesen a süket telefonba. A dolog nem. hagyott nyugton. Érthetetlen volt, ha a kórházat hív­ják, miért a mi lakásunkban cseng a telefon. A telefonkönyvben átta­nulmányoztam a kórház számait, az ott feltüntetettek közül a hat szám­jegyből csak az első kettő egyezett a miénkkel. Magyarázatért a telefon­számok hibabejelentőjéhez fordul­tam. A kórház új számokat kapott. A hatból m'ár négy egyezik a miénk­kel. A túlterhelt telefonvonalak, illet­ve a telefonáló figyelmetlensége a ludas, hogy otthon telefonügyele­tet tartok a téves kapcsolások végett és még engem szidnak. TÓTH ÁGNES „Ha jól megy majd a MISZ, e kátyúból, kivisz!" (bitankokkal elkonszolidált hatvannyolcas csujogató) Nyílt levél Varga Bélának Béla! Nem azért írok, mert felhívásotokat olvasva megintcsak megsuhintott az elmúlás zuhanássebességgel közeledő szele... Ez csak magánügy. Jönnek a fiatalok, s én észre sem vettem, hogy személyi adataim szerint nem sok közöm lehet hozzájuk. (?) Az időtörvények dacára sürgősen el kell mondanom: meg kell mozdulno­tok! Nem akárhogyan és nem akármennyiötöknek! Szinte a felhívás­sal egyidőben tartom kezemben egy amerikábaszakadt MISZter friss levelét, aki onnan érdeklődik, hogy felújítjuk-e a Magyar Ifjúsági Szövetséget, és ha igen, legyen a MISZ fiataljaink érdekvédelmi szervezete. Igen! A MISZ-ről tudnak Amerikában, tudnak Magyaror­szágon, csak itt nálunk a magyar fiatalok nem tudnak semmit? Ilyen jól fogott volna a fekete tankradír? Mert különben talán nem MFSZ-t (emefeszt, möföszt) akarnátok létrehozni, hanem könnyed mozdulat­tal átnyúlnátok a mögöttünk tátongó húszévnyi szakadékon, karon­fognátok a már kissé MISZ-tikus, de még mindig gyönyörű Miss MISZT-t! (Talán szívetek is hevesebben dobogna, ha látnátok, amint a sudár alakú EmMi SZoknyáját meglebbenti a szél). Persze, fájna, ha már nem lehetnénk ott a közelben. Ha elhinnénk, ha Ti is azt hinnétek, hogy a ko-MISZ idők következtében már kinőttük hatvany­nyolcas derékbóségű lengő-lángoló ingeinket. Mert, ,,Nem vicceltem a Magyar Ifjúsági Szövetség alakuló közgyűlésén, amikor azt mond­tam, hogy ismerek én nyolcvanéves ifjakat is. Ott akkor azon vitatkoztak, hány éves korig lehet valaki tagja a MISZ-nek. Legszíve­sebben a végtelenségig nyújtottam volna, a korhatárt, de az egyik tizenhétéves aggastyán felvilágosított, hogy ez mégiscsak, ifjúsági' szervezet! Pedig az ifjúságot nem az évek száma jelenti. Az ifjúság életforma! Az ifjúság életfilozófia." (1968, Új Ifjúság) Vagyis: azt kívánom Nektek, mai tizen-, huszonévesek, hogy lobbantsátok magasra ifjú lelketek lángját, adjatok célt, programot, ötleteket, számyalási lehetőséget kortársaitoknak, hogy együtt olyan erőt képviseljetek, amelyik megvédi érdekeiteket, utat nyit Nektek a világ felé, s szellemiekben, anyagiakban egyaránt gazdagodva úgy éljetek, hogy húsz év múlva a majdani fiatalok ismerjék, átvehessék és továbbépítsék munkátokat! Barátsággal GÁLÁN GÉZA, (kiseMISZett, antikoMISZár és röMISZakértő) Pártház - új szerepben Az utóbbi napokban egyre többe­ket foglalkoztat a gondolat, mi is lesz a további sorsa az SZLKP Komáro­mi Járási Bizottsága székházának. Az épület iránt óriási az érdeklődés. Helyiségeit a vállalkozók, az egész­ségügyiek egyaránt szeretnék ki­használni. Elsősorban azonban ok­tatási célokra használják fel e 17 millió korona értékű létesítményt. Az épület további sorsáról Kedro Pétertől, az SZLKP járási bizottsá­gának titkárától kértem tájékozta­tást. Egyebek közt megtudtam: a székházban magyar pedagógus­képző főiskolát nyitnak. A főiskola létesítésének előkészületei nagyon jó ütemhpn folynak. Az anyagi, sze­Éhségsztrájk a forradalom ellen? Már negyedik napja folytatja éh­ségsztrájkját a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen helytelen praktikái miatt az 58 éves Jozef Skone mérnök, a Kelet-szlovákiai Téglagyárak dol­gozója. Tettét a Csehszlovák Sajtó­iroda munkatársának a következő­képpen indokolta: - Mindig becsületesen és lelkiis­meretesen dolgoztam. Társadal­munk fejlődésének utóbbi időszaka ennek és mindannak a meggyalázá­sa, amit Csehszlovákia negyven év alatt elért. Csak azért távolítanak el embereket, mert tagjai a CSKP-nak. Vállalatunknál is ugyanezt az eljá­rást alkalmazzák, s közben a terme­lési feladatokat nem teljesítjük. Meg­romlottak az emberi kapcsolatok. Az éhségsztrájk mellett döntöttem. A ki­alakult helyzet megoldására kértem Alexander Dubček urat, a Szövetsé­gi Gyűlés elnökét. Az NYEE kassai koordinációs bi­zottsága az esetről így vélekedik: „Skonc úr álláspontja egyértel­műen társadalmi forradalmunk, te­hát az NYEE ellen is irányul. Ez az ő szubjektív meggyőződése, sért bennünket azonban az, hogy nem akkor lépett éhségsztrájkba, amikor Bil'ak, Štépán, Babinský urak voltak tisztségben. A személyes nézetek­nek ilyen érvényesítését zsarolás­nak minősítjük. Hangsúlyozzuk, hogy a káderváltozásokat minden szinten, a Szövetségi Gyűléstől kezdve a nemzeti bizottságokig, va­lamennyi politikai erő, beleértve a CSKP-t is, részvételével kerek­asztal-megbeszélésen tárgyaltuk meg." Lapzárta után kaptuk a hírt, hogy Jozef Skonc felfüggesztette az éh­ségsztrájkot. mélyi és egyéb feltételek megterem­tése azonban nem megy máról hol­napra. Aki esetleg nézte a Cseh­szlovák Televízió legutóbbi magyar nyelvű adását, meggyőződhetett ró­la, milyen sok munkát igényel mind­ez. Az előkészületek ennek ellenére nagyon jól haladnak. Sokakat váratlanul ért, hogy szer­dán és csütörtökön a Zelenina állami vállalat komáromi adminisztratív dolgozói kezdtek beköltözni az épü­letbe. A járási pártbizottság ugyanis 14-re csökkentette dolgozóinak lét­számát. A háromemeletes épületet pedig kár lenne kihasználatlanul hagyni, főleg ha figyelembe vesz­szük, hogy fenntartása ugyancsak költséges. A pártbizottság a városi szervek beleegyezésével ezért úgy határozott, ideiglenesen a Zelenina komáromi állami vállalatnak adja használatba. Az egyedüli kikötés: amennyiben megoldódik a főiskola létesítésének minden problémája, a kereskedelmi vállalat kiköltözik on­nan. Az épület harmadik emeletét most a járási pártbizottság appará­tusa, a második emeleti irodahelyi­ségeket pedig a Zelenina használja. A volt Politikai Nevelési Ház tanter­meit a járási pártbizottság a város alap- és középiskoláinak kínálta fel ideiglenes használatra, de erre vo­natkozóan mindeddig nem született megegyezés. Az épületkomplexum büfféjét a pártbizottság klubtevé­kenység céljaira a város fiataljainak, a tanácstermet pedig kulturális cé­lokra a középiskolás ifjúság számá­ra ajánlotta fel. Amint a pedagógiai főiskola ügye elintéződik, a komáro­mi pártház a főiskolásokat fogja^ SZ 0' 9áln i KOLOZSI ERNŐ Leadni, de nem feladni... - Menekülnek a süllyedő hajóról - mondta gúnyosan ismerősöm azokra a párttagokra célozva, akik a CSKP vezető szerepének megszüntetése után elsők között siettek leadni tagsági igazolványukat. - Most derül ki, kik voltak a látszatkommunisták. Ezek az emberek elárulták a pártot! - tette még hozzá megvető hangon. -Szavai alapján nem nehéz kitalálni, hogy maga továbbra is párttag marad - jegyeztem meg. - Nem. En kommunista vagyok, s az is maradók! - jelentette ki meggyőződéssel. Ismerősöm megállapítását nem adnám közre, ha a tagkönyvleadásnak nem volna egy furcsa kísérőjelen­sége. Miről is van szó? Jómagam is hallottam néhány „újdonsült pártonkívüli" szájából, hogy tagkönyvét ugyan leadta, de nem adta fel a kommunista eszméket. Nincs ebben semmi ellentmondás, mert a „könyvecske" nélkül is lehet valaki jó kommunista, mint ahogy hívő is lehet az, aki nem jár templomba. Magyarázatképp fel­hozhatnák, hogy ők a maguknak hatalmat, pozíciót kovácsoló emberekben csalódtak. Őszinte elismerésemet tolmácsolnám nekik tag­könyvleadási bátorságukért, ha azt egy évvel, vagy akár egy félévvel ezelőtt tették volna meg, mondván: „elvtár­sak, a pártvezetés nem jó irányban halad, ezért kérem kilépésem a pártból". Egy hatalmától megfosztott pártból kilépni nem bátorságra, hanem gyávaságra, megfutamo­-dásra vall. Bajban ismered meg a barátod, tartja a népi bölcses­ség. A kommunista párt most eszmél rá, hogy igazi tagjai azok, akik a nehéz időkben is kitartanak mellette szerve­zett formában, vállalva ezzel az esetleges megbélyeg­zést is, mint annak idején a templomba járó hívők is vállalták meggyőződésükért a megaláztatást. S aki meg­győződését - legyen az kommunista vagy hívő - nem nyilvánítja ki szervezett vagy látható formában, arról nehéz megállapítani, hová, kihez tartozik. Mert valahová mindegyikünknek tartoznia kell, de nem szavakkal, ha­nem tettekkel. BODZSÁR GYULA, Nagykürtös ÚJ SZÚ 4 1990. II. 10. Paradicsom és saláta - télen is

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents