Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-09 / 34. szám, péntek

A libanoni fővárosban nyolc napig tartott az értelmetlen vérontás a Michel Aún-féle keresztény hadsereg és a vele korábban szövetséges Libanoni Erők között. A harcoknak több mint 300 halálos áldozata volt. Képünkön: a kelet-bejrúti külvárosok lakossága ismét előjöhetett a föld alatti óvóhelyekről... (Telefoto: ČSTK-AP) Gorbacsov üzenete Thatchernek Szovjetek „szokatlan" látogatásai (ČSTK) - Brüsszelben, Londonban, Washingtonban tárgyalnak, illetve fognak tárgyalni szovjet parlamenti delegációk. A jövő héten első ízben tesznek szovjet képviselők látogatást a brüsszeli NATO-központban és Strasbourgban az Európa Parlament székházában. A delegációt Valentyin Falin, Mihail Gorbacsov tanácsadója fogja vezetni. Londonban Vagyim Medvegyev vezetésével tartózkodik parlamenti küldöttség. Az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát fogadta Margaret Tchatcher miniszterelnök, s átadta neki Mihail Gorbacsov személyes üzenetét. A miniszterelnök-asszony kérésére Medvegyev beszámolt az átalakítás jelenlegi szakaszáról, az SZKP KB ülésének eredményeiről, a nemzetközi kapRákosi irányította a Mindszenty-pert Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek elítélésének 41. évfordulóján tegnap Esztergomban emlékünnepséget rendeztek. A magyar legfőbb ügyészség perújítási nyomozást folytat a meghurcolt főpap és társai ügyében. Kihallgatták többek között Kállai Gyulát, valamint Olti Vilmost, Péter Gábort és Décsi Gyulát is, továbbá az elítélés egyik alapját képező legitimista összeesküvéssel kapcsolatban Habsburg Ottót. A perújítási nyomozás adatai szerint az eljárást Rákosi Mátyás személyes irányításával folytatták. Rákosi utasításának megfelelően többször is átírták a kihallgatási jegyzőkönyvet. Ellentmondás van abban a kérdésben, hogy az eljárás során kihallgatott személyeket bántalmazták-e, illetve vallomásukat kábító hatású gyógyszer hatása alatt tették-e meg. (MTI) csolatok normalizálására irányuló intézkedésekről. A Legfelsőbb Tanács védelmi és biztonsági bizottságának küldöttsége elnökének, Vlagyimir Lapiginnak a vezetésével tartózkodik az Egyesült Államokban. Szerdán ellátogattak a főváros közelében fekvő Edwards légitámaszpontra. Ez volt az első ilyen jellegű látogatás a két ország kapcsolatainak történelmében. Tárgyalnak az amerikai Kongresszus mindkét házának védelmi bizottságával, ellátogatnak a Pentagonba és több katonai létesítményt is megtekintenek. A szokatlan látogatások sorába tartozik, hogy az egyik moszkvai katonai főiskola tíz kadétja két tiszt kíséretében egy új csereprogram keretében a híres West Point-i amerikai katonai akadémiára látogatott. A szovjet kadétok egy hétig tartózkodnak az akadémián. A JERUSALEM POST című izraeli napilap Mose Arensz külügyminiszter csehszlovákiai látogatásával foglalkozott, melynek célja a két ország közti diplomáciai kapcsolatok helyreállítása. A lap szerint ez jó hír a több mint húsz év után, melyek során az arab diplomáciának a szovjet tömbbel együtt sikerült jelentős diplomáciai elszigeteltségben tartaniuk Izraelt. Az arab országok eközben fegyvereket, tanácsadókat és politikai támogatást kaptak, ami biztosíték volt számukra, hogy nem szenvednek teljes vereséget az Izraellel folytatott háborúkban. Az úgynevezett szovjet tömb országaiban lezajló eseményekkel összefüggésben a lap hozzáfűzi, hogy a demokratikus kormányok hatalomra jutása jó mindenki, de főleg a zsidó nép számára, amely másoknál többet szenvedett a totalitárius rezsimek alatt. Vannak olyanok, akik attól tartanak, hogy a nemzetközi enyhülés a Nyugat, ezen belül az USA szempontjából csökkenti Izrael stratégiai értékét. Izrael végső célja azonban nem az, hogy hadászati ütőkártya legyen, hanem olyan ország, amely békésen él szomszédaival. Bolgár - görög törökellenes „front"? (ČSTK) - Szófia és Athén közös törökellenes stratégián dolgozik - írta szerdán a New York Times című amerikai napilap Athénban tevékenykedő nyugati diplomatákra hivatkozva. Bulgáriát és Görögországot - mindkét országban a lakosság túlnyomó többsége a keresztény pravoszláv egyház tagja - egy közös probléma köti össze, a török muzulmán kisebbség kérdése. Az európai „frontországok" valamiféle szövetsége van kialakulóban. Ennek a muzulmán fundamentalista eszmék megfékezése a célja - írja a napilap. A görögországi nemzetiségi zavargások és a sikertelen bolgár-török külügyminiszteri tárgyalások szintén hozzájárultak ahhoz, hogy a két ország fontolóra vette az új szövetség megalapítását - hangsúlyozta a New York Times. Honecker & Co.: vádemelés márciusban 750 ezer márkáért megvásárolta Lenin zsebóráját... (ČSTK) - Az NDK Államügyészsége már márciusban kíván vádat emelni Erich Honecker ellen - közölte szerdán Berlinben Lothar Reuter, a főügyész helyettese. Az egykori legfelsőbb párt- és állami vezetőt hazaárulással vádolják. Honecker mellett ülnek majd a vádlottak padján Günter Mittag, Erich Mielke és Joachim Herrmann, a politikai bizottság egykori tagjai is. A tárgyalásra természetesen csak a márciusi választások után kerül sor. A volt pártvezetőket a hatalommal való rendszeres visszaéléssel vádolják. A helyzetet azonban bonyolítja a 77 éves Honecker rossz egészségi állapota. Kihallgatását emiatt gyakran félbe kell szakítani. Lothar Reuter rámutatott, hogy a mostani jogi előírások szerint az egykori pártvezetőket nem állíthatják bíróság elé politikai hibáikért. Ezért vádolják őket hűtlen kezeléssel, amely bizonyítható. Erich Mielke, az állambiztonsági minisztérium egykori vezetője például a hetvenes években 1 millió márkáért luxusházat építtetett. Egy másik ,,stasi", Alexander Schalck-Golodkowski - aki egyébként pénzügyi machinációi miatt vizsgálati fogságban van Nyugat-Berlinben - lehetővé tette Honecker számára, hogy 750 ezer nyugatnémet márkáért megvásárolja Lenin zsebóráját. Egyben arról is gondoskodott, hogy Honeckernek állandóan rendelkezésére állt egy 100 millió nyugatnémet márkás bankbetét. A Moszkovszkije Novosztyi a kelet-európai „szovjetellenes" akciókról Nem szeretik Sztálin és Brezsnyev rendszerét (ČSTK) - A valódi nemzeti és állami önállóság újjászületése és az identitástudat gyors fokozódása az évtizedeken át elnyomott keleteurópai országokban a Szovjetunióval szembeni nagyszámú, ellenséges lépésbe torkollott - írja a Moszkovszkije Novosztyi hetilap -, amelyeket nem lehet ugyan megbocsátani, de meg lehet érteni. Az egyes keleteurópai országok viszonyulása a Szovjetunióhoz ugyan különbözik, de az elutasító magatartás okaiban fellelhetőek bizonyos közös elemek. ÚJ SZÚ 3 1990. II. 9. Először is a Szovjetuniónak tudatosítania kell, bizonyos mértékig őt is felelősség terheli azért a gazdasági rendszerért, amelyet annak idején ezekre az országokra rákényszerített, s amely a sztálini modellt kopírozta, tekintet nélkül a keleteurópai országok többségének hagyományaira és feltételeire. A szabad választások ellenére ezek az országok most nagyon nehezen fogják megtalálni helyüket a nemzetközi, mindenekelőtt az európai munkamegosztásban. Másodszor, felelősség terheli az átalakításra vagy a politikai struktúrák tökéletesítésére irányuló minden kísérlet elnyomásáért. A lap ezzel összefüggésben emlékeztet az 1956-os magyarországi és az 1968as csehszlovákiai eseményekre. Harmadszor, a Szovjetuniót felelősség terheli próbálkozásaiért, hogy elszakítsa a kelet-európai országokat történelmi helyüktől az európai kultúrközösségben. Nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy Közép-Európa mindig is Európának mint egésznek hagyományos és elválaszthatatlan része volt. Még ez a rövid felsorolás is arról tanúskodik, hogy ezeknek az országoknak a lakossága nem viszonyulhat pozitívan azzal szemben, aki mindezért felelős. Fontos azonban annak megértése, hogy Kelet-Európa nem minket nem szeret, hanem „azokat", akiket mi is gyűlölünk - hangsúlyozta a Moszkovszkije Novosztyi. Nem szeretik azokat, akik utasításokat adtak 1956-ban és 1968-ban, s akik ma is nagyon elégedettek lennének, ha tankokat látnának a kelet-európai városok utcáin. Nem szeretik azt a rendszert, amelyet Sztálin, Brezsnyev, Honekker és Ceausescu hozott létre, s amely a tömegek tudatában összekapcsolódik a Moszkvában megteremtett szocializmussal. A még mindig erős nagyhatalmi gondolkodásmód, az emóciók és a nemzeti büszkeség megsértésének érzése a Szovjetunióban továbbra is akadályozza a kelet-európai események megértését. Szomszédainkkal együtt ideje megértenünk, hogy az állam és a társadalom egymástól függetlenül létezik. A kelet-európaiak mostani „szovjetellenessége" egyáltalán nem ,,mi ellenünk", állampolgárok ellen irányul, hanem „azok" ellen, akik negyven éven át - és nálunk még hosszabb ideig - elnyomtak mindnyájunkat - írja befejezésül a moszkvai lap. Ó

riási várakozások és rengeteg találgatás, jósolgatás előzte meg a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának szerdán befejeződött, egy nappal meghosszabbított tanácskozását. Mindez indokolt volt, hiszen nyilvánvalóvá vált: az ország olyan helyzetbe került, amelyből csak nagyon radikális reformok segítségével evickélhet ki. Igenis, itt már kievickélésrőlv

an szó, a határozott lépésekhez már nem elég szilárd a talaj. Elmocsarasították a párton belüli, a nemzetiségi, a társadalmi ellentétek, s megtette a magáét a nagyon rossz gazdasági helyzet. Ezek a problémák halaszthatatlan megoldást igényelnek, bár nagyon nehéz a rangsorolás, hiszen valójában a tyúk-tojás összefüggés tipikus esetéről van szó. Nézzük, mik is voltak a legfontosabb követelések és elvárások a KB-üléssel szemben: 1. az átalakítás meggyorsítása, 2. a párt alkotmányban rögzített előjogainak feladása, a politikai pluralizmus legalizálása, 3. egyértelmű állásfoglalás a litván pártszervezet elszakadása ügyében, 4. a párt- és a tanácsi szervek jogkörének határozott szétválasztása és behatárolása, 5. alapos kádercserék a legfelsőbb vezetésben - a reformok meggyorsítása érdekében. Most pedig vegyük sorjába, mi is valósult meg ebből, s hogyan. Mindenképpen a legnagyobb eredménynek tekinthető, hogy gyakorlatilag egyhangúan elfogadták a kongresszusi platformot, amely nagyon radikális reformokat feltételez. Azért ez a nagy egyetértés kicsit gyanús (csak Borisz Jelcin szavazott ellene, mert neki még ez is kevés, s csak egy tartózkodás volt). Gyanús azért, mert a háromnapos vita nagyon éles volt, szokatlanul sokan bírálták a Gorbacsov által előterjesztett programot és ót magát is. Ugyanez mondható el a párt hatalmi monopóliumának feladásáról, bár a kiszivárgott hírek szerint alig akadt, aki ne értett volna egyet a 6. alkotmánycikkely módosításának szükségességével. A módosítás mikéntje, meg az, hogy hogyan is értendő az előjogok feladása, s az milyen mértékű legyen - itt már nagyon széles volt a vélemények skálája. K

icsit több volt az egyetértés a pártszervek és a tanácsok jogkörének egyértelmű szétválasztása kérdésében, ami érthető is, hiszen ez már az átalakítás kezdete óta napirenden szerepel, s az öt év - a jelek szerint - elég volt ahhoz, hogy az apparátcsikok belenyugodjanak^) korlátlan hatalmuk megnyirbálásába. Hogy mi is lesz az a teljesen új feladatkör, amelyet a párt fog ellátni, az majd csak akkor válik világossá, ha már megjelent a platform a sajtóban. Az ülésről tájékoztató Alekszandr Jakovlev ezt nem részletezte. Bizonyos következtetéseket csak annak alapján lehet megkockáztatni, hogy a jogállam megteremtése keretében az ülésen támogatták az elnöki rendszer bevezetését, vagyis hogy a hatalom az elnök és kabinetje kezébe összpontosuljon. Az új rezsim bevezetéséről népszavazás döntene. Ez ügyben aligha kockázatos kijelenteni: a nép ezt meg fogja szavazni. Erre az ülésre - a tegnap délig kapott információk szerint - nem a félmegoldások voltak a jellemzőek, de - talán mutatóba - egy mégis született. A tanácskozás harmadik napján került napirendre az önállóságát deklaráló Litván Kommunista Párt döntésének megítélése. Bár nem a legjobb értelemben, de salamoni állásfoglalás született: a testület elítélte a Litván KP szervezeti és politikai elszakadását az SZKP-től mint olyan lépést, amely aláássa az SZKP egységét, s egyben komoly károkat okoz a szovjet föderáció és egyáltalán a társadalom megújulási folyamatának. Az ülés támogatásáról biztosította az SZKP platformján megmaradó Litván KP ideiglenes központi bizottságát, amely „megőrizte hűségét az internacionalizmus elvei iránt és kiáll a forradalmi változások megvalósítása mellett az ország valamennyi nemzetét egyesítő SZKP demokratizálása és megújítása feltételei között". S most jön a kiskapu: felszólították a független litván pártszervezet tagjait, az SZKP XXVIII. kongresszusáig függesszék fel XX. pártkongresszusuk határozatait a független párt programjára és alapszabályzatára vonatkozóan, s az SZKP platformján a két litván párt közösen válasszon jelölteket a június végére-július elejére előrehozott kongresszusra. Tartani lehet attól, hogy a litván kommunisták nagyon elszánt többsége nem fog sietni, hogy bekopogtasson ezen a kapun. Jelzi ezt az is, hogy a Litván Legfelsőbb Tanács éppen szerdán minősítette törvénytelennek, s mint ilyet, érvénytelennek a litván szejm 1940. július 21-én elfogadott döntését, amellyel kérte a köztársaság felvételét a Szovjetunióba... Alekszandr Jakovlev a Szovjetunió történelmének legnagyobb lépéseként értékelte a kongresszusi platform elfogadását. Van azért ebben egy adag túlzás. Talán meg Sokkból is megárt a sok kellett volna hagyni ezt a jelzőt a tervek megvalósításának értékelésére. Mindemellett tény, elfogadása nem kis dolog, főleg ha figyelembe veszszük, kik is ülnek a központi bizottságban. S kik nem... Halaszthatatlannak tűntek, s mégis elmaradtak a kádercserék. Az ülés előtt az volt az általános vélemény, hogy a jelenlegi központi bizottsággal Gorbacsov és hívei képtelenek lesznek elfogadtatni egy radikális programot. Márpedig ha nem születik ilyen, ha Gorbacsov nem szakít egyértelműen a konzervatívokkal, ha továbbra is ahhoz a taktikához folyamodik, hogy valamiben a radikálisoknak, valamiben a konzervatívoknak enged - akkor menthetetlenül megbukik. Nem így történt, mégpedig a jelek szerint azért, mert mind a főtitkár, mind a konzervatív csoport taktikát változtatott. Gorbacsov a mostani helyzetben az egyedüli lehetséges programot terjesztette elő, a Ligacsov vezette tábor pedig - hogy ne üsse ki önmagát a döntő meccs kellős közepén - agyonbírálta, de megszavazta. Kérdéses, beválik-e a húzásuk. Ugyanis a tisztújító párttanácskozások a kongresszus előtt lesznek, s egyáltalán nem biztos, hogy ezt minden konzervatív funkcionárius „túléli". Mintegy a fentiek összegzéseként még néhány dolog. A kelet-európai egyeduralkodó pártok közül az SZKP volt az első, amelyben változások kezdődtek, de az utolsó, amely lemondott alkotmányosan deklarált hatalmi monopóliumáról. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy a valódi politikai pluralizmus kialakulása a Szovjetunióban már csak hetek, esetleg hónapok kérdése. Még akkor sem, ha a „végeken" (Baltikum, Kaukázus) a többpártrendszer már realitás. Az új rendszer kialakulása és tényleges működése valószínűleg hosszadalmas, nem kis veszélyeket magában rejtő, bonyolult folyamat lesz, hiszen van még jó néhány konzervatív fellegvár ebben az országban. Sok még a helyi diktátor - minél messzebb megyünk Moszkvától, annál több. S lehet is, mert bőven van még patrónusuk ugyanabban a távoli Moszkvában. N

emcsak a politikai pluralizmus kibontakozását akadályozhatják a konzervatív erők, hanem annak a platformnak a megvalósítását is, amelyet most megszavaztak. Gorbacsov tekintélye és pozíciója most kétségkívül megszilárdult, de ez nem jelent védelmet a konzervatív szabotázsakciókkal szemben, amelyek - ezt bizton állíthatjuk - ezúttal sem fognak elmaradni. Ezért kellettek volna a kádercserék, még a legutóbbiaknál is nagyobbak. Csakhogy már akkor bírálatok érték a Politikai Bizottságot, rámutatva arra: ilyen méretű változásokról csak a kongresszus dönthet. Gorbacsovék nem akarták megkockáztatni, hogy - az előzetes figyelmeztetések ellenére - ezzel sokkolják a párttagságot. Inkább kivárják a kongreszszust, rábízzák a sorkommunistákra, hogy alulról felfelé újraépítsék a pártot, amelynek központi bizottságában egyelőre még ott ülnek a leváltott köztársasági és kerületi első titkárok. De az már egy másik párt lesz. GÖRFÖL ZSUZSA