Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám, csütörtök
Az aktivitás megtartása Beszélgetés a lévai jnb akcióbizottságának elnökével A rendkívüli járási pártkonferencia óta a kommunista párt alapszervezeteinek munkáját Jozef Hlásnik elnökkel az élen öttagú akcióbizottság irányítja. A korábbiakhoz viszonyítva harmadnyi munkaerővel és lényegesen szerényebb anyagi feltételek mellett. Hiszen nemcsak a tagdíjak csökkentek, hanem a fizető is kevesebb. Mindez kényszerítő tényező, hogy a pártbizottság dolgozói idővel és pénzzel a lehető leggazdaságosabban bánjanak, s a tevékenységhez szükséges anyagi feltételeket gazdasági vállalkozással is javítsák. Az elnökkel a részletekről beszélgettünk. - Január folyamán a 11384 kommunista közül a felvételt kérő hét személlyel szemben közel ezren adták vissza tagkönyvüket, összesen 78 alapszervezet szüntette be tevékenységét, de ezek több mint háromnegyede a központilag megjelölt munkahelyeken. A fennmaradó hányad a kommunisták elhatározása alapján, esetenként a gazdasági vezetés jogilag megalapozatlan kérésére hagyta el a munkahelyet. Jelenleg 264 alapszervezet tevékenykedik. - A feloszlott alapszervezetek tagjait a mozgalom elvesztette? - Nem, és ez is bizonyítja, hogy az emberek többsége nem az eszmében, hanem a korrumpálódott vezetőkben csalódott. A kommunistá pedagógusok a városokban klubokat alakítanak, és példájukat más népgazdasági ágazatokban dolgozók is követni akarják. A lévai kommunista vasutasok kivonultak a munkahelyről és egy önálló utcai alapszervezet keretében tevékenykednek. Néhány egységes földműves-szövetkezetből a kommunisták átléptek a falusi alapszervezetbe, másutt, például Sárón, az üzemi alapszervezetek tagjai a lakóhelyen önálló szervezetbe tömörültek. - A szervezeti formától függetlenül miben látja a kommunisták alapvető feladatát? - Fő az aktivitás megtartása. Minden kommunista valahol él, dolgozik. Lakó- és munkahelyén is bátor és határozott kiállásával kell támogatnia a társadalmi és politikai változásokat. A taggyűléseken megvitatják ennek formáját és tartalmát, az egyéb összejöveteleken pedig elmondják nézeteiket, javaslataikat és bírálataikat. Például mutassanak rá, ha valahol még vezető beosztásban tevékenykedik a köz számlájára meggazdagodott, vagy nem szakképzett egyén, függetlenül attól, hogy kommunista vagy pártonkívüli az illető. Ugyanakkor erélyesen ítéljék el, ha valakit igazságtalanul vádolnak. Ha azt tapasztalják, hogy a szóbeli fellépés hatástalan, észrevételeiket az illetékes szerveknek és a sajtónak is írják meg. Jó lenne, ha időközönként a taggyűlésekre a pártonkívülieket is meghívnák, hogy kölcsönösen megismerhessék egymás nézeteit. - Milyen házon belüli feladatok, gondok foglalkoztatják a járási szervet? -Az új feltételek közepette is szeretnénk hatékony irányító-szervező munkát végezni. Ehhez sok egyéb mellett megfelelő anyagi feltételek is kellenek. Pénzügyi mérlegünket hiánypótló lakossági szolgáltatással szeretnénk javítani. Napirenden lévő téma a járási pártbizottság épületének jövőbeni hasznosítása. A négyszintes főépületet teljes egészében átadjuk, de az erre vonatkozó javaslaton változtatni szeretnénk. Véleményünk szerint a járási népművelési „központ részesedése túlméretezett. Szerintünk az épületben a városi könyvtár mellett egy nagyobb olvasóterem is helyet kaphatna, ahol az egyes szervezetek összejöveteleiket és taggyűléseiket tarthatnák.. - A polgári kezdeményezésekkel és a politikai szervezetekkel milyen együttműködési formát kezdeményeznek? - Szeretnénk minél több kerekasztalt, hogy minden lényeges dolgot közösen megvitathassunk. Sajnos ez eddig nemigen sikerült, összejöveteleinkre mindig meghívjuk a polgári kezdeményezések képviselőit, és mi is -örömmel eleget teszünk a viszontmeghívásoknak. Csak így, a közös eszmecseréken tudjuk mindenkivel megértetni és elhitetni: ez a járási pártbizottság már más, új szellemben dolgozik, a régihez csak annyi a köze, hogy annak helyébe lépett. EGRI FERENC Tisztelt Szerkesztőség! Nem szokásom, hogy ok nélkül tollat ragadjak, de most úgy érzem, írnom kell. Nagyon aggaszt a nemzetiségi kérdés. A Független Magyar Kezdeményezés, a Csehszlovákiai Magyarok Fóruma, a Csemadok dokumentumai ismertek. Sajnos, mindez - legalábbis a mi vidékünkön - egyre fokozottabb gyűlöletet vált ki a szlovák nemzetiségű állampolgárok részéről. Se vége, se hossza a szóban, írásban nyilvánosságra hozott visszhangoknak, reagálásoknak. Ez még nem lenne baj, ha sokan nem próbálnák teljesen félremagyarázni a magyar kisebbség követeléseit. Magyar nemzetiségű csehszlovák állampolgár vagyok. Itt élek, itt érzem otthon magam. Éppen ezért nagyon bánt, hogy azzal vádolnak minket, nem vagyunk hajlandók szlovákul tanulni, s ,.autonómiát" követelünk. Sokak szerint a kétnyelvű utcaneveket is csak azért igényeljük, mert nem értünk szlovákul. Nem ritkák az olyan megjegyzések sem, melyek szerint „ menjünk vissza drága, szeretett Magyarországunkra". Kérdem: miért? Itt születtem, ez a hazám. Nem könnyű vegyesajkú közösségben élni. Mégis, úgy vélem, jogtalanul érzik magukat elnyomottnak a dél-szlovákiai szlovákok. Hiszen őket senki sem kényszeríti arra, hogy tanuljanak meg magyarul. Ez mindenkinek magánügye. Rágalmazásnak találom azt az állítást, miszerint nem engedjük kibontakoztatni az itt élő szlovákok nemzeti öntudatát, kultúráját. Most, amikor egy demokratikus társadalom megteremtése a cél, nem szabadna tovább szítani a gyűlöletet, s egymás ellen hangolni a nemzetiségeket. Véleményem, hogy minden itt élő magyarnak tudnia kell a többség nyelvét. Ez természetes. Viszont azt, hogy én bárhol magyarul szólhassak magyar munkatársamhoz, ismerősömhöz; magyar óvodába, iskolába járassam gyermekeimet, egy szabad demokratikus államban, senkinek sem áll jogában megtiltani. FUTÓ MÁRIA, Galánta Szovjet katonák kiképzőterülete Gyűjtés — helikopterre Az év minden szakában a turisták és a hegymászók ezreit vonzza a Magas-Tátra. Az utóbbi négy évtizedben rengeteg új vállalati és állami üdülő épült itt, növekedtek a szállodai kapacitások. Mindemellett a vállalatok, az utazási irodák, nem utolsósorban a szakszervezet és a nemzeti bizottságok valamiről mégis megfeledkeztek, illetve alighanem közelebb áll a valósághoz, ha azt mondjuk: szándékosan nem hallgatták meg a tátrai hegyi mentőszolgálat kérését, h ög£ emberéletek megmentése érdekében ségítsenek megvásárolni egy helikoptert. Nem szabad megfeledkezni v, ,örról, hogy a Tátra nemcsak gyönyörködtet, áldozatokat is szed. A mentőszolgálat szakembereinek évente általában három-négyszázszor kell - gyakran csaknem megközelíthetetlen helyeken segítséget nyújtaniuk a bajbajutottaknak. Mondanunk sem kell, hogy ilyen esetekben milyen fontos a gyors segítségnyújtás. A Magas-Tátrában a helikopteres orvosi hegyi mentőszolgálat megszervezése már huszonöt éve vajúdik. A Belügyminisztérium, illetve a Slov-air ugyan néha eddig is rendelkezésére bocsátott egy-egy gépet, de nem állandó jelleggel. A helyzet 1976-ban volt a legjobb, amikor a nyári turistaidényben a mentőakciók felét helikopterrel bonyolították le, de 1977-ben már csak negyedét, 1988-ban pedig még kevesebbet, 402 eset közül mindössze 37-et. Pedig a poprádi kórház 16 orvosát képezték ki helikopteres mentésre. Otátrafüreden és Poprádon a kórház mellett speciális leszállópályát is építettek, csakhát éppen helikopterre nincs pénz. Maguk a mentőorvosok és a pilóták különben minden elismerést megérdemelnek, hiszen sokszor életüket kockáztatják. 1969-ben mentés közben lezuhant egy MI-8-as helikopter, melynek pilótája a szerencsétlenség következtében életét vesztette. A segédpilóta egy évvel később újra felvitt egy hasonló gépet, amikor nagy szükség volt rá, de az is lezuhant. Ekkor hatan haltak meg. A csehszlovák légi közlekedésben használt gépek közül, sem az MI-2es, sem az MI-4-es, sem az MI-8as nem felel meg a Magas-Tátrában való mentésre. Még a legkisebb MI-8-as is 25 személyes. Ezzel és más hasonlókkal a Tátra szűk völgyeiben nehéz biztonságosan manőverezni. Alouette vagy Bell-Collins típusú kis helikopterekre lenne szükség, megvásárlásukra azonban eddig senki sem adott pénzt. A mentőszolgálat tarthatatlannak minősíti ezt az állapotot, és ezért gyűjtést szervezett, hogy a befolyt összegből egy helikoptert vásároljanak. Aki szívügyének tekinti a magas-tátrai turisták és hegymászók biztonságát, pénzadományát erre a folyószámlára fizetheti be. SBCS Poprad, c. úctu 637 562, symbol: vrtulník. (-szák) Milovice, illetve Mladá tulajdonképpen a szovjet hadsereg középső hadseregcsoportjának fővárosa Csehszlovákiában. Több mint 15 ezer szovjet állampolgár él itt. A legutóbbi időkig lehetetlen volt túljutni a sorompón és elbeszélgetni az itt lakókkal. Csak most nyílt erre lehetőség. A parancsnokság képviselői készségesen körülvezették a tudósítót és a fényképészt a katonai városkán, megmutatták az üzleteket, a sporttelepet, a gyermekek zeneiskoláját. Proposcsev vezérőrnagy, a szovjet hadsereg középső hadseregcsoportja törzskarának helyettes főnöke meghívta őket saját kétszobás lakásába, amely kellemesen, de különösebb fényűzés nélkül van berendezve. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának arra a kérdésére, hogy a szovjet csapatok itttartózkodásról kötött szerződést a középső hadseregcsoport parancsnoksága érvényesnek tekinti-e, a Szovjetunió kormányának illetékes meghatalmazottja, Alekszej Belouszov ezredes a következőket válaszolta: „Az említett szerződés 15. cikkelyében az áll, hogy a szerződést a két fél megegyezése alapján módosíthatják... Egyelőre ilyen megállapodás nem történt. A csehszlovák fél javasolta a változtatást, és ezt most vizsgálják. Ezért egyértelműen kijelenthetjük, hogy az 1968-ban kötött szerződés érvényes. Aki ezt kétségbe vonja, egyetlen érvre hivatkozik: először történt a csapatok bejövetele, és csak azután írták alá a szerződést. Ehhez hozzá kell tennem, hogy a szovjet csapatok itt-tartózkodása semmiképpen sem sérti Csehszlovákia szuverenitását. A szovjet csapatok fönntartásának költségét teljes mértékben a szovjet kormány fedezi. A szovjet katonák kötelesek tiszteletben tartani a csehszlovák törvényeket. A szerződés alapja a barátság, az együttműködés és a kölcsönös biztonság garantálása." A parancs kézhezvétele után mennyi időbe telik a csapatok távozása? „Tapasztalataim szerint és a csapatok száma alapján persze nem hivatalosan azt mondhatom, hogy körülbelül tizennyolc hónapig, két évig. Figyelembe kell venni természetesen útjaik és vasútjaik kapacitását, és azt is, hogy mindent rendbe kell tennünk magunk után." Arra a kérdésre, hogy Mihail Gorbacsov esetleges politikai veresége nem veszélyezteti-e a szovjet csapatok kivonását Csehszlovákiából, Gennagyij Proposcsev azt válaszolta, hogy a csapatkivonás nincs összefüggésben Gorbacsowal, mert az a két állam ügye, amelyek megteszik a szükséges lépésekét. „Hogy a konzervatív tábornokok veszélyéről beszélnek, az csupán szóbeszéd." Ki biztosítja a milovicei szovjet üzletek ellátását, és milyen pénznemben fizetnek? „Koronában fizetünk, és az árak ugyanazok, mint a csehszlovák üzletekben, úgy hogy a spekuláció ki van zárva. A szovjet katonák és családjaik ellátásával Csehszlovákia egész területén speciális üzleti igazgatás foglalkozik, amely szerződéseket köt csehszlovák vállalatokkal és élelmiszeripari termékeket kap tőlük. Az utóbbi évben üzleteinkbe kevesebb ipari termék került. Nem tudom miért?" Arra a kérdésre, hogy milyen területen fekszik a katonai létesítmény, és hogy a jövőben hasznosítható-e mezőgazdasági célokra, a vezérőrnagy a következőket válaszolta: „A katonai kiképzőterület 7000 hektáros. A Csehszlovák Néphadseregtől vettük át az egész területet. Egy centiméterrel sem bővítettük. Azt akarjuk, ha majd távozunk, jó emléket hagyjunk magunk után, ezért mindent, ami károsodott, rendbehozunk. A középső hadseregcsoport és parancsnoksága mindent megtesz a környezeti és egyéb károsodások minimális csökkentésére." A Csehszlovák Sajtóiroda információi szerint a szovjet hadsereg csehszlovákiai tartózkodása milliárdos összegekbe került, melyből a szovjet fél csupán jelentéktelen részt térített meg. A csehszlovák nyilvánosság túlnyomó részének véleményével összhangban a sajtóiroda furcsának tartja, hogy míg a szovjet csapatok bejövetele egy nap alatt megtörtént, távozásuk több khónapot igényel. (ČSTK) Mese egy efsz-ről avagy ne játsszunk demokráciát! Felhívás A Losonci Süketnémák Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolájának pedagógusai értesítik a szülőket, hogy iskolánk 1990. szeptember 1-jétől ismét megnyílik. Szlovákiában ez az egyedüli magyar bentlakásos iskola, ahol a hallássérült tanulókkal egész nap szakképzett pedagógusok foglalkoznak. Kérjük a szülőket, ha gyermekeiknél hallássérülést, beszédhibát észlelnek, bizalommal forduljanak hozzánk június végéig. Részletes tájékoztatás a következő címen: Süketnémák Gyógypedagógiai Iskolája, Fučíkova 6., 984 01 Lučenec, telefon 0863/4543, 23264, 21686. Az Újvári járás déli részén, a ,, viharsarokban " vegetált Kéménd. Felettünk, kéméndiek felett ugyanúgy megállt az idő, mint másutt - szedegettük az elhullajtott morzsákat. Megtanultuk, hogy ,,a szél ellen nem lehet", aki mégis megpróbálta, ráfizetett. Novemberben aztán megfordult a szél, és tisztító viharrá nőtte ki magát. Nem mertük hinni, de megtörtént a csoda: megalakult a Polgári Fórum, és elkezdődött az élet. Mentek, akiknek menniük kellett, és csodák csodájára, volt, aki helyükbe lépjen. Mint a mesében. De a mesében is van hétfejű sárkány, akit le kell győzni. A mi saját kis gonoszunk nem hétfejű, nem is sárkány, csak egy efsz, ahol az emberek a kis betyár helyett hiába várták a királyfit, hogy álmából felébressze Csipkerózsikát. Ó úgy döntött, inkább lefekszik a királylány mellé aludni. Hátha sikerül átszunyókálnia a nagy időket, s utána majd valaki biztos megmondja, hogyan tovább. Minden nagyon szép, minden nagyon jó lett volna, ha az emberek - vagy ahogy királyi berkekben suttogják, a csőcselék - nem kezd el mozgolódni. S mit tesz isten, december 16-án szövetkezeti fórumot alakítottak. A Fórum követeléseit azon melegében 160-an írták alá. Aztán plakátokat ragasztottak falra, fára, s ha letépték, újat tettek helyükbe. Forrósodott a helyzet, hát a királyfi megüzente: tárgyalni óhajt a köznéppel. Előkerült a szolgálati traktor (autó csak a hatodik emeleti jóistentől balra található ajtókhoz dukál). A Fórum lelke, a napon, fagyon edzett fiatalasszony pedig végigrázatta magát három falu hét határán, hogy összeszedje koordinációs bizottságának 12 emberét. Megvolt a gyűlés, ahol a doktori disszertációk és az egyszerű szavak csak nem akartak egymásra találni. A királyfi testórségének tagjai aztán másnap egyenként megállították a 12 embert, mondván: ,,nem ezt vártam tőled", meg ,,ha rosszul sül el, ráfizetsz". De ezek valahogy nem nagyon ijedtek meg. Karácsonytájt jobb helyeken ünnepelnek. A mi 12 emberünk azonban ekkor is hol itt, hol ott dugta össze a buksi fejét, és tanácskozott, vitatkozott, egyeztetett. Buzgóságuk meghozta gyümölcsét: december 27-re nyilvános fórumot hívtak össze. Jobb híján az iskola folyosója telt meg, a kultúra háza ugyanis pár száz éve épül egyfolytában. (Kőműves Kelemen is járt itt tanulmányúton). Egy szó mint száz, sokan voltak, mi több, még egy hívatlan vendég, a Félelem is betoppant. Ó hozta a tényekkel teli névtelen levelet is. Amíg az emberek panaszkodtak, javasoltak, szidtak, számon kértek, a testőrség egyes tagjai - köztük Erzsébet káderügyes udvarhölgy - jókat derült. Szerinte ugyanis a paraszt csak a kapanyél partnere lehet. December 29-én újból összehívták a népet, mondván, új királyt választanak, és a testőrséget is felújítják. Bár előző este lemondott a király - ahogy mondta, már nem akar többé uralkodni, mert eltört a jogara -, másnap mégis bizalmat kért a néptől. Ezt pedig fél szavazat többséggel meg is kapta. (Hírlik, hogy közben oda is ellátogatott, ahová azelőtt nem nagyon tette be a lábát, a marhaistállókba. S nem jött üres kézzel, alamizsnát is osztogatott.) Néhány korrupt nagyúr azért mégiscsak letűnt a színről. Eközben bohóctréfákra is futotta. Például, amikor egy jelöltből kellett volna kiválasztani egyet! A tizenkettekből akadt azonban egy, aki megszólalt: tiltakozom a Fórum nevében! ... És akkor... A királyság jogtudora kellő hangerővel világosította fel a jelenlevőket: ,,ő máshol is fórumtag (mellesleg Kéménden éppen nem az), és vegyék tudomásul, hogy e tömörülésnek semmi köze a dolgokhoz, s különben is, ne játsszanak itt demokráciát!" Itt lenne a mese vége, de nincs itt. Mert nem mese ez! A Fórum tovább él és dolgozik. Annak árán is, hogy megváltoztatják a gyűlések időpontját, nehogy készülhessünk. Akkor is, ha egyszerű kérdésekre akadémiai székfoglaló beszédeket kapunk válaszul, amikben csak a pont és a vessző van a helyén... Mi nem játszunk demokráciát! Mi csináljuk!! A Kéméndi Efsz-ben működő Szövetkezeti Fórum koordinációs bizottsága ÚJ SZÚ 4 1990. II. 8.