Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám, szerda

Nyílt levél a csehszlovák államfőhöz (ČSTK) - A Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap közölte az NSZK-ban élő azon értelmiségiek és művészek Václav Havelhez intézett nyílt levelét, akik Csehszlovákiában születtek vagy elődeik éltek itt. A levél célja a megbékélés keresése a csehszlovákok és a szudétanémetek között, miközben ez utóbbiak nem igényelnek semmiféle kártérítést. A levél szerzői sajnálkozva írnak arról, hogy az egyoldalú csehszlovákiai propaganda több mint negyven évig ellenségként tüntette fel a szudétanémeteket, s a revansizmussal és revizionizmussal ijesztgette a lakosságot. A szudétanémetek körében pedig az okozott fájdalmat, hogy azt hitték: Csehszlovákiát sosem sikerül megbékíteni. A levél nagyra értékeli azt a bölcsességet és bátorságot, amellyel Václav Havel foglalt állást ebben a kérdésben. Az aláírók meggyőződésüket fejezik ki, hogy a probléma rendezése nyomán a határok egyre inkább elvesztik jelentőségüket, s ez végeredményben elősegíti az európai integrációt. Mi is elítéljük a nemzetiszocialista múltat - áll a levélben. Václav Havel interjúja a La Repubblicának Számunkra nincs visszaút (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök nyilatkozatot adott a La Repubblicának, az interjút az olasz lap tegnapi számában közölte. Havel egyebek között annak a meggyőződésének adott hangot, hogy Csehszlovákia számára nincs visszaút. Az ország gazdaságilag erős és szociális szempontból igazságos kíván lenni, miközben az itt élő nemzetek ősi hagyományaira támaszkodik. Havel elmondta továbbá, hogy az új csehszlovák kormány ígéretes kapcsolatokat épített ki Lengyelországgal, Magyarországgal, számos nyugati politikussal. Közös célunk - mondotta -, hogy egyeztessük visszatérésünket Európába. Szólt arról is, hogy Csehszlovákia az Észak és Dél közötti párbeszédben is közre kíván működni. Meg kell szabadulni a két- vagy hárompólusú világ gondolatától - a mi világunk nem két vagy három szupernagyhatalom egyensúlyán alapul. Arra a kérdésre válaszolva, hogy Csehszlovákiában és más keleteurópai országokban is miért a kulturális élet személyiségei kerültek a vezetésbe, azt válaszolta: két okból. Egyrészt azért, mert itt politikusok nem léteztek, mivel totalitárius manipulátorok uralkodtak ezekben az országokban. Másrészt azért, mert akárcsak az antik világban, inkább az értelmiségiekre kellene bízni az irányítást, semmint a politikusokra. Az olasz lap megkérdezte Havelt, hogy hivatalában marad-e a júniusi választások után is. A köztársasági elnök így válaszolt: „Nem tudom. Csak annyit tudok, hogy a törvény értelmében a szabad választások után negyven napig maradhatok tisztségemben. Addig a parlamentnek meg kell választania az új elnököt. Nyugatnémet pártok bírálják a berlini parlament döntését (ČSTK) - A szokásos hétfő esti lipcsei tüntetés ezúttal összecsapásokba torkollott: leborotvált fejű újfasiszták támadták meg a felvonulás résztvevőit, fasiszta és fajüldöző jelszavakat kiáltoztak. Két ember megsebesült, egy kávéház ablakait betörték. A rendőrségnek kellett beavatkoznia, nehogy az újfasiszták betörjenek az egyik kórházba. Maguk a felvonulás résztvevői akadályozták meg, hogy a szélsőséges elemek náci jelképeket, zászlókat és röplapokat terjesszenek. A fenti eset is tanúsítja, hogy helyes volt az NDK parlamentjének hétfői határozata, melynek értelmében tilos a szélsőjobboldali Republikánusok pártjának és más, nacionalista, újfasiszta és fajüldöző beállítottságú szervezeteknek a működése. Gregor Gysi, a nyugatnémet BildZeitungnak adott nyilatkozatában közölte, hogy a Demokratikus Szocializmus Pártja (a korábbi NSZEP-DSZP az elmúlt hét végén változtatott nevet) a jövőben megelégszik az ellenzéki szereppel is. „Pártunk számára bármilyen arányú szavazatmennyiség siker lesz" - mondotta Gysi. A DSZP elnöke kifejtette véleményét a két német állam viszonyáról is, s hozzáfűzte, a lehető legrövidebb időn belül létre kell hozni a gazdasági és pénzügyi uniót. Az NDK gazdaságában ugyanakkor meg kell őrizni az állami szektor túlsúlyát. A német egység kérdéskörével is foglalkozni fog pénteken kezdődő kongreszszusán a keletnémet Liberális Demokrata Párt. Amint azt Manfred Gerlach pártelnök (aki egyben az NDK ügyvivő államfője is) a Der Morgen című berlini lapnak nyilatkozva leszögezte, a LDP a német nemzet jelenlegi határokon belüli mielőbbi egyesítéséért száll síkra. Azt is elmondta, hogy Gregor Gysi pártjával az LDP semmiféle koalícióra sem hajlandó a márciusi választások után. A hyugatnémet parlamentben képviselt pártok - a Zöldeket kivéve - negatívan reagáltak a berlini kerekasztal ama hétfői-döntésére, miszerint a március 18ra kiírt választások előtti kampányba nem engedélyezik a nyugatnémet és a nyugatberlini politikusok szerepvállalását. Volker Rühe, a CDU főtitkára érthetetlennek minősítette a döntést. Azt a véleményét fejtette ki, hogy az NSZK az NDK-nak nyújtott gazdasági és pénzügyi támogatással bizonyos mértékű felelősséget vállal, s ezért természetes, hogy a német politikai pártok a két ország közös jövőjének távlatát szem előtt tartva szorosan együttműködnek. Az SPD szűkebb elnöksége az alapvető demokratikus elvek megsértéseként értékelte a berlini kerekasztal döntését. Az FDP képviselője úgy nyilatkozott, hogy pártja számára az NDKbeli partner kívánsága lesz a döntő. kerekasztal (ČSTK) - Szófiában tegnap folytatódtak a kerekasztal-tárgyalások a Bolgár Kommunista Párt, a parasztpárt küldöttei, a független képviselők, valamint a Demokratikus Erők Szövetségének tagjai között. A napirenden Bulgária politikai rendszerével kapcsolatos kérdések szerepeltek. A résztvevők arra törekednek, hogy alkotmányos garanciák biztosítsák a modern jogrendet, céljuk a nemzeti egyetértés, Bulgária területi egységének, függetlenségének megőrzése, és egy olyan törvényhozás, amely védi az állampolgári és emberi szabadságjogokat. A mostani tanácskozásra több mint egyhetes szünet után került sor. Közben befejeződött a BKP kongresszusa és a parlament ülése, amelyen Andrej Lukanovot, a kerekasztal-megbeszéléseken részt vevő BKP eddigi küldöttségvezetőjét választották meg kormányfőnek. Ezért a küldöttségvezetői tisztséget a jövőben Georgi Pirinski, a legfelső párttanács alelnöke fogja betölteni. Lukanov ígéretet tett arra, hogy az új kormány tevékenységéről kész konzultációkat folytatni a kerekasztalnál. Véleménye szerint így szélesebb nemzeti egyetértést érhetnek el és megvalósíthatnák azokat a halaszthatatlan intézkedéseket, amelyeket a kormánytól elvárnak. Elmondta továbbá, a kabinet üdvözölné, ha a kerekasztalmegbeszélések egyes résztvevői pozitív választ adnának arra az ajánlatra, melyben felkérik őket, vegyenek részt a kormány tevékenységében. Zseljo Zselev, a Demokratikus Erők Szövetségének vezetője, a kerekasztaltárgyalások társelnöke megerősítette a szervezet korábbi döntését, hogy nem vesznek részt a kormány munkájában. Az albán diplomáciáról (ČSTK) - Albánia bővíteni kívánja gazdasági és kulturális kapcsolatait Japánnal és a többi nyugati országgal - jelentette ki Mohammed Kapllani albán külügyminiszter-helyettes a Kjodo hírügynökségnek tett nyilatkozatában. Az albán vezető elmondta továbbá, országa ki akar törni a diplomáciai elszigetelésből. Kizárta azonban annak a lehetőségét, hogy Albánia felújítsa diplomáciai kapcsolatait a nagyhatalmakkal, vagyis a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal. L

egális lett az ANC, de a rendkívüli állapotot nem oldották fel teljesen. Szabadon bocsátják Nelson Mandelát, de nem azonnal. Történelmi lépés, de a Pretoria elleni szankciók még érvényben maradnak - mondta egy nyugati ország vezetője. Félmegoldásokat jelentett volna be a múlt pénteken Frederik de Klerk dél-afrikai államfő a parlamentben, s ezért ellentmondások lennének a reagálásokban? Nem erről van szó, hanem inkább egy új útnak a kezdetéről, amelyen végig kell majd menni. A dél-afrikai helyzet, a politikai erőviszonyok ismeretében de Klerket nem lehet azzal vádolni, hogy lassú lenne a reformok bevezetésében. Sőt, a tőle jobbra álló, befolyásos konzervatív körök szerint túlzottan is merész, s ezért elég kemény figyelmeztetéseket is intéztek a címére. A múlt évi szeptemberi parlamenti választások után de Klerk azt mondta: ,,Ezek voltak Dél-Afrikában az utolsó olyan választások, amelyekből kizárták a feketéket." (A lakosság jó háromnegyedét kitevő fekete népességet az apartheid-rezsim teljesen megfosztotta az alapvető emberi és a politikai jogoktól is. A félvéreknek és az ázsiaiaknak még a Botha-rezsim adott választójogot, valamint mondvacsinált különkamrákat a parlamentben.) Akkor általában szkeptikusan fogadták de Klerk kijelentését, hiszen az éppen leköszönt Bothánál egyértelműen csak propagandafogásként lehetett volna elkönyvelni az ilyesmit. Miért volt a kételkedés? De Klerket a múlt év elején választották meg Botha helyébe a kormányzó Nemzeti Párt elnökének. Szeptember 6-án tartották a választásokat, s 1948 óta, vagyis amióta ez a párt van hatalmon, még nem szenvedett olyan érzékeny veszteségeket, mint tavaly: képviselői mandátumainak egyharmadátóf búcsúzott. De még így is megszerezte az abszolút többséget a parlamentben, a 166 helyből 94-et. Két párt erősödött: a szélsőjobboldali Konzervatív Párt, ez 22ről 39-re növelte mandátumainak számát és a liberális Demokrata Párt, amely 20 helyett immár 33 képviselőt küldött a törvényhozásba. Az első foggal-körömmel védelmezi az apartheidet, a másik viszont a reformok híve. Tehát módosultak a hagyományos erőviszonyok, meggyengült a kormányzati politika mögé mindenkor felzárkózó centrum. Ez iridokolta a de Klerk programjával szembeni fenntartásokat. De az új államfő kellemes meglepetéseket okozott az utóbbi hónapokban: szabadon bocsátott nyolc politikai foglyot, köztük az ANC öt olyan vezetőjét, akiket Mandelához hasonlóan életfogytiglanra ítéltek! Békemeneteket engedélyezett, párbeszédet kezdett az ANC-vel. A fehér fiatalok körében pedig azzal növelte népszerűségét, hogy egy évre csökkentette a kötelező katonai szolgálat idejét. Nézzük a pénteki bejelentések fő pontjait: harmincéves eltiltás után ismét legális lett az ANC, valamint további 33 betiltott párt és szervezet. Köztük az ANC ellenfele, a sokkal radikálisabb Pánafrikai Kongresszus és a Dél-afrikai Kommunista Párt, ez utóbbi együttműködik az ANC-vel. Alfred Nzo, az ANC főtitkára és Joe Slovo, a KP vezetője a hét végén Stockholmban már egyeztető tárgyalásokat is folytatott. További fontos intézkedések: amnesztiát kapnak a politikai foglyok, eltörlik a halálbüntetést, nem lesz sajtócenzúra, viszont a tüntetéseken továbbra sem lehet filmezni. Félmegoldásokról azért beszélnek, mert az ANC követelései ellenére de Klerk nem törölte el teljesen a rendkívüli állapotot. Ezt az államfő azzal indokolta, hogy újabb zavargásoktól lehet tartani. Mandelával kapcsolatban pedig kijelentette, hogy „személyes és biztonsági okokból" nem lehet azonnal szabadon engedni. Érdekes módon Kenneth Kaunda zambiai elnök azt mondta, hogy a maga részéről ezzel egyetért. Tény, hogy a világon mindenütt pozitívan értékelték Pretoria lépéseit. Vitathatatlanul döntő fontosságúak, de az igazi történelmi tett az apartheid felszámolása lesz. Ennek pedig van egy alapvető feltétele, amelyről de Klerk nem beszélt. Érthető, hiszen nemcsak a szélsőjobboldal, hanem saját pártjának jelentős része is ellenszegülne, s ez lesz az ütközőpont a kormány és az ANC kilátásba helyezett tárgyalásain is. Az egy ember, egy szavazat e Ivének a megadásáról van szó. Ugyanis ha ezt szentesítenék, s a feketék megkapnák a választójogot, az a fehérek uralmának végét jelentené. Mostani kényelmüket, a jómódot pedig még a legliberálisabb gondolkodású délafrikai fehér állampolgárok sem akarják feladni. Ezért került szóba valamilyen csoportos vagy kollektív szavazati jog, amivel viszont a feketék nem elégednének meg, hiszen úgyszintén faji alapon történő megkülönböztetést jelentene, s nem szolgálná az apartheid felszámolását. Kemény politikai csatározások várhatók tehát a de Klerk által kezdeményezett úton. Az államfő bizonyította, azon reálpolitikusok közé tartozik Dél-Afrikában, akik felismerték az apartheid-rendszer életképtelenségét. Az ő kezében van még egy nagyon fontos adu: a nemzetközi támogatás. MALINÁK ISTVÁN Záráskor kaptuk a hírt: Roelof Botha dél-afrikai külügyminiszter kijelentette: a kormány kész további engedményeket tenni a feketék mozgalmának, s hajlandó a rendkívüli állapotot rövid időn belül felfüggeszteni. Szerinte ehhez azonban szükség van az ANC segítségére, a nyugalom megőrzésére feketék lakta gettókban. ¥M4>m(*t*Y4>m xzvriut ÚJ szú 3 1990. II. 8. Hej, de sokan tépik mostanában a hajukat, amiért nem voltak jövendőmondók az 1989. november 17-ét megelőző napokban! Hej, de sokan bánják mostanában, hogy legalább november 16-án nem adták vissza a kommunista párti tagkönyvet. Meg a kitüntetést. Meg az Érdemes Művész medáliáját! Grendel Lajos is tépheti a haját. Nem ezt teszi. Ehelyett megtámadott a Nap tegnapi számában. Pedig ha bizonyítani tudná, hogy ő „már akkor" szakított a párttal, meg a párt címeket osztogató kormányával... Csak néhány napon múlott az egész. Mennyivel jobb lenne még szabadabban gondolattársítani, még jobban mellébeszélve válaszolni meg egészen konkrét kérdéseket, amelyeket a minap feltettem, de mások is feltesznek. Közjáték a parlamentben című írásomban a következőkről volt szó: 1. Nem tudom, ki javasolta Somogyi Szilárd egyetemi hallgatót képviselővé. Megtudtam, hogy a 120 új képviselő közül hat lehetett volna magyar nemzetiségű. Míndöszsze öt lett, mert már az eskütétel után derült ki: S. Sz. még nincs 21 esztendős. Tehát a lehetségesnél kevesebb magyar képviselő van a törvényhozásban, és nyilvánvaló, hogy ez a jelölők mulasztása miatt történt úgy. Bárhogy is van, ezért ne várjon senki dicséretet. Talán enyhítő körülmény, hogy kevesen vannak a FMK-ban. Toborozhattak volna, hogy elmondhassák: ahány tag, annyi törvényhozó. Ha pedig van elég tagjuk, akkor ne 20 km-es akciórádiuszban keresték volna a jelölteket, hanem Pozsonytól Ágcsernyőig. 2. Közzé kellett volna tenni a jelölőlistát. Ha ezt is okvetetlenkedésnek minősítik a polgárjogi harcosok, igazán nem tudom, mit gondoljak demokrácia-eszményükről. A Független Magyar Kezdeményezés által felszabadított nép minden bizonnyal megértő lett volna. Persze, nem lehet tudni, 40 év sztálinizmus után is mindig akadnak néhányan, akik valamikor régen hallottak valamit trombitálni a demokráciáról, így tudni akarják, ki dönt a nevükben. napilap) eltartja saját magát, mégpedig úgy, hogy az olvasói darabjáért 1,- koronát hajlandók fizetni (a Vasárnap ára 2,- korona) c) Tudja-e G. Lajos, hogy miért lépett be akkor tájt a kommunista pártba, amikor engem ugyanebből a szervezetből félmilliomodmagammal kizártak. Én tudom, hogy engem miért zártak ki. d) Tudna-e válaszolni arra a kérdésre, vajon szilárdította-e „a jó öreg Jakeš és Bil'ak elvtárs" (idézet Grendel Lajostól) hatalmát, díszítette-e Husák országlását azzal, hogy jó íróként alvezéreiktől elfogadta az Érdemes Művész címet? Világos kérdésekre - ködösítő válasz 3. Nem a parlamenti képviselőket jelölő testületet minősítettem kupaktanácsnak. A hat leendő képviselőt a Független Magyar Kezdeményezés jelölte ki. Vajon hányan voltak a jelölőbizottságban? Bürokrácia ide, aktatologatás oda, az ilyenről a közvéleményt illene tájékoztatni. írásomban mindössze ezt a három kérdést tettem fel. Mindegyiket röviden meg lehetett volna válaszolni. Ezzel szemben Grendel Lajos a Lefejezett újságíró... című vezércikkben a válasz elől kitérve etikai-erkölcsi fejtegetésbe merült, mondjuk meg, nem egészen etikusan. Pedig ezt könnyen elkerülhette volna, ha a három kérdéskörre hat mondatban válaszol, így nem zárult le az eset, én pedig további kérdéseket teszek fel: a) A demokrácia nevében engedélyezi-e G. L., hogy saját magam határozzam meg, kitől fogadom el a pardont? b) Hallott-e arról, hogy az Üj Szó (baloldali e) Tudja-e, hogy a csehszlovákiai magyaroknak - lélekszámukhoz viszonyítva - kb. 12 parlamenti hely jár a prágai törvényhozásban, és már kiszámította-e, hogy ennek felét, 6 mandátumot a FMK (nem tudom hány) tagjának javaslatára töltötték be? f) Elismeri-e, hogy nem vagyok köteles belsőleg azonosulni olyan jelenségekkel, amelyek (noha a „bélyegző" rajtuk van) nem demokratikusak, és szerinte jogom van-e újságíróként a hazugságok, a féligazságok és a porhintés láttán szavamat felemelni? Azt kérdezte tőlem az egyik olvasóm: talán te szerettél volna képviselő lenni? Hát ide jutottunk a gondolkodásban 40 év alatt. Az emberek már el sem tudják képzelni, hogy valaki egészen önzetlenül állást foglal közügyben. Arról pedig, hogy akarok-e képviselő lenni, csak ennyit: valószínű, hogy jelöltetem magam. De csak ha tisztességes lesz a választók általi megmérettetés. Soha nem mennék bele olyan játszmába, amikor 100 százalékos az esélyem. Ilyenkor nem tudnám magam képviselőnek nevezni. Még válaszolnom kell arra, miért mentem vissza az Új Szó munkatársának. Ezt a kérdést, persze, legalább 100 rehabilitált sorstársamnak feltehetnék, akik „hónuk alá kapták a fejüket" (a morbid idézet Grendel Lajostól való), és felajánlották szolgálataikat, összesen kétszázan voltunk, amikor az Újságírószövetség szervezésében összejöttünk, és átvettük az igazolványunkat. Rehabilitáltak bennünket, és ki a régi helyére ment, ki máshova. Van, aki most sértődött. Azok közül is, akiket kizártak, de azok közül is, akik a 20 év alatt ott sütkéreztek a hatalom körül. Az utóbbi csoport - ki hinné ezt - népesebb és agresszívabb. Ezt már csak a mélylélektan tudorai tudnák megmagyarázni. Vagyok olyan újságíró, hogy más lapnál is megélnék. Azért mentem vissza az Új Szóhoz, mert ennek a főszerkesztője volt az egyetlen a magyar sajtórendszerben (a már régesrég halott Federmayer Istvánon kívül; áldassék a neve), aki úgy bárom éve így szólt hozzám: „Hogyan segíthetnék rajtad, öreg. írnál talán álnéven...?" A szellem embere, a történész szólt belőle. Mégis elküldtem oda, ahova az apparátcsikokat is el szoktam küldeni. De azért jól esett, hogy érdekli, élek-e, halok-e. Együtt tudok vele működni. Ezt bízza rám Grendel Lajos. Megtisztelő, hogy a Független Magyar Kezdeményezés a vezércikkíró személyében a legjobb tollat ^onta ki tokjából. Lehet, hogy érzékeny pontra tapintottam. Alig várom életem első szabad és demokratikus választását. TÓTH MIHÁLY A KEZDET