Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-06 / 31. szám, kedd

„Egy harmadik kálváriához már nincs idegzetem!..." Sokszor elmondtuk és leírtuk már, hogy hazánkban az egészségügyi ellátás nem kielégítő. Az ágazat krónikus szakemberhiánnyal küzd, anyagi-műszaki bázisa, a gyógyszerellátás sem mennyiségben, sem minőségben nem megfelelő, alapvető dolgok - kórházak és rendelőintézetek hiányoznak ahhoz, hogy egyáltalán legyen hol, kivel és mivel gyógyítani. A hiányosságok felelevenítése így közhelyízű, de számtalan példával alátámasztható. Én most a Közép-szlovákiai kerület déli részére kalauzolom el önöket, egyrészt azért, hogy a fentebb említetteket tényekkel is alátámasszam és végül az esetleges téves és elhamarkodott döntésektől is óva intsek. ÚJ SZÚ 5 1990. II. 6. A SZÁMOK TÜKRÉBEN Tornaija, a hajdan volt járási székhely ma a Rimaszombati Járási Egészségügyi Intézet három körzeti egészségügyi központjának egyike. A körzet önálló igazgatósággal, 160 dolgozóval egy központi és három körzeti orvosi rendelőintézetben 26 ezer ember egészségügyi ellátásáról gondoskodik. Ez így önmagában talán még nem érzékelteti a siralmas helyzetet, de ha elmondom, a három körzet közül egyedül itt nincs kórház, a szabályzat 38 orvost ír elő ennyi lakosra, míg a valóságban csak 28 van, hét gyermekorvos kéne és csak négy rendel (köztük többen jóval túl a hatodik X-en), nyilvánvalóvá válik. A legközelebbi kórház, ahol a sürgős eseteket el tudják látni, akár Rimaszombatot, akár Rozsnyót vesszük, 30 kilométerre van. Valamirevaló orvosi berendezéseket már csak statikai okokból sem lehet elhelyezni a mai rendelőintézetben, így a diagnosztizálás színvonala is alacsony. Látogatásom idején orvoshiány miatt üresen tátongott a serdülőorvos rendelője, akárcsak a sebészeti rendelő, s hetente csak egyszer jár ide a járási székhelyről a szemorvos és bőrgyógyász, akik legjobb akaratuk ellenére sem tudják hiánytalanul ellátni a rászorulókat. A betegek ugyanis nemcsak a ^körzet negyvennégy önálló és központi községéből érkeznek, hanem van a körzetben két szociális otthon, Tornaiján két bentlakásos gyermekintézet és cigányok is szép számban élnek a környéken. A látlelet és az első kézből kapott információk birtokában mindjárt magyarázatot is igyekeztem adni önmagamnak: bizonyára azért nem jönnek ide az orvosok, mert sem anyagi, sem szakmai számításaikat nem találnák itt meg. A fejlesztést az alapokkal, egy modern központi orvosi rendelőintézet felépítésével kellene elkezdeni. Történtek-e ezen a téren lépések? A VNB-N NEM MÚLOTT - Igen, hisz az évek óta felgyülemlett problémák, a körzet strukturális változásai tovább fokozták a feszültségeket - kezdi fejtegetését Svarc Arpád, a vnb titkára. - A négy éve hivatalba lépett új vezetés elsődleges feladatának tekintette a legégetőbb problémák megoldását. Teljes erőbedobással egy új körzeti rendelőintézet felépítését szorgalmaztuk. A tervezőkkel és a járási vezetőkkel konzultálva megtaláltuk a helyet és a pénzt is az előkészületekhez. A Zdravoprojekt tervezője, Šišolák mérnök is egyetértett azzal, hogy a főtér egyik foghíjas szegletébe tervezzük az épületet. Nagy körültekintéssel látott munkához. Figyelme arra is kiterjedt, hogy a négy lebontásra ítélt ház - ebből kettő már a térről kivezető utcában van - egyikének, a Vasút utcai Kocsis féle háznak díszítőelemeit a leendő pavilonok folyosóján helyezte volna el. A harmincnyolc milliós atipikus beruházás építését az idén kellene elkezdeni. A telkek és a szanálásra szánt épületek felvásárlása már megtörtént. Mi a mielőbbi célbaérés érdekében - míg az anyagi fedezet meg nem teremtődik - hajlandók lettünk volna Z akcióban azonnal elindítani a munkálatokat. Mindezt azért mondom ily bizonytalanul, mert az utóbbi hetekben felerősödtek azok a hangok, amelyek megkérdőjelezték az épület elhelyezését és a városi vezetés lemondását szorgalmazzák. Félő, ez a kezdeményezés zátonyra fut, s egy új felállásban új terveket kell majd készíteni. AKINEK SZINTÉN SZÍVÜGYE Dr. Barassó István tősgyökeres tornaijai. Tanulmányai után, annak ellenére, hogy az itteni helyzet nem sok jóval kecsegtetett, hazajött. Kezdettől szívügyének tekintette a tornaijai egészségügy sorsát. Elhivatottságát és kitartását látva 1984ben kinevezték a tornaijai körzet igazgatójává. A helyzet jó ismerőjeként tudta, mit vállal. Tudja, hogy addig nem lesz felszerelés és komolyabb orvosgárda sem veti meg a lábát, míg egy korszerű orvosi rendelőintézet fel nem épül. Próbálkozásainak történetéből lényegretörően a következőket jegyeztem fel: - A helyzet adott volt, a gondok, a nehézségek egyre tornyosultak. A vnb régi vezetése nem tekintette sajátjának a problémákat. Mikor igazgató lettem, először az épületre, a kapacitásfejlesztésre gondoltam. A mostani épületünk emeletráépítéssel való bővítésének teljes tervdokumentációját - egyébként ez 40 ezer koronába került - jószerivel egyedül kilincseltem ki. Ekkor jött az első hidegzuhany, a jnb vezetői, sőt a knb illetékesei is az utolsó pillanatban elvetették a dolgot, mondván, az urbanizációs terv más helyre szánja az épületet. Az egyik szemem sírt, a másik meg nevetett. Aztán belenyugodtam, mondván, egy új és nagyobb épület, ha egy kicsit később is, de jobb lesz. A második hullámban már az új városatyák is velem eveztek. Rengeteget utaztunk, tárgyaltunk, leveleztünk az ügyben. Két évig ment ez a taposómalom mégnem egyenesbe jutottunk, és elkészültek a tervek. A felelős tervező szívvel lélekkel dolgozott. Minden a kiválasztott hely mellett szólt - ugyanis a víz, gáz és elektromos vezetékek ütőerére lett helyezve az épület és a szennycsatorna is a közelben volt. Ezt a három pavilonos épületet, szerintem ideális helyre szituálták. A tervezett költségek 38 millió koronára rúgnak, ami nem egy egetverő összeg, hisz nemrég Hnúštában ettől jóval drágább épült, a járási székhelyen pedig ennek háromszorosáért akarnak építeni. Sajnos másodszor is kikezdték a tervezetet. Most a fórumok és nagygyűlések szócsatáiban hangzott el, hogy a „tervezői fellángolás újabb torzszülöttjét" akarják a város főterére helyezni. Szerintem ez téves felfogás. Az egész alaposan kedvemet szegte. Egy harmadik kálváriához már nincs idegzetem! Sőt, az építkezés kezdetének küszöbén állunk: a házakat már felvásárolták, megvan a pénz a szanáláshoz és közel kétmillió korona az idei induláshoz. Meggyőződésem, hogy nemcsak az egészségügy dolgozói, hanem a városlakók is segítenének. Csak remélni tudom, hogy mindenki józan ítélőképessége szerint mérlegeli a helyzetet és beindul az építkezés. IGEN VAGY NEM Az egyre izmosodó demokratikus kezdeményezések felhangjaiban a városkép alakulása, az utcák és terek névváltoztatásai mellett, azok történelmi arculatának megőrzése, a műemlékek és kultúrtörténeti értékek megóvása is egyre jobban rezonál. így van ez Tornaiján is, habár a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (NYEE) polgári kezdeményezés erői mintha ,,két malomban őrölnének". A „városvédő próféták" már nyilvános fórumokon is a hatalmas rendelőintézet felépítésének meghiúsítás sát szorgalmazták. A vélemények persze megoszlanak, az állásfoglalások még csiszolódnak, a vita forrásban van. Én két szervezetten működő kezdeményezés szóvivőjének véleményét kértem ki: íme: Dr. Vályi István, a körzeti egészségügyi központ NYEE koordinációs bizottságának szóvivője: - A dolog nem egyértelmű és nekünk is sok fejtörést okoz, viszont nap mint nap látjuk és mindenkinél jobban érezzük egy új rendelőintézet égető szükségét. Úgy vélem, ebben az ügyben nem léhet elhamarkodottan dönteni, a lehetőségeket mérlegelni kell. Egy dolgot azonban határozottan állíthatok: mi az egészségügyi központ mielőbbi felépítése mellett vagyunk! Itt csak az lehet vita tárgya: az eredetileg kiszemelt vagy pedig egy más alkalmas helyen épüljön-e fel? Ha a szakemberek azt mondják, ezt a tervet másutt nem lehet megvalósítani, akkor egyértelműen kiállunk a főtéri tervek mellett. Máté Béla pedagógus, a Független Magyar Kezdeményezés városi csoportjának szóvivője. - Mi először is amellett kardoskodunk, hogy a rendelőintézet állami beruházásként épüljön. Tornaijának és környékének kardinális problémájáról van szó, a megoldás nem tűr halasztást. Nem lehet, nem szabad ezt a kérdést újból két - azért hozzáteszem, számunkra is kedves - épület miatt vakvágányra terelni. Akárhogy nézzük is, többet nyerünk mint veszítünk, mert a mai divatos szóhasználattal élve, a huszonnegyedik órában vagyunk. Én bízom benne, hogy minden felelősen gondolkodó egyén így vélekedik, annál is inkább, mert legdrágább kincsünkről, az egészségünkről van szó. POLGÁRI LÁSZLÓ Devizapiacra még nincs szükség A

kísérletképpen megrendezett devizabörze vegyes érzéseket váltott ki szakembereinkben. A felkészületlenekre sokkszerűen hatott a tény: vannak vállalatok, amelyek egy dollárért száz, sőt akár annál több koronát is hajlandók fizetni. A másik oldalon viszont rámutatnak arra, hogy az ilyen ügyletek lebonyolítására még nem érett meg a helyzet, és a gazdasági mechanizmus sincs erre felkészülvé. Olyan nézetekkel is találkozhatunk, melyek szerint újabb devizabörzéket a próbabörzék kiértékelése után és a helyzet alakulásától függően egyre gyakrabban lehetne rendezni. így kell lehetőséget adni a vállalatoknak arra, hogy „fölösleges" devizájukat felkínálják, illetve nem kis pénzért kemény valutához jussanak. Alapjaiban véve nem rossz gondolat ez, csak nem veszi figyelembe deformált körülményeinket, melyek között több vállalatunk ugyan hatékonyan működik, ám a nagyvilágban elfogadott hatékonysági kritériumoknak már korántsem felel meg. Egy piacgazdaságban teljesen természetes, hogy a legerősebb, leghatékonyabb vállalatok és egyének (vállalkozók) viszonylag korlátlanul szerezhetnek devizát. A nemzetközi verseny és a világpiaci árak is hozzájárulnak ahhoz, hogy a műszaki, technológiai és gazdasági szempontból legfejlettebb vállalatok a le' hető legkönnyebben jussanak devizához. így ők azok, akiknek csaknem korlátlan fejlesztési, beruházási lehetőségeik vannak, s egyúttal módjuk van a szociális fejlesztésre, az egészséges munka- és életfeltételek kialakítására. T

apasztalatból tudjuk, hogy hazánk esetében a legerősebb vállalatok éppen azért erősek, mert hosszú éveken át különböző ár-, hitel- és más kedvezményeket élveztek. Vagy ügyeskedők voltak, s így diktálhatták az árakat, esetleg vélt innovációk által nagyobb jövedelemhez jutottak. Persze, voltak köztük olyanok, amelyek politikailag voltak erősek, s vezetőik kitűnő kapcsolatainak köszönhetően, vagy monopolhelyzetükből adódóan gyakorlatilag az övéké volt az utolsó szó. Tehát az a vállalat, amelynek vannak szabad pénzeszközei, korántsem biztos, hogy Tomáš Bat'a értelmezése szerint is a jól működő vállalatok közé tartozik. Éppen ezért nem tartom a legmegfelelőbbnek a börzék gyakori megrendezését. A szervezeti változások előtt álló gazdaságokban nehéz arról dönteni, hogy mennyi devizaeszközt tanáElö szülök árváiért Alapítvány a gyermekek megsegítésére Szlovákiában 2150 gyermekről gondoskodnak nevelőszülők. 1750 családban törődnek az élő szülők árváival, ebből 609 esetben a nagyszülők vették át azok szerepét, akik lemondtak nemes küldetésükről, 730 családban pedig a rokoni kapcsolatok vezérelték a gondoskodás átvállalását. Csupán mintegy 300 család vállalta „idegenként" egy vagy több gyermek felnevelését. Ezek, a családokban élő apróságok a szerencsésebbek közé tartoznak. A többiek, akikről szüleik lemondtak, 48 szlovákiai gyermekotthonban töltik azokat az éveiket, melyekben az anyai szeretetre, az apai gondviselésre a legnagyobb szükség van. - Évekig dolgoztam a pozsonyi gyermekotthonban, majd a bernolákovói otthon igazgatója voltam -.mondotta Milan Varga. - Jól ismerem az „otthoni" körülményeket. A nagy épületek, a rideg környezet, a látszatra nagyvonalú ellátás szerintem csak hamis érzéseket ad, csupán kényszerből helyettesíti a családi életet. Hogyan is érezhetnék otthon magukat a kicsik, ha azok, akikhez a legjobban ragaszkodnak, tehát a nevelők, műszakok szerint váltják egymást, órákra van beosztva, mikor, miennyit vannak a gyerekekkel? Éjszaka, amikor felébrednek más van a közelükben, mint akivel nappal játszottak... És még hosszan sorolja azokat a tényeket, amelyek negatívan hatnak az elhagyott gyerekekre. De hogyan változtatni mindezen? Évek óta keresi a választ erre a kérdésre. - A feleségem hét-, én pedig ötgyermekes családban nőttem fel. Nekünk hat gyermekünk van: a legidősebb 13 és a pici pedig egyéves. Tehát mindketten ismerjük, mit jelent a nagy család, az összetartás. De úgy érezzük, a szeretetünkből, a segítőkészségünkből jutna még néhány gyereknek. Ezért gondoltunk arra, hogy ismét megpróbáljuk, amibe már néhányszor sikertelenül belekezdtünk. Párszor végigjárta már a kálváriát: az V. városkerületi nemzeti bizottságon kezdve, a fővárosi nemzeti bizottságon és a minisztériumon keresztül a volt legfelsőbb pártvezetőkig. És többször megkapta azt is: nem elég a saját gyerekeiről való gondoskodás? - Pedig ha semmi mást, csupán a költségeket vették volna figyelembe - hisz az államnak nem kis összegbe kerül a gyermekotthonok fenntartása - akkor is másképp viszonyulhattak volna az elképzelésemhez, a kezdeményezésemhez. A törvény tulajdonképpen lehetővé teszi a nevelőszülői gondoskodást, de a gyakorlatban túlságosan bonyolult azoknak a helyzete, akik ilyen lépésre szánják el magukat. Néhány barát, család máris akadt, akik hasonlóan gondolkodnak mint Vargáék. Támogatóik is vannak: a Szlovákia szerte szerveződő kereszténydemokrata klubok. Jelentkeztek már olyan családok, melyek szívesen felvállalnák az árvák (akár az élő szülőkét is) sorsát. Vannak, akik jó körülményeket tudnának számukra biztosítani. - Egy alapítványt kívánunk létrehozni, ez volna a kiindulópontja az igazi, független családi nevelőszülői gondoskodásnak. Úgy gondolom, sok-sok gyermeken segíthetnének az önfeláldozó emberek, családok, xxx Aki támogatni szeretné az alapítványt, az alábbi címre küldheti a pénzt: SŠS oblastný závod Bratislava, číslo účtu 822 0040-019 symbol Pomoc deťom. És a lelkes, gyermekszerető, kezdeményező apuka címe: Milan Varga, Jakubovského 25, 851 05 Bratislava, telefon 820 889. DEÁK TERÉZ csos a bővített újratermelésre fordítani, és mennyit tartalékolni a lakosság számára. Az egyik ésszerű alternatíva az, hogy a lehető legtöbb devizát azok kapják meg, akik képesek azt újratermelni, vagyis a devizabevétel tetemes részét a vállalatoknál kell hagyni. Ez esetben azonban nem jutnának devizához azok a vállalatok, szervezetek és egyének, amelyek nem tudnak olyan jelentős volumenű exportot lebonyolítani, mint a már említett csoport. Ök szükség esetén devizahitelt igényelhetnek. Lehetővé kell tenni, hogy a szervezetek és magánvállalkozók „hovatartozásra" (szektorra) való tekintet nélkül jussanak devizához. Mint tudjuk, gazdaságunkban a szerkezeti változások megvalósításához nagy szükség van a kemény valutákra. Ahhoz, hogy külkereskedelmi fizetési mérlegünk aktívummal zárjon, teljesen mindegy, honnan származik a devizabevétel (az állami, a szövetkezeti vagy a magánszektorból). Szektorokra való tekintet nélkül kell egyforma esélyt biztosítani a sikeres vállalkozásra. Ez az egyik feltétele annak, hogy a monopol típusú vállalatok rendszere kisés közepes vállalatokból álló gazdasággá váljon. B

ár nagyra értékelem a mesteremberek és a kis műhelyekben dolgozó iparosok munkáját, és igénybe is veszem azt, mégis úgy gondolom, hogy hazánk gazdaságának alapvető szerkezeti átépítésében nem lesz jelentős szerepük. Bizonyos mértékig pótolják majd a hiányzó szolgáltatásokat. Gazdaságunk szerkezeti átalakításában fontos helyet foglalhatnak el a vállalkozó szellemű emberek, akik gyakran az új gondolatok, ötletek, jelentős újítási javaslatok és találmányok hordozói. Az önállósodásukat megfogalmazó jogszabály összeállítása, véleményem szerint, csupán idő kérdése. Lehet vitázni arról, hogy az a határ, mely szerint a magánvállalkozó ötven dolgozót foglalkoztathat, vajon alacsony-e vagy sem (az egykori politikai vezetés által elutasított törvénytervezet tartalmazta ezt az adatot). Mindenki számára, aki garanciát, kalkulációkat, kereskedelmi egyezménytervezetekkel alátámasztott ígéretet ad arra, hogy a termékek vagy szolgáltatások iránt van külföldön kereslet, hozzáférhetővé kell tenni a devizaeszközöket, és lehetőséget kell adni a tőkés importra. Miért ne lehetne a külkereskedelmi vállalat közbenjárása nélkül közvetlenül összekapcsolni a külföldi tökét az emberek szellemi kapacitásával, munkaszeretetével, találékonyságával és tehetségével? A világgazdaság felé történő nyitásnak fokozatosan, szakaszonként és bizonyos ütemterv szerint kell történnie. Az országot nem szabad és nem is akarjuk kitenni adósságállományunk növekedése veszélyének. Azonban nem hallgathatjuk el, hogy az alapvető szerkezeti átalakítást a külföldi töke részvétele (hitelek átvállalása vagy konkrét vállalatokba fektetett működő tőke) nélkül nem tudjuk végrehajtani. Például a termelési programok változásaival a világpiacon is versenyképes termékekre van szükségünk. Ezeket azonban licencek, modern technológiák megvásárlása nélkül nem tudjuk gyártani. E

zért úgy gondolom, hogy a világgazdaság felé történő nyitás kezdeti szakaszában nem kellene devizapiacot létrehozni, arra még van idő. Hazánk körülményei között azt tartom fontosnak, hogy mindenki számára, aki az igényes világpiacra tud exportálni, teremtsük meg az egyenlő feltételeket a devizaeszközök megszerzéséhez. KÖVÁRY IVÁN