Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-05 / 30. szám, hétfő

„Az örök oppozíció biztos fedezékéből" Válasz Varsányi Máriának, a Matesz művésznőjének A január 30-án megjelent Mintha mindig a rosszat keresnék című írásában Varsányi Mária is megfeledkezett a manapság olyannyira hiányzó pontosságról, egyértelműségről és vitakultúráról. Számomra ez a tény azért is fontos, mert válaszomat inkább a tanulságok levonásának segítésére, mintsem valamifajta vita kezdeményezésére szánom. Aligha célravezető, ha egy írásra hónapokkal később reagál az a személy, aki valójában nem is volt érintve a kifogásolt bírálatokban. Igaz, a színház egészét tekintve érintett a színész is, ám valójában napjainkig alig merészkedett (tisztelet a kivételnek) a sajtóban őszinte véleményt mondani a Matesz vezetéséről. Ráadásul a régi beidegzettségek munkálnak most is, hiszen Varsányi Mária írásában Kiss Péntek József személyét támadja, holott valójában a támadott szerző állításait, véleményét kellene megcáfolnia. Mindenesetre tanulságos, miként lehet a kifogásolt kritikát valójában figyelmen kívül hagyva, a szerző személyének lejáratására összpontosítani. Ráadásul más lapban megjelent bírálatokról úgy írni, hogy a dolgok hátterét nem ismerő olvasó azt hiheti, hogy annak is a megtámadott a szerzője. Vagyis: itt ér véget a sajtószabadság. Ama, általunk sokszor áhított jogállamokban az effajta „utánarúgásokért" a szerzőnek sokszor igen tetemes pénzösszegű bírságot kell fizetnie. Remélni merem, hogy egyszer a szakmai bírálatot, a műkritikát legalább a megírójához méltó elméleti és gyakorlati ismerettel utasítják vissza. Ez azért is fontos szempont lehet, mert művészeti viták eldöntésére egyetlen jogállam bírósága sem vállalkozik, viszont a január .30-án megjelent rágalmakat könynyűszerrel megcáfolja egy közepes képességű, munkajogban járatos ügyvéd is... Tessék hát jobban vigyázni, körültekintőbben írni, mert a sajtószabadság nem azonos a parttalan rágalmak közreadásával, magánszemélyek, pártok, intézmények lejáratásával! Meg aztán az sem mellékes körülmény, hogyha nem tudom az engem ért szakmai bírálatot érdemben cáfolni, ne a kritikus testi hibáját, kedvteléseit, amatőr művészeti munkáját kifogásoljam. Ennél már a hallgatás is célravezetőbb. Nem vagyok Kiss Péntek József ügyvédje, sem barátja, sem rokona, egymáshoz csupán azok a késhegyig menő színházi vitáink fűznek, amelyeket évek óta folytatunk. Az sem másodlagos kérdés, hogy az Új Szóban megjelenő színházi témájú írásokat szerkesztőként gondozom. Innen hát az érintettség, meg onnan, hogy Varsányi Mária tudatosan kétértelműén fogalmaz, összemossa a kritikusokat, hiszen Kiss Péntek Józsefen kívül mást nemigen nevez meg, miközben mindvégig többes szám második személyben utalgat kritikusokra és újságírókra. Olvasva véleményét, már-már magam is elhittem magamról, hogy nem látom a Matesz előadásait, mégis írok róluk. Persze, ez nincs így. Éppen ezért fontos, hogy amikor többes szám második személyben fogalmazva valaki homályos utalásokat tesz, vegye a fáradságot és bátorságot: nevezze meg a kifogásolt vélemények szerzőjét. Csak hát ebben az írásban nem hogy a szerzők ŰJSZÚ 3 1990. II. 5. Pártba tömörülnek a nógrádi nők Losoncon tartották meg félszáz résztvevővel a nógrádi nők első fórumát. A többség véleménye szerint az elkövetkezőkben ideológiák fölé kell emelni a nőmozgalmat, ami természetesen nem zárná ki a politikusságot. Egy erős nagy létszámú politikai párt megalapítása mellett foglaltak állást, mely nemcsak a nők, hanem a gyermekek, a családok érdekeit is képviselné. Az elképzelések szerint ez a párt csúcsszerve lenne a különböző érdekköri és klubmozgalmaknak. A kézimunka körök sütő-, főző-, varrótanfolyamok szervezése mellett a szabadidősportot is aktívan támogatnák. Az alakuló mozgalomhoz máris jelezték csatlakozási szándékukat a kedvtelésből tornázó losonci lányok és asszonyok, a jóga és a dzsesszgimnasztika hívei, valamint a helyi labdarúgócsapat tagjai, valamint az 1968-69-es években végzett tevékenységükért mellőzött nők. -h. a.neve, de a kifogásolt véleményük sem szerepel. Tíz esztendeje írok rendszeresen a Matesz előadásairól. Volt időszak, amikor a kassai Thália Színpad bemutatóiról írt kritikáim megjelenése után egy-egy bizottság érkezett a Matesz vezetésétől, hogy „leállításomat", „elhallgattatásomat" követeljék. Nem szólva azokról a névtelen és aláírt levelekről, amelyekben a szerzőik a rágalmazásig is elmentek, csupán azért, hogy végleg „elhallgattassanak". Most már tudom, hogy a rosszabbik dolog történt: írásaimat rendszeresen megcsonkítva közölték. Még szerencse, hogy az utókor talán egyszer olvashatja kritikáim eredeti, fiókomban mindmáig őrzött változatait is. Ahelyett, hogy a Matesz a kritikusokat akarja a sajtószabadság lehetőségei között korlátozni, inkább a színházvezetés dicstelen múltjával nézhetne szembe. Azzal a múlttal, amelynek eredményeit vázlatosan felsorolom: 1. Takáts Ernőd igazgatóskodása alatt a vitathatatlan szakmai tudásuk ellenére is kitessékelte a színházból azokat, akik valami mást, az ő elképzeléseitől különböző, a hatalom számára kényelmetlen dolgot akartak. (Gágyor Péter, Horváth Lajos, Szigeti László). 2. Egyetlen végzett magyar rendezőként Horváth Lajos sem maradt a színháznál. Tíz év sem volt elég ahhoz, hogy legalább két-három rendezőjelölt bejusson a színművészeti főiskolára. 3. Egy egész színészgeneráció hiányzik Varsányi Máriáék nemzedéke és Skronka Tiborék most pályára lépő csapata között. 4. A Thália Színpadon mindennek a „lének" sűrített változatát „isszák". Nemcsak állandó rendezőjük nincs, de már lassan három színészgeneráció hiányzik onnan. Olyan dolgokat soroltam fel, amelyekkel akár egy ideiglenes vezetésnek is szembe kell néznie. Eszükbe jutott-e, hogy idén is lesz felvételi a színművészeti főiskolán, s talán dramaturg vagy rendezői osztályt is nyitnak? Befejezésül az állítólagosán meghirdetett pályázatról szólnék, amely a megüresedett igazgatói helyet segítene betölteni. Hol, mikor, hányszor adták közre a pályázat szövegét? A csehszlovákiai magyar lapok miért nem részesülhettek ebből a „kegyből"? Vagy az eleve lefutottnak tekintett pályázat nem is lesz nyilvános? Ennyire futotta hát „az örök oppozíció biztos fedezékéből", ahová Varsányi Mária utalta a kritikusokat és az újságírókat. Bárcsak igaza lenne, hiszen akkor a múltban is, most is megvédene az a ,,biztos fedezék" a rágalmaktól, a személyeskedéstől! Még szerencse, hogy a hatóságoknál sokáig divatozott feljelentésektől már megvéd a demokrácia, a felelősséggel és önmérséklettel gyakorolt sajtó- és szólásszabadság, na és a kultúra - ezen belül a művészetek - politikai irányításának megszűnése. így hát „csak" alkotni kell, mert alkotni szabad, mert alkotni szép, mert alkotni jó - még a színházban is. DUSZA ISTVÁN Mi újság Mohiban? - Hallottad, hogy az épülő mohi atomerőművet nem fejezik be, csupán radioaktívhulladék-lerakatként fog szolgálni? - kérdezte tőlem a minap több ismerősöm. -Atomtemetővé változtatni egy félig kész energetikai nagyberuházást? Ugyan, ez biztosan „kacsa" - hihetetlenkedtem, de informátoraim szerint a hír csak annyiban légből kapott, hogy az éter hullámain érkezett. Mint mondották: minderről a Csehszlovák Televízióból értesültek, csak éppen egyikük sem hallotta elejétől az erőműről szóló riportot. Nos, hogy megtudjam, mi igaz a meghökkentő hírből, a helyszínre utaztam, és megkérdeztem Ernest Jančina mérnököt, a pozsonyi Hydrostav vállalat mohi üzemének igazgatóját, aki a szóban forgó beruházás építőipari munkálatait irányítja: • Mi újság van Mohiban? Készül az erőmű? - Készülget. Az az igazság, hogy a szeizmikus hatások elleni utólagos intézkedések és az automatikus irányítórendszer egyes részeinek kései szállítása miatt tekintélyes, pontosabban kétéves késésben van az egész építkezés. Ez persze nem újság azok számára, akik figyelemmel kísérik e nagyberuházás sorsát. Az viszont valóban friss hír, hogy az illetékes központi szervek újra módosították az egyes blokkok átadási határidejét. E szerint az első blokk próbaüzemelését a jövő év szeptemberében, a másodikét 1992 júniusában, a harmadikat 1993 nyarán, a negyediket pedig 1994 elején kell megkezdeni. • Ez azt is jelenti, hogy a központi szervek ismételten elismerik, hogy az automatikus irányítórendszer örökös tökéletesítése a szovjet szakemberek részéről a határidőcsúszás legnyomósabb oka? - Bizony sok olyan munkát kellett, 1948 februárja kritikai megközelítésben A CSKP KB végrehajtó bizottságának az 1948 februárjában lezajlott eseményekkel kapcsolatos nyilatkozatát közölte tegnap a Rudé právo és a Pravda. A nyilatkozat következetesen kerülve a „győzelem" kifejezést, elsősorban arra figyelmeztet, hogy a februári eseményekről az idén megváltozott társadalmi körülmények között emlékezünk meg, s a kommunista pártnak az új identitása keresése során búcsút kell vennie számos meghaladott sémától és nézettől, és ismét át kell gondolnia saját történetét. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a nyilatkozat, hogy Csehszlovákiában a 42 évvel ezelőtt megtörtént februári eseményeket nem lehet elszakítani a világháború utáni Európa fejlődésétől. Az antifasiszta koalíció győztes hatalmainak rövid ideig tartó együttműködése után, amikor a felújított Csehszlovákia valóban hidat képezhetett volna Kelet és Nyugat között, a nemzetközi kapcsolatokban eluralkodtak a konfrontációs törekvések. Közvetlen szovjet segítséggel lettek végrehajtva a kelet-európai országokban a népi demokratikus forradalmak, s kerültek hatalomra a radikális forradalmi pártok. Ilyen pártként szerezte meg a CSKP az 1946-os demokratikus és szabad választásokon a szavazatok 40 százalékát, s vált a párt elnöke (Klement Gottwald) kormányelnökké, idézi fel a február előtti eseményeket a nyilatkozat. A végrehajtó bizottság a továbbiakban pozitívumként említi meg azt a tényt, hogy a kommunista párt saját, csehszlovák nemzeti szempontokat igyekezett érvényesíteni a szocialista forradalomhoz vezető út értelmezésében. Persze, a korabeli meghatározottság alapján ennek tartalma mégiscsak a hatalom megragadása és a proletárdiktatúra megvalósítása lett. Politikai indíttatású hatalmi harc folyt. 1947-et követően is, amikor a nemzetközi helyzet hirtelen kiéleződött és a szocialista forradalom egyedüli szovjet modelljétől való eltérés gyakorlatilag lehetetlenné vált. Mindez végkifejletében a szocializmus sztálini felfogásának megerősödéséhez vezetett. Ez jutott kifejezésre a Tájékoztató Iroda létrehozásában is. Az említett eszmei korlátok és a nemzetközi politikai meghatározók ellenére a csehszlovák Február a hatalomért folyó politikai harc kiteljesedése volt. A CSKP akkori vezetése ennek során meg tudta nyerni a dolgozók, munkások, földművesek, kisvállalkozók, művészek, tudósok, tanárok, az értelmiség többi tagjait-és a fiatalok többségének támogatását, emeli ki továbbiakban a nyilatkozat, melynek befejező része elhatárolja a jelenlegi kommunista pártot a szocializmus sztálini modelljének 1948 utáni megszilárdításától, és a múlt keserű tapasztalatai alapján kinyilvánítja a párt azon szándékát, hogy részt akar venni a valóban demokratikus, pluralista és szociálisan igazságos társadalom megteremtésében. illetve kell még utólagosan elvégeznünk, amelyekkel az eredeti tervek nem számoltak. Ez pedig azzal jár, hogy egyre-másra módosítani kell az új, átdolgozott ütemterveket is, a szervezésben kénytelenek vagyunk sokat rögtönözni, és még a korábbinál is jobban akadozik az anyagellátás... • Tehát a régi gondokat a mai napig sem sikerült megoldani. De ez minden? - Talán a munkaerőhiányra gondol? Hát bizony még mindig kevés a szigetelő, vízvezetékszerelő, lakatos ... • Ezek szerint szó sincs arról, hogy az erőművet eredeti céljától eltérően csak radioaktív hulladék tárolására fogják használni? - Ezt most hallom először. Gondolom, csak viccel. A beruházás részeként építünk ugyan egy ilyen tárolót a közepesen és gyengén radioaktív hulladékok tárolására, de ez minden. Erről viszont részletesebben inkább Martin Špirko, a Mohi Atomerőmű Vállalat igazgatója tudná tájékoztatni. Ezek után természetesen őt is felkerestem, és megkérdeztem tőle, valójában mi a helyzet a leendő atomtemetővel? - Igen, a mohi atomerőmű része lesz majd egy ilyen objektum is, ahol nemcsak a helyi közepesen és gyöngén radioaktív hulladékot fogjuk tárolni, hanem a Jaslovské Bohunice-it is. Mégpedig úgy, hogy azt előbb többféle technológiai eljárásnak vetjük alá, majd acélhordókba tesszük, azokat pedig betonkádakba helyezzük. Mindezt olyan biztonsági intézkedések mellett, hogy még véletlenül sem kerülhet radioaktív szennyeződés a talajvizekbe. Ezt a szigorú üzemeltetési előírások és a folyamatos ellenőrzési rendszer szavatolja majd. • De mi történik az aktív hulladékkal? - Azt csak átmenetileg, legfeljebb öt éven át tároljuk majd Mohiban. Addig, amíg ki nem „hűl", azután elszállítjuk. Egyébként az egész atomerőmű üzemelését, a radioaktív anyagokkal való manipulációt a bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség fogja ellenőrizni. Az erőmű terveit, később üzemelését a Csehszlovák Atomenergia Bizottság is felügyeli, tehát többszörös lesz az ellenőrzés, ezáltal a biztonság is, nincs ok félelemre. • Legyen igaza! BARANYAI LAJOS G

orbacsov személyesen cáfolta a híreszteléseket, leszögezve, nem áll szándékában lemondani a főtitkári posztról. Ezzel akár pontot is lehetne tenni a hét szenzációja után, mondván, csak kacsa volt. Mégis hárman állítottak meg: tényleg lemond Gorbacsov? Azt hiszem, nem azért izgatja a közvéleményt ez a kérdés, mert nem hisznek Gorbacsov nyilatkozatának, hanem mert nem is volt ez közönséges kacsa. Ha egy normális légkörben röppentették volna fel, ízetlen riporteri blöffként lehetett volna elkönyvelni. Ha a CNN pont most járt el így, akkor még súlyosabb jelzőket is megérdemel. De megengedhetett-e magának ilyet a jelen pillanatban, amikor nyilvánvalóan a peresztrojka és személyesen Gorbacsov bőrére megy a játék, amikora Szovjetunió zűrzavaros belpolitikai helyzetében teljesen egyértelmű, hogy a Nyugatnak is Gorbacsovra van szüksége, őt támogatja? Sokért nem adnám, ha tudnám, miről beszélgetett Gorbacsov és Bush a forró drót útján. De hát ezt a titkot csak nagyon kevesen ismerhetik. Azok a nyugati kollégák se tartoznak közéjük, akik különböző fejtegetésekbe bocsátkoztak ez ügyben. Egyébként ezek számomra szimpatikusak, mert mindegyik Gorbacsov védelmében íródott. Van, aki kategorikusan elítéli, felelőtlen hazárdjátéknak tartja a híresztelést, van, aki tovább gondolja. Mert ma kezdődik a pártplénum. Mert nemcsak a tőzsde reagált nyugtalanul, hanem a Fehér Ház is. Mert kiszivárogtatták, hogy már a CIA is előrejelzett valami hasonlót. Mert Bush a hírt mégis megvitatta Baker külügyminiszterrel és Scowcroft nemzetbiztonsági tanácsadóval is. Egyesek szerint merész taktikai húzás volna, ha Gorbacsov lemondana főtitkári tisztségéről, ezzel megerősítené hatalmát. Gorbacsov államcsínye lenne ez, mert - így az érvelés - az általa kialakított hatalom az államfő kezében van; a Szovjetunióban is előbb-utóbb törölni fogják az alkotmányból a párt vezető szerepét, tehát amúgy is gyengülni fog a főtitkári poszt súlya. S ha mindez igaz lenne, akkor Gorbacsov államfőként történelmi lépést tenne a régi struktúra felszámolása felé. A konzervatívok is, a radikálisok is össztüzet zúdítanak rá. Az előbbiek azért, mert érzik: az SZKP radikális reformjának az elkövetkező hónapokban mindenképpen be kell következnie. Ha kacsa, legyen kövér... Mire képes hatalmi pozícióinak védelmében az apparátcsikok több tízezres serege? A radikális értelmiség viszont közzétette felhívását a KBüléshez, követelve a határozott szembeszállást a konzervatív erőkkel, a reformok gyorsítását. A radikálisok szerint a párt azért veszít befolyásából és tekintélyéből, mert nem képes reagálni a válság kihívásaira. Jelenleg a központi bizottságban a konzervatívok vannak többségben, csakúgy, mint a népképviselők kongresszusában. De választások is lesznek. Súgott-e valaki a CNN-nek? Egyesek szerint nem, mások szerint igen. Nézőpont kérdése, én nem tartom kizártnak. Nagy a tét. S ma választ kell adni az elszakadást sürgető köztársaságoknak is. Lehet, hogy tévedek, s a zűrzavar miatt az ember olyan dolgokat is összefüggésbe hoz, amelyeknek talán semmi közük egymáshoz. Talán. De úgy tisztességes, ha kimondjuk aggodalmainkat. Az egész ügy kapcsán még két esemény „motoszkál" az emberben. Az egyik: a kacsát közvetlenül azutánra időzítették, hogy Gorbacsov Modrowval tárgyalva a szovjet álláspontban áttörésnek számító kijelentést tett: elvben senkinek sem lehet kifogása a német újraegyesítés ellen, mert az természetes folyamat. A kérdés tehát csak a mikor és a hogyan. A másik: nem sokkal korábban Moszkvában hivatalosan kellett cáfolnia a Jazov-interjút. Gorbacsov korábbi beszéde szerint azért küldtek csapatokat Azerbajdzsánba, hogy megakadályozzák a polgárháborút, a népirtást. A világ ezt a döntést - egykét kivétellel - támogatta, együttérzett Gorbacsowal. Erre jött Jazov és a hadsereg legfontosabb feladatai közé sorolta az Azerbajdzsán Népfront vezetőinek letartóztatását, a front struktúráinak szétverését. Magyarán: az azer bajdzsán ellenzékkel szembeni boszorkányüldözést, akkor, amikor egyértelmű, hogy a kaukázusi köztársaság lakosságának döntő többsége a népfrontot támogatja. Amikor éppen ezért minden központi nyilatkozatra ott különösen érzékenyen reagálnak. A pálya szélén ezt úgy szokták megfogalmazni, hogy Jazov alaposan betartott Gorbacsovnak, egy focimeccsen ilyesmiért piros lap járna. A hivatalos „helyreigazítás" szerint Jazov nem úgy értette, ahogy az elhangzott. Személy szerint annyit tennék hozzá, hogy Dmitrij Jazov hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, tehát az első számú katonai vezető. Ugyanakkor a nagypolitikában is járatos, hiszen a felsőbb pártvezetésnek is a tagja. Ilyen pozícióban pedig nem gyakori a véletlen elszólás. E

nnyit tudok hozzáfűzni ahhoz, hogy mi lehet az igazság a kacsa körül. Talán tömörebb is lehettem volna: nem tudom... MALINÁK ISTVÁN