Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám, szombat

Csak jöjjenek a milliomosok! A prágai pártszálló múltja és jövője Prága egyik csendes részében? Dejvice Hanspaulka nevű modern villanegyedében 1981 elején adták át rendeltetésének Csehszlovákia egyik legdrágább szállodáját, a Hotel Prahát, amelyet a prágaiak egyszerűen pártszállóként emlegettek. A 4,5 hektárnyi füves parkkal övezett épületegyüttes kilenc éven át zárt létesítmény volt, azaz engedély nélkül senki sem léphetett a Kánaánba, ahol minden volt, ami szemnek és szájnak ingere. A bejáratnál még néhány hónappal ezelőtt is szigorú volt az ellenőrzés, civilruhás belügyes tanulmányozta például a külföldi vendég sajtóértekezletére érkező újságírók igazolványait. Az utóbbi hetekben azonban megváltozott a helyzet. Szombat délutánonként többezren keresik fel ezt a híres-hírhedt szállodát, hogy saját szemükkel lássák: mire költötték az állampolgárok adóját, a párttagság tagsági illetményeit. Ugyanis a Hotel Praha nemrég, mint az előző CSKP KB tulajdona, elsősorban a párt és az állam magas rangú vendégei előtt állt nyitva. Ritkaság számba ment az a vendég, aki látta volna a szálloda-számlát, hiszen az illetékes szervek fizették, a KB vendégei esetében pedig valamiféle belső elszámolással történt a számlakiegyenlítés. A dejvicei szálloda-csoda szobáinak teraszai délre nyílnak francia szálloda-vállalatok már jelezték is érdeklődésüket, s valószínű, hogy még az év elején létre jön az egyezség. A legnagyobb esélyes az amerikai Mariott Hotels cég, de az érdeklődők közt van a Hilton, a Hyatt és a francia Meridian szálloda-vállalat is. Az ötcsillagos luxusszálló talán a most alakuló Conhotel részvénytársaság része lenne, ÄS ÚJ SZÚ 1990. II. 5. A Hotel Praha étterme Az utóbbi hetekben beható tárgyalások folynak az egykori pártszálló sorsáról. A Hotel Praha január 1 -tői már teljes mértékben kereskedelmi alapokra helyezett létesítmény, amelynek, amint a napokban újságíróknak Jan Díté szállodaigazgató elmondta, a kezdeti időszakban vállalnia kell ,,a pártszálló örökségéből eredő problémákat". Hiszen csupán a szálloda évi energiafogyasztása több mint hétmillió koronába kerül, s ez aligha csökkenthető házon belüli energiatakarékoskodással. A szálloda üzemeltetésével járó költségeket az állam évente 20-23 millió koronával dotálta, s ennek á „nagyvonalúságnak" egyszer s mindenkorra vége. A mintegy 1,2 milliárd korona költséggel épült szupermodern szálloda 124 szobájából gyönyörű kilátás nyílik a prágai várra. Berendezése, szakemberek szerint is megfelel a világszínvonal követelményeinek. Például a kongresszusi terem egy fotelje, a beépített hangtechnikával együtt nem kevesebb, mint 42 ezer koronába került. Az egy- és kétágyas szobák és a lakosztályok falait díszítő festményekért 15 millió koronát fizettek ki az arra érdemeének tartott festőművészeknek. A szálló értékét növeli a különleges szolgáltatási rendszer, a géptávírók, a belső telefonhálózat, az ipari televízió, az elektronikus tűzoltó berendezés, s minden szobában a színes tévékészülékek. Biliárdasztalok, tekepálya, úszómedence, szauna, cipőtisztító-automaták, virágüzlet, tenisz- és kézilabda-pálya, mozi, jól működő légkondicionáló berendezés - mindmind azt sugallja, hogy á Hotel Prahát a lehető legrövidebb időn belül kifizetődő létesítménnyé kell változtatni! S ennek szinte egyetlen járható útja, ha valamelyik nemzetközi szálloda-lánccal együttműködve történik e luxusszálló „életre keltése". Jan Díté igazgató elmondta: Amerikai éš (František Pačes felvételei) amelyben a külföldiek mellett hazai részvényesek is lesznek, pl. a kereskedelmi minisztérium, de a szálló 80 millió koronát érő berendezésének a tulajdonosa, a CSKP KB vállalata a Pragoservis is. Mindez rendkívüli intézkedéseket és erőfeszítést igényel a szálló vezetőitől, minden alkalmazottjától. Át kell például képezni az egész személyzetet, bővíteni kell nyelvtudásukat, ösztönözni kereskedelmi adottságaik érvényesítését. - A munkaidőt munkával fogjuk kitölteni. Alkalmazottainkkal szemben a fő követelményünk a tisztesség, a szakértelem, a tudás. A politikai hovatartozás ezentúl nem követelmény, mozgalmi és politikai tevékenységre munkaidőben, házon belül nem nyílik már lehetőség - hangoztatta a szállodaigazgató. A kisemberek, a panelházlakók számára szinte szédítő fényűzéssel berendezett szálló megtekintése után bepillantottam az itallapba. Az árak valóban a nagypénzű külföldiek zsebére szabottak: 3 deci pilzeni 22, egy pohár szóda vagy ásványvíz 10, egy Cocacola 12, fél deci szovjet vodka 42, egy feketekávé 9 koronába kerül. Az újságírók szinte elsápadtak, amikor arról is értesültek, hogy ezeket az árakat mintegy 80 %-kal megemelik, hogy „szinkronban" legyenek a világszínvonallal, s felébresszék az igényes vendég bizalmát. Jelenleg a szobaárak - legalábbis a milliomosok, olajsejkek stb. számára - nem eltúlzottak - állítják a tiozzáértók. Egy egyágyas szobáért egy éjszakára 140, kétágyasért 170, s lakosztályért 410 dollárt kell fizetni. Ha lesz elég vendég, akkor a dejvicei lejtőkön emelkedő szálloda felér egy jól működő pénzintézettel. Csak jöjjenek a milliomosok. SOMOGYI MÁTYÁS Napjaink fenoménje: az általános tisztújítás Az embereket mostanában leginkább a káderpolitikai földrengés széltében terjedő hullámai foglalkoztatják. Egyéni, családi sorsok forognak kockán, bár hozzá kell tenni, hogy aki becsületes és társadalmilag szükséges munkával kereste a kenyerét, távol tartotta magát a másokon való élősködés lehetőségeitől, annak nincs mitől tartania. A kelet-európai országok társadalmi átalakulásával járó káderberki földrengések mérésére még nem dolgoztak ki valamiféle rezgésskálát, de ha ennek tizenkét fokozata lenne, a csehszlovákiai epicentrumban a szeizmográf legalább kilences-tizes értéket mutatna. Ez elég ahhoz, hogy a hullámok a társadalmi élet minden területét érintsék, s a közigazgatási vertikumon felülről lefelé haladva az ország legtávolabbi vidékére is eljussanak. Az érintettek közül sokan úgy gondolják, hogy a kádercserék folyamata talán enyhébb és hosszabb ideig tartó is lehetett volna, ha a leváltott legmagasabb szintű vezetés nem kötötte volna olyan sokáig az ebet a karóhoz. Azt persze bízzuk az egyes emberek fantáziájára, hogy mi lett volna, ha..., hiszen a bekövetkezett folyamatok értékelése és a jelenlegi helyzet elbírálása mindenkinek a saját személyi ügye. KÖZÖSSÉGI ÜGY A szemünk előtt zajló őrségváltásnak a társadalmi élet minden területén megvannak a maga sajátosságai. A tömegtájékoztató eszközök közvetítésével például a széles nyilvánosság előtt valósul meg a kulturális szövetségekben és a tömegszervezetekben. Az oktatásügyi intézményekben a tanulóifjúság jelenléte, sőt aktív részvétele szintén nyilvános jelleget kölcsönöz a tisztújításnak. A kisebb-nagyobb közösségek belső ügyeként zajlik azonban a vállalatoknál és az üzemekben, habár hívottan vagy hívatlanul itt is gyakran megjelennek az újságírók, rádió- és tévériporterek. Mint már említettük, mindenkinek jogában áll önálló véleményt alkotni ezekről a folyamatokról, két dologhoz azonban bizonyára nem férhet kétség. Az egyik az, hogy az általános tisztújítás a bekövetkezett társadalmi változások logikus, szükségszerű velejárója, a másik pedig az, hogy nem léteznek olyan független döntőbíróságok, amelyek vitás esetekben illetékesek volnának az igazság kimondására. A vezető tisztsé„Zöld Hajnal" Ukrajnában Nyugat-Európában a zöldek az 1970-es évek végén kezdtek szerveződni. Például a Német Szövetségi Köztársaságban mozgalmuk 1978-ban indult, ökológiai mozgalomból fokozatosan párttá alakultak, s több országban bekerültek a parlamentbe is. Tavaly júniusban az Európa Parlamentben az 518 mandátum közül 30-at ők szereztek meg. Kelet-Európában 1989 - egyéb politikai pártok - mellett - számukra is a zászlóbontást jelenti. Két éve Magyarországon még rendőrségi beavatkozás vetett véget a magyar zöldek - jobban mondva a kék Duna Kör - és osztrák elvbarátaik közös tüntetésének, tavaly pedig már szabadon hirdették programjukat. ökológiai mozgalmak indultak a keleti tömb n@ás országaiban, sőt a Szovjetunióban is. Közülük az egyik legjelentősebb az ukrajnai Zeleni

j szvit - Zöld Hajnal -, amely 1989. október 29-én Kijevben tartott első kongresszusán hirdette meg programját. Panaszolják, hogy Ukrajna, mely a századfordulón Európa egyik leggazdagabb, legtermékenyebb, elbűvölő tája volt, ma tele van nehéz-, vegy- és hadiipari, kohászati üzemmel. Magáénak mondhatja azt az enyhén szólva kétes dicsőséget, hogy a környezeti és egészségügyi ártalmak - szív- és érbetegségek, rákos daganatok és öröklődő betegségek -, az életszínvonal alacsony volta tekintetében a Szovjetunió, sőt az egész kontinens viszonylatában az elsők között van. A kritikus helyzet kialakulásáért az ukrán zöldek a gazdasági mechanizmust, az ország szuverenitásának semmibe vételét, a szövetségi szinten irányított ágazatok kizsákmányoló, gyarmati módszereit, a szovjet társadalomban eluralkodott bürokratizmust, a technokraták felelőtlenségét, a termelés alacsony technológiai nívóját, s a társadalmi struktúrák - főleg a törvényhozás és a joggyakorlat - rendkívül alacsony színvonalát okolják. A mozgalom felhívással fordult mindenkihez, hogy közös akarattal tisztítsák meg az országot s az egész Földet a „technokrata szennytől". Hangsúlyozzák: a környezet érdekében indított mozgalom a társadalmi elkötelezettség legfelsőbb foka. Többek között vallják, hogy a természet és az ember harmonikus kapcsolata csak a társadalom humanizálásával, demokratizálásával, deideologizálásával és demilitarizálásával valósítható meg. Leszögezik azt is, hogy a kisebbségek jogait a többségi jogok nem csorbíthatják! Az alternatívák esetében, a döntéshozatalban konszenzusra, egyetértésre kell törekedni. Minden emberi tevékenységet, megnyilatkozást az élet szentségén, feltétlen tiszteletén alapuló ökológiai gondolkodásnak kell áthatnia. Jövőjük csak azoknak a társadalmi mozgalmaknak, filozófiai rendszereknek van - mondják -, amelyek a bioszférában zajló természeti törvényekkel vannak összhangban. Programjukban pontosan megfogalmazták a mozgalomnak a nemzet egészsége és az emberi jogok védelme, az információterjesztés, a közművelődés, a tudomány, s az erőforrások hasznosítása, a nemzetközi kapcsolatok stb. terén betöltendő szerepét és követeléseit. Többek között egészséges, „ökológiailag" tiszta élelmiszer-termelést, új környezetvédelmi joggyakorlatot, az oktatás deideologizálását, ökológiai ismeretek tanítását, a társadalomról, 'a műszaki haladásról kialakított filozófiai koncepciók átértékelését, a Dnyeper ártéri erdeinek, rétjeinek természetes állapotukba való viszszaállítását, a kártevők elleni harc biológiai formáinak alkalmazását, a csernobili atomerőmű leállítását, Ukrajnának „atomerőmentessé" való nyilvánítását követelik. Céljaikat az ökológiai világszemlélet s a környezetvédelmi ismeretek, információk terjesztésével, találkozók, tüntetések, tiltakozó menetek szervezésével, valamint különféle bojkottokkal kívánják elérni. Terveik között szerepel az ágazatoktól független tudományos kutatások szervezése, ökológiai projektumok, alternatív javaslatok kidolgozása, hosszú távú megfigyelőrendszer és adatbankok kiépítése, újságok, brosúrák, könyvek kiadása s nem utolsó sorban az ukrajnai zöldek pártjának megalakítása. POMICHAL RICHÁRD gek betöltésével kapcsolatos ügyekben a döntő szó az egyes szervezetekhez tartozó emberek-dolgozók autonóm közösségét illeti meg, de a formának, az alapvető jogi és etikai követelményeknek is eleget kell tenni. Ha gyengédnek is nevezzük, alapjában véve mégiscsak forradalmi helyzet az, amelyben élünk, de a gyengédségnek főként abban kell megnyilvánulnia, hogy az egész társadalom tiszteletben tartja az érvényben levő közérdekű, elsősorban munkajogi vonatkozású törvényeket. A tisztújítás objektív, szükségszerű jellege különösen az anyagi termelés szférájában nyilvánul meg. Egyesek azonban nehezen értik meg, hogy itt nem egyszerűen csak a kommunisták pártonkívüliekre való "lecseréléséről van szó, habár az esetek többségében ez így jelentkezik, hanem arról, hogy a gazdaság' direktív irányítási rendszere ezúttal egy valóságos, kérlelhetetlen piaci mechanizmussá alakul át, ami teljesen új helyzet elé állítja a gazdasági vezetőket. ÚJ TÍPUSÚ VEZETŐKRE VAN SZÜKSÉG Az őrségváltásoknál tehát az új helyzet ismérveiből, követelményeiből kell kiindulni, nem pedig abból, hogy van-e a jelölteknek piros könyvecskéjük, vagy nincsen. Vizsgáljuk hát meg közelebbről ezeket a követelményeket. Az első helyre mindenekelőtt a vállalati közösség további sorsáért, a munkaalkalmak, a kereseti lehetőségek megőrzéséért és fejlesztéséért viselt, átháríthatatlan egyéni felelősséget kell tenni. A gyengéd forradalom következtében ugyanis szakadoznak - elszakadtak - azok a „felső kapcsolatok", „szocialista összeköttetések", amelyek útján némi ellenszolgáltatással a nehéz helyzetek áthidalásához a központi forrásokból gazdasági mentőöveket lehetett szerezni. Ma már nem az a jó vezető, aki cselesen tud járni a korrupció ingoványos mezején, hanem az, aki elegendő ismerettel és tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a vállalat hajóját biztonságosan vezesse a piaci mechanizmus zátonyos, örvénylő tengerében. A csőd felé tartó vállalat például még hitelhez sem juthat, mert ebben a tekintetben kérlelhetetlenül szűkmarkúak lesznek a kormány gazdasági ügyekben illetékes tagjai, élükön a bajusza alatt sokatmondóan mosolygó szövetségi pénzügyminiszterrel. Mert hát igazuk van abban, hogy inkább ménjén tönkre néhány vállalat, de ne gerjedjen be az infláció. KI ÉRDEMELHET BIZALMAT? A fennmaradás és a prosperitás problémáját tehát csak az egyes. vállalati közösségek oldhatják meg, mégpedig azzal, hogy minden szempontból a legalkalmasabb embert választják a vállalat élére. Persze, azt is be kell ismerni, hogy elég szűk a választék, mert a bólogató jánosok korában nem fejlődhettek ki igazán rátermett vezetők. Ezért abból sem kell nagy ügyet csinálni, ha az első választási forduló nem jár eredménnyel. Most az is jól jön, hogy a gazdasági mechanizmus formális átalakítása keretében némi gyakorlati tapasztalatokat sikerült szerezni az igazgatóválasztás mechanizmusában. Az sincs kizárva, hogy egyes helyeken többször is meg kell majd ismételni a választási ceremóniát, amíg a leginkább megfelelő ember kerül a kormány mögé. Mert valóban nagy a tét. Emberi sorsok függnek attól, hogy életképesek maradnak-e a vállalataink. Társadalmunk jelenlegi forradalmi fejlődésének minden problémája ide koncentrálódik. Vállalataink ma valóban az állatkertekből kiszabadult vadakhoz hasonlíthatók, ahogy azt egyik neves közgazdászunk a televízióban elmondta, amelyekről odabent a gondozók gondoskodtak, de most újra meg kell tanulniuk vadászni, hogy el ne pusztuljanak. A kórus meghívást kapott a spa- -ddg-