Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-03 / 29. szám, szombat

A Csemadok jövőjéről Folyik a latolgatás a Csemadok jövőbeni helyzetével, feladataival kapcsolatban. Itt és most azt mondjuk, hogy a „szocializmus" helyébe lépett a demokrácia, az előbbi már a múlté, az utóbbi van, de még nem tudunk vele mit kezdeni. Várni viszont nem lehet, mindannak ellenére, hogy az adott helyzetre nem készültünk fel kellőképpen, az időről nem is beszélek. Szinte gondolni sem mertünk arra, hogy a Csemadok szóhoz juthat, tagsága önállóan dönthet sorsa felett, minden belső és külső kényszer nélkül. Ezzel, vagyis a november 1 7-e után kialakult politikai helyzettel nemigen számoltunk, felkészületlenül ért bennünket. Nem csoda hát, ha még napjainkban is sok a kapkodás, a türelmetlenség a Csemadok jövőbeni sorsával kapcsolatban... Puntigán József is (Új Szó, 1990. január 29.) sokat vállal, mégse mond semmi újat, amit a napi sajtót figyelő emberek nem ismernének. Joggal hangsúlyozza, hogy „nincs helye a várakozásnak". Tudtommal a Csemadok igenis komoly lépéseket tett már eddig is. Vezetői és más magyar nemzetiségű politikusok, írók, számos helyütt találkoztak a lakossággal, zömében Csemadok-tagokkal, s azokon a vitaesteken a Csemadok jövőbeni sorsa is szóba került. Szeretném kiemelni, hogy most folynak a Csemadok járási konferenciái, ahol a küldöttek új vezetőket választanak, de ami a lényeges, a múlttal összehasonlítva, teljesen új, szokatlan hangnemben nyilvánítják ki véleményüket. A választmányok programnyilatkozata, a járás adottságaiból indul ki és az elhangzott véleményekből formálódik. Nagyon hasznos és célszerű lenne az egyes programnyilatkozatokat legalább kivonatokban publikálni, mert csak így szerezhet valós ismereteket a közvélemény, hiszen nyilvánvaló, hogy mások a gondok a Nyitrai járásban és mások Dunaszerdahelyen, Komáromban vagy Rozsnyón. Biztosan érdekes képet kapnánk egyes járások társadalompolitikai feladatairól, nemzetiségi és kulturális életéről, valamint a szervezeti tevékenység gondjairól. A Csemadok közelgő országos közgyűlése lesz majd az a fontos és történelmi fórum, amely a járási konferenciák javaslatait, észrevételeit figyelembe véve dönt a Csemadok sorsáról. Puntigán József viszont tűzön-vizen át arra mozgósít, hogy a Csemadok alakuljon át nemzetiségi párttá, anélkül, hogy a tömegek véleményét figyelembe venné. Alaptalannak tartom bizalmatlanságát a Csemadok vezetőivel szemben, amikor főként soraink rendezése lenne a legfontosabb. Főként azon csodálkoztam, hogy döbbenettel vette tudomásul Sidó Zoltán országos elnök nyilatkozatát a Csemadok további sorsával kapcsolatban. A jövőben is marad a népművelő, kulturális tevékenység. Ez a nyilatkozatElcsordogált a pénz? Sűrűn hallani mostanában e kérdést a nagykaposi lakosság körében. Az évekkel ezelőtt termálfürdőnek induló építkezésre eddig 4,5 millió koronát fordítottak az államkasszából és a város költségvetéséből. A „mű" befejezése további tetemes anyagi ráfordítást igényel. Érvelésüket fenntartások nélkül elfogadja a természetes észjárás. Bántja a szemet a félig megépített medencesor, vagy a többször agyontákolt félkész szociális épület. Hiszen eddig annyi pénzt költöttek erre az építkezésre, hogy a fele is elég lett volna, és a többit más, hasznos célokra fordíthatták volna. Az építkezés jelenlegi állapota: szociális épület, két lyukas, hasznavehetetlen műanyagmedence, kerítés, parkoló. Tény, hogy az építkezés megkezdése óta lényegesen változtak a körülmények (pl. emelkedett az építkezési anyagok ára). Ez azonban nem lehet döntő érv egyetlen beruházás - főleg a már megkezdett - megítélésekor sem. Elgondolkoztató a korábbi városvezetés ama érvelése, miszerint „már nagyon sok pénzt fektettünk bele". Igen ám, de hol az eredmény? Ki a felelős mindazért, hogy csaknem 5 millió korona a lyukas*medencék résein elcsordogált? Tudjuk, hogy a termálvíz, amennyiben az építkezés idejére lefojtották, más utat találva eltűnt az egymillió koronát felemésztő furat térségéből. Újabb fúrásra nincs lehetőség. A kassza kimerült. Olyanynyira, hogy a korábbi városvezetés ígéretének megvalósulását -, hogy hidegvízzel üzemeltetett fürdőt létesítenek - a jelenlegi gazdasági helyzetet ismerve nehezen tudjuk elképzelni. Igazolja ezt a Gottwald utca esete is. A kassai Stavoinvesta felvásárolta az utca felét azzal a céllal, hogy ott a régi házak helyén új, korszerű lakásokat épít. A tulajdonosok kiköltöztek. Az építkezésre viszont nincs pénz. A lakások ott állnak üresen, többnyire félig lebontva, mert az est leple alatt ki-ki elviszi magának belőlük a számára legmegfelelőbb anyagot. A felelősek pedig nyugodt lelkiismerettel figyelik a tehetetlenségük és hanyagságuk okozta gondokkal küszködő új vezetés kínlódását. -ocsnak csak egy igen kis része, de az olvasók bizonyára sejtik, hogy a nyilatkozatot hosszas viták előzték meg és a nyilatkozó Sidó Zoltán valószínűleg nem pusztán a saját véleményét mondta el, hanem azét a szervét, amelyet képvisel. Nem akarok mások tollaival, azaz véleményével ékeskedni, de csatlakozom azokhoz, akik kimondják és hirdetik: feltétlenül szükséges egy nemzetiségi jogainkat védő „nemzetiségi párt" mielőbbi megalakítása és regisztrálása, amely mentesítené a Csemadökot attól a munkától, amely egy politikai pártnak a küldetése és feladata. A Csemadok természetesen védené a kultúra érdekeit, végezné az anyanyelvi kultúra terjesztését, ami bizony nem csekély feladat. Nem szeretem azokat az önjelölt politikusokat, akik lebecsülik az anyanyelvi kultúra jelentőségét. Az anyanyelven történő éneklés, szavalás, színjátszás és a többi tevékenység, amely a Csemadokban folyik szervezetten, számunkra létfontosságú. Nyitrán a járási konferencián a küldötteknek zömében az volt a véleményük, hogy a Csemadok maradjon az új, demokratikus, többpártrendszerű társadalom „politizáló" kulturális szervezete. A jövőben, az anyanyelvi oktatás mellett, ne feledkezzen meg a felnőtt oktatásról és állandó jelleggel szervezzen „népfőiskolákat", amelyek céltudatos feladata a felnőtt lakosság továbbképzése legyen. Annak az ideje, hogy valakik megmondják, előírják, mit csináljunk, mik a teendőink, szerintem már a rossz emlékű múlté. A jogtiprás és a törvény erejének tudatos bitorlása a nemzetiségi politikában, még oly közeli, hogy a Csemadok egyes vezetői még nem tudnak mindenütt felocsúdni. Minden egészséges türelmetlenség, amely felmerül a Csemadok jelenlegi és további sorsával kapcsolatban, helyénvaló. De a személyes csaták, egyéni párharcok ártanak ügyünknek. Az alulról jövő kezdeményezéseket felkarolva a Csemadok mai vezetése szerintem érdeklődéssel fogad minden javaslatot, egészséges ötletet a folyamatos megújuláshoz, a tartalmasabb tevékenységhez. MOTESÍKY ÁRPÁD, Verebély Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom szavakba önteni, mit éreztem, amikor elolvastam Horváth Gabriella 1990. január 18-án megjelent cikkét, Bős-Nagymaros pro vagy kontra címmel. Amióta csak tudomást szereztem a vízi erőmű építéséről, aggasztott a gondolat, vajon mi lesz az itt élő emberekkel. Féltettem őket, mert magam is csallóközi vagyok, itt születtem s éltem le gyermekéveimet. örülök, hogy az emberek szemtől szembe megmondhatták véleményüket errőPaz őrült monstrumról, mely tönkretette az ártéri erdőket, elűzte a vadat, a madarakat és kiirtott olyan növényeket, cserjéket, melyek csak a Csallóközben találhatók. Végre kimondhatták, hogy mit akarnak, s mit nem. Elég volt a hallgatásból és a rákényszerítésből! Legyen beleszólása a csallóközi embernek is abba, mit építenek szülőföldjén. Ne engedjük, hogy megsemmisüljenek a Duna menti kis települések egy torzszülemény miatt. Éljenek tovább a falvak, települjenek vissza a fiatalok és népesítsék be újra ezeket a községeket, melyeknek történelmük van. Ne menjen feledésbe egy magyar falu sem. Józan megítélésre és határozatra számít minden ember e hazában, éljen bár Ašban vagy Bodakon. Ne szégyelljék bevallani tévedéseiket, akik alhamarkodottan, vagy kényszerből helyeselték a Dunaszaurusz megépítését. Én hiszek az ember bölcsességében és józanságában. Reméljük, olyan döntés születik majd, amely véget vet a rombolásnak. Barbolyásné M. Katalin, Oroszka A történet szálai még a múlt év decemberében kezdtek bogozódni, amikor elhatároztuk, hogy a Füleki Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában titkos szavazással állapítjuk meg, mennyire bízunk vezetőinkben. A szavazást mindenki támogatta, a Független Magyar Kezdeményezés iskolai csoportja éppúgy, mint a párt akcióbizottsága. Még az igazgatósággal rendkívül jó kapcsolatban lévő szakszervezeti vezetőség is kénytelen volt tudomásul venni a helyzetet. Ám hiába bíztunk abban, hogy az összeomlott rendszert teljes odaadással kiszolgáló vezetés megbukik, csalódnunk kellett. Az apolitikus többség (tegyük hozzá, hogy a semmilyen társadalmi munkába be nem kapcsolódó paszszív többség) mind a négy vezetőt posztján marasztotta. A kollektíva tehát úgy döntött, forradalom ide, forradalom oda, a füleki alapiskolában minden úgy jó, ahogy van. Megméretett vezetőinket a váratlan siker láthatóan meglepte, de aztán lassan újra életre keltek. Akarom mondani a régire. A szavazást értékelő ülésen ugyanis az igazgató, miután meleg szavakkal megköszönte a bizalmat, furcsa, szorongást keltő hangsúllyal megjegyezte: azzal a tizennégy kollégával, aki ellene szavazott, később még elbeszélget. Mivel titkos szavazásról volt szó, tréfának vettük. Nem sokkal később azonban az egyik kolléganő értetlenül újságolta, hogy az igazgató megállította a folyosón, s szemrehányóan őt is a tizennégy közé sorolta. Ugyan, csak viccel, nyugtatgattuk. Aztán még bennünk, politikai nézeteinkért „meghurcolt" ellenzékiekben is megállt a vér, amikor az igazgató a következő gyűlésen, bizonyítva, hogy nem egykönnyen tér napirendre az ellenszavazatok felett, ezt vágta a fejünkhöz: - Hát nem becstelen dolog egy fiatal pedagógustól, aki éppen most került hozzánk, ráadásul protekcióval: még annyi fáradságot sem vesz magának, hogy vezetőit külön-külön húzza ki? Egyetlen átlós vonással „végzett" valamennyiünkkel! A teremben síri csend lett. Míg másokban a félelem és a kiszolgáltatottság érzése vert gyökeret, bennem hirtelen megvilágosodott valami. Rájöttem egy megmagyarázhatatlan dologra: egy titkos szavazás esetén honnan tudhatja valaki azt a bizonyos átlós vonalat? Csak úgy, ha vezetőink telepatikus képességgel rendelkeznek! Mert azt feltételezni sem merem, hogy becsületes pedagógusnak álcázott titkos ügynökök keveredtek közénk. Sőt, még azt sem feltételezem, hogy az öttagú választóbizottságnak, mely a szavazás lebonyolításáért felelt, köze lenne e megmagyarázhatatlan dologLendvay Tibor, Fülek EGY LEVÉL NYOMÁBAN Csak a tulajdonos tehet róla? Az önállósulásért Az Érsekújvári Gimnázium Tanári kara és a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Fórumának gimnáziumi tagozata 1175 szülő és iskolabarát aláírásával támogatva 1990 szeptemberétől kéri a magyar tagozat önállósulását. Az erről szóló kérvényt az aláírásokkal együtt 1990. február elsején kézbesítették az SZSZK oktatásügyi miniszterének, valamint a kerületi oktatásügyi osztályvezetőjének. CSIZMADIA BÉLA Zsúdel Géza rozsnyói olvasónk szerkesztőségünkbe címzett levelében egyebek között ez áll: 1984-ben vettem egy Babetta motorkerékpárt. Előzőleg kipróbáltam, de a Mototechna elárusítója, Jozef Polák azt mondta, nincsenek meg hozzá az iratok, s eladott nekem egy idegen, rossz Babettát, aminek a száma 008578, viszont a jótállási papíron 008487 van. Kértem, cserélje ki, mire azt válaszolta, a tévedés a gyárban történt a számozásnál. Törvényre adtam, de hiába. Panaszosunk arra kért minket, segítsünk neki ügye intézésében. Megjegyezte azt is, hogy rokkant, nehezére esik a gyaloglás, főleg azért kell neki a motorkerékpár, mert dombon lakik. Azóta kétszer jártam nála, beszéltem a Mototechna rozsnyói kirendeltségének említett munkatársával (üzemvezető) is, és áttanulmányoztam néhány, ez üggyel kapcsolatos okiratot. így történt a vásárlás A Mototechna rozsnyói kirendeltségről 1984 elején értesítették Zsúdel Gézát, hogy árut kaptak, s ha még igényt tart az általa régen keresett motorkerékpárra, mielőbb jelentkezzen náluk. Megörült a hírnek, s leballagott a Jólészi úton található boltba. Kipróbálta a járművet, megfelelőnek találta, de azonnyomban nem vihette haza, mert - ahogy mondja - tudatták vele: a kísérőlevelek, a papírok még nem érkeztek meg. Január 11 -én megjöttek az iratok, megvehette hát a már korábban kipróbált motoros járművet. Hazafelé menet úgy tűnt neki, felpartnak másképpen viselkedik, mint a régi gépje. Másnap visszavitte, szerette volna kicserélni. - A cseréről szó sem lehet, mert a JAWA 120-as típusú motorkerékpárból már nincs több - válaszolták neki - ám a garancialevél feljogosítja önt arra, hogy a vélt hibát valamelyik szakszervizben kijavíttassa. A panaszosnak ez nem tetszett, s amikor az is kiderült, hogy a garancialevélben feltüntetett 008478-as gyártási szám csak a váz számával egyezik, a motoréval nem (008578), határozottan visszautasította a bolt dolgozói által felkínált lehetőséget. Abba sem egyezett bele, hogy a garancialevélre utólagosan ráírják a motor számát is. Ő az áru kicserélését kérte, de hiába. Ügyét megtárgyalta a járási bíróság, 1985-ben a Keletszlovákiai Kerületi Bíróság, majd 1988-ban Szlovákia Legfelsőbb Ügyészsége is felülvizsgálta. Egyik szerv sem adott neki igazat. A kereskedelmi vállalat mossa kezeit A Mototechna rozsnyói fiókjának vezetője, Jozef Polák: - Mi azt adjuk el, amit kapunk. Természetesen - folytatta -, a gépjárműveket előbb kipróbáljuk. Ezt a motorkerékpárt is megnéztük, jónak találtuk, s ugyanúgy a vevő is ráült, csapott vele egy kanyart. Igaz, hogy az árun két helyen is feltüntetett gyártási számot nem hasonlítottuk össze, s nem vettük észre: a hatjegyű számban az egyik helyen 4-es, a másik helyen 5-ös szerepel. Persze, ettől a jármű még tökéletesen működhet. Nos, a tulajdonos másnap az árut azzal hozta vissza, hogy szerinte hibás, nem úgy húz, mint a régi gépje. Mi erre azt tanácsoltuk neki, a gépet vigye el a garanciajavítást végző szervizbe... - Losoncra, Eperjesre... - Sajnos, közelebb nincs ilyen szakosított szerviz. Mivel a rozsnyói bolt a reklamált árut nem volt hajlandó eljuttatni a szervizbe - mert ilyen szolgáltatást egyelőre nem végez -, s kicserélni sem tudta, Zsúdel Géza az ügyészséghez fordult. Az esetet előbb a járásbíróság tárgyalta, s mivel az nem a felperesnek adott igazat, a motorkerékpár-tulajdonos fellebbezett. A Kelet-szlovákiai Kerületi Bíróság 1985 májusában hozott ítéletet. Ez utóbbiról készült jegyzőkönyvben egyebek között ez áll: „...Az elsőfokú bíróság szerint: a gyártó üzem a számozáskor hibát vétett, tévedett. A fellebbviteli bíróság e tény felülvizsgálása során megállapította azt is, hogy azt a sorszámú motorkerékpárt, amilyen az indítványozó tulajdonában is van, a gyártó cég két hónappal később gyártotta le és továbbította a forgalmazó vállalatnak, mint amikor az indítványozó a saját motorkerékpárját vásárolta. A zsolnai Mototechna nyilvántartása és a Martini Közlekedésrendészeti Felügyelőség vizsgálata szerint a 008578-as számú motorkerékpárt Zsolnán egy vietnami állampolgár vásárolta meg, majd ő eladta szintén egy vietnami állampolgárnak. A későbbi tulajdonos az árut 1984-ben hazaküldte Vietnamba." A kerületi bíróság Peter Krajňák és Igor Graus szakértőket is meghallgatta. Ók azt állították - a jegyzőkönyv tanúsítja -, hogy „a felperes motorkerékpárja hibátlan, s annak a mechanizmusa eredeti, vagyis ugyanolyan állapotban van, mint ahogy a gyárban összerakták." A fellebbviteli bíróság nem változtatta meg az elsőfokú bíróság ítéletét, s kimondta, hogy a felperes nem jogosult az általa kért motorkerékpárcserére. 1988 szeptemberében Szlovákia Igazságügyi Minisztériumából a panaszosnak írásban válaszoltak. Részlet a levélből: „A bírósági ítéletet az ön indítványozására Szlovákia Legfelsőbb Ügyészsége újból felülvizsgálta, s nem állapított meg törvénysértést." És ha kicserélték? Zsúdel Géza motorkerékpárja a garázsban porosodik, ő pedig gyalog jár - s becsapottnak érzi magát. Lehet, hogy nem is alaptalanul? Igaz ugyan, hogy az áru átvételekor nem győződött meg arról: a motorkerékpár vázán és motorfalán, valamint a garancialevélben feltüntetett gyártási szám egyezik-e, ám ugyanazt a hibát a gyártó cég és a forgalmazó vállalat is elkövette. A panaszos szerint elképzelhető az is, hogy „valahol valaki" a motort cserélte ki, s ezért nem egyezik a szám, ezért rossz az ő járművének motorja... Nos, ez utóbbi feltételezésnek a bizonyításához tények kellenének. Elegendő lenne például, ha maga a panaszos, vagy bárki más Rozsnyón, illetve környékén, vagy másutt, rábukkanna a motorján 008478-as számot viselő JAWA 210es típusú motorkerékpárra, s értesítené. GAZDAG JÓZSEF ÚJ SZÚ 228 1990. r. 30. Telepátia?