Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám, szerda

Keramikusműhely a szülői házban Egy magánvállalkozó tapasztalatai Egyre nagyobb az érdeklődés a magánvállalkozás iránt. Eddig különösen a szolgáltatások terén akadtak úttörők, de várható, hogy fokozatosan bővülni fog a vállalkozók köre. Zuzana Čerbová, a Lévai járás egyik falujában (azért nem nevezzük meg, mert nem áll szándékunkban reklámozni áruit), cserepeket, vázákat, tányérokat és egyéb kerámiatárgyakat gyárt immár negyedik éve önálló kisiparosként. -A modrai Keramika üzemben tanultam a szakmát - mondja -, de ott csak négy évet dolgoztam. Következő munkahelyemen, a pukaneci kerámiaüzemben ennél is kevesebbet. Nem érdekelt mindennap ugyanazt a munkát végezni, ráadásul olyat is, ami nem tetszett. Az általunk javasolt mintákat a zsűri többnyire megváltoztatta. - Amióta önálló, nem kell bizottság elé vinnie a munkáit? - Csak az engedély kiváltásakor kellett benyújtanom mintapéldányokat az esztétikái szakbizottságnak. Miután az jóváhagyta gyártásukat, egy járási szintű bizottság az árukat szabta meg. Természetesen az eredeti árakat én magam javasoltam. Vagyis a bizottság vagy elfogadta javaslataimat, vagy módosított rajtuk, azaz némely esetben csökkentette az árat. Az egyedi munkák esetében magam egyezem meg a vásárlókkal. Most már ez is engedélyezett. Árakról szólva hadd említsük meg, hogy például a nagyobb vázának a darabja negyven, a kisebbé tizenöt, a tányéré harminc, a hamutartóé szintén harminc korona. -A megrendelőket, a vásárlókat magam keresem - magyarázza Zuzana čerbová. - Jó piacot jelentettek számomra az üzemek, vállalatok, ahol nőnapra szoktak rendelni ajándékot. Megkérdeztem, mennyi erre a keretük, s megmutattam, mit tudok ezért ajánlani. Ez a lehetőség ezután sajnos, nem lesz, mivel nőnap sem lesz. Pedig egy-egy vállalatnál 100-200 darabot is rendeltek. Szerencsére most van egy új megrendelőm, a pozsonyi Bonszáj-klub, amelynek cserepeket gyártok nagy mennyiségben. Karácsony előtt jól eladhatók a gyertyatartók. Ezenkívül akad vásárló borospoharakra, apró kerámiaképekre, melyek például diákcsendéletet ábrázolnak. Megrendelői között van az ÚĽUV, mely számára gyermekjátékokat ad el - kerámiaedényeket, -kalácsot, -hurkát. Ezek a tárgyak egy népi berendezésű szoba tartozékai, s az ÚĽUV külföldre szállítja őket. A szoEgyoldalú dialógus Az utóbbi hetek folyamán másodszor látogatott Érsekújvárba Varga Sándor, kormányunk alelnöke. Legutolsó látogatása során elkísérte őt Zászlós Gábor, a Szlovák Nemzeti Tanács ^lelnöke, a belügy- és az iskolaügyi minisztérium egy-egy képviselője, valamint a pozsonyi VPN képviseletében Ľubomír Feldek, szlovák író. Látogatásuk célja volt felmérni és kibékíteni azokat az erőket, amelyek az utóbbi időben járásunkban a nemzetiségi ellentéteket szítják. Ezek a rejtekező, tetteikért, petícióikért felelősséget nem vállaló, legtöbbször névtelenségbe burkolódzó erők szervezték meg február 15-én a tüntetést Érsekújvárott, melyről az Új Szó is beszámolt. Járásunk szlovák falvaiból azzal a valótlan indokkal hívták be az embereket Újvárba, hogy a magyarok minden tisztséget ki akarnak sajátítani a járási nemzeti bizottságon. A járási szerveket pedig úgy informálták, hogy a jnb tisztségeibe történő egyes jelölés ellen akarnak tüntetni. Ez a jelölés a kerekasztaltárgyalások alatt alakult ki, mert az előző fordulóban a jnb elnöki tisztségére három jelölt volt, viszont egyik sem kapta meg a döntő többséget a képviselőktől. A járási nemzeti bizottságot Érsekújvárott december óta egy ember, a titkár vezeti, elnök, alelnök nélkül. Az egyes jelölést a jnb tanácsa már az előző nap elutasította és a választásokat március 9-re halasztotta el. A tüntetés tehát indokolatlan volt. Ezzel kapcsolatban egyet le kell szögeznünk: A világ legfejlettebb demokráciájában is engedélyt kell kérni, be kell jelenteni a tüntetést, sztrájkot, és a rendező párt, szervezet, mozgalom felelősséget vállal érte. A sötétség leple alatt, névtelenül csak a születendő, új demokráciánk ellenségei szervezkedhetnek! Hasonló hangulatú, nemzetiségi feszültséget provokáló nagygyűlésre került sor január 18-án Surányban is. Ezek az események, valamint a Szlovák Pedagógusszövetség járási szervezetének különböző beadványai, telefonjai „csalták" ide a kormányhivatal és a minisztériumok képviselőit. A dialógusra meghívták a Csemadok és az FMK egy-egy képviselőjét is. A Szlovák Pedagógusszövetség járási szervezetét és a Matica slovenskát viszont kb 25 tag képviselte. Az összetétel ellen tiltakozva a jnb iskolaügyi osztályának vezetője, Lampert úr elmondta, hogy a beszélgetés napján (!) megpróbált értesíteni a Magyar Pedagógusszövetség járási szóvivői közül valakit, de nem találta sem az iskolában sem otthon (tavaszi szünet volt a Nyugat-szlovákiai kerületben). így aztán tárgyalták és elítélték az újvári közös szlovák-magyar gimnázium szétválási törekvését a magyar rész képviselőinek, az elektrotechnikai szakközépiskola helyzetét a magyar részleg pedagógusainak, a párkányi óvodák, iskolák helyzetét a helyi magyar pedagógusoknak a részvétele nélkül. Rólunk nélkülünk, róluk velük! Egy ügyesen megrendezett „színjáték" résztvevői voltunk, melybe csak egy rendezési hiba csúszott, melyet erősen kifogásoltak is páran, hogy a kormány képviseletében újra csak Varga Sándor, a kormány magyar nemzetiségű alelnöke jött el Érsekújvárba. Ok mást vártak! Mi is tőlük... SZÁRAZ DÉNES A békés együttélésért 1990. március 1-jén, csütörtökön 18 órai kezdettel a Csemadok KB nagytermében a Csemadok Városi Bizottsága és óvárosi alapszervezetének művelődési klubja beszélgetést szervez Duray Miklóssal, az Együttélés politikai mozgalom vezetőjével. Minden érdeklődőt várunk. (jégh) Vendégünk a Csámborgó és Szvorák Katalin 1990. március 4-én, vasárnap 17 órai kezdettel a Csemadok pozsonypüspöki alapszervezetének vendége a Csámborgó parasztzenekar és Szvorák Katalin szólóénekes. A helyszín a Vesna - Tavasz - Művelődési Központ (Gottwald utca). (j) Folyamatos tevékenység A nagy változások időszakát éljük. Új nézetek, munkaformák, tevékenységek vannak kialakulóban. Hogy ezek helyes mederbe terelődjenek nagyon fontos szerepe van a művelődésnek. Ezt vallja Mihályi Molnár László és Köteles László is, akik a szepsi Csemadok-szervezet Szepsi Csombor Márton Művelődési Klubját vezetik. Szinte havonta vannak rendezvények, amelyekre neves előadókat hívnak meg. Az idén már két összejövetelt tartottak. Az egyiken, az 1848-49-es szabadságharc lefolyásával és történelmi tanulságaival foglalkozott dr. Katona Tamás, a szegedi egyetem történésze. A második összejövetelen Dinnyés József magyarországi dalénekes adta elő Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor és Bodnár István csehszlovákiai magyar költők, valamint kárpátaljai, erdélyi, szerbiai, horvátországi, franciaországi és hollandiai magyar költők megzenésített verseit. KÖTELES GÁBOR ba többi tartozékát más kisiparosok gyártják, pl. a bútorokat a fafaragók, a szőnyegeket a textilesek. Többen azért irigylik a kisiparosokat, mert akkor dolgoznak, amikor kedvük tartja. Ezzel kapcsolatban Zuzana Čerbová megjegyzi: - Valóban csak magamat hajtom. De mindennap reggel nyolckor, fél kilenckor elkezdem a munkát, s este nyolcig csak délben állok meg kb. fél órára, esetleg egy órára. Szombaton is egész nap dolgozom, vasárnap pedig délig. Hetente egyszer vagy kétszer égetek. Ez éjszakai munkát jelent. A kemence ugyanis csak éjjeli áramra működik. Munkájának részét képezi az új modellek keresése és az anyagbeszerzése. Az utóbbi nem éppen könnyű feladat. Az agyagot kerámiaüzemtől vásárolja, részben a mázt is, bár azt jobbára Magyarországról szerzi be. Ugyancsak Magyarországon veszi a kemencében használatos spirált és hőálló lemezeket, melyekre az égetéskor az agyagtárgyakat rakja. Három helyiségből álló műhelyét a szülői házban rendezte be, ahol lakik is. Berendezései közül a legfontosabb a két villanykemence, a korong és az agyagdaráló. Azért kell a kerámia alapanyagát megdarálni, hogy ne maradjon benne levegőbuborék, mert az az égetéskor végzetes lehet. A műhely létesítése jelentős anyagi ráfordítást igényelt. A kemence például hatvanezer koronába került. A költségek még nem térültek meg teljes mértékben. Mindent egybevetve három, három és fél ezer korona a havi bevétele Zuzana čerbovának. Adót tavaly tízezer koronát fizetett, de ez idén (az új előírások értelmében) előreláthatólag már csupán ezer korona lesz az adója. Bízik benne, hogy a magánvállalkozók számára a feltételek javulni fognak és mindig lesz kinek eladnia kerámiatárgyait. FÜLÖP IMRE Pártosságunk... Az autóbuszra várakozva, egy idősebb korjáratú ismerősöm, - félszegen ugyan - de meglepő kérdést szegezett a mellemnek: - Mondd csak, fiam, te most melyik pártnak vagy a tagja? - Béla bátyám, kedves, higygye el, egyiké sem - válaszoltam őszintén az öregnek. - Akkor én is abba lépek be... - mondta búcsúzóul, nem kis meglepetésemre, az új„párttagjelölt". (vör) Tisztelt Szerkesztőség! Jobb híján az önök segítségét kérjük. Ugyanis, szövetkezetünkben új választásokat akarunk! Az indok: 1990. február 21-én meghallgattuk a „Nyilvánosság" műsorát a rádióban, amelyben hallhattunk a ĽUDIB rokkantszövetkezet volt pártfunkcionáriusai által szervezett „irányított" választásairól szóló műsort, amelyben elhangzott, hogy az említettek miként tettek erőfeszítéseket hatalmuk átmentése érdekében. Tették mindezt annak ellenére, hogy novemberben még a Jakeš-féle kemény vonalhoz tartották magukat. Azonban november tizenhetedike után nagyon gyorsan köpönyeget váltottak. Az adásban ugyanis demokráciáról és pluralizmusról szónokoltak. Ezzel kapcsolatban szeretnénk elmondani a következőket: Még 1990. február 14-én a ĽUDIB szövetkezet vezetősége hat tagjának kezdeményezésére - akik kihasználva a szövetkezet elnökének, Hronec úrnak, a munkaképtelenségét-Čataj községben összehívták a szövetkezet tagjainak nagygyűlését. Hogy miért? Azért, hogy a társadalom demokratizálódási folyamatának szellemében visszahívják az említett rokkantszövetkezet elnökét. Szeretnénk aláhúzni, hogy e tanácskozásra nem hívták meg a felsőbb szerv, azaz a Szlovákiai Ipari Szövetkezetek vezetőségének egyetlen képviselőjét sem, mondván, hogy a dolgozók óhaja ez, viszont itt voltak a VPN képviselői. Az ülésen történtek számunkra antidemokratikusnak tűnnek a következők miatt: 1990. február 13-án, rendkívüli ülést tartott a szövetkezet vezetősége, ahol annak hat tagja benyújtotta lemondását. Ezt követően egy nappal később éppen a szóban forgó hat vezetőségi tag szerepelt a szövetkezet vezetőségének jelölőlistáján. Ezen a Galantéria üzemrészleg dolgozói az érvényben levő ipariszövetkezeti-alapszabály értelmében módosító javaslatokat nyújtottak be rendkívüli közgyűlés elé, többek között a szövetkezet kiválásáról és egy önálló szövetkezeti szervezet létrehozásáról. Ennek az önállósulási szándéknak az előterjesztése nem került a tárgyalási programba és egy más üzemrészleg hasonló óhaját pedig már eleve elutasították. Amikor a dolgozók követelték, hogy a szövetkezet vezetőségének jelölőlistájára vegyék fel az eddigi elnököt, Hronec urat, ezt elutasították az ülés előkészítői (túlnyomórészt olyanok, akik csak néhány napja adták vissza pártigazolványukat), mondván, hogy ez összeegyeztethetetlen az ipari szövetkezetek alapszabályával. Az ülés egyébként úgy folyt le, hogy azok, akiknek nem tetszett az előterjesztett program, vagy a jelölőlista, nem kaptak szót! Ugyanez történt az eddigi elnök, Hronec úr esetében is. Véleményünk szerint manipulálták a választásokat is, mert nem vették számba, hányan vettek részt a választásokon; a tanácskozás programjának jóváhagyásakor nem kérték ki a résztvevők véleményét, az elnöklő hölgy kijelentette, hogy a többség úgy is egyetért vele; nem számolták meg a szavazástól tartózkodók létszámát; nem számozták meg a választólapokat; a felesleges választólapokat nem helyezték hatályon kívül; a választók pedig új jelöltekkel bővítették a listát, holott előzőleg megállapodtak abban, hogy erre nem kerülhet sor, mert alapszabály-ellenes lenne. így több olyan jelölt is akadt, akit teljesen váratlanul választottak meg, ezért elhagyták a tanácskozás színhelyét. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy üzemrészlegeink dolgozóinak mintegy nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. Ezt senki nem vette figyelembe, holott korábban minden alkalommal fordítóról is gondoskodtunk, így tulajdonképpen ezúttal jelentós részük csak tétlen szemlélője lehetett a történteknek, ráadásul a vakok báhonyi intézetének dolgozói számára a jelölőlistát nem készítették elő. Az egyet nem értés jeléül a Galantéria, valamint a lámpatesteket gyártó üzemrészleg dolgozóin kívül néhány elárusítóhelyünk dolgozói is elhagyták a tárgyalás színhelyét. Annak ellenére, hogy megközelítően 130-an távoztak a helyszínről, a választásokat az előre eltervezett forgatókönyv szerint bonyolítoták le. Mi azonban ezzel nem értünk egyet. Új, demokratikus választásokat, követelünk. Azt akarjuk, hogy a Galantéria és a lámpatesteket gyártó üzemrészleg önállósuljon és nyereséges, kisszövetkezetté váljon. Ennek a levelünknek a nyilvánosságra hozatalát azért kérjük, hogy végre megoldódjanak a problémáink, hiszen mi, csökkent munkaképességű állampolgárként is teljes értékű életet akarunk élni. A ĽUDIB Rokkantszövetkezet Galantéria és lámpatesteket gyártó üzemrészlegének dolgozói (125 aláírás) Átfestjük a cégtáblát Olvasom az Uj Szó címlapján az alábbi hírügynökségi képszöveget: „A Slovcepa volt besztercebányai vezérigazgatósága műszaki-gazdasági dolgozóinak több mint 200 tagú kollektívája 28 alkalmazottra zsugorodott. Az épületekben kapott helyet a Szlovákiai Állami Cellulóz és Papíripari Vállalatok Társulása" stb. Ez mind szép, mind jó, mert már a gyengéd forradalom előtt is váltig hangoztattuk, hogy csökkenteni kell a túlburjánzott adminisztrációt és az irányító apparátust, mert ez gazdaságtalan. Aki figyelmesen olvasta a képszöveget és valamelyest ismeri az eddigi gazdságirányítási szerkezetet, az tudja, hogy itt semmilyen létszámcsökkentésről sincs szó, vagy ha igen, akkor az elenyésző. Mert eddig a Slovcepa látta el Szlovákia cellulóz- és papíriparának irányítását, most ráadásul megszületett a testvéröccse - istenuccse - a Szlovákiai Állami Cellulóz és Papíripari Vállalatok Társulása, amely ezentúl irányítja ugyanazt. Ugyanakkor - ha csökkentett létszámmal -, de a Slovcepa is megmaradt. Hol itt a létszámcsökkentés? - kérdem, mert én már csak ilyen hitetlen vagyok. Mielőtt még védelmükbe vennék az ilyen és ehhez hasonló intézkedéseket, s engem szőrszálhasogatással vádolnának, hallgassák meg az alábbiakat. Elmondom - ha nem tudnák -, hogy ilyen és ehhez hasonló létszámcsökkentések már abban a gyászos múltban is voltak. S ha még azt is elmondom, hogy ebben az SZLKP Központi Bizottsága járt „jó" példával, akkor egész A — egyik járási kórházunk r\Z. gyermekosztályára - szolgálati kötelességemből eredően - naponta háromszor bejáratos vagyok. Unva, ráunva, hogy „odafent" csak úgy (?) kényelmességből, figyelMai (!) történet metlenségból, közömbösségből netán (?) önzésből (!) a maguk számára lestoppolták a felvonót, - szóvá tettem az ügyeletes ápolónőnek, hogy nem minden esetben van kedvem felkutyagolni a második emeletre. Mire a „kedves" nővér elküldött,,melegebb vidékre", meg az ,,ESZENBÉRE" (értsd: a rendőrségre); hogy ott tegyek panaszt!!! Nos, elárulhatom, nem mentem el, nem tettem panaszt, nem tudakolóztam a „kedves" nővér személye felől, nem kértem, s nem követeltem a leváltását. De megkérdem ót, hogy a jövőben - a békés együttélés szorgalmazása, no meg az odalent várakozók érdekében - „az ajtót szíveskedjék betenni", vagy „betetetni", még akkor is, ha csak egy közönséges liftajtóról van szó. Holott tudom, hogy az önkéntes, vagy a rámkényszeritett lépcsőzés egyébként az egészségemet (?) is szolgál(hat)ja. Klem tudom, a ,,feketeerdőben / V klinikán" hogy állnak liftügyben, de azt igen, hogy itt és most - menetközben - még tanulnunk kell a demokráciát. VÖRÖS PÉTER biztos a levegő és a szék támlája után kapkodnak. Nem emlékszem pontosan, de talán jó két évvel ezelőtt lehetett, hogy az SZLKP KB bejelentette: csökkenti az egyes osztályok állományát. Becsületére legyen mondva, csökkentette is. Csakhogy azzal egyidőben létrehozta a párt belső ügyeivel foglalkozó ún. osztályt, amely a központi bizottságra beérkező levelekkel volt hivatott foglalkozni, és erre az osztályra felvették az összes többi osztályról elbocsátott személyt. Ezt nevezem létszámcsökkentésnek! Sőt, az eset kapcsán felmerül a gyanúm, hogy az új osztály létrehozásáig a KB nem is foglalkozott az alulról, az egyszerű párttagoktól vagy polgároktól jövő levelekkel. A fejlemények ezt a feltevést látszanak igazolni. Más. Körülbelül ugyanabban az időben megszüntették a mondvacsinált Szlovák Sajtó- és Tájékoztatási Hivatalt (ismertebb nevén SÚTI), amelynek 25 alkalmazottja volt. Mondanom sem kell, hogy itt sem volt szó létszámcsökkentésről, mert az értelmetlen intézmény egész állománya új osztályként átment a művelődésügyi minisztérium hatáskörébe. Mi több, azonmód felvettek még egy további személyt. Ezt még akkor is kikiabálom, ha az a személy - történetesen - magyar volt. Szóval így állunk a létszámcsökkentéssel. Attól tartok, a Slovcepa esetében is csak a cégtábla átfestéséről van szó... i.„,, . _ PALAGYI LAJOS ÚJ SZÚ 4 1990. II. 28.