Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-28 / 50. szám, szerda

Vita a választási törvényről Václav Havel befejezte szovjetunióbeli látogatását (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően a parlament néhány képviselőt felmentett bizottsági tag­sága alól, s a bizottságokat új tagok­kal egészítette ki. A Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagjává vá­lasztották meg Vénék Šilhánt, Da­na Némcovát és Miloš Zemant. A parlament alelnöke Igor Mičieta lett. A továbbiakban a képviselők átte­kintették a brünni Jan Evangélista Purkyné Egyetem nevének Masaryk Egyetemre történő megváltoztatá­sára vonatkozó alkotmánytörvény javaslatát. A tervezetet Václav Ha­vel köztársasági elnök terjesztette a Szövetségi Gyűlés elé. Az államfő nevében az alkotmánytörvény-ja­vaslatot Josef Hromádka szövetsé­gi miniszterelnök-helyettes indokolta meg. A vitában a képviselők egybe­hangzóan támogatták az egyetem nevének megváltoztatását. A parlament ezután jóváhagyta a névváltoztatást rögzítő alkotmány­törvényt. A déli szünet után Marián Čalfa szövetségi kormányfő lépett a Szö­vetségi Gyűlés képviselői elé, és előterjesztette a csehszlovák állam­szövetség helyzetéről és fejlődésé­ről szóló beszámolót. Expozéjában a miniszterelnök részletesen átte­kintette az utóbbi 40 évben felmerült hiányosságokat, valamint foglalko­zott az időszerű gazdasági, társa­dalmi és szociális kérdésekkel s a gazdasági reform véghezvitelé­vel összefüggő feladatokkal. (A be­számolót lapunk holnapi számában bővebben ismertetjük.) Alexander Dubček javasolta a képviselőknek, hogy a dokumen­tummal - melynek szövegét egyéb­ként a képviselők megkapták - kap­csolatos vita csak ma kezdődjék. A vitában elsőként Sidó Zoltán mondta el véleményét az előterjesz­tett törvényjavaslatokról. Kifejtette kétségeit a választási törvényről, és antidemokratikusnak minősítette a korlátozó 5 százalékos klauzulát, amely döntő többségben azokat a pártokat sújtja, amelyeknek nincs saját sajtószervük, és csak részben kiépített belső struktúrával rendel­keznek. Véleménye szerint nincs el­méleti lehetőségük sem, hogy meg­ismertessék a közvéleményt politikai céljaikkal. Figyelmeztette a Szövet­ségi Gyűlés Elnökségét a Dél-Szlo­vákiában megnyilvánuló egyre nö­vekvő nemzetiségi feszültségekre. Javasolta, hogy mielőbb tegyen lé­péseket megoldásukra, egy megfe­lelő bizottság létrehozásával. Jaroslav Jenerál támogatta a törvényjavaslatokat, elsősorban azért, mert kiegészítik a politikai erők megállapodásának alapvető té­ziseit, és megteremtik a feltételeket a szabad és demokratikus választá­sokhoz. A nemzeti kisebbségek jogait vé­delmezte a harmadik felszólaló, Vi­téz Erika a Kassa vidéki választási körzetből, ahol számos magyar, né­met nemzetiségű és cigány állam­polgár szavazott rá. Neki is az volt a véleménye, hogy az 5 százalékos klauzula ne vonatkozzon a nemzeti kisebbségek politikai pártjaira. Véle­ménye szerint Csehszlovákiában a nemzetiségi viszonyokat úgy kel­lene rendezni, hogy a nemzetiségek a hivatalokban is használhassák anyanyelvüket, legyenek iskoláik, beleértve a főiskolát is, kulturális autonómiával rendelkezzenek, le­gyenek demokratikus jogaik a nem­zetközi kapcsolatokban és ennek megfelelő képviseletük a föderáció csúcsszerveiben. Miroslav Jansta a választási tör­vénnyel kapcsolatban rámutatott, hogy az előterjesztett törvény csak az egyik feltétele a tényleges de­mokráciának. Jan Svoboda szerint a választási törvényjavaslat nem­csak a pártokat és a nemzeti kisebb­ségeket, hanem a hivatásos politikai apparátusoktól független jelölteket is sújtja. Michael Dymáček nem ne­vezte a törvényjavaslatot a legsze­rencsésebbnek, de el kell fogadni, mivel az idő sürget. A tanácskozás további részét Jo­sef Bartončík, a Szövetségi Gyűlés alelnöke vezette. A képviselők megvitatták a vá­lasztási időszak lezárására tett al­kotmánytörvény javaslatát, s azt az alkotmánytörvény-javaslatot, amely megváltoztatja a 143/1968-as alkot­mánytörvényt a csehszlovák föderá­cióról, és módosítja a CSSZSZK 1 Alkotmányát. Mind a három javasla­tot, amelyet képviselőcsoportok dol­goztak ki, a csehszlovák parlament előtt Zdenék Jičinský a Szövetségi Gyűlés alelnöke indokolta meg. Utalt arra, hogy a választási tör­vényről folyó vita ellentmondásos volt a bizottságokban. A javaslatot demokratikusnak minősítette. Szólt arról is, hogy a nyilvánosság bírálta a mesterségesen kialakított válasz­tási körzeteket. Ezért a javaslók ajánlották, hogy térjenek vissza a je­lenlegi adminisztratív felosztáshoz. A Népi Kamara szóvivője, Zde­nék Masopust kiemelte a törvény jelentőségét. A javaslatokat nagyon felelősségteljesen vitatta meg a Né­pi Kamara minden bizottsága és más szervek. Ján Poslúch a Nemzetek Kama­rájának szóvivője méltatta azt a tényt, hogy a Szövetségi Gyűlés az alkotmánymódosításokat a két nemzeti tanács hatáskörébe utalta. Javasolta mindhárom törvény jóvá­hagyását. Konkrét megjegyzést tett Ivan Fi­áéra, aki kérte a felszólalókat, hogy szigorúan tartsák magukat a megvi­tatott témához. Popély Gyula ki­emelte azoknak a törvényeknek a jelentőségét, amelyeket a Szövet­ségi Gyűlés tegnap megvitatott. Ez­zel kapcsolatban figyelmeztetett né­hány fontos hiányosságra. Elsősor­ban az 5 százalékos korlátozásra mutatott rá, amely véleménye sze­rint elsősorban a nemzeti kisebbsé­geket fosztja meg attól a lehetőség­től, hogy képviselői mandátumot szerezzenek. Javasolta, hogy iktas­sák törvénybe az arányos képviselet elvét, esetleg azt a kitételt, hogy az 5 százalékos záradék ne vonatkoz­zon a nemzeti kisebbségekre. Hasonló javaslatot tett Duray Miklós is. Bírálta, hogy a képvise­lőknek nem volt elegendő idejük az előterjesztett törvények alapos meg­ismerésére. Véleménye szerint a javaslatok nem tükrözik társadal­munk bonyolult helyzetét és Cseh­szlovákia sajátosságait. Néhány olyan elemet tartalmaznak, amelyek egy antidemokratikus rendszer új fajtájának megteremtését teszik le­hetővé. Az előterjesztett javaslat szerint a megválasztott képviselők nem a választók, hanem a politikai pártok érdekeit tartanák szem előtt. Feltette a kérdést: hová vezet az a kitétel, hogy egy-egy párt a vá­lasztásokon nem vehet részt, ha nincs 10 ezer tagja vagy támogatója. Véleménye szerint ez tagtoborzás­hoz és aláírásgyűjtéshez vezet, s ennek következtében egyrészt for­málisan alakul ki a tagság, másrészt pedig az állampolgároknak nem lesz kedvük részt venni a választásokon. A Független Magyar Kezdemé­nyezés nézeteit tolmácsolta Sándor Eleonóra. Elmondta: az FMK a tör­vényhozó testületek bizottságai, a Polgári Fórum és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen elé javaslatokat terjesztett a kisebbségek képvisele­tére vonatkozóan. Tudomásul veszi, hogy időhiány miatt ezeket elutasí­tották. A parlamentnek azonban a jövőben meg kell találni a módját annak, hogy ezt a kérdést megoldja. Nemzetiségi programot kell kidol­gozni s a jelölőlistákon helyet bizto­sítani a kisebbségeknek, amely le­hetővé teszi számukra, hogy képvi­selői mandátumhoz jussanak. Marie Hadačová, a Népi Kamara képvise­lője megmagyarázta, hogy a dél­csehországiak miért nem elégedet­tek a választókerületek kijelölésével. Miroslav Macek, a Népi Kamara képviselője hangsúlyozta, hogy a választási törvény alapköve társa­dalmunk újonnan épülő házának. Amellett, hogy a választásoknál az ország kerületi felosztását vegyék tekintetbe, tehát ne alakítsanak ki külön választási kerületeket, foglalt állást Václav Benda, a Népi Kama­ra képviselője. A tanácskozás ma folytatódik. Távirat Nicaraguába (ČSTK) - Václav Havel köztársa­sági elnök tegnap levélben üdvözöl­te Violette Chamorro asszonyt, a nicaraguai elnökválasztás győzte­sét. A levél egyebek között kifejti: Kedves Violette Asszony, örülök annak, hogy az ön pártja megnyerte a választásokat Nicara­guában. Én önt mindenkor demok­ratának tartottam, aki képes az önök országában olyan rendszert kialakítani, amely a szívemhez közel áll. Václav Havel (Folytatás az 1. oldalról) megkezdődtek a tárgyalások a par­lamenti kapcsolatok fejlesztéséről. A TASZSZ hírügynökség tájékoz­tatása szerint Alekszandr Dzaszo­hov rámutatott: a hétfői legfelsőbb szintű tárgyalások tartalma, a köl­csönös megértés és nyíltság légköre remélni engedi, hogy intenzívebbé válnak a parlamentek közti kapcso­latok. Annál is inkább, mert ez elő­segíti a demokratizálási folyamato­kat mindkét országban. Václav Havel támogatta ezt a gondolatot. Hangsúlyozta, konkrét lépés lenne ezen az úton, ha mi­előbb sor kerülne a magas szintű parlamenti delegációk kölcsönös lá­togatására. Szó volt a találkozón az elnöki rendszer bevezetéséről a Szovjet­unióban, erről most intenzív tárgya­lás folyik a Legfelsőbb Tanácsban. Václav Havel kifejtette véleményét, miszerint az elnöki rendszer lénye­gében megszünteti az államirányí­tás névtelenségét, az elnöki hivatal nem károsítja a demokrácia elveit, ellenkezőleg: lényegesen megköny­nyíti az államfő tevékenységének ellenőrzését. A parlamenti képviselőkkel meg­tartott találkozó után Václav Havel kérte, hogy rövid időre álljanak meg a Vörös téren. Megtekintette a teret, azt a helyet, ahol 1968. augusztus 25-én hét bátor szovjetdemokrata tüntetett a Varsói Szerződés öt tag­országa csapatainak csehszlovákiai inváziója ellen. Négy percig állt azon a helyen - pontosan annyi ideig, ameddig a tiltakozó akció tartott, s amelyet a rendőrség felszámolt. A Vörös térről a csehszlovák ál­lamfő nagykövetségünkre hajtatott, ahol már várták őt a Szovjetunióban ideiglenesen vagy tartósan élő csehszlovák állampolgárok. Az el­nök köszöntötte őket, majd elnézést kért tőlük a késésért. Elmondta, min­denképpen meg akarta tekinteni a Vörös teret a Szovjetunió valami­féle szimbolikus középpontját. A nagykövetségen legkevesebb ezren gyűltek össze a találkozóra az államfővel. A tudósítók beszámolói szerint ez volt a látogatás egyik legörömtelje­sebb pillanata. Az államfő Vladislav Janikkal, aki a rjazanyi kerületben, az ott épü­lő gázvezeték kompresszorállomá­sán dolgozik, a szállítói kapcsolatok­ban jelentkező problémákról beszél­getett. Ivana Hodíková diáklánnyal és iskolatársaival arról folytatott pár­beszédet, hogy az új csehszlovák vezetés miként képzeli el a demokráciát, a szólás- és sajtó­szabadságot. Ukrajnában, Kijevtől mintegy 120 kilométernyire, a zsitomíri kerület­ben található Malá Zubovscsina község. A faluban hozzávetőleg 600 cseh nemzetiségű lakoséi. Egyikük­kel, Viktor Javűrkával sokáig be­szélgetett, főleg a község lakosai­nak életkörülményei érdekelték és az, hogy milyen kapcsolataik vannak Csehszlovákiával. Ezek a cseh em­berek segítséget kértek Václav Ha­veltől, elmondták, a községet két hónappal ezelőtt a csernobili ka­tasztrófa által sújtott zónába sorol­ták. S bár az ott dolgozók bérét emelték, meghosszabbították sza­badságukat, a lakosság kezd elszál­lingózni Malá Zubovscsinából, már 18 fiatal család kért engedélyt az elköltözésre. Államfőnk felkérte ha­zánk moszkvai nagykövetét, Rudolf Slánskýt, foglalkozzon ezzel a kér­déssel, s a szovjet szervekkel folyta­tott megbeszélések során vesse fel az említett problémákat. A találkozó végén Václav Havel elnézést kért, hogy nem maradhat hosszabb ideig a jelenlevők köré­ben. Hangsúlyozta, a csehszlovák vezetés nem feledkezik meg a kül­földön élő hazánkfiairól. A csehszlovák államfő tegnap Moszkvában, a kulturális miniszté­rium épületében a szovjet kulturális élet kiemelkedő személyiségeivel is beszélgetést folytatott. Elmondta, valószínű, hogy köztársaságunk ne­véből valószínűleg törölni fogjuk a szocialista jelzőt, főleg azért, mert egyetlen államnak, egyetlen kor­mánynak, egyetlen parlamentnek sincs joga arra, hogy értékelje saját létének jellegét. Kijelentette: „Köz­társaságunk jövőjével kapcsolatban a legszívesebben az emberi jelzőt használom." Ez azt jelenti, olyan lesz a köztársaság, amelyben az emberek jók lesznek egymáshoz, nem feledkeznek meg sem az öre­gekről, sem a gyerekekről, nincs megkülönböztetés például az embe­rek bőrének színe miatt, mert mind­ez tapasztalható volt korábban, ab­ban a köztársaságban, amely szo­cialistának nevezte magát. Ezt követően a zsúfolásig megtelt teremben az elnök humorral fűsze­rezett tárgyilagos válaszokat adott a neki feltett kérdésekre, amelyek többnyire a kulturális szférára vonat­koztak, de ugyanakkor Václav Havel személyes alkotói terveire is. A kér­dezők között volt Elem Klimov film­rendező, Jevgenyij Jevtusenko költő, Jurij Ljubimov színházi ren­dező, Csingiz Ajtmatov író, Nyiko­laj Gubenko kulturális miniszter és így tovább. Václav Havel tegnap délután be­fejezte kétnapos munkalátogatását a Szovjetunióban, s Moszkvából Prágába utazott. A Vnukovói repülő­téren búcsúztatására megjelent Anatolij Lukjanov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának első alelnö­ke és több más hivatalos személyi­ség. Ott voltak a két ország nagykö­vetei is: Rudolf Slánský, illetve Vik­tor Lomakin. Az államfőt és kíséretét Prágá­ban, a Ruzynéi repülőtéren Alexan­der Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, Marián Čalfa, a szövetségi kormány elnöke és több más vezető üdvözölte. A szovjet parlament igent mondott az elnöki rendszer létrehozására Márciusra összehívták a népi képviselők rendkívüli kongresszusát (ČSTK) -'A Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa két kamarájának kép­viselői tegnap kezdték meg az elnöki rendszer létrehozásával kapcsola­tos kérdések megvitatását. A parla­ment tanácskozását Mihail Gorba­csov vezette. A TASZSZ hírügynökség rámuta­tott arra, hogy véleménykülönbsé­gek vannak a képviselők között. Nem is annyira az elnöki rendszer megteremtésére tett javaslat okoz problémát, hanem inkább az elkép­zelés megvalósításának formái és gyorsasága. A Legfelsőbb Tanács Elnöksége, amely jelenleg a kollek­tív államfői tisztséget tölti be, java­solta, hogy mielőbb hívják össze a népi képviselők kongresszusának rendkívüli ülését, amelyen módosí­tanák az alkotmányt és megválasz­tanák az államfőt. Az ülésen Vlagyimir Kudrjav­cev,. a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának alelnöke ismertette a törvénytervezetet. Eszerint az el­nök, akit ötéves időszakra titkos szavazással választanának meg, széles hatáskörrel rendelkezne. Jo­ga lenne törvényerejű rendeletek ki­adására, nemzetközi szerződések aláírására, javaslatokat tehetne a kormány tagjaira, joga lenne a rendkívüli állapot kihirdetésére, s a Szovjetunió elleni támadás ese­tén hadat is üzenhetne. Kurdjavcev a továbbiakban megállapította, nagy figyelmet fordítanak az elnöki tevé­kenység ellenőrzésére vonatkozó törvényjavaslatra. Az alkotmány megsértése esetén a Legfelsőbb Tanácsnak jogában állna visszahív­ni az elnököt. Tegnap este kaptuk a gyorshírt, hogy a szovjet parlament szótöbb­séggel jóváhagyta az elnöki hivatal létrehozására vonatkozó javaslatot. A testület ugyanakkor március 12-13-ra összehívta a Szovjetunió népi képviselőinek rendkívüli kong­resszusát, amely megválasztja az elnököt, s végrehajtja a szükséges alkotmánymódosításokat. CSEHSZLOVÁK-SZOVJET SZERZŐDÉS A SZOVJET CSAPATOK KIVONÁSÁRÓL (ČSTK) - A Csehszlovák Szo­cialista Köztársaság kormánya és a Szovjet Szocialista Köztár­saságok Szövetségének kor­mánya figyelembe véve a csehszlovák kormány 1989. december 3-án és a szovjet kormány 1989. decem­ber 4-én tett nyilatkozatát, s e nyi­latkozatok jogi vonatkozásait, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közti hagyományos barátság és együtt­működés fejlesztésére törekedve, következetesen tiszteletben tartva az ENSZ Alapokmányában rögzí­tett nemzetközi jogi elveket, bele­értve a szuverenitás tiszteletben tartásának és a belügyekbe való be nem avatkozásnak az elveit, megerősítve szilárd elhatározá­sukat a béke, a stabilitás és a biz­tonság megszilárdításának sok­oldalú elősegítésére Európában és az egész világon, kifejezésre juttatva akaratukat, hogy tiszteletben tartják az 1955. május 14-én kötött, a barátságról, együttműködésről és kölcsönös segítségnyújtásról szóló Varsói Szerződésből rájuk háruló kötele­zettségeket, a következőkben állapodtak meg: 1. cikkely 1. A szovjet csapatok teljes ki­vonulása a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság területéről szaka­szosan fog megvalósulni, az első szakasz 1990. május 31-én, a má­sodik 1990. december 31-én és a harmadik 1991. június 30-án zárul. 2. Az első szakaszban valósul meg a szovjet csapatok lényeges részének kivonulása, összhang­ban a közösen kidolgozott idő­renddel. 2. cikkely A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság kormánya a megfelelő módon együttműködik a szovjet féllel a szovjet csapatok távozása során a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területéről. 3. cikkely A szovjet csapatoknak a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság területéről való teljes kivonulása időszakában ezekre a csapatokra az a rezsim fog vonatkozni, amely ténylegesen létezett ennek a meg­állapodásnak a megkötése idején, beleértve a tulajdonjogi, pénzügyi és egyéb kérdéseket, figyelembe véve az esetleges változásokat a kölcsönös elszámolás és a fize­tési rendszer feltételeiben. 4. cikkely A felek a szovjet csapatok kivo­nulása ügyével foglalkozó teljha­talmú megbízottakat neveznek ki, akik e szerződés vonatkozó kitéte­lei megvalósításából eredő gya­korlati kérdéseket fogják megol­dani. 5. cikkely A szovjet csapatok kivonulása ügyével foglalkozó megbízottak fogják megítélni a szovjet csapa­tok távozásával összefüggésben felmerülő vagyonjogi és pénzügyi kérdéseket, s e kérdéseket a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége illeté­kes minisztériumai közti megálla­podások fogják megoldani. 6. cikkely Azokat a vagyonjogi és pénz­ügyi kérdéseket, amelyek össze­függésben állnak a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban állo­másozó szovjet csapatokkal, s amelyek nem rendeződnek azok teljes kivonulásáig, a felek különle­ges megállapodása fogja megol­dani. Ezt a megállapodást e szer­ződés hatályba lépésétől számítva legkésőbb két éven belül kell meg­kötni. 7. cikkely Ez a szerződés az aláírás nap­ján lép hatályba. ÚJ SZÚ 2 1990. II. 28.

Next

/
Thumbnails
Contents