Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám, kedd

JAVASLAT a. Szlovákiai Kertbarátok Szövetségének megújítására Miként az a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége akcióbizottságának minapi felhívásából is kitűnik, szövetségünk ugyanúgy a megújulás időszakát éli, mint a többi társadalmi szervezet. A pillanatnyi helyzetben a rugalmas reagálást és az egység megteremtését tartjuk, legfontosabbnak, de szerintünk a területi adottságokon alapuló különbözőség elvének létjogosultságát is el kell ismerni. A szövetség új tartalmi és szerkezeti felépítésének kialakításánál abból az alapállásból kell kiindulni, hogy az SZKSZ-nek az érdekvédelmi szervezetek független szövetségévé kell válnia. Demokratikus feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy szövetségünk valamennyi tagja kibontakoztathassa kezdeményező készségét. A szövetségen belüli egységgel kapcsolatos elképzeléseink a következők: 1. Az SZKSZ-t a kiSkertészek, a zöldség-, gyümölcs- és virágtermesztők független és nyitott érdekvédelmi szövetségévé kell tenni, melynek a szakmai, termelési, kereskedelmi és gazdasági tevékenység fejlesztése az alapvető célja. Hazánk valamennyi polgára a tagja lehet, tekintet nélkül a politikai, felekezeti és nemzetiségi hovatartozásra. 2. Tagjaink között nem engedhető meg a politikai és egyéb rivalizálás. 3. Elsődleges cél a hazai piac ellátása, de meg kell teremteni a külföldi piacon való érvényesülés lehetőségét is. 4. Termékeink minőségének javítása céljából csökkenteni a vegyszerek használatát, érvényesíteni a kémiai növényvédelem legújabb módszereit és meghonosítani a biológiai növényvédelmet. 5. Az SZKSZ támogatja a kertbarátok érdekeit kidomborító kormányprogramokat. 6. Szorgalmazzuk a piacgazdaság feltételeinek megfelelő felvásárlási és kiskereskedelmi árak kialakítását. 7. Át kell értékelni az adórendszert és az új elvonási rendszer kidolgozásánál figyelembe kell venni a mindenkori gazdasági helyzetet. Követeljük, hogy a kiskertészek termelésből származó bevételét számítsák be a nyugdíjalapba. 8. Javasoljuk, hogy az SZKSZ is részesüljön a környezetvédelmi beruházásokra szánt állami költségvetésből. ' 9. Lehetővé kell tenni, hogy a kistelkes kertészkedők az önelszámolás elve szerint működhessenek tovább és finanszírozhassák tevékenységüket. 10. A nagyüzemi művelésre alkalmatlan földterületeket adják át a kertészkedni vágyóknak. < A .kertbarátoknak tudatosítaniuk kell, hogy a társadalmi szervezetek eddigi formáját, szerkezetét túlhaladta a történelem. Ha az SZKSZ továbbra is létezni akar, azonnal hozzá kell látni a tartalmiszerkezeti átalakításhoz. Ne várjunk felülről jövő utasításokra, hanem magunk kezdeményezzünk, reagálva a szövetség akcióbizottságának felhívására. Mi az Érsekújvári járásban az SZKSZ/ jövője szempontjából a következő alapelveket tartjuk meghatározó fontosságúnak: 1. Mint a kertbarátmozgalom jövőjét meghatározó érdekcsoportosulásoknak, előtérbe kell kerülniük a kertbarát-alapszervezeteknek és a Kertészeti Szolgáltató Vállalat fióküzemeinek. 2. Az alapszervezetek létét az önálló szakmai, gazdasági és kereskedelmi tevékenység sikere határozza meg. 3. A szövetségben át kell térni az együttműködésen alapuló, kétlépcsős irányításra, mégpedig a központi bizottság és az alapszervezetek egyenrangúsága alapján, tehát elvetve az alá- és fölérendeltség elvét. 4. Követeljük, hogy a Kertészeti Szolgáltató Vállalat és a Zelenina állami vállalat által a forgalomból juttatott részt az alapszervezetek kapják meg, s azok dönthessenek a felhasználásáról, akik a létrehozásában részt vettek. 5. A törvény adta vállalkozási lehetőségeket kihasználva, az alapszervezetekben azonnal hozzá kell látni a forgatható tőke gyarapításához, melyet a következő célokra lehet fordítani: Megalakult a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (Munkatársunktól) - Nemzetiségi létünk megoldatlan kérdései egyre nyíltabban kerülnek az utóbbi időben előtérbe. A hét végén egy régóta elhallgatott kérdés, a csehországi magyarok szervezetének létrehozása oldódott meg. Szombaton Prágában megtartotta alakuló közgyűlését a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége. A közgyűlésen elfogadott alapszabály értelmében a szövetség a Cseh- és Morvaországban élő magyar nemzeti kisebbség önkéntes társadalmi szervezete. Céljai között szerepel, hogy számon tartsa az itt élő magyarokat, biztosítsa önművelésüket, kulturális és egyéb igényeiket. Szándéka, hogy bekapcsolódjanak a csehszlovákiai magyarság életébe, nagy hangsúlyt fektet ugyanakkor a magyar-cseh kapcsolatok ápolására és megismertetésére. Tekintettel arra, hogy a magyar-cseh kapcsolatokra a nagyfokú tájékozatlanság jellemző, egyik fő feladatuknak tekintik a cseh közvélemény tájékoztatását. Törekvéseik közé tartozik az anyanyelv ápolása is. A nemzeti önismeretet szakkörök szervezésével próbálják segíteni. Hangsúlyozzák azt is, politikamentesek kívánnak lenni, s olyan szervezkedés példáját szeretnék felmutatni, amely ,,nem az elkülönülés, a szembenállás szelleméből jött létre, hanem általános emberi viszonylatban is értelmes ügyet szolgál". Többségi szavazattal elfogadták a programnyilatkozatot és az alapszabályt is. Viszonylag magas tagsági díjat (egy évre 100 korona) állapítottak meg. A nyugdíjasok, diákok és katonák esetében azonban az egyéni elhatározásra bízták a tagdíj fizetését. A 15-18 éves korúak számára díjtalan a tagság. A közgyűlés kilenctagú vezetőséget választott. A szövetség elnöke Csémi Tamás, tiszteletbeli elnöke pedig Rákos Péter professzor lett. Elhunyt Osztényi Leander Pár napja még a telefonban azt ígérte, ott lesz Prágában a Csehés Morvaországi Magyarok Szövetségének alakuló gyűlésén. Helyette értésítés jött. Európaaegyik utolsó porcelánfestője, Vágfarkasd szülötte, Karlovy Varyban váratlanul elhunyt. (ba) Az előzetes javaslat szerint a prágai Ady Endre Diákklub és a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub is egyegy megfigyelői státust kapott a vezetőségben. A Magyarok Világszövetsége táviratban üdvözölte a közgyűlést. A Csemadok képviseletében dr. Szabó Rezső köszöntötte az újonnan megalakult szövetséget. Utalt arra, hogy a megújult Csemadok olyan partnernek tekinti a szövetséget, amely minden szempontból egyenrangú. A Csehországban élő 23 ezer magyart 65 személy képviselte az alakuló közgyűlésen. Munkájukról igazán majd a mindennapok döntenek. Bízunk abban, taglétszámuk gyarapodni fog. FÓNOD MARIANNA a) szakmai, kereskedelmi és gazdasági tevékenységre, illetve az ezekhez szükséges személyi és anyagi-műszaki feltételek megteremtésére, b) a tagok anyagi érdekeltségének növelésére osztalék és nyereségrészesedés formájában, c) az alapszervezet jogvédelmi, kármegelőző és ellenőrző tevékenységére, d) több szervezet közös érdekeinek társulásos alapon történő finanszírozására, e) a környezet védelmére és javítására, f) az érvényes rendelkezések alapján szakmai, szervező és egyéb tevékenység díjazására. 6. Minőségileg javítani a szövetség központi bizottságának összetételét, hogy érvényre jussanak azok a hatékony szervezési módszerek és formák, amelyek szavatolják a rugalmas kapcsolatot a központ, az alapszervezetek és a Kertészeti Szolgáltató Vállalatok háromszögében. Véget kell vetni a bürokráciának, meg kell szüntetni az irányítás valamennyi közbülső láncszemét. 7. Újra kell értékelni a Kertészeti Szolgáltató Vállalat szerkezeti felépítését és tevékenységét, s a teljesítmények növelésére törekedni. Tudatosítsuk, hogy a felvásárlási idény konkurenciaharcot hoz, s ha vállalataink elveszítik a termelőket, akkor a tagsággal együtt a gazdasági erőnket is szétforgácsoljuk, s kockára tesszük a szolgáltató vállalatok és az egész kertbarátmozgalom jövőjét. Szükségesnek látjuk új, ütőképes társulások létrehozását. 8. A járási bizottságoknak egyeztetőösszehangoló szervvé kell átalakulniuk. Ne választással hozzuk létre a járási bizottságot, hanem mondjuk ki, hogy valamennyi alapszervezet küldhet egy képviselőt a bizottságba. A 15-25 tagú járási bizottság munkájának irányításával mindig mást és mást kellene megbízni, a feladat jellegének megfelelően. A járási bizottság munkáját szintén mentessé kell tenni a bürokráciától és a tervutasításos módszerektől. Valószínűleg hasznára válna a kertbarátmozgalomnak, ha javaslatunkat más járások SZKSZ-alapszervezeteiben is megvitatnák, kiegészítenék. Akárcsak a szövetség akcióbizottsága, mi is arra kérjük a kertésztársakat, véleményüket, ötleteiket és javaslataikat mielőbb terjeszszék a rendkívüli kongresszus előkészítésén munkálkodó akcióbizottság elé (a javaslatunkkal kapcsolatos véleményeket szívesen tanulmányoznánk a sajtóban). Az Érsekújvári járás kertbarátainak egy csoportja (38 aláírás) Vera Cáslavská levele Larissza Latinyinának (RÉSZLET) Kedves Larissza, az utóbbi időben sokat gondolok Rád, csakúgy mint a többi sportolóra - Polina Asztahovára, Natasa Kucsinszkára, Ludmilla Turiscsevára, Borisz Sahlinra - akikkel az 1960-as, a 64-es és 68-as olimpiai játékokon és a közöttük eltelt időszakban találkoztam. A mai ifjúságnak is megvan a maga példaképe, én azonban nem felejtettem el, Larissza, mit jelent a számomra a Te példád. Engedd meg, hogy egy kicsit visszaemlékezzem. 'Amikor az 1964-es tokiói olimpiára készültem, naponta nyolc órát töltöttem a tornateremben. Az első dolog, amit reggel megnéztem, az edzésnaplómban elhelyezett fényképed volt. Mintha azt mondtad volna nekem: ,,Mi van kislány, csak nyugodtan aludj tovább, így soha nem előzöl meg!" „Mindent tudtam Rólad. Sokat edzettem. Az, hogy részt vehettem az olimpiai játékokon, mindenért kárpótolt. Az 1964-es tokiói olimpia talajgyakorlatához Chopin Forradalmi etűdjét választottam, amelynek zenéje erőt adott. 1964. október 23-án a tokiói sportcsarnokban közösen hallgattuk a szovjet himnuszt - a győztes csapat tiszteletére - és azután a csehszlovák himnuszt az abszolút győzelmemért. Amikor gratuláltál azt mondtad mosolyogva: „Még összemérjük a művészetünket. " A lóugrásban és a gerendán aranyat nyertem a felemás korlátról egy nehéz elemnél leestem, itt te győztél. Az 1968-as olimpiára nem jöttél el, itt győztem és itt történt valami érthetetlen, ami megváltoztatta a sorsomat. Míg Tokióban a felemás korlátról való leesés egy kis egyéni tragédia volt, az 1968-as mexikói győzelem csak aláhúzta a nemzeti tragédiánkat. Éreztem, hogy a sport megszűnt csak az én egyéni ügyem lenni. Soha nem gondoltam volna, hogy a céltudatosság és az elszántság, amely a sportban a legnagyobb győzelmekhez vezetett, teljesen reménytelen helyzetbe hoz. A probléma nem abban volt, hogy a sport megváltozott. Az ok az volt, hogy 1968 júniusában aláírtam a 2000 szót, s amelyet soha nem vontam vissza. Ezért öt évig nem kaptam állást, sok tervemet nem valósíthattam meg. Egy tolláthúzásal meggazdagodhattam volna, azonban az én forradalmi etűdöm rekviemmé változott volna át. Chopin csodálatos zenéjének erejét 1989. november 17-én is éreztem. Tüntettem a brutalitás és az erőszak ellen, amelyet a gyerekeinkkel szemben követtek el Prágában a Nemzeti sugárúton. „Hogy mindannyiunk kötelessége, hogy melléjük álljunk, segítsünk nekik, ha már volt bátorságuk ahhoz, hogy olyan életért harcoljanak, ahol nincs helye a gumibotoknak, a hazugságnak és a képmutatásnak" - így hangzott az én felhívásom. Kedves Larissza, figyelemmel kísértem a Szovjetunióban történteket. Ti is nehéz, de határozottan reményteljes időket éltek. Azt szeretném kívánni nektek, hogy a legkritikusabb pillanatokban is, mint az igazi sportolók, a fair play, a tiszta játék szellemében cselekedjetek. A novemberi forradalmunk óta először érkezik Moszkvába a szabad és demokratikus Csehszlovákia új elnöke, Václav Havel. Ha érdekel benneteket milyen ember is ő, azt mondhatom, hogy „kiváló, a legjobb." Természetesen nem feledkezünk meg a Szovjetunió legnagyobb képviselőjének, Mihail Gorbacsovnak óriási erőfeszítéséről sem, amely nélkül ma nem tekinthetnénk vissza megkönnyebbüléssel a nálunk végbemenő politikai változásokra. Kedves Larissza, hosszú évek után ismét Hozzád fordulok. Erőt adtál nekem a sportpályafutásom elején, s ma szintén Te vagy az, aki e levél megírására ösztönzött. A mexikói olimpiai faluban egy óriási beton monstrum van, amely egyszerű gondolatot fejez ki - egy nagy nyitott kör, amely bezárulni látszik, de sohasem lesz belőle teljes kör. Ez az emberiség jelképe, amely keresi -a helyét, de igazán sohasem találja meg. Az emlékmű alkotója érezte, hogy csak a reményt fejezheti ki, nem pedig a biztonságot. Az az érzésem, hogy itt van az idő, s lehetőségünk van az emberiség e jelképes körének összefogására. Diákjaink ezt a jelszót választották: „Ki más, ha nem mi, és mikor, ha nem most"? Meg vagyok győződve arról, hogy a közeli tavasszal nemcsak a mi elnökeink fognak találkozni, hanem évek után mi ketten is. Ennek előre örülök, a Te Verád Elszaporodtak. így történik ez olyankor, amikor a kevésbé vétkeseknek, a tévelygőknek, a kicsit és a nagyon tisztáknak majdnem egyformán megadatik az újrakezdés lehetősége. Ráadásul ezt politikai indokkal el is várják tőlük. így aztán nem ritka az olyan ember, aki az újrakezdéskor az egyenlő esélyeket ismét ugyanazokkal az eszközökkel akarja megszerezni, mint amilyeneket az előtte járók használtak. Ebből a törekvéséből a lényeges dolgok maradnak ki. Az erkölcsi tis^aságot egyik napról a másikra nem lehet megszerezni. A szakmai felkészültséget, a profi hozzáértést viszont nem lehet elveszíteni. így aztán azok nyugodtak manapság, akiknek mind erkölcse, mind szakmai profizmusa kiállja a próbákat. Mert még az oly makulátlan erkölcsi tisztaság sem ér sokat, ha nincs mellette a szakma ismerete. A dolgok rendje olyan, hogy professzionista felkészültségre legalább olyan nehéz szert tenni, mint a bepiszkolódott erkölcsöt tisztára mosni. Ezért nem véletlen, hogy a hatalmi újraelosztásnál - mert végeredményben ez történik - a legkülönfélébb praktikákhoz folyamodnak. A közösségek által egy időre bizálmat kapott vezetők mára már világosan látják helyzetüket. Ugyanezt elmondhatják magukról azok a mostani beosztottak, akik önjelöltként méltónak tartják magukat arra, hogy egy vezetőválasztás során kiüssék a nyeregből a már munkájukkal bizalmat szerzett vezetőket. Csakhát a dolog úgy áll, hogy ezek az önjelöltek nem pályázattal, legtöbb esetben nem is magas szintű szakmai tudásukkal, hanem felszínes népszerűséget hajhászva demagóg bírálatokkal, zavaros vezetési elképzelésekkel, na és nem utolsósorban véd-, dac- és érdekszövetségek szüntelen szervezésével hívják fel magukra a figyelmet. Ezt legtöbbször fűszerezik a manapság oly divatos politikai vádaskodással. Ez az álforradalmiság igen hatékony befolyást gyakorolhat azokra,, akik hajlamo-sak a mára figyelve, csak a máról gondolkodni, s a mának élni. Maga köré tömörítheti az ilyen önjelölt azokat is, akik munkahelyi feladataik teljesítése helyett évtizedekig a mások által megmozgatott oldalvizekben hajóztak. Márpedig, ha netán az ilyen ígérgetős önjelöltet megválasztaÖnjelöltekkel nák, kötelező érvénnyel behajtják rajta a „hálapénzt". Ez pedig nem más, mint az adott közösség évek folyámán igen kemény vezetői _ munkával kialakított minőség- és teljesítményelvű értékrendjének azonnali felrúgása. Az ilyen formában megválasztott önjelölt vezetők bárhol is legyenek, csak a saját maguk és szekértolóik pillanatnyi előnyeire gondolnak. Számukra mellékes körülmény, hogy az elődeik által igen kemény politikai szorítások és gazdasági korlátozások közepette - igaz, sokszor ideológiai kompromisszumok árán - is tisztességes szakmai színvonalon vezetett munkahely általánosan elismert sikereket ért el. Nekik - az önjelölteknek - egy a fontos: megválasztásuk. Annyira azért otthonosak az efféle politikai színezetű játszmákban, hogy kiszámítsák: legrosszabb esetben is egy-két évük van arra, hogy az ily módon rájuk bízott üzem, intézmény vagy szövetkezet eddigi eredményeiből újdonsült vezetőként is megéljenek. Amikorra a szép szavakkal, ígéretekkel megtévesztett választói, na és a kisebbségben maradt „ellenszavazók" egymásra találnak, az önjelölt vezető már kellőképpen felborította a munka minőségére és mennyiségére alapozott belső szakmai értékrendet. Akkorra mindennek meglesznek az adott munkahely bérezési gyakorlatát is megváltoztató hatásai is. Felértékelődik a behízelgés, a talpnyalás, a vezető érdemeit növelő hazudozás, s ezzel egyidőben mellékessé lesz az elvégzett munka minőségét, mennyiségét méltányoló bérezés. Nem egy olyan esetről hallhatunk, amikor egyegy üzem, szövetkezet vagy intézmény felkészült, eredményes gazdálkodást és alkotó munkát szervező vezetőjét azok vezényletével váltják le, akik beosztott vezetőként vagy dolgozóként szüntelen konfliktusban álltak vele. Ezek az emberek kamatostul visszaadják mindazt, amit a szakértelmük fogyatékosságait bíráló igazgatótól vagy a szövetkezeti elnöktől naponta megkaptak. Nincsenek persze mindenütt ilyen nehéz helyzetben az önjelöltek, hiszen több az olyan munkahely, ahol a vezetőknek politikai vagy erkölcsi okokból most már végérvényesen távozniuk kellett. Az ilyen helyeken megindul a tülekedés, az önjelöltek egymás elleni harca. Az ott dolgozó munkahelyi közösség akkor lehet elégedett, ha ezek a militáns önjelöltek semlegesítik egymást, s egy harmadik, szakmai tekintéllyel, vezetői képességekkel és erkölcsi tartással bíró jelölt győz a vezetőválasztáson. Persze, az ő helyzete akkorra már kellőképpen megnehezített lesz, s egyáltalán nem irigylésre méltó légkörben kezdheti vezetői munkáját. Ezért félek az önjelöltek demokráciájától, mert mozgatója a hiúság, a nagyravágyás és a hatalomvágy. Mert ne feledjük, a kis hatalom is hatalom! DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 4 1990. II. 27.