Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám, kedd

Kohl még mindig nem hajlandó garantálni az Odera-Neisse határ sérthetetlenségét Berlini hétvége a pártkongresszusok jegyében • Modrow a DSZP első számú jelöltje • Amit Bush el tud képzelni Dzsakartai koktélparti Hun Sen biztos pozíciókból tárgyalhat (ČSTK) - Berlinben tegnap megkezdődött a kerekasztal-megbeszélések 14. fordulója. A 16 keletnémet politikai párt és szervezet képviselői az NDK jövőbeni kultúrpolitikájával, a katonai reformokkal és a környezetvédelemmel kapcsolatos kérdésekkel foglalkoznak. Annak ellenére, hogy a kerekasztal fontos problémákat vitat meg, mégis csökkent a fórum tekintélye a politikusok és a közvélemény körében. Határozatai csupán Hans Modrow jelenlegi kormánya számára jelentenek kötelezettségeket, s mint ismeretes, március 18-án, a szabad választások napján lejár a kabinet mandátuma. Vasárnap Berlinben a választási program jóváhagyásával befejeződött a Demokratikus Szocializmus Pártjának, az egykori kormányzó NSZEP utódjának kétnapos kongresszusa. A DSZP követeli a társadalmi értékek megőrzését, a pluralista parlamenti demokrácia megteremtésére, az erős és független képviseleti szervek létrehozására törekszik. A képviselők hosszú tapssal üdvözölték Modrow miniszterelnök döntését, miszerint mégis vállalja, hogy a párt első számú jelöltjeként indul a parlamenti választásokon. Gregor Gysi pártelnök javaslatára Hans Modrow-t a DSZP tiszteletbeli elnökévé választották. Vasárnap este több mint 50 ezer ember részvételével tüntetést rendezett a DSZP. Gregor Gysi határozottan ellenezte az NDK „annektálását". Emlékeztetett Helmut Kohl nyugatnémet kancellárnak a választási kampány keretében mondott beszédére, s hangsúlyozta: „meg kellene mondanunk neki, hogy nem akarunk az ő elképzelései szerint egyesülni". Lipcsében szintén vasárnap ért véget a keletnémet Szociáldemokrata Párt (SPD) négynapos kongresszusa. A küldöttek jóváhagyták a választási programot, amely tartalmazza az SPD céljait a német egyesítés felé vezető úton. A dokumentum hangsúlyozta, a két német állam közeledésének az összeurópai folyamattal összhangban kell haladnia, s tiszteletben kell tartania a négy győztes nagyhatalom és a szomszédos országok érdekeit. Az SPD követeli, hogy a két német állam parlamentje tegyen közös nyilatkozatot, amelyben elismernék a jelenlegi európai határokat. Az Egyesült Államoknak nincs szándékában fékezni a német egyesítés folyamatát - jelentette ki George Bush amerikai elnök vasárnap, a Kohl kancellárral folytatott hét végi Camp David-i tárgyalásai után. Mint mondotta, az kancellárral egyetértésre jutottak abban, hogy az egységes Németországnak a NATO teljes értékű tagjának kell maradnia. Bush az európai stabilitás szempontjából szükségesnek tartja az amerikai katonai jelenlét megőrzését Nyugat-Európában és Németországban. Ezzel összefüggésben közölte: el tudja képzelni azt a helyzetet, amikor az összes szovjet egység kivonul a kelet-európai országokból, de az USA hadserege továbbra is Európában marad. Mindkét államfő szorgalmazta, dolgozzák ki az NDK jelenlegi területére vonatkozó különleges státuszt, amely szavatolná a szomszédos országok és a Szovjetunió biztonsági érdekeit. A státus része lenne a szovjet egységek ideiglenes jelenléte Németország keleti részén. George Bush megerősítette a helsinki dokumentumoknak a határok megőrzésére vonatkozó része érvényességét, Helmut Kohl azonban most sem volt hajlandó garantálni az Odera-Neisse határ sérthetetlenségét. (ČSTK) - A tervezettnél néhány órával később, csak az esti órákban nyílt meg tegnap az indonéz fővárosban, Dzsakartában a - sajtó nyelvén csak koktélpartinak nevezett - nem formális találkozó a 11 éve húzódó kambodzsai konfliktus rendezéséről. Háttérinformációként az erőviszonyokról el kell mondani, hogy a kormánycsapatok az utóbbi hetekben jelentős sikereket érnek el, a három ellenzéki csoport között pedig tovább tartanak a nézeteltérések. Talán ennek is tudható be, hogy a több mint 300 külföldi tudósító a háromnaposra tervezett értekezlet sikerét illetően eléggé szkeptikus. A koktélpartin a kambodzsai kormány, a vele szembenálló három ellenzéki csoport, a hat ASEANtagország, valamint Vietnam, Laosz, Franciaország és Ausztrália képviselői vesznek részt. A megnyitóra azért este került sor, mert Hun Sen kormányfő, valamint Nguyen Co Thach vietnami és Roland Dumas francia külügyminiszter csak késő délután érkezett meg Dzsakartába. Az értékelők szerint Hun Sen biztos pozíciókból tárgyalhat, mivel a kormánycsapatok a múlt hét végén a három ellenzéki frakció 13 támaszpontját számolták fel az északnyugati határtérségben, a thaiföldi határ felé szorítják vissza az ellenzék szétszóródott egységeit. Ezt thaiföldi katonai körök, s maga Son Sann a Nyugat-barát ellenzéki frakció vezetője is megerősítette. Ezzel indokolható, hogy Hun Sen kormányfő magabiztosan utasíthatta el elutazása előtt Szihanuk hercegnek azt a javaslatát, hogy oszlassák fel mind a két kormányt. Roland Dumas francia külügyminiszter vasárnap Vietnamban tárgyalt Nguyen Van Linh főtitkárral. A szűkszavú közlemény szerint gazdasági együttműködésről és nemzetközi kérdésekről folytak a megbeszélések. Ezt követően a francia diplomácia vezetője sajtóértekezleten jelentette be, hogy Párizs növeli a Vietnamnak szánt gazdasági segítséget, s ez az idén 45 millió frankot tesz majd ki. TOVÁBBI RÉSZLETEK A HÉTVÉGI SZOVJETUNIÓBELI TÜNTETÉSEKRŐL Leningrádban hatásos volt a félelemkeltés A fő eredmény a demokratikus erők összefogása Bulgária Az ellenzék tiltakozási akciói (ČSTK) - Egyhetes országos tiltakozássorozatot hirdetett a bolgár ellenzék a kommunista párt politikája ellen, s ennek első fejezete már le is zajlott a Szófia központjában vasárnap megtartott akcióval. Az értékelések szerint a Zsivkov-rezsim eltávolítása óta ez volt a legnagyobb megmozdulás. A szervezők tájékoztatása szerint mintegy 200 ezer ember támogatta Szófiában a Demokratikus Erők Szövetségét (DESZ), a külföldi újságírók viszont úgy vélték, hogy százezernél nem voltak többen. „Le a BKP-val", „Soha többé kommunizmust", „Maffia", „Kerekasztal - ördögi kör", „DESZ - a demokrácia bölcsője" - ilyen és ehhez hasonló jelszavakat skandált a tömeg. Zseljo Zselev, a DESZ elnöke beszédében azzal vádolta a kommunista pártot, hogy lejáratta a kerekasztal-tárgyalásokat. Amikor ugyanis a DESZ és a Parasztszövetség beleegyezett a politikai rendszerről szóló megállapodás aláírásába - ezt a dokumentumot az ún. összekötő csoport dolgozta ki -, akkor a BKP.azonnal elutasította és egy saját változatot terjesztett elő. Svédország Újra Carlsson (ČSTK) - Stockholmban ismét Ingvar Carlssont választották meg a svéd kormány elnökévé. A parlamenti választáson a Szociáldemokrata Párt és a baloldali szocialisták képviselőinek 175 szavazatát szerezte meg. Carlsson ellen voksolt 101 képviselő, a centristák és a zöldek pártjának 59 képviselője tartózkodott. A svéd miniszterelnök ma ismerteti kormánya névsorát. Lényeges változások nem várhatóak. Zselev bírálta azt is, hogy a párt a DESZ háta mögött több fontos törvényjavaslatot készít elő. Közölte, az ellenzék nem tér vissza a kerekasztalhoz, ha nem halasztják el a parlament március 5-re tervezett ülését. Azon a tanácskozáson terjesztenék a képviselők elé a már említett fontos törvényjavaslatokat, így például az alkotmánymódosításról, az új választási törvényről stb. Zselev szerint Bulgáriában csak a nép erős nyomásával lehet a kerekasztalt kivezetni a zsákutcából. A vasárnapi tüntetésen egyébként határozatot fogadtak el, amely követeli, hogy a szabad választásokat csak az év végén tartsák meg. Meg kell még jegyezni, hogy Szófia mellett több más bolgár városban is voltak vasárnap megmozdulások. A kommunista párt központi lapja, a Rabotnicseszko Delo tegnapi számában bírálta a tüntetéseket, azt állítva, hogy az ellenzéket a kommunistákkal, a szocializmussal szembeni gyűlölet köti össze. (ČSTK) - Tegnapi számunkban hozzávetőleg bő terjedelemben számoltunk be a szovjet fővárosban megtartott tüntetésekről, s arról, hogy a résztvevők radikális reformokat sürgettek, követelve a kormány és a pártvezetés lemondását. Vasárnap a késő esti órákban a hírügynökségek további részletekről is beszámolták, rámutatva, hogy lényegében a Szovjetunió minden nagyvárosában voltak hasonló akciók, így például Vlagyivosztokban, Szverdlovszkban, Minszkben, Cseljabinszkban, Taskentben, Csitában, Kuzbaszban, Szevasztopolban, Irkutszkban, Jaroszlavlban stb. Egyes esetekben, mint például Tambovban, Rjazanyban vagy Podolszkban a hatóságok nem engedélyezték a megmozdulásokat, vagy pedig más időpontot jelöltek ki, s a városközpontokból kizárva csupán a külvárosokban tették lehetővé a megmozdulásokat. Ez történt Vlagyivosztokban is, a Demokratikus Szövetség ottani szervezete csak szombatra kapott engedélyt. Ennek ellenére vasárnap újabb megmozdulást rendeztek, amelyen élesen bírálták Jegor Ligacsovot, s támogatásukról biztosították Mihail Gorbacsov politikáját. A biztonsági erők itt sem avatkoztak közbe. Zaporozsjeban az ukrán Ruh mozgalom és a városi pártklub hívott össze nagygyűlést, amelynek résztvevői határozottan elítélték a kerületi pártbizottság első titkárát, aki a közelmúltban nyíltan követelte, hogy a kerületben vezessék be a rendkívüli állapotot és tiltsanak be minden sztrájkot, tüntetést. Az azerbajdzsán fővárosban, Bakuban nem volt semmilyen megmozdulás, mivel még mindig érvényben van a rendkívüli állapot. A város polgárai azonban üdvözlő táviratot küldtek a moszkvai tüntetés résztvevőinek. Tegnap még azt írtuk, hogy a megmozdulások mindenütt békésen zajlottak. A késő esti jelentések szerint azonban két kisebb incidens volt Moszkvában. Két konzervatív szervezet tagjai, mintegy 50 fős csoport az 1905 nevet viselő utcában nem engedélyezett tüntetést próbált szervezni. Ezt a karhatalom megakadályozta, a szervezők azonban röplapokat szórtak szét, amelyeken a területközi képviselőcsoportot támadták. A délutáni órákban pedig az ellenzéki Demokratikus Szövetség néhány száz híve a Puskin téren gyülekezett, a biztonsági erők azonban őket is kiszorították a térről. Kéthárom embert letartóztattak. Nyikolaj Travkin képviselő a szovjet televíziónak adott nyilatkozatában a vasárnapi moszkvai nagygyűlés fő eredményének a demokratikus erők összefogását nevezte. A leningrádi sportcsarnokban engedélyezett gyűlést tartottak a radikális reformok hozzávetőleg 8000es tömegének a részvételével. A cár megdöntésének éppen vasárnapra eső 73. évfordulója alkalmából Hja Konsztantyinov képviselőjelölt beszédében kijelentette: „1917 februárjában ráléptünk a demokrácia felé vezető útra, de októberben diktatúrát ültettek a nyakunkra. Most hasonló helyzetben vagyunk." Más felszólalók is hasonló szellemben bírálták az SZKP-t, s voltak, akik a párt feloszlatását követelték. Nyikolaj Ivanov képviselő például Mihail Gorbacsovot is bírálta azért, mert jelölteti magát az államfői tisztségre. A résztvevők határozata azt követeli, hogy az elnököt a nép válassza, ne pedig az apparátus. Mi az oka annak, hogy ezen a leningrádi megmozduláson csak nyolcezren vettek részt? Főleg az, hogy a legnagyobb demokratikus szervezet, a Leningrádi Népfront a provokációktól való félelmében úgy döntött, hogy bojkottálja a nagygyűlést. (ČSTK) - Mose Arensz izraeli .külügyminiszter tegnap kezdte meg hivatalos lengyelországi látogatását. A lengyel sajtó szerint útjának legfőbb célja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok felújítása. Ezek 1967. június 1-2-én szakadtak meg. A PAP hírügynökség közölte, a jegyzőkönyvet ma, a külügyminiszteri tárgyalások befejezése után írják alá. Mose Arensz varsói látogatása során találkozik Wojciech Jaruzelski államfővel és Tadeusz Mazowiecki miniszterelnökkel. Magyarország és Csehszlovákia után Lengyelország a harmadik kelet-európai állam, amely felújítja diplomáciai kapcsolatait Izraellel. ÚJ SZÚ 1990. II. 28. Az első (ČSTK) - Bristol brit kikötővárosban vasárnap színes bőrű polgármestert választottak. Jim Williams, a városi tanács 54 éves tagja Jamaicából származik, és már 30 éve él Bristolban. A város a 18. században a rabszolga-kereskedők központja volt, innen szállították a négereket a jamaicai cukornádültetvényekre. L

avinaszerű győzelmet arattunk - mondotta a Szajudisz szóvivője vasárnap, miután nyilvánvalóvá vált: a gazdára lelt 90 mandátum 80 százaléka a mozgalomé lett. A ma délre ígért hivatalos eredmények aligha hoznak meglepetést, nyugodtan véglegesnek tekinthetjük az eddig ismerteket. Eszerint a Szajudisz, a mozgalom az átalakításért már 72 mandátumot szerzett, a függetlenségét decemberben deklaráló kommunista párt 11, a Moszkvához hű szárny 7 mandátumot. 45 választási körzetben március 10-én második fordulót tartanak, mivel itt egyetlen jelölt sem szerezte meg az abszolút többséget. Hat körzetben meg kell ismételni a választásokat, ezekben csak egy-egy jelölt indult, de győzni még így sem tudott. Vonjuk le tehát a következtetést: Litvániában a kommunisták elveszítették a hatalmat. Még akkor is igaz ez, ha tudjuk: a Szajudisz listáján 12 reformkommunista került be a parlamentbe, emellett 9 szociáldemokrata, 2 kereszténydemokrata és a zöldek 2 képviselője. Jelenlég így is 60:30 az arány, s a nem kommunistáknak ez a kétharmados többsége valószínűleg meg is marad, mivel a fennmaradó 51 mandátum közül a kommunisták - mégpedig a reformkommunisták - aligha szereznek meg tizenötnél többet. Kétharmados többségével is - a jelek szerint - koalíciós kormányt hoz létre a Szajudisz, beveszi kabinetjébe a születőben lévő pártok képviselőit, de elsősorban az SZKP-tól elszakadt kommunista párt tagjait, ami teljes mértékben érthető és logikus. Ennek taktikai és stratégiai okai egyaránt vannak. A szociáldemokraták, a kereszténydemokraták vagy éppen a zöldek esetében az, hogy bár ezek tagsága, bázisa még nem alakult ki, de növekedőben van. A reformkommunisták esetében az indokok még kézenfekvőbbek: a Szajudisz és a független KP programja hasonló, sőt sokban azonos. Mindenekelőtt a legfontosabb kérdésben: Litvánia függetlenségének ügyében. A választások eredményeiből egyértelműen kitűnik: a litvánok döntő többsége a köztársaság függetlensége mellett tette le voksát. Ami viszont meglepő: ugyanígy szavaztak Litván lavina többségükben azok a nem litvánok is - jobbára oroszok és lengyelek -, akik szavazásra jogosultak, vagyis az új választási törvény megszorításai ellenére is élhettek ezzel az állampolgári jogukkal. A valószínű magyarázat: a balti köztársaságban lényegesen jobb a gazdasági, s nem utolsósorban az ellátási helyzet, mint, mondjuk, Oroszországban. Azok pedig, akik itt születtek, vagy huzamosabb ideje - legalább öt éve - itt élnek, nem akarnak elköltözni, s főleg nem a rosszabb körülmények közé. Ez némileg megnyugtató lehet a lettek és az észtek számára, mivel ezekben a köztársaságokban a litvániainál (20 százalék) nagyobb a más nemzetiségűek aránya. Kérdés, meddig lesz szükség az új körülmények között - s főleg majd akkor, ha teljes mértékben kibontakozik a reguláris demokratikus rendszer - a Szajudiszra és a független kommunista pártra, amelynek most elsősorban közvetítő szerepet szánnak Vilniusz és Moszkva között. A parlamentbe bejutott képviselők összetétele bizonyítja, a Szajudisz színeiben nem csak független jelöltek indultak, s a skála meglehetősen széles volt. Ugyanakkor a párttisztségviselők és a párttag állami vezetők közül szinte kizárólag csak azokat választották meg, akik a Szajudisz, illetve a független KP listáján jelöltek. Ezért nem tartjál< kizártnak - Vilniuszban mind a két részről elhangzottak ilyen jóslatok -, hogy idővel mind a mozgalom, mind a párt széthullik. Az SZKP platformján álló kommunista párt erőiről pedig mindent elmond a mindössze 7 mandátum. Mivel a Szajudisz vezetőinek többségét is általában baloldali szocialistának tartják, az látszik valószínűnek, hogy - ha nem változnak meg radikálisan a mai tendenciák - a „klasszikus" szociáldemokrata erők lesznek az uralkodóak a köztársaságban, s a politikai palettát a zöldek, a kereszténydemokraták és az erőteljesen nacionalista jellegű pártok és mozgalmak fogják valóban színessé tenni. M

it jelent a kommunisták litvániai hatalomvesztése az egész Szovjetunió számára? Egyértelmű bizonyítékát annak, hogy a tényleges politikai pluralizmus elkerülhetetlen, s a kommunista párt lemondását a hatalmi monopóliumról nem elég csak deklarálni, hanem a kinyilatkoztatottakat meg is kell valósítani. Mivelhogy a litván lavina egy országos méretű földcsuszamlás veszélyét jelzi. Ahhoz pedig nem fér kétség, hogy az ortodox kommunisták alól fog elsőként kicsúszni a talaj. H'a az SZKP nem szabadul meg tőlük minél előbb, akkor magukkal rántják az egész pártot. Ezt nemcsak a litván példa bizonyítja... GÖRFÖL ZSUZSA Mose Arensz Varsóban