Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám, hétfő

Felvonulások, nagygyűlések a Szovjetunióban nemzeteink régóta beteg lelke nehezen fog kigyógyulni. Ugyanakkor azokat sem nevethetjük ki, akik hittek az alattomos hivatalos ha­zugságnak, akik tudatosan semmiféle kö­nyörtelenséget nem követtek el, csupán becsületesen dolgoztak, miközben nem vették észre, hogy az általuk épített mű korhadt alapokon áll. Az egyik legszebb emberi tulajdonság a megbocsátás ké­pessége. Ha meg tudunk bocsátani rab­tartóinknak, annál inkább meg kell bocsá­tanunk azoknak a rabtársainknak is, akik nem kerültek ugyan a munkatáborok fém­rácsai mögé, csak a dialektikus ideológia ördögien megtévesztő rácsai mögé szo­rultak. Hiszen ki ne vágyódna egy olyan világ után, ahol nem lesznek urak és rabszolgák, kizsákmányolók és kizsák­mányoltak? Ki ne álmodna egy olyan világról, ahol a gyáros elkényeztetett fia nem sértegetheti a cselédet? Vagy ahol a munkások saját maguk határozhatják meg gyáruk gazdálkodását. Az ilyen szép eszmék annyira meggyőzően hatnak, hogy azon sem csodálkozhatunk, ha ezt egyesek az említett körülmények ellenére elfogadják. A köztársasági elnök beszédének to­vábbi részében a tudományos történelmi kutatás jelentőségével, elavult gazdasági szerkezetünk problémáival, környezetvé­delmi gondjainkkal, a közművelődés fela­dataival, s társadalmi életünk egyéb idő­szerű kérdéseivel foglalkozott. Beszédét követően a tömeggyűlésen mások is fel­szólaltak, majd pedig a résztvevők Marta Kubišovával együtt elénekelték a cseh­szlovák állami himnuszt. xxx Pozsonyban, a Szlovák nemzeti felke­lés terén tegnap több tízezer ember vett részt azon a nagygyűlésen, amelyet A to­talitarizmustól a demokráciáig jelszóval, az 1948-as februári események kapcsán tartottak. Elsőként Milan Kňažko, köztársasági elnökünk tanácsadója tartott beszédet. Bevezetőjében arról szólt, hogy 1948 feb­ruárjában Csehszlovákiában győzött az erőszak, s az azóta eltelt 42 év alatt több ezer élet veszett kárba, az emberek tízez­rei szenvedtek börtönökben és százez­reknek kellett elhagyniuk az országot. Demokráciánk még az út kezdetén áll - mondta -, és meggyőződését fejezte ki, hogy jó útra lépett. Milan Kňažko után Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, majd Ján Budaj a Nyilvánosság az Erőszak Ellen szlovák tanácsának elnöke lépett az emelvényre és figyelmeztette az össze­gyűlt polgárokat, hogy a demokráciáért vívott harcot még nem nyertük meg. Cé­lunk az legyen, hogy igazi polgári társa­dalmat építsünk ki. A mai Szlovákiának nincs szüksége több tucat politikai pártra, hanem egyetlen programra: a „gyógyu­lás" programjára. A nagygyűlésen Ján Čarnogurský, a szövetségi kormányfő első helyettese is felszólalt. - A kommunisták átvették a ha­talmat, és addig tartották a kezükben, amíg vissza nem vettük tőlük - mondta. - Ne feledkezzünk meg arról, hogyan szerezték meg és hogyan veszítették el ezt a hatalmat. A kommunista pártnak veszítenie kell a választások során. Már a választások jegyében (Folytatás az 1. oldalról) tásügyi miniszter szerint az FMK túlbecsülte a kérdés jelentőségét, miszerint a magyar oktatásügy hely­zetének megoldását magyar nem­zetiségű miniszterhelyettes szemé­lyében látnák garantálva - akadtak el, ám a tárgyalások folynak, s az FMK továbbra is elvi kérdésnek te­kinti ezen követelését. A sajtótájékoztatón szó esett még a komáromi magyar egyetem sorsá­ról, amellyel kapcsolatban az FMK szóvivői aggodalmukat fejezték ki az egyetem megalapítására benyújtott törvénytervezet kidolgozatlansága miatt, s javasolták, hogy a törvény­tervezetet közölje a sajtó. xxx A szombaton délután kezdődött közgyűlésen a jelen levő 140 küldött elfogadta a tanácskozás napirendi pontját, melynek sarkalatos kérdése a mozgalom kereteinek kialakítása volt, különös tekintettel a parlamenti választások közeledtére. A gyűlésen megjelent Váradi Lajos, a MK po­zsonyi főkonzulja, László Béla, a Nyitrai Pedagógiai Főiskola dé­kánhelyettese, Martin Bútora és Ro­man Zelenaj, a NyEE képviseleté­ben, valamint Zászlós Gábor, az SZNT alelnöke. A hattagú munkaelnökség meg­választása után Grendel Lajos meg­nyitó beszéde hangzott el, majd a vendégek kértek szót. Ezt követő­en Tóth Károly ismertette az alap­szabályzat tervezetét, amelynek megvitatása a késő esti órákig tar­tott. A vita során sok kérdés felme­rült, többek között: jogi személynek tekinthetők-e az FMK helyi csoport­jai; legyen-e tagdíj, s milyen össze­gű; hogyan kapcsolódhatnak a csehországi magyarok az FMK­hoz; lehet-e más pártállású személy tagja az FMK-nak, s egyáltalán párt­ról van-e szó, vagy politikai mozga­lomból, esetleg pártszerűen működő mozgalomról? Vasárnap délelőtt az alapszabály és a mezőgazdasági program vitájá­val folytatódott az ülés, amelyen vendégként megjelent Varga Sán­dor miniszterelnök-helyettes, Sidó Zoltán, a Csemadok elnöke, Duray Miklós, az Együttélés mozgalom ve­zetője, valamint a szociáldemokrata párt, a Ruszin Megújhodás Párt és a liberális párt képviselői. A mezőgazdasági program vitáját követően az országos gyűlés küldöt­tei zárt ajtók mögött megválasztották a mozgalom új vezetőségét, mely­nek elnöke Tóth Károly, alelnökei A. Nagy László, Szigeti László, Géresi Károly, Kónya Zoltán és Szőlős Ilo­na lettek. Ugyancsak döntöttek a harminctagú ügyvivői testület összetételéről, majd a választási stratégia volt napirenden, szintén zárt ajtók mögött. A Szlovákiában elsőként bejegy­zett politikai párt tehát már a közeli napokban, lépéselőnyben, megkez­di felkészülését a választásokra. Az ülésen meg is fogalmazták azt a pe­tíciót, amelynek kitöltésével és alá­írásával bármely csehszlovák állam­polgár támogathatja az FMK-t az aláírásgyűjtési akcióban. (K-y) XXX Az FMK tanácskozását távirat­ban üdvözölte Václav Havel köz­társasági elnök. „Az Dnök etnikai és politikai állásfoglalása lehető­vé teszi a közép-európai népek közeledését és humánus együtté­lését, a nemzeti és etnikai kisebb­ségek nemcsak jogi, hanem való* di egyenlőségét is az állampolgári egyenlőség elvei alapján. Közös célunkat, Európát nem érjük el az előítéletek, az antagonizmusok, hanem a kölcsönös tisztelet, az erkölcs és az aktív munka alap­ján" - állt a táviratban. Az eszmei megújhodás meggyorsításáért (Folytatás az 1. oldalról) s a szellemi aktivizálódásához szük­séges feltételek kialakításának. Kü­lön is rámutatott az értelmiség stra­tégiai küldetésére. Javasolta, hogy a párt új ideológiai identitására vo­natkozó fő elméleti kérdések meg­tárgyalása céljából április elejére hívják öszze a párt programkonfe­renciáját. Ezt a javaslatot, valamint a Peter Weiss felszólalásában elhangzott egyéb gondolatokat a vita keretében többen is támogatták. Egyesek azonban eltérő nézeteket vallottak a választott szervek és az apparátus munkamódszereiről, a nemzetiségi politika kérdéseiről, a párt társadal­mi tekintélyének az építéséről, s bel­ső ellentmondásainak leküzdéséről. A vitából arra lehetett következtetni, hogy a párt nehéz helyzetben van, A szovjet katonák megértik, hogy el kell távozniuk (Folytatás az 1. oldalról) a Csehszlovák Néphadseregnek. A má­sodik és a harmadik szakasz pontos ütemtervét a szerződés aláírása után véglegesítik és hozzák nyilvánosságra. A szovjet egységek és fegyverek elszállí­tása részben vasúton, részben pedig kö­zúti konvojokban valósul meg, de légi híd létesítése is szóba került. Eduard Vorobjov megemlítette, hogy február 16 óta a szovjet hadsereg alaku­lataiban közös csehszlovák-szovjet bi­zottságok dolgoznak, amelyek közvetle­nül a helyszínen ellenőrzik az épületek állapotát, az okozott károkat, s felmérik az objektumok további hasznosításának le­hetőségeit. Feladatuk közé tartozik az is, hogy pontosítsák a Középső Hadsereg­csoport számára létesített építmények beruházási költségeit. Egyelőre annyi is­meretes, Rogy a szovjet fél 1968 óta 237,9 millió rubelt, a csehszlovák fél pe­dig 255 millió rubelt fordított ezekre a léte­sítményekre. A közzétett adatok szerint a Szovjetunió évente 25 millió koronát fizet a katonai épületek bérléséért, 18 millió 750 ezer koronát különböző szol­gáltatásokért, 1,5 millió koronát lakások bérléséért, két és fél millió koronát pedig az okozott károkért. A Szovjetunióból hozzák be a kenyér 45, a sütőipari termé­kek 27, a hús25, a halételek 95, a zsír, az étolaj és a cukor 100, valamint a zöldség­félék 10 százalékát. A többit szerződéses alapon a Koospol szállítja. A hazainduiás előtt a katonák és hozzátartozóik részéről tömeges árufelváráslás veszélye állítólag nem fenyeget, mert ennek a hazatérők jövedelmi helyzete korlátokat szab. Amint azt Vorobjov vezérezredes kijelentette, a katonacsaládoknak a lakbér, a szolgál­tatások és az élelmiszerek kifizetése után legfeljebb 1100 koronás havi jövedelmük marad. A Középső Hadseregcsoport alakula­taiban a legfőbb parancsnok szavai sze­rint nyugodt a helyzet, a katonák megér­tik, hogy el kell távozniyfc'^llemetlenül érinti őket azonban egyes csehszlovák állampolgárok viselkedése. Meggyaláz­zák a szabadságért elesett szovjet kato­nák emlékét, valamint a hozzánk oly közel álló Vlagyimir Iljics Lenin emlékműveit - mondotta Eduard Vorobjov. Arra a kérdésre, hogy a Szovjet Had­seregnek'miért volt elegendő 1968-ban néhány óra vagy néhány nap a bevonu­lásra, s most miért van szükség több mint egy évre a hazatéréshez, Vorobjov vezér­ezredes azt válaszolta, hogy ma sokkal több műszaki felszerelés van Csehszlo­vákiában, ami megnehezíti a szállítást. Emellett a használt térségeket ökológiai szempontból tisztán akarják átadni. Ne­hézségeket jelent továbbá a mintegy 17 ezer család távozása, amelyekhez több mint tízezer iskolaköteles gyermek tarto­zik. Ezek azonban a mi gondjaink, s tuda­tában vagyunk annak, hogy ezeket ne­künk kell megoldanunk - állapította meg Eduard Vorobjov. a bomlasztást okozó tényezők sze­repét még korántsem sikerült kikü­szöbölnie. Arról, hogy a pártot védekezésbe szorították, s hogy nem szűnnek a támadások a kommunisták és tisztségükben kifejtett tevékenysé­gük ellen Vasil Mohorita is beszélt. Ebben a helyzetben a kommunista párt léte a baloldal teljes szétverésé­nek a megakadályozását jelenti, a politikai erők bizonyos egyensú­lyának megőrzését, ha erről egyálta­lán beszélhetünk. A párton belüli konstruktív ellenzékként kíván hozzájárulni a párt demokratizálá­sához és a pluralitáson alakuló civiltársa­dalom megteremtéséhez a Kommunisták Demokratikus Fóruma is. Képviselőjük hangsúlyozta, hogy céljuk a párt eszmei platformjának átalakítása, s nemcsak a hatalmi totalitás és ideológiai fennható­ság elvetése. Felszólalásában Kiss Jó­zsef ismertette az Új Szó helyzetét, s a párt szlovákiai vezetőségének a lap­pal kapcsolatban elfoglalt álláspontját. A szlovákiai politikai erők képviselőivel - a papírmennyiség újraelosztásáról - folytatott tárgyalások során az Új Szó­ról az SZLKP lemondott, hogy az függet­len, az egés^csehszlovákiai magyarsá­got szolgálč/'napilapként jelenhessen meg. Hangsúlyozta, hogy a pártnak cse­lekvően kell hozzájárulnia a nemzetisé­gek helyzetének rendezéséhez, s meg kell szabadulnia múltbeli nemzetiségi po­litikájának terheitől. Rámutatott annak az áldatlan helyzetnek a mai következmé­nyeire, amikor a nemzetiségi közegben a párttagok háttérbe szorultak, mert a fe­lülről jövő utasítások nem engedték a jo­gos nemzetiségi követelések hatékony szorgalmazását. A továbbiakban elége­detlenségének adott hangot, a párt esz­mei megújhodásának és modern politikai erővé válásának vontatottsága miatt. A nemzetiségi követeléseket is magában foglaló választási program fontosságát hangsúlyozta Štefan Guzanin is, aki az ukránok helyzetéről szólt. Az SZLKP Központi Bizottsága többek között törölte azt a határozatát, melynek értelmében az SZLKP rendes kongresz­szusát 1990. április 6-7-re kellett volna összehívni, azzal, hogy az SZLKP rendes kongresszusára csak a törvényhozói tes­tületekbe vaió választások után kerül sor. Azok miatt a politikai hibák miatt, ame­lyeket a Szlovákiában végzett pártmunka irányításában követtek el, s amelyek a párt mély válságához vezettek. A CSKPiból kizárták Gejza Šlapkát, Ele­na Litvajovát, Ľudovít Pezlárt, Ladislav Ábrahámot, Ján Janíkot, Eugen Turzót, Štefan Bachárt, Miloslav Boďát, Vasil Bej­dát, Rudolf Juríkot, Ivan Litvajt, Ladislav Sádovskýt, Jozef Ševcet és Bohumil Chudýt. Szigorú biztonsági intézkedések Moszkvában • Elítélték az előzetes félelemkeltést • Pártszakadás Lettországban • A Szajudisz elsöprő győzelme a litvániai választásokon (ČSTK) - Tegnap Szovjetunió szerte felvonulásokat, nagygyűléseket tartottak, a legnépesebb akciók természetesen Moszkvában voltak. A fővárosban már reggel óta szigorú biztonsági intézkedések voltak érvényben. A városközpontban, a Szadovij körút mentén rendőrök és a belügyminisztérium katonái járőröztek. A Zubovszkij téren és környé­kén is jelentős erőket vontak össze, itt tartották a nagygyűlést. Délelőtt ezrek vettek részt az egyes társadalmi és nem formális szervezetek és szövetségek önálló nagygyűlésein. A Felkelés terén a Memórián hívei, a Gor­kij park előtti térségen a Moszkvai Válasz­tók Szövetsége, az Orosz Népfront, a De­mokratikus Szövetség, valamint a Tel­man Gdljan és Nyikolaj Ivanov támoga­tására alakult szervezet tartott nagygyű­lést. A különböző helyszínekről tizenegy óra után indultak el a menetek a Zubovsz­kij térre. A mellékutcákat teherautók zár­ták le, rendőrök és katonák ezrei - sisa­kokban, gumibotokkal és pajzsokkal fel­szerelve - az egész útvonalon végig ügyeltek a rendre. A felvonulók jelszavai nagyon külön­bözőek voltak, egyetértettek viszont ab­ban, hogy a március 4-re kiírt oroszorszá­gi választásokra a demokratikus szerve­zetek soraiból kell jelölteket állítani. A nagygyűlés szervezői szerint a Zu­bovszkij téren félmillió ember gyűlt össze. Más források szerint ennél azért keve­sebb. Gavriil Popov reformközgazdász, né­pi képviselő volt a nagygyűlés első szóno­ka. Nyomatékosan elítélte a tegnapi akci­ókat megelőző megfélemlítési kampányt. Véleménye szerint a közelgő választások előtti félelemkeltésről volt szó. Arra szólí­tott fel, hogy már a mai legfelsőbb tanácsi ülésen hozzanak létre egy különbizottsá­got, amely kivizsgálná a tegnapi nagygyű­lésekkel kapcsolatos parlamenti határo­zat és az SZKP KB felhívása előkészíté­sének körülményeit. Több szónok a demokratikus erők fel­zárkózására és egységes eljárására szó­lított fel. Határozottan elítélték a pártap­parátust, s egyáltalán az SZKP-t, amiért képtelen megoldani az időszerű problé­mákat. Többen követelték, hogy a de­mokratikus erők részvételével tartsanak kerekasztal-tárgyalásokat. Olyan vélemé­nyek is elhangzottak, hogy ez célszerűt­len lenne, ma már ennél többre van szükség. Ezen a nagygyűlésen jelentették be, hogy a főügyészség február 21-én meg­tartott pártgyűlésén kizárták az SZKP-ból Gdljant és Ivanovót. A nagygyűlés részt­vevői ezzel kapcsolatban nyilatkozatot fo­gadtak el, melyben nyomatékosan eluta­sították ezt a lépést és követelték a főü­gyészség lemondását, élén Szuharev fő­ügyésszel. Azok lemondását is követel­ték, akik a két nyomozó ügyével foglal­koztak. Telman Gdljan felszólalásában javasolta, hogy március 25-én Moszkvá­ban a demokratikus erők tartsanak újabb nagygyűlést. Javaslatát lelkes tapssal hagyták jóvá. A nagygyűlés egyébként nyugodtan zajlott, minden provokáció és rendbontás nélkül. Nemcsak nagygyűlések, párttanács­kozások is voltak a hét végén a Szovjet­unióban. Rigában a jelek szerint szintén bekövetkezett a pártszakadás: április 14­re összehívták a független köztársasági pártszervezet alakuló kongresszusát. Leningrádban tegnap kezdték meg kétnapos tanácskozásukat a párton belüli demokratikus mozgalmat támogató kom­munisták képviselői. Tbilisziben megtar­totta alakuló kongresszusát a Grúz Szoci­áldemokrata Párt. A szombati litvániai választásokon el­söprő győzelmet aratott a köztársaság függetlenségéért küzdő Szajudisz, a mozgalom az átalakításért. Már az elő­zetes eredmények szerint is a 141 tagú parlamentben 72 képviselője lesz. A de­cemberben függetlenné vált kommunista párt 11 mandátumot szerzett, az SZKP­hoz hű szárny csak 7 mandátumot. 45 választási körzetben egyik képviselő sem szerezte meg az abszolút többséget, itt a második választási fordulót március 10­én tartják, s valószínű, hogy az eredmé­nyek ezekben a körzetekben is megerősí­tik a Szajudisz pozícióit. Legyen inkább európai család (Folytatás az 1. oldalról) lomban vannak olyan követelések, hogy a szovjet csapatok ugyanolyan gyorsan távozzanak az országból, mint amilyen gyorsan bevonultak. Ennek ellenére az emberek készek megérteni a megalapozott érveket. Arra a következtetésre jutottak, hogy a csapatkivonás körül vannak való­ban komoly problémák, s ezek meg­oldásához bizonyos időre van szük­ség. Megértésüket erősíti, hogy az ügy helyes irányban halad. Dienstbier úgy vélekedett, Né­metország egyesítése lényegébén megoldott, csak idő kérdése, hogy megvalósuljon. A TASZSZ kiemelte szavait, miszerint Németország új­raegyesítését a helsinki folyamat meggyorsítására kell kihasználni. Ugyanakkor a csehszlovák külügy­miniszter megjegyezte, az európai ház fogalma helyett jobb lenne euró­pai családról beszélni, hiszen a ház­nak van pincéje és emelete, van udvara, s felvetődik a kérdés: ki hol fog lakni. Biztosítani kell a kisebbségek egyéni és kollektív jogait (Folytatás az 1. oldalról) vezetéssel és politikával szemben, mint a bukaresti magyarság szószó­lói, de nem elvi eltérésekről van szó. Az említett értekezlet előtt néhány nappal Bukarestben megtartotta ülését a nemzeti egység ideiglenes tanácsának kisebbségügyi bizottsá­ga, melynek élén Király Károly, a tanács alelnöke áll. A résztvevők megtárgyalták a ro­mániai kisebbségek legfőbb problé­máit, mindenekelőtt az iskolák szét­Két robbanás (ČSTK) - Stanislav Pohoral ez­redes, a Nemzetvédelmi Minisztéri­um sajtószóvivője tegnap közölte a Csehszlovák Sajtóirodával, hogy a péntekről szombatra virradó éjsza­kán a Tábori járásban levő drhovicei katonai alakulatnál két robbanás kö­vetkezett be az utászok műszaki raktárában. A második robbanásnál három, a helyszínre hívott szakem­ber életét vesztette, közülük az egyik a Nemzetbiztonsági Testület tisztje volt. Két további katona sebe­sülést szenvedett, őket kórházban ápolják. A baleset okát a Csehszlovák Néphadsereg és a Szövetségi Bel­ügyminisztérium közös bizottsága vizsgálja. választásának az ügyét, a kisebbsé­gi szervezetek kiépítése körüli bo­nyodalmakat, a székházgondokat, a kétnyelvűség elméleti és gyakorla­ti kérdéseit stb. Bírálták a román közéletben és a sajtóban az utóbbi hetekben feléledt kisebbségellenes hangokat, irányzatokat. Mivel erre a harmadik találkozóra sem jött el a kormány meghívott, felhatalmazott képviselője, Király Károly többek ja­vaslatára kilátásba helyezte, hogy az elhangzott kérdésekben a ki­sebbségek képviselői, ez az egyfajta parlamenti kisebbségi frakció inter­pellációt fog benyújtani a nemzeti egység ideiglenes tanácsának soron következő ülésén. A tervek szerint erre pénteken kerül sor. Ebben az interpellációban az iskolaügy körüli bonyodalmakon kívül szó lesz még a Sovén, nacionalista román körök támadásai elleni tilatkozásról is. Ezzel kapcsolatban jegyzem meg röviden, hogy az utóbbi hetekben elkezdtek mozgolódni és szervez­kedni a moldvai csángók is. Első országos találkozójukra február kö­zepén került sor. Előzetesen mege­gyeztek egy csángó szervezet, illet­ve egy csángó lap kiadásának szük­ségességében. A részleteket a kö­vetkező találkozókon fogják majd ki­dolgozni, hiszen a probléma nagyon bonyolult. KOKES JÁNOS, Bukarest, 1990. 2. 25. ÚJ SZÚ 2 1990. II. 28. Nem fényes győzelem volt...

Next

/
Thumbnails
Contents