Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám, hétfő

Választások után, válás előtt Sokan mondták: elég a szóból, jöjjenek a tettek Legutóbb nem hagyományos zárszámadóra gyülekeztek a köbölkúti szövetkezet tagjai. De nem ám, hisz az eredmények szokásos értékelésén kívül új tisztségviselőket is kellett választaniuk, s mivel többen úgy gondolták, önállóan eredményesebben gazdálkodhatnának, az egykor felsőbb utasításra egyesített szövetkezetek különválásáról is dönteni kellett. És persze sok-sok probléma is megvitatásra várt. Például az, ámire Vida Júlia levélben hívta fel a figyelmünket, a jutalmazásban tapasztalt igazságtalanság kérdése. Olvasónk úgy fogalmazott, a vezetők a saját zsebükre dolgoznak, aki pedig az igát húzza, annak fillérek is alig jutnak. Juhász Jenő mérnök üzemgazdász tömören így jellemezte a szövetkezet múlt évi gazdálkodását: - Tulajdonképpen jó évet zártunk, elégedettek azonban nem lehetünk. Főleg a jövedelmezőséggel van baj, igaz, nem kizárólag a saját hibánkból. Igazságtalannak tartjuk például, hogy a boltokban 12-13 koronáért árusítják az őszibarackot, de a termelőknek csupán 7 koronát fizetnek kilójáért. Az állattenyésztésünk évek óta mélyponton van, s miként az önökhöz címzett olvasói levél is utal rá, a jutalmazásban is előfordultak hibák. Már önmagában az is elgondolkodtató, hogy 3390 liter átlagos évi tejtermelés mellett a fejők havi átlagkeresete 3496 korona. Benyus András mérnök, a speciális növénytermesztési ágazat vezetője a tervezett különválás utáni lehetőségekről beszélt. Később tudtam meg, hogy nem véletlenül, ugyanis ő volt az elnökjelölt. Mint kifejtette, a válás elsősorban a köbölkútiaknak kedvez, hisz sok szőlőjük és intenzív gyümölcsösük van, s végszükség esetén a melléküzemágra is alapozhatnak. Személy szerint az osztozkodástól tart legjobban, mert el sem tudja képzelni, miként lehetne igazságosan megosztozni a gépparkon és általában az együtt szerzett vagyonon. Félő, hogy a nézetek és igények egyeztetése sok gyűlésezéssel fog járni, s ez elvonhatja a figyelmet a termelőmunkától. Ennek pedig később mindenki kárát látná. A tanácskozáson alaposan megvitatták a felvetett problémákat. Többen hangsúlyozták, javítani kell az irányítást és a munkaszervezést, s lehetővé tenni, hogy a szövetkezet valamennyi tagja részese lehessen az irányításnak. A tagság kérte, vizsgálják ki a vezetők visszaéléseit, melyekre többek szerint konkrét bizonyítékok vannak. Néhányan a demokrácia elmélyítése mellett szóltak, mások a Csehszlovák Mezőgazdasági Párt alapszervezetének megalakítását szorgalmazták. A zárszámadó vitája tulajdonképpen olvasónk levélben feltett kérdéÚJSZÚ 3 1990. II. 27. Évente csaknem 46 millió korona értékben gyártanak üvegrosttal erősített műanyagból kajakokat, kenukat, szörföket és tartályokat, illetve csomagtartókat személyautókba, valamint műanyag alkatrészeket a Tatra és a Liaz típusú tehergépkocsikhoz a szeredi Novoplastban. Az ipari szövetkezet termékei külföldön is keresettek. A felvételen Anna Č maradóvá ülőkét készít a Junior típusú hajókhoz. Vladimír Andor felvétele - ČSTK seire is választ adott. Maga Takács Gyula, a szövetkezet ellenőrző és revíziós bizottságának elnöke is visszaélésekről bedéit, elmarasztalva a volt vezetőséget a problémák megoldásának halogatásáért, a laza munkafegyelem elnézéséért. Mint a beszámolóban elhangzott, egyések pihenni járnak be a munkahelyükre, mások meg a kertjükben dolgoznak vagy éppen a kocsmában üldögélnek munkaidő alatt, mégis elfogadhatóan keresnek, . mert a csoportvezetők elnézik a lazaságot. Ezzel szemben a becsületesen dolgozókat nem fizetik meg, mert a jutalmazásban még mindig az egyenlősdi érvényesül, amit Vida Júlia is szóvá tett levelében. A zárszámadó tanúsága szerint, nem ő volt az egyetlen, aki helytelenítette ezt a praktikát. A nagy körültekintéssel megszervezett választásokon Benyus András mérnököt nagy szavazattöbbséggel választották meg elnöknek. A tanácskozás 388 résztvevője közül 316-an adták rá a voksukat. Ahogy az egyik nyugdíjas fogalmazott, végre érvényesült a nép akarata, olyan vezető került a közös élére, aki élvezi a dolgozók, a tagság bizalmát. Nos, bízzunk benne, hogy ezt a mindennapok igazolni fogják. Annál is inkább, mivel a Nyilvánosság az Erőszak Ellen fórum helyi csoportjának egyik vezetője - név szerint Halász Róbert mérnök zootechnikus - úgy nyilatkozott, a maguk részéről elégedettek a választások eredményeivel-, most már csak dolgozni kell, hogy a már oly sokszor emlegetett lehetőségek kihasználásával valóban eredményesebbé tegyék a szövetkezet gazdálkodását. BALLA JÓZSEF Lesz ismét híd a Dunán? A párkányiak és az esztergomiak az újjáépítés mellett szavaznak Pár nappal azelőtt értesültünk arról, hogy Párkányban a Független Magyar Kezdeményezés és a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalom helyi képviselői újabb lépést tettek a csehszlovák-magyar kapcsolatok elmélyítése érdekében. Az előzmények múlt év december 21 -re nyúlnak vissza, amikor is gyertyás felvonulást tartottak Tőkés Lászlóért és a romániai áldozatok emlékére. A templomtér előtt összegyűlt lakosok ezt követően minden előzetes megbeszélés, megegyezés nélkül a csonka hídra vonultak, s követelték annak újjáépítését, felépítését (a hidat a második világháborúban felrobbantották, s ez az egyetlen ilyen típusú létesítmény, melyet nem állítottak vissza eredeti állapotába az elmúlt 45 év alatt). A túloldalon élő esztergomiak - látva a párkányiak tüntetését - szintén felvonultak az ő oldalukon levő hídmaradványra, így jelképesen kezet nyújtottak egymásnak a két város lakói. December 31-én éjjel pedig szimbolikus hídavatást tartottak. Ennyit az előzményekről. Február 9-én aztán megtörtént az igazi' kézfogás. Az MSZP esztergomi szervezetének kezdeményezésére meghívták a párkányi NYEE és az FMK képviselőit, hogy egyeztessék a két város egymást érintő jövőbeni elképzeléseit. Ezen a találkozón részt vett Pozsgay Imre államminiszter, aki támogatásáról biztosította a kezdeményezést, s információink szerint megvalósítását vállalkozási formák létrejöttével képzeli el. A párkányi küldöttség egyik tagja Himmler György gimnáziumi tanár volt, aki elmondta, hogy a megbeszélésen részt vettek a budapesti Rákóczy Szövetség képviselői is, akik olyan konkrét elképzeléseket tártak a találkozó résztvevői elé, melyek már az új híd elkészültét feltétezik. A híd egyébként 1995-ben, tehát éppen a világkiállítás évében lenne 100. éves, s üdvös lenne, ha ennek, a köztársasági elnökünk által is hasznosnak ítélt eseménynek a tiszteletére újjáépülne. Himmler György azonkívül, hogy a hidat a két ország közti kapocs megszilárdításának tartja (jogosan), néhány olyan gazdasági tényezőre is felhívta a figyelmet, melyek semmiképp sem hanyagolhatók el. Például a szakértők véleménye szerint az újjáépítés 400-600 millió forintba kerülne, míg a „csonkok" eltávolítása 300 millió forintot emésztene fel. Nem olyan nagy a különbség az alkotás és a rombolás költségei között, így tán reménykedhetünk s bízhatunk abban, hogy pár év múlva Esztergom, mint műemlék- és Párkány, mint fürdőváros összekapcsolódik. SZITÁS GABRIELLA Jánostelken a helyzet tarthatatlan A gondokat közösen kell megoldani A közelmúltban levélben fordultak szerkesztőségünkhöz a Nagymegyeri Állami Gazdaság egyik majorjának, Jánosteleknek a lakói. Panaszuk lényege: lakásaik szörnyű állapotban vannak, a majori népet „elnyomják", a vezetők nemtörődömök, visszaélések vannak... A majorban 16 család él. A szerencsésebbek az újabb - 15 éves - lakóházakat, a kevésbé szerencsések pedig még a múlt században épített, átalakított cselédházakat bérelhetik. A Palica, a Szántó és a Szomolai családokat kerestem fel először, akik nemcsak a felsorolt panaszokat ismételték el, hanem arról is beszámoltak, hogy vezetőik embertelen módon bánnak a dolgozókkal, sőt szóba kerültek malac- és tápszerlopások, és az állami gazdaság földjének jogtalan használata is. Szó ami szó, a letört kilincsek, korhadt faajtók, rendetlen, sártengerré változott udvarok látványa lehangoló, és az egykori cselédház szinte lakhatatlannak tűnik. Azért az igényesebbek itt is javítani tudtak környezetükön. Palicáéknak a festetéssel van gondjuk. Az öttagú családból csak az apa keres, átlag 3500 koronát, nehezen jönnek ki ennyi pénzből, mert fizetni kell a lakbért, a villanyt, a gyerekeket öltöztetni kell - így nem futja festésre. Egyébként is: ez az állami gazdaság kötelessége - vélik. Szántóéknál hárman laknak a „cselédház" egy szoba-konyhájában. A vakolat potyog, de állítják, nem érdemes a lakást rendbetenni, mert pár hónap múlva ugyanilyen állapotba .kerül minden. A másik szobát azért nem lakják, mert ott egerek tanyáznak... Hogy lehet ezt elviselni? Megszokták,, meg aztán hova is mennének? Szomolaiék ugyanebben a cselédházban laknak. Talán, mert fiatalabbak, náluk viszonylag minden rendben van, csak a fürdőszoba állapota rossz. Mindannyian többször is kérték a gazdaság vezetőjét, festessen ki, javíttassa meg az elromlott vízcsapokat, kazánokat, lefolyót - mindhiába. Új gazdaságvezetőt szeretnének, aki jobban törődne velük... Katona Ferenc, a jánosteleki major gazdaságvezetője arra hivatkozik, hogy az állami gazdaságnak nincs karbantartócsoportja, amely a lakások rendbentartására lenne hivatott, meg aztán hiába is kért segítséget „bentről", nem volt mód a lakások festésére és a javítások elvégzésére. Először a gazdaság istállóit kellett felújítani, mert állapotuk már tarthatatlanná vált; ezenkívül egy kis melléképületet, ahol az állatgondozók ebédelhetnek, esetenként gyűlést tarthatnak. A lakásokat egyszerre kívánják felújíttatni a közeljövőben, nem szakaszonként, nehogy nézeteltérések merüljenek fel a lakók között. A gazdaság földjének jogtalan használatát cáfolta, papírokkal, csekkekkel tudja bizonyítani, hogy azon a bizonyos földterületen termesztett tök árából a gazdaság részére vásárolt egy-két dolgot, a fennmaradó összeget jó kezekbe, jogos tulajdonosának, az állami gazdaságnak adta. - Vétkemül csak szigorúságomat és igényességemet róhatják fel - mondja -, mert megköveteltem, hogy az emberek rendesen végezzék a dolgukat. Nagy László telepvezető a majoriak gyakori kihágásairól beszél. Hogysíizetés után szinte lehetetlen munkára bírni őket, s gyakran megesik, másnak kell helyettük elvégezni a fejést, trágyázást, mert reggel nem tudnak felkelni. Mindenesetre a munka becsületes elvégzése nem erős oldaluk. Persze, ez nem vonatkozik valamennyiükre. Bohus Károly, a Nagymegyeri Állami Gazdaság nemrég megválasztott igazgatója nincs irigylésre méltó helyzetben. Arról tájékoztatott, hogy a látogatásom előtti napon volt küldöttgyűlés, ahol ismertették a vállalat koncepcióját, melyben új szolgálati lakások építéséről és a meglévők javításáról is szó van. A jánosteleki ügyről már értesült és úgy véli, közös erővel a problémák megoldhatók. Ehhez azonban mindkét félnek akarnia és tennie is kell valamit. Jánostelken laknak olyanok is, akik nem elégedetlenkednek. Például az egyedül élő, 68 éves Pasztorek Mária, aki még mindig a gazdaságban dolgozik, valamint a Lukács család. Szerintük a lakást annak kell rendben tartania, aki lakik benne, és festésre is össze lehet spórolni a pénzt, ha nem vesznek belőle alkoholt... A major problémái sokkal összetettebbek, mint az első látásra tűnik. Az egymás elleni harc helyett a közös megoldást kellene keresni. Mindenesetre a rossz körülmények között élő jánostelekieknek elkelne a segítség. Az itt lakó és dolgozó emberek munkához és egymáshoz, valamint feletteseikhez való viszonyán nagyon gyorsan változtatni kellene, még mielőtt a kapcsolatok teljesen elmérgesednek! A gondok közös megoldása valamennyiük érdeke és nem megy másként, csak ha együtt, és valóban őszintén próbálják megbeszélni a tennivalókat! (póda) A

ki az utóbbi két hónapban figyelemmel kísérte a szlovákiai sajtót, megállapíthatta, hogy miközben egy mindent átfogó társadalmi változás viszonylag gyors tempóban elkezdődött folyamatában élünk, a kisebbségekkel szembeni türelmetlenség a demokrácia érvényesülésével arányosan növekszik. Történik ez mindannak ellenére, hogy az emberek többsége a dikta-, torikus pártállam hivatalos ideológiájával ellentétben igenis kívánja az emberi jogok általános érvényesülését. Társadalmunkban számos olyan csoport, etnikum, korosztály, nemzeti vagy faji kisebbség él, amelyekkel szemben kisebb vagy nagyobb mértékben, de bármikor megnyilvánulhat az ellenszenv. Ezt tekinthetnénk természetesnek is, hiszen az elmúlt negyvenkét év állami ideológiájának egyik sarkalatos - ezért kényszerítő - szempontja volt az emberek osztályszármazása, világnézete, politikai meggyőződése és mindenekelőtt pártállása szerinti megítélése. Sztereotípiák egész sorát sulykoltak az emberek fejébe. Egyebek között az egyik ilyen politikai sztereotípia volt a szociális gondoskodásnak az öregek felé megnyilvánuló tökéletessége. Miközben persze észrevétlenül kitermelődött a fiatalabbakban a vágy: bárcsak már nyugdíjas lehetnék, s akkor majd... stb., stb. Ugyanígy a szociális gondoskodás a nyugdíjak politikailag is szabályozott összege már az öregeknek mondott társadalmi csoporton belül is az egymás iránti előítéletek egész sorát termelte ki. Éppen ezért tűnik mégis természetellenesnek, hogy egy születő demokráciában a kisebbségekkel szembeni sztereotípiák, beidegzettségek mindegyre így működtetik a többség gondolkodását, s hozzák felszínre az előítéletek nyomában felbukkanó nemzeti indulatokat. marad a kommunista párt kijelölte államapparátus. Régi beidegződésekkel élő hivatalnokok egész serege gátolja most is a nemzetiségileg vegyesen lakott járásokban, kerületekben a nemzeti kisebbség kultúrájának és oktatásügyének demokratizálását, autonomitását. Mindezekhez járulnak a magyarokkal szemben hangoztatott sztereotípiák „az Előítéletek fogságában Politikai naivitásra vallana azt várni, hogy a lappangó többségi nacionalizmust eltűrő, sőt a tudományosság álcájával azt meg is támogató kommunista pártnak a „hagyatékából" éppen ez tűnik el elsőnek. Méltán feltételezem, hogy a társadalmi rendszerváltás gazdasági megalapozottsága után gyorsabban változik - mondjuk - a szociális gondoskodás gyakorlata. Viszont aligha következik be ilyen gyors változás az etnikai, faji és nemzeti kisebbségek iránti, de még a szövetségi köztársaság két nemzetének egymással szembeni előítéleteiben. Ha létrejön a jogállam, amelyben a demokratikus, szabad választásokon megválasztott képviselők megalkotják a mindenfajta (társadalmi, etnikai, faji, nemzeti, politikai) kisebbség érdekeit védő polgárjogi, munkajogi és csoportok érdekeit védő új törvényeket, akkor sem dőlhetünk hátra karosszékeinkben. Mert az átmenetinek mondott időszakban egy ideig részben még a helyén ezeréves elnyomásról", „a szlovák nemzet királyok-nélküliségéről", „a csehszlovákiai nemzeti kisebbségek helyzetének tökéletességéről". Viszont mindegyre elfeledkeznek arról, hogy mindezt a letűnt pártállam hivatalos ideológusai is előszeretettel hangoztatták. Ugyanezt tették minden nemzeti kisebbségi jogokat követelő kezdeményezés elfojtásakor is. M(ndez nem véletlen. A modern politika-tudomány kimutatta, hogy az előítéletek alkalmazásában semmilyen különbség nincs a szélsőjobb és a szélső-bal kisebbségekkel szembeni ideológiájában. Mindkettő el akar tüntetni. Ide vezethető vissza az is, hogy a szlovák sajtóban az utóbbi időben támadó cikkek tucatjai láttak napvilágot, amelyeknek két alapvető jellegzetessége volt: 1. mindegyre azt sugallták, hogy a szlovákság Szlovákiában veszélyben érezheti magát. 2. a magyarok követelései veszélyt jelentenek Csehszlovákia egységére és szuverenitására. Igen veszélyes két álláspont ez, hiszen a magyarokra keni azokat a dolgokat, amelyek a cseh nemzet és a szlovák nemzet viszonyának napjainkbeli tisztázása során is számtalanszor megfogalmazódnak. Nekünk - csehszlovákiai magyaroknak - tudatosítanunk kell, hogy ezekre a hamis vádakra egyetlen válasz létezik: a higgadt, megfontolt politikai kultúra. Ennek kell áthatnia a mégoly szenvedélyes munkahelyi vitákat, a közigazgatási testületek tanácskozásait, a következő szabad választást megelőző kampányokat és mindenekelőtt a sajtót. Ebben a vitában tudatosítanunk kell, hogy Csehszlovákia mai vezető erői Európába igyekeznek. Számunkra ez adjon reményt és erőt. Éppen ezért sürgetőbb a demokratikus jogállam és a szabad választás lehetőségének megteremtése, mint a meddő előítéletekre alapozott nacionalista veszekedés. Csak ezek létrejötte után várhatjuk, hogy törvényhozásunk európai léptékű lesz, a társadalom-tudományban és az oktatásügyben programszerűen foglalkoznak majd a nemzeti és mindenfajta előítéletekkel, s a tömegkommunikáció a sajtószabadság, a szabad véleménynyilvánítás szellemében nem utasítja el a magyar szerzők már most is megírt válaszcikkeit. Persze, addig is ki kell nyitni a szánkat. Higgadtan, nem a politikai riposzt szándéKával, hanem a kölcsönös megértést segítve, rendületlenül. DUSZA ISTVÁN