Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-21 / 44. szám, szerda

Az első közgyűlés előtt Beszélgetés TÓTH KÁROLLYAL, a Független Magyar Kezdeményezés szóvivőjével • A Független Magyar Kezdeményezés politikai arculata napjainkban már kirajzolódott és egyre ismertebb nemzeti kisebbségünk körében. Közvéleményünk azonban keveset tud az FMK tagságáról. Ezért először hadd kérdezzem meg: hány tagja van jelenleg a mozgalomnak, milyen a tagság szociálisés korösszetétele, hol vannak erős bázisai az FMK-nak, s milyen városokban, melyik vidéken kell még helyi csoportokat alakítani? - Szakítani kell azzal a felfogással, hogy egy pártot, vagy politikai mozgalmat tagjainak száma teszi erőssé. Igen, vannak tömegpártok (ilyenek például a baloldali pártok), amelyek a tömeghatásban látják azt a politikai biztosítékot, amely céljaik eléréséhez szükséges. A programpártok nem ezt a meglehetősen nagy apparátust igénylő utat választották, fő politikai biztosítékukat a markáns, egyöntetű, tiszta és világos program megfogalmazásában és az ugyanilyen politikai cselekvésben, magatartásban látják, mely akciókész, szellemiségében pedig friss tud maradni. Bibó István óta Közép-Európában is tudjuk, hogy a politikát lehet nagyon tisztességes eszközökkel is művelni, sőt, aki nem ezt teszi, aki hazugságokra, demagógiára és a tömegmanipuláció eszközeire építi politikáját, az rövid távú sikereket ugyan elkönyvelhet,

N hosszú távon azonban feltétlenül kudarcot vall, természetesen az egész eszmeiségével egyetemben. Ráadásul önző politika is ez, amely veszélybe sodorhatja az egész társadalmat, politikai^ kalandorság! Az FMK a kezdetektől egy elvi politikát meghirdető politikai mozgalom volt és a továbbiakban is az kíván maradni! Elveink és prog'ramunk ismeretében a kezdetektől egy kis-párti szerepre rendezkedtünk be, inkább politikai szellemi erő kívántunk lenni, sem mint tömegmozgalom. Mégis jő volt tapasztalni, hogy ilyen sokan csatlakoznak hozzánk. Arra a kérdésre, hogy hány tagunk van, nem kívánok válaszolni, ez, úgy gondolom, a mozgalmunk belső ügye. Nagyon erős a mozgalmunk a Nyugat-szlovákiai és a Közép-szlovákiai kerületben. Keleten még mindig sok a tennivaló. Egyébként, hogy Kassa környékén és a Bodrogközben mozgalmunk nem aratott akkora sikert, mint másutt, a Csemadok vezetésével folytatott viták meglehetősen rosszindulatú félremagyarázásának köszönhető. Amikor mi óvtuk a Csemadokot a politikai szerepvállalástól, ezt ott egyesek úgy magyarázták, hogy a Csemadokot kívánjuk felszámolni. • Az FMK és a VPN közös nyilatkozata teljes joggal nevezhető történelmi jelentőségűnek, hiszen szakít a nemzetállam koncepciójával és minden állampolgár tényleges emberi és kollektív jogait, a nemzeti kisebbség önrendelkezési jogát, kulturális autonómiáját hangsúlyozza. Véleménye szerint milyen gyakorlati lépésekre van szükség ahhoz, hogy fokozatosan eloszlassuk az előítéleteket, a gyűlölködést, a nemzeti elfogultságot, amelyeknek, sajnos, számtalan megnyilvánulásait tapasztalhatjuk napjainkban is? Milyen esélyt lát arra, hogy a deklarált, korszerű elvek, itt, Közép-Európában idővel mindennapi valósággá váljanak? - Feltétlenül számolni kell egy nemzeti (túlkapásoktól és indulatoktól korántsem mentes) eufóriával, én ezt amolyan „nemzeti tombolásnak" nevezném. Amikor a Literárný týždenníkben szeptemberben megjelent a magyarországi szlovákok levelére reagáló írásunk, a szlovák reakciók már elórejelezték ezt az üres és nevetséges nemzeti tombolást. Az egyik írásban például Sobotková asszony, miután arra a következésre jutott, hogy mi minden szavunkkal el kívánunk szakadni Csehszlovákiától, egy teátrális felkiáltásban azon kesergett, hogy ha ez megtörténik, ők (mint szlovákok!) kikkel szemben fogják úgymond tudatosítani magukat, mi marad akkor számukra, a nemzeti jelvényeken és eféléken kívül? 1968 és a jelzett írás után nekem nincsenek illúzióim. Ennek a „tombolásnak" be kell következnie, és nemcsak a szlovák térfélen. A kérdés csak az, mekkora önfegyelem közepette megy ez végbe. A közös dokumentum azért jelentős, mert pozitív értékekre támaszkodó, európai nemzettudat körvonalait helyezte ezzel szemben. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a vegyes lakosságú községekben és városokban két teljesen ellentétes hatás érvényesül. Szinte mindenütt jelen van magyar részről egyfajta történelmi tudat, szlovák részről pediŕj egy hatalmi tudat. A helységek őslakosai (és nemcsak a magyarok) még emlékeznek, hogyan is nézett ki a községük 40-50 évvel ezelőtt, s a kommunista diktatúra felszámolását ezeknek az állapotoknak a visszaállításában (is) látják (utca- és helységnevek stb.). Ezzel szemben jelen van az időközben betelepült szlovák nemzetiségű lakosság hatalmi tudata, amely a korábbi állapotokról mit sem tudva, pozíciója elleni támadásként értelmez minden ilyen követelést. A legszörnyűbb mindebben azonban az, hogy ez a két fél az elmúlt évtizedekben sose ült egy asztalhoz azért, hogy ezeket a kérdéseket megbeszélje, helyette, egymás tökéletes nem ismeréséből adódóan, önmagukban a végletekig fokozták az egymás iránti félelmeket és elfogultságokat. Ez is egyfajta védekező szerep volt. Tudatosítanunk kell, hogy itt a negyven év alatt sok változás történt, és ebben az új helyzetben kell megtalálnunk az egymáshoz vezető utakat, meg kell tanulnunk egymás mellett élnünk. November 17-e után beszélgettünk a vonatban egy kommunista hivatalnokkal, látva rajtunk a kitűzőket, idegesen reagált minden mondatunkra. És csak akkor nyugodott meg, amikor megmagyaráztuk neki, hogy eszünk ágába sincs ót (ott és akkor, kissé szimbólikusan szólva) legyilkolni. Az út további részén azután egész jól elbeszélgettünk. Mintha kicserélték volna ót - ezért mondom, hogy a félelem a kulcsa minden ilyen kérdésnek. • A polgári kezdeményezések meghatározó szerepe az állampárt diktatúrájának a megdöntésében elvitathatatlan. Ezek a mozgalmak politikai és erkölcsi tekintélyt vívtak ki elveikkel, kiállásukkal a lakosság, a közvélemény körében. Az elmúlt hetekben viszont hangot kapnak bizonyos aggodalmak is: vajon jó irányban haladnak-e ezek a politikai mozgalmak? Jarmila Johnová mérnök, a Charta '77 egyik tagja aláírója például a Lidová demokrace elmúlt heti számában nem személyeket, hanem módszereket bírált a képviselők kooptálásával és főleg a választási törvény előkészítésével kapcsolatban. Föltette a kérdést, vajon lehetséges-e nem demokratikus eszközökkel lerakni a demokrácia alapjait? Nyilván számolni kell az időtényezővel, a sajátos belpolitikai helyzettel, mégis kíváncsi vagyok az ön véleményére. -Nézze, a kooptálások formálisan nem voltak antidemokratikusak. Akik ma számon kérik a demokráciát, azok a demokrácia elveivel, lehet, tisztában vannak, de biztosan nincsenek tisztában azzal, hogy itt még nincs demokrácia. A demokráciát nem lehet kikiáltani! Itt ma kemény 4-5 év vár ránk, és ez nem lesz mindig demokratikus. Hogy milyen deformációkhoz vezet ez a folyamat, nehéz előre megjósolni. Ez az átmeneti időszak akkor lesz sikeres, ha az önkorrekció jogi és gyakorlati feltételeit megteremti. A sarkalatos törvények mind ezt célozzák, minél felkészültebb parlament fogadja el azokat, annál biztosabbak lehetünk a dolgunkban. Már most is heves viták dúlnak a parlamenti bizottságokban, és ami a meglepő, nem a régi és az új képviselői között, hanem a törvények megszövegezői és az új képviselők között, akik pedig úgymond az ,,ő embereik". A kontrollszerep és az önkorrekció már működni kezdett. Tudnunk kell, hogy nem a demokrácia old meg problémákat, hanem attól van demokrácia, hogy megoldunk (megoldhatunk) dolgokat. • A többpártrendszerű struktúrában természetes a nemzeti kisebbség tagozódása is különböző eszmei platformok és politikai mozgalmak alapján. Úgy vélem, e különbözőség ellenére a jövőben is lesznek olyan - a nemzeti kisebbségünk létével, alapvető érdekeivel összefüggő - kérdések, feladatok, amelyekben szükséges az együttműködés. Az FMK ezekben a hetekben és a választásokat követően hogyan képzeli el az együttműködést az Együttélés politikai mozgalommal, a Csemadokkal, és más nemzeti kisebbségi politikai erőkkel? -Az FMK abba, hogy magyar, nem kíván belebetegedni. Ez számunkra létállapot kérdése. Ez idáig két magyar politikai erő jelezte jelenlétét a politikai életben, az FMK és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom (a Magyar Diákszövetség érdekképviseleti szervezet maradt). Egyik sem tagadta magyar mivoltát, és egyik sem csinált ügyet abból, hogy magyarként van jelen a politikai életben. Az az érdekes, hogy mert mindkettő világosan jelezte politikai arculatát, magyarsága miatt különösebb vádak nem is érték úgymond „szlovák részről" egyiket sem. Sokan vádolnak viszont bennünket, hogy kollaborálunk a szlovákokkal. Erre a vádra, meg kell mondjam, nincs válasz. A primitívséggel, a demagógiával és a pletykákkal ugyanis nehéz harcot vívni, főleg akkor, ha az nagy nemzeti magasságokból érkezik. (Szabó Miklós írja egyik írásában, hogy a nacionalista tudat szempontjából nem lézetik máspártiság, csak nemzetietlenség és nemzetárulás). Mi ebből nem kívánunk különösebb ügyet csinálni, mert védekeznünk csak azzal lehetne, hogy bizonyítjuk, mi igenis magyarok vagyunk. Ezt mi tudjuk enélkül is, őket pedig úgy sem tudnánk meggyőzni erről. Az Együttélés eszmeiségét rendkívül tiszteljük, november 17-e óta mi sem csinálunk mást, mint együtt próbálunk élni más politikai erőkkel és nemzetekkel. Hogy ezt mennyire kell politikailag prezentálni, az ezzel kapcsolatos aggályainkat már december elején kifejtettük Prágában Pavel Muraško úrnak, a Polgári Fórum nemzetiségi osztálya vezetőjének, akit ennek az eszmének az atyjaként tisztelünk. Legutóbb pedig Duray Miklósnak is, akivel többször elbeszélgettünk erről a kérdésről. A Csemadok vezetésével folytatott vitáink és érveink mindenki előtt ismertek lehetnek. Azzal, amit decemberben a Csemadok vezetése megfogalmazott, tudniillik, hogy valami gyűjtőhelye és csúcsszerve legyen a magyar politikai és kulturális mozgalmaknak, ma se tudunk egyetérteni, de erre már nincs is szükség, mert a Csemadok azóta lemondott erről a szerepről. Márciusban pedig, amikor elfogadják az egyesülési törvényt, végképp új helyzet teremtődik majd, minden társaság, egyesület, mozgalom stb. helyben bejegyeztetheti magát, és jogi személlyé válhat. A Csemadok tehát azt az intézményi legalizációs funkcióját is elveszíti, amelyre egyébként nagyon nagy szükség volt a múltban. A rendkívüli közgyűlése fogja majd eldönteni, hogy milyen utat választ az új helyzetben. A Csemadok kapcsán éles határvonalat húztunk kultúra és politika között, hiszen a kettő egybemosása kárára van mindkettőnek, éppen ezért meg sem kíséreltük a Csemadok-bázisra, vagy a Csemadok működő gépezetére alapozni mozgalmunkat, ez ellentétes lett volna a fenti elvünkkel, és tisztességtelennek is tartottuk. Hogy ennek félremagyarázása bizonyos feszültségeket szült, arról mi nem nagyon tehetünk. Remélem, júniusig tisztázódik majd ez a helyzet is, és a választásokon számíthatunk a Csemadok-tagság támogatására. • Az FMK első országos közgyűlésre készül. Mik lesznek a tanácskozás legfontosabb feladatai? - A Közgyűlésünk, úgy gondolom, lezár egy időszakot. Részt vettünk egy forradalomban, az elért eredményeink nem lebecsülendőek. Fontos feladata lesz a Közgyűlésnek, hogy legyen bármilyen furcsa e kijelentés, legalizálja a mozgalmunkat. Megteremtse azt a szervezeti keretet, amely azután az elkövetkező kihívásoknak is megfelel majd. Meg kell választani a mozgalom testületeit, elfogadni a programját, és ami a legfontosabb, felkészülni a választásokra. A feltételeknek eleget téve, kértük az FMK regisztrálását a Belügyminisztériumban. Mint megtudtuk, mi vagyunk az első politikai mozgalom Szlovákiában, amelyet regisztrálnak (a Nyilvánosság az Erőszak Ellen politikai mozgalmat a párttörvény nyilvánította politikai mozgalommá). Meg kell beszélnünk azokat a kérdéseket, amelyek már a profi politizálással és az ezzel járó szervezeti problémákkal függnek össze, ki kell dolgoznunk a választási stratégiáinkat, a lehetséges koalíciók feltételeit, illetve mérlegelni annak a lehetőségét, hogy önállóan indulunk-e a választásokon. Újra értelmezni mindazt, ami történt, viszonyunkat más pártokhoz és mozgalmakhoz stb. Kemény munka vár ránk, ezért is választottuk azt a megoldást, hogy küldöttek, illetve meghívottak vehetnek csak részt a Közgyűlésen. A nyilvánosság bevonása két sajtótájékoztatón valósul majd meg. • Köszönöm a beszélgetést. SZILVÁSSY JÓZSEF Tisztelem azokat... Akik mindig ki merték mondani az igazat, állásuk, boldogulásuk, börtön árán is. Tisztelem az erős, egyenes embereket, akik nem dőltek be a téveszméknek, nem sorakoztak lobogók alá, akik mindig tudták merről, kinek a képében támad a gonosz és szembeszálltak vele. Nézem azokat, akik most összevont szemöldökkel, felemelt ujjal, rosszallóan csóválják fejüket a bűnösök felett. Sajnos én nem tartozom közéjük sem. Nem voltam elég éber és bátor. Kegyetlenül tapasztotta be számat a ,,jónevelés". Sokszor féltem, még többször féltettem. Okkal, vagy anélkül, most már mindegy. Sok mindent értettem, mégiis csak annyira futotta erőmből, hogy megpróbáljam kimenteni az agonizáló testből az épet, egészségeset, szépet. Versenyt futottam önmagammal a boncasztaltól idáig, hátha időben érkezem, transzplantálható állapotban mentek meg valamit, de kit

% érdekel ez most a nagy zsivajban, tülekedésben, háttal az emberségnek?! Lengyel Ilona Állásfoglalások a Szlovák Nemzeti Tanács választási törvénytervezetével kapcsolatban Az Együttes politikai mozgalom véleménye A demokratikiľs jogállamiság kiépítése természetszerűleg feltételezi a politikai esélyegyenlőségen alapuló szabad választási rendszer törvényes szabályozását. Az SZNT választási törvénytervezete figyelemre méltó kísérlet e cél megteremtése érdekében. Jelentós lépés a totalitárius, tekintélyuralmi rendszer lebontása, illetve a többpártrendszerű parlamentáris demokrácia kiépítése irányába. Az Együttélés politikai mozgalom mindazonáltal szükségesnek tartja kifejteni álláspontját e tervezet egynémely olyan mozzanatával kapcsolatban, amely megítélése szerint előnytelenül hat a nemzeti kisebbségek sajátos létérdekeinek biztosítása szempontjából. Észrevételeinket a következő pontokban összegezzük: 1. Mivel a választási kerületek méltányos, nemzetiségi szempontból is igazságos beosztása nagymértékben befolyásolhatja a nemzeti kisebbségek, illetve azok politikai tömörüléseinek választási esélyegyenlőségét, javasoljuk, hogy az idézett törvénytervezet 9. és 10. paragrafusa értelmében az SZNT Elnöksége olyan módon határozza meg a Szlovák Köztársaság négy választókerületének határait, hogy azok semmiképpen se fokozhassák a nemzeti kisebbségek már amúgy is előnytelen helyzetét. Gondolunk itt konkrétan a vertikális választókerületi beosztás mellőzésére, illetve a nemzeti kisebbségek érdekeit fokozottabb mértékben szem előtt tartó horizontális rendezési elv alkalmazására. 2. A nemzetiségek jogállásáról szóló a Tt. 144/1968 sz. alkotmánytörvény 3. cikkelye 1. bekezdésének c) pontja értelmében a nemzeti kisebbségeket megilleti az anyanyelv használatának joga a hivatalos érintkezésben az általuk lakott területeken. Ebből kiindulva szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az idézett törvény szellemében a választási kampányban, valamint ennek gyakorlati lebonyolításában is helyet kell biztosítani a nemzeti kisebbségek szabad nyelvhasználatának. Javasoljuk konkrétan az SZNT választási törvénytervezete 17. paragrafusa 3. pontját oly módon kiegészíteni, hogy a pártok elnevezését, valamint a jelöltlisták szövegét a kerületi választási bizottságok kötelesek legyenek az egyes nemzeti kisebbségek nyelvén is feltüntetni, amennyiben azt az érintett párt igényli. 3. A nemzeti kisebbségekre az SZNT választási törvénytervezete 42. paragrafusa azon rendelkezését tartjuk leginkább hátrányosnak, mely szerint a köztársasági viszonylatban 5 százaléknál kevesebb érvényes szavazatot nyert politikai párt szavazatai nem vehetők figyelembe, s így ezek nem juthatnak mandátumhoz. Ennek a módszernek szigorú alkalmazása ugyanis a nemzeti kisebbségek politikai pártjai számára eleve kizárják a mandátumhoz jutás esélyét, s így közvetve lehetetlenné teszi a politikai életben sajátos érdekei hatékony képviseletét. Javasoljuk tehát a preferenciális 5 százalékos választási rendszer eltörlését és az arányos választási rendszer alkalmazását. A Csemadok KB Elnökségének állásfoglalása A Csemadok KB Elnöksége megtárgyalta a Szlovák Nemzeti Tanács választási törvénytervezetét, s megállapította, hogy a tervezet megfelelő alapot teremt a szabad, demokratikus választások lebonyolításához, ezáltal a parlamentáris demokrácia megalakításához. Ugyanakkor azonban azt is meg kell állapítani, hogy a törvénytervezet nem veszi kellőképpen figyelembe a nemzeti kisebbségek érdekeit, s néhány esetben elmélyíti egyébként is hátrányos helyzetünket a választások kapcsán. Ezért a Csemadok KB Elnöksége: 1. Javasolja megtalálni annak lehetőségét és törvénybe iktatni, hogy a független képviselők a pártok és politikai mozgalmak jelöltjeivel azonos eséllyel induljanak a választásokon, például úgy, hogy a törvényhozás megteremti a társadalmi szervezetek jelölési lehetőségét egy önálló listán. 2. A nemzeti kisebbségek politikai képviseletének arányos biztosítása érdekében a választókerületek kialakításánál teremtsen a törvényhozás esélyegyenlőséget úgy, hogy a választókerületeket ne vertikális, hanem horizontális formában jelöljék ki. 3. A preferenciális választási rendszer különösen hátrányos helyzetet teremt a kisebbségek esetében, főképp az 5 százalékos szavazati arány teszi szinte lehetetlenné a valós politikai képviselet elérését. Ezért a preferenciális választási rendszer helyett a proporcionális bevezetését szorgalmazzuk. 4. A 144/68-as alkotmánytörvény értelmében javasoljuk, hogy a választási agitáció a nemzeti kisebbségek nyelvén is folyhasson, valamint azt, hogy a pártok és politikai mozgalmak igényei szerint a nemzeti kisebbségek által lakott területeken a jelölőlisták többnyelvűek lehessenek. Tönkretett műemlék Csaknem teljesen elpusztult nemzeti örökségünk egy darabja, a libavai katonai kiképzőközpont területén levő, barokk stílusban épült templom, amely 1681 és 1686 között itáliai építészek tervei alapján készült. A negyvenes évek végén ítéltetett fokozatos pusztulásra, amikor a környéken kiképzőközpont létesült. Jelenlegi állapotához az ide telepített szovjet katonák is jelentősen „hozzájárultak". Az értékes műemlék lőfegyvereik célpontjává vált. S az „eredmény": teljesen elpusztult belső berendezés, szitává lőtt torony, leszakadt esővízcsatornák, kitört ablakok, ajtók. Amint azt Jaroslav Martinovský, az Olomouci Járási Nemzeti Bizottság kulturális szakosztályának vezetője elmondta, a szovjet katonák távozását követően konzerválják az objektumot, hogy legalább már a természet ne tegyen benne több kárt. (ČSTK) ÚJ SZÚ 4 1990. II. 21.