Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-19 / 42. szám, hétfő

Legyen párt vagy (maradjon) kulturális szervezet? Mi lesz veled, Csemadok? - hangzik el napjainkban egyre gyakrabban a kérdés, nemcsak a sajtóban, hanem mindenütt, ahol becsülik, féltik, kárhoztatják és gyűlölik ezt a szervezetet. A Csemadok jövőjéről gondolkodva nem kerülhetjük meg annak beágyazását jelenlegi társadalmi struktúránkba, és meg kell vizsgálnunk azt is, hogy hogyan engedelmeskedett ez a majdnem százezer tagot számláló szervezet az elmúlt 40 évben rákényszerített sémáknak. A napokban elfogadott párt- és az előkészítés alatt álló választási törvények - miszerint csak politikai pártok állíthatnak jelölteket - siettetik a döntést: megmarad-e a Csemadok kulturális szervezetnek vagy párttá alakul, és teljes jogú szereplőjévé lép elő a közeljövő politikai csatározásainak? A kérdés effajta megfogalmazása - véleményem szerint - figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy ezen szövetség jövőbeni társadalmi, politikai szerepe nem kizárólag vezetőinek, támogatóinak esetleg más csoportoknak szándékaitól függ. Mégcsak azt sem mondhatjuk, hogy a Csemadok jövőjéről döntsön annak tagsága. A tagság ugyanis jelenleg csak arról tud és illetékes dönteni, hogy föloszlatja-e a szervezetet vagy sem, de a fönnmaradás mellett szóló érvek annyira erősek, hogy ežt a kérdést nem szabad komolyan vennünk. A probléma rövid körüljárása érdekében tekintsünk vissza a múltba! A Csemadok deklarált küldetésétől eltérően - nevezetesen, hogy a csehszlovákiai magyarok kulturális szövetsége - társadalmi és érdekvédelmi szervezetként működött. Kulturális, népművelői feladatain túl - ha korlátozott mértékben is -, de az itt élő magyarság politikai jellegű érdekképviseletét is ellátta. A mindennapok gyakorlatában ez azt jelentette, hogy a Csemadok társadalmi súlyánál fogva befolyásolni tudta az állami intézmények döntéseit és azok munkáját, annak ellenére, hogy ehhez hivatalos megbízatása, illetve engedélye nem volt. Sőt!... Ebbéli szándéka és igyekezete minduntalan merev elutasításra talált vagy „rendreutasítást" vont maga után a párt és a rendőrség belső elhárításának szervei részéről. A korlátozás mértéke, lehetősége, persze, attól függött, hogy a Csemadok melyik szintjén nyilvánult meg a politizálás és érdekvédelem iránti igény. Az alapszervezetek aktivitásával szemben majdnemcsak tehetetlennek bizonyult a hatalom. Itt már nem szerveződtek pártcsoportok, melyek a „csúcson hozott döntések lebontásának halálbiztos katalizátorai lettek volna, až elnök vagy vezetőség befolyásolása esetleges Felhívás a Komáromi járás pedagógusaihoz A Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Komáromi járási ügyvivő testülete körlevélben fordult a járás magyar nyelvű oktatási intézményeihez, melyben tájékoztatta a pedagógusokat a szövetség megalakulásáról, ideiglenes programnyilatkozatáról és működési szabályzatáról. Azóta több helyről kaptunk olyan jelzéseket, hogy ez az anyag valahol elakadt, nem jutott el a címzettekhez, a pedagógusokhoz. Ez a szakmai, érdekvédelmi szervezet egyik legfontosabb.céljául tűzte ki az önálló csehszlovákiai magyar iskolahálózat kiépítését, érdekeinek képviseletét, a tanügy minden szintjén. Elképzeléseink szerint ebben a rendszerben kulcsfontosságú láncszem az autonóm iskola, amely függetlenül az iskola jellegétől (állami, egyházi vagy magániskola), ugyanolyan anyagi támogatást kapna az államtól a tanulók létszámától függően. Az állam határozza meg a különböző szintű iskolákban a követelményeket, lehetőleg az európai standardhoz igazodva. Az már a szülők magánügye, milyen nevelést kívánnak biztosítani gyermekeiknek. Az iskolák ellenőrzése a széles nyilvánosság feladata lenne, egyrészt független iskolatanácsok gyakorolnák, másrészt az iskolák iránti érdeklődés lenne a színvonal fokmérője. Egy ilyen rendszerben nagyon fontos szerepet játszana a magyar pedagógusok érdekvédelmi szervezete, amely mindenekelőtt saját intézményeink létrehozását segítené elő, biztosítva ezzel azt, hogy jövőnk, létünk, vagy nemlétünk ne az egyes pozíciókat betöltő személyek jóindulatának függvénye legyen. Ezúton hívom fel a járás pedagógusait, ahol ez még nem törtéit meg, alakítsák meg a szövetség alapszervezeteit. A belépési nyilatkozatokat a tagok névsorával juttassák el a legrövidebb időn belül a Komáromi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumba, s egyúttal közöljék az alapszervezet egy ügyvivőjének a címét kapcsolattartás érdekében. LOVÁSZ GABRIELLA, a CSMPSZ ideiglenes választmányának szóvivője volt, és nyilvánosságra kerülése botránnyal fenyegetett. A járási és központi bizottsági választmányok, de főleg az apparátusok már csak nagyon nehezen tudták magukról lerázni a párt bénító kötőfékeit, vagy teljesen belesimultak a hatalom arcnélküliségébe vagy érdekérvényesítő szándékaikkal félillegalitásba kényszerültek. Azok az esetek, amikor a Csemadok járási és központi szervei értékelhető politikai sikereket értek el, inkább kivételnek számítottak és elsősorban a tagság bátor kiállásával magyarázhatóak. Nem vitathatóak el természetesen a Csemadoktól azok a küzdelmek és eredmények, amelyeket a közművelődés, hagyományápolás, illetve művészeti mozgalmak terén elért; az előbbi elemzés csak azt a célt szolgálta, hogy felhívjuk a figyelmet arra a szellemi örökségre (politikai örökségre?), amelytől ezt a szervezetet nem volna szabad külső beavatkozással leválasztani. Ez történne ugyanis abban az esetben, ha a Csemadok apolitikus, csak kulturális tevékenységgel foglalkozó szövetséggé válna. Váljon tehát a Csemadok párttá? Közel százezres tagsággal politikai színtérre lépni - ez nem csekélység, és komoly reményekre jogosít a júniusi törvényhatósági választásokra gondolva. Ezek után úgy tűnhet, hogy egy merész elhatározás folytán helyzeti előnyhöz jut Dél-Szlovákia lakossága és magáénak tudhatja az ország második legnépesebb pártját. Nem feledkezhetünk viszont meg arról a kézenfekvő tényről, hogy a Csemadok jelenlegi tagjai nem a politizálás szándékával léptek a szervezetbe és ma sincsenek ilyen terveik. Csak megzavarná és elriasztaná őket a rájuk erőszakolt politikum, hiszen parancsra nemhogy szeretni, de politizálni sem lehet. Talán az eddig elmondottakból kiderül sorok írójának javaslata a Csemadok jövőjét illetően: csak semmi erőszakot és több toleranciát! Adjunk időt és lehetőséget a Csemadoknak, hogy keresse meg helyét a társadalomban; megújulva szerkezetében és megszabadulva alkalmatlan tisztségviselőitől, azt minden bizonnyal meg is találja. FUKSZ SÁNDOR, Nagykapos Csehszlovákián keresztül ,,Csehszlovákia a harmadik útvonala megnyitásával segíti a szovjet zsidók Izraelbe települését" - ezzel a címmel közöl cikket a HAAREC című izraeli újság arról, hogy a CSSZSZK kormányának alelnöke, Josef Hromádka Tel Avivban kedden megígérte Zevulon Hammernek, Izrael vallásügyi miniszterének, hogy segít a szovjet zsidók Izraelbe települését egy Prágában nyitott tranzitállomással. A Csehszlovák Sajtóiroda a legilletékesebbhez fordult e tájékoztatás kiegészítéséért. Josef Hromádka kijelentette: ,,Ha Csehszlovákiában több mint húsz éve állomásozhatnak a szovjet katonák tízezrei, nem látja akadályát annak, hogy miért ne várakozhatnának a prágai repülőtéren néhány órát a repülővel Tel Avivba tartó szovjet zsidók. Ilyen értelemben tárgyalt az izraeli vezetőkkel is. Tisztelt Szerkesztőség! Három évtizeddel ezelőtt községünkben, a bodrogközi Nagykövesden a gyerekek még kilencéves alapiskolába járhattak, a házasulandók a helyi anyakönyvvezető előtt mondhatták ki a boldogító igent, a postahivatallal együtt takarékpénztár működött. A vegyeskereskedő boltja kielégítette a lakosság akkori igényeit. Volt fodrászat és mozi. Templomaink harangjainak hívó szavára szorongás nélkül mehettek a hívők a gyülekezetbe. Az emberek elégedettek voltak, ápolták hagyományaikat, művelték a dúsan termő földeket, a szőlőhegyet. A kemény munka után kellemes pihenést, kikapcsolódást kínált tiszta vizével és megnyugtató környezetével a Tiszának a község határában húzódó holtága, a Karcsa. A Várhegyről büszkén a falu fölé emelkedő várrom csaknem ezer éve őrzi némán népünk történelmét, de ha most szóra bírnánk, keserűen vallaná meg, hogy látott már szebb napokat is. Mert minden megváltozott... A körzetesítés következtében a gyerekek már csak a negyedik évfolyamig látogatják az iskolát, melynek a régi kastély ad otthont. Épülete régóta felújításra vár, de a toldozgatáson-foltozgatáson kívül többre nem telik. A takarékpénztárt elvitték, és az anyakönywezetést sem itt végzik, pedig mindennek volt helye a művelődési ház épületében. A fodrászatot a vezetékes víz hiánya miatt csukták be, melynek bevezetése már évek óta a falu fejlesztési tervében van, csak éppen a költségvetésbe nem fért bele sohasem. A vegyeskereskedés régi boltját lebontották, helyette impozáns üzletközpont épült, ahol gyakran még a legalapvetőbb közszükségleti cikkeket sem tudjuk megvásárolni. Minden megváltozott, az emberek is. Csak a munkakedvük maradt a régi: látástól vakulásig serénykednek földjeiken, annak ellenére, hogy egyre kevesebb lehetőségük marad a testi és lelki felüdülésre. Mert hiába kondultak meg vasárnaponként a harangok, néhány kitartó öreg nyugdíjason kívül csak kevesen merték átlépni a templom küszöbét. A Karcsaholtág pusztulásra van ítélve, vizét nagymértékben szennyeži az állami gazdaság. A mozigépész sem nyúlt már régóta a vetítőgéphez, az egyetlen,,szórakozóhely" a kocsma. És az emberek hallgattak és tűrtek, magukba fojtva minden keserűséget. A közöny és megalkuvás eluralkodott. De a gyöngéd forradalom nálunk is érződik már, az új évvel együtt most valóban új életet kezdtünk. Községünkben is megalakult a Polgári Fórum, és nemcsak szót kér, de emberhez méltó életfeltételeket követel. KASKÓ ZSUZSANNA, Nagykövfsd Elhagyottak temetője... A csehszlovák hírügynökség néhány nappal ezelőtt kiadott jelentése értelmében a prágai d'áblicei temetőben Petr Placák, a Československý šport munkatársa rábukkant arra a helyre, ahová állítólag az állambiztonsági szervek által agyonkínzott áldozatokat temették. Súlyos felismerésről lévén szó, a hírügynökség tudósítója több megbízható forrásból megállapította, e temetőben azokat helyezték örök nyugalomra, akiknek semmilyen hozzátartozójuk nem volt, vagy akiknek nem tudták megfizetni a temetés költségeit. A háború előtt, s a protektorátus idejéből elsősorban koporsókban elhelyezett testekről, a háború utáni időszakból pedig urnákról van szó. Az említett esetekben a mai napig a temetésnek ezt a formáját alkalmazzák. A sajtóiroda közlését követően a szerkesztőségben jelentkezett az Egyesült Államokban élő Ota Rambousek úr. Az egykori politikai fogoly, aki 1968-ban a K 231 megalapítója volt, bizonyítékokkal szolgált arra vonatkozóan, hogy a titkosrendőrség valóban ebben a temetőben „tüntette el" áldozatait. Az általa bemutatott fényképeken láthatók a sírfeliratok, az áldozatok nevei. Anélkül, hogy sértenénk a gyászolók érzelmeit, az igazsághoz tartozik: a táblákat abban a hiszemben helyezték el a hozzátartozók, hogy ott családtagjaik nyugszanak. A teljes igazság érdekében mindenképpen tim Egy újságcikk meg egy körzeti FMK-fórum nyomán írok. Ugy érzem ebben az ügyben egy medvesaljai pedagógusnak nem lehet hallgatnia. Bizony, nagyon nehéz napjainkban a felszabadult szólási lehetőségek időszakában megállapítani a nép és a nép nevében kérők, követelők igényének jogosságát. - Tömegigény vagy csoportszándék? - cím alatt cikk jelent meg az Új Szó február 1-jei számában, amelyet az almágyi alapiskola pedagógusainak egy csoportja írt. Ebben elég merészen támadják Medvesalja népét, mert vissza meri követelni azt az iskolát, melyet akkor szüntettek meg, amikor az almágyi nagy, tágas és korszerű iskola felépült. Természetesen, másodfokú iskoláról van szó, melyet 1979-ben adtak át rendeltetésének. Akkor, két évig magam is tagja voltam a tantestületnek. Nekem, őszintén szólva akkor sem tetszett. Nem volt célszerű, mert annak ellenére, hogy 4 hektárnál is nagyobb területen fekszik, parkokkal, gyümölcsössel körülvéve, a gyerekek mégis rabok lettek. A „szépképmutatás" rabjai. Nem szaladhattak ki a környező zöldre, ami a falusi iskolákon mindig a gyerekek nagy élménye volt. Holmi szűk folyosókon sétáltak körbe-körbe a modern világ kis rabjai. Később egy betonnal kirakott udvarra kimehettek, de ez kényelmetlen és veszélyes volt. S ez ma is így van! Nem oldották meg a bejárást portban van, hogy egy településnek is lehetne nevezni. A nevezett almágyi pedagóguscsoport rendes, becsületes emberekből áll. Nem kételkedem a jóakaratukban, hiszek abban is, hogy a jövőben új tervekkel indul az új igazgatóság, mely a napokban vette át a vezetést. Átszervezés, leváltás történt ugyanis a nevezett iskolában. De mégis az a véleményem: ha Nem lehet hallgatni! sem. Egyetlen járattal nem kapott többet a környék. Persze, az okos és minden problémára választ adó felnőttek megindokolták, nem volt tervezve a járási géppark kiszélesítése, energiaválság stb. Maradt a vigasztalan megoldás, majd megszokják a gyerekek. Megszokták. Igen gyakran lehet látni a tavaszi és őszi időben Almágyról Tajtira gyalogló tanulókat nagy táskákkal. Ez ellen szólalt fel a medvesalji nép s ezért bírálta őket a nagyon hosszú nevű pedagóguscsoport, az almágyi iskolából. Pedig "Szerintem a lakosságnak van igaza. Hiszen ez a hat kis falu a Medves alatt olyannyira egy csobizonyos differenciálódás állt be a tantestület gondolkodásmódjában, akkor is jobban jönne az újbásti új iskola megalakulása. Hiszen akiket leváltottak, mint pedagógusok nagyszerű szakemberek, de vajon lesz-e erejük ugyanazon az iskolán teljes erőbedobással dolgozni? Ha nem, akkor veszít a jelenlegi iskola. De akkor is veszít ez az iskola, ha 3-4 kitűnő pedagógus (aki kifogásolható vezető volt) elmegy esetleg más, járáson kívüli munkahelyekre, hiszen az iskolán így is nagyfokú a szakképzetlen erők jelenléte. Ugyanakkor úgy' gondolom, az újonnan megalakuló medvesalji iskola és a nép tisztelettel fogadná a nevezett, most leváltott kádereket, akár mint kitűnő szakembereket, akár mint funkcionáriusokat. Konkrétan nem tudjuk miért történt a változás. Szerintem nem volt helyes a megrendezett fórumon a megjelenő pedagóguscsoport taktikája. Hiszen az első szó jogán „letámadták" a megjelent nyilvánosságot, kihangsúlyozva a lokálpatriotizmus nagyon is vitatható fegyverét. Nem lenne talán az sem probléma, hogy egyes pedagógusok már építettek saját lakóházat, hiszen az iskola Almágyon is megmaradna (abban az esetben, hogy ha az ajnácskőiek nem igényelnék viszsza...). Szerintem az új iskola Almágyon, a maga 22 tantérmével és tantestületeivel nagyon megfelelne akár egy kerületi szakközépiskolának is. Emellett megmaradhatna az iskola ottmaradt fele, így az almágyi nép sem járhatna rosszul. Ez csak vélemény, én vitatkozni nem akarok, sem az elgondolásomat másra erőltetni. De a lakosság és a pedagógusok ne ellenkezzenek és fölöslegesen ne ellenségeskedjenek. Jó a nép és jók a tanítók, ne bántsák egymást! BÁLINT LAJOS pedagógus, a tajti iskola igazgatója magyarázatra szorul az a tény, hogy mindezek csak feltételezéseken alapultak. Ilyen jellegű temetkezésről nem léteznek semmilyen adatok, feljegyzések, hacsak nem az állambiztonság archívumaiban. A fővárosi temetkezési vállalat iratai közt ugyancsak nem szerepelnek erre utaló bizonyítékok, ilyen jellegű anyagok. Mindezek ellenére nem zárható ki, hogy egyes esetekben az állambiztonságiak valóban itt temették el áldozataikat. Zdenko Jiráček úr véleménye, aki mellesleg 1950 óta dolgozik a prágai temetkezési vállalatnál: A temető északi részében valóban léteznek tömegsírok. Azokat temették ide, akiknen nem volt hozzátartozójuk. A koporsókat sorba és egymásra rakták, klórral leöntötték és elföldelték. Ezek azok a helyek, amelyekre Rambousek és Placák urak figyelmeztetnek. Nem szívesen beszélek erről - mondja - végül is kellemetlen, de a mai napig ide helyezzük el azokat az urnákat, amelyekért senki sem jelentkezik. Arról, hogy az ötvenes években vagy később az állami titkosrendőrség is igénybe vette volna ezt a területet, nem tudok semmit, és nem is hallottam róla. Nem vitás, az áldozatoknak emlékművet kell állítani. De ez azon a helyen hirdesse a halálra kínzott hazafiak örök emlékét, ahol valóban szenvedtek - például a Pankrác vagy a ruzynéi börtön közelében. A Sclerosis Multiplex Szlovákiai Szövetsége A Sclerosis Multiplex Szlovákiai Szövetsége, amely az SZSZK-ban a rokkantak szövetségének keretében formálódik, önkéntes társadalmi szervezet lesz, amely ebben a betegségben szenvedő állampolgárokat és azok családtagjait tömöríti. A szövetség feladata lesz e betegségben szenvedők szociális-gazdasági, lelki és társadalmi problémáinak megoldása. Tevékenységének súlypontja a sokoldalú segítségen lesz, a rokkantság megelőzésében, megfelelő életfeltételek teremtésében és specifikus érdekeik védelmében. A szövetség együttműködik az állami szervekkel, politikai pártokkal, az egyházakkal, társadalmi szervezetekkel, szakintézetekkel, különböző mozgalmakkal, és kibontakoztatja kapcsolatait azokkal a külföldi szervezetekkel, amelyek a Sclerosis Multiplex megbetegedésben szenvedőket tömörítik. Jelenleg a szlovákiai betegek létszámának föltérképezéséről van szó. A leveleket az egészségügyi állapot rövid leírásával, javaslatokkal, nézetekkel a következő címre kérjük: ZVÄZ INVALIDOV, Družstevná 3, 831 14 BRATISLAVA. ÚJ SZÚ 332 1990. I|. 16.