Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám, péntek

Az NSZK kancellárja beszédet mondott a Bundestagban: Még sohasem álltunk ilyen közel a német egységhez Kohl Párizsban tárgyal • Előkészületek az EK-csúcsra (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatnémet kancellár a bonni parlamentben beszédet mondott a belnémet kapcsolatok távlatairól. Mint mondotta, ,,a német egységhez még sosem álltunk ilyen közel a múltban". Kohl tulajdonképpen a múlt hét végén Mihail Gorbacsovval Moszkvában folytatott tárgyalásait és Hans Modrow keletnémet kormányfővel tartott e heti megbeszéléseit értékelte. Hangsúlyozta, hogy a német kérdés konstruktív megoldása megfelel a Szovjetunió érdekeinek is. A kérdésben beállt történelmi fordulatért elsősorban a nyugati szövetségeseknek és Mihail Gorbacsovnak fejezte ki háláját, de köszönetet mondott a lengyeleknek, magyaroknak, cseheknek és szlovákoknak is, akiknek példája nélkül szerinte elképzelhetetlen lett volna a mai NDK-beli fejlődés. A kancellár elmondta, a legfelsőbb szovjet vezetővel megegyezett a véleménye abban, hogy Németország egyesítésének folyamatát- stabil európai keretek közé kell helyezni. A németek tiszteletben tartják valamennyi európai ország, mindenekelőtt azonban a szomszédok biztonsági érdekeit - hangoztatta Helmut Kohl, majd utalt rá, hogy Gorbacsovnak kifejtette: az egyesült Németország nem lehet semleges vagy demilitarizált, hanem a nyugati szövetség tagjává kell válnia. Nyomatékosan leszögezte, hogy a mai NDK területén nem helyezik el a nyugati tömb egységeit és katonai berendezéseit. Az ottawai külügyminiszteri konferenciára utalva Kohl a következő menetrendet vázolta fel: a március 18-i választásokat követően az NDK új demokratikus kormánya a német egységhez vezető útról fog tárgyalni a szövetségi kormánynyal, ezt követően a németek megegyeznek az amerikaiakkal, a britekkel, a franciákkal és a szovjetekkel a német egység nemzetközi vonatkozásairól, beleértve a szomszédos országok biztonságának garantálását is. A kancellár ezt követően Hans Modrowval folytatott tárgyalásait nyíltnak nevezte, s elmondta, hogy a cél elsősorban az volt: reményt adjanak az NDK lakosságának. Az NSZK mindent meg kíván tenni azért, hogy az NDK-állampolgárok otthon maradjanak és közreműködjenek az új gazdasági rendszer építésében. A két német állam közötti pénzügyi és gazdasági unióról szólva azt mondta, hogy a kockázat kisebb a várható eredménynél. Az NDK-ban kialakult gazdasági helyzet nem ad okot az aggodalomra, Inzultálták Grósz Károlyt (ČSTK) - Grósz Károlyt, az MSZMP volt főtitkárát, a magyar kormány egykori elnökét a leninvárosi kultúrház épülete előtt szerdán este inzultus érte. Grósz az északmagyarországi város gazdasági problémáiról szóló televíziós vitán vett volna részt, ám ez ellen a Magyar Demokrata Fórum tüntetést szervezett. Mintegy 200 ember vette körül Grószt, lökdösték őt és állítóBoszorkányüldözés A jugoszláviai BORBA című napilap keddi cikke szerint egyes kelet-európai országokban a kommunisták olyan helyzetbe kerültek, mint az első keresztények az ókori Rómában. „Reméljük azonban, hogy a vörös boszorkányok mostani üldözése csak egy rövid átmeneti időszak lesz, amelyért a mai üldözők holnap szégyenkezni fognak", írja a cikk, amely konkrétan említi Csehszlovákiát is.. „Nem fogunk úgy viselkedni, mint ők" - emlékeztet a lap Havel elnök szavaira, s úgy véli, vagy megalapozatlan ígéret volt ez, vagy pedig az elnöknek nem fogadnak szót az „alárendeltjei". „Úgy tűnik, az antikommunizmus hulláma éppen Csehszlovákiát érte el a legjobban, a sokéves gazdag demokratikus és civilizációs hagyományokkal rendelkező országot." A kommunistákat minden ágazatban minden vezető tisztségből eltávolítják. A lap közli azt a hírügynökségi jelentést, hogy az egyik olomouci iskola igazgatója éhségsztrájkba kezdett a kommunisták diszkriminálása ellen. Megjegyzi, hogy ezt a hírt csupán a Rudé právo tette közzé, ami jellemző az egész „új pluralista társadalomra". „Merre tartanak az új keleteurópai társadalmak, mi a végső céljuk? A kommunizmus felszámolása, s ez többé-kevésbé készt tény." „Lehetséges, hogy ami most a kommunistákkal történik, az csupán az események fő áramlatának kísérőjelensége. De merre vezet ez a fő áramlat? A szociáldemokrácia, a primitív kapitalizmus vagy az új totalitás felé, a neonácizmus és a neoklerikalizmus irányába? Majd meglátjuk" - írja a Borba. ÚJ SZÚ 3 1990. I|. 16. Keményľubel-pályázat (CSTK) - Hogyan lehet kon- vertibilis a rubel - erre írtak ki pályázatot Washingtonban. Amint azt Dmitrij Levesük, Leonyid Abalkin szovjet miniszterelnök-helyettes tanácsadója sajtóértekezletén közölte, a pályázat nyitott lesz, s a legjobb munkákat májusban neves szakemberekből álló zsűri fogja elbírálni. A testület elnöke Vassily Leontieff Nobel-díjas közgazdász lesz. A legjobb javaslatot 25 ezer dollárral díjazzák. lag meg is ütötték (ezt később az MSZMP képviselői cáfolták). A rendezőknek végül is sikerült gépkocsiba ültetniük a politikust, s megmenteniük a felbőszült tömeg elől. Az eredetileg tervezett tévévita helyett az MSZMP nyilatkozatát olvasták be a helyi televízióban, s eszerint a párt feljelentette a helyi MDF-szervezetet. A tegnapi Népszabadság az eset kapcsán hangoztatja: az egyes politikai pártok képviselői közötti korrekt vita rendkívül fontos, nem engedhető meg a különböző tüntetések szervezése. A parlamenti választások előtt néhány héttel a hasonló incidensek a demokráciához való békés átmenetet veszélyeztetik - írja a lap. Mubarak Moszkvába utazik (ČSTK) - Hoszni Mubarak egyiptomi elnök március 19-én háromnapos hivatalos látogatásra a Szovjetunióba érkezik, közölte a MENA hírügynökség. Mubarak 1981, azaz hivatalba lépése óta első ízben utazik Moszkvába. Elődje, Anvar Szadat legutóbb 1972-ben járt a Szovjetunióban, ám azt követően, hogy Camp Davidben aláírták az izraeli-egyiptomi békeszerződést, Moszkva és Kairó viszonya megromlott. mivel az NSZK gazdasági helyzete rendkívül kedvező. Kohl végezetül csak azt hangsúlyozta, hogy a közeli hónapok legfőbb jelszava a nemzeti szolidaritás, amely ebben a pillanatban természetes emberi és nemzeti kötelesség. Helmut Kohl tegnap Párizsban Francois Mitterrand francia köztársasági elnökkel mindenekelőtt a német kérdésről folytatott tárgyalásokat. A l'Humanité ezzel kapcsolatban leszögezte, az elnöknek szilárd garanciákat kell követelnie az európai kollektív biztonság szolid rendszerének a kialakítására, vagyis: „Jó lenne, ha az Elysée-palotában olyan menüt szolgálnának fel, amely visszafogná Kohl nagy étvágyát". Az Európai Közösségek valószínűleg a legfelsőbb szinten fogják megvitatni a német egyesítés problémakörét. Ezt Dublinban erősítette meg Charles Haughey ír kormányfő, az EK miniszteri tanácsának soros elnöke. Közölte, hogy a tagállamok kormányaival már érintkezésbe lépett. Olasz részről Gianni De Michelis külügyminiszer sérelmezte, hogy a Németország egyesítéséről szóló megállapodás kidolgozásába nem vonják be Rómát. Lengyelország tulajdonképpen szintén azt szorgalmazza, hogy részt vehessen a Németország egyesítéséhez vezető folyamatban. A Rzeczpospolita, a kormány lapja „A négy plusz kettő legyen hét" című cikkében Tadeusz Mazowiecki miniszterelnök nyilatkozatára utalva hangsúlyozza, Lengyelország megvonhatatlan joga, hogy részt vegyen a Németország jövőjét alakító tárgyalásokon. Bukarest Tovább tüntetnek a katonák (ČSTK) - A bukaresti Győzelem téren tegnap éjszaka is folytatódott több ezer román katona és tiszt tüntetése. Mint ismeretes, a nemzetvédelmi, illetve a belügyminiszter lemondását és minden kompromittált tiszt eltávolítását, továbbá a hadseregben uralkodó viszonyok javítását követelik. A megmozduláson a katonákkal szimpatizáló polgári személyek is részt vettek. Hétfő óta tart az egész tiltakozó akció, akkor temesvári tisztek egy csoportja - állítólag ők indították el a megmozdulást - a televízióban hozta nyilvánosságra ilyen irányú követeléseit. A román honvédelmi minisztérium elítélte az akciót. Petre Roman kormányfő szerdán találkozott a tüntetőkkel, s megígérte, létrehoznak egy bizottságot, amely 14 napon belül megvizsgálja a felsorolt problémákat. A

riel Saronnak már nemegyszer sikerült bebizonyítania: nagymestere a provokációknak. Éppen vakmerőségének köszönhetően ívelt magasra - mégpedig hihetetlenül gyorsan - katonai pályája. Ezután pedig minden idők legfiatalabb izraeli tábornokaként a túlzsúfolt politikai porondon is az első sorba tört előre, ahogy egy igazi Buldózerhez illik. Nemhiába kapta ezt a becenevet: úgy söpörte el ellenfeleit, ahogy hadvezérként az ellenséget - vakmerően, könyörtelenül, kegyetlen módszerekkel, áldozatokat nem sajnálva, csak a célra összpontosítva. Különböző kormányokban különböző miniszteri posztokat töltött be, de igazából csak akkor volt elemében, amikor a második Begin-koalícióban megkapta a hadügyek irányítását. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint Libanon lerohanása. De itt is túlteljesített: gondja volt rá, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a falangistáknak a szabrai és satilai mészárláshoz. Ez a túlbuzgósága végül is oda vezetett, hogy meg kellett válnia a hadügyi tárcától - s azóta sem ajánlották fel neki újra. Nem csoda, hiszen már Menahem Begin - a Likud tömb utolsó igazi nagy személyisége - is ódzkodott rábízni ezt a posztot, attól tartva, hogy egyszer majd a tankjaival veszi őt körül, ha szemet vet a miniszterelnöki bársonyszékre. Sáron most Jicchak Samir kormányfőnek dobta oda a kesztyűt - s nem először. Viszont ugyanabban az ügyben: hallani sem akar a tárgyalásokról a palesztinokkal. Amikor tavaly júliusban Samir előterjesztette tervét a kormány és a megszállt területeken élő palesztinok közti tárgyalásokról az intifada nyomán már szinte tarthatatlanná vált helyzet rendezése érdekében, Sáron támadásba lendült. Meggyőzte Samirt, módosítson tervén annak ellenére, hogy azt már jóváhagyta a koalíciós kormány. Az ipari miniszter vezette héjáknak három követelésük volt: 1. a választások csak a felkelés befejezése után legyenek, 2. ne szavazzanak a Kelet-Jeruzsálemben élő palesztinok, 3. folytatódjon a telepesítési politika Ciszjordániában és Gázában, garantálva, hogy a területek visszaszolgáltatása szóba sem jöhet. Samir ebbe belement, a legnagyobb koalíciós partner, a Munkapárt természetesen nem, hiszen ilyen módon semmi értelme a tárgyalásoknak. A kormányválság 18 napig tartott, s azzal zárult, hogy a kormány ismételten megszavazta az eredeti tervet. Mindez egyáltalán nem vette el Sáron kedvét a további hadakozástól. Nem is csoda, hiszen mindig is az volt a véleménye, hogy a palesztinokat fizikailag kellene megsemmisíteni. Ilyen messzire még Meir Cohan, a knesszet egykori alelnöke sem ment el: ő csak a kasztrálásukat javasolta... Sáron, a hadügyminisztérium vezetésének örökös önjelöltje állt - és áll - annak a csoportnak az élén is, amely állandóan gyengeséggel, erélytelenséggel, tehetetlenséggel vádolja a munkapárti Rabin hadügyminisztert, amiért nem veri le a palesztinok felkelését. Sáron már többször ajánlotta saját „csodagyógyszerét" erre a bajra: három-négy határozott hadosztály egy-két heti kemény fellépése szerinte mindent megoldana. Vannak békésebb ötletei is a hangadók begyűjtésére: ballonokról, videokamerák segítségével azonosítanák a tüntetések résztvevőit. Kitalálta az arcot takaró palesztin kendő ellenszerét is: helikopterekről lemoshatatlan festéket kellene fecskendeznŕ a tüntetőkre. Ebből is látható, Sáron kifogyhatatlan a meredek ötletekből, ha a palesztinok megrendszabályozásáról van szó. így teljesen érthető, hogy az adott helyzetben, amikor egyre több szó esik a tárgyalások beindításáról, határozott lépésre szánta el magát: pártja hétfői központi bizottsági ülésén bejelentette lemondását kereskedelmi és ipari miniszterségéről, tiltakozásul a koalíciós kormánypolitika ellen. Samir felvette a kesztyűt, s győzött a párviadalban: a 3000 kb-tag körülbelül kétharmada bizalmat szavazott neki. Ezek után nyugodtan figyelmen kívül hagyhatta ellenfelei dühös reagálását, s elengedhette a füle mellett, hogy gyávának titulálják ót. Úgy tűnik - legalábbis egyelőre -, hogy Saronnak kivételesen nem jött be ez a húzása. Nem sikerült a pártszakadás megakadályozása érdekében nagyobb kompromiszszumokra kényszerítenie a miniszterelnököt, ami menthetetlenül elvezetett volna az általa helytelenített koalíció széteséséhez. Ellenkezőleg, a Munkapárt most már határozottabban követelheti a palesztin-izraeli párbeszéd beindítását, nagyobb esélye van a Peresz-féle „területet a békéért" elképzelés megvalósulásának is. I

gen, Sáron ez egyszer elszámította magát. De éppen elég híve van a jobboldalon, s annak is a legszélén ahhoz, hogy „feltámadjon". Még senkinek sem sikerült megtanítani őt kesztyűbe dudálni... GÖRFÖL ZSUZSA Az SZKP platformtervezete Az SZKP Központi Bizottságának múlt heti ülésén elfogadták a XXVIII. kongresszus elé kerülő platformtervezetet. A dokumentumot a keddi szovjet sajtó tette közzé. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük a tervezetet. A párt vezető szerepének alkotmányos rögzítéséről való lemondást, az alkotmány ezt kimondó 6. cikkelyének megváltoztatását célzó javaslatot, a többpártrendszer tényének elismerését, az ehhez szükséges jogi környezet megteremtését célzó kezdeményezést, az egyéni tulajdont is elfogadó tulajdonreformot és szabályozott piacot meghirdető politikát, a köztársasági elnöki rendszer megteremtésére vonatkozó javaslatot, az SZKP szervezeti megújulását tartalmazza egyebek között a kongresszusi állásfoglalástervezet. A két nagy újságoldalt megtöltő, hét fejezetből álló tervezet először arról szól, mitől kell megszabadulnia a pártnak, s mi az, amit eszmei-politikai eszköztárában továbbra is meg kell őriznie. A dokumentum abból indul ki, hogy a párt szakí

f a tekintélyelvű bürokratikus rendszerrel, mert az összeegyeztethetetlen a szocializmus elveivel. Az SZKP ideálja az emberarcú, demokratikus szocializmus. A párt határozottan szakítani kíván az eszméi dogmatizmussal, a más nézetek, eszmék iránti türelmetlenséggel. Lemond a leegyszerűsített osztályszemléletről, amely szemben áll az össznépi és egyetemes emberi érdekekkel. Végleg meg akar szabadulni a közélet totális államosításától, amely önkényeskedéshez és törvénytelenségekhez vezetett, lehetővé tette a hatalommal való visszaélést, az érdemtelen előjogokat. Elveti az SZKP a szocialista tulajdonról alkotott primitív felfogást, valamint azt, amely semmibe veszi az áru-pénz viszonyokat. Feladja a más munkáspártokhoz, köztük a szociáldemokrata pártokhoz fűződő viszonyban meglevő dogmatikus sztereotípiákat. Felhívja a dokumentum a figyelmet, milyen veszélyekkel jár a múlt egyszerűsítő idealizálása, de legalább ilyen veszélyes az elmúlt évtizedek általános befeketítése is. Arra van szükség, hogy valóban megismerjük történelmünket, annak minden értékét. Az SZKP hú marad október szocialista útválasztásához és eszméihez. A társadalmi igazságosság elvét tekinti meghatározónak az SZKP, amelynek kongresszusi állásfoglalás-tervezete a második fejezetben a párt emberközpontú politikájának fő elemeit foglalja össze. A harmadik fejezet foglalkozik a hatékony, tervszerű piacgazdálkodás megteremtésével. A témák egyszerű leltárba szedése is jelzi, milyen irányt tart követendőnek az SZKP: stabilizálni a fogyasztói piacot, felszámolni a pénztömeg és az árufedezet közötti szakadékot: továbbra is kulcsprobléma az élelmiszer-ellátás, az agrárágazat fejlesztése; fejleszteni a föld tulajdonformáit, egyenlő esélyeket garantálva az állami, szövetkezeti és egyéni gazdálkodásnak; megteremteni a város és a falu közötti társadalmi egyensúlyt; fokozni kell a közszükségleti cikkek termelését; hatékony pénzpolitikával kell javítani a jelenlegi állapotokon; a radikális gazdasági reform kibontakozásában alkalmazni kell az egyéni és kollektív érdekeltség ösztönző elvét. A dokumentum síkraszáll a tulajdonformák sokszínűségéért, egyenjogú, egészséges versengésükért. Ennek kapcsán szó esik az állami tulajdon átalakításáról, a szövetkezeti mozgalom erősítéséről. A gazdasági fejlődés jelen szakaszában az SZKP úgy véli, hogy nem ellentmondás az egyéni tulajdon működése, s ebbe beletartozik a termelőeszközök egyéni tulajdona is. A tulajdonformák működésének ki kell zárnia a termelés eszközeitől való elidegenedést és a kizsákmá

1 nyolást. A tervezet a tervgazdálkodás és a piaci módszerek együttes alkalmazását szorgalmazza, síkraszáll az árképzés átalakításáért. Az áremelkedést szabályozó és fékező eszközt a termelők, köztük a külföldi termelők versenyében látja. A kibontakozó szocialista demokráciáról és a nép önrendelkezéséről szól a negyedik fejezet. Ez a demokráciát a peresztrojka céljaként és eszközeként határozza meg. A hatalom egyetlen forrásának a népet tekinti, hangoztatva, hogy az össznépi jogállam léte kizárja bármely osztály diktatúráját. A választási rendszerre vonatkozó elképzelések után a fejezet a demokrácia és a politikai pluralizmus összefüggéseit tekinti át. A demokratizálás együtt jár az állampolgárok új társadalmi-politikai egyesüléseinek megjelenésével. A társadalom fejlődése nem zárja ki a pártalakítás lehetőségét sem. Ennek rendjét törvények és az alkotmány fogják szabályozni. Az SZKP nem tör monopóliumra, kész a politikai párbeszédre és együttműködésre mindenkivel, aki a szocialista társadalom megújításáért lép fel. Szükségesnek tartja a tervezet a hatalmi funkciók szétválasztását törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalomra. Külön érinti a dokumentum az elnöki rendszer kérdését. A társadalomban felvetődik az a kérdés, hogy hozzák létre az államfőként tevékenykedő elnök tisztségét. Az elnök a Népi Küldöttek Kongresszusának tartozna felelősséggel, s teljhatalommal bírna. Az állami és gazdasági apparátust mindenütt kötelezően a képviseleti testületek és a közvélemény ellenőrzése alá kell vonni. A legterjedelmesebb a hetedik fejezet, amely a párt megújulásával foglalkozik. A párt politikája a valóság tudományos elemzésére, Marx, Engels és Lenin tanításainak alkotó alkalmazására épül, felhasználva a XX. század társadalmi, történelmi tapasztalatait. A szövetséges köztársaságok kommunista pártjainak - az SZKP programját és szervezeti szabályzatát tiszteletben tartva - lehetőséget kell kapniuk, hogy kidolgozzák saját programdokumentumaikat, önállóan döntsenek szervezeti, káder- és pénzügyeikben. Ezzel indokolja a dokumentum, hogy a köztársasági első titkároknak tagként be kell kerülniük az SZKP KB vezető szervébe. Kesztyű