Új Szó, 1990. február (43. évfolyam, 27-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám, péntek

Egyértelmű állásfoglalást! Vizsgálat-részeredmény a „gyertyástüntetésröl" Az SZNT bizottsága, amely félügyeli a hívők 1988. március 25i pozsonyi tüntetése feloszlatása "körülményeit vizsgáló szervek munkáját, tevékenységéről beszámolt az SZNT 21. ülésén. Megalakulása, 1989. december 11. óta a bizottság 16-szor ülésezett, s a következő alapvető célokat tűzte maga elé: 1. A kivizsgálást végző szerv, az SZSZK Főügyészségének fölügyelete; 2. annak a belpolitikai helyzetnek az értékelése, amely megelőzte az 1988. március 25-i tüntetést; 3. fényt deríteni a hívők 1988. március 25-i tüntetésének körülményeire.; 4. megítélni, hogy a rendfenntartó erők közbelépésükkel megsértették-e az állampolgárok jogait, és a Nemzetbiztonsági Testület tagjai által elkövetett egyéb törvénytelen eljárások dokumentálása; 5. a rendfenntartó erők közbeavatkozása jogosultságának és adekvátságának megítélése; 6. a megállapított tények alapján megfelelő következtetés levonása. Felügyelete során a bizottság megismerkedett JUDr. Pavol Kiss az SZSZK volt főügyészének előzetes tájékoztatójával és 1989. december 21-én a törvényesség vizsgálatainak eredményeiről kifejtett álláspontjával. A bizottság levetítette a Csehszlovák Televízió videofelvételeit és hangdokumentumait. Mivel ez az anyag hiányos volt, megtekintette az NYEE állampolgári kezdeményezés által előterjesztett amatőrfölvételt, amelyben már a személyek is azonosíthatók voltak. Semmilyen más videofelvételeket nem mutattak be az SZSZK Belügy- és Környezetvédelmi Minisztériumának alkalmazottai a bizottságnak. Az eseményt megelőző belpolitikai helyzet és egyéb körülmények alapján a bizottság nem azonosítja magát az SZSZK Főügyészségének azzal az előzetes és nem egészen egyértelmű jogi következtetésével, hogy a nemzeti bizottságok szerveinek eljárása és döntése nem ellenkezett a törvénnyel. Ezt a következtetést akkor vonták le még mielőtt a komplex vizsgálatot elvégezték volna és azokat az anyagokat értékelték volna, melyek az SZSZK Főügyészségének rendelkezésére álltak. Azok az állampolgárok, akik a békés tüntetésen részt vettek, a bizottság nézete szerint az érvényben levő törvények szerint jártak el, s a szerint kellett volna velük szemben föllépni. A rendfenntartó erők túlzottan erélyes föllépése sértette alkotmányos gyülekezési jogukat. Szükséges, hogy az SZSZK Főügyészsége ezzel kapcsolatban egyértelmű álláspontot foglaljon el. 1988. március 25-én a délutáni óráktól koraestig a Hviezdoslav téren a békés polgárok mintegy 3500 fös csoportja jött össze, közülük egyesek a Szlovák Nemzeti Színház előtt gyertyát gyújtottak s a nemzeti himnuszt, majd a pápai himnuszt énekelték. 18 órakor hangosanbeszélőn szólították föl távozásra a részvevőket és fölolvasták az illetékes nemzeti bizottság belügyi osztályának a tüntetést megtiltó határozatát, amely nem volt kellően világos és az egész téren hallható sem. A békés állampolgárok tömege ellen a biztonsági szervek rendkívül drasztikusan léptek föl. Kiszorították és szétkergették az embereket, akik között gyermekes anyák és idős emberek is voltak. Mindehhez locsolókocsikat, vízágyúkat és rendőrautókat használtak. Alkalmaztak ezenkívül gumibotot, kutyákat, könnygázt és más erőszakos eszközöket. A résztvevők közül 14-en sebesültek meg. Az állampolgárok támadása a rendőrök ellen nem volt kimutatható. A tüntetés és a beavatkozás lefolyását az SZLKP KB-ből alakított külön politikai bizottság figyelte a Carlton szállóból, s utasításaival irányította a biztonsági szervek tevékenységét. Ilyen bizottság alakításának és tevékenykedésének nem voltak jogi alapjai. Az SZNT bizottsága és az SZSZK Főügyészségének előzetes véleménye szerint az említett ideiglenes bizottság nem az érvényben lévő törvények keretei közt tevékenykedett. Szükséges, hogy az SZSZK Főügyészsége ezzel kapcsolatban is végleges álláspontra helyezkedjen. A tüntetés feloszlatására a Nemzetbiztonsági Testület összesen 953 tagját mozgósították. Az SZNT bizottságának az a véleménye, hogy az SZSZK Főügyészségének állást kell foglalnia abban a kérdésben, jogos és megfelelő volt-e a rendfenntartó erők beavatkozása. A bizottság folytatja tevékenységét. Milyen volt Lenin? VÁLASZ CSALA AURÉLIÁNAK Nem tudom megállni, hogy Jarábik Gabriellának írott levelére ne reagáljak néhány szóval. Erre bizonyos mértékben feljogosít az is, hogy a levélből egy részlet az Új Szóban is megjelent. Levelében Lenin „csodálatos emberségé"-ről beszél. Szerinte változatlanul példaképként kellene hogy álljon ifjúságunk előtt. Szemére veti Jarábik Gabriellának, hogy ismeretei Leninről igen szegényesek. Nos, ebben alighanem igaza van: ez azonban nemcsak Jarábik Gabriellára érvényes, hanem önre is, kedves Csala Aurélia, és majd mindenkire, aki ebben az országban Leninről csak azt tudja, amit „hivatalosan" megtudhatott. Jómagam is nagyon sokáig hittem Leninben. Először talán akkor csalódtam benne, amikor egyetemi tanulmányaim során el kellett olvasnom egy cikkét, amelyben filozófiai kérdésről vitatkozott ellenfeleivel. Kiábrándított az írás útszéli stílusa, agresszív hangneme; „rég/ jó" ismerősként köszöntek belőle rám azok az otromba, dogmatikus kifejezések, felfújt általánosságok, amelyeket olyan jól ismertünk mindanynyian az úgynevezett „pártzsargon"-ból. Sajnos, a Lenin valódi arcát megmutató történelmi kútfőkhöz én sem nagyon jutottam hozzá, csupán töredékes információknak jutottam birtokába néhány külföldi rádióadásból és történész ismerőseim elbeszéléseiből. Ezért most már nyomtatott és ellenőrizhető, szövegre nem is tudok hivatkozni, csak egy magyarországi folyóiratbeli közlésre. Az Ellenzéki Unió I. évf. 5-6. számában (1989), 26-27. oldalon olvasható egy titkos Lenin-levél, olyan, amely Lenin összes Műveiben sem szerepel. Ebben a ,,Molotov elvtárs és a Politikai Iroda tagjai" részére írt levélben Lenin az 1922-es Volga menti éhínség idején utasítást ad az egyházzal való kíméletlen leszámolásra. Erre a levélíró szerint az teremtett kedvező alkalmat, hogy „az éhínség sújtotta területeken embereket falnak fel és az utak mentén emberi hullák százai, ha nem ezrei hányódnak", és okkai tételezhető fel, hogy „a parasztság széles tömegeinek körében a kétségbeejtő éhínségen kívül egyetlen más körülmény sem teremt olyan közhangulatot, amely e tömegek együttérzését vagy legalábbis semlegességét biztosítani tudná a szovjet bolsevik vezetés iránt az egyházi javak elkobzásáért folytatott küzdelmükben". Az akkori szovjet igazságszolgáltatásra jellemző Leninnek a következő utasítása: „... igen nagy számú halálos ítéletet szabjanak ki a legbefolyásosabb és legveszélyesebb sujai ultrareakciósokra. Ha van rá lehetőség, ne csupán sujai, hanem más, moszkvai vagy egyéb egyházi központokhoz tartozó egyént is ítéljenek el." Az utasításnak - úgy látszik - lett is foganatja, mert a közölt levélhez kapcsolt rövid történelmi háttérvázlat szerint a sujai események következtében 1922-ben „2691 világi pap, 1962 szerzetes és 3447 apáca és novícia vesztette életét az összetűzések során, illetve lett golyó által halálra ítélve." Kedves Csala Aurélia! Mielőtt másokon alaposabb történelmi ismereteket kérne számon, jó lenne, ha tudatosítaná: a régi rendszer történelemhamisítása olyan nagy mértékű volt, hogy alig mondhatja el magáról néhány száz ember ebben az országban, hogy tudja, milyen volt - mondjuk - Lenin, vagy milyenek voltak a szovjet történelem első évei. Költőinek szánt kérdésére, hogy már senki sem ismeri-e Lenint, azt kell sajnos válaszolni: MÉG nem ismeri senki, vagy legalábbis nagyon kevesen. Kívánom önnek, hogy megtalálja azokat az igazi példaképeket - mert vannak ilyenek, hogyne lennének - akiket valóban érdemes a kis óvodásai elé állítani. Üdvözlettel: LANSTYÁK ISTVÁN tanár, Dunaszerdahely Megtörténik olykor, hogy egy-egy cikk kapcsán néhány olvasó nem az írás mondanivalójára reagál, hanem valamelyik részletkérdésre, vagy a példaként felhozott személy készteti állásfoglalásra. Munkatársunk, Szitás Gabriella („Lenin bácsi jó ember volt...", Új Szó, jan. 18.), hazai magyar óvónőket szólaltatott meg, akik szakmai, módszertani gondjaikról szóltak. A riportban Jarábik Gabriella említette meg két mondatban Lenint, mintegy illusztrálva fontos módszertani okfejtését. Csala Aurélia (Tisztelt Szerkesztőség! Új Szó, febr. 12.) ezt a példát nehezményezte. A fenti levél is Leninről szól. Egy-egy személy életművének tárgyilagos értékelése a tudósok, tudományágak feladata. A kritikátlan istenítés, vagy néhány kiragadott dokumentum nyilvánvalóan, nem segít hozzá a tárgyilagos megítéléshez. Lanstyák Istvánnal a teljes mértékben egyetértünk, hogy szükség van Lenin politikai, történelmi szerepének, életművének átfogó, reális értékelésére. A SZERKESZTŐSÉG Élni a lehetőséggel Helyszűkével, komoly gondokkal küzd Füleken a magyar és szlovák tanítási riyelvü összevont gimnázium. Kinőtte a kastély épületét. A korábban összevont, közös igazgatóság alatt működő iskolák szétválasztására megindult és egyre erősödő folyamat hatására a szülők és iskolabarátok szövetsége is szorgalmazza a két gimnázium újbóli önállósulását. A kölcsönös megértés és a józan gondolkodás is ezt diktálja, s ezt támasztja alá az alapiskolások népes korosztálya - ami a környező alapiskolák osztályainak számán is követhető -, akik majd gimnáziumba készülnek. A szülők és iskolabarátok szövetsége február 9-i fórumának résztvevői közösen keresték az ismét két önálló iskolává válás kínálkozó lehetőségét. A helyzetet mérlegelve és a kölcsönös érdekeket figyelembe véve megoldást kínál a középfokú szakmunkásképző iskola korszerű, új épülete. Itt kaphatna helyet a szlovák tannyelvű gimnázium, s az előnyös lenrle, mivel a városnak ebbe a részébe tervezik az új szlovák tanítási nyelvű alapiskola építését is. Ez a megoldás a tanulók javára válhatna, a tudásszintjüket növelné, ha az osztályok száma szükség szerint bővülhetne - ezáltal csökkenne a tanulók nagy létszáma egy-egy osztályban -, ami jelenleg itt az adott körülmények között nem megoldható. Hiányoznak a tantermek, szertárak, kevés a kémiai, fizikai, számítástechnikai szaktanterem. Az idegen nyelvi oktatásra sincsen nyelvi laboratórium, sőt kevés az osztott nyelvi órákra használható tantermek száma. Felülvizsgálva a helyzetet, a szélsőséges nézeteket mellőzve, higgadt párbeszéddel csak a szétválasztás segíthet. A két önálló gimnázium újból folytathatná a tradícióját, s öregbíthetné a jó hírnevét. Gulyás Imre, Fülek Nyílt levél Ekei polgárainak Tisztelt Ekeliek! Az elmúlt napokban szokatlanul megnövekedett a hozzám érkező levelek száma. Ez elsősorban az Önök szorgalmának köszönhető, hiszen az 1990. február 2-án lapunkban megjelent Vihar Ekelen című riportom igencsak ellentétes vélemények megfogalmazására ösztönözte az Ekelen élők kisebbik hányadát. Mindenekelőtt arra a tiltakozásra szeretnék reagálni, amelyet a kísérő levél alapján 225 ekeli polgárt írt alá. Mivel lapunk a megszokottnál többször és nagyobb terjedelemben foglalkozott az önök falujában történtekkel, személy szerint nem tartom méltányosnak valamennyi névtelen és aláírt levélre külön válaszolni. Ezenkívül olyan levél is jött, amelyben jelezték, hogy tudtuk nélkül, mások írtak levelet a nevükben. Mindegyik ugyanazt követeli „pro et kontra". Az egyik típusú levélíró (akik közé a tömeges tiltakozás aláíróit is sorolom) nincs tekintettel az utóbbi egy esztendőben Ekeiről három alkalommal írt nagyobb riportjaim árnyalataira, az írások központi témáját képező Tátika Gyermek Folklór Együttesre. Annak idején nem önzésből, nem érdekből, nem anyagi ellenszolgáltatásért (mert ezzel is megvádoltak) álltam a Tátika és vezetőjük, Hodek Mária mellé. Országos horizontra figyelve láttam fontosnak ennek az együttesnek a létét. Nem másutt, csak Ekelen. Végeredményben meggyőződésemmé lett, hogy Hodek Mária bármelyik faluban eléri ugyanazt az eredményt, mint az önök falujában. Ö már csak ilyen marad, feltéve, ha végleg el nem veszik a kedvét. Méltatlanul fogják rám, hogy bármilyen más érdek is vezérelt volna. Két falufórumot ültem végig Ekelen. Ezeken győződtem meg arról, hogy ott sokkal összetettebb a helyzet, mint másutt Szlovákiában. Jelenleg polgári kezdeményezések egész sora igyekszik a maga oldalára állítani az ekelieket. Elsőnek alakult meg a Matesz itt megtartott nyílt fóruma után a Polgári Fórum helyi csoportja, s ebben az égyik szóvivő egy „idegen": Hodek Mária. Időközben január folyamán megalakult a Független Magyar Kezdeményezés helyi csoportja, amely követeléseiben igencsak hasonlóan foglalt állást, mint a Polgári Fórum. Az sem meglepő, hogy időközben mások meg létrehozták a Nyilvánosság az Erőszak Ellen akciócsoportját, amely a két előbb említett kezdeményezéssel ellentétben bizalmat szavaz a hnb tanácsának, amelyet a PF és az FMK helyi csoportjai eddig már két falufórumon is le akartak mondatni. Azzal a kitétellel, hogy Fehér Miklós hnb-elnök a választásokig a helyén maradhat, ha új tanácsot választanak a képviselők. Mindenképpen felfigyeltető, hogy csupán a Nyilvánosság az Erőszak Ellen helyi akciócsoportja támogatja a hnb tanácsát és követéli írásom visszavonását. Nos, megnyugtatom mindannyiukat: riportomat nem vonom vissza, mert senkit sem rágalmaztam. A benne leírtakról mind a mai napig meg vagyok győződve. Ha valamit elhallgattam, akkor az olyan dolog volt, amely az ekeliekre az Új Szó olvasói előtt nem vetett volna jó fényt. Úgy érzem, az újságíró tisztessége tartott vissza attól, hogy az általam most is - a hozzánk érkező levelek erről mindinkább meggyőztek - kibogozhatatlannak, a múlt homályában gyökerezőnek látott ellentétekről, baráti, beosztotti, rokoni kapcsolatok szövevényeiről csak érintőlegesen tettem említést. Nincs ember, aki valamely faluhoz kötődve, ott huszonöt esztendeig élve, egy másik falu évtizedek óta halmozódó vitás kérdéseiben, a polgárok vélt vagy valós sérelmeiben igazságtételre vállalkozna. Világos az a helyzet, amelyet az egyik ekeli lakos fogalmazott meg Hodek Máriáról és minden „idegenről", legyen az éppen egy újságíró: ,,Nem azt akarjuk, hogy ne dolgozzon Ekelen, és ne áldozza szabadidejét gyerekeinkre, amit eddig oly lelkiismeretesen tett, amivel nem kis hírnevet hozott az iskolánknak, amire büszkék voltunk és vagyunk is, értékeljük a munkáját. Csak azt szeretnénk kérni, ne ártsa magát bele falunk belügyeibe!" Nem ismeretlen ez a nézet. Amíg valaki - legyen az pedagógus vagy újságíró - csak jót, hírnevet teremt, addig kedvünkre való. Majd amikor munkájára hivatkozva szót emel a hibák ellen, illetve nemcsak dicshimnuszokat ír egy faluról és vezetőiről: megbüntetését, rendreutasítását, írásának visszavonását és nyilvános bocsánatkérését követeljük. Nem tudok, nem is akarok bocsánatot kérni. Úgy érzem, nincs miért. Éppen ezért, bármikor emelt fővel nézek az ekeliek szemébe. Számomra most is egy a fontos: a gyerekeik által teremtett csoda. Ezzel szemben pozitív értelemben elfogult vagyok. Márpedig a bocsánatkérés és a riportjaim visszavonása a Tátika Gyermek Folklór Együttes megtagadása nélkül lehetetlen. Mindent ezért a páratlan csodáért írtam. Veszélyeztetve láttam őket, s a gyanúm beigazolódott. Gondolják meg, tisztelt ekeli polgárok: hány községi tanácsuk lehet még, jobbnál jobb tanácstagokkal díszítve!? De lesz-e még valaha Tátika, ha a falu felnőtteinek viszályait átvetítik a gyerekekre? Tisztelettel DUSZA ISTVÁN Rimaszombatban is... Létkérdés az anyanyelvi iskola (Munkatársunktól) - A rimaszombati járás pedagógusai a tavaszi szünet egyik szabadnapját használták ki arra, hogy a hetek óta tartó önszerveződés az egymás után megalakult helyi pedagógus szervezetek munkája, közös célkitűzést nyerjen. Ezért is, de nemcsak ezért hívták össze a járás magyar pedagógusainak első közgyűlését, melyen mintegy 300 iskolai és iskolaügyi dolgozó vett részt. Miután az önjelöltként indult szóvivői testületet és a CSMPSZ járási bizottságát hivatalosan is megválasztották, kezdetét vette a közel háromórás vita. Ennek bevezető akkordjaiként Csúz László tolmácsolásában a Csehszlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége alapszabályzata hangzott el, majd Ádámné Bolcsó Zita a járásban eddig lezajlott kezdeményezésekről és az elvégzett munkáról adott számot. Az óvodákban újra beiratkozás lesz, melyek céljaira 10 ezer beíratási lapot nyomtatott ki az iskolaügyi szakosztály, a járás tíz teljes szervezettségű alapiskolái közül egyedül a várgedeiben nem alakult meg ez idáig a magyar pedagógusok fóruma. Az anyanyelvű szakmunkásképzés megteremtése, több szempontból is a jövő egyik fő feladata, a szakközépiskolákkal való együttműködés az érintettek érdektelensége miatt még most is holtponton van - hangzott el többek között a rövid, de tartalmas beszámolóban. A járásban a bátkai alapiskola teremtett precedenst a közös igazgatású iskolák szétválására - ezt többen is megemlítették jövőbeni elképzeléseik hangoztatásánál, a rimaszombati gimnáziumnak viszont létkérdése a megújhodás, itt csak 4-5 pedagógus jut a magyar tagozatra, a vezetésben pedig nincs képviselőjük, aláírásgyűjtést kell szervezni a magyar szakmunkásképzés visszaállítására, illetve újra indítására. A Pedagógiai Tankönyvkiadó fordítói pályázatára nemet, a komáromi egyetem létrehozására igent mondott a közgyűlés, mely végül is azzal zárta tanácskozását, hogy a vitafelszólalások tárgyát a közös tevékenység sarkallatos feladatainak tekinti, a megválasztott héttagú szóvivői testület (ezt a közeljövőben még két középiskolai pedagógussal egészítik ki) pedig továbbra is az érdekképviselet, a paritás megteremtésének gyakorlati teendőin munkálkodik majd. (polgári) ÚJ SZÚ 4 1990. I|. 16.