Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám, hétfő

tőséget kaptam arra, hogy jobban megértsem ezt az országot és lakosait, tehát arra is, hogy olvasmányosan, közérthetően beszéljek erről az olvasóknak. Caroline Scofield a Cambridge-i Egyetemen végezte tanulmányait. A történelem iránti szenvedélyes érdeklődése vezette el a második világháború tanulmányozásához. Azoknak a megpróbáltatásoknak, nélkülözéseknek és szenvedéseknek a súlya, amelyeket a szovjet nép ebben a háborúban elviselt, részvéhogy a mi katonáink komoly veszélyt jelentenek a britek számára? - Bármely hadsereg erejét elvben fel lehet használni egy más állam ellen. Én azonban úgy vélem, elég jól megismertem a szovjet embereket, hogy ne féljek ettől. Azonfelül azt sem éreztem, hogy a szovjet katonára ráerőszakolnának valamilyen konkrét ellenségképet. Az oktatási központokban a NATO-országok fegyverzetére vonatkozó harcászati-műszaki adatokat lehetett látni. Úgy vélem azonban, hogy ez teljeEz lehetne annak a könyvnek a címe, amelyen Caroline Scofield angol újságírónő jelenleg dolgozik. A John Caiman and King brit kiadó elhatározta, hogy a szovjet fegyveres erők mai életéről szóló könyvet jeleritet meg az átlagolvasók számára. Szerzői: Caroline Scofield fiatal angol újságírónő és Leonyid Jakutyin, szovjet sorhajóskapitány és fotóművész. Äz APN tudósítója megkérte Caroline Scofieldet, aki néhány hónapot töítött a szovjet hadsereg csapatainál, beszéljen arról, hogyan dolgozott e könyv megírásán. - Mi volt a kiindulópontja jelenlegi munkájához? - Mindenekelőtt az, hogy fokozódott az érdeklődés a katonai problémák iránt, amelyeknek megoldásától az emberiség sorsa függ. A másik ok, hogy az általános hadkötelezettség nézetem szerint igazán népi hadsereggé teszi az önök fegyveres erőit. Amikor Burjátiából, Litvániából, a Szovjetunió más zugaiból való katonákkal ismerkedtem meg, leheAz orosz lélek „katonai titka" tet kellett Caroline szívében és kívánságot arra, hogy beszámoljon minderről honfitársainak. így született meg Caroline Scofield első könyve, az Oroszország a háborúban. A fiatal újságírónőnek talán már akkor támadt az a gondolata, hogy jobban meg kell ismernie a mai szovjet katonát... - Hogyan változott meg munkája folyamán elképzelése a szovjet katonáról? - Nem mondhatom azt, hogy sokat tudtam volna a szovjet hadseregről, de természetesen készültem erre a munkára. Ha a nyugaton megjelenő könyveket és cikkeket nézzük, ott lehet a Szovjetunióról szóló katonai információkat találni, ezek azonban nem mutatják meg a hadsereg hétköznapjait. Az önök katonáinak igen fejlett felelősségérzete meglepett. Ugyanakkor azt is tudom, hogy a katonák egyáltalán nem angyalok. -Nem támadt az a gondolata, Kortárs Magyar írók Kislexikona 1959-1988 Negyedszázadnyi kihagyás után, a Benedek Marcell-féle Magyar Irodalmi Lexikon (1963-1965) után ismét irodalmi kislexikont vehet kezébe az olvasó a Magvető Könyvkiadó jóvoltából. A Fazakas István szerkesztésében és előszavával nemrég megjelent Kortárs Magyar írók Kislexikona tehát régóta várt, hiánypótló kötet, hisz a nagyobb igénnyel szerkesztett akadémiai kiadványok mellett az átlagolvasó is igényli az irodalmi tájékozottságot. A mintegy 1600 szócikket tartalmazó lexikon természetesen nem törekedhetett a teljességre, így - bár a terjedelme mintegy 470 oldalnyi - különböző okokból kimaradtak belőle a fordítók, a memoárt, a dokumentumregényt, útleírást, riportot, szociográfiát művelő írók, viszont helyet kaptak benne a tárgyalt időszak szépirodalmával foglalkozó kritikusok, köztük olyanok is, akiknek még nem jelent meg önálló kötetük. A szerkesztők, bár kiindulópontpak azokat a magyarországi irókat vették, akik 1959-től, azaz a Magyar írók SzövetségéÚJ SZÚ 1990. I. 15. Szende Tamás Megérhetjük-e egymást című könyvét sajnos még a nyelvészek részéről is hallgatás övezi, annak ellenére, hogy a könyv jelentőségéből eredően nagyon is kívánja a nyilvánosságot, a széles olvasótábort. A nyelv fejlődésének hátterében nem utolsósorban a tudomány és technika fejlődése áll, mely más életformát, élettempót diktál. A nyelv és a fentebb említett háttér viszonyában érvényes a kölcsönösség. Ez az új életforma, pedig „kitermeli" a maga emberét. Bármennyire is paradoxonnak tűnik, de ebből adódik a kommunikáció- és a beszédzavar, valamint annak terjedése. Ezzel a problémával foglalkozik Szende Tamás könyve, miközben rámutat arra, hogy a beszédzavarok egészen a beszédtanulás előtti korig nyúlnak vissza, hiszen már akkor működik a kommunikáció speciális formája: a metakommunikáció, melyről Vassy Zoltán A parapszichológia tudományos irányzata című könyve így szól: „A szavak nélküli, szakszóval nem verbális kommunikáció hordozói elsősorban a mimika, a gesztusok, a beszéd nyelvén kívüli összetevői, mint pl. hanglejtés, ritmus, hangsúlyok stb., de szerepe lehet a bőr helyi színváltozásainak és valószínűleg hőmérséklet-változásainak is, a bőrfelületről folyamatosan párolgó illatanyagok összetételének, nem kizárt, hogy olyan elektromágneses sugárzásoknak is, amelyek nem a látható fény vagy hő spektrumtartományába esnek". Az egyes fejezetek foglalkoznak - többek között - a lélektani változánek újjáalakulása, óta napjainkig (pontosan 1989. május 1 -jéig) önálló szépirodalmi kötetet jelentettek meg, gondoltak a határon túli, így a környező országokban (köztük hazánkban) és a Nyugaton élő magyar írókra is. Az adatgyűjtés, szerkesztés ezért természetesen magán viseli helyenként a hevenyészettség nyomait, hisz a csehszlovákiai magyar irók közül kimaradt Bárczi István, s a nyugati magyar irók adatai sem teljesek. Mit tudhatunk meg az új lexikonból? Rövid, tárgyszerű életrajzot, a megjelent .művek címét, az illető írók irodalmi díjait, tehát elemi szintű tájékoztatást. Az ízléses kiadványt forgatva óhatatlanul eszébe jut az embernek: talán megérjük egyszer, hogy a réges-rég készülődő, készülgető csehszlovákiai magyar irodalmi lexikon is napvilágot lát egyszer. Mert ez idáig, bármily paradoxon is, a hazai magyar írók lexikonénak is egyelőre a Kortárs Magyar írók Kislexikonét kell tekintenünk. Bár a múlt viszonyait tekintve, ez sem kicsinység. -kövi-e egymást? sok és a beszéd kapcsolatával, az érzelmek kifejezésével a közlésben, azzal, amit akarva és akaratlanul (!) közlünk, az alapvető hibaforrásként kezelt túláltalánosítással, valamint közli a Korunk kommunikációs zavarai témájú konferencia anyagát. A szöveg útján betekintést nyerhetünk a szó mögöttes jelentésébe, s a beszélő szándékairól, viselkedésének okáról, okairól is kapunk információt. Egyszerűen: a nyelv helyzetjelentés, állapotmeghatározó a beszélő szempontjából. Éppen azért kell mindezt tudni, hogy létrejöhessen a szó valódi értelmében vett kommunikáció - melynek feltétele a másik ember közlésének identifikálása -, s ne csak két ember monologizáljon kölcsönösen, mert ennek információértéke mindkettőjük számára nulla, ami a haladás, a továbbjutás, a fejlődés elmaradásának okozója és következménye is egyben. Sajtónyelvről lévén szó, nézzük csak, Szende Tamás szerint milyen veszély fenyeget e téren: „A valóság szemlélete egyenirányúsítható azon a módon is, hogy a közlési csatornát beszűkítjük, s a lehetséges információk átáramlását általánosságokra korlátozzuk. Közhelyek használata teljesen simára tarolhatja a valóság terepét, eltüntetve azokat a részleteket, amelyek a tényállásutalásokban a valóság egyedi, specifikus alakzataiként jelennek meg." Majd néhány sorral odább: „A közhely sztereotip kötöttsége formailag is tükrözi kommunikációs szerepét, a valóság redukálását." S ez csak egy a sok közül. MÓROCZ MÁRIA sen szakmai szempontból történik - az ilyesféle adatok törvényszerűen a katonai ismeretek szerves részének számítanak. -Caroline, azt mondják, maga rendkívül „rámenős" természetű. - Nem tudom, nem tudom. Kezdettől fogva nincs szükségem ilyen tulajdonságra. A honvédelmi minisztérium sok vezetője részéről megértéssel találkoztunk és támogatásban részesültünk. Különösen sokat segítettek nekünk a szovjet hadsereg és haditengerészet politikai főcsoportfőnökségének munkatársai. Még a csapatoknál tett látogatásaink során sem volt semmilyen akadály. Ezt a Szovjetszkij Vojin című folyóirat is elősegítette. - Hogyan? -Társszerzőmet, Leonyid Jakutyint sokan ismerik mint a Szovjetszkij Vojin fotóriporterét. A katonákkal folytatott beszélgetéseimből megértettem, hogy ez a legnépszerűbb folyóirat a hadseregben és a flottánál. Nagyon jó, hogy újévtől kezdve angol, francia, spanyol és portugál nyelven is megjelenik a külföldi olvasók számára. Szerintem, ez a szovjet fegyveres erők nyitottságának újabb jele. VLAGYIMIR SZOSZNYICKIJ (APN) A csehszlovák fotográfia útjai DANIELA MRÁZKOVÁ ÉS VLADIMÍR REMEŠ FOTÓTÖRTÉNETI ALBUMÁRÓL Számos jelentős fotókiállítás, s jónéhány fotográfiával foglalkozó könyv, különböző fotóalbum megjelenése jelezte tavaly a fotográfia születésének másfél évszázados jubileumát. A megjelent könyvek legjelentősebbike, véleményem szerint, a Cesty československé fotografie (A csehszlovák fotográfia útjai) című vaskos fotótörténeti album, Daniela Mrázková és Vladimír Remeš művészettörténész-fotótörténész házaspár munkája, amely a Mladá fronta gondozásában jelent meg. Az album szerzőpárosának egyik tagja sem szorul különösebb bemutatásra a fotográfiában, illetve a fotóművészetben kicsit is jártasak előtt, különkülön is számos olyan fotótörténeti jellegű, a fotóművészettel kapcsolatos kiadványuk jelent már meg, melyekkel hazai és nemzetközi viszonylatban jelentős érdemeket szereztek. E könyvük bevezetőjében mindjárt elmondják, hogy összeállításukkal nem a csehszlovák fotőtörténet kimondottan bibliográfiai jellegű feldolgozására vállalkoztak és törekedtek, hanem a csehszlovák (csehszlovákiai) fotográfia különböző útjait, fejlődésének egyes szakaszait, irányzatait próbálták meg felvázolni 147, döntő többségében neves, ismert és elismert fotográfuspálya esszészerű, képekkel gazdagon illusztrált bemutatásával. Éppen ezért csak a margóra jegyzem meg, hogy nem teljesen értem a Pravda egyik augusztusi számában megjelent, a kötetet eléggé lesújtó kritika indítékait, amikor is a kritikus (A. Gregorová) egyrészt olyan dolgokat hiányol és bírál, amelyek ezzel a szerzői szándékkkal majdhogynem ellentétesek, felróva a szerzők szubjektív hozzáállását, megkérdőjelezve (persze minden konkrét utalás nélkül) egyes fotográfusok besorolását, illetve mellőzését. Tizenkét fejezetben követi nyomon a szerzőpáros a csehszlovák fotográfia közel másfélszázados történetét, különböző útjait: Az úttörők; Az ipartól a szórakozásig és az alkotásig; A tiszta fotográfia a felemelkedés útján; Új kifejezésmódok keresése; A fotográfia és a társadalom; A fotográfia és az élet; Az érzések, elképzelések és álmok fotográfiája; A mindennapok költészete; A fotográfia és az emberi sors; A fotográfia és az életstílus; A fotográfia mint modern nyelv, valamint a Színes világ fejezetcímek önmagukban is a problémakör (és a tematika) sokrétű és széles skálájú megközelítésére utalnak, s egyöntetűen kifejezik a bevezetőben jelzett szerzői szándékot. Ami pedig a kötetbe való besorolást illeti: a szerzőpáros (szubjektíven is) igényes hozzáállását igažolja, hogy a száznegyvenhét besorolt fotográfus között lényegében ott találjuk mind a cseh, mind a szlovák fotográfia minden jeles és elismert képviselőjét (persze szinte elképzelhetetlen, hogy másfél század fotográfusainak tömkelegéből mégiscsak ki ne maradna valaki). Mindenképpen a szerzők tárgyilagosságára utal - más egyebek mellett - az a tény is, hogy olyan fotográfusok is helyet kaptak a kötetben (Divald Károly, Rosie Ney [Földi Rózsi], Blüh Irón, Zsigmond Boriska, Bley Olga, Csáder Judit), kiknek több-kevesebb köze (a szerzők által is jelezve) ugyanúgy van a magyar, mint a csehszlovák fotótörténethez. A kötethez, amely fontos dokumentuma lesz a csehszlovákiai fotótörténeti irodalomnak, Jirí Mašín írt - bizonyos értelemben akár kiegészítésként is felfogható - tartalmas utószót. NÉMETH GYULA UJKÖNYVEK ># j

š/ Vladimír ReiselX Uhüsevörözsk mMAQ4Sk a történelemtudománynak csak közvetetten van alkalma foglalkozni. Duba Gyula regénye szintén egy ilyen eseménysort, történelmi reflexiót kíván a művészet eszközeivel megidézni. Gál (illetve Kisgál) sorsán, élményein, gondolkozásmódján keresztül a második világháború előtti, alatti és utáni lassan, de annál biztosabban bomló hagyományos paraszti világba nyerünk betekintést, az önazonosság-vesztés azon folyamatába, melyben a Gál Boldizsár alakjában mintegy megszemélyesített „árulásnak" máig ható lelkiismereti és tudati következményei vannak. Ezek feloldására, az emberi tartás és kiállás mindenkori lehetőségének a felmutatására vállalkozik a regény, tudatosítva, hogy a Gál Boldizsár-i helyzetek nemcsak az évszázadok során, nem is csupán a közelmúltban, hanem a mindennapjainkban is megismétlődhetnek. m^omnm VLADIMÍR REISEL A húsevő rózsa támadása A hetvenedik életévét éppen ebben az esztendőben betöltő Vladimír Reisel - Rudolf Fábry mellett - az egykori szlovák szürrealista költőiskola legkövetkezetesebb tagja volt, verseinek gáttalanul áradó sajátos képisége a harmincas évek végén s a negyvenes évek elején és később nagy mértékben hatott a modern szlovák költészet fejlődésére. A válogatás elsősorban a költő szürrealista verseiből, a Látok minden napot és éjszakát (1939), a Sötét Vénusz (1938—40), A valószerűtlen város (1943) és a Tükör és a tükör túloldalán (1945) című kötetekből merít. DUBA GYULA Aszály A közelmúltban történelmi kérdéseink boncolgatásában irodalmunk oroszlánrészt vállalt magára. Az egyén által megélt történelem ábrázolása sok esetben olyan történelmi sorsfordulók, események megelevenítésére is alkalmat ad, amelyekkel "DUBA olyan vadászmezőkre jutottam el, amelyekről az ideig csak álmodoztám" - írja Gyimesi György. SVÄTOPLUK ČECH: Prücsök úr kalandozásai Prücsök Máté nem tűnt el a cseh irodalomból, mint ahogy nem tűnt el a cseh életből sem. Újra meg újra visszatér más alakban, és irodalmi portréja egyike a legmaradandóbb értékeknek. A Cseh h&dňkvn Kotiyvtýra GYULA GYIMESI GYÖRGY Megvalósult álmok „Vadászéletemnek volt egy olyan időszaka, amikor az egyébként oly szeszélyes és ugyancsak forgandó szerencse maradéktalanul mellém szegődött. Közel két évig voltam a pártfogoltja, és ez alatt az idő alatt barátok, ismerősök révén - s életemben először-, kiküldetés álapján Svätopluk Čech Prücsök úr igazi kirándulása a Hóidba Prücsök úr újaob korszakos kirándulása, ezúttal a XV. i