Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-15 / 12. szám, hétfő

Távozott, mert becsapták! VÁCLAV NEDOMANSKÝ az NSZK-ban edzösködik „A kanadaiak életszükséglet$ nek tartják a hokit, az ameri\ kaiak létfontosságúnak és üz\ letnek, az európaiak pedig já$ téknak..." A csehszlovák jégkorongozás élő legendájának számít a 45 esztendős Václav Nedomanský. Csak kevés hokisnak adatik meg, hogy Európában és a tengerentúlon egyaránt ünnepelt sztár legyen. Nedomanský gyilkos erejű bombáira (az általa kapura küldött korong 165 km/óra sebességgel száguldott) és felejthetetlen góljaira nemcsak a Slovan szurkolói emlékeznek, hanem a leggyorsabb kollektív játék soksok rajongója is. „Nedo" tizenkét éven át (1962-74) játszott a népszerű pozsonyi csapatban: 419 bajnoki mérkőzésen 369 (!) gólt ütött, négyszer lett gólkirály (1967,1971,1972, 1974) az I. jégkorongligában. Természetesen a csehszlovák válogatottban szintén rendszeresen jégre lépett, 220-szor öltötte magára a címeres mezt, s 163 alkalommal talált az ellenfelek hálójába, összesen 10 világbajnokságon képviselte hazáját. 1972-ben a prágai vb-n tagja volt az aranyérmet nyert együttesnek. Két ízben szerepelt olimpián, Grenoble-ben 1968-ban válogtottunk az emlékezetes Szovjetunió elleni összecsapáson 5:4-re nyert, és ezüstéremmel térhetett haza. A győztes csapat hőse Nedomanský volt. Négy évvel később, a sapporói ötkarikás játékokon is játszhatott. A 70-es évek elején azzal a gondolattal kacérkodott: jó volna szerencsét próbálni a kanadai-amerikai profi ligában. A Csehszlovák Jégkorong Szövetség vezérkara azzal nyugtatgatta, vagy inkább hitegette, hogy az 1974-es világbajnokságot követően engedélyt kap a kanadai vendégjátékra. A CSSZTSZ vaskalapos illetékesei és a hokiszövetség dilettáns bólogató jánosai még egy év türelmet kértek a világhírű korongozótól, tehát nem tartották meg adott szavukat. Becsapottnak érezte magát, és még 1974-ben távozott Csehszlovákiából. Harmincévesen nem volt más lehetősége, hiszen a kanadaiaknak nincs szükségük „nyugdíjas" hokisokra. Ehhez csupán annyit: az ígéret szép szó... No de akkoriban nem csak a sportolókat szédítgették! Václav Nedomanský nem szívesen emlékezik erre, hiszen a csehszlovák sajtó valótlanságokkal, hazaárulással vádolta. Kígyót-békát kiáltottak rá, mintha egymást akarták volna túllicitálni a sportújságírók. Legjobban az bántotta, hogy egykori közeli barátai hátat fordítottak neki, ők is ott rúgtak bele, ahol csak tudtak. A novemberi politikai változások után több csehszlovák tollforgató is interjút kért tőle. Vašek azonban hajthatatlan maradt, valamennyi hazánkfiának nemet mondott! Csak a Zürichben élő Ivan Šajnohának nyilatkozott, aki a TIP hetilapnak készítette a beszélgetést. „Soha nem feledem a szenzációs pozsonyi közönséget. Ha a TIP-ről és Pozsonyról van szó, bármikor rendelkezésre állok". Nedomanský Kanadában először a WHA-ban szereplő Toronto Toros együtteséhez szerződött. A klub tulajdonosai felettébb elégedettek voltak Nedoval: az első szezonban 41 gólt ütött, az 1975/76-os idényben pedig 56-ot, s ez új kanadai csúcsnak számított. Ezután a csapat székhelyét Torontóból Birminghamba helyezték át, ahol szintén együttese legnépszerűbb játékosa lett. Az 1977/78-as bajnokságban végre teljesült régi álma: jégre léphetett az NHL-ben, a világ legjobb és legtekintélyesebb hokibajnókságában. Négy évig a Detroitban, majd az St. Louisban és végül a New York Rangersben korongozott. A hazai hírzárlat miatt ezekről a dolgokról nem kaptunk jelentést, az igazat megvallva, meg sem írhattuk volna. Abban az időben szentségtörésnek számított egy-egy emigráns sportoló megemlítése. Ha figyelembe vesszük, hogy Nedomanský harmincévesen került a tengerentúlra, a sportág bölcsőjének tekintett Kanadába, akkor az ottani pályafutásának mérlege (WHA, NHL) szinte hihetetlen: 686 mérkőzésen összesen 263-szor talált a hálóba és 280 gólpassza volt, ami a kanadai pontversenyben 543 (!) pontot jelent. Ez aztán a produktív játékos! Mindig is sportszerűségéről, játékintelligenciájáról volt híres, Kanadában is a sportág professzorának nevezték. Mindössze 140 percet töltött a büntetőpadon. Harminckilenc évesen 1983-ban szögre akasztotta a korcsolyát, befejezte igen gazdag és mozgalmas pályafutását. Természetesen kedvenc sportágának nem fordított hátat, edzőként ténykedett tovább. „Át akartam adni tapasztalataimat a fiataloknak, ezért a legkisebbekkel foglalkoztam" - magyarázza Vašek, aki a morvaországi Hodonínból származik. Kutatott, kereste a tehetségeket, beutazta egész Kanadát, sőt még Alaszkát is meglátogatta, ahol két hetet töltött az indiánok rezervátumában: „Felejthetetlen emlékek, mindig szívesen gondolok ezekre a nagyszerű napokra". Hosszabb ideig együttműködött a Kanadai Amatőr Jégkorong Szövetséggel (CAHA), több edzőtáborozáson is részt vett, jó néhány fiatalt ő karolt fel. Anyagilag igen előnyös szerződést kínált Nedomanskýnak egy NHL-ben szereplő ismert profi klub. Ő azonban nem hozta nyilvánosságra a sztárcsapat nevét, s nem is lett a jól menő gárda vezető edzője. Az NSZK-ból jött ajánlatot viszont elfogadta, s a Schwenningen kispadjára ült. Nedo 1987 novemberétől itt edzösködik. Védendei mindig telt ház, 5000 néző előtt játsszák bajnoki mérkőzéseiket. Schwenningennek 30 000, a szomszédos Villingennek pedig 70 000 lakosa van. Ez a két város támogatja az egyesületet. De vajon miért is tért vissza Nedomanský az öreg. kontinensre? „Arról akartam meggyőződni, mire vagyok képes szólóban. Eleinte gondot okozott az európai nagyobb játéktér. Kellemesen megleptek a nyugatnémet korongozók, akik igen jó erőnléttel rendelkeznek. A kanadaiak életszükségletnek tartják a hokit, az amerikaiak létfontosságúnak, és üzletnek, az európaiak pedig játéknak". Érdekesen nyilatkozott a külföldre szerződő fiatal csehszlovák jégkorongozókról: „Ha Csehszlovákia kiengedi valamennyi tengerentúlra készülő tehetséges játékosát, akkor annyira csökken majd a bajnokság színvonala, hogy a szurkolók hátat fordítanak a stadionoknak". Elgondolkodtató szavak. Nincs könnyű dolguk az NHL-ben az európaiaknak, mivel hatalmas a konkurencia. „Legjobban a svéd B. Salming, a finn Kurri, a slovanos Peter Štastný vált be. Az utóbbi még mindig az NHL egyik legeredményesebb középcsatára" - mondja Nedomanský. önmagáról a szerénységéről ismert Václav Nedomanský csupán pár szót szól: „Mindig a jégkorongra összpontosítottam, sokszor úgy éltem, mint egy szerzetes, egy korty alkoholt sem ittam, csak így sikerülhetett az 56 gólos csúcsot teljesítenem". Nedomanský Kanadában csupán a képernyőről láthatta a csehszlovák válogatottat, azt is csak hébehóba. Schwenningenben viszont változott a helyzet, itt gyakori vendégek a legjobb csehszlovák ligacsapatok. Róluk és játékosaikról ezt mondja: „Mozgékonyak a csehszlovák hokisok, technikailag is fejlettek, sokat javult a határozottságuk és keménységük, ám a döntő pillanatokban, a palánk melletti csatákban mindig a rövidebbet húzzák. Úgy tűnik fel, mintha félnének a test test elleni harctól. Ružička talán kivétel, de neki is robbanékonyabbnak kellene lennie, mert a szűkebb pályán nincs idő dédelgetni a korongot": Nedomanskýt megváltóként emlegetik Swenningenben. Mielőtt ideköltözött volna, a csapat az „alsóházban" tanyázott a nyugatnémet bajnokságban. Nedomanský jött, és az együttes egyik napról a másikra csodákat művelt. Tavaly ötödik lett, az idén a Rosenheimmel (egykori klubtársa, J. Starší az edzője), a Düsseldorffal és a Kölnnel már az elsőségért küzd. A Csehszlovákiától csupán két órányi autóútra található Schwenningenben Václav Nedomanskýt Schwarzwald koronázatlan királyának nevezik. Pele és az esélyesek A Rio de Janeiróban megjelenő Jornal do Brasil című lapnak adott terjedelmes interjújában Pelé, az egykori brazil labdarúgócsillag - jelenleg a dél-amerikai ország szövetségének egyik szaktanácsadója - úgy vélekedett, hogy a június 8. és július 8. között Olaszországban sorra kerülő 14. világbajnoki döntőben a végső győzelemre Brazília, Olaszország, Argentína, Hollandia, az NSZK és a Szovjetunió szinte azonos eséllyel pályázik. Minden idők legszínvonalasabb világbajnoksága várható, hiszen sohasem volt annyi kiemelkedő tudású csillaga a nemzetközi labdarúgóéletnek, mint mostanában - mondta Pelé. Ezután az általa említett hat favorit válogatott elemzésére tért rá. Úgy véli, Brazília nagy csatát nyert akkor, amikor legtehetségesebb futballistáit „átdobta" európai profiklubokhoz, mert ezáltal a csapatjátékuk a múlttól elütően sokkal agresszívebb, rámenősebb lett. ,,Ha a Bebetóhoz hasonló villámgyors csatárok mögé a második hullámban időben érkeznek majd a brazil középpályások, akkor ezeket a rohamokat aligha tudják az ellenfelek megállítani" - foglalta össze véleményét Pelé. A címvédő argentin nemzeti tizenegyről azt mondta: „Mivel Carlos Bilardo szövetségi kapitány válogatottja az előkészületi mérkőzéseken meglehetősen mérsékelt formát árult el, rendkívüli energiákat mozgósítanak ezekben a hónapokban a csapatjáték javítására. Ha nagy ászuk, Maradona csúcsformába kerül, akkor társainak is szárnyakat adhat." Az olasz válogatott bizton számíthat 12. emberére, azaz a fanatikus közönségre. Talán soha nem volt vb-t rendező ország, amelynek futballistái annyi segítséget kaphatnak a lelátókról, mint amire Vialliék számítanak - elemzett Pelé. Ami a szovjet esélyeket jelenti, úgy véli, hogy nem is a hagyományos értelemben vett támadóik jelentik az igazi veszélyt, sokkal inkább a „névtelen" középpályások, sőt védők is. Azok, akik kifogástalan fizikai képességükkel 90 percen keresztül képesek iramjátékra, és védekező, illetve középpályás feladataik maradéktalan ellátása mellett habozás nélkül nyomulnak fel az ellenfelek tizenhatosára. Az Európabajnok holland válogatott három milánói „ásza" (Gullit, Van Basten, Rijkaard) révén szinte tökéletesen ráhangolódott már az idei nyári világbajnokságra. Amennyiben ez a „háromszög" egészséges lesz, akkor magával ragadhatja a társait, akárcsak az 1988-as NSZK-ban lebonyolított Európa-bajnoki fináléban. A brazil excsillag ezután az NSZK-ról formált véleményt. Nem kevesebbet mondva, mint azt, szinte bizonyosra veszi, hogy az „aranymérkőzésen" ott lesz majd Franz Beckenbauer szövetségi kapitány legénysége. „Nem tagadom, Beckenbauert a világ egyik legjobb - ha nem a legjobb! - szakvezetőjének tartom. Olyannak, aki az évek során sokszor saját maga balfogásaiból tanulva jött rá arra, mi a modern futball. Az NSZK válogatottjának középpályássora vita nélkül a földkerekség legjobbja" - zárta összefoglalóját Pelé. (N) A labdarúgó-világbajnokságok története D Megszületik a World Cup A múlt század utoisó éveiben bizonyos iróniával mondogatták: ahol az angolok megjelennek, ott néhány órán belül kergetni kezdik a labdát. Eleinte mosolyogtak is sokat a szárazföldi emberek az európai kikötőkben futballozó szigetországi matrózok furcsa játékán, hogy aztán érdeklődéssel forduljanak a számukra szokatlan labdajáték felé. Az angol futball ragályos betegségként terjedt kontinensünkön... • MEGALAKUL A FIFA. Hollandia „lázasodott be" elsőként, s Hirschman úr, a tekintélyes kereskedő már 1902-ben merész javaslattal fordult a brit futball képviselőihez: segítsenek megalakítani a nemzetközi labdarúgó-szövetséget. A szigetországiak azonban sokkal büszkébbek voltak annál, mintsem hogy szóba álljanak a labdarúgáshoz keveset konyító európaival; visszautasították a kezdeményezést. A hágai klub titkára azonban keményfejü ember volt. Egykönnyen nem adta meg magát. Kitűnő partnerre talált a francia Guerin személyében és 1904. május 21-re Párizsba összehívták az európai nemzeti szövetségek képviselőit. Kétnapos tárgyalás után a francia, holland, belga, svájci, spanyol, svéd és dán szövetség tagjai tudtára adták a világnak: megalakult a Fedération Internationale de Football Association (F. I. F. A.), azaz a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség. Érdekes, hogy Anglia, a modem futball őshazája hiányzott az alapító tagok közül; csak két esztendő múlva csatlakozott a FIFA-hoz. • HIRSCHMANT KINEVETIK. Még alig osztották szét a funkciókat (az elnök Robert Guerin lett) és dolgozták ki az alapszabályzatot, amikor az alelnök Hirschman kért szót. Lelkes beszédében azt javasolta: rendezzenek világbajnokságot! A jelenlevők óriási hahotába törtek, de Hirschman nem kedvetlenedett el. Tovább beszélt, érvelt, míg végül azt elérte, hogy foglalják az alapszabályba: kizárólag a FIFA rendezhet világbajnokságot. A küldöttek ezt meg is szavazták és azzal búcsúztak el, Hirschman továbbra is foglalkozzék a vb-rendezés gondolatával. 1905-ben, amikor a FIFA tagországainak a száma tizenötre emelkedett, Hirschman ismét előterjesztette javaslatát. A jelenlevők már nem nevettek; lelkesen tapsoltak. Az első világbajnokság gondolata azonban csak a csoportbeosztásig jutott el. Egy ország sem jelentkezett a vb-re! Még azok sem, amelyeknek képviselői a legjobban harcoltak a futballfesztiválért (Franciaország, Belgium, Hollandia). Ma már nehéz minden kétséget kizáróan megállapítani, mi volt az oka a vb-gondolat teljes sikertelenségének. Az olasz küldött levele után azonban a FIFA rájött: túl korai még világbajnokságot rendezni. De miért is volt korai a vb-gondolat? Elsősorban a játékszabályok miatt. A brit szabályokat ugyanis csak hiányosan ismerték a kontinensen és minden európai ország többé-kevésbé saját elképzelése szerint alkalmazta. A világbajnokság megrendezésénél huzavonákhoz vezetett volna az is, hogy a legtöbb FI FA-tagállamban két-három szövetség is megpróbálta irányítani a futballt. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk: Angliát kivéve egyetlen ország sem lett volna képes a bevételből fedezni a vb-rendezéssel kapcsolatos kiadásokat; a századfordulón az állam még nem tartotta saját ügyének a „komolytalan játék" világbajnokságát, akkor még távolról sem volt társadalmi ügy, rekiám, jól jövedelmező üzlet. A közlekedés, a hírszolgálat is galibázott és Anglia nyilvánvaló fölénye sem tett volna jót a seregszemlének. 1907-ben például 15:0 és 13:0-ra győzött az angol válogatott Párizsban Franciaország ellen.., A vb-tervek tehát továbbra is az asztalfiókban hevertek és beláthatatlan időre lekerültek a FIFA-kongresszusok napirendi pontjáról. • CSAKAZÉRTIS! Hirschmannak és társainak tehát nem sikerült megvalósítaniuk a század elején a vb-rendezés gondolatát, így két évtizeden át az olimpiákon lebonyolított tornák jelentették a sportág legmagasabb szintű nemzetközi vetélkedőjét és 1924-tól kezdve nem hivatalos világbajnoknak tekintették az olimpiai győztest. Csakhogy... Az angolok mintájára több országban is korán bevezették a professzionalizmust (Csehszlovákia, Magyarország, Ausztria), az olimpia viszont csak az amatőr sportolók seregszemléje volt. Mivel a profi futballisták nem jutottak el az ötkarikás játékokra, a torna fokozatosan megszűnt a legjobbak találkozója lenni. A FIFA hiába egyezkedett a NOB-bal, nem tudtak zöldágra vergődni. Ez a tény is közrejátszott, hogy a FIFA elhatározta: csak azért is lesz világbajnokság! 1921-ben a francia Jules Rímet lett a nemzetközi szövetség elnöke, s újra és újra felveti a vb-rendezés gondolatát. Henry Delaunay, a FIFA francia főtitkára 1926-ban kijelentette: „A nemzetközi labdarúgást nem lehet többé az olimpia falai közé szorítani." Két esztendővel később a nyári játékok alkalmából Amszterdamban ülésezett a FIFA és szinte egyhangú határozatot hozott (csak Anglia volt ellene): „Az olimpiák közbeeső páros évében a szövetség világbajnokságot rendez, melyen minden tagország profi vagy amatőr válogatottja indulhat. Az első vb-re 1930-ban kerül sor..." Négy hónap múlva nevet is kapott a válogatott csapatok legrangosabb nemzetközi tornája: World Cup - Világ Kupa. Érdekes azonban, hogy minden országban világbajnokságnak hívták - már akkor is. • HARC A RENDEZÉSÉRT. A FIFA csak egy évvel később, 1929 májusában döntött a színhelyről. Addig tehát folyt a harc, melyik ország bonyolítsa le elsőnek a régóta várt világbajnokságot. Sok volt a jelentkező, de végül csak hatan maradtak: Svédország, Olaszország, Spanyolország, Hollandia, Magyarország és Uruguay. Az utóbbi jelentkezése egy kicsit feldühítette Európát. Mégiscsak kontinensünkön született meg a vb gondolata és most a premiert Európától sok ezer kilométerre akarják megrendezni? Ezt nem engedhetjük! így az európaiak. És elkezdődtek a titkos és nyílt tárgyalások. A legelőnyösebb anyagi feltételeket Svédország ajánlotta: egymillió svéd korona összbevételt garantált; ebből negyven százalék illette volna a FIFA-t. Amikor azonban a barcelonai kongresszuson felszólalt Uruguay képviselője, az ékesszóló Buero ügyvéd, az olaszokat kivéve minden jelentkező visszalépett! Buero először olyan sportbéli érdemekre hivatkozott, mint a két olimpiai győzelem (1924, 1928), majd többek között elmondta: hazája 1930-ban ünnepli fennállásának centenáriumát és Montevideóban felépül a százezres Stadio del Centenario. Azt sem felejtette el megjegyezni, a teljes ellátáson kívül külön gőzöst küldenek az európai csapatokért, hogy azok együtt utazhassanak. Buero érvei győztek. Ekkor minden nagyon világosnak tűnt: az I. világbajnokság 1930. július 13-án kezdődik Montevideóban. Egy év múlva azonban mégsem volt minden olyan világos... • EURÓPA BOSSZÚJA? Amikor 1929. december 31 -én lejárt a jelentkezési határidő, Európából egyetlen ország sem nevezett! És Buero ügyvéd ismét áthajókázott az óceánon. De már egészen más hangnemben szónokol: „Szemet szemért, fogat fogért! Ha önök nem jönnek el hozzánk, mi is bojkottáljuk Európát..." És dühösen visszautazott Montevideoba. A FIFA székhelyén pedig kitört a pánik. Jules Rimet egészen szerencsétlen lett és elkezdte missziós körútját. Futkosott ide, telefonált oda, könyörgött, fenyegetőzött. Nem sok sikerrel. A francia köztársasági elnöknél ugyan elérte, hogy Franciaország viszonozza az „uruk" részvételét a párizsi olimpián, a román király parancsára Románia is elküldte nevezését, a belgákban is felébredt a lelkiismeret, a jugoszlávok is igent mondtak. De ez volt minden. Csak négy csapat kontinensünkről! Ráadásul egy sem tartozott az európai élvonalba! • A TÁVOLSÁG MIATT. Hol maradtak a többiek? Anglia, Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország... Az utazás kontinensünkről dél-Amerikába akkoriban csak hajón volt megoldható, ami odavissza 4-6 hetet vett igénybe. Ehhez jött még a vb közel háromhetes időtartama. A futballisták többsége nem kaphatott ilyen hosszú időre szabadságot és az a veszély fenyegette őket, hogy a gazdasági válság kellős közepén elvesztik polgári állásukat. És itt voltak a profi klubok. Ezek sem nélkülözhették ilyen sokáig legjobb játékosaikat, anélkül, hogy súlyos anyagi veszteség ne érje őket. Több mint negyedszázad telt el a fantaszta Hirschman fellépése óta. Mennyi gyermekbetegséget kellett ez alatt az idő alatt leküzdenie a labdarúgásnak, hogy létrejöjjön legmagasabb versengési formája És létrejött! Milyen szerencse, hogy az idő, lassan is, de igazolta: Hirschman és Guerin nem voltak utópisták. A negyedszázad azonban csak amolyan előjáték volt a labdarúgás történetében. Mert a futball igazi története az első Világ Kupával, azaz az első világbajnoksággal kezdődik. TOMI VINCE ÚJ szú 6 1990. I. 11.