Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-11 / 9. szám, csütörtök

„Korán vagy későn lettem bátor?" Raffay Zsigmond találkozása a peresztrojkával „Negyvenegy éves diplomás mezőgazdász vagyok, párttag, jelenleg a Milex állami vállalat nagymegyeri üzemének víztisztító állomásán dolgozom. Azért írom e sorokat, mert úgy érzem, hogy a csilizradványi Csilizköz Efsz-ben az elnökválasztást követően jogtalanul állítottak félre, a nyíltságomat megtorolva fosztottak még a munkakörömtől, melyet másfél évtizeden át örömmel és a köz javára láttam el..." Mert fel mertem állni? A fenti idézet Raffay Zsigmond mérnöknek a leveléből származik, akit nemrég arra kértünk, foglalja össze szóban mindazt, amit levelében elpanaszolt. íme: - Az egyesült szövetkezetben előbb a javítórészleget, majd 1975től a műszaki szolgáltatások ágazatának fuvarozási részlegét vezettem. A munkámat szerettem, feletteseimet és beosztottaimat egyaránt tiszteltem. A tervet mindig teljesítettük, amiért megfelelő erkölcsi és anyagi elismerésben volt részünk. Sajnos, egyszer minden jónak vége szakad. Az én kálváriám az 1989 elején megtartott választásokkal kezdődött. Szövetkezetünk elnöke, Halász János ugyan betöltötte a 60. életévét, az előkészítő bizottság azonban - az elöljárósággal és az üzemi pártbizottsággal egyetértésben - továbbra is őt javasolta elnöknek. A javaslatot a dunaszerdahelyi pártbizottság elnöksége felülbírálta s Beringer Árpád mérnök személyében maga állított jelöltet a választásokra. Tudtuk róla, hogy a Hegyétei Efsz elnöke és a járási pártvezetés „belső" embere, vagy ahogy Tnifelénk mondogatták, az időközben megbukott vezetőtitkár jobbkeze. Gondoltam, a szövetkezetekről szóló törvény demokráciát hirdetett, hát érvényesítsük. A taggyűlésen feltettem a kérdést, jogában áll-e a járási pártvezetésnek ránk erőltetni a saját jelöltjét? Kértem, hogy magunk állíthassunk jelölteket, vagy legalább egy ellenjelöltet. Nem Beringer mérnök személye, csupán az eljárás szerintem tisztességtelen módja ellen volt kifogásom. Persze hiába. Maradt az egyetlen jelölt, akit végül is megválasztottunk. Kezdetét vette a belüzemi átszervezés, melynek én lettem az első, és tudomásom szerint az egyetlen áldozata. Különösebb indoklás nélkül az elnök más beosztásba helyezett át, a helyemre pedig a korábbi diszpécsert nevezte ki részlegvezetőnek, mégpedig az enyémnél több száz koronával nagyobb alapfizetéssel. Hát így kezdődött a Csilizközben a peresztrojka. Nem tudtam lenyelni a békát, felmondtam. A diszpécser bármikor „átugorta" Kötelességünknek tartottuk utánanézni, miként vélekednek minderről panaszosunk volt munkatársai, beosztottai és felettesei. A gazdaság teherszállítási részlegén két gépkocsivezetővel beszélgettünk. - Mint emberrel, Raffay mérnökkel nem volt soha semmi bajom, de mint vezetőt nem tartottam sokra - így Csicsai Lajos. - Tudom, ez nem segít az ügyének, mégis azt kell mondanom, kényelmes, ráérős típus, a diszpécser bármikor ,,átugorta". Volt ideje napjában odavissza végigolvasni az újságot, mi pedig gyakran még 9 órakor is itt tipródtunk az udvaron, mert nem tudtuk, lesz-e aznap egyáltalán munkánk s milyen. - Kényelmes volt, mert tehette - Lukovics Rudolf szerint. - A vezetőség „lazán" tervezett, ő pedig nem tépte magát a teljesítmény növeléséért. Persze a Halászt, mármint az egykori elnökünket sem kellett félteni, jó firma volt. Inkább fékezte, mint serkentette az embereket. Egyszer a fülem hallatára „okította" a Raffayt, hogy mindig azokkal van baj, akik dolgozni és keresni akarnak. Nem csoda, hogy ha kellett egy alkatrész, a főnök csak megrántotta a vállát, „eláll az a kocsi az udvaron egy darabig". - Emlékszem, egyszer törött szélvédővel tértünk haza egy távolsági útról - mesélte Csicsai Lajos. - Mi bosszankodtunk, a főnök meg a tenyerét dörzsölte, hogy végre ebbe a kocsiba nem kell nafta. Ezzel szemben a diszpécserünk fogta a telefont és intézkedett. - Ha annak idején magukra bízták volna a választást? - Bizonyára kapott volna szavazatokat, de a többség Vörös József diszpécsert választotta volna főnöknek. Az új vezetőség erre jól ráérzett - bólogatott Lukovics Rudolf. Megkerestük Vörös László mérnököt is, aki a műszaki szolgáltató ágazat vezetőjeként Raffay Zsigmond felettese volt. - Megsértődött a mérnök úr? Pedig annak idején szükségmegoldásból került a szállítórészleg élére, s valahogy ottmaradt. A tudásával nem volt baj, csak éppen eszébe sem jutott, hogy többet is tehetne, mint amennyit a terv előírt. Nem igyekezett munkát találni magának, pontosabban az embereknek, hogy kereshessenek. Tulajdonképpen én is hibásnak érzem magam abban, hogy kényelmessé vált, mert ha az elnökség nem „csipkedte", én megtehettem volna. Meghagytuk abban a tudatban, hogy megfelelően dolgozik s csakis ő tudja jól vezetni azt a részleget. Az új vezetőség nem kérdezett meg, amikor leváltották, de én is csak azt mondhattam volna, adjunk neki más beosztásban lehetőséget a bizonyításra. Szakembernek jó, de vezetőnek... A szövetkezet vezetői közül Csémi Zoltán üzemgazdászt kérdeztük meg, hisz ő tudhatja legjobban, hogyan is működött valójában a szállítórészleg. -Szeretném a levél valamennyi részletét megvilágítani, ezért azzal kezdeném, hogy a járási pártbizottság eredetileg két jelölt indítását javasolta. Ezt Raffay mérnöknek tudnia kell, hisz pártszervezetünk ellenőrző és revíziós bizottságának az elnöke volt. Ennek ellenére a mi előkészítő bizottságunk - valószínűleg biztos ami biztos alapon - csupán egy jelöltet állított. Halász Jánost, aki szerette volna elnökként „végigcsinálni" az ötéves tervidőszakot. - Ezt a döntést nem egészen értem, hisz akkoriban az egész környék Halász János viselt dolgairól suttogott. Egyebek között arról, hogy a közös számlájára kistraktort vásárolt egy ismerősének, aki ugyan átadta neki a vételárat, csakhogy a pénz nem került vissza a közös kasszába. Erről jogerős bírósági ítélet is tanúskodik. - így igaz. És az sem volt titok, hogy az elnökünk, aki az egyesítést követő években jól összefogta, megszervezte a gazdálkodást, a nyolcvanas évek derekára elfáradt, elfásult a közös dolgai iránt. Jó szakembereket hozott, de nem hallgatott a szavukra, nem engedte érvényesülni őket. Talán önfejű voit, talán nem tudott lépést tartani a haladással. Egyre kevesebb pénz jutott a fejlesztésre, mert a kötelező termésbiztosítás sokak által helytelenített feltételei milliókat vettek ki a zsebünkből, és egyébként is viszszaesett a jövedelmezőség. Ráadásul a rendelkezésre álló összeget sem a legcélszerűbben fektettük be, mert az elnök döntései ellen nem volt apelláta. Én nem csodálkoztam rajta, hogy a járási pártbizottság más jelöltet szemelt ki számunkra. A mi hibánk, hogy nem állítottunk, saját jelöltet is. - És a Raffay-ügy? - Jó szakembernek tartom Raffay Zsigmondot, viszont vezetőnek szerintem nem való. Úgy láttam, hogy mindig a kényelmesebb utakat kereste, a mindennapi gondok megoldását a diszpécserre hagyta. Vörös József pedig bebizonyította, nem ijed meg a problémáktól. Mint a szövetkezet üzemgazdásza helyeslem, hogy ő lett a szállítórészleg vezetője. Biztosra veszem, hogy az önelszámolás feltételei között a részleg egyre nagyobb nyereséggel fog működni. Más lapra tartozik, hogy ha korábban megszüntetik az üzemanyagkeretet, talán Raffay mérnök is képes lett volna nagyobb teljesítményre. A hetvenes évek végén ennek gyakran tanújelét adta. Az ökonómiában nincs pardon Természetesen Beringer Árpád mérnöknek is lehetőséget adtunk véleménye kinyilvánítására. - Nem tudom, mit ért Raffay mérnök a „belső" emberen? Igen, tagja voltam a járási pártbizottság elnökségének, ahol nem csupán szövetkezeti elnökként, de a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége járási bizottságának elnökeként is képviseltem a szövetkezeti tagság érdekeit. Ha a vezetőtitkár szakmai kérdésekben hozzám fordult, természetesen elmondtam a véleményemet. Ugyanúgy, mint mások. Lehet, hogy az egész elnökség a vezetőtitkár jobbkeze volt? - Mit szólt a jelöléséhez? - Nem tegnap óta ismerjük egymást, tehát tudhatja, hogy hat évvel ezelőtt mint főzootechnikus azért hagytam itt a Csilizköz Efsz-t, mert nem tűrtem az elnök direktív módszereit. Nem lelkesedtem érte, hogy a pártbizottság éppen engem küld vissza lelket rázni a gazdaságba. Hegyétén olyan szövetkezettől kellett búcsút vennem, amely 27 millió koronát tudott felmutatni a folyószámláján, itt meg 20 millió korona üzemviteli hitel terheli a gazdálkodást. - őszintén: mennyire befolyásol-ta a Raffay mérnök áthelyezésével kapcsolatos döntésben az a tény, hogy a taggyűlésen demokratikus választást követelt? - Nem vagyok bosszúálló típus, és különben sem volt mit megtorolni, hisz nem azt kifogásolta, hogy engem jelöltek föntről, hanem azt, hogy csak egy jelölt van. A két jelölt állításáról egyébként maga a szövetkezet mondott le, amikor egyedül Halász Jánost javasolta elnöknek. - Furcsa, hogy mégis egyedül Raffay Zsigmond járt rosszul az átszervezésnél ... - A saját hibája. Az ágazati irányításról visszatértünk a területi irányításhoz, amitől a gazdaszellem és az egyéni anyagi érdekeltség megszilárdulását reméljük. Az elöljáróságban igyekeztünk valamennyi részleg élére rátermett vezetőt találni. A fuvarozási részleg élére Vörös Józsefet javasoltuk, s egyetlen ellenjavaslat nem volt. Raffay mérnöknek felkínáltuk, hogy szakképesítésének megfelelően a balonyi részlegen bizonyíthat mint gépesítő. Nem vállalta. Sajnálom, de az ökonómiában nincs barát meg ellenség, csak ökonómia van. Kételyek között A kör bezárult, ismét bekopogtattunk Raffay Zsigmondhoz. - Nem kellett volna eljönnie a szövetkezetből, gépesítóként bizonyíthatna. - Hm. Nem kínáltak lehetőséget, csak közölték, ez van. Hasonló posztokra alacsonyabb beosztású középkádereket emeltek ki, engem pedig buktattak. Úgy érzem, erkölcsileg és szakmailag is megaláztak. Ebből én nem kérek. - A volt munkatársai szerint maga nem bátor volt, hanem későn ébredt. Tisztségénél fogva tudnia kellett, hogy Halász János erkölcsileg nem éppen feddhetetlen, mégis egyetértett azzal, hogy elnöknek javasolják. Későn kézdett két jelöltért harcolni. - Ebben igazuk van. Korábban kellett volna felállnom, de kí mert ilyesmivel előhozakodni egy évvel később? Hisz az ellenőrzóbizottságban például olyasmit sem mertünk szóvá tenni, hogy a pártbizottság meg a szövetkezet elnöke annyi tagsági illetéket fizet, amennyit éppen jónak lát. Ilyesmit a járási ellenőrök sem mertek észrevenni. Megalkuvás, gyávaság? Lapultam, mint mindenki más, hogy a gyerekeim orra előtt nehogy bevágják az ajtót, így az enyém előtt csapták be... Amikor elbúcsúztunk, Raffay mérnök még megjegyezte: - Most aztán törhetem a fejem, hogy korán vagy túl későn lettem bátor. Ettől függetlenül fenntartom a véleményemet, hogy azért váltottak le, mert jártattam a számat. KÁDEK GÁBOR Az emberközpontúság hatóereje Karel Čapek és az időszerűség A

čapeki életművet a szó valódi értelmében az élet teljesíti ki. Erről tanúskodik a centenáriumi megemlékezések sajátos társadalmi légköre. Szinte megvilágosodásként hat az a tény, hogy a Karel Čapekről szóló valamennyi eddigi feldolgozás csupán kísérletként született. Ilyen jelzővel illette - magán a címlapon - a róla írt, s a hatvanas jévek elején megjelent munkáját a jeles szlovák irodalomtörténész, Alexander Matuška. A kivételes szellemi izgalmakban gazdag esszészerű elemzés - egyes vélekedések szerint a nemzetközi méretekben is egyik legkiválóbb čapek-monográfia - szerzőjét e megszorításra minden bizonnyal nem az életmű roppant, szinte átfoghatatlan gazdagsága késztette. Bár az arányok alighanem eleve óvatosságra intőén befolyásolnak valamennyi olyan vállalkozást, mely a teljes Capek-kép megrajzolására irányul. Hisz mi mindent ölel fel e nagy egyéniség sokrétűsége? Párosítja az író, a költő, a drámaíró és a képzőművész ihletettségét a filozófus és az esztéta elmélyültségével. A művészi és a tudományos elhivatottságot nem csorbítja a naprakész újságírás és az eleven közéletiség. A gondoktól menekülő „szenvedelmes kertész" egyben a világot megismerni vágyó utazó, akit az egzotikus népek zenéjében rejlő értékek is foglalkoztatni tudtak. A felsorolás már önmagában is ellentétes pólusok vonzásáról vall. Az ellentmondások feszültsége azonban nemcsak a öapeki alkotóerő sokoldalúságából adódik. Jelen van szinte valamennyi emberi-művészi rezdülésében. íróként korának reálisan érzékelt kötöttségei között élt, de felül is emelkedett azokon, az értelem szavát követve. Át tudta adni magát az érzelem magávalragadó erejének, s filozófusként az eszmény tökéletességéhez ragaszkodva az igazságot a mindennapi élet gyakorlatával mérve kereste. Művészi szemlélete az elméletből táplálkozott, de áthatja az életközelség, az a törekvés, hogy üzenete eljusson a néptömegekhez, az olvasók széles rétegeihez. Ellentétes művészi érzékenység többszólamúságával kell számolnia a Čapek-múvek fogadtatásának, amit felfokoz a változó, sokszor eltérő írói önértelmezés is. Tudjuk, az idő múlása új fénysugarakat vet a művészi alkotások mondandójára. Az eleve adott többértelműség azonban szinte kínálja, hogy a változó korszellem keresse és megtalálja benne önmagát. S talán épp ezért válik viszonylagossá Capekkal szemben az életmű felmérésének teljességigénye. Hisz minduntalan nem is sejtett mélyrétegek kerülnek felszíni megvilágításba, körülhatároltnak hitt értékek ágyazódnak új összefüggésekbe. S a kor nem ritkán szinte önkéntelenül is előképre lel a čapeki látomásokban és revelációkban. Gondoljunk csak arra, hogy a čapeki tudományos-fantasztikus regény eredetiségét a mai sciencefiction előfutáraként értékelik. A modern civilizáció utópikus képeiben mai létproblémák tükröződnek. Mennyi képzettársítást indíthat el az egykori čapeki jövőbetekintés. Éppígy napjaink társadalmi légköre is közvetlen áramkört teremt az íróbölcselő gondolatvilágával. A čapeki szellem középpontjában az ember áll, az esendő embert oltalmazó világlátás. Individualizmusként is jellemzik ezt az emberközpontúságot. Mindez abból adódik, hogy számára az igazság mércéje a személyes élmény, a haladás mozgatórúgója az egyéni erkölcs, a munka értékét és értelmét pedig a személyes emberi viszonyulásban látja. S ebben olyannyira következetes, hogy még a nép megjelölést is kerüli, irtózva a ,,tömeg", a „sokaság" szavaktól, azok valóságtartalmától. Az emberi gonoszság romboló erejű felszínretörését látta a programszerű szerveződésben, elsősorban a gigantikus szervezetekben és mozgalmakban, a zászlajukra tűzött célok valóra váltásában. Éppen ezért a megállapodottságért, a meglévő megőrzéséért emelt szót. Látszólag egymást taszító pólusossággal öltött testet az egyén és közösség közötti viszony felfogása. A čapeki ellentmondásokat azonban éppen e feszültség által teremtett kiegyenlítésigény dinamikája oldja fel. Napjainkban az emberi-egyéni szabadságvágy elemi erejű felszínre törésé, a béklyók lerázása keresi a közösségi azonosulás lehetőségeit. Olyan társulási formák kialakulása hatja át a társadalmi-politikai mozgásteret, mely lehetővé teszi az egyéni és a kollektív érdekérvényesítés összhangba kerülését. S így alighanem vonzerőt gyakorol a čapeki vívódás. A harmóniakeresés gyötrelmei szinte katartikus erővel hatnak. Ö

sszefüggést lát kismonográfiájában Dobossy László a közösségi kötődés szálait szövögető čapeki szemlélettágulás és a kelet-európai népek közeledésének szorgalmazása között. Épp ez idő tájt, 1935-ben válaszolt Capek egy pozsonyi magyar újságíró levelére, aki a magyarországi és a csehszlovákiai írók egymásról alkotott véleményét közreadó kiadvány megjelentetését illetően kért véleményt Čapektôl. S az író a határ mindkét oldalán jelentkező félrehallásokkal, félreértésekkel és elfogultságokkal szembeszálló kockázatvállalás mellett tett hitet. Cselekvésre serkentően hatott a népek összefogását erkölcsi magatartásként értelmező čapeki humanizmus, mely fokozatosan antifasizmusba torkollott, s ez egyet jelentett a baloldalisággal. Lelkesen írt arról, hogy A fehér kór színrevitele kapcsán a csehszlovákiai magyaroktól és németektől is elismerést kifejező leveleket kap. Már korábban is megértést és fogékonyságot tanúsított čapek a szellemi közeledés iránt. Ismeretes a Kosztolányi Dezső és Móricz Zsigmond nevéhez fűződő čapek-élmóny. Dobossy László külön tanulmányt szentelt a Bartók és čapek közötti bensőséges kapcsolatnak. A humanista kongresszusként emlegetett budapesti találkozón francia nyelvű felszólalását egyes vélekedések szerint József Attila fordította magyarra. Népek, nemzetek harmonikus együttélésének és kölcsönös megértésének előmozdítása Čapek emberszemléletéből adódott. Az emberi lény egyediségét és közös vonásait igyekezett egy síkba helyezni. Mindkettőt az egyes emberben kereste. így a sokrétűségben jelentkező egység kérdése is foglalkoztatta. Felfigyeltető, hogy a rádióról szólva annak szerepét nem a világ, hanem az otthon felől közelítette meg. Úgy vélte, hogy közvetítésével maga az ember válik egy összetartás és közös világtudat kialakítójává. Az egyes ember jelentette számára a különbségek és azonosságok mértékegységét. Erre figyelt fel Fábry Zoltán 1950 januárjában az Új Szó hasábjain, amikor az őszinte szabadságvágyat a hatalom erőszakossága még kisajátítani is megpróbálta. Ekkor már nálunk nem gyakran hangzott el Čapek neve. Fábry tudott arról, hogy a dunatáji összefogásért síkraszálló erdélyi Korunkban a Münchent követő utolsó üdvözletek között a Čapeké is megérkezett. S Fábry Zoltán nem a múltba tekintve, hanem a jövőbe mutató Čapekidézetben fedezte fel a szerinte Prágából csak Nyugatra tekintő čapeki szemhatár kitágulását: „Most már tisztelhetjük az embert, mert más, mert mi vagyunk és megérthetjük, mert egyenlők vagyunk egymással. Testvériség és különbözőség." íme szinte a modern európaiság és a mai Kelet-Európa-tudat krédójaként szólt hozzánk a čapeki magatartás. K

önnyen csábíthat a leegyszerűsítésekre időszerűségének szinte testközelbe hatoló kisugárzása. A többszólamúság önkényes parcellázásokra is alkalmat adhat. Olyan módszerre vallana ez, mely sok kárt okozott a múltban. A čapeki értéktartomány ideológiai szempontok erőltetésétől függetlenül önmagával azonos. A többféle értelmezés lehetőségét nem is olyan régen a polgári zaklatottsággal azonosították. Csakhogy ma már tudjuk: a polgári demokratikus értékek nem haladhatók meg a valóságot figyelmen kívül hagyó erőszakos ugrásokkal. A haladás egyet jelent ezeknek az értékeknek a kiteljesedésével. Minden bizonnyal ebben rejlik az egységes, oszthatatlan čapeki örökség rendkívüli időszerűsége. KISS JÓZSEF ÚJ SZÚ 5 1990. I. 11.