Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-31 / 26. szám, szerda

A jövőre figyelve Járásaink közül a dunaszerdahelyiben van legtöbb tagja a Csemadoknak: 15 060. Az alapszervezetek száma 70. Néhány nappal ezelőtt értek véget az utolsó évzáró gyűlések, és immáron küszöbön az újabb esemény: szombaton járási konferencia. Ebből az alkalomból beszélgettem Varga Lászlóval, a Csemadok Dunaszerdahelyi Járási Bizottságának titkárával. é Tisztelet a kivételnek, az elmúlt esztendőkben, sőt évtizedekben inkább formálisak voltak a Csemadokévzárók is. Vajon mi jellemezte a mostaniakat járásotokban? -Az biztos, hogy mások voltak, mint az előző években, sokkal nyitottabbak, helyenként viharosak, és ami feltűnt még, a tagság ezúttal mindenütt komolyabban, felelősségteljesebben vette a munkaterv összeállítását. Az egyik legvitatottabb kérdés az volt, hogy a Csemadok maradjon-e társadalmi szervezet, vagy alakuljon át politikai párttá. Egyértelműen az előbbi mellett döntött tagságunk, de hangsúlyozva, hogy szövetségünk töltsön be politizáló, érdekvédelmi szerepet. Ez az igény szinte minden alapszervezet határozatában megfogalmazódott közvetve vagy közvetlenül, például a községek önállósulási törekvéseivel, magyar nevük visszaadásával, a kisiskolák visszaállításával kapcsolatban. A másik tapasztalat: nyíltabb, demokratikusabb légkörben zajlottak ezek a mostani évzárók, a tagság több helyütt élt a titkos választás lehetőségével; ezenkívül az alapszervezetek zömében igyekeztek szembenézni a múlttal, igyekeztek tárgyilagosan értékelni a Csemadok szerepét és tevékenységét. így a tagság önmagával is szembe tudott nézni. További fontos tapasztalat, hogy megnövekedtek a vezetőséggel szemben támasztott igények, alapszervezeteink több mint egyharmadában új elnököt választottak, a vezetőség pedig szinte mindenütt megújult. Olyan emberek kerültek be, akiknél megvannak a feltételek az eddiginél eredményesebb Csemadok-tevékenységhez. Lényegében nemzedékváltás történt, mely már korábban megkezdődött, de most zárult le. • Milyen volt az érdeklődés, mennyien voltak az évzárókon? - Sokkal többen mint azelőtt, és ez megmutatkozott az aktivitásban is. Mindenhol felmerült a Csemadok és a polgári kezdeményezések közötti együttműködés szükségessége. Kicsendült, hogy tagjaink féltik nemzeti kisebbségünket, félnek attól, hogy felaprózódnak erői. Időszerű kérdés ez, ugyanis járásunk településein eddig nem sikerült megtalálni a közös hangot például a Független Magyar Kezdeményezés és a Csemadok között. De akadnak jó példák is. • Te magad hogyan látod ezt a kérdést? - Sokkal toleránsabbnak kellene lennünk egymással szemben. A Csemadok soha nem vonta kétségbe a polgári kezdeményezések létjogosultságát, és nem kíván nemzeti kisebbségünk egészének érdekképviseleti szerveként fellépni. A másik oldalról is szükség lenne hasonló szemléletre, a Csemadok tagsága maga dönthesse el, érdekképviseleti szerv legyen-e a szövetség, vagy nem. Ne mások akarják ezt eldönteni helyettünk. Ha a kölcsönös tiszteleten alapuló szemlélet érvényesülne, akkor meg lehetne találni a közös hangot. Szerintem sértő az olyasmi, amit az FMK hirdetett: táncoljon a Csemadokban, politizáljon velünkl Eddig a kommunista párt mondta, hogy mi legyen a Csemadok és mit csináljon, most meg mások akarnak diktálni. • Mit vársz a járási konferenciától? - Rendkívüli országos közgyűlés előtt állunk, ebből adódik, hogy a járási konferenciának is rendkívülinek kellene lennie. Olyan tanácskozásnak, melyen a fő hangsúlyt a Csemadok jövőjének a megvitatására, programjának kidolgozására kellene helyezni. Ha így lesz, akkor a vitában ezúttal bizonyára kisebb teret kapnak az alapszervezetek helyi problémái. A küldötteknek idejében eljuttattuk a járási bizottság programjának tervezetét, a központi bizottság által kidolgozott új alapszabály-tervezetet, hogy módjuk legyen áttanulmányozni őket. Tekintettel arra, hogy járási bizottságunk az ország legnagyobb taglétszámú járási bizottsága, hiszem: a rendkívüli országos közgyűlés előtt konferenciánk ösztönzőleg hat majd a Csemadok KB programjának kidolgozására, pontosabban, végső változatának elkészítésére is. (b. gy.) Emberi és kollektív jogokról - Prágában Mint már lapunkban tájékoztattunk róla, Prágában január közepén rendezték meg az FIDH, az Emberi Jogi Szövetség kétnapos konferenciáját. Az 1922-ben alapított szövetség több mint ötven ország emberi jogi szervezetének, úgynevezett ligájának tevékenységét fogja össze és eddigi tevékenységével nagymértékben hozzájárult az emberi jogok és szabadságok védelmére kötött nemzetközi szerződések megkötéséhez és a bennük vállalt kötelezettségek betartásának ellenőrzésére. Ajánlásaival sok emberi jogi probléma megoldásához járult hozzá. A prágai konferencián a nyugateurópai országok FIDH szervezeteinek képviselői a kelet-európai országok, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, NDK, Lengyelország, Magyarország, Örményország és Románia FIDH ligájának képviselőivel folytattak eszmecserét a térségben végbemenő nagy politikai-társadalmi változások hatásáról az emberi jogok betartására és törvényesítésére. A konferencia első napján a keleteurópai államok küldöttségének vezetői adtak tájékoztatót az emberi jogok betartásáról és az ezzel kapcsolatban felmerülő problémákról országukban, majd a konferencia három szekcióban folytatta munkáját. A második szekció a nemzetiségi kisebbség problémáival foglalkozott. A tárgykör jelentőségét külön növelte, hogy a szekció munkáját maga az FIDH elnöke, Daniel Jacoby vezette. A több órás élénk eszmeKönyörögnöm kellene? Az érsekújvári járási újság, a Heti Hírlap ez év január 30-án tette közzé az Érsekújvári Járási Nemzeti Bizottság felhívását, amely kéri, hogy a jnb volt dolgozói, akiket az eltelt 22 év alatt a politikai állásfoglalásuk miatt elbocsátottak a nemzeti bizottságok szolgálatából, jelentkezzenek. Idézem:,,Kérvényeiket ügyük felülvizsgálatára küldjék a jnb személyzeti, munka- és bérügyi osztályára." Zavarban vagyok. Elsősorban azért, mert nem értem, hogy a felhívásban miért nem közlik azoknak az embereknek a nevét, akiket 1968-69-es politikai nézeteikért üldöztek. Szerintem nehezen kerülhetnék én olyan elvtárs mellé, akit például a jb ideológiai titkára néhány évvel ezelőtt rúgott ki állásából, mivel nem felelt meg, vagy nem tudott lépést tartani a „normalizálókkal". Egyike vagyok azoknak, akiket 1968-69-es állásfoglalásuk miatt 1970. június 19-én a jnb tanácsa elmozdított, mégpedig a járási újság főszerkesztői tisztségéből. Jóllehet, attól az időtől kezdve, hogy nálunk megindult a „jégzajlás" - a szerkesztőségnek nincs vezetője - amint azt népiesen mondják - eddig a kutya sem vakkantott utánam. Nem tudom, mit gondolnak az elvtársak a jnb-n. Ugyanis Érsekújvárban a járási nemzeti bizottságon olyan emberek töltenek be tisztségeket, akik elmozdításom ügyiratát kiállították és aláírták. Ha jól értem a fölhívást, könyörögnöm kellene a bocsánatért. Ezt elutasítom! Olvasásra ajánlom azonban káderirataimat, amelyeket ők ismerve, lelkiismeretlenül és szégyentelenül érvényes igazságnak vettek 22 éven keresztül, szemrebbenés nélkül egyetértettek azzal, hogy nem mutatkozhattam a nyilvánosság előtt, nem léphettem be a járási újság szerkesztőségébe. Minden legkisebb próbálkozásra, hogy gyermekeimet, akik a szövetségesek bevonulásakor 9, illetve 11 évesek voltak, védjem a diszkriminálástól, az volt a válasz: ,,A maga ügyével már soha senki nem fog foglalkozni..." Ma már nem akarom, hogy bárki is foglalkozzon vele. OTTINGER ÁRPÁD A _ utóbbi időben tűnik csak ki istenigazában, riZ hány bátor ember élt közöttünk az elmúlt két évtized folyamán. Tisztségviselők és beosztottak, akik annyi mindent szerettek volna másképp - jobban tenni, mint ahogy tették, csak nem volt rá lehetőségük. Ebben a gyakran nyakukra ültetett főnökök akadályQZták őket. Természetesen voltak bátor újságírók is, csak nem írhatták meg azt, amit szerettek volna. Őket meg sajtóígy talán mégse osztály, főszerkesztők, helyettesek, rovatvezetők tartották kordában. Ne vitassuk a vitathatatlant: ilyen is volt. Tabu-téma is akadt, nem is kevés. Lényegében minden, ami nem volt összhangban a hivatalos állásponttal, az általános érvényű határozatokkal. Annyit azért leszögezhetünk, hogy a húsz év folyamán soha senki senkinek nem tiltotta az írást. Ettől sokkal körmönfonottabbak voltak., Mindenki írhatott. Csak éppen nem közölték. E fölött őrködtek a szerkesztőségek pontos utasítást teljesítő és gyakran talán túlteljesítő vezetői. Azonban ezen túl is van még valami. Mert hát ugye nem csupán tabu-témák, hanem tabu-újságírók is voltak, akiknek húsz éven át saját nevükön még a „megengedett" témákról se jelenhetett meg írása a hazai újságokban. De furcsa módon nem ők panaszkodnak. Akik meg panaszkodnak, azok írhattak és írtak is. Ha nem is mindig arról, amiről szerettek volna, hanem arról, amit éppen elvártak tőlük. Mert hát embere (és írása) válogatja! Természetszerűen sokan szolgálták és kiszolgálták az akkor uralmon levőket, akiket most ugyan joggal elítélnek, de akkor épp azt a politikát népszerűsítették, amely a különféle tilalmakat szülte. Csak így maradhattak újságírók. Senkinek se vessük ezt így utólag a szemére. Mindenkinek elsősorban is önmagával kell szembenéznie. Enélkül minden más megmérettetés puszta színlelésnek tűnhet. Azért az erkölcsi határvonal meghúzása feltétlenül szükséges, hogy világos legyen, ki áll e határvonalon belül és ki kívüle. Ennyivel feltétlenül tartozunk önmagunknak és másoknak is. Mert visszásnak tűnik, ha valaki sokszor saját magát is tagadva hol e határvonalon kívül, hol meg azon belül tetszeleg. Az emberi magatartásnak ez az erkölcsi mércéje nem csupán a múltra, hanem mai cselekvésünkre is érvényes. A régi vezetőket sok helyen újak váltották fel. S máris mutatkoznak annak előjelei, hogy a régi monopólium helyett - főképp alsóbb szinten - új van születőben. Mai őszinte törekvéseinknek nagyon szomorú mérlege az lenne, ha a jelenlegi új vezetők évek, talán évtizedek múltán ismét elmulasztott vagy meghiúsított lehetőségekért, esetleg kiskirálykodásukért kényszerülnének dicstelen távozásra. A régi gyakorlatot elítéltük, de jó lenne elejét venni annak, hogy egy-egy kudarc után (mert a sikerek mellett ilyen is lesz) egyesek ismét azzal állhassanak majd elő: mi ugye másképp akartuk, de valaki vagy valakik akadályoztak ebben. O ~m eretnénk hinni, hogy a jövőben az egyéni O/ helytállást, a vélt vagy valódi bátorságot a tényleges tettek és nem meghiúsult vagy meghiúsított szándékok alapján ítéli majd meg az utánunk következő nemzedék. . , ZSILKA LÁSZLÓ csere során, amelyben bő teret kapott a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének a megvitatása is, a résztvevők kifejtették a keleteurópai nemzetiségek képviseleti, jogi, társadalmi és kulturális helyzetére vonatkozó nézetüket. Munkája záróakkordjaként a szekció háromtagú bizottságot bízott meg azzal, hogy az elhangzott nézetek alapján dolgozza ki és a másnapi plenáris ülésen terjessze elő a nemzeti kisebbségek helyzetével foglalkozó nyilatkozat javaslatát. Ezt a plenáris ülés a másik két szekció nyllatkozatjavaslatának megvitatása után élénk eszmecserét követően kis változásokkal jóváhagyta. A nyilatkozatot alább teljes egészében közöljük. A másik két nyilatkozatban az FIDH konferenciája újfent követelte a halálbüntetés eltörlését a keleteurópai országokban, továbbá az emberi jogokkal kapcsolatban kötptt valamennyi nemzetközi szerződés haladéktalan törvénybe iktatását. Javaslat született az emberi jogok oktatásának bevezetésére az iskolarendszer minden fokán, beleértve az egyetemeket is. A nyilatkozat külön hangsúllyal szorgalmazza az emberi jogok és szabadságok tiszteletben tartása alkotmányos ellenőrzésének a fontosságát is. GYIMESI GYÖRGY A Nemzetközi Emberi Jogi Szövetség prágai konferenciájának nyilatkozata a nemzeti kisebbségekről A konferencia résztvevői tudatában vannak annak, hogy - az erőszak sohasem oldhatja meg tartósan az európai kisebbségek problémáit: -a nemzet-állam fogalom nem képzelhető el a holnap Európájában; -a kisebbségekkel kapcsolatos jelenlegi feszültségek megoldása csak politikai jellegű lehet és csak az ember alapvető jogainak tiszteletben tartásával, különösen a kulturális indentitás jogával valósítható meg; A résztvevők arra vágynak, hogy valóban föderális Európa jöjjön létre, amely a korlátokat leomlasztja és a népeket baráti és békés egységbe fogja, de addig is azt kívánják, hogy a nyelvi, kulturális és vallási indentitáshoz való jogot határozottan ismerjék el a most készülő alkotmányok, amelyek elismerik majd az e tárgykörben már létező nemzetközi eszközök alkalmazását is. A kulturális identitáshoz való joga szükségszerűen belefoglaltatik; - az anyanyelv szabad használatának joga a magánélet szféráján kívül minden közigazgatási aktusban; - az anyanyelvi oktatáshoz való jog, az elemi szinttől a felsőfokú oktatásig; - korlátozás nélküli kapcsolat az azonos kultúrához tartozó lakossággal, amelyeket határ választ el; -jog egy specifikus parlamenti reprezentációhoz; -jog az ország ügyeiben való részarányos részvételhez; -jog az autonóm igazgatási formákhoz, amikor ez a kulturális identitás meghatározott területére esik; -a többoldalú egyezményekhez való jog, amelyek a határral szétválasztott területek kulturális egységét tartják tiszteletben; - egy szervezet létrehozására, mely minden kisebbséget összefog és amelynek nemcsak konzultatív hatásköre van, hanem valódi inventigációs hatalma, döntési hatalma és némely esetben döntési hatalma minden kulturális joghoz kapcsolódó kérdésben. Ahhoz, hogy ezeket a jogokat garantálhassa, az FIDH javasolja egy európai kisebbségi tanács létrehozását, amely nemzetközi államközi szervezet volna, amelynek garantálnia kell e jogok tiszteletben tartását, és amelyhez minden reprezentáns kulturális szervezet folyamodna. Az FIDH felhívja a nemzeteket, hogy ítéljék el egy nép másik néppel szembeni kollektív felelősségét, és a kollektív diszkrimináció minden áldozatával szembeni polgári jogfolytonosság megoldására és erkölcsi elégtétel kérésére biztassanak. Az FIDH élénken javasolja minden ligájának, hogy fogadják be maguk közé a területünkön élő kisebbségek képviselőit. A CSSZSZK Belügyminisztériumának közleménye A fegyvertartásról A Szövetségi Belügyminisztérium, a CSSZK Belügyminisztériuma és az SZSZK Belügy- és Környezetvédelmi minisztériuma a következő közleményt adta a Csehszlovák Sajtóirodának: Az titóbbi években jelentősen megnövekedett a magánszemélyek által indokolatlanul tartott lőfegyverek száma. Egyre gyakrabban fordul elő elvesztésük és illegális birtoklásuk. Hogy elkerülhető legyen a lőfegyverekkel való visszaélés bűncselekménye és az állampolgárok biztonságának fokozása végett Richard Sacher szövetségi belügyminiszter Antonín Hrazdírával, Gyermekek-gyermekeknek A közelmúltban a Csehszlovák Rádió azzal a kéréssel fordult az ország lakosságához, hógy bizonyos pénzösszeggel támogassák a beteg gyermekek számára épülő központi kórházat. A kórházakban most is sok gyerek fekszik, és-.várja a gyógyulást. Hogy a gyógyítás hatékonyabb lehessen, ennek egyik feltétele a modern kórházi felszerelés. Erre pedig pénz, sok pénz kell. A felhívásra az Ipolybalogi Alapiskola így reagált: Tanulóink, néhány pedagógus segítségével kultúrműsort szerveztek, melynek teljes bevételét a kórház részére, a gyermekek gyógyítására szánják. Községünk kb. 900 létszámú lakossága tetszés szerinti beléptidíjak mellett 2800 koronát adott össze. A tanulók megúnt játékaikat az osztálynak ajándékozták. Az osztály ezt elárverezte. Az így szerzett összeg 700 koronát tesz ki. Tehát az akció sikeres volt, mert az erkölcsi értékeken kívül 3500 koronával járul hozzá e humánus cél megvalósításához. SEBÉNY FERENC, Ipolybaiog a CSSZK belügyminiszterével és Vladimír Mečiarral, az SZSZK belügy- és környezetvédelmi miniszterével egyetértésben 1990. február 2-ával érvénytelenítette a rövid lőfegyverek tartására jogosító igazolványokat. Az ilyen igazolvánnyal rendelkezők 1990. február 2-áig kötelesek rövid lőfegyverüket elismervény ellenében letétbe helyezni a Nemzetbiztonsági Testület illetékes járási, körzeti vagy városi parancsnokságán az új törvény kiadásáig. Ugyaneddig az időpontig önként átadhatják az állampolgárok illegálisan tartott fegyvereiket is. Ez esetben a jogtalan fegyvertartást nem fogják kihágásként vagy bűncselekményként megítélni, tekintettel arra, hogy önként adták át. Ez után a határidő után az illegális fegyvertartás eseteit következetesen a törvényes előírások szerint fogják elbírálni. Ez a rendelet vonatkozik a megszüntetett állambiztonsági testület belső politikai hírszerzési alakulatainak tagjaira is, akik minden lőfegyverüket kötelesek átadni a kijelölt parancsnoknak. A sport- és vadászfegyverek tulajdonosait az elkövetkezendő napokban behívja a Nemzetbiztonsági Testület illetékes osztálya, ahol külön erre a célra kialakított állampolgári bizottság ítéli meg a fegyverek további birtoklásának indokoltságát. A legközelebbi napokban a Szövetségi Belügyminisztérium a Szövetségi Gyűlés elé terjeszti a fegýVer- és lőszertartásra vonatkozó törvény novellizálásának javaslatát, amely a fegyvertartási engedélyek kiadásának lényeges megszigorítását feltételezi. Azt várjuk, hogy a nyilvánosság ezt az intézkedést - mint a nemzeti egyetértés kormányának jelentős előrelépését a biztonságpolitika terén - megértéssel fogadja. ÚJ SZÚ 4 1990. I. 20.