Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1990-01-31 / 26. szám, szerda
Ma kezdődnek az örmény-azerbajdzsán népfronttárgyalások Dubinyin cáfolta a Jazov-nyilatkozat kitételeit (ČSTK) - A szovjet sajtó helyszíni riportjai szerint Bakuban nagyon lassan tér vissza az élet a normális kerékvágásba. Csillapodnak az indulatok és egyre szembetűnőbb az emberek törekvése a kölcsönös megértésre, ösztönzően hatott az afgán veteránok bevonása a konszolidációs folyamatba. Az „afgánok" a hadsereg tagjaival és a belügyi szervek képviselőivel közösen dolgoznak a rend helyreállításán a városban, segítik a hatóságok és a lakosság közti párbeszéd felvételét. Karabahban viszont továbbra is nagyon bonyolult a helyzet, a légkört kiélezte a hétfőn kezdődött sztrájk. A hadsereg és a belügyi csapatok helyreállították a közlekedést a Sztyepanakertből Susa városon keresztül Goriszba vezető nagyon fontos útvonalon. Az állambiztonsági szervek az úgynevezett önvédelmi alakulatokból letartóztattak három szélsőséges vezetőt, akik nemzetiségi ellentéteket szítottak. Arról is beszámolt a sajtó, hogy gyakorlatilag az egész azerbajdzsáni szakaszon felújították a határvédelmet. A határőrök megfékezték a fegyvercsempészést, s január 26-28 között kb. 400 illegális határátlépést akadályoztak meg. Jurij Dubinyin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete hétfői sajtóértekezletén félreértésnek minősítette Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter múlt heti nyilatkozatát, hogy az Azerbajdzsán Népfront felszámolása céljából vetették be a Kaukázuson túl a szovjet hadsereget. Dubinyin hangsúlyozta, csak a lakosság védelmét tartották szem előtt, nem pedig a politikai ellenzék megsemmisítését. Dmitrij Jazov egyébként az Izvesztyija napilapnak adott nyilatkozatában azt mondta, a szovjet hadsereg addig marad a Kaukázuson túl, amíg nem állítják helyre a rendet. A nemzetiségi ellentétek lecsillapításához remélhetőleg hozzájárulnak az Azerbajdzsán Népfront és az örmény Nemzeti Mozgalom képviselőinek az eddigi hírek szerint Rigában ma kezdődő megbeszélései. A tárgyalásokon a Balti Tanács fog közvetíteni, amely a lett, az észt és a litván népfrontokat egyesíti. Az Izvesztyija napilap visszatért a január 25-ről 26-ra virradó éjszaka Azerbajdzsán moszkvai képviselete Čalfa-interjú a Magyar Hírlapban Még nincs kormánydöntés a vízlépcsőről A nemzetiségi bizottságot Ján Čarnogurský fogja vezetni (ČSTK) - Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök nyilatkozott a Magyar Hírlapnak. A tegnap megjelent interjúban foglalkozott a Bős -Nagymarosi Vízlépcsővel, a csehszlovák-magyar kapcsolatokkal és a nemzeti kisebbségek helyzetével Csehszlovákiában. Bevezetőben elutasította azt az állítást, hogy kilépésével a CSKP-ból megszegett volna egy íratlan szabályt. Kormányalakítási megbízatását a köztársasági elnöktől kapta, nem a kommunista párt megbízásából lett miniszterelnök. Megbízásáról a kerekasztalnál sem tárgyaltak, kinevezését a kerekasztal ex post vette tudomásul. A köztársasági elnök egyik beszédében azt mondta, hogy a totaliátus rendszer nem tűrte az eltérő nézeteket. Hogyan alakulhat ki akkor nálunk valamiféle modern szocialista baloldali vonal, ha a kommunista pártban továbbra is vannak más véleményt el nem ismerő emberek? - tette fel a kérdést Marián Čalfa. Egyben figyelemreméltónak nevezte azt a tényt, hogy döntéséről leginkább külföldi újságírók kérdezték őt, a kommunista párt nem kérdezte meg kilépésének okairól. A kormány gazdaságpolitikájáról szólva elmondta: mérlegeljük a magángazdálkodás lehetőségeit, bővítjük a gazdasági szervezetek vállalkozási területeit, meg akarjuk szüntetni egyes termelő vállalatok monopolhelyzetét, s megteremteni a feltételeket a külföldi tőke befektetéséhez. Véleménye szerint a csehszlovák -magyar kapcsolatokat bonyolítják a KGST-n belüli gazdasági és pénzügyi viszonyok,' a megoldást a konvertibilis elszámolás jelentené. Bős-Nagymarossal kapcsolatban csak saját véleményét mondhatta el, mivel a kormány ezzel a kérdéssel még nem foglalkozott, így nézete még nem világos. Szerinte Bőst fel lehet építeni, de egy sor olyan mérést kell elvégezni, ami összefügg a környezettel. Ezt a megoldást támogatta levelében Németh Miklós magyar kormányfő is, s csak azt kérte, hogy a probléma megoldását halasszák a magyarországi márciusi parlamenti választások utáni időre, hogy azzal már az új kormány foglalkozzon. A nemzetiségi kérdéssel összefüggésben Marián Čalfa interjújában tájékoztatott arról is, hogy a szövetségi kormány mellett létrehoznak egy nemzetiségi bizottságot, ennek vezetésével Ján Čarnogurskýt bízzák meg. Azért döntöttek mellette, mivel nem akarták, hogy valamely nemzetiség képviselője vezesse a bizottságot, nehogy a többiek nyomban azt mondják; az a nemzetiség előnyöket élvez. elleni állítólagos támadásokra. Az első „támadás" a közlekedésrendészet intézkedése volt: Szabir Sabanov gépkocsivezető ellen jártak el a közlekedési szabályok durva megsértése miatt. Sabanov ugyanis a képviseleten rejtőzött el ugyanúgy, mint Ehtibar Mamedov, az Azerbajdzsán Népfront nemzeti védelmi tanácsának egyik vezetője, aki ellen azért adtak ki elfogató parancsot, mivel szélsőséges akciókat szervezett, zavargásokat szított az üzemekben és a közlekedésben, szerepe volt a bakui azerbajdzsán-örmény ellentétek kirobbantásában. Jellemzi őt a január 25-i sajtóértekezleten tett kijelentése, hogy ha a szovjet csapatokat két-három napon belül nem vonják ki, az Azerbajdzsán Népfront partizánháborút indít és ez lesz az oroszok második Afganisztánja. Megjegyezte az Izvesztyija, hogy az azerbajdzsán képviselet az utóbbi időben a Népfront valamiféle irodájává vált, ahol különböző találkozókat és sajtóértekezleteket tartanak, s ezeken tendenciózus információkat terjesztenek a Kaukázuson túli eseményekről. A hétfői sajtóértekezleten például az Azerbajdzsán Népfront képviselői azt állították, hogy miután sikerült viszonylagos nyugalmat elérni Bakuban, a hadsereg egységei benyomulnak a köztársaság belsejébe. Ez véleményük szerint „veszélyes lépés", amely súlyos következményekkel járhat. Egyben ismét nyomatékosan követelték a szovjet egységek azonnali kivonását és a rendkívüli állapot megszüntetését. Közölték, hogy a közvélemény „óriási nyomására" létrehozzák Moszkvában az azerbajdzsán nyilvánosság bizottságát. Visszatértek a képviselet elleni, már említett állítólagos támadásokra, és bejelentették, az illetékes szervektől magyarázatot kértek az incidensre, de mindeddig nem kaptak választ. XXX Moldávia második legnagyobb, 158 ezer lakosú városának, Tiraszpolnak a polgárai amellett foglaltak állást, hogy ez az orosz nyelvű város kapjon önigazgatási státust a köztársaságon belül. A népszavazáson a lakosság 92 százaléka vett részt, s a szavazók 96 százaléka követelte a függetlenséget. xxx ötven év után Litvániában felújította tevékenységét a Kereszténydemokrata Párt. Elnökévé Egidiyus Klumbys kaunuszi orvost, a Szovjetunió népi képviselőjét választották. A pártot 1905-ben alapították, 1940-ben függesztették fel tevékenységét. Jelenleg több mint 1500 tagja van. Gysi ; az újraegyesítést már nem lehet leállítani Modrow kegyelmet kért Honecker számára ÚJ SZÚ 3 19901. 31. (ČSTK) - Hétfőn este az NDK több városában tömegtüntetéseket tartottak, ezeken mintegy 200 ezer ember vett részt. Lipcsében, ahol a hétfői tüntetések már hagyománynyá váltak, kb. 120 ezres tömeg tiltakozott az NSZEP-DSZP ellen és követelte Németország azonnali egyesítését. Gregor Gysi, a kormányzó NSZEP-DSZP elnöke a Bild című nyugatnémet napilap kérdésére, hogy ellenzi-e a két német állam egyesítését, a következőket válaszolta: „Nem, egyáltalán nem. Ezt a folyamatot már nem lehet leállítani. Gysi szerint azonban erre nem kerülhet sor azonnal. „Az egyesítés összeurópai kérdés. Nem akarok német Európát, hanem európai Németországot" - mondotta. Az említett napilap rámutatott arra, hogy az N D K-t naponta 2000 ember hagyja el. A pártelnök ezzel összefüggésben hangsúlyozta, Berlinnek és Bonn-nak közösen kell törekednie az NDK helyzetének stabilizálására. Gregor Gysi egyébként február elején munkalátogatást tesz a Szovjetunióban. A TASZSZ hírügynökség közlése szerint Gysi az SZKP KB vendége lesz. Az NDK hatóságai,hétfőn őrizetbe vették Erich Honeckert, amikor elhagyta a berlini Charité klinikát. A 77 éves volt pártfőtitkárt és államfőt rosszindulatú vesedaganattal operálták meg január 10-én. Günter Mittag, Erich Mielke és Joachim Herrmann, volt párt- és állami vezetők társaságában Honeckert is márciusban akarják bíróság elé állítani hazaárulás vádjával. Az orvosok szerint Honecker jelenleg nincs olyan állapotban, hogy őrizetbe vehessék. Bizonyára ezt vette figyelembe a berlini bíróság, amikor elutasította az ügyészség kérelmét, s nem értett egyet azzal, hogy Honeckert börtönbe zárják. A már említett Bild napilap szerint az NDK egykori legfelsőbb vezetője jelenleg a Rummelsburg börtön kórházi osztályának 213-as számú szobájában tartózkodik. A lap hangsúlyozta, a Honeckerrel való együttérzésnek meg kell szabni a határait, mégisHonecker a feleségével: a kórházból egyenesen a vizsgálati fogságba (Telefoto: ČSTK) csak ő volt a felelős a falért, drótkerítésért, halálos lövésekért és gyötrelmekért. Hans Modrow kormányfő humánus okokból kegyelmet kért Erich Honecker számára. Berlinben hétfőn folytatódtak a kerekasztal-megbeszélések, amelyeken a résztvevők az ökológiai problémákat vitatták meg. Peter Diederich, az NDK környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztere katasztrofálisnak nevezte a köztársaság ökológiai helyzetét. Mint mondotta, ennek legfőbb oka a népgazdaság eddigi struktúrája, elsősorban a keletnémet energetika. A miniszter a továbbiakban ismertette a tervezett intézkedéseket, amelyek alapján a környezetszennyezők a jövőben a mostani pénzbírságok ötszörösét fogják fizetni. A bonni politikusok üdvözölték, hogy az NDK-ban előrehozzák a parlamenti választásokat. Helmut Kohl kancellár kitart amellett, hogy Hans Modrowval először Davosban, majd február közepén Bonnban folytasson megbeszéléseket. A két német állam szerződéses közösségének kialakításáról azonban csak az új keletnémet kabinettel kíván tárgyalni. Varsó: befejeződött az LKSZP kongresszusa Hárman - hányfelé? (ČSTK) - Nem sikerült az eredeti tervnek megfelelően, hétfőn befejezni az új lengyel Szociáldemokrata Párt (LKSZP) alakuló kongresszusát. S bár tegnap arról számoltunk be, hogy a LEMP utódaiként két szociáldemokrata párt alakult, hétfőn a késő esti órákban (már lapzártánk után) megtartott sajtóértekezletükön az LKSZP képviselői közölték: nem két, hanem hárorn pártra szakadt a LEMP. Ezek közül a legnagyobb az LKSZP, amelyhez a kongresszus mintegy 1200 küldötte csatlakozott, a másik a Szociáldemokrata Unió (LKSZU), amelyhez 100-150 küldött jelentkezett, a harmadiknak egyelőre nincs neve, hozzávetőleg 300-an alkotják ezt a csoportot. Rájuk az a jellemző, hogy várakozó álláspontra helyezkednek vagy nem értenek egyet a szociáldemokrata koncepcióval. Hétfőn az esti órákban választották meg a LKSZP elnökét Aleksander Kwasniewski személyében. A párt főtitkára a 43 éves Leszek Miller, a LEMP KB volt titkára, politikai bizottsági tag. Ugyancsak megválasztották a 150 tagú főtanácsot, Hírmagyarázatunk ebbe a LEMP egykori parlamenti klubjának 12 tagja is bekerült, továbbá a központi végrehajtó bizottságot, az országos revíziós bizottságot és a pártbíróságot. Ezenkívül több határozatot és állásfoglalást fogadtak el, egyebek között a nemzetközi helyzetről, külpolitikai irányvonalról, a nemzetközi baloldallal való együttműködésről, a társadalmi-gazdasági helyzetről, a lengyel dolgozók életkörülményeiről és így tovább. Megszavazták a haladó lengyel baloldali erőkhöz intézett felhívást. Tartalmának lényege, hogy közösen lépjenek fel a jobboldali erők programja ellen, amely Lengyelország megmentését „a kapitalizmus legkegyetlenebb formájának" bevezetésével képzeli el. A dokumentum szerint a lengyel baloldal képes megakadályozni a szociális egyenlőtlenség további növekedését. Tegnap megtartották első ülésüket az LKSZP újonnan megválasztott vezető testületei. A főtanács plénumülésén megválasztották a központi végrehajtó bizottság tizenöt tagját, e testület élén a főtitkár áll. Ezt követően az LKSZP kongreszszusát befejezettnek nyilvánították. Bizonyos távlat szükséges ahhoz, hogy a LEMP megszűnését és az utódpártok létrejöttét eredményező varsói kongresszus jelentőségét a helyére tudjuk tenni. Hiszen annak ellenére, hogy az LKSZP-nek a legfontosabb új elveket rögzítő alapszabályát, programnyilatkozatát elfogadták, valójában nem tudjuk, milyenek is lesznek az új pártok. A legnagyobb utódpárt is heterogén, több platformot, áramlatot tömörít, s ebből önkéntelenül adódik a kérdés: sikerül-e majd a gyakorlatba is átültetni a programot? Egyelőre tehát egy szilárdnak nem nevezhető szervezeti egység létezik csak, eszmei nem. Nézzük a kisebbik utódpártot, a Szociáldemokrata Uniót. Ennek vezetője, Tadeusz Fiszbach, a szejm alelnöke, kétségkívül a LEMP legradikálisabb szárnyának volt az egyik hangadója. Lech Walesa támogatását is élvezi. Nemcsak azért, mert a kongreszus előtt Gdanskban tárgyalt a Szolidaritás elnökével, hanem már a választásokon is bebizonyosodott ez. Akkor Fiszbach a LEMP hivatalos jelöltje ellenében a Szolidaritás támogatásával lett képviselő. Tehát a Szociáldemokrata Unió lehet az új lengyel baloldal Szolidaritás felé hajló ága, ez pedig politikailag hasznos lehet. Hiszen - s ezt nemcsak az eddigi LEMP-vezetők állították és állítják, hanem Walesa is egyetért vele - Lengyelországban szükség van a baloldalra, különben veszélyes irányt vehetnek a dolgok. Csupán arra emlékeztetnék, Walesa először tavaly ősszel, másodszor pedig jó egy hete hívta fel a figyelmet arra, hogy sokan nem is tudatosítják: a súlyos gazdasági helyzet miatti társadalmi elégedetlenség és feszültség a polgárháború veszélyeit is magában hordozza. Visszatérve a nagyobbik utódpárthoz, az LKSZP-hez: az is jellemzi, ami a kongresszuson történt. Maga Rakowski a LEMP eddigi első titkára is azok táborába tartozott, akik a LEMP feloszlatását és egy szociáldemokrata típusú párt létrehozását szorgalmazták. Ez az új párt a harmadik utat akarja követni, elveti a reális szocializmus koncepcióját is, de azzal sem ért egyet, amit a Szolidaritás vezetőinek egy része hirdet: mindent a piaci törvények lehető legteljesebb érvényesülése határozzon meg, az állam beavatkozását meg kell szüntetni. A programnyilatkozat a demokratikus szocializmus, az erős jogállam szükségét vallja. Szintén támogatja a piacgazdaságot, de az állam bizonyos reguláló szerepével együtt, hangsúlyozva: az állam politikájának a szociális biztonság megteremtését kell céloznia. Az LKSZP a munkájukból élő rétegek érdekeit kívánja képviselni. Kétségtelen, hogy a kommunistákból nem lesznek egyik pillanatról a másikra szociáldemokraták. Az eddigi LEMP-tagságnak van egy jelentős rétege, amely nehezen viseli el, hogy az új alapszabály lemondott az olyan elvekről, mint a demokratikus centralizmus, a proletárdiktatúra és á proletár internacionalizmus. Rakowski, aki a kongresszus előtt négy nappal még nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy megpályázza az új párt elnöki tisztét, most taktikai megfontolásokból visszakozott. Tudva, ha az új párt nem mond le ezekről az elvekről és a belőlük fakadó gyakorlatról, akkor elveszti tömegbázisát, politikai befolyását, esélye sem lesz arra, hogy beleszóljon a politikacsinálásba. Szombati beszédében bejelentette tehát, hogy nem jelölteti magát, ugyanezt javasolta a korosztálybelieknek is. Rakowski 63 éves, s tudja, a konzervatív szárny inkább az idősebbekből verbuválódik. Nem tűnik el teljesen a politika színpadáról, tegnap a kongresszus döntött arról, hogy egy új elméleti folyóiratot indítanak, s ennek Rakowski lesz a főszerkesztője. Egy fiatal, 36 éves politikus lett tehát az LKSZP elnöke. Politikai pályája töretlenül ívelt felfelé, népszerűnek mondható. A korábbi kommunista kormányban miniszteri tárcát kapott, s tagja volt a szűkebb vezetésnek. A kerekasztal-tárgyalásokon a Rakowski-kormány részéről ő foglalkozott a szakszervezeti ügyekkel, így tehát a jelenlegi kormányfőnek, a Szolidaritás-beli Tadeusz Mazowieckinek volt a partnere. Megfigyelők szerint kérdés, hogy az új nemzedék képviselőjét fenntartások nélkül elfogadja-e az idősebb generáció, a konzervatívabb szárny. Ezért sokan még azt sem zárják ki, hogy az új párton belül további szakadás is lehetséges lesz. Még a választási vereség után is jelentős politikai erő maradt a LEMP, annak ellenére, hogy a kormányzó pártból csak a kormányban részt vevő párt lett. Milyen erőt képvisel majd az LKSZP? Még ez a kérdés is nyitott, hiszen két dolog fontos ebből a szempontból. Egyrészt a tagság, másrészt a szimpatizánsok tábora. A volt LEMP-tagok nem válnak automatikusan az új párt tagjaivá, írásban kell azt kérvényezniük. Most még megjósolni sem lehet, hogy hányan fogják ezt tenni. Mindkét szociáldemokrata párt csatlakozni kíván a Szocialista Internacionáléhoz. Az LKSZP biztosan, erről ugyanis Rakowski még első titkárként tárgyalt a nyugati szociáldemokrácia neves képviselőivel, így például Bettino Craxival és Felipe Gonzálezzel. Az LKSZP programnyilatkozatában az is szerepel, hogy elfogadja a Szocialista Internacionálé tavaly Stockholmban kidolgozott alapelveit. Mindebből lehet rá következtetni, hogy odahaza milyen bázisra akar építeni az új párt. Valószínűleg - a nyugati szociáldemokraták mintájára - főleg az OPZZ szakszervezetet fogja legfőbb bázisának, szövetségesének tekinteni. Csakhogy az OPZZ vezetője, Alfred Miodowicz és a LEMP vezetői között a kongresszust megelőző hónapokban eléggé megromlott a viszony. Úgyhogy kérdéses, mi öröklődik át mindebből az új formációra. Valószínűleg akkor lesz az LKSZP és az OPZZ viszonya jó, ha a párt valóban új formáció lesz, új tartalommal. Gondolom, ennek érdekében még meg kell vívni néhány csatát. MALINÁK ISTVÁN