Új Szó, 1990. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-04 / 3. szám, csütörtök

/ Néhány tény Gejza Šlapka villájáról Törvényes és erkölcsös? A Pozsony luxusnegyedében, a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő villa történetét 1928-ban kezdték ír­ni. Éppen abban az évben, amikor mai tulajdonosa, Gejza Šlapka, az SZLKP KB volt titkára született. Nem térünk vissza a régmúlthoz, minket a villa attól a pillanattól érdekel, amikor 1972-ben a Hutník család bírósági úton elvesztette, olyan kü­lönös körülmények között, hogy ar­ról egy külön cikket írhatnánk. Lehet, hogy ezkmeg is tesszük. Egyelőre csak egy mondat. Az emigránsok volt vagyonának tekintett villa kul­csait a volt tulajdonos fia személye­sen vitte el a nemzeti bizottságra és a kilakoltatási döntés alapján egy podvornicei új lakásba költözött. így a ház végül a fővárosi nemzeti bizottság „kezéből" átkerült az I. városkérület lakásgazdálkodási vál­lalat igazgatása alá. 1973. október 1-jén, a ház átvételekor a vállalat munkatársai jegyzőkönyvben rögzí­tették, hogy az összesen 128 négy­zetméteres, ebből 74,32 négyzet­méter lakóterületű négyszobás villa, amelyhez 300 négyzetméteres kert és garázs tartozik, általános javítás­ra szorul. A konfiskált vagyont Gvož­diak mérnök, bírósági szakértő 127 466 koronára becsülte. ígéretes kezdet A lakásgazdálkodási vállalat megígérte, hogy a javítást még 1973-ban elvégzi. Ez ugyan nem sikerült, de a következő évben a ki­vitelezők gyorsan dolgoztak, és a vállalat példásan törődött a rábí­zott lakással. Ezt a következtetést vonhatjuk le abból a szakértői véle­ményből, amelyet tíz évvel később Dušan Škultéty mérnök dolgozott ki. Részletesen leírja, mi mindent vé­geztek el a házon. A szuterént lak­ható emeletté építették át, mosó­"konyhát, teakonyhát és fával borított borozót létesítettek a pincében, fel­újították a kazánházat és a tetőt. Kicserélték a faelemeket, az ablako­kat, ajtókat, borításokat, padlózatot, új kerítést készítettek és még sok minden mást. A felújítás után a ház hatszobás lett, a lakóterület 37 szá­zalékkal növekedett, pontosan 101,87 négyzetméteres volt, miköz­ben az épületet családi házként tar­tották nyilván és a felszereltsége átlagon felüli volt. Ez természetes, hiszen 1974-ben több mint félmillió koronát fordítottak rá. A felújított házba azonnal beköl­tözött Gejza Šlapka és családja. Rendesen fizette a lakbért, mivel az épület továbbra is a lakásgazdálko­dási vállalat gondozásában maradt, amely elvégeztette a karbantartást és a szükséges javításokat. A fel­jegyzések szerint a Šlapka család­nak sok gondja volt a házzal. Beá­zott a garázs teteje, eltömődött a csatorna, 1979-ben 4182 koroná­ért újra kellett festeni a kerítést, 3371 koronáért pedig televíziós an­tennát szereltek fel. 1975 és 1983 között a kisebb javításokra és a kar­bantartásra összesen 11 599 koro­nát fordítottak. Mi, mennyi? Ráadásul 1977-ben megrongáló­dott az épület homlokfala alatti tám­fal. Ebbe a falba épült a garázs, amelyet még 1966-ban Hutníkék ké­szítettek. így aztán Gejza Šlapka 1977. február 4-én javasolta a la­kásgazdálkodási vállalatnak, hogy a támfal szükséges javítása, illetve újjáépítése keretében a kivitelező még egy garázst készítsen. Kérését azzal indokolta, hogy a támfal tulaj­donképpen olcsóbb lesz, ha garázst is építenek és a garázsépítést haj­landó megfizetni, „a szükséges költ­ségeknek" megfelelően. A beruházó és a kivitelező még 1977-ben készségesen eleget tett kérésének. A támfalon kívül a Dop­rastav terve alapján készült garázs is a lakásgazdálkodási vállalat keze­lésébe került. Az új garázst tulajdon­képpen a falba ásták (ugyanúgy mint az elsőt), tetejük egyméteres földréteggel együtt a kert részét ké­pezi. A garázsépítés költségeinek megtérítéséről aztán sokáig nem beszéltek. Csak 1983-ban, illetve 1984-ben kezdtek az illetékesek tár­gyalni arról, hogy a čelakovský utca 8 alatt lévő hatszobás családi ház Gejza Šlapka és felesége tulajdoná­ba megy át. A lakásgazdálkodási vállalat ajánlata alapján 1984. au­gusztus 6-án Gejza Šlapka kérvé­nyezte, hogy megvásárolhassa az épületet és ezután az események már gyorsan peregtek, rácáfolva a közvéleménynek a nemzeti bizott­ságok hosszadalmas, rugalmatlan ügyintézésére vonatkozó elképzelé­seire. Két nappal a kérvény beadása Tisztább a levegő A kassai magnezitüzemben leállítottak két kemencét ÚJ szú 1990. I. 10. Kassa levegőjét évekkel ezelőtt a Szlo­vák Magnezitmüvek hernádtihanyi üzeme szennyezte legnagyobb mértékben. Egy hivatalos kimutatás szerint a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején évente 8 ezer tonna por és 500 tonna gáz halmazállapotú szennyezőanyag került innen a levegőbe. Ez ugyan kevesebb volt, mint a Kelet-szlovákiai Vasmű „szennyezőanyag termelése", ám mivel a vasgyár tizennégy kilométerre van Kas­sától, azt a városra nézve senki sem tekintette olyan ártalmasnak, mint a lakó­házak közvetlen közelében lévő magne­zitüzemet. Érthető tehát, hogy a közel­múltban éppen az utóbbi ipari létesítmény bosszantotta leginkább a lakosságot. Az emberek tiltakozása nem volt hiábavaló. Bocsárdon hozzáláttak az új üzem építé­séhez, ezen felül pedig a hernádtihanyi gyár négy forgódobos kemencéje közül kettőre korszerű szűrőberendezéseket szereltek, minek következtében a szeny­nyezés csökkent. Persze, még így is sok magnezitpor hullott a településre, ezért a kerületi és a városi nemzeti bizottság a két legjobban porzó kemence leállítása mellett döntött. Egy ideig úgy nézett ki, hogy a vállalat, illetve az ágazat e döntést - beláthatatlan gazdasági következmé­nyekre, termeléskiesésre hivatkozva - magasabb fórumon megpróbálja ér­vényteleníteni vagy a leállítás időpontját elhalasztani, ám ebből a „haditervéből" szerencsére nem lett semmi. Ez év első napján a két kemence leállt. Leállították. Lehet, hogy akadnak, akik megkérdőjelezik e lépés helyességét. A kassaiak viszont aligha, hiszen amint azt tegnap Anton Juris mérnöktől, az üzem igazgatóhelyettesétől megtudtuk: ezután lényégesen kevesebb magnezit­por hull majd a városra, mint eddig, s az elmúlt esztendő 1700 tonnája helyett az idén nem lesz több 250 tonnánál. Mivel a termeléscsökkentés a munka­erő-gazdálkodásra is kihat, az üzemben ezzel a kérdéssel is komolyan foglalkoz­nak. Anton Juris elmondta: várható lét­számcsökkentés, ám nem nagyméretű, hiszen a most épülő bocsárdi üzemben rövidesen szükség lesz minden megbíz­ható dolgozójukra. Ami pedig az új gyárat illeti: olyan ütemben épül, hogy 1992-ben megkezdheti a próbaüzemelést, s 1995­től teljes kapacitással termelhet. Ez azt jelentené, hogy öt év múlva a hernádtiha­nyi magnezitüzem teljesen leáll, s nem szennyezi tovább a várost. Ezekután a kassaiak kíváncsian vár­ják, mit tesz majd a jobb, egészségesebb környezetért a Kelet-szlovákiai Vasmű, a helyi hőerőmű és a többi „vétkes" üzem, vállalat. Mert kétségtelen, hogy a város levegője tisztább, mint volt, de még nem tiszta... (gazdag) után, vagyis augusztus 8-án, tehát egy nappal azelőtt, hogy a pecsét tanúsága szerint a kérvény a hiva­talba megérkezett, Eva Chrenková, a lakásgazdálkodási vállalat jogi osztályának vezetője levelet írt Du­šan Škultéty mérnöknek, bírósági szakértőnek. Felkérte, készítsen szakvéleményt a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő házról. Többek között ezt írta: „Megjegyezzük, hogy a szakvélemény kidolgozása során figyelembe kell venni azokat a beru­házásokat, amelyeket az utóbbi években vállalatunk az ingatlanra fordított. Dušan Škultéty munkához látott, de ehhez tisztáznia kellett néhány kérdést a támfal építésével kapcso­latban. A hozzáférhető dokumentu­mok alapján ugyanis nem volt vilá­gos, hogy az állam vagy pedig Gejza Slapka fizesse a támfal és a garázs építésének költségeit. Oto Mo­šovský, a Fővárosi Nemzeti Bizott­ság közlekedési osztályának veze­tője rugalmasan válaszolt: a támfal­nak a garázsig terjedő része, amely az utat védi, az úthálózat részének tekinthető. A garázs fölötti rész, illet­ve a garázsok homlokfala nem része az útnak. Škultéty mérnök ebből kiindulva dolgozta ki a szakvéleményt. Sze­rinte a ház elsőosztályú, luxus kivite­lezésű felszereltséggel. A régebbi garázs árát 10 300 koronában, az újabbét 16 671,35 koronában jelölte meg. Megjegyezte azonban, hogy az építkezés költségeit együtt szám­lázták ki, nem külön a támfalra és külön a garázsra. Az említett összeg­ből 2 042,24 koronát vont le amor­tizációként és így a garázs értéke az adott időpontban szerinte 14 629,11 korona volt. Ugyanakkor 1977-ben a támfal és a garázs építése 304 264 koronába került. Az egész házat a kerttel és a támfalba épített két garázzsal együtt 210 238 koro­nára becsülte, hozzátéve, hogy a hi­vatalos díjszabás szerint ez a maxi­mális ár. Mivel az ingatlan környé­kén a kereslet sokkal nagyobb, mint a kínálat, általában ilyen árakat szabnak meg. Feladat a szakemberek számára Darina Velická, a pénzügyi osz­tály vezetője terjesztette az I. Város­kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa elé a családi ház eladására vonatko­zó javaslatot szeptember 11-én. Gejza Šlapka feleségével kifizette a 210 238 koronát és az állami köz­jegyzőség regisztrálta 1984. október 3-án az adásvételi szerződést. Ez a dolog egyik oldala. Csak­hogy a dokumentumok szerint 1974 és 1983 között a Čelakovský utca 8 szám alatt lévő épületre 883 264 koronát költöttek. Ebből 578 733 ko­ronát közvetlenül az épület és a kert felújítására, mindenekelőtt 1977­ben. Amint már említettük, a támfal és az új garázs felépítését együtt számlázták ki. összesen 304 264 koronát. Szakemberek feladata lesz meghatározni, hogy mennyibe került ebből a támfal és mennyibe a ga­rázs. P. O. Találkozás „Árva királyával" Babinský: Beszélni akarok! Stanislav Babinský neve hírhedt, sőt: olykor már fogalom lett. Egy botrányt és egy bizonyos embertípust neveztek el róla. December 27-én a lipótvári börtönben a rabok akcióbizottságának képviselőivel foly­tatott beszélgetés során találkoztunk vele. A szürke egyenruhás köpcös elítélt bátortalanul állt meg az ajtóban. Kezében sapkáját szorongatta, várt. Látszott rajta, megtanulta, hogy itt eleget kell tenni a parancsok­nak. Ez a bizonytalan tekintetű férfi azonban már nem az a Babinský, aki két évvel ezelőtt magabiztosan állt a bíróság előtt, s megfenyegette azokat, akik hatalomnál voltak. Intek feléje, közelebb lép, várja, hogy megszólítsam, kérdezzek. Kérdő mosoly fut végig az arcán, előtűnik foghíjas ínye. • Hogy érzi magát Babinský úr? - Rosszul. Ha tudtam volna, hogy beszélgetni fogunk, magammal hoz­tam volna a fogaimat. • Állítólag itt vesztette el az ere­detieket. .. - Igen. A kezdetben nagyon rosz­szak voltak hozzám, uszították elle­nem a rabokat, hogy verjenek meg, és gyakoroljanak rám nyomást. Ami­kor látták, hogy el akarom mondani az igazságot, el akartak pusztítani. Még a tárgyalás ideje alatt három­szor kötelet tettek a párnám alá - hogy akasszam fel magam. m Barátai elhagyták... - Azok nem voltak barátok, más­hogy nevezném őket... Én sohasem voltam Árva királya, hanem enge­delmes szolga, rámkényszerítették ezt a szerepet, s amikor már nem volt rám szükségük, félrerúgtak. A járási pártbizottság volt vezető titkára megkérdezte. „Te nem tu­dod, kié ez a járás? Ki parancsol itt? Mi döntünk arról, hol lesznek ellen­Mint már arról hírt ad­tunk, kedden délelőtt országszerte megkez­dődött - és a tervek szerint a hét végére be is fejeződik - azoknak az elítélteknek a szaba­don bocsátása, akikre vonatkozik a köztársa­sági elnök hétfőn kihir­detett amnesztiarende­lete. Felmerül a kérdés: miképp tudnak ismét beilleszkedni a társa­dalomba azok az állam­polgárok, akik hosz­szabb-rövidebb időre - többnyire saját hibá­jukból - kívül rekedtek belőle? Az álláskere­sésben mindenekelőtt a nemzeti bizottságok segítenek nekik. A vál­lalatok ajánlásai alap­ján kínálnak fel munka­lehetőséget az egykori raboknak. A kép a Besztercebányai Ja­vító-Nevelő Intézetben készült. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) őrzések! Nem örülsz annak, hogy ilyen becses vendégek látogatnak hozzánk? Más örülne annak, hogy ily módon elősegítheti Árva fejlesz­tését". És Árvának ez valóban segí­tett, terven felül háromnegyed milli­árdhoz jutott. Én pedig a „kommu­nisták" előre kiválasztott áldozata lettem, az olyan kommunistáké, akik a pártigazolvány mögé bújtak, sza­vaik és tetteik állandó ellentétben álltak. • Ügyét ismét felülvizsgálják. Mi­ről tesz tanúvallomást? - Itt ebben a füzetben felírtam annak az 58 párt- és állami tisztségvi­selőnek a nevét, akiket bűncselek­ményeik miatt eddig nem vontak fe­lelősségre. Azt szeretném, hogy megnevezhessem, esetemben a leg­főbb ügyészség és az igazságügymi­nisztérium részéről ki sértette meg konkrétan a törvényeket. Azt is el szeretném mondani, hogy a hatalmi szervek képviselői hogyan befolyá­solták ezeket az embereket, hogyan manipulálták a bírósági tárgyalás elő­készítését és lefolyását. Nem kaptam szót. A legfelsőbb bíróság szenátu­sa előtt 136 oldalas fellebbezésemre azt a választ kaptam: amit itt felso­rolt, azt már az első tárgyaláson el kellett volna mondania. Két éve és három hónapja vagyok itt, de több tucat panaszom közül egyet sem továbbítottak. A Nyilvánosság az Erőszak Ellen képviselőinek azon­ban átadtam a dokumentumokat. Beszélni akarok! • Ha az ön által említett emberek közül többet meg is büntetnének, nyilván nem számolhat a felmenté­sével, mivel bűncselekményeit bebi­zonyították, 14 és fél évre ítélték... -Teljes mértékben felmentenek, mivel még a letartóztatásom előtt lemondtam az igazgatói funkcióról. Ezenkívül nem okoztam'semmilyen kárt a vállalatnak. Két tisztségviselő egy alapot létesített (négy és fél millió + 1,8 millió korona), ebből fedezték a megvendégelések költ­ségéit és a kiválasztottaknak aján­dékozott faragott bútort. A járási ipa­ri vállalat ennek ellenére 400 ezer korona nyereséghez jutott a bútor által. Nem okoztam semmilyen kárt, politikai áldozat vagyok(?) J. F. Nagy László felvétele a Toronyházak sorozatból

Next

/
Thumbnails
Contents